3/2005.BJE.szám
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának büntető jogegységi tanácsa Budapesten, a 2005. február 28. és szeptember 12. napján tartott ülésen meghozta, és nyilvánosan kihirdette a következő
Amennyiben a magánvádas alapeljárásban több sértett nevében választott vagy kijelölt magánvádló járt el, az eljárás jogerős befejezése után felülvizsgálati indítvány előterjesztésére minden magánvádló önállóan jogosult. Az alapügyben kijelölt magánvádló tehát a többi sértett érdekében felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.
Az 1997. évi LXVI. törvény (továbbiakban Bszi) 29.§ (1) bekezdésének b/ pontja alapján jogegységi eljárás lefolytatásának van helye akkor, ha a Legfelsőbb Bíróság valamely tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Legfelsőbb Bíróság másik ítélkező tanácsának határozatától.
I. A Legfelsőbb Bíróság Bf.I. tanácsa Bfv.I.508/2004/9. számú végzésében a nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége és más bűncselekmények miatt K.S. és társa ellen folyamatban volt bűnügyben a kijelölt magánvádló által benyújtott felülvizsgálati indítvány elbírálása során - a felülvizsgálati eljárás felfüggesztése mellett - jogegységi eljárást kezdeményezett.
A magánvád alapján lefolytatott alapeljárásban a kérelmező - egyébként az egyik elbírált cselekmény sértettje - kijelölt magánvádlóként több sértett képviseletében járt el. A jogerős határozattal felmentett terhelt terhére, elítéltetéséért bejelentett felülvizsgálati kérelmében valamennyi általa képviselt sértett sérelmére elkövetett cselekményben a terhelt bűnösségének megállapítását kérte.
A Legfőbb Ügyészség átiratában, majd képviselője a felülvizsgálati eljárásban tartott nyilvános ülésen kifejtette, hogy a kijelölt magánvádló csak az alapeljárás befejezéséig képviseli a többi sértettet, minthogy a sértettek közös képviseletét biztosító perjogi státuszára vonatkozó különleges szabályok csak az alapeljárásra vonatkoznak. Ezért az alapeljárás jogerős befejezése után a volt kijelölt magánvádló csak a saját sérelmére elkövetett (magánvádas) bűncselekmény tekintetében tehet joghatályos nyilatkozatokat, s a rendkívüli jogorvoslati eljárások kezdeményezésére vonatkozó magánvádlói jogosultsága (lásd Be.408.§ I.b/ pont, továbbá Be.515.§ (1) bekezdés) is csak az őt érintő bűncselekmény tekintetében érvényesíthető.
A Legfelsőbb Bíróságnak az ügyben eljáró felülvizsgálati tanácsa az ügyészi állásponttal egyetértve rögzítette, hogy jogértelmezése szerint a Be.408.§ I.b/ pontja alapján a magánvádas ügyben - ha annak egyéb törvényi feltétele megvan - a Be.52.§ (1) bekezdésében írt általános szabály alapján a sértettek mindegyike, mint magánvádló felülvizsgálati indítványt terjeszthet elő, függetlenül attól, hogy az alapügyben - megegyezés vagy kijelölés alapján - csak az egyik sértett járhatott el magánvádlóként. A végzés érvelése szerint az ezzel ellentétes álláspont a "felülvizsgálatban a magánindítványos ügyek sértettjeinek indítványozási jogosultságát indokolatlanul korlátozná."
Egyidejűleg e felülvizsgálati tanács észlelte, hogy a Legfelsőbb Bíróság másik, Bf.III. tanácsa korábbi, Bfv.III.2.516/2003/3. számú végzésében ellentétes jogértelmezés mellett az alapügyben kijelölt magánvádló által képviselt sértett felülvizsgálati kérelmét - mint nem jogosulttól származót - elutasította. A végzés indokolásában rámutatott arra, hogy a Be.494.§ (1) bekezdésében foglaltak értelmében a magánvádas ügyben fellépő több sértett megegyezésétől függ, hogy a bíróság előtt melyikük jár el magánvádlóként. Megegyezés hiányában a valamennyi sértettet képviselő magánvádlót a bíróság jelöli ki. A magánvádló megnevezése vagy kijelölése után - a Be.494.§ (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően - a többieket a sértett jogai illetik meg, ám a sértett - a Be.408.§-a szerint - felülvizsgálati eljárás kezdeményezésére nem jogosult. A Be.493.§ értelmében a magánvádas eljárás Be. XXII. Fejezetében rögzített speciális szabályai az egész büntetőeljárásban érvényesek, kivételt teremtő szabály hiányában a megnevezett vagy kijelölt magánvádló által képviselt sértett jogállása a felülvizsgálati eljárásban sem módosulhat. Nincs ugyanis a Büntetőeljárási Törvénynek olyan rendelkezése, "pozitív szabálya", amely a több feljelentő által indított magánvádas eljárásban a közös képviseletet ellátó magánvádló megnevezése vagy kijelölése után sértetti jogállásba kerülőket újólag magánvádlói pozícióba helyezné.
A Bf.I. tanács által kezdeményezett jogegységi eljárásban tehát abban kellett állást foglalni,
hogy a kijelölt magánvádló sajátos perbeli státusza - amely őt a perben fellépő valamennyi sértett jogi képviseletére felhatalmazza - csupán az alapeljárás jogerős befejezéséig áll-e fenn, s azt követően "felélednek" az egyes sértettek magánvádlói jogai, vagy
a sértettek által megnevezett, illetve a bíróság által kijelölt magánvádló speciális eljárásjogi helyzetét az alapügy jogerős befejezése után is megtartja, így kizárólagosan ő jogosult az ún. rendkívüli jogorvoslati eljárások kezdeményezésére és az azokban való közreműködésre.
A Legfelsőbb Bíróság két ítélkező tanácsának azonos jogkérdésben elfoglalt ellentétes álláspontjára tekintettel az indítványozó által felvetett kérdésben a Legfelsőbb Bíróság a Be.439.§ (1) bekezdés b/ pontja szerinti jogegységi eljárást lefolytatta.
II. A legfőbb ügyész BF.215/2005. számú átiratában, majd a jogegységi eljárás során tartott ülésen képviseletében felszólaló ügyész a Legfelsőbb Bíróság I. tanácsának jogi álláspontjával értett egyet.
Érvelése szerint a több sértett által megindított magánvádas eljárásban választott vagy kijelölt közös magánvádló képviseleti jogosultsága korlátozott: a Be.52.§ (1) bekezdésében foglalt általános szabály szerint ugyanis a perben a váddal való rendelkezés (vádemelés és vádelejtés), továbbá a perorvoslat jogosultsága a sértetteket illeti. Ellenkező esetben a közös magánvádló megnevezése/kijelölése után a sértetti pozícióba kerülő volt magánvádlók eljárásjogi helyzete a törvényhozó szándékával ellentétesen csorbulna. A legfőbb ügyész álláspontja szerint a Be.494.§ (3) bekezdése alapján megnevezett vagy kijelölt közös magánvádlót csak az ún. tárgyalási jogok (kérdezési és észrevételezési jog, pervitellel összefüggő indítványok) illetik meg, a váddal rendelkezés és a perorvoslati jogosultság az ő közreműködése mellett lefolytatott eljárásokban is a sértettek jogosultsági körébe tartozik. Nincs tehát a vád képviseletével összefüggő jelentősége annak a Be.494.§ (3) bekezdésében foglalt szabálynak, amely szerint a közös magánvádló fellépését követően a többi magánvádlót a sértett jogai illetik meg. Az e szakaszhoz fűzött miniszteri indokolás, amely szerint a megnevezett vagy kijelölt magánvádló fellépése után kizárólag "ő jogosult a vád elejtésére, illetve mindazon jogok gyakorlására, amelyet a törvény a magánvádló jogkörébe utal" - téves. Mindebből következik, hogy az alapeljárás jogerős befejezése után felülvizsgálati eljárást bármelyik, az alapügyben érintett magánvádló kezdeményezhet. Erre figyelemmel a legfőbb ügyész indítványozta a Legfelsőbb Bíróság Bf.I. tanácsának álláspontjával egyező jogegységi határozat meghozatalát.
III. Az Alkotmánybíróság 9/1992. (I.30.) AB. számú határozatában a jogállamiság és a jogbiztonság alkotmányos követelményének tükrében vizsgálta a törvényességi óvás jogintézményét. Elemzésében kiemelte, hogy a jogállamnak - céljaihoz és feladataihoz igazodóan - "megfelelő, elsősorban eljárási garanciákat nyújtó intézményeket kell létrehoznia és az érintett alanyi jogokat garantálnia" (9/1992. (I.30.) AB határozat 4. pont).
Az 1992. évi I. törvény a törvényességi óvást megsemmisítő 9/1992. (I.30.) AB. határozatban rögzített követelményeknek eleget téve az Be. rendszerébe iktatta a felülvizsgálati eljárást (Be. XVII. Fejezet). A törvény miniszteri indokolása szerint ezzel "alanyi jogon igénybe vehető jogorvoslatot" teremtett, s kialakította azt a feltételrendszert, amely a jogosultak számára pontosan körülírt eljárási garanciák mellett biztosítja a sérelmes bírói határozatoknak a jogerő áttörése miatt rendkívüli jogorvoslatként értékelhető felülvizsgálatát.
A felülvizsgálati eljárás tehát (a megsemmisített törvényességi óvás jogintézményével szemben), mint rendkívüli perorvoslat az alanyi jogként érvényesíthető jogorvoslati jogosultság elismerésére épül. Ebből következően különös, elvi jelentőséggel bír minden olyan jogértelmezési kérdés, amely a felülvizsgálati eljárás kezdeményezésével összefüggő alanyi jogosultság lehetséges korlátozását érinti.
A Büntetőeljárási Törvény ún. statikus részében az eljárásban részt vevő személyek szerepének és jogosultságainak általános meghatározásával szabályozza a sértett és a magánvádló szerepét és jogkörét. A Be.51.§-a szerint sértett az, akinek jogát vagy jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette.
A büntetőeljárásban a sértett bűncselekménnyel okozott sérelmének büntetőjogi megítélésére kétféle módon kerülhet sor: az ügyész által érvényesített büntetőjogi igény (közvád) esetén a sértett jogait a Be.51.§ (2) bekezdésében foglalt körben gyakorolhatja. Egyes vétségek bírói elbírálása azonban a sértett elhatározásától függ: a Be.52.§ (1) bekezdése értelmében "ha a törvény másképp nem rendelkezik, könnyű testi sértés, magántitok megsértése, rágalmazás, becsületsértés és kegyeletsértés esetén a vádat, mint magánvádló a sértett képviseli". A büntetőper konstrukciójának megfelelően a sértett perben érvényesített büntetőjogi igénye vádként jelenik meg: e vád a magánvád, melyet a sértett a közvádlótól megkülönböztetett szereplőként: magánvádlóként képvisel. A magánvádló tehát sajátosan a büntetőper szereplője: az a sértett, aki bűncselekménnyel okozott sérelme miatt az elkövető ellen a bíróság előtt büntetőpert kezdeményez, s a perben a vád képviseletét maga látja el.
A Be. 52. § (1) bekezdéséből kitűnően - eltérő törvényi rendelkezés hiányában - egyes, a törvényben tételesen felsorolt bűncselekmények esetén "a vádat, mint magánvádló a sértett képviseli". Az egész büntetőeljárásban érvényes sértetti jogállás ez esetben tehát a vádképviselet jogosítványaival egészül ki, a magánvádlói funkció - az általános sértetti és speciális vádképviseleti funkció összekapcsolása révén - kettős természetű. Ezt fejezi ki a Be.494.§ (2) bekezdésében foglalt szabály is: "a magánvádlót a sértett jogain kívül a vád képviseletével járó jogok is megilletik, feltéve, hogy a törvény eltérően nem rendelkezik".
Ezt az eltérő rendelkezést tartalmazza e § (3) bekezdése, amely egy sajátos perjogi helyzetben a sértett személyéhez tapadó jogokat (Be.51.§ (2) bekezdés) elválasztja a magánvádas per vádlójának vádképviseleti jogaitól: "Ha az ügyben több sértett van, a megegyezésüktől függ, melyikük jár el magánvádlóként. Megegyezésük hiányában a magánvádlót a bíróság jelöli ki. A magánvádló megnevezése vagy kijelölése után a többieket a sértett jogai illetik meg" (Be.494.§ (3) bekezdés).
A "megnevezett vagy kijelölt magánvádló" tehát speciálisan a több sértett által indított büntetőper szereplője, aki a vádképviselet egységes ellátására hivatott. Ezzel azonban a büntetőjogi igényüket egy eljárásban érvényesítő sértettek eljárásjogilag elismert státuszukat nem veszítik el, a megnevezett vagy kijelölt (közös) - kizárólag a vádképviseletre feljogosított - magánvádló mellett maguk is a per szereplői, a közös vádképviseletnek az ő perbeli érdekeikhez kell igazodnia, sértetti jogaikat pedig változatlanul gyakorolják.
A magánvádas büntetőper befejezésével a megnevezett vagy kijelölt magánvádló perjogi szerepe - annak lényegéből, a sértettek közös vádképviseletéből adódóan - megszűnik. Az ügyben hozott jogerős ítélet után a sértettek közös képviseletére, szoros értelemben a vádképviseletre nincs szükség. Azokban az eljárásokban, amelyek az alapeljárás befejezése után valamely okból megindulhatnak (perújítási eljárás, felülvizsgálati eljárás) vádképviseleti funkció nincs. A felülvizsgálati eljárás kereteit nem a vád, hanem a felülvizsgálatra irányuló kérelem, valamint a megtámadott ítélet vonatkozó rendelkezései határozzák meg. A felülvizsgálati eljárásban tehát sem a közvádló, sem a magánvádló nem lát el vádképviseletet, következésképp nem gyakorol vádképviseleti jogokat: a büntetőeljárás e szakaszában a több sértett büntetőjogi igényének érvényesítése kapcsán vádképviseleti jogokat gyakorló megnevezett vagy kijelölt magánvádló semmilyen perjogi funkcióval nem bír.
Mindez természetesen összefügg azzal a ténnyel is, hogy a közös vádképviseletre megnevezett vagy kijelölt magánvádló nem szerzi meg a sértettek büntetőjogi igényének érvényesítésével összefüggő alanyi jogokat. Ellenkező esetben kizárólag rajta múlna, hogy az alapeljárás befejezése után mely sértettek tekintetében élne, s melyek tekintetében nem élne felülvizsgálat kezdeményezési jogosultságával. Az alanyi jogérvényesítés lehetőségétől megfosztott sértettek (magánvádlók) jogi helyzete az eljárási törvény céljaival, az alanyi jogok érvényesítésével összefüggő jogegyenlőség és a jogbiztonság követelményével is ellentétbe kerülne. Az Alkotmánybíróság 1/1994. (I.7.) AB határozatának indokolásában az egyén önrendelkezési jogával összefüggésben rögzítette: "...általában mindenkinek szabadságában áll eldönteni, hogy jogai és törvényes érdekei védelmére nyitva álló és alkotmányosan biztosított hatósági igényérvényesítési utat igénybe veszi-e vagy attól tartózkodik". (1/1994. (I.7.) AB határozat 2.2 pont)
A megnevezett vagy kijelölt magánvádló speciális, kizárólag a vád képviseletéhez tapadó perjogi funkciójának az eljárási rendszerben betöltött szerepét értékelve ezért a Legfelsőbb Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a több sértettet képviselő megnevezett vagy kijelölt magánvádló perjogi funkciója az alapeljárás befejezésével megszűnik, és egyéb törvényi feltételek megléte esetén - a Be.408.§ I.b/ pontja alapjában foglaltak szerint - az alapeljárást kezdeményező bármely sértett önálló magánvádlóként, saját jogán jogosult a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére.
Ezzel szoros összefüggésben mondta ki a Legfelsőbb Bíróság jogegységi tanácsa, hogy a megnevezett vagy kijelölt magánvádló az alapeljárás jogerős befejezése után más sértettek helyett vagy nevében felülvizsgálati kérelem előterjesztésére nem jogosult.
Budapest, 2005. szeptember 12. napján
Dr.Schäfer Annamária s.k. előadó bíró,
Dr.Édes Tamás s.k. bíró,
Dr.Bíró András s.k. bíró,
Dr.Demeter Ferencné s.k. bíró,
a tanács tagjai
A kiadmány hiteléül:
tisztviselő
Oné