3/2018. (IX.17.) KMK vélemény

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

3/2018. (IX.17.) KMK vélemény
a munkáltató egészségkárosodásért fennálló kártérítési felelőssége összegszerűségének egyes kérdéseiről

A Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégiuma a 2011. évi CLXI. tv. 27. § (1) bekezdése alapján az egységes ítélkezési gyakorlat előmozdítása érdekében a munkáltatónak a munkavállalója egészségkárosodásért fennálló kártérítési felelőssége összegszerűségének egyes kérdéseiről a 2012. évi I. törvény  (Mt.) 169-178. §-ai, továbbá a 286. § (4) bekezdése értelmezésével az alábbi kollégiumi véleményt alkotja:

1. A munkaviszony körében elmaradt jövedelem megállapításánál a számítás alapját a károsult havi átlagjövedelme képezi.

2. A munkavállaló elmaradt jövedelmét a munkáltató által ténylegesen kifizetett összegek alapján kell figyelembe venni.

3. Az elmaradt jövedelembe be kell számítani azt a juttatást is, amelyet a munkáltató a munkavállalói részére a káreseményt követően folyósít.

4. A károsult jövedelemkiesését a károsodást megelőző zárt egy év adatai alapján képzett havi átlagjövedelmének alapulvételével kell meghatározni.

5. Az elmaradt jövedelmet abban a pénznemben kell vizsgálni, amelyben ahhoz a károsult hozzájutott. Részben, vagy egészben külföldi pénznemben fizetett jövedelmet ennek megfelelően külföldi pénznemben kell megítélni.

6. A károkozó köteles megtéríteni a károsult rendkívüli munkateljesítménnyel elért jövedelmét.

7. A károsult költségeit a károkozó a teljes kártérítés elve alapján köteles megtéríteni.

8. A társadalombiztosítás által nyújtott térítésen, illetve szolgáltatáson túlmenően is érvényesíthető költség iránti igény. Ennek összege nem irányulhat a kellő mértéktartást meghaladó igények kielégítésére.

9. Házastárs, más hozzátartozó által ellenérték nélkül végzett munka nem szolgálhat a kárért felelős munkáltató javára.

10. Az indokolt közlekedési költséget, ideértve a gépjármű beszerzésének költségét, a kárért felelős munkáltató köteles megtéríteni.

11. A munkáltató a munkavállaló hozzátartozójával szemben abban az esetben tartozik kártérítési felelősséggel, ha e felelőssége a munkavállalóval szemben fennáll.

A károsulttal közös háztartásban élő hozzátartozó a kárát – annak jellegétől függően – önállóan, vagy a perben félként érvényesítheti a munkáltatóval szemben.

12. Az eltartott hozzátartozó részére megállapított tartást pótló járadék célja a káresemény előttinek megközelítőleg megfelelő életszínvonal biztosítása.

A tartást pótló járadékra jogosult szülőt terheli a kárenyhítési kötelezettség.

13. A kártérítés, a jövedelempótló járadék összegének meghatározásánál (járadékalap) a károsultnak a károsodás bekövetkezte előtti jövedelméből kell kiindulni.

14. A jogosultat terhelő, a jövedelemszerzésre vonatkozó kárenyhítési kötelezettség teljesítését az igazoltan keresőképtelen állapota időtartamának figyelmen kívül hagyása mellett kell vizsgálni. A kárenyhítési kötelezettség elmulasztását a munkáltató bizonyítja.

15. Keresetveszteségi (jövedelempótló) járadék a károsult tartásának kiegészítése, pótlása céljából állapítható meg.

16. A járadék iránti igény az általános elévülési időn belül érvényesíthető.

17. A kártérítés módosításának alapjául szolgáló munkabérváltozás mértékének meghatározásánál nem az összehasonlítható munkavállalók részére ténylegesen kifizetett munkabéreket, hanem a náluk megvalósult bérfejlesztés mértékét kell figyelembe venni.

18. Általános kártérítés abban az esetben állapítható meg, ha nyilvánvalóvá válik, hogy a kár mértéke nem számítható ki.

19. A megállapított kártérítés módosítására irányuló keresetet megalapozhatja különösen a munkáltatónál megvalósult bérfejlesztés,  bércsökkentés; a károsult állapotában, egyéb körülményeiben bekövetkezett változás.

20. A kártérítés iránti követelés elévülése a károsodás bekövetkezésével, a kártérítés iránti követelés esedékessé válásával megkezdődik.

Az elévülés nyugvására és megszakítására a polgári jogi szabályokat kell alkalmazni.

● ● ●

1. Az Mt. 169. § (1) bekezdés rendelkezése hiányában, továbbá az Mt. 177. § alapján alkalmazandó Ptk. 6:528. § szabálya folytán elmaradt jövedelemként nem a munkavállaló távolléti díját, hanem az elért havi átlagkeresetét kell alapul venni. Ennek összege meghatározásánál megfelelően alkalmazandók a 3/2014. (III.31.) KMK véleményben (a továbbiakban: KMK 1.) és a 6/2016. (XI.28.) KMK véleményben (a továbbiakban: KMK 2.) kifejtettek. Irányadó továbbá az 1/2006. (V.22.) PK vélemény, amelynek I. pontja is az „átlagkereset” meghatározását tartalmazza.

A Kúria Közigazgatási – Munkaügyi Kollégiuma alkalmazza az 1/2014. Polgári jogegységi határozat V.1. pontjának elvi megállapítását, amely szerint valamely állásfoglalás „megfelelő” alkalmazására utalás azt jelenti, hogy az új jogszabály (Ptk., Mt.) hatálya alá eső ügyekben a korábbi iránymutatásokban szereplő, tartalmilag az újakkal azonos jogszabályokon alapuló iránymutatást alkalmazni kell az eltérő jogegységi határozat meghozataláig. A Ptk. szabályait (kivéve, ha e kollégiumi vélemény indokolása ettől eltérő hivatkozást tartalmaz), az Mt. 177. §-a alapján kell alkalmazni.

2. Az elmaradt jövedelem (Mt. 169. §) a káresemény előtt, a kártérítésért felelős munkáltatónál megvalósult kifizetésekből (azok összege alapján) állapítható meg, nincs tehát jelentősége a károsult által betöltött munkakörnek, szakképzettségnek, továbbá annak, hogy korábban, más munkáltatónál milyen módon és időtartamban milyen jövedelemre tett szert, illetve volt-e jövedelme.

A károsult elmaradt jövedelmének része a természetbeni juttatás is, amelyhez a káreseményt megelőzően hozzájutott [pl. a nyugdíjas bányászok szénjárandóságának pénzbeli megváltásáról szóló 145/1992. (XI.4.) Korm. rendeletben lévő „szénjárandóság”].

Elmaradt jövedelem megállapítható a közfoglalkoztatásra vonatkozó szerződés és a hatóság határozata alapulvételével is [a közfoglalkoztatásról és közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. tv. 2. § (2) bekezdése]. A károsult bizonyíthatja a jövőre nézve további, közfoglalkoztatottként elérhető jövedelmét.

3. Az elmaradt jövedelem meghatározásánál figyelembe kell venni azt a jövőbeli változást is, amelynek bekövetkezésével számolni lehet, pl. a káreseményt követően valamennyi munkavállaló részére biztosított étkezési hozzájárulás, egészségpénztári befizetés, amelyekhez a káresemény hiányában a károsult is hozzájutna [Ptk. 6:528. § (5) bekezdés]. Az elmaradt jövedelem számítása tehát ez esetben elválik annak vizsgálatától, hogy a károsult a munkaviszonya alapján a munkabérén felül milyen juttatást vett rendszeresen igénybe.

A munkáltató által a káreseményt megelőzően nyújtott egyéb pénzbeli juttatás külön, e jogcím alapján érvényesíthető pl. jubileumi jutalom.

4. A számítást úgy kell elvégezni, hogy abban töredék hónap ne szerepeljen. Amennyiben tehát a káresemény pl. 2018. március 14-én volt, a vizsgálandó időszak 2017. március 1-jétől 2018. február 28-áig tart. Töredék hónap figyelembe vétele szükségtelen számítási nehézséget okozna, a korábbi szabályok alapján kialakult és érvényesülő egységes ítélkezési gyakorlattól eltérés az Mt. és a Ptk. rendelkezései alapján (tiltó szabály hiányában) nem indokolt [Ptk. 6:528. § (3) bekezdés, 1/2006. (V.22.) PK vélemény].

5. A külföldön foglalkoztatott károsult elmaradt jövedelme kizárólag külföldi pénznemben, illetve más esetben részben valutarész vagy ellátmány címén keletkezik, ezért annak összegét az MK. 143. számú állásfoglalás megfelelő alkalmazásával kell megállapítani; az így keletkezett összeget nem kell belföldi pénznemre átszámítani [a devizakorlátozások megszüntetéséről, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2001. évi XCIII. tv. 1. § (3) bekezdés].

A károsult bizonyíthatja, hogy a külföldi munkavégzése meddig tarthatott volna, ezért a jövőre nézve megállapított kártérítés (járadék) is részben, vagy egészben megállapítható külföldi pénznemben is.

6. A törvény annak érdekében, hogy a károsult munkavállaló jelentős fogyatékossága ellenére megszerzett jövedelme (jövedelem része) folytán a károkozó ne kerüljön kedvezőbb helyzetbe, előírja az így szerzett összeg figyelmen kívül hagyását. Ezért úgy kell tekinteni, mintha ezt a károsult nem szerezte volna meg, ezzel a kártérítés összege nem csökkenthető [Mt. 169. § (3) bekezdés].
A körülmények vizsgálata alapján állapítható meg, hogy a károsult rendkívüli munkateljesítménnyel, pl. többlet munkaidő felhasználásával, szakértő által is igazolt többlet erőkifejtéssel éri-e el a jövedelmét, vagy annak egy részét.

Nincs helye azonban kártérítés (járadék) megállapításának, ha a károsult a rendkívüli munkateljesítménnyel elért jövedelem figyelmen kívül hagyása mellett is magasabb jövedelemre tesz szert, mint a káreseményt megelőzően.

Amennyiben a munkavállalónál a többlet erőkifejtéssel elért keresetrész levonása után nem jelentkezik jövedelemveszteség, a rendkívüli munkateljesítményre hivatkozást a sérelemdíj összegének megállapításánál lehet értékelni.

7. A költségek megtérítéséről az Mt. nem tartalmaz kifejezett szabályt. A kártérítésért felelős munkáltató ezen a jogcímen a Ptk. 6:522. § (2) bekezdés a) és c) pontja alapján marasztalható. A károkozó magatartás folytán ugyanis a károsult vagyonában értékcsökkenés jelentkezik, a költségek megtérítése a vagyoni hátrányok kiküszöbölésére szolgál.

A költségek az eljárásjogi szabályok megfelelő alkalmazásával előírt bizonyítási teher meghatározása szerint lefolytatott szükséges bizonyítás alapján állapíthatók meg. A költség indokoltsága szakértői vélemény, felmerülése pedig tanúk vallomása alapján bizonyítható (pl. akadálymentesített fürdőszoba kialakítása és ennek költsége; az átalakítás megtörténte).

Indokolt költségként jelentkezik pl. az ápolási költség, háztartási kisegítő költsége, többlet rezsi költség, a sérült által egyébként elvégzett és elvégezhető munkákért idegen munkaerőnek kifizetett díjazás, gyógytorna, közlekedési költség stb. Súlyos állapotú károsultnál az átlagostól eltérő költség is keletkezhet pl. internethasználat költsége, ha számára ez maradt a külvilággal való érintkezés módja.

A károsult által a kár miatt felvett banki hitellel kapcsolatos költség iránti igény esetében abból kell kiindulni, hogy a költség okozati összefüggésben van-e a káreseménnyel (pl. a korábban felvett kölcsön visszafizetésére való képesség átmeneti hiánya folytán felvett újabb kölcsön költsége).

8. A károsult a gyógyulását, a kár enyhítését elősegítheti olyan egészségügyi szolgáltatás, vagy termék igénybevételével, amelynek költségét a társadalombiztosítás nem fedezi (pl. magánorvos által nyújtott pszichiátriai kezelés az orvosszakértő által igazolt maradványállapot felszámolása céljából, gyógytorna stb.). E költségek összegét azonban nem lehet túlzóan, a szükséges mértéktartást mellőző összegben meghatározott igény szerint megállapítani (pl. gyógyúszás céljából vásárolt ruházatra fordított kiadás nem fogadható el, ha ez a legköltségesebb termék árát tartalmazza). Ez az eset ugyanis nem tartozik a Ptk-ban kifejezetten kivételként a károsult gazdagodását megengedő [pl. Ptk. 6:528. § (6) bekezdés] szabályok hatálya alá, továbbá a gazdagodást az Mt. sem teszi lehetővé.

9. Önmagában a szívességből megvalósuló hozzátartozói,  rokoni segítség nem eredményezheti a károkozó mentesülését. Az ily módon végzett munka bizonyított értékét meg kell térítenie, a hozzátartozók nem kötelesek ellenérték nélkül végzett munkára a károkozó kártérítési kötelezettségének mérséklése céljából [Mt. 171. § (1) bekezdés].

10. A károsult megmaradt munkaerejének hasznosítása, a kár enyhítése, más esetben a mindennapi szükségleteinek kielégítése, a családi, szociális kapcsolatainak fenntartása vagy egyéb indokolt, méltányolható okból kényszerülhet arra, hogy időlegesen, vagy határozatlan időre közlekedési költség iránti igényt érvényesítsen. Ilyen lehet pl. a felgyógyulásáig az orvosi kezeléseken való részvétel, vagy a számára megfelelő gépkocsi használata miatt felmerülő kiadás [Ptk. 6:522. § (2) bekezdés c) pont].

Az utóbbi esetben a gépjármű beszerzésének költségét az összes körülmény mérlegelésével kell meghatározni, figyelembe kell venni a személygépkocsi biztonságos vezetéséhez fűződő egyéni és közérdeket, önmagában a jármű árából ez a költség nem állapítható meg.

A jármű beszerzésének költsége önálló jogcímű igényként érvényesíthető, a károsult azt nem az egyébként kapott járadékból, kártérítésből köteles fedezni.

A közlekedési költséghez tartozik a jármű fenntartásával kapcsolatos indokolt költség is, amelyből a közforgalmú közlekedési eszköz igénybevételével felmerülő vélelmezett költséget általában nem lehet levonásba helyezni.

A közlekedési költséget nem lehet leszállítani önmagában azért, hogy a károsult a jármű vezetését esetenként a hozzátartozóinak átengedi. Az igényérvényesítést e jogcímen nem zárja ki, ha a károsult nem képes gépkocsit vezetni, de van olyan jogosítvánnyal rendelkező hozzátartozója, aki a szükséges szállítást elvégzi.

11. A munkáltató kártérítési felelőssége a munkavállaló hozzátartozójával [Mt. 294. § (1) bekezdés b) pont, ezzel megegyező Ptk. 8:1. § (1) bekezdés] szemben járulékos jellegű [Mt. 171. § (1) bekezdés].

A károsulttal közös háztartásban élő hozzátartozó a munkavállaló személyéhez kötött tevékenységekhez (ápolás, gondozás, szállítás stb.) közvetlenül kapcsolódó kárait – ideértve az ellenérték nélkül végzett munka értékét – perben állás és a károsult engedményező nyilatkozata nélkül érvényesítheti. Ettől eltérően az egyéb kárát (pl. ápolás miatt elmaradt jövedelem) önállóan, a perben félként érvényesítheti.

A károsult érvényesítheti azt a kárt (költséget), amely harmadik személy (nem hozzátartozó) szolgáltatásának igénybe vétele miatt merült fel.

A hozzátartozó részéről felmerült költségeknél megfelelően irányadóak a 7. pontban kifejtettek.

12. A tartást pótló járadék összegének meghatározásához figyelembe kell venni az elhunyt munkavállaló és a járadékot igénylő sérelem előtti jövedelmét, ideértve az eltartott hozzátartozók (pl. kiskorú gyermekek) számát és a sérelem előtti életszínvonalukat [Ptk. 6:529. § (3) – (5) bekezdései, PK 47. számú állásfoglalás indokolása]. A sérelem után meglévő jövedelmek alapulvételével, mérlegelésével, nem kizárólag összegszerű számítás alapján a járadékot úgy kell megállapítani, hogy a jogosultaknak a sérelem előttivel megközelítőleg azonos életszínvonalat biztosítson. Értékelni kell az eset egyedi körülményeit (pl. volt-e az elhunytnak olyan tevékenysége, amely miatt a bevételének egy részét nem a jogosultak és a saját megélhetése biztosítására fordította).

Az özvegyi nyugdíjra jogosultság összefügghet a káreseménnyel, a juttatást ezzel összefüggésben lévőnek kell tekinteni, ha a káresemény hiányában a jogosultat bármely okból nem illetné meg az özvegyi nyugdíj.

A Ptk. 6:529. §-a szerint a gyermekeket mint önálló jogosultakat a kárenyhítési kötelezettség nem terheli, a terhükre nem lehet figyelembe venni, hogy a tartásukért felelős másik szülő esetleg a kárenyhítési kötelezettségét neki felróhatóan elmulasztotta. Az említett jogszabály (4) bekezdése alapján azonban a tartást pótló járadékot igénylő másik szülő igényének elbírálásakor vizsgálni kell a kárenyhítési kötelezettség teljesítését. A tartást pótló járadék iránti követelést is, hasonlóan a jövedelempótló járadékhoz a PK 46. és 47. számú állásfoglalások figyelembe vételével kell elbírálni.

13. A főszabály szerint [Ptk. 6:527. § (1) bekezdés] pénzbeli kártérítés megállapításánál megfelelően alkalmazni kell a KMK 1. és KMK 2. véleményeket. Figyelembe kell venni a PK 35. számú, 45. számú, 46. számú állásfoglalást, az 1/2006. (V.22.) PK véleményt, továbbá az MK 32. számú állásfoglalást.
Az elmaradt jövedelem összegét jogcímenként kell indokolni.

14. A jogosultat az Mt. 172. § (1) bekezdés b) pontja és a Ptk. 6:528. § (1) bekezdés alapján terheli a kárenyhítési kötelezettség. Ennek teljesítése megtörténik, ha pl. hitelt érdemlően bizonyítja az elhelyezkedési kötelezettsége teljesítését azzal, hogy az egészségi állapotáról és az egyéb lényeges körülményekről az új munkáltatóját az Mt. 6. §-a alapján tájékoztatta. A kárenyhítési kötelezettség – egyéb lehetőség hiányában – alkalmi jellegű munkavállalással is teljesíthető.

A kárenyhítési kötelezettség teljesítését a korábban hatályban volt társadalombiztosítási szabályok alapján értékelő iránymutatásokat (pl. BH1979.87., BH2004.207.) nem lehet alapul venni.

A munkavállalás, az átképzés vizsgálatakor a jogosult egyéni körülményeit és az elhelyezkedési lehetőségeket kell értékelni.

A kárenyhítési kötelezettség elmulasztását a munkáltató az 1952. évi III. tv. (Pp.) 164. § és a 2016. évi CXXX. tv. (új Pp.) 265. §-a alapján bizonyítja.

A kártérítés összege megállapításánál felmerülő túlfizetés, beszámítás visszakövetelés esetén alkalmazni kell a PK 34. számú állásfoglalást, a kötelezett elszámolására vonatkozóan pedig az 1/2011. PJE határozatot.

15. A keresetveszteségi járadék megállapításánál is irányadóak az elmaradt jövedelemről kifejtettek. A bíróságnak tájékoztatást kell nyújtania arról, hogy a károsult bizonyítási terhe kiterjed arra, hogy milyen lényeges tények alapján kéri a járadék összegének meghatározását (pl. kiket jelöl meg összehasonlítható munkavállalóként, mivel bizonyítja a külföldi pénznemben kapott munkabérből képzett megtakarításait; az állapota rosszabbodásáról milyen bizonyítékokat jelöl meg stb.).

A követelés összegszerűségről szóló döntés indokolásának azt is tartalmaznia kell, hogy a bíróság milyen kártérítést csökkentő tényezőket, milyen jövőbeli változást vett figyelembe (aminek bekövetkezésével számolni lehet).

A járadékra való jogosultságot önmagában az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése nem érinti, tehát e munkavállaló számára is megállapítható a járadék, illetve önmagában ez a tény nem lehet a kereset elutasításának indoka.

A járadék megállapításánál irányadóak a már említett iránymutatások, különösen az MK 32. és a PK 46. számú állásfoglalások.

16. Az Mt. nem tartalmazza az 1992. évi XXII. tv. (régi Mt.) 186. § (3) bekezdésének megfelelő szabályt a hat hónapnál régebbi időre visszamenőleg érvényesíthető járadék feltételeiről. A járadék iránti igény az Mt. 175. § (3) bekezdés b) pont és a Ptk. 6:528. §, 6:533. § (2) bekezdés alapján tehát – az említett korábbi szabály hiányában – az általános elévülési időn belül érvényesíthető, továbbá akkor sem érvényesíthető három éven túl, ha a munkáltató az Mt. 176. § (2) bekezdésében lévő értesítési kötelezettségét elmulasztotta. Az új tény keletkezésétől számított három éven belül erre alapozva új igény érvényesíthető. Az előbbiek miatt alkalmazni kell az MK 112. számú állásfoglalást az indokolás utolsó bekezdésének kivételével. Ugyanezen okból alkalmazni kell a PK 52. számú állásfoglalást az utolsó mondata, és az indokolásának utolsó mondata kivételével, amelyek az Mt. alapján már nem irányadóak.

17. A törvény az átlagos, éves munkabérváltozás mértékét tekinti irányadónak a kártérítés módosítása vizsgálatánál. Erre vonatkozóan alkalmazni kell az MK 111. számú állásfoglalást, amely egyezően a PK 48. számú állásfoglalással meghatározza, hogy milyen béremelkedés alapján igényelhető a járadék módosítása. Önmagában az infláció nem szolgálhat a keresetveszteségi járadék összege módosításának indokául.

A gyermeket megillető járadék összegét a családi pótlékkal kapcsolatos jogszabályértelmezést tartalmazó PK 47. számú állásfoglalás, illetve az eltartottakra vonatkozó PK 46. számú állásfoglalás figyelembe vételével kell megállapítani.

18. A kár összegének megállapítása céljából a bíróságnak – a bizonyítás esetleges nehézségei ellenére – minden lehetséges és célravezető bizonyítást le kell folytatnia a (bizonyítási teher figyelembe vételével; PK 49. számú állásfoglalás). A marasztaló rendelkezést mindezek alapján kell indokolni az alkalmazott jogszabályok megjelölésével.

A marasztalás jogcíme általános kártérítés lehet pl. ha a tartást pótló kártérítés összegét a felek életszerűtlen módon jelölték meg, a pontos összeg bármely okból nem tisztázható; ha a költség pénzben pontosan nem fejezhető ki stb.

Általános kártérítés járadékként a kötelező legkisebb munkabér alapján is megállapítható. Feltétel lehet, hogy bizonyossággal határos valószínűséggel megállapítható legyen, miszerint a károsult legalább ilyen összegű jövedelemre szert tett volna a káresemény hiányában.

Az általános kártérítésről hozott döntésekhez alkalmazni kell a PK 49. számú állásfoglalást, amely iránymutatást ad az ilyenként elbírált követelésről hozott döntés ítélt dolog jellegéről, továbbá az esetleges perújításról is.

Az általános kártérítési járadék módosítható, ha e kártérítés megállapításánál figyelembe vett körülmények változtak meg, egyéb körülmények változása erre nem nyújt lehetőséget [Mt. 174. § (1) bekezdés].

19. A kártérítés az Mt. 174. §-ában megjelöltek alapján módosítható. Figyelembe kell venni, hogy a károsultat – a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményét megtartva – a körülményei változatlanul hagyásának kötelezettsége nem terheli.
A tartást pótló, és a keresetveszteségi járadék összegének módosításánál alkalmazni kell az MK 111. számú, és a PK 48. számú állásfoglalást.

A káreseményt követően a munkáltatónál bevezetett béren kívüli javadalmazás is megalapozhatja a megállapított kártérítés módosítását, ha ez a munkáltatói döntés változást jelent a lényeges körülményekben.

20. Az Mt. 286. § (4) bekezdése alapján az elévülésre a munkajogi rendelkezések mellett a Ptk. 6:24. § és 6:25. §-át kell alkalmazni, az esedékességről a Ptk. 6:532. és a 6:533. §-a tartalmaz rendelkezést.

Az elévülés nyugvásáról szóló szabály akkor irányadó, ha a károsult a károkozásról az esedékességkor nem szerez tudomást; annak van tehát jelentősége, hogy a károsult mikor jut teljes körűen az igényérvényesítéshez szükséges információk birtokába.

A Ptk. 6:25. § (1) bekezdése elévülést megszakító okként – a korábbi szabályozástól eltérően – a kötelezett írásbeli felszólítását nem tartalmazza, továbbá a követelés bírósági eljárásban történő érvényesítése akkor szakítja meg az elévülést, ha a bíróság az eljárást befejező jogerős érdemi határozatot hozott [Ptk. 6:25. § (1) bekezdés a) – d) pontok].

A különböző jogcímű igények szempontjából az elévülési idő számítására az Mt. 175. §-át és az MK 93. számú állásfoglalást, a járadékkövetelés elévülésére a Ptk. 6:533. §-át kell alkalmazni.

A károsult állapotrosszabbodásával kapcsolatos igény elévülése nyugvásának megállapításánál, továbbá az erre vonatkozó ítélt dolog vizsgálatánál irányadónak tekinthetők a Pécsi Ítélőtábla 2/2009. (X.09.) Kollégiumi véleményében foglaltak.

A károkozó magatartás, az esemény időpontjának bizonyítottsága, ennek hiánya, az alkalmazandó jog szempontjából nem mellőzhető a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. tv. hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvénymódosításokról szóló 2012. évi LXXXVI. tv. (Mth.) 10. §-ának figyelembevétele.

A kollégiumi vélemény elfogadása folytán az MK 32., az MK 93., az MK 111., az MK 112. és az MK 143. számú állásfoglalások alkalmazhatónak tekinthetők a 2012. évi I. törvény (Mt.) alapján elbírált ügyekre; nem tekinthető alkalmazhatónak az MK 112. számú állásfoglalás indokolásának utolsó bekezdése.