2/2008. számú BJE határozat

2/2008.BJE.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának Büntető Jogegységi Tanácsa a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze által indítványozott jogegységi eljárásban Budapesten, a 2008. év május hó 14. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

j o g e g y s é g i h a t á r o z a t o t :

Ha a büntetőeljárás olyan bűncselekmény miatt van folyamatban, amellyel kapcsolatban vagyonelkobzásnak lehet helye és alaposan tartani kell attól, hogy annak kielégítését meghiúsítják, a vagyonelkobzással elvonható vagyon, vagyonrész vagy vagyontárgy zár alá vétele akkor is elrendelhető, ha a nyomozás ismeretlen tettes ellen folyik, vagy terheltté nyilvánításra nem került sor.

A Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 440.§-a (1) bekezdésének a/ pontja alapján jogegységi eljárás lefolytatását kezdeményezte és - a Be. 439.§-a (1) bekezdése a/ pontjának második fordulatára hivatkozva - az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében a felmerült elvi kérdésben jogegységi határozat meghozatalát indítványozta.

I.

A legfőbb ügyész az indítványában jelezte, hogy a nem a terhelt által birtokolt vagyontárgyak vagyonelkobzás céljából történő - a Be. 159.§-a (2) bekezdésének második fordulatán alapuló - zár alá vételével kapcsolatosan az ítélkezési gyakorlatban eltérő álláspont alakult ki.

Ennek alátámasztásául az alábbi bírósági határozatokra hivatkozott:

1/ A különösen jelentős kárt okozó csalás bűntette miatt ismeretlen tettes ellen 29015-137/2007.bü. szám alatt folyamatban lévő büntetőügyben a Fővárosi Főügyészség négy különböző bankszámlán elhelyezett pénzösszeg zár alá vételét indítványozta.

Az indítványban írt tényállás szerint egy budapesti bank alkalmazottja - két gazdasági társaság között létrejött megállapodástól eltérve - 3.815.000 eurót jogosulatlanul egy harmadik gazdasági társaság számlájára utalt át, amelyről utóbb az összeg egy részét két más személy magánszámlájára utalták tovább.

A Fővárosi Főügyészség a Btk. 77/B.§-a (1) bekezdésének a/ pontja és a Be. 159.§-ának (2) bekezdése alapján indítványozta a zár alá vétel elrendelését.

A Budai Központi Kerületi Bíróság a 2007. július 19-én kelt 13.Bny.862/2007/2. számú végzésével az indítványt elutasította. A határozat indokolása szerint a Be. 159. §-ának (2) bekezdéséből egyértelműen kitűnik, hogy zár alá vételnek csak akkor van helye, ha a büntetőügynek már van terheltje, ugyanis a gyanúsítotti kihallgatás során tett nyilatkozat tartalma lényeges annak megítélése szempontjából, hogy fennáll-e a kielégítés meghiúsításának veszélye.

Az ügyészi fellebbezés alapján másodfokon eljáró Fővárosi Bíróság a 2007. augusztus 10. napján meghozott 28.Bnf.1501/2007/2. számú helybenhagyó végzésében hivatkozott arra, hogy a büntetőeljárás megindításának ténye és a zár alá vehető vagyon fellelhető volta önmagában - bizonyítékok nélkül - még nem elegendő a kielégítés meghiúsítására törekvés alappal történő feltételezésére. Utalt továbbá a másodfokú bíróság arra is, hogy a Be. 159.§-a (2) bekezdése első és második fordulatának összevetéséből kitűnően a nem a terhelt által birtokolt vagyon zár alá vétele sem kizárt, ám erre csak akkor kerülhet sor, ha az eljárásnak már van terheltje.

2/ A pénzmosás bűntette és más bűncselekmények miatt ismeretlen tettes ellen 2/2007.bü. szám alatt indult büntetőügyben a nyomozás adatai szerint egy ismeretlen személy - lopott személyi igazolványt felhasználva - 150.000.000 forintot fizetett be egy off-shore cég bankszámlájára, majd azt átutaltatta egy kft számlájára. az említett összeget - 31.606.841 forint kivételével - egy magánszemély eseti megbízás alapján felvette.

A Somogy Megyei Főügyészség indítványozta a bankszámlák és az azokon elhelyezett, valamint az azokra érkező pénzösszegek zár alá vételének elrendelését.

A Kaposvári Városi Bíróság a 2007. január 24-én kelt 13.Bny.15/2007/2. számú végzésével - megállapítva, hogy a zár alá vételnek a Be. 159.§-a (2) bekezdésében foglalt törvényi feltételei is fennállnak - az ügyészi indítványnak helyt adott.

A Somogy Megyei Bíróság - a zár alá vételt elszenvedő jogi képviselőjének fellebbezését elbírálva - a 2007. február 16-án meghozott Bnyf.19/2007/2. számú végzésével az elsőfokú bíróság határozatát annyiban változtatta meg, hogy a számlákra utóbb érkező pénzösszegek zár alá vételét mellőzte. A határozatban a másodfokú bíróság hivatkozott a Be. 159.§-a (2) bekezdésének második fordulatát beiktató 2002. évi I. törvény miniszteri indokolására, amelynek értelmében az elkobzást megalapozó bűncselekmény alapos gyanúja esetén az ismeretlen tettes ellen indított büntetőügyben is elrendelhető a zár alá vétel.

A jogegységi eljárást indítványozó legfőbb ügyész a felmerült elvi kérdésben a Somogy Megyei Bíróság jogi érveit osztotta. Álláspontja szerint a polgári jogi igény biztosítását szolgáló zár alá vétel valóban kizárt azokban az ügyekben, amelyekben terheltnek tekinthető személy nincs, mivel a Be. 54.§-ának (2) bekezdése értelmében polgári jogi igény kizárólag a terhelttel szemben érvényesíthető. Más a helyzet a vagyonelkobzás meghiúsításának a veszélye esetén, ugyanis a Be. 159.§-ának (1) és (2) bekezdése lehetővé teszi a zár alá vétel elrendelését arra a vagyonelkobzás alá vonható vagyonra is, amelyet nem a terhelt birtokol. Ilyenkor - amennyiben a kielégítés veszélyben forog - a szóban lévő intézkedés alkalmazásának feltételei a terheltté válástól függetlenül fennállnak.

II.

A jogegységi tanács - mivel a nem a terhelt birtokában lévő vagyontárgyak vagyonelkobzás céljából történő, a Be. 159. §-a (2) bekezdésének második fordulatán alapuló zár alá vételével kapcsolatban eltérő ítélkezési gyakorlat alakult ki - egyetértett a legfőbb ügyész jogegységi indítványával atekintetben, hogy az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bszi.) 29.§-ának (1) bekezdésére és a Be. 439.§-a (1) bekezdésének a/ pontjára figyelemmel jogegységi határozat hozatala indokolt.

III.

A Be. 159.§-ának (1) bekezdése szerint a zár alá vétel - amelyet a bíróság rendel el - a zár alá vett vagyontárgyak feletti rendelkezési jogot függeszti fel.

A Be. 159.§-ának (2) bekezdése értelmében ha az eljárás olyan bűncselekmény miatt folyik, amellyel kapcsolatban vagyonelkobzásnak van helye, illetőleg ha polgári jogi igényt érvényesítenek és alaposan lehet tartani attól, hogy a kielégítési meghiúsítják, ezek biztosítására a terhelt egész vagyonának, vagyona meghatározott részének vagy egyes vagyontárgyainak zár alá vétele rendelhető el. A zár alá vétel elrendelhető arra a vagyonra, vagyonrészre, illetőleg egyes vagyontárgyra is, amelyre vagyonelkobzás rendelhető el, de amelyet nem a terhelt birtokol.

A fentiekből kitűnően a zár alá vétel elrendelése egyrészt a vagyonelkobzás, másrészt a polgári jogi igény kielégítésének biztosítását szolgálhatja.

Polgári jogi igényt a Be. 54.§-ának (2) bekezdése alapján a magánfél (illetve a Be. 54.§-ának (4) bekezdése szerint az ügyész) kizárólag a terhelttel szemben érvényesíthet. Ennek megfelelően a Be. 159.§-a (2) bekezdésének első fordulata a polgári jogi igény biztosítására csak a terhelt vagyonának zár alá vételét engedi meg, a más által birtokolt vagyon ilyen célból történő zár alá vétele - a Be. 159.§-a (2) bekezdésének második mondata értelmében - viszont nem lehetséges. Ebből következően az ismeretlen tettes ellen folyó eljárásban a polgári jogi igény kielégítésének biztosítását szolgáló zár alá vétel alkalmazása fogalmilag kizárt.

A büntetőjogi intézkedésként szabályozott vagyonelkobzás esetében a Be. 77/B.§-a olyan, a bűncselekmény elkövetésével összefüggő vagyonelemet is nevesít, amely nem, vagy csupán közvetve illeszthető az elkövető (terhelt) vagyonának körébe. Így a Btk. 77/B.§-ának (2) bekezdése szerint vagyonelkobzást kell elrendelni arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő, a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett vagyonra is, amellyel más - akár gazdálkodó szervezet - gazdagodott. A Btk. 77/B.§-ának (3) bekezdése értelmében amennyiben az elkövető vagy a gazdagodott személy meghalt, illetve a gazdálkodó szervezet átalakult, a vagyonelkobzást a jogutóddal szemben kell elrendelni.

Ugyanakkor a Be. 569.§-ának (1) bekezdése pedig kifejezetten akként rendelkezik, hogy az ügyész indítványára a bíróság határoz - egyebek mellett - a vagyonelkobzásról, ha büntetőeljárás senki ellen nem indult vagy azt megszüntették.

A Be. 159.§-ának (2) bekezdésében foglalt kényszerintézkedés elrendelésének előfeltétele tehát egyfelől az olyan bűncselekmény gyanúja, amely miatt vagyonelkobzás alkalmazható, másfelől az annak biztosítására alkalmas, a bűncselekmény elkövetésével összefüggő vagyon megléte, s végül az, hogy a kielégítés meghiúsításának (e vagyon elvonásának) megalapozott veszélye fennálljon. Az azonban nem törvényi feltétel, hogy a vagyonelkobzás alapjául szolgáló vagyon, vagyonrész vagy vagyontárgy a terheltté legyen, sőt az sem, hogy az ügynek terheltje legyen. A Be. 159.§-a (2) bekezdésének második fordulata értelmében az ilyen, de más által birtokolt vagyonelem zár alá vétele is elrendelhető.

Mindebből viszont - kiváltképpen arra tekintettel, hogy a vagyonelkobzás alkalmazását nem akadályozza az, ha a büntetőeljárás senkivel szemben nem indult vagy azt a Be. 190.§-a (1) bekezdésének i/ pontja alapján az elkövető kilétének megállapíthatatlansága folytán megszüntették - az következik, hogy a Btk. 77/B.§-ában és a Be. 159.§-ának (2) bekezdésében írt törvényi előfeltételek fennállta esetén a vagyonelkobzás alá vonható, más által birtokolt vagyon zár alá vételének helye van akkor is, ha a büntetőeljárás (nyomozás) még nem a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy (terhelt) ellen, hanem ismeretlen elkövetővel szemben folyik.

A Legfelsőbb Bíróság Büntető Jogegységi Tanácsa ezért - helyt adva a legfőbb ügyész indítványának - a Be. 442. §-ának (3) bekezdése alapján megtartott nyilvános ülésen az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében a rendelkező részben írtak szerint döntött.

A határozatot a jogegységi tanács a Bszi. 32.§-ának (4) bekezdése, illetve a Be. 445.§-ának (2) bekezdése értelmében a Magyar Közlönyben közzéteszi.

Budapest, 2008. május 14.