3. BKv

Nyomtatóbarát változat

3. BK vélemény
a  2012. évi C. törvény és az 1998. évi XIX. törvény közvetítői eljárásra vonatkozó egyes rendelkezései értelmezéséről

A Kúria Büntető Kollégiuma a büntető ügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló 2006. évi CXXIII. törvény (Bkt.), valamint  a 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) és 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) hozzákapcsolódó egyes rendelkezései alkalmazásával összefüggő jogértelmezési kérdések tárgyában  a következő

véleményt

nyilvánítja1

I.
[3. BKv VI.]

A közvetítői eljárás általában nem indokolt, de nem is kizárt akkor, ha az elkövetővel szemben több (egyébként külön–külön közvetítői eljárás tárgyára alkalmas) bűncselekmény miatt folyik büntetőeljárás (tárgyi összefüggés).

A közvetítői eljárás lehetősége mindig a konkrét, adott bűncselekmény kapcsán vizsgálandó. Abból kell kiindulni egyrészt, hogy értelemszerűen akkor van helye közvetítői eljárásnak, ha a bűncselekménynek van sértettje; másrészt a közvetítői eljárás célja a sértett és az elkövető közötti konfliktusrendezés.
1. Nyilvánvalóan nem jelent problémát, ha az elkövető több (s egyaránt a közvetítő eljárás tárgyát képezhető) bűncselekményének ugyanaz a sértettje. Ilyenkor, ha valamennyi bűncselekmény tekintetében megvan a terhelt és a sértett kölcsönös hozzájárulása a közvetítői eljáráshoz, akkor annak – az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén – nincs akadálya.
Ha azonban csak a bűncselekmények egy részét illetően van meg a kölcsönös hozzájárulás, akkor nyilvánvalóan nem remélhető, hogy az adott személyek között maradéktalan lesz a közvetítő eljárás által célzott konfliktusrendezés. Ezért ilyenkor az ügy közvetítői eljárásra kerülése sem célszerű.
2. Ha az elkövető több (s egyaránt a közvetítő eljárás tárgyát képezhető) bűncselekményének más–más a sértettje és minden sértett viszonyában fennáll a közvetítői eljárást célzó kölcsönös hozzájárulás, akkor nincs akadálya a közvetítői eljárásnak.
Ha a kölcsönös hozzájárulás csak a sértettek egy részét illetően van meg, akkor a körben ugyancsak helye lehet közvetítői eljárásnak. Ez esetben ugyanis az adott sértett és az elkövető között a konfliktusrendezés – a közvetítői eljárás folytán – bekövetkezhet.
3. Ha az elkövető ellen több bűncselekmény miatt folyik eljárás, de a bűncselekmények csak egy része képezheti közvetítő eljárás tárgyát, akkor nyilvánvalóan nem remélhető, hogy a terhelt és az akár ugyanazon, akár más–más sértett között maradéktalan lesz a közvetítői eljárás által célzott konfliktusrendezés, ezért ilyenkor az ügy közvetítői eljárásra kerülése általában nem célszerű.

II.
[3. BKv VII.]

A közvetítői eljárás nem kizárt több (egymás cselekményei kapcsán társtettesi, részesi viszonyban álló) terhelt esetében csak egyikük, illetve közülük valamelyik tekintetében (alanyi összefüggés).

Az alanyi bűnfelelősség, a büntetőjogi felelősség önálló elbírálásának elvéből, valamint a közvetítői eljárás konkrét elkövetőhöz kötött szabályozásából következően a közvetítői eljárás eredményessége mindig csak annak az elkövetőnek a tevékeny megbánásaként vehető számba, aki a közvetítői eljárás, illetve a sértettel kötött megállapodás alanya volt.
Ha a közvetítői eljárás eredményeként a bűncselekmény egyik társtettese, illetve részese által a bűncselekménnyel okozott teljes kár megtérült, akkor is csak ezen elkövető esetében van lehetőség a Btk.  29. § (1)–(2) bekezdésének alkalmazására.
A többi elkövető esetében az ilyen kármegtérülésnek a büntetőjogi felelősség megállapítása szempontjából nincs jelentősége, illetve esetükben ez okból a korlátlan enyhítésre nincs lehetőség; azonban a kármegtérülés a büntetéskiszabás során értékelést nyerhet.

III.
[3. BKv V.]

A Be. 221/A. § (3) bekezdésének b) pontja szerint megkívánt beismerő vallomásnak a nyomozás során, legfeljebb a vádemelésig kell megtörténnie és a bűnösség elismerésére is ki kell terjednie.

1. A Be. 263. § (4) bekezdésében előírtak szerint eljárva a tanács elnökének a 221/A. §-ban megkívánt feltételeket kell vizsgálnia.
A Be. 221/A. § (3) bekezdésének b) pontja szerint a megkívánt beismerő vallomásnak a nyomozás során kell megtörténnie.
Tekintettel azonban arra, hogy a terhelt a nyomozást követő vádemelési szakban is még csak gyanúsított, így a Be. 221/A. § (3) bekezdésének b) pontja értelmében a vádemelési szakban tett beismerő vallomással is teljesül e törvényi feltétel. Az eljárás későbbi szakában tett beismerés azonban e törvényi feltételnek már nem tesz eleget.
A gyanúsított beismerő vallomásának nyomozati szakban történt visszavonása (megváltoztatása) úgyszintén az említett törvényhely szerinti feltétel meghiúsulását eredményezi, tehát ez esetben sem lehet sikeresen indítványozni közvetítői eljárást.

2.
a) A beismerő vallomásnak ténybelinek és a bűnösségre is kiterjedőnek kell lennie.
A Bkt. 2. §-ának (2) bekezdése alapján a közvetítő eljárás azt célozza, hogy a sértett és a terhelt között – a terhelt tevékeny megbánását megalapozó – megállapodás jöjjön létre. Következésképpen a közvetítői eljárás (illetve az abban született megállapodás) büntetőjogi jelentősége, hogy a tevékeny megbánás – részint büntethetőséget megszüntető, részint a büntetés korlátlan enyhítésére lehetőséget adó okként – megállapítható legyen.
A Btk. 29. § (1)–(2) bekezdésének és a Be. 221/A. § (2) bekezdésének, illetve (3) bekezdése b) pontjának, valamint a Bkt. 13. § (2) bekezdésének a) és 15. § (1) bekezdése a)–b) pontjainak összevetéséből az következik, hogy a tevékeny megbánás két együttes eleme
– egyrészt a még közvetítői eljárást megelőző beismerő vallomás, és jóvátétel vállalása;
– másrészt a közvetítői eljáráson belüli megállapodás, és a jóvátétel megtörténte.

b) Ehhez képest büntetőjogi értelemben a tevékeny megbánás nem csupán a jóvátételi tevékenység, hanem a megbánás kifejtésével együtt merül ki.
A csupán ténybeli beismerő vallomás és mellette a jóvátételi tevékenység (a jóvátételének vállalása és teljesítése) tartalmát tekintve valójában még nem megbánás, hanem csak egyszerű – megbánó szándék nélküli – jóvátétel.
A megbánást – büntetőjogi értelemben – a bűnösség elismerésére is kiterjedő beismerő vallomás jelenti.

IV.
[67. BKv VI.]

A tevékeny megbánás (Btk. 29. §) megállapításának nem feltétele a bűncselekménnyel okozott kár maradéktalan megtérítése.

A bűncselekménnyel okozott sérelem jóvátétele a sértett által elfogadott módon és mértékben nem azonos a Btk. 459. § (1) bekezdésének 16. pontja szerinti kár megtérítésével. Ez az értelmezés az anyagi és eljárási rendelkezések valós tartalmát adja. E megállapítás elfogadása nem okoz fennakadást a gyakorlatban, mert erre nézve a Btk. és Be. szabályozása által „tudomásul vett” eltérés nem eredményezi a törvény sérelmét.
Ebből az is következik, hogy a közvetítői eljárás eredményes lehet és a tevékeny megbánás sikeresen alkalmazható akkor is, ha az elfogadott, illetve a megtérített kártérítési összeg az elkövetési értéktől (okozott kártól, vagyoni hátránytól, stb.) eltér, attól akár alacsonyabb, akár magasabb.

V.
[3. BKv X.]

A közvetítői eljárásban született megállapodás szerinti kár összegének nincs jelentősége a bűncselekmény minősítése szempontjából.

A Bkt. 13. §-ának (2) bekezdése alapján a közvetítői eljárás eredményeként az elkövető és a sértett között létrejött megállapodásnak tartalmaznia kell, hogy az elkövető a bűncselekménnyel okozott kárt megfizeti. Ennek összegében tehát az elkövetőnek és sértettnek meg kell állapodnia, amiből az is következik, hogy a megállapodás szerinti (megtérítendő) kár fogalma nem azonos a Btk. 459. § (1) bekezdésének 16. pontja szerinti törvényi kárfogalommal.
Ez azt jelenti, hogy az elkövető cselekményének jogi minősítése szempontjából közömbös a megállapodás szerinti kárösszeg.

VI.
[67. BKv III.]

Valamely terhelt ellen folyamatban levő ügy (egy vádiratban terhére rótt, bűnhalmazatban álló) egyes cselekményeinek elkülönítésére a közvetítői eljárás lefolytatása érdekében nincs törvényes lehetőség.

A Btk. 81. §-ának (1) bekezdése értelmében bűnhalmazat esetén egy büntetést kell kiszabni. Ebből az következik, hogy az egy vádiratban a terhelt terhére rótt bűncselekmények külön–külön elbírálására, eltérő büntetőjogi jogkövetkezmények alkalmazása céljából nem kerülhet sor.
Ezt az álláspontot támasztják alá a Be. 72. §-ában foglalt rendelkezések is, amelyek értelmében az elkülönítés lehetősége az adott terhelt ügyére és nem pedig a terhelt ügyének egyes cselekményeire nézve áll fenn.

VII.
[3. BKv IV.]

A közvetítői eljárás Be. 221/A. §-ának (3) bekezdése szerinti feltételei konjunktívak.

A közvetítői eljárás anyagi jogi feltételeit a Btk. 29. §-a a tevékeny megbánás körében szabályozza, eljárási feltételeit pedig a Be. 221/A. § tartalmazza.
A Be. 221/A. § (3) bekezdése szerinti eljárási feltételek konjunktív feltételek. Ezek között a 221/A. § (3) bekezdésének d) pontja szerinti feltétel megállapítása mérlegelést igényel.
Tehát a 221/A. § (3) bekezdésének a)–c) pontja szerinti feltétel együttes jelenléte önmagában még nem eredményezi a közvetítői eljárás alkalmazását, hanem csak akkor, ha az ügyész, illetőleg a bíróság – a bűncselekmény jellegére, az elkövetés módjára és a gyanúsított személyére figyelemmel – ezt célszerűnek és megengedhetőnek tartja.
A pozitív anyagi és eljárási feltételek mellett az is szükséges, hogy a Btk. 29. § (3) bekezdésének a)–d) pontjában felsorolt kizáró okok valamelyike ne legyen megállapítható, valamint a 221/A. § (2) bekezdésének harmadik mondatára figyelemmel ne újbóli közvetítői eljárásról legyen szó. A megismétlés tilalma akkor áll fenn, ha korábban az ügyész vagy bíróság a közvetítői eljárás lefolytatása érdekében már határozott.

VIII.
[BKv. 67 VII.]

A terhelt jóvátételre való képességét nem lehet kizárólag a személyes képességei alapján megítélni [Be. 221/A. § (3) bek. b) pontja].

A Btk. 29. §-ának (1) bekezdése a tevékeny megbánás feltételeként azt rögzíti, hogy a terhelt „a sértett által elfogadott módon és mértékben a bűncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette”.
Annak eldöntése, hogy a jövendőbeli megállapodásból fakadó nem anyagi, hanem esetleg személyes természetű kötelem teljesítése mennyiben tapad a terhelt személyéhez, a közvetítői eljárásra utaláskor általában nem állapítható meg.
A megállapodásban a sértett hozzájárulásával a terhelt azt is vállalhatja, hogy a nem  közvetlenül a személyéhez tapadó kötelezettségek teljesítéséről, egyéb módon gondoskodik. Erre figyelemmel a terhelt jóvátételre való képességét komplex módon és a sértett érdekeinek a szem előtt tartásával kell mérlegelni a közvetítői eljárásra irányuló döntéshozatal során.
Ha a megállapodás természete (pl. személyes gondozás) ezt nem zárja ki, akkor közömbös, hogy a jóvátételt ténylegesen ki teljesíti. A terhelt jóvátételre való képességét ezért nem lehet kizárólag a személyes képességei alapján megítélni. Elég a képességet valószínűsíteni, és az indítvány elutasításához egyedül a jóvátételi képesség nyilvánvaló hiánya vezethet.

IX.
[67. BKv VIII.]

A tevékeny megbánást megalapozó közvetítői eljárás az elterelés (diverzió) egyik formája. A törvényhozó ennek megfelelően az intézmény érvényesülését biztosító legteljesebb eszközrendszert a vádelőkészítés szakaszában biztosította (lásd: pl. a nyomozás felfüggesztése mellett a vádelhalasztás lehetőségét).
A közvetítői eljárás lehetővé tétele a bírósági eljárásban csupán kiegészítő jellegű, elsősorban a sértett érdekeinek a hatékonyabb érvényesítése érdekében.

1. A Bkt. 15. §-a (1) bekezdésének 2013. július 1. napjától hatályos szövege szerint a közvetítői eljárás (egyéb esetek mellett) azon a napon fejeződik be, amikor
a) a megállapodás alapján, vagy a közvetítői eljárás megindítását megelőzően, de a megállapodásban jóváhagyott módon a terhelt a bűncselekménnyel okozott kárt a sértettnek megtérítette vagy a bűncselekmény káros következményeit egyéb módon jóvátette,
b) a terhelt a megállapodás alapján a kár megtérítését részletekben történő fizetéssel vagy egyéb módon nyújtandó jóvátétellel az első részlet tekintetében teljesítette, ha a megállapodás értelmében a teljesítés a felfüggesztés határidején belül nem fejeződhet be,
c) a terhelt a megállapodás alapján a részletekben történő fizetés vagy más módon nyújtandó jóvátétel utolsó részletét a felfüggesztés határidején belül teljesítette,
d) a sértett vagy a terhelt részére küldött idézés kézbesítésének abból eredő eredménytelenségéről szerez tudomást a közvetítő, hogy a címzett ismeretlen helyen tartózkodik,
e) a sértett vagy a terhelt haláláról a közvetítő hivatalos tudomást szerez,
f) a sértett vagy a terhelt kijelenti a közvetítő előtt, hogy kéri a közvetítői eljárás befejezését,
g) a sértett vagy a terhelt a hozzájárulását visszavonta, vagy mulasztását e törvény értelmében a hozzájárulás visszavonásának kell tekinteni,
h) a terhelt nyilatkozatából vagy magatartásából egyértelműen megállapítható, hogy a Be. 221/A. § (3) bekezdésének b) vagy c) pontjában írt feltételek nem állnak fenn,
i) az első közvetítői megbeszéléstől számított három hónap eredménytelenül eltelt.

A Bkt. 15. § (1) bekezdése b) pontjának megszövegezése folytán az eljárás bírósági szakaszában továbbra is problémát okoz a tevékeny megbánás feltételeinek a megállapítása, ha a megállapodásban foglalt kötelezettség teljesítése – az eljárás bírósági szakaszában – túlnyúlik a felfüggesztés (legfeljebb hat hónapos) időtartamán.

2. A vádelőkészítés szakaszában a Be. 221/A. §-ának (7) bekezdése úgy rendelkezik, hogy amennyiben a közvetítői eljárás eredményes, és a Btk. 29. § (1) bekezdése alkalmazásának van helye, az ügyész az eljárást megszünteti; ha a Btk. 29. § (2) bekezdése alkalmazásának lehet helye, vádat emel. Ha a gyanúsított a közvetítői eljárás eredményeként létrejött megállapodás teljesítését megkezdte, de a büntethetősége nem szűnt meg, az ügyész a három évet meg nem haladó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt a vádemelést egy évtől két évig terjedő időre elhalaszthatja.
Ez a rendelkezés biztosítja a megállapodás teljesítéséhez szükséges időt abban esetben is, ha a teljesítésre a nyomozás legfeljebb hat hónapig tartó felfüggesztésének időtartama alatt teljes körűen nem került sor. Ilyen lehetőség azonban az eljárás bírósági szakaszában nincs.

3. Az elsőfokú bíróság az eljárást a közvetítői eljárás lefolytatása érdekében (a tárgyalás előkészítése keretében) legfeljebb hat hónapra függesztheti fel [Be. 266. § (3) bek. c) pont]. A felfüggesztés tartamának elteltével – amennyiben az eljárás tevékeny megbánásra alapított megszüntetésének [Be. 267. § (1) bek. l) pontja] nincs helye – a tárgyalás kitűzése iránt kell intézkedni.
A Bkt. 6. §-a értelmében a közvetítői eljárás megindításának alapja
a) az ügyésznek az ügy közvetítői eljárásra utalásáról hozott határozata [Be. 221/A. § (3) bek.], vagy
b) a bíróságnak a büntetőeljárást – a közvetítői eljárás lefolytatása érdekében hozott – felfüggesztő végzése [Be. 266. § (3) bek. c) pont].
Ebből következően közvetítői eljárásnak a büntetőeljárás azon szakaszában, illetve olyan büntetőeljárásban van helye, amelyben ilyen határozat hozatalát a Be. lehetővé teszi. A bíróság esetében ez alatt a vádemeléstől kezdődően az elsőfokú eljárás tartama értendő.
A büntetőeljárás – a közvetítői eljárás lefolytatása érdekében történő – bíróság általi felfüggesztését a Be. az elsőfokú eljárásban és a következő rendelkezések alapján teszi lehetővé:
– a tárgyalás előkészítésének szakaszában [266. § (3) bek. c) pont];
– a tárgyalás előkészítésének befejezése, illetőleg a tárgyalás kitűzése után [275. § (1) bek.];
– a tárgyalás megkezdése után [307. §];
– a tárgyalás elnapolása után [309. § (1) bek.].
A bíróság – eltérően a 221/A. § (3) bekezdésétől – csak a terhelt, vagy a sértett, illetőleg a védő indítványára függesztheti fel a közvetítői eljárás lefolytatása érdekében a büntetőeljárást, hivatalból nem.
A Btk. 29. § (1)–(2) bekezdésének és a Be. 221/A. § (2) bekezdésének, illetve a (3) bekezdése b) pontjának, valamint a Bkt. 13. § (2) bekezdésének a) pontja és a 15. § (1) bekezdésének összevetéséből az következik, hogy a tevékeny megbánás két együttes eleme
– egyrészt a még közvetítői eljárást megelőzően gyanúsítottként tett beismerő vallomás és a jóvátétel vállalása;
– másrészt a közvetítői eljáráson belüli megállapodás és a jóvátétel megtörténte.
A Be. 221/A. §-ának (7) bekezdésében foglalt rendelkezésből az következik, hogy a kár megtérítésének és/vagy a jóvátételnek nem feltétlenül a közvetítői eljárásban kell teljesülnie.
A Bkt. 15. § (1) bekezdésének b) pontjában írt esetben a bíróságnak az eljárást folytatnia kell, de tekintettel arra, hogy a kár megtérítése, a jóvátétel még nem fejeződött be, a tevékeny megbánás anyagi jogi feltételei [Btk. 29. § (1) bekezdés] nem valósultak meg,  a Be. 267. § (1) bekezdés l) pontja alkalmazásával nem szüntethető meg az eljárás.
Ilyen esetekben az eljárás folytatása a terhelt büntetőjogi elmarasztalásával járhat.

4. Az eljárás legfeljebb hat hónapos felfüggesztésének lejárta után már csak a tárgyalás – Be. 287. § (1) bekezdésén alapuló – elnapolásáról lehet szó, de a kár megtérítésére, a jóvátétel befejezésére a megállapodásban megjelölt hosszabb halasztás, vagy részletfizetés lejártának a bevárása a büntetőeljárás indokolatlan elhúzódását eredményezheti.
Az eljárás bírósági szakaszában a Btk. 29. §-ában foglalt feltételek meglétét a bíróság az ügydöntő határozatának a meghozatalkor vizsgálja. Nincs akadálya a tevékeny megbánás megállapításának, ha a közvetítői eljárásban kötött megállapodásban foglalt kötelezettségek a közvetítői eljárás befejezését követően, a bíróság érdemi döntésének a meghozataláig eltelt időszakban teljesülnek. A tárgyalás elnapolására azonban a megállapodásban foglaltak teljesítése érdekében már nem kerülhet sor.
A közvetítői eljárás az elterelés egyik formája, amelynek fő alkalmazási területe a büntetőeljárás vádelőkészítő szakasza, és érvényesítése a bírósági eljárásban csupán kisegítő jelleggel indokolt.

X.
[3. BKv I.]

Közvetítői eljárás lefolytatása érdekében az elsőfokú bírósági eljárás függeszthető fel. E célból a büntetőeljárás hivatalból nem függeszthető fel.

1. A Bkt. 6. §-a alapján a közvetítői eljárás megindításának alapja:
– az ügyésznek az ügy közvetítő eljárásra utalásáról hozott határozata [Be. 221/A. § (3) bek.], vagy
– a bíróságnak a büntetőeljárást – a közvetítői eljárás lefolytatása érdekében hozott – felfüggesztő végzése [Be. 266. § (3) bek. c) pont].
Ebből következően közvetítői eljárásnak a büntetőeljárás azon szakaszában, illetve olyan büntetőeljárásban van helye, amelyben ilyen határozat hozatalát a Be. lehetővé teszi. Az ügyész esetében ez alatt nyilvánvalóan a büntetőeljárás vádemelésig tartó szakasza, a bíróság esetében pedig a vádemeléstől kezdődően az elsőfokú eljárás tartama értendő.

2. A büntetőeljárás – a közvetítői eljárás lefolytatása érdekében történő – bíróság általi felfüggesztését a Be. az elsőfokú eljárásban és a következő rendelkezések alapján teszi lehetővé:
– a tárgyalás előkészítésének szakaszában [266. § (3) bek. c) pont],
– a tárgyalás előkészítésének befejezése, illetőleg a tárgyalás kitűzése után [275. § (1) bek.],
– a tárgyalás megkezdése után [307. §],
– a tárgyalás elnapolása után [309. § (1) bek.].
Következésképpen a Be. az elsőfokú eljárás során végig, de értelemszerűen legfeljebb a határozathozatal végett tartott tanácsülésig [321. § (1) bek.] teszi lehetővé, hogy a bíróság – közvetítői eljárás lefolytatása érdekében – a büntetőeljárást felfüggessze.

3. A másod- és a harmadfokú eljárásban a bíróság a büntetőeljárást a közvetítői eljárás lefolytatása érdekében nem függesztheti fel. Erre ugyanis a Be. 359. § (3), illetve 390. § (4) bekezdése nem ad lehetőséget.
E tekintetben a Be. 345., illetve 385. §-a közömbös, mert az eljárás felfüggesztését a Be. XIV., illetve XV. Fejezete nem a XI–XIII. Fejezethez képest eltérően, hanem önállóan szabályozza. Ezért e körben, a másod- és a harmadfokú eljárás során, a XI–XIII. Fejezet rendelkezései alkalmazására sem kerülhet sor.

4. A Be. 221/A. § (1), 263. § (4) bekezdésének és 272. § (2) bekezdése b) pontjának összevetéséből az következik, hogy a bíróság – eltérően a 221/A. § (3) bekezdésétől – csak a terhelt, vagy a sértett, illetőleg a védő indítványára függesztheti fel közvetítői eljárás lefolytatása érdekében a büntetőeljárást, hivatalból nem.
Ugyanakkor a bíróság – a közvetítői eljárás eredményes befejezése érdekében, értelemszerűen a már folyamatban lévő közvetítő eljárás esetén – hivatalból is elnapolhatja a tárgyalást [Be. 287. § (1) bek.].

XI.
[67. BKv II.]

A Btk. 29. §-a nem zárja ki, sőt kifejezetten megengedi a tevékeny megbánás alkalmazását – és ehhez igazodóan a közvetítői eljárást – valamennyi a Btk. XXII. Fejezetében (A közlekedési bűncselekmények) meghatározott vétség és háromévi, illetve ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett miatt indított eljárásban feltéve, hogy az nem okozott halált.

Sajátos helyzetet teremt, hogy a Btk. 236. §-ának (1) bekezdésében, valamint a Btk. 237. §-ának (1) bekezdésében meghatározott járművezetés ittas állapotban vétsége és járművezetés bódult állapotban vétsége miatt indított büntetőeljárások többségében természetes (vagy jogi) személy sértett hiányában általában nem kerülhet sor a közvetítői eljárás lefolytatására, míg e §-ok (2) bekezdésének a) és b) pontja szerinti (súlyos testi sértést, maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget okozó) fordulata esetén a Btk. 29. §-ának (1) bekezdése nem zárja ki a közvetítői eljárás lefolytatását. Ilyen ellentmondás a Btk. XXII. Fejezetében meghatározott más közlekedési bűncselekmények esetén is fennáll.
A gyakorlat a jogalkotó kifejezett rendelkezésétől eltérően szűkítheti a jogszabály alkalmazási körét.
Ugyanakkor a közvetítői eljárásra utalásra vonatkozó döntés meghozatalakor az ügyésznek, illetve a bíróságnak – a Be. 221/A. §-a (3) bekezdésének d) pontjában foglalt rendelkezésre figyelemmel – mindig mérlegelnie kell, hogy a bűncselekmény jellegére, az elkövetés módjára és a gyanúsított személyére tekintettel a bírósági eljárás lefolytatása mellőzhető–e, vagy megalapozottan feltehető, hogy a bíróság a tevékeny megbánást a büntetés kiszabása során értékelni fogja.

XII.
[3. BKv III.]

Ha a sértett állami szerv, vagy gazdálkodó szervezet (függetlenül attól, hogy jogi személy–e), akkor – az általános szabályok szerint – a Be. 56. § értelmében eljárni jogosult képviselőjét kell a Be. 272. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti előkészítő ülésre idézni.

Ha a sértett nem természetes személy, de nem is állami szerv, vagy gazdálkodó szervezet, akkor az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 29. §, illetve a rá vonatkozó jogszabály, alapító határozat, vagy okirat alapján kell állást foglalni abban, hogy képviseletében ki jogosult a büntetőeljárásban eljárni, így a Be. 272. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti előkészítő ülésen részt venni.

a) A Be. 51. §-a értelmében a sértett nemcsak természetes személy lehet; és a Bkt. sem zárja ki a nem természetes személy sértett esetében a közvetítő eljárás lehetőségét [Bkt. 11. § (5) bek.].

b) A Be. 56. §-ának (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy a sértett – ha személyes közreműködési kötelezettségét a törvény nem írja elő – jogait képviselő útján is gyakorolhatja. Ha a sértett nem természetes személy, akkor értelemszerűen személyes közreműködésről nem is lehet szó.
Következésképpen az ilyen sértett az eljárási jogait képviselő útján gyakorolhatja, aki a Be. 56. §-ának (1) bekezdése értelmében meghatalmazás alapján ügyvéd, vagy külön törvényben erre feljogosított személy lehet.
A Be. 56. §-ának (3) bekezdése alapján, ha a sértett állami szerv vagy gazdálkodó szervezet – függetlenül attól, hogy jogi személy–e –, akkor a képviseletre feljogosított dolgozója, illetőleg az ügyintézésre jogosult tagja, vagy alkalmazottja is képviselheti. Értelemszerűen ilyen sértett esetében is helye van – meghatalmazás alapján – ügyvéd általi képviseletnek, s a meghatalmazást a Be. 57. § (1) bekezdése szerinti jogosultak adhatják meg.
Állami szerv alatt a költségvetési szervet, gazdálkodó szervezet alatt pedig a Ptk. 685. § c) pontjában felsoroltakat kell érteni [Be. 601. § (3) és (4) bek.].

c) Ha a sértett nem természetes személy és a Be. 601. § (3)–(4) bekezdése értelmében nem állami szerv, nem gazdálkodó szervezet, akkor az ilyen sértett képviseletét is elláthatja – meghatalmazás alapján – ügyvéd.
Ezenkívül pedig a Ptk. 29. §, illetve az ilyen sértettre vonatkozó jogszabály, alapító határozat, vagy okirat alapján kell állást foglalni abban, hogy az ilyen sértett képviseletében ki jogosult a büntetőeljárásban eljárni.
d) A Be. 57. §-ának (2) bekezdés értelmében a képviselőnek az első eljárási cselekménye előtt – de nyilvánvalóan legalább azzal egyidejűleg – be kell nyújtania azokat az iratokat, melyből a képviseleti jogosultsága megállapítható.

XIII.
[67. BKv I.]

Ha a közvetítői eljárás eredményeként a tevékeny megbánásnak  a 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)  29. §-ának (1) bekezdésében meghatározott feltételei teljesültek, a bíróság az eljárást ezen a címen megszünteti.
Az ügyész e határozat ellen már csupán azon a jogcímen jelenthet be fellebbezést, hogy az eljárás megszüntetésének a Btk. 29. §-ában írt feltételei nem teljesültek. Azt nem sérelmezheti, hogy álláspontja szerint a büntetés céljának megvalósítására ebben az esetben a tevékeny megbánás alkalmatlan, vagy azt, hogy a büntetés célját jobban szolgálná, ha a bíróság a vádlottat az eljárás megszüntetése helyett a járművezetéstől eltiltaná, illetőleg vele szemben más büntetést vagy intézkedést alkalmazna.

A Be. 221/A. §-ának (3) bekezdésében meghatározott eljárási feltételek konjunktív feltételek. Ezek között a d) pont szerinti feltétel megállapítása mérlegelést igényel.
A Be. 221/A. §-a (3) bekezdésének d) pontjában foglalt feltételt először az ügyészség mérlegeli, amikor a vádelőkészítés keretében dönt arról, hogy – kérelemre vagy hivatalból – közvetítői eljárásra utalja–e az ügyet. A közvetítői eljárás lefolytatására irányuló kérelem (és az annak elutasítására vonatkozó döntés) hiányában a vádemelés annak a kinyilvánítása, hogy az ügyész a közvetítői eljárás lefolytatását nem látta lehetségesnek vagy indokoltnak.
A vádemelést követően a bíróság szabadon mérlegeli – de természetesen már csupán a jogosultaktól erre irányuló kérelem alapján – a közvetítői eljárás feltételeit. Amennyiben álláspontja szerint azok fennállnak, az eljárást felfüggeszti, és az ügyet közvetítői eljárásra utalja. Az ügyész ez ellen a végzése ellen fellebbezést jelenthet be azon az alapon (is), hogy a közvetítői eljárás elrendelésének a Be. 221/A. §-a (3) bekezdésének d) pontjában meghatározott feltételei hiányoznak.
Ha a közvetítői eljárás eredményeként a tevékeny megbánásnak a Btk.  29. §-ának (1) bekezdésében meghatározott feltételei teljesültek, a bíróság az eljárást ezen a címen megszünteti.
Az ügyész a megszüntető határozat ellen már csupán azon a jogcímen jelenthet be fellebbezést, hogy az eljárás megszüntetésének a Btk. 29. §-ában írt feltételei nem teljesültek. Azt nem sérelmezheti, hogy álláspontja szerint a büntetés céljának megvalósítására ebben az esetben a tevékeny megbánás alkalmatlan, vagy azt, hogy a büntetés célját jobban szolgálná, ha a bíróság a vádlottat az eljárás megszüntetése helyett a járművezetéstől eltiltaná, illetőleg vele szemben más büntetést vagy intézkedést alkalmazna.

XIV.
[3. BKv VIII.]

A közvetítői eljárás és a büntetőeljárást folytató bíróság tevékenységének viszonya.

1. A Be. 263. §-ának (4) bekezdése a tanács elnökének feladatául szabja a vádlott, a védő és a sértett tájékoztatását a közvetítői eljárás indítványozásának lehetőségéről, és következményéről, amennyiben ez okból a nyomozati szakban az ügyész az eljárást nem függesztette fel, noha annak helye lett volna.
A tájékoztatási kötelezettség a kioktatásra, de nem a közvetítői eljárás elrendelésére vonatkozik. Erről dönteni ugyanis a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
(Erre a célra az OIT Hivatala által rendszeresített 220/a–b–c–d. számú értesítő lapok használhatók fel.)
A tájékoztatási kötelezettség csak akkor áll fenn, ha a közvetítői eljárás anyagi és eljárási feltételei hiánytalanul megállapíthatóak és kizárási ok nincs.
A tanács elnökének az ügy érkezésétől számított harminc napon belül kell megvizsgálnia a közvetítői eljárás anyagi és eljárásjogi feltételeit [Be. 263. § (1) bek.].
A tanács elnöke a felek tájékoztatását a vádirat kézbesítésével egyidejűleg teszi meg, bár az sem kizárt, hogy a vádkézbesítés után kerüljön erre sor.

2. A közvetítői eljárásra a büntetőeljárás alatt csak egy alkalommal kerülhet sor [Be. 221/A. § (2) bek.].
Ebből következően az ügyésznek a vádiratban nyilatkoznia kell arról, hogy sor került–e közvetítői eljárás lefolytatására, s ha igen, az milyen eredménnyel zárult.
A közvetítői eljárás bírói engedélyezésének nem akadálya, ha az ügyész a nyomozati szakban az arra tett indítványt elutasította, az viszont igen, ha az ügyész ez okból az eljárást felfüggesztette, de a közvetítői eljárás eredménytelennek bizonyult.

3. A Be. 263. § (4) bekezdése a 221/A. § (4) bekezdésére utal vissza, és a tanács elnökére akkor rója a kioktatás kötelezettségét, ha az ügyész az eljárást a X. Fejezet rendelkezései szerint nem rendelte el.
Ebből az következik, hogy a tanács elnökének nincs olyan kötelezettsége, hogy a 2007. január 1. napja előtt érkezett és utána folyamatban maradt ügyeket abból a szempontból megvizsgálja, hogy helye lehet–e közvetítői eljárásnak, és ennek lehetőségére akkor is felhívja a jogosultakat, ha az erre vonatkozó rendelkezések az eljárás megelőző (nyomozási) szakaszában még nem voltak hatályban.
A közvetítői eljárás lefolytatására vonatkozó rendelkezéseknek tehát nincs visszaható hatálya. Ez az értelmezés felel meg az intézmény rendeltetésének, amelynek alapvető célja az, hogy az arra alkalmas ügyeket a bírósági útról elterelje.

4. A közvetítői eljárás lefolytatására a vádlott, a védő és a sértett tehet indítványt.
Az indítvány megtételére a vádirat közlésétől számított 15 nap áll rendelkezésre [Be. 272. § (2) bek. b) pont], azonban e határidő nem jogvesztő, tekintettel arra, hogy a Be. a tárgyalás előkészítése után is lehetőséget ad a közvetítői eljárás lefolytatása érdekében az eljárás felfüggesztésére, sőt nem zárja ki ezt az elsőfokú tárgyalás szakában sem.

5. Közvetítői eljárás lefolytatására irányuló indítvány tárgyában, a tárgyalás előkészítésének szakában, előkészítő ülést kell tartani [272. § (2) bekezdés b) pontja].
Ebben az esetben a 272. § (3) bekezdése szerint kell eljárni, tehát a tanács elnöke az előkészítő ülés határnapjáról az ügyészt, a vádlottat és a védőt értesíti, a sértettet pedig megidézi.
Az előkészítő ülésen történt meghallgatások eredményéhez képest dönt a bíróság az eljárásnak a Be. 266. § (3) bekezdés c) pontja alapján történő felfüggesztéséről.
Az előkészítő ülést az ügy érkezésétől számított 90 napon belül kell megtartani, a büntetőeljárás pedig legfeljebb hat hónapra függeszthető fel.

6. A büntetőeljárásnak a közvetítői eljárás lefolytatása érdekében történt felfüggesztését elrendelő, vagy az erre vonatkozó indítványt elutasító végzés ellen fellebbezésnek van helye, mert ezt a Be. 276. §-a nem zárja ki.
Ennyiben tehát eltér a nyomozati szakra vonatkozó szabályozás, ahol az eljárást felfüggesztő és a közvetítői eljárást elrendelő határozat ellen kizárt a jogorvoslat.

7. A közvetítői eljárás lényeges feltétele a sértett és a terhelt önkéntes hozzájárulása. Ha a hozzájárulást bármelyikük visszavonja, akkor az eljárás felfüggesztésének oka megszűnik, ezért az elsőfokú bíróságnak a Be. 266. § (5) bekezdése szerint az eljárást folytatnia kell.

8. Ha a közvetítői eljárást lefolytatták, akkor az erről készült közvetítői jelentés megérkezése után a bíróság vagy megszünteti az eljárást vagy annak folytatása mellett dönt.
Ha a közvetítői eljárás eredményes volt és a tevékeny megbánás megvalósult, a Btk. 29. §-ának (1) bekezdése esetén – 3 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel büntetendő bűncselekménnyel okozott kár megtérítése vagy jóvátétele esetén – a bíróság az eljárást a Be. 267. § (1) bekezdésének l) pontja alapján megszünteti.
Ha a közvetítői eljárás nem vezetett eredményre, mert a sértett és a vádlott között nem jött létre megállapodás, akkor az eljárást folytatni kell, és a tárgyalást ki kell tűzni.

9. Ha a közvetítői eljárás eredményes, akkor annak két következménye lehet.
A vétség és a háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel fenyegetett bűntett esetén az eljárás megszüntetését, az ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel fenyegetett  bűntettek esetén pedig a büntetés korlátlan enyhítésének esélyét adja meg.
Ez azt jelenti, hogy a közvetítői eljárás eredményessége esetén a tárgyalás előkészítésének szakában érdemi határozatként csak az eljárást megszüntető határozat hozható meg.
A közvetítői eljárás tehát valójában csak ebben az esetkörben érvényesül a maga teljességében, mert a bíróságnak ez esetben nincs más kötelezettsége, mint megállapítani a büntethetőségi akadály hatályosulását, levonni ennek következményeit, azaz meg kell szüntetnie a büntetőeljárást.

10. Ha a korlátlan enyhítésre okot adó esetnek a feltételei valósulnak meg, akkor az eljárást folytatni kell, és tárgyalást kell kitűzni.
A Btk. 29. §-ának (2) bekezdése szerinti esetben a büntetés korlátlan enyhítése csupán lehetőség.
Ennek alkalmazására – és mértékére – bírói döntés eredményeképpen az ügyet lezáró érdemi határozatban kerül sor. Ebben az esetben tehát az ügy visszatér a büntetőeljárás rendes menetébe, és a XIII. Fejezet rendelkezései szerint folytatódik.
Ha a terhelt a közvetítői eljárás eredményeként létrejött megállapodás teljesítését megkezdte, de nem fejezte be, és erről a Bkt. 15. §-ának (2) bekezdése alapján a pártfogó felügyeleti szolgálat tájékoztatja a bíróságot, akkor ugyancsak tárgyalást kell kitűzni.

11. A tárgyalási szakban a bíróság a közvetítői eljárás eredményes befejezése érdekében a tárgyalást a Be. 287. §-ának (1) bekezdése szerint elnapolhatja, de az eljárás felfüggesztésére irányuló indítványt már nem lehet előterjeszteni.

XV.
[67. BKv X.]

A bíróság az eljárást felfüggesztő végzés kézbesítésével egyidejűleg – a Bkt. 3. §-a (4) bekezdésének megfelelően – azokat az iratokat bocsátja a közvetítő rendelkezésére, amelyek a közvetítői eljárás lefolytatásához szükségesek.
Többvádlottas ügyekben, nagy terjedelmű ügyiratoknál elegendő lehet a vádirat, a gyanúsítotti vallomás, a sértetti tanúvallomás, a kárra, sérülésre vonatkozó szakvélemény vagy okirat. stb. eredetben vagy fénymásolatban történő megküldése is.
A zárt adatkezelésű iratok – a közvetítői eljárást indítványozó vagy ahhoz hozzájáruló sértettre vonatkozó név és lakcím kivételével – nem küldhetők el.

A Bkt. 3. §-ának (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a közvetítő jogosult és köteles mindazokat az adatokat megismerni, amelyek a feladatának ellátásához szükségesek. Az ügyész a közvetítői eljárásra utalásról szóló határozat, illetve a bíróság az eljárást felfüggesztő végzés kézbesítésével egyidejűleg a közvetítő rendelkezésére bocsátja – az e törvényben meghatározott feladatai ellátásához szükséges mértékben és időtartamban – az iratokat. E rendelkezésnek megfelelően a bíróságnak nem kell feltétlenül a büntetőügy iratait eredetben és a maga egészében a közvetítő rendelkezésére bocsátania.
A Be. 96. §-ának (2) bekezdése szerint kezelt azon adatok pedig, amelyek nem a tanúként kihallgatott sértettre vonatkoznak, nem is bocsáthatók a közvetítő rendelkezésére.

XVI.
[67. BKv IX.]

A közvetítői eljárás esetén a bíróságoknak a felfüggesztés idejét a legfeljebb hat hónapos határidő keretei között az adott ügy körülményeihez igazodva kell megállapítania.

Az eljárás felfüggesztésének határidejét az ügy egyedi körülményeihez igazodóan és arra is figyelemmel indokolt megállapítani, hogy a közvetítői eljárás céljának a megvalósítását előmozdítsa. A közvetítői eljárás célja a törvényekben meghatározott megállapodás létrehozatala. Ehhez a Bkt.-ben megszabott – szoros – határidőkre figyelemmel, meghatározott eljárás lefolytatásához szükséges időt garantálni kell.
A bíróságok rendszerint azért függesztik fel az eljárást a lehetséges hat hónapnál lényegesen rövidebb időszakra, hogy a következő tárgyalás megtartására a felfüggesztést lejárta után, lehetőleg a korábbi tárgyalást követő hat hónapon belül sor kerüljön. Ezzel ugyanis elkerülhető a tárgyalás megismétlése [Be. 287. § (3) bek.].
A határidő meghatározása során azonban figyelemmel kell lenni arra is, hogy a büntetőeljárás a közvetítői eljárás céljából csak egy alkalommal függeszthető fel.

XVII.
[67. BKv IV.]

Az eljárás tárgyalási szakaszában a közvetítői eljárás lefolytatására irányuló indítvány, ülésen nem bírálható el, mivel a Be. ennek eseteiről a 210. §-ának (1) bekezdésében taxaív felsorolást ad. E rendelkezés megszegése azonban nem feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező (ún. abszolút) eljárási szabálysértés, mert annak eseteiről a Be. 373. §-a taxaív felsorolást ad, amelyek köre nem tágítható.

A Be. 272. § (2) bekezdésének b) pontja szerint előkészítő ülés tartása kötelező, ha a vádirat közlésétől számított tizenöt napon belül a vádlott, a védő vagy a sértett közvetítői eljárás lefolytatását indítványozta.
Nem tekinthető eljárási szabálysértésnek, ha a bíróság az indítványt a törvényben kizárt esetekben [pl. a vád tárgya nem a Btk. 29. §-ának (1) vagy (2) bekezdésében írt bűncselekmény, ha a (3) bekezdésben felsorolt kizáró okok fennállnak vagy az indítvány nem jogosulttól származik] az előkészítő ülés megtartása nélkül hozott végzésben utasítja el.
Más esetekben az előkészítő ülés megtartása kötelező, de elmaradása csak relatív eljárási szabálysértés.
Ugyancsak relatív eljárási szabálysértésnek minősül, ha a bíró egyszerű átiratban tájékoztatja az indítványozót – fellebbezéssel támadható elutasító határozat helyett – arról, hogy nincs helye közvetítői eljárásnak.
Ha a közvetítői eljárást a közvetítői eljárás lefolytatásának indítványozására nyitva álló 15 napos határidő lejártát követően kezdeményezik, akkor az előkészítő ülés megtartása már nem kötelező, de lehetséges, mert a törvény nem zárja ki.
A közvetítői eljárás lefolytatására irányuló indítvány ülés keretében sem a tárgyalás előkészítése során, sem pedig az eljárás tárgyalási szakaszában nem bírálható el. Az ülés tartásának eseteit ugyanis a Be. a 210. §-ának az (1) bekezdésében taxaív felsorolásban határozza meg.
A tárgyalás kitűzése után – a törvényben kizárt esetek kivételével – a közvetítői eljárás lefolytatására irányuló indítvány tárgyában a felek meghallgatását követően csak tárgyaláson lehet dönteni.
A fent részletezett esetekben a Be. 375. §-a szerinti relatív eljárási szabálysértés megállapítását az alapozza meg, hogy az eljárásban részt vevő személyek a törvényes jogaikat nem gyakorolhatták, vagy azok gyakorlását korlátozták.

XVIII.
[3. BKv IX.]

Közvetítői eljárás fiatalkorú terhelt esetében.

1. A tevékeny megbánás büntető anyagi jogi szabályait fiatalkorúra a Btk. 107/A. §-ában meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
A Btk. 107. §-a szerint a fiatalkorú nem büntethető, ha vétséget vagy ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntettet követett el, és a tevékeny megbánás feltételei egyébként megvannak.
Ez eltérés a Btk.  29. §-a (2) bekezdésének általános rendelkezésétől, amely csak a büntetés korlátlan enyhítését engedi meg, ha az elkövetőt háromévi szabadságvesztésnél súlyosabban, de ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett miatt vonják felelősségre.

2. A fiatalkorúak elleni büntetőeljárásban lefolytatandó közvetítői eljárást érintő szabályokat a Be. 459. §-ának (3) és (4) bekezdése állapítja meg.
A Be. 446. §-a alapján azonban vizsgálni kell, hogy ezeket a rendelkezéseket, valamint az eltérő anyagi jogi szabályokat figyelembe véve, alkalmazhatók–e ebben a külön eljárásban a közvetítői eljárásra vonatkozó általános rendelkezések.
A Be. 459. §-a (4) bekezdésének rendelkezései, amelyek szerint az ügyész az eljárást megszünteti, illetve a vádemelést elhalasztja, megfelelnek a rendes eljárás szabályainak: 221/A. §, 224. § (4) bek., 227. § (1) bek. d) pont; de az ügyésznek a fiatalkorú elkövetőre vonatkozó, részben eltérő anyagi jogi szabályokat figyelembe kell vennie.
A fiatalkorúak elleni eljárás bírósági szakaszát illetően is alkalmazni kell a rendes eljárásnak a tevékeny megbánásra vonatkozó rendelkezéseit: 266. § (3) bek. c) pont, 267. § (1) bek. l) pont, 272. § (2) bek. b) pont, (5) bek., 287. § (1) bek., 307. §, 332. § (1) bek. f) pont.

3. A Be. 459. §-ának (3) bekezdése szerint a közvetítői eljárásban a fiatalkorú törvényes képviselőjének részvétele kötelező.
A büntetőeljárásban a törvényes képviselő jogaira általában a védő jogai irányadók (Be. 451. §). A Bkt. 7. §-ának (2) bekezdése szerint a terhelt védője jogi képviselőként eljárhat, a terhelt törvényes képviselőjét azonban a törvény nem említi.
Rendelkezik viszont arról, hogy a korlátozottan cselekvőképes sértett törvényes képviselőjének részvétele a közvetítői eljárásban kötelező [Bkt. 8. § (1) bek.].
Ezeket a szabályokat figyelembe véve okszerű a következtetés, hogy a fiatalkorú terhelt törvényes képviselője nem pusztán „jogi képviselője” a terheltnek, hanem a korlátozottan cselekvőképes sértett törvényes képviselőjének jogaihoz hasonló jogok illetik meg.
Így pl. a sértett és a terhelt között létrejött megállapodásról kiállított okiratot neki is alá kell írnia, amint ezt a Bkt. 13. § (4) bekezdése a sértett törvényes képviselőjére előírja.

XIX.
[3. BKv II.]

Nincs helye a közvetítői eljárásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásának a magánvádas, a pótmagánvád alapján folyó, a bíróság elé állításos, a távol lévő terhelttel szembeni, és a tárgyalásmellőzéses eljárásban.

1.
a) A magánvádas [Be. XXIII. Fejezet] és a pótmagánvád alapján folyó eljárásban a büntetőeljárás – közvetítői eljárás lefolytatása érdekében – nem függeszthető fel.
A Bkt. 2. § (1) bekezdése szerint a közvetítői eljárás célja, hogy a bíróságtól és az ügyésztől független harmadik személy bevonásával – a sértett és a terhelt közötti konfliktust rendezésének megoldását tartalmazó, a bűncselekmény következményeinek jóvátételét és a terhelt jövőbeni jogkövető magatartását elősegítő – írásbeli megállapodás jöjjön létre.
Ennek értelmében az ügyész (illetve a bíróság) nem vesz részt a sértett és a terhelt közötti konfliktus – közvetítő eljárással történő – rendezésében. Az kizárólag a sértett és terhelt, illetőleg a közvetítő személyére tartozik.
Ebből következően, ha a sértett a büntetőeljárásban egyben vádlói jogokat is gyakorol [Be. 52. § (1) bek., 494. § (2) bek., és 53. § (1) bek., 236. §], akkor értelemszerűen egyidejűleg közvetítői eljárás alanya nem lehet.
A magánvád és a pótmagánvád esetén a sértett kétség kívül eldöntötte, hogy a büntetőeljárásban – vádlói pozícióban – fellép. Szándéka arra irányul, hogy az ügyben a bíróság hozzon érdemi, a terhelt bűnösségét megállapító döntést. A magánvádas eljárásban pedig – ezen túlmenően – a Be. kifejezetten szabályoz kibékítést célzó eljárást [Be. 502. § (4) bek.].

b) Bíróság elé állítás esetén [Be. XXIV. Fejezet] a XII. Fejezet rendelkezései nem – így a Be. 266. § (3) bekezdésének c) pontja sem – alkalmazható (521. §); így közvetítői eljárás lefolytatása érdekében a büntetőeljárás nem függeszthető fel.
A bíróság elé állítás esetében a közvetítő eljárás lefolytatásához szükséges idő [Bkt. 9. § (1) és (4) bek.] egyébként sem áll rendelkezésre.
A bíróság elé állítás lényege az eljárás gyorsítása, a tárgyalást a bíróság elé állítás napján be kell fejezni, és legfeljebb egy alkalommal, 8 napra lehet elnapolni [Be. 523. § (2) bek.].
Ha a tárgyalás 8 napon belül nem folytatható, mert további bizonyítási eszköz felkutatása érdekében az ügyész megkeresése, illetőleg újabb elnapolás szükséges, akkor a bíróság az iratokat visszaküldi az ügyésznek. Ehhez képest arra sincs törvényi lehetőség, hogy bíróság a közvetítői eljárás lefolytatása érdekében küldje vissza az iratokat.

c) Ha a bíróság az eljárást a Be. XXV. fejezetének alkalmazásával távol lévő terhelttel szemben folytatja, akkor a büntetőeljárás – közvetítői eljárás lefolytatása érdekében – nem függeszthető fel.
A Bkt. 11. § (1) és (5) bekezdése értelmében ugyanis a közvetítői eljárásban a terheltnek személyesen kell részt vennie, annak helye rendszerint a pártfogó felügyelői szolgálat hivatali helyisége [Bkt. 9. § (2) bek.], de értelemszerűen mindenképpen Magyarország területe.
A távol lévő terhelt esetében pedig nyilvánvaló, hogy e feltételek megléte nem – s ezáltal a közvetítői eljárás lehetősége sem – biztosított.
A kifejtettek értelemszerűen irányadók a biztosíték letétele mellett a terhelt távollétében lefolytatható eljárás esetében is (Be. 586–587. §).

d) Ha a bíróság tárgyalás mellőzéssel hoz határozatot [Be. XXVII. Fejezet], akkor általában nincs helye annak, hogy a büntetőeljárást – a közvetítői eljárás lefolytatása érdekében – felfüggessze.
Ennek oka, hogy ilyenkor értelemszerűen nincs helye a Be. 263. § (4) bekezdése és a 272. § (2) bekezdésének b) pontja, illetve a 266. § (3) bekezdésének c) pontja, 275. § (1) bekezdése, 307. §–a és a 309. § (1) bekezdése alkalmazásának.
Emellett – amint a bíróság elé állítás esetében – a közvetítő eljárás lefolytatásához szükséges idő [Bkt. 9. § (1) és (4) bek.] itt sem áll rendelkezésre [Be. 545. § (1) bek.].
Ha azonban a tárgyalás mellőzéses határozat meghozatala előtt, vagy a Be. 548. § (5) bekezdése szerinti esetben a bírósághoz beérkezik valamely jogosultnak a közvetítői eljárásra vonatkozó indítványa, akkor vizsgálni kell a közvetítői eljárás lehetőségét. Ha feltételei fennállnak, akkor a bíróságnak már nem a XXVII. Fejezet, hanem az általános szabályok szerint kell eljárnia.
Ennek következtében a tárgyalás mellőzésével indult eljárás ügyviteli befejezést nyer, majd pedig a bíróság az új számra lajstromozott ügyben a vádiratot kézbesíti a Be. 263. § (4) bekezdése szerinti felhívással a vádlottnak, az esetleges védőjének, és a sértettnek.
A közvetítői eljárás lefolytatására vonatkozó indítvány „jogorvoslati” eszközként nem alkalmazható, ezért a Be. XXVII. Fejezete szerinti eljárásban a tárgyalás mellőzésével hozott végzés ellen nem lehet tárgyalás tartását kérni a közvetítői eljárás indítványozásának oka miatt.

2. A fiatalkorúak elleni büntetőeljárásban [Be. XXI. Fejezet; 446. §; 459. §] és korlátozott körben a katonai büntetőeljárásban [Be. XXII. Fejezet; 469. §; 485/C. § (3) bek.] helye van közvetítői eljárásnak.

3. A tárgyalásról lemondás [Be. XXVI. Fejezet] esetében sem a Be., sem a Bkt. nem zárja ki, hogy a bíróság az eljárást azért függessze fel, hogy az ügyet közvetítői eljárásra utalja.
A Be. 266. § (3) bekezdésének c) pontja értelmében a bíróság – a közvetítői eljárás lefolytatása érdekében – akkor függesztheti fel az eljárást, ha a közvetítői eljárás, illetve a tevékeny megbánás valamennyi anyagi és eljárási jogi feltétele fennáll.
Ha az ügyész a Be. 538. § (1) bekezdése szerinti esetben indítványozza a XXVI. Fejezet szerinti eljárást – és a közvetítői eljárás egyéb törvényi feltételei is fennállnak – akkor nincs akadálya annak, hogy a bíróság a tárgyalás előkészítésének szabályait alkalmazza [541. § (3) bek.].

1A 3/2007. Bk vélemény, valamint a 67. BK vélemény egységes szerkezetbe foglalt szövege