A Kúria
Jogegységi Panasz Tanácsának
végzése
Jpe.IV.60.026/2022/9.
A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a Kúria G.VI. tanácsa által előterjesztett előzetes döntéshozatali indítvány alapján indult jogegységi eljárásban meghozta a következő
végzést:
a Jogegységi Panasz Tanács a jogegységi határozat meghozatalát mellőzi.
Indokolás
I.
[1] A Kúria előtt Gfv.VI.30.484/2021. számon szerződés létre nem jöttének és érvénytelenségének megállapítása iránt folyamatban lévő eljárásban az eljáró tanács (a továbbiakban: indítványozó) a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 32. § (1) bekezdés b) pontja alapján előzetes döntéshozatali indítványt terjesztett elő a jogegység érdekében, mert el kíván térni a Kúria Pfv.I.21.087/2019/11. számú határozatától.
[2] Az indítványozó annak a jogkérdésnek a megválaszolását kérte, hogy lakossági szerződésnek minősül-e – ezáltal irányadó-e arra a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvénynek (a továbbiakban: régi Hpt.) az árfolyamváltozásból eredő kockázatra vonatkozó tájékoztatási kötelezettségre előírásokat tartalmazó 203. § (6) bekezdése és (7) bekezdés a) pontja, valamint a semmisségi okokat megjelölő régi Hpt. 213. § (1) bekezdése szerinti rendelkezése – az olyan kölcsönszerződés, amelyet az adós üzletszerű tevékenysége körébe tartozó célból kötött, vagy a lakossági szerződés adósa kizárólag a nem üzleti tevékenység keretében eljáró természetes személy lehet.
[3] Az indítványozó az előtte folyamatban lévő eljárást a Bszi. 32. § (2) bekezdése értelmében a jogegységi eljárás befejezéséig felfüggesztette.
II.
[4] Az előzetes döntéshozatali indítvány alapjául szolgáló ügyben a felperes természetes személyek által 2008. július 1-jén megkötött devizaalapú kölcsönszerződéssel igénybe vett kölcsön részben ingatlanvásárlási célú, korábban felvett kölcsön hitelkiváltására, részben pedig az ingatlanon továbbértékesítési célú társasházépítés megvalósítására szolgált. Az első- és másodfokú bíróság egyezően úgy ítélte meg, hogy a kölcsönszerződés nem minősül sem a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) szerinti fogyasztói szerződésnek, sem a régi Hpt. szerinti fogyasztási vagy lakossági kölcsönszerződésnek, mivel annak megkötésére a természetes személy felperesek részéről nem magánszükségleteik kielégítése, hanem az alapjogügylet szerinti üzleti-gazdasági célból felvett kölcsön visszafizetése érdekében került sor.
[5] Az indítványozó által megjelölt, Pfv.I.21.087/2019/11. számú határozatában a Kúria a régi Hpt. 2. számú mellékletének a szerződéskötés idején hatályos III.13. pontját úgy értelmezte, hogy a perbeli, ingatlanvásárlási célú kölcsönszerződés, amelyet a felperesek annak érdekében kötöttek, hogy az általuk korábban üzemeltetett és megélhetésüket biztosító iskolát a kölcsönből megvásárolt ingatlanban üzemeltessék tovább, nem fogyasztói szerződés és nem is fogyasztási kölcsönszerződés, viszont lakossági kölcsönszerződés, mivel annak célja ingatlan vásárlása volt. A határozat indokolása szerint a felperesek természetes személyként vették igénybe a kölcsönt, így arra alkalmazhatók a régi Hpt. 213. § (1) bekezdésében foglaltak.
[6] Az indítványozó ettől eltérő álláspontja szerint a régi Hpt.-nek a perbeli szerződés megkötésekor hatályos III.13. pontját úgy kell értelmezni, hogy a természetes személy által kötött kölcsönszerződés csak akkor minősül lakossági szerződésnek, ha a kölcsön felvételére nem üzleti-gazdasági célból kerül sor, azaz a természetes személy fogyasztónak minősül. Kifejtette, hogy a régi Hpt. értelmezése körében elhatárolandók egymástól a fogyasztói, fogyasztási és a lakossági kölcsönszerződések, a perbeli szerződés megkötésekor a régi Hpt. pedig csak az utóbbi két típusra tartalmazott fogalommeghatározást (régi Hpt. 2. számú melléklet III.5. és 13. pont).
[7] Utalt arra, hogy a régi Hpt. a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződésekre vonatkozó speciális szabályokat – ideértve az előzetes döntéshozatali indítvánnyal érintett, az árfolyamváltozásból eredő kockázatra vonatkozó tájékoztatási kötelezettségre előírásokat tartalmazó 203. § (6) bekezdését és a (7) bekezdés a) pontját, valamint a semmisségi okokat megjelölő 213. § (1) bekezdését – a Fogyasztóvédelem című XXIX. Fejezetben szabályozta. Kiemelte azt is, hogy a perbeli kölcsönszerződés megkötésekor hatályos régi Hpt. a fogyasztó és a fogyasztói szerződés fogalmát nem használta, azok a régi Ptk.-ban jelentek meg.
[8] A fenti fogalmak együttes értelmezéséből arra a következtetésre jutott, hogy az ismertetett jogszabályi rendelkezések kizárólag a gazdasági és szakmai tevékenység körén kívül eső célból szerződést kötő személyt ismerték el fogyasztónak. Egyetértett az előzetes döntéshozatali indítvánnyal érintett ügyben eljárt másodfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy a szabályozás rendszertani elhelyezéséből adódó szisztematikus interpretáció alapján is ugyanerre a következtetésre lehet jutni. Ebben a körben hivatkozott a pénzügyi konglomerátumok kiegészítő felügyelete tekintetében egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2004. évi LXXXIV. törvény 30. §-ához fűzött jogalkotói indokolásra is.
[9] Álláspontja szerint az alanyi körre irányadó előfeltétel a Kúria jogegységi határozataiból is következik: a 6/2013. PJE szerint a régi Hpt. 2. számú mellékletének III.5. és 13. pontjai alapján egyértelmű, hogy a fogyasztási-, lakossági kölcsönszerződések fogyasztói szerződések. A 6/2021. PJE pedig rögzíti, hogy a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés b) pontja alapján akkor semmis a kölcsönszerződés, ha az éves, százalékban kifejezett teljes hiteldíjmutatót egyáltalán nem tartalmazza.
[10] Végezetül utalt arra, hogy a régi Hpt.-t felváltó, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) általános jogalkotói indokolása szerint az új törvény számos rendelkezése – köztük a fogyasztóvédelemre vonatkozó előírások is – a régi Hpt. szabályain alapul, ezeknek csak kisebb módosítására volt szükség. Ebből álláspontja szerint azt a következtetést lehet levonni, hogy a jogalkotó is úgy tekintette: nincs szükség koncepcionális változásra a fogyasztói jogokra vonatkozó szabályrendszert érintően.
III.
[11] A legfőbb ügyész a Bszi. 37. § (2) bekezdése alapján tett nyilatkozatában úgy foglalt állást, hogy mind a kialakult jogalkalmazás, mind pedig a norma értelmezése alapján az állapítható meg, hogy lakossági kölcsönszerződés adósa kizárólag a nem üzleti tevékenysége körében eljáró természetes személy lehet, ezért arra az ingatlancélú kölcsönszerződésre, amelyet az adós üzletszerű tevékenysége körébe tartozó célból kötött, nem terjed ki a régi Hpt. 203. § (6) bekezdése, (7) bekezdés a) pontja, valamint 213. § (1) bekezdése szerinti fogyasztóvédelmi rendelkezések hatálya.
[12] A Bszi. 37. § (3) bekezdése alapján a Jogegységi Panasz Tanács elnöke az előzetes döntéshozatali indítványt a felülvizsgálati eljárásban részt vevő feleknek is megküldte.
[13] Az alperes pénzügyi szolgáltató a nyilatkozatában az előzetes döntéshozatali indítványban foglaltakkal maradéktalanul egyetértett, álláspontja szerint helytálló az a következtetés, mely szerint lakossági kölcsönszerződésnek kizárólag az olyan kölcsönszerződés minősülhet, melyet a természetes személy nem üzleti tevékenység keretében, vagyis önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljárva vesz igénybe.
[14] A felperesek az előzetes döntéshozatali indítványra nem nyilatkoztak.
IV.
[15] A Bszi. 40. § (1)-(2) bekezdése szerint az indítvány alapján […] a tanács jogegységi határozatot vagy határozathozatalt mellőző végzést hoz; a határozathozatalt mellőző végzés indokolása tartalmazza – egyebek mellett – a határozathozatal mellőzésének okát.
[16] A Bszi. 32. § (1) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy milyen esetekben van helye előzetes döntéshozatali indítványra jogegységi eljárásnak: egyrészről akkor, ha az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi határozat meghozatala, korábban meghozott jogegységi határozat megváltoztatása vagy hatályon kívül helyezése szükséges, másrészről abban az esetben, ha a Kúria valamely ítélkező tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közzétett határozatától (a továbbiakban: a Kúria közzétett határozata).
[17] A felülvizsgálati eljárásban felmerülő jogkérdések elbírálása az egyedi ügyben eljáró tanács jogkörébe tartozik. Ehhez képest kivételes esetet képez az, amikor az eljáró tanács jogkérdésben el kíván térni a Kúriának egy korábbi, a BHGY-ban közzétett határozatától és ezért a jogegység érdekében előzetes döntéshozatali indítványt kell előterjesztenie, amely alapján a Jogegységi Panasz Tanács jogegységi határozat keretében ad választ az előzetes döntéshozatali indítványban megfogalmazott jogkérdésre.
[18] A Jogegységi Panasz Tanács megállapította, hogy a Kúriának az előzetes döntéshozatali indítványban hivatkozott Pfv.I.21.087/2019/11. számú határozata – amelytől az indítványozó el kíván térni – a BHGY-ban nincs közzétéve, és azt a Bszi.-nek a határozat meghozatalakor (2020. július 8.) hatályos szabályai nem is rendelték közzétenni. A hivatkozott döntés ugyanis olyan, a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasító végzés, amely típusú határozatok közzétételét a Bszi. 163. § (1) bekezdése 2021. január 1-i hatállyal írja elő. Mindezek alapján az indítványozó által megjelölt döntés nem tekinthető a Kúria közzétett határozatának.
[19] Mivel az indítványozó által megjelölt döntés nem a Kúria közzétett határozata, a jogegységi eljárás lefolytatásának a Bszi. 32. § (1) bekezdés b) pontjában rögzített törvényi feltétele nem áll fenn, ezért a Jogegységi Panasz Tanács nem látott lehetőséget arra, hogy az előzetes döntéshozatali indítványban foglalt jogkérdésben jogegységi határozatban állást foglaljon.
V.
[20] A fentiekre tekintettel a Jogegységi Panasz Tanács a Bszi. 40. § (1) bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint a határozathozatalt mellőzte.
Budapest, 2022. október 3.
Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke,
Dr. Gyarmathy Judit s.k. előadó bíró,
Dr. Patyi András s.k. bíró,
Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. bíró,
Dr. Farkas Katalin s.k. bíró,
Dr. Kalas Tibor s.k. bíró,
Dr. Gimesi Ágnes Zsuzsanna s.k. bíró,
Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró,
Dr. Márton Gizella s.k. bíró,
Molnár Ferencné dr. s.k. bíró,
Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet s.k. bíró,
Dr. Orosz Árpád s.k. bíró,
Dr. Puskás Péter s.k. bíró,
Salamonné dr. Piltz Judit s.k. bíró,
Dr. Simonné dr. Gombos Katalin s.k. bíró,
Dr. Suba Ildikó s.k. bíró,
Dr. Szabó Klára s.k. bíró,
Dr. Stark Marianna s.k. bíró,
Dr. Tóth Kincső s.k. bíró,
Dr. Vitál-Eigner Beáta s.k. bíró