Keresés

I. A bűnsegéd tudatának át kell fognia, hogy a tettes szándéka milyen bűncselekmény elkövetésére irányul, ehhez a tényállásszerű cselekményhez kell segítséget nyújtania.
Amennyiben a bűnsegéd tudja, hogy szándékos bűncselekmény elkövetéséhez nyújt segítséget, azonban a tettes a bűnsegéd által támogatott, előmozdított cselekményhez képest olyan eltérő bűncselekményt valósít meg, amelynek tekintetében a bűnsegéd tudata a segítségnyújtást nem fogja át, a bűnsegéd a tettes minőségi vagy mennyiségi túllépéséért járulékos felelősséggel nem tartozik.

A fellebbezés írásbeli indokolására vonatkozó védői kötelezettség a terhelt személyéhez fűződik, nem pedig a védelmében eljáró védők számához. Amennyiben a védő eleget tett ezen kötelezettségének, az újonnan meghatalmazott védőnek már nincs ilyen irányú kötelezettsége. Védői jogainak gyakorlása viszont értelemszerűen nem korlátozható sem időben, sem terjedelemben [Be. 3. § (1) bek., (2) bek. II. ford., 42. § (4) bek. b), c) és d) pont, 425. § (3) bek.].

I. A személyi szabadság jogszerű elvonásának jogszabály rendelkezésén kell alapulnia. Ebből következően a személyi szabadságtól megfosztás akkor jogellenes, ha nem törvényes eljárás keretében, törvényben meghatározott okból történik.
Ezt az adott intézkedésre vonatkozó – büntető anyagi jogi, büntető eljárásjogi vagy közigazgatási jogi – jogszabályok rendelkezései alapján kell elbírálni [Btk. 304. § (1) bek.]. 

A gyógyítás (kezelés) büntetőjogi értelemben vett kockázata akkor igényel vizsgálatot, amikor az orvos eltér foglalkozása szabályaitól. A szabályszegések azonban nem önmagukban, objektíve tesznek felelőssé, a bűnösség azt jelenti, hogy az alany tehet a bűncselekményt megvalósító magatartás tanúsításáról és a magatartásával előidézett következményekről, mivel a terhelt nem fejtette ki azt a gondosságot, amelyre orvosként kötelezve volt és amely tőle adott tények mellett elvárható volt [1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) 171. § (1) bek.; Btk. 165. §; 1997. évi CLIV.