2/2019. számú KMJE határozat

Nyomtatóbarát változat

2/2019. KMJE jogegységi határozat

A Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Jogegységi Tanácsa a Kúria Kfv.I. számú tanácsa által indítványozott jogegységi eljárásban, az egyes ágazatokat terhelő különadóról szóló 2010. évi XCIV. törvény (Áktv.) adóalanyiságra vonatkozó rendelkezéseinek értelmezéséről meghozta az alábbi

jogegységi határozatot:

I. Az Áktv. 1. § 4. pontja szerinti energiaellátó fogalom alapján az Áktv. energiaellátó vállalkozási tevékenységre vonatkozó rendelkezés a Magyarországon kívül végzett tevékenységre nem terjed ki. Nem állapítható meg magyar joghatóság a külföldön végzett tevékenység Áktv. különadóval történő adóztatására.

II. A különadó alanya csak Magyarország területére kiterjedő engedéllyel rendelkező lehet. Különadó alá kizárólag az a bevétel tartozik, amely a Magyarország területére kiterjedő engedély alapján végzett tevékenységből származik.

III. A külföldön végzett tevékenység adóztatásának vizsgálatakor figyelemmel kell lenni a kettős adóztatással kapcsolatos nemzetközi megállapodásokra.

Indokolás

I.

A Kúria Kfv.I. tanácsa (a továbbiakban: indítványozó) a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 32. § (1) bekezdés b) pontja alapján – miután jogkérdésben el kívánt térni a Kúria másik ítélkező tanácsának korábban elvi bírósági határozatként közzétett határozatától – jogegységi eljárás lefolytatását indítványozta a különadóval kapcsolatos joghatóságra vonatkozó egyes kérdések tárgyában.

Az indítványozó el kíván térni a Kúria Kfv.V.35.546/2014/14. számú, EBH 2016.K.19. elvi bírósági határozatként közzétett ítéletében foglaltaktól. E határozat szerint az Áktv. 1. § 3. és 4. pontjai, a 3. § (1) bekezdése és 9. § (1) bekezdése értelmében különadó alanya a 2. § szerinti adóköteles tevékenységet folytató személy. Az Áktv. kizárólag a külföldi illetőségű adóalany adókötelezettségét korlátozza a belföldön végzett energiaellátó vállalkozási tevékenységéből szerzett, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Számtv.) szerinti nettó árbevételre, a belföldi illetőségű adóalanyokra vonatkozóan azonban ilyen szabályt nem tartalmaz. A belföldi illetőségű társaság különadó fizetési kötelezettségét nem kizárólag a Magyarország területén belül végzett tevékenysége alapozza meg.

Az indítványozó véleménye ezzel ellentétben az, hogy az energiaellátói minőségben végzett tevékenység területi hatálya kizárólag Magyarország lehet, az nem terjed ki Magyarországtól eltérő földrajzi területre.

Az indítványozó szerint az alábbi kérdésekre kell választ adnia a Jogegységi Tanácsnak:

1. A Kúria elvi bírósági határozatként közzétett korábbi döntésében rögzített tényállás különbözik az indítványozó által vizsgált ügytől annyiban, hogy a gáz átvétele és eladása az utóbbi esetben nem a határon, hanem külföldön történt. Ennek alapján van-e Magyarországnak joghatósága egy külföldön végzett tevékenység különadóval történő adóztatására?
2. Helytálló-e az az értelmezés, hogy a különadó alanyának meghatározásakor csupán arra kell figyelemmel lenni, hogy a felperes Magyarország földrajzi területére vonatkozó földgáz-kereskedelmi tevékenység végzésre engedéllyel rendelkezett és adóügyi illetősége miatt minden bevétele a Számtv. szerinti nettó árbevételnek minősül?
3. Az Áktv. szempontjából jelentősége van-e annak, hogy a felperes energia ellátói minőségében szerzett-e bevételt, vagyis milyen feltételek fennállása esetén minősül az energiaellátó vállalkozói tevékenység alanyának?
4. Értelmezhető-e úgy az Áktv. energiaellátó vállalkozási tevékenységre vonatkozó rendelkezése, hogy az kiterjed egy Magyarországtól eltérő államban végzett tevékenységre? Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria másik tanácsa az adókötelezettség meghatározásakor nem vonta mérlegelési körébe az Áktv. 1. § 4. pont szerinti fogalom meghatározást. Márpedig ez határolja le egyértelműen, hogy milyen tevékenység adóztatható a különadó szempontjából. A törvény szövege visszautal a távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló 2008. évi LXVII. törvény (a továbbiakban: Távhő tv.) 10. § 1. pontjára – ezen belül is a 10. § 1.3 pontjára –, amely maga is egy visszautalást tartalmaz a földgázellátásról szóló 2008. évi VL. törvényre (a továbbiakban: Get.). A Get. 3. § 15. pontja értelmében engedélyes: aki e törvény szerint engedélyköteles tevékenység végzésére a Magyar Energia Hivatal által kiadott érvényes engedéllyel rendelkezik. Tehát az egyértelmű, hogy az tartozik az Áktv. hatálya alá, amely társaság a Magyar Energia Hivatal által kiadott engedéllyel rendelkezik a földgáz-kereskedelemre. Első olvasatra úgy tűnik, hogy az engedélyesi minőség elegendő az adóalanyi minőség megállapításához, azonban az Áktv. 1. § 4. pontja 2. tagmondata további feltételt állít, mikor kimondja, akkor minősül energiaellátónak egy gazdasági társaság „ha a Távhő tv. szerinti energiaellátói minőségében végzett tevékenységéből származó...” árbevétele áll fenn. Vagyis nem elegendő az engedély megléte, annak a feltételnek is teljesülnie kell, hogy energiaellátói minőségben végezze e tevékenységet. Azt a kérdést kell tehát megválaszolni, hogy a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 6. § (1) bekezdésére is figyelemmel a Magyar Energia Hivatal által kiadott engedély kiterjed e Magyarország területén túlra vagy sem.

Az indítványozó megállapította, hogy a korábbi kúriai döntés nem részletezi azt a fontos szempontot, hogy az adózónak a Magyar Energia Hivatal által kiadott engedély szerinti kereskedelmi tevékenységéből származó árbevétel küszöböt kell átlépnie, ami nem valósulhat meg a külföldön végzett tevékenység alapján, kizárólag Magyarország területén.

Mindezek alapján az indítványozó javaslata az, hogy a Jogegységi Tanács egyértelműen mondja ki, hogy az „energiaellátói minőségben végzett tevékenység” területi hatálya csak és kizárólag Magyarország lehet, az nem terjed ki Magyarországtól eltérő földrajzi területre.

II.

A legfőbb ügyész a jogegységi indítványra tett nyilatkozatában az indítványozó által feltett kérdésekre az alábbi válaszokat adta.

Van-e Magyarországnak joghatósága egy külföldön végzett tevékenység külön adóval történő adóztatására?

Az Alaptörvény közteherviselésre vonatkozó XXX. cikk (1) bekezdése alapján – figyelemmel az I. cikk (3) bekezdésére – az Országgyűlés törvényalkotási jogkörében adókötelezettséget állapíthat meg. Az adókötelezettség megállapítása során a jogalkotó nem a tevékenységet magát, hanem a tevékenységből származó bevételt, jövedelmet adóztatja meg, ennek keretében a törvényben meghatározott adóalanyok külföldön végzett tevékenységéből származó bevétele, jövedelme tekintetében is megállapítható adófizetési kötelezettség.

Megjegyzi, hogy a különadót megállapító Áktv. 2. § c) pontja a külföldről származó jövedelem adókötelezettségéről külön ugyan nem rendelkezik, ugyanakkor nem is szűkíti le az adókötelezettséget az energiaellátó vállalkozás belföldön végzett tevékenységére, hanem az energiaellátói minőségben végzett vállalkozói tevékenységből származó, a Számtv. szerinti nettó árbevétel 5%-ának eléréséhez köti az adófizetési kötelezettséget.

Az Áktv.-ben az adófizetésre kötelezettek körének meghatározása eltér a többi adónem meghatározásánál szokásos jogalkotói módszertől, mivel a jogalkotói szándék a teherviselő képesség figyelembevételére irányult. Az Áktv. 4. §-ához fűzött indokolás szerint e szabályozási módszer indoka az, hogy a nettó árbevétel fejezi ki leginkább a vállalkozás terjedelmét.

Helytálló-e az az értelmezés, hogy a különadó alanyának meghatározásakor csupán arra kell figyelemmel lenni, hogy a felperes Magyarország földrajzi területére vonatkozó földgáz-kereskedelmi tevékenység végzésre engedéllyel rendelkezett és adóügyi illetősége miatt minden bevétele a Számtv. szerinti nettó árbevételnek minősül?

A legfőbb ügyész megítélése szerint az értelmezés helytálló. Az Áktv. 1. §-ának 4. pontja az „energiaellátó” mint adókötelezett adóalanyi körének meghatározásánál utaló szabályként jelöli meg a Távhő tv. 10. § 1. pontja szerinti fogalom meghatározást, amelynek 1.3. pontja további hivatkozást tartalmaz a Get.-ben meghatározott földgáz-kereskedelmi engedélyesre.

Az Áktv. szempontjából jelentősége van-e annak, hogy a felperes energia ellátói minőségében szerzett-e bevételt, vagyis milyen feltételek fennállása esetén minősül az energiaellátó vállalkozói tevékenység alanyának?

Az Áktv. által meghatározott különadó alanya a Távhő tv. és a Get. rendelkezései szerinti energiaellátó abban az esetben, ha e minőségében végzett tevékenységéből származó nettó árbevétele eléri az összes, Számtv. szerinti nettó árbevétel legalább 5%-át. Ha ezt nem éri el, az Áktv. szerinti különadónak nem alanya.

Amennyiben egy vállalkozásnak az energiaellátó tevékenysége mellett más tevékenységből is bevétele keletkezik, a vállalkozás nettó árbevételéből kizárólag az energiaellátói minőségében szerzett bevételt kell a különadó-alanyiság megállapításánál figyelembe venni.

Értelmezhető-e úgy az Áktv. energiaellátó vállalkozási tevékenységre vonatkozó rendelkezése, hogy az kiterjed egy Magyarországtól eltérő államban végzett tevékenységre?

A Távhő tv. 10. § 1.3. pontja alapján energiaellátó a Get. szerinti földgáz-kereskedelmi engedélyes.

A Get. 3. § 15. pontjának értelmező rendelkezése szerint engedélyes az, aki e törvény szerint engedélyköteles tevékenység végzésére a Magyar Energia Hivatal által kiadott érvényes engedéllyel rendelkezik. A Jat. 6. § (1) bekezdésére hivatkozva az engedély területi hatálya Magyarország területére terjed ki.

A legfőbb ügyész kifejtette, hogy a működési engedély területi hatálya valóban Magyarország területére érvényes, azonban sem a Get., sem a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 19/2009. (I. 30.) Korm. rendelet nem tartalmaz korlátozást vagy tiltást arra vonatkozóan, hogy a Magyarországon földgáz-kereskedelmi engedéllyel rendelkező kereskedő Magyarország területén kívül teljesedésbe menő jogügyletek alanya legyen. Az Áktv. a Magyarországon működő belföldi illetőségű adóalanyok közül a magyar hatósági engedélyes energiaellátókra szűkítette le a különadó fizetési kötelezettséget. A magyar hatósági engedély és az abban foglalt tevékenység kifejtése során kötött – belföldi vagy külföldi – bevételt eredményező jogügylet azonban egymástól eltérő jogviszonyt testesít meg. A törvény szerint a tevékenység engedélyezéséről szóló határozat megléte a feltétele az adóalanyiságnak, de nem az engedélyező határozat keletkezteti a különadó fizetési kötelezettséget, hanem a Számtv. szerint belföldön árbevételt eredményező energiaellátó vállalkozási tevékenység. Ezért a tevékenységre vonatkozó különadó fizetési kötelezettség független a tevékenység folytatására vonatkozó hatósági határozat területi hatályától.

A legfőbb ügyész véleménye szerint magyarországi illetőségű engedélyes energiaellátó jogi személyként különadó fizetésére kötelezett jogalany, függetlenül attól, hogy a magyar hatósági engedélyben foglalt jogosultsága Magyarországtól eltérő államban végzett tevékenységre kiterjed-e. A különadó fizetési kötelezettség fennállását nem a tevékenység végzéséről szóló engedélyező határozat területi hatálya, hanem a törvény által meghatározott adóalanyok adóköteles tevékenységéből származó bevétele alapján kell megállapítani. A fentiek alapján a Kúria Kfv.V.35.546/2014/14. számú, EBH.2016.K.19. elvi bírósági határozatként közzétett ítéletében foglaltaktól való eltérést nem tartotta indokoltnak.

III.

Az Áktv. 2. § c) pontja alapján adóköteles az energiaellátó vállalkozási tevékenysége. Az Áktv. 3. § (1) bekezdése értelmében az adó alanya többek között a 2. § szerinti adóköteles tevékenységet folytató jogi személy. Az Áktv. 1. § 4. pontja értelmében energiaellátó a Távhő tv. 10. § 1. pontja szerinti energiaellátó, ha a Távhő tv. szerinti energiaellátói minőségében végzett tevékenységéből származó, Számtv. szerinti nettó árbevétele az adóévet megelőző évben eléri az összes, Számtv. szerinti nettó árbevétel legalább 5%-át. A Távhő tv. 10. § 1.3. pontja értelmében energiaellátó a Get. szerinti földgáz-kereskedelmi engedélyes. A Get. 3. § 15. pontja alapján engedélyes az, aki a Get. szerint engedélyköteles tevékenység végzésére a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (a Magyar Energia Hivatal jogutódja, a továbbiakban: MEKH) által kiadott érvényes engedéllyel rendelkezik. A Számtv. 72. § (1) bekezdése értelmében az értékesítés nettó árbevételeként kell kimutatni a szerződés szerinti teljesítés időszakában az üzleti évben értékesített vásárolt és saját termelésű készletek, valamint a teljesített szolgáltatások ártámogatással és felárral növelt, engedményekkel csökkentett – általános forgalmi adót nem tartalmazó – ellenértékét.

Az Áktv. 1. § 4. pontja az „energiaellátó” mint adókötelezett adóalanyi körének meghatározásánál a Távhő tv. 10. § 1. pontja szerinti fogalom-meghatározásra utal, amelynek 1.3. pontja további hivatkozást tartalmaz a Get.-ben megállapított földgáz-kereskedelmi engedélyesi minőségre.

A fentiek értelmében a különadó-alanyiságnak kettős feltétele van. Egyrészt a Távhő tv. 10. § 1.3. pontja szerinti energiaellátó minőség fennállása. Ez az energiaellátó minőség feltételezi, hogy a potenciális adóalany rendelkezik a MEKH által kiadott földgáz-kereskedelmi működési engedéllyel és erre tekintettel, e minőségében folytatja tevékenységét. Másrészt a különadó-alanyiságnak az is feltétele, hogy az energiaellátó minőségben végzett tevékenységből származó, Számtv. szerinti árbevételnek el kell érnie az összes árbevétel 5%-át. E konjunktív feltételek teljesülése esetén állapítható csak meg az Áktv. 1. § 4. pontja szerinti adóalanyiság.

A Jat. 11. § (1) bekezdése szerint a törvény hatálya kiterjed az ország területén magánszemélyekre és jogi személyekre, valamint a külföldön tartózkodó magyar állampolgárokra. A 2011. január 1-jén hatályba lépett 2010. évi CXXX. törvény (új jogalkotási törvény) 6. § (1) bekezdése ennél is egyértelműbben fogalmaz, amikor kimondja, hogy a jogszabály hatálya Magyarország területére terjed ki. Ebből az következik, hogy a MEKH által kiadott földgáz-kereskedelmi működési engedély csak Magyarország területére érvényes. A MEKH nem engedélyezhet olyan tevékenységet, amelyet külföldön folytatnak. A fentiekből következik, hogy a MEKH által kiadott érvényes engedély önmagában nem keletkeztet különadó fizetési kötelezettséget.

Magyarországnak nincs joghatósága a külföldön végzett földgáz-kereskedelmi tevékenység különadóval történő adóztatására. Annak meghatározásánál, hogy ki lehet az Áktv. szerinti különadó alanya, tekintettel kell lenni a teljesítés helyére is, vagyis arra, hogy a földgáz-kereskedelmi tevékenységet Magyarországon vagy külföldön végzi-e a vállalkozás.

Rögzítendő továbbá, hogy az energiaellátó minőségben végzett tevékenység és a földgáz-kereskedelmi tevékenység fogalmak nem szinonimák. Pusztán attól, hogy a vállalkozás a Számtv. előírásaira figyelemmel belföldi árbevételként tartja nyilván az értékesítés árbevételét, még nem minősül az Áktv. 1. § 4. pontja szerinti adóalanynak.

A külföldön végzett földgáz-kereskedelmi tevékenység nem minősül a Get. szerinti engedély alapján végzett tevékenységnek, ezáltal a Get. szerinti földgáz-kereskedelmi engedélyesi minőségben végzett tevékenységnek sem, ezért ezen tevékenységből származó árbevétel nem számít bele az 5%-os küszöbértékbe.

Az Áktv. 3. § (1) és (3) bekezdése sem a belföldi, sem a külföldi illetőségű adóalanyok esetében nem írja felül az Áktv. 1. § 4. pontjában foglalt adóalanyisági feltételeket; pusztán arról rendelkezik, hogy amennyiben valamely vállalkozás az Áktv. 1. § 4. pont alapján adóalanynak minősül, akkor belföldi illetőség esetén a teljes vállalkozási tevékenysége, külföldi illetőség esetén a belföldi fióktelep teljes vállalkozási tevékenysége adóköteles. Ezen, az adó tárgyára vonatkozó szabályt azonban csak akkor kell alkalmazni, ha a belföldi vagy külföldi illetőségű vállalkozás az Áktv. 1. § 4. pontja alapján adóalanynak minősül. Az adóalanyiság vizsgálata során van jelentősége a tevékenység végzése helyének.

A magyar jogrend részét képező nemzetközi jogforrásoknak tekinthetőek a nemzetközi jog általános szabályai és a kihirdetett nemzetközi szerződések.

Az Alaptörvény Q) cikkének (3) bekezdése generális transzformáció útján biztosítja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályainak érvényesülését, azok tehát további transzformáció nélkül is a magyar jogrend részét képezik. A pacta sunt servanda elve, miszerint a megkötött megállapodásokat meg kell tartani, a nemzetközi jog általánosan elismert szabálya, amelynek érvényesülését, és azzal a belső jog összhangját alkotmányi parancs alapján biztosítani szükséges. Az általános érvényű jogelvi minőség mellett a szerződések betartásának elvét a vonatkozó nemzetközi jogi szabályozásként a nemzetközi szerződések jogáról szóló Bécsi Egyezmény 27. cikke, mind a vonatkozó alkotmányos szintű szabályozásként az Alaptörvény Q) Cikk (2) bekezdése is tartalmazza, így az a belső jog integráns részét képezi a magyar jogrendben.

A speciális transzformáció útján implementált, törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződések előírásainak vizsgálata különös súllyal esik latba az adóalanyiságra vonatkozó rendelkezések értelmezésénél, valamint a külföldön végzett tevékenységnél, illetve az abból származó jövedelem adóztatása körében.

A jogegységi indítvánnyal érintett perbeli esethez kapcsolódóan nem mellőzhető annak vizsgálata, hogy az 1999. évi XXX. törvénnyel magyar jog részévé tett a Magyar Köztársaság és Ukrajna között a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról jövedelem- és vagyonadó területén 1995. május 19-én aláírt Egyezmény kihirdetéséről a jogvita részét képező adóról milyen rendelkezést tartalmaz. Ez annál is inkább indokolt, mivel az Egyezmény 2. Cikk 4. pontja fogalmilag felvetheti különadó érintettségét is.

Ha az adózással kapcsolatos kérdésben – a kettős adóztatást elkerülendő – nemzetközi szerződés van érvényben, elsőként annak rendelkezéseit szükséges értelmezni, eldöntendő, hogy felmerülhet-e az egyik szerződő állami joga szerinti vállalkozás árbevételének megadóztatása a másik szerződő államban.

IV.

A Jogegységi Tanács a fentiekben kialakított álláspontja következtében az EBH 2016.K.19. számon közzétett határozatot elvi bírósági határozatként nem tartja fenn.

A Jogegységi Tanács az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdése és a Bszi. 40. § (1) bekezdése alapján az egységes bírósági jogalkalmazás biztosítása érdekében a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.

A Jogegységi Tanács a jogegységi határozatot a Bszi. 42. § (1) bekezdése szerint közzéteszi a Magyar Közlönyben, a központi honlapon és a Kúria honlapján.

Budapest, 2019. november 21.

Dr. Kalas Tibor s.k.
a jogegységi tanács elnöke   

Dr. Sperka Kálmán s.k.
előadó bíró

Dr. Heinemann Csilla s.k.
bíró

Dr. Kurucz Krisztina s.k.
bíró

Dr. Vitál-Eigner Beáta s.k.
bíró