79. BKv

Nyomtatóbarát változat

79. BK vélemény
a járművezetés ittas állapotban vétségével és a járművezetés bódult állapotban vétségével összefüggésben elkövetett szabálysértések értékelésének szempontjairól

Az olyan, ittas járművezetéssel összefüggő szabálysértéseket, amelyek növelik az ittas járművezetés tárgyi súlyát – nyolc napon belül gyógyuló testi sérülést okoznak, illetve „forgalmi jellegű” közlekedési szabálysértések – az ittas járművezetés vétsége elnyeli, ezért az önálló szabálysértési felelősség megállapítása helyett ezek súlyosító körülményként való értékelése indokolt.

Az ítélkezési gyakorlatban helyenként nem következetes az ittas járművezetéssel „összefüggésben” megvalósított szabálysértések értékelése.

A gyakorlat ezeket általában súlyosítóként értékeli, ha nem indult külön szabálysértési eljárás. Van azonban olyan gyakorlat, amely ezeket mindenképpen figyelembe veszi, és olyan is mely csak akkor, ha az ítéletig nem született meg a szabálysértési hatóság döntése.

A helyes álláspont szerint súlyosítóként a valóban „összefüggő” szabálysértések értékelendők, függetlenül attól, hogy indult-e szabálysértési eljárás vagy sem.

Az összefüggést önmagában az időbeli, személyi kapcsolat nem alapozza meg. Vannak ugyanis olyan szabályszegések, melyeknél a kapcsolódás csupán annyi, hogy az ittas járművezetés miatti intézkedés során derülnek ki. Ezek önmagukban nem fokozzák az ittas járművezetés tárgyi súlyát, legfeljebb alanyi jellegű büntetés kiszabási körülmények lehetnek.

Ennél szorosabb a kapcsolat, ha az ittas járművezetés nyolc napon belül gyógyuló sérülést okoz, illetve a forgalmi jellegű szabálysértések esetén; ilyenkor már tartalmi az összefüggés.
A Btk. a közlekedési bűncselekmények szabályozásánál a büntetőjogi felelősséget a bűncselekményből származó – az életet és testi épséget veszélyeztető, illetve sértő – következmények súlyossága fokához igazodóan differenciálja. A Btk. 236. §-ának (1) bekezdésében meghatározott alapeset tényállása nem utal eredményre, a (2) bekezdésben felsorolt minősített esetek büntetési tételei viszont az eredmény súlyosságához igazodnak olyképpen, hogy a legenyhébb minősített esethez súlyos testi sértés okozása szükséges.
A jogalkotó tehát a könnyű testi sértést meg nem haladó súlyú következményt az alapeset büntetési tétele meghatározásánál már értékelte. Ez esetben az „eredmény” bár olyan jellegű, mint amilyet a minősített eset tartalmaz, azonban annak mértékét nem éri el. Ezért súlyosítóként való értékelése indokolt, mivel fokozza a bűncselekmény tárgyi súlyát.

Súlyosítóként értékelendők a „forgalmi jellegű” szabálysértések is. Azok sorolandók ide, amelyek a minősített eset megvalósulása esetén „közvetítenék” az ittasságot. A minősített eset esetén az ittasság a közvetett ok, amely valamely KRESZ szabályszegés, mint közvetlen ok megvalósulásához vezet (így például tilos jelzésen való áthajtás, sebesség túllépés stb.); és közvetlenül ez okozza a minősített esetben írt eredményt.

Mivel ez esetben az ittas vezetés folyománya a KRESZ szabályszegés, ezek is fokozzák az ittas járművezetés társadalomra veszélyességét, súlyosítóként való értékelésük tehát szintén indokolt.

A bíróság mindazokban az esetekben értékelheti súlyosítóként ezeket a szabálysértéseket, amikor a szabálysértési hatóság nem hozott még ugyanezen magatartásra nézve szabálysértési felelősséget megállapító döntést (tehát függetlenül attól, hogy megindult-e a szabálysértési eljárás vagy nem, van-e erre adat, vagy nem).

Ha azonban megállapítható, hogy a szabálysértési hatóság az elkövetőt már szabálysértési szankcióval sújtotta, akkor ennek a szabálysértésnek a súlyosítóként való figyelembevétele már a „kétszeres értékelés” tilalmába ütközne.

Nincs döntő jelentősége annak, hogy a vád utal-e a szabálysértés alapját képező cselekvőségre, sőt annak sem, hogy a vádban írt tényállás ezt tartalmazza-e. Az ítéleti tényállásnak azonban már tartalmaznia kell, ha a bíróság azt súlyosító körülményként értékeli. Ez a kérdés a vádirati és az ítéleti tényállás „tettazonossága” körében vizsgálandó.