93. BKv

Nyomtatóbarát változat

93. BK vélemény
A nyomozási bíró eljárásáról az előzetes letartóztatás elrendelése tárgyában

1. Az előzetes letartóztatás elrendelésére irányuló ügyészi indítványból és az ahhoz csatolt bizonyítékokból ki kell derülnie, hogy a bűncselekmény megalapozott gyanúja és a személyre szóló megalapozott gyanú fennáll, és ki kell tűnnie, hogy az ügyész a gyanúsított esetében az előzetes letartóztatás mely különös okát, milyen adatok alapján látja fennállni.

2. A nyomozási bíró ülése kontradiktórius eljárás. Az indítványt megalapozó bizonyítékokat a jelenlévők megismerhetik, azokkal kapcsolatban észrevételeket tehetnek, okiratokat, tárgyi bizonyítási eszközöket csatolhatnak be, azonban további bizonyításnak nincs helye. A nyomozási bíró a határozatát az ügyészi indítványra, az ügyész által szolgáltatott bizonyítékokra, az ülésen elhangzottakra, és az ülésen esetlegesen benyújtott egyéb bizonyítási eszközökre alapítja.

3. A határozat indokolásában a nyomozási bíró számot ad arról, hogy az előzetes letartóztatás általános feltételei fennállnak-e, és megindokolja, hogy az előzetes letartóztatás mely különös okát, milyen adatok alapján állapította meg. A határozat indokolásában ki kell térni a védői ténybeli és jogi érvelésre és a nyomozási bíró azzal kapcsolatos álláspontjára.

1. Az előzetes letartóztatás elrendeléséről – a vádirat benyújtásáig az ügyész indítványára a IX. Fejezet VI. Címe szerinti eljárásban – a bíróság határoz [1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 130. § (1) bekezdés]. A törvény az ügyészi indítvány tartalmi kellékeiről nem rendelkezik. A vádelőkészítéssel, a nyomozás törvényessége feletti felügyelettel és a vádemeléssel kapcsolatos ügyészi feladatokról szóló 11/2003. (ÜK 7.) LÜ utasítás 21. §-ának (4) bekezdése szerint az előzetes letartóztatás elrendelésére irányuló indítvány a bűncselekmény tényállását, minősítését, az előzetes letartóztatás törvényi okait, a gyanúsított Be. 117. §-ának (1) bekezdésében megjelölt személyes adatait – a határidő meghosszabbítására irányuló indítvány ezen túlmenően az időtartamot is – tartalmazza.

A nyomozó hatóság ügyész számára írott előterjesztésének azonban tartalmaznia kell az eljáró nyomozó szerv megnevezését, az ügyirat számát, a bűncselekmény  2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) szerinti megjelölését, a gyanúsítottnak a Be. 117. §-a (1) bekezdésében megjelölt adatait, és az előéletére vonatkozó adatokat, őrizetben levő gyanúsított esetén az őrizet kezdő időpontját a nap, az óra és perc megjelölésével, a bűncselekmény történeti tényállását, a megalapozott gyanút, illetve az előzetes letartóztatás feltételeinek fennállását alátámasztó bizonyítékokat, javaslatot az előzetes letartóztatás indítványozására a Be. 129. §-ának (2) bekezdésében megjelölt valamely okból, mindazon körülményeket, amelyek az indítványhoz szükségesek, így különösen azt, hogy a gyanúsítottnak meghatalmazott védője van, vagy a védelemről kirendelés útján gondoskodtak, a fogvatartás helyét, a védő értesítési helyét, illetőleg – magánindítványra üldözendő bűncselekmény esetén – a magánindítvány előterjesztésére utalást [a belügyminiszter irányítása alá tartozó nyomozó hatóságok nyomozásának részletes szabályairól és a nyomozási cselekmények jegyzőkönyv helyett más módon való rögzítésének szabályairól szóló 23/2003. (VI. 24.) BM-IM együttes rendelet 63. § (2) bekezdés, a pénzügyminiszter irányítása alá tartozó nyomozó hatóságok nyomozásának részletes szabályairól és a nyomozási cselekmények jegyzőkönyv helyett más módon való rögzítésének szabályairól szóló 17/2003. (VII. 1.) PM-IM együttes rendelet 64. § (2) bekezdés].

Ebből kitűnően azokat a bizonyítékokat, amelyek alapján az ügyész a kényszerintézkedés elrendelését szükségesnek tartja, az ügyészi indítványnak nem kell tartalmaznia, azokat azonban a Be. 211. § (3) bekezdése alapján az ülésen át kell adnia.

Az ügyész döntési szabadsága annak eldöntése, hogy a nyomozás addig keletkezett iratai közül melyeket tart olyannak, amelyek az indítványát megalapozzák. Mindenképpen az indítványt megalapozó, ezért az ülésen írásban előterjesztendő vagy szóban előadandó bizonyítékok azok, amelyek a nyomozás elrendelésére és a gyanúsítottal a megalapozott gyanú közlésére alapot adtak, továbbá azok a tények, amelyek az előzetes letartóztatás valamely különös okának meglétét bizonyítják, avagy valószínűsítik.

A különös okok – a Be. 129. § (1) bekezdésének a) pontja kivételével – valószínűségen alapulnak, a megalapozottságuk megállapításához az szükséges, hogy az ügyész annak a feltételezésnek a megalapozottságát igazolja, hogy például a terhelt a szabadlábon hagyása esetén újabb bűncselekményt követne el.

2. A nyomozási bíró ülésére a bírósági eljárás általános szabályait kell alkalmazni azokkal az eltérésekkel, amelyeket a IX. Fejezet VI. Címe tartalmaz. Ebből következően a nyomozási bíró ülése kontradiktórius bírósági eljárás, ahol az indítványt előterjesztő ügyész által becsatolt bizonyítékokat a gyanúsított és a védője megismerheti, és azokkal szemben – az ülés keretei között – védekezést terjeszthet elő.

Így a Be. 211. § (1) bekezdése alapján minden esetben biztosítani kell, hogy a gyanúsított és a védője a más által előterjesztett indítványt írásban, az ülés előtt megkaphassa, hogy az érdemi védekezésre felkészülhessen. A törvény szerint ez az általa előterjesztett indítvány esetén az ügyész feladata.

A Be. 211. § (3) bekezdése szerint a nyomozási bíró által tartott ülésen az indítványozó az indítványt megalapozó bizonyítékokat írásban előterjeszti vagy szóban előadja. A jelenlévőknek módot kell adni arra, hogy az indítványozó bizonyítékait – a 186. § keretei között – megismerjék. A 186. § a nyomozás iratainak megismeréséről tartalmaz szabályokat. A nyomozás iratainak megismertetése azonban nem a nyomozási bíró feladata. Az előzetes letartóztatás elrendelésére irányuló indítvány tárgyában tartott ülésen a nyomozási bíró irat-ismerete is csak azokra az iratokra korlátozódik, amelyeket az ügyész az indítványához csatolt, vagy az ülésen előterjesztett. A bírósági eljárás kontradiktórius jellegéből következően tehát nem az ülésen, és nem a nyomozási bíró feladata az, hogy a nyomozás sikerének érdekében az ülésen részt vevők iratismereti jogát korlátozza. Az ügyésznek kell eldöntenie, milyen bizonyítékokat tart elégségesnek az indítványának megfelelő bírói döntéshez, amellett, hogy a nyomozás iratainak megismerését a nyomozás sikere érdekében korlátozza.

Az eljárás kontradiktórius jellegéből következik az is, hogy a gyanúsított és a védője az ügyész által előterjesztett indítvánnyal kapcsolatban védekezést terjeszthet elő. A védekezés irányulhat az előzetes letartóztatás általános vagy különös okainak, ezeken keresztül a kényszerintézkedés szükségességének vitatására, illetve enyhébb kényszerintézkedés elégségességének állítására. Minden, az ügyészi indítványban állított letartóztatási ok tekintetében a bizonyítékokkal szemben a védekezés lehetőségét biztosítani kell.

Az ülés keretei azonban mind az ügyész által előterjesztett bizonyítékok megvizsgálásának, mind a védelem védekezésének természetes gátját képezik: nem folyhat pl. tanú- vagy szakértői bizonyítás a nyomozási bíró ezen eljárásában. Annak azonban nincs akadálya, hogy a gyanúsított vagy a védője okiratokat vagy tárgyi bizonyítási eszközöket csatoljon be, amelyek adott esetben ésszerű kételyt tudnak támasztani a kényszerintézkedés elrendelése törvényi előfeltételeinek megléte vagy az elrendelés szükségessége felől. Ha a letartóztatás ügyész által hivatkozott oka fennállásának megalapozottságra vonatkozó kétely ésszerű, a nyomozási bíró nem rendelheti el az előzetes letartóztatást.

A nyomozási bíró a gyanúsítottat a kényszerintézkedés alkalmazhatósága tekintetében hallgatja ki; ha azonban a gyanúsított magától nyilatkozik a bűncselekményre, vallomását a perbíróság felhasználhatja. Ebből az következik, hogy a kihallgatás elsődlegesen a kényszerintézkedés alkalmazhatósága feltételeinek tisztázására irányul, és biztosítani kell, hogy a bűncselekményről – igénye esetén – a gyanúsított vallomást tehessen [Be. 43. § (1) bekezdés d) pontja].

Az ülésen a nyomozási bírónak vizsgálnia kell az indítvány megtételéhez megkövetelt törvényi feltételek teljesülését: az előzetes letartóztatás általános és különös feltételeinek meglétét, továbbá – a Be. 209. §-ának (4) bekezdése alapján – azt is, hogy nincs-e akadálya a büntetőeljárás lefolytatásának. A személyes szabadságot érintő kényszerintézkedés elrendelése tárgyában tartott ülésen a nyomozási bíró vizsgálódásának ki kell terjednie a gyanúsított azon személyi körülményeire is, amelyek a döntést befolyásolják [Be. 211. § (4) bekezdés].

3. A nyomozási bíró az indítványról indokolt végzéssel határoz, amelyben az indítványnak helyt ad, részben ad helyt, vagy azt elutasítja. Ez a törvény általános rendelkezése; az előzetes letartóztatás elrendelésére irányuló indítvány esetében ez azt jelenti, hogy a nyomozási bíró az előzetes letartóztatást az ülés eredményéhez képest elrendeli, enyhébb kényszerintézkedést rendel el, vagy az indítványt elutasítva, az előzetes letartóztatást nem rendeli el.

A végzés indokolása tartalmazza az indítvány lényegét, az eljárás alapjául szolgáló bűncselekmény rövid leírását és minősítését, az indítvány törvényi feltételeinek fennállását vagy azok hiányára való utalást.

Amikor a bíróság az előzetes letartóztatás különös feltételeit vizsgálja, rendkívüli gondossággal kell eljárnia. Figyelembe kell vennie, hogy olyan feltételezés, amely egy jövőbeni esemény bekövetkezésének a valószínűsítéséből áll, csak tényeken alapuló következtetések útján történhet. A megalapozottan feltehető kifejezés olyan jövőbeli történésre, eseményre utal, amelynek a bekövetkezése a rendelkezésre álló körülményekből, tényekből előrelátható, elképzelhető, várható, gyanítható, vagyis valószínűsíthető, valószínű.

A bűncselekmény – büntetési tételben megnyilvánuló – tárgyi súlya csak a konkrét ügy speciális jellemzőivel együtt jut szerephez, illetve ad ilyen következtetésre alapot. A tárgyi súly kapcsán önmagában a (Btk. Általános és Különös Része szerinti) jogalkotói értékelés nem biztosít az előzetes letartóztatás indokoltságára önálló következtetési alapot [BH 2007.403.]. Ez egyértelműen kiderül a törvény indokolásából is: a tárgyi súly a Be. 129. § (2) bekezdésének b) pontja valószínűsítésére adhat alapot.

Az indokolásnak nem elegendő az ügyészi indítványban foglaltakra utalnia, el kell számolnia arról, hogy a nyomozási bíró a gyanúsítottat terhelő megalapozott gyanút, illetve az előzetes letartóztatás mely különös okát (okait), és milyen tények alapján látja fennállni, avagy milyen ésszerű kétely merült fel az indítvány megalapozottságával szemben. E körben számot kell adni arról is, hogy a gyanúsított mely személyi körülményeit vizsgálta, és azokból milyen következtetésekre jutott. Az eljárás kontradiktórius jellegéből következően az indokolásban minden, a nyomozási bíró által megállapított letartóztatási okra vonatkozóan ki kell térni, hogy arra milyen adat van, ki kell térni az ügyészi indítvánnyal szembeni védői ténybeli és jogi érvelésre és a nyomozási bíró azzal kapcsolatos álláspontjára is. Ez áll összhangban a Be. 5. §-ában rögzített alkotmányos tétellel (védelemhez való jog), és így válhat a határozat teljes körűen megalapozottá, jogorvoslattal érdemben támadhatóvá és a másodfokú eljárásban érdemben felülbírálhatóvá.