2015.El.II.JE/P.1-3. mellőző végzés

2015.El.II.JE/P.1-3. a Kúria Polgári Kollégiuma Jogegységi Tanácsának végzése jogegységi határozat meghozatalának mellőzéséről*

A Kúria Polgári Kollégiumának Jogegységi Tanácsa a Pécsi Ítélőtábla elnöke által – a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 32. § (1) bekezdés a) pontja alapján, a 33. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel – indítványozott jogegységi eljárásban meghozta a következő

végzést:

a Jogegységi Tanács a jogegységi határozat meghozatalát mellőzi.

Indokolás

I.

A Pécsi Ítélőtábla elnöke az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi eljárás lefolytatását indítványozta abban a kérdésben, hogy ha a jogi személy tagja, alkalmazottja, vezető tisztségviselője, stb. tevékenységi körében eljárva – abból ki nem lépve – más személy személyiségi jogát megsérti, a jogsértés felróhatóságtól független (objektív) szankciói [Ptk. 2:51. § (1) bek.] levonása érdekében mely személy, illetve személyek perelhetők: csak a jogi személy vagy a jogi személy nevében eljáró természetes személy is.
Az indítvány indokaként kifejtette, hogy a kérdésben egységes joggyakorlat nem alakult ki, noha a szóban forgó személyiségi jogi perek gyakoriak, és azokat széles társadalmi érdeklődés övezi. Ennek okaként jelölte meg a kérdést általános jelleggel rendező jogi norma hiányát, amely hiátust az új Polgári Törvénykönyv sem, illetve csak részben, a közigazgatási, bírósági vagy ügyészségi jogkört gyakorlók vonatkozásában [Ptk. 2:51. § (2) és (3) bek.] pótolta.

A jogegységi eljárást indítványozó Pécsi Ítélőtábla [BDT 2010.2192., 2012.2697.] és a Szegedi Ítélőtábla [BDT 2011.2507., dr. Kemenes István vitaindító cikke a BDT 2008.10. számában] töretlen, valamint a Fővárosi Ítélőtábla [9.Pf.20.192/2008/3., 2.Pf.20.599/2013/7.] Győri Ítélőtábla [Pf.IV.20.016/2009/3.] és Debreceni Ítélőtábla [BDT 2008.1861.] nem egységes gyakorlata szerint a személyiségi jogok tárgyalt módon való megsértése esetén a betudás és az elválasztás bíróságok által kialakított elve alapján, az objektív jogkövetkezmények csak a jogi személlyel szemben érvényesíthetők. (Így foglalt állást a Civilisztikai Kollégiumvezetők 2009. február 17-19-én tartott Országos Értekezlete is.) A betudás elvének lényege az, hogy a jogi személy olyan, a jog által életre hívott fiktív jogalany, amely teljes jogképességgel rendelkezik, de önállóan cselekedni, intézkedni nem képes, működése természetes személyek (tag, alkalmazott, képviselő, stb.) közreműködését feltételezi. E természetes személyeknek a jogi személy tevékenységi (feladat- és hatás-)körében való eljárását mindaddig, amíg a tevékenységi körükből nem lépnek ki, azzal nem élnek vissza, a jogi személy cselekvésének kell tekinteni, a kapcsolódó polgári jogi joghatásokat pedig a jogi személynek kell betudni. Ez egyaránt igaz a vagyoni és a személyi, a szerződéses és a szerződésen kívüli jogviszonyokra. A jogi személy önálló – a természetes személy tagjaitól, tisztségviselőitől, képviselőitől elkülönült – jogalanyisága ugyanis abszolút, vagyis a jogi személyt minden olyan jog megilletheti és minden olyan kötelezettség terhelheti, amely természete szerint nem kizárólag az emberhez kapcsolódhat. Következésképp a jogi személy személyiségi jogsértést éppúgy elkövethet, mint ahogyan az vele szemben is megvalósítható. Az elválasztás elvének lényege pedig az, hogy abban a körben, ahol a jogi személy nevében eljáró természetes személy személyiségi jogot sértő magatartását a jogi személynek kell betudni, a természetes személy cselekvősége hiányzik; így a jogi személy mellett a természetes személlyel szemben objektív – és szubjektív – szankció sem érvényesíthető, vagyis kizárólag a jogi személy rendelkezik passzív perbeli legitimációval. Amennyiben ettől eltérően mind a jogi, mind a természetes személyt perelhetőnek tartanánk, azzal mintegy megkettőződne a jogsértő személye és maga a jogsértő magatartás is. Kivételt képez a betudás és az elválasztás elve főszabálya alól az az eset, amikor a jogi személy tevékenységi körében eljáró természetes személy a tevékenységi körével, illetve az abból eredő helyzetével visszaélve, a tevékenységi köréből mintegy kilépve, követi el a személyiségi jogsértést. Ebben az esetben a személyiségi jogsértésből fakadó igények természetes személlyel szembeni érvényesítésének is helye van.

A Kúria [EBH 2010.2126.; BH 2004.180; Pfv.IV.20.402/2014/7.] töretlen, valamint az ítélőtáblák egy részének [Győri Ítélőtábla Pf.V.20.251/2010/4., Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.396/2005/3., Fővárosi Ítélőtábla Pf.2.20.604/2011/3.] nem egységes gyakorlata ezzel szemben az, hogy a személyiségi jogok megsértéséért – a jogaiban megsértett választása szerint – akár a jogi személy, akár a nevében eljárt természetes személy, vagy valamennyien is perelhetők és helytállásra kötelesek. Ennek jogszabályi alapja az a – már az 1959-es – Ptk.-ban is megtalálható rendelkezés, hogy a személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani [régi Ptk. 75. § (1) bek.; Ptk. 2:42. § (2) bek.]. Ebből pedig az következik, hogy a személyiségi jogok megsértésére – a törvényben meghatározott eseteket kivéve – senki sem jogosult. Vagyis arra hivatkozással, hogy más nevében, tagjaként, alkalmazottjaként vagy képviselőjeként járt el, és harmadik személy személyiségi jogát e tevékenységével összefüggésben sértette meg, az objektív szankciók kiszabásától – kifejezett törvényi rendelkezés hiányában – senki, a jogsértő természetes személy sem mentesülhet. Egyrészt azért nem, mert a mentesülést biztosító álláspont nem egyeztethető össze a személyiségi jogok tiszteletben tartására irányuló általános törvényi kívánalommal. Másrészt pedig azért nem, mert a természetes személy személyiségi jogot sértő magatartását szükségképpen – és nem csak akkor, ha az kirívó jellegű – a tevékenységi körrel való visszaélésnek kell tekinteni, mivel jogsértésre a jogi személy felhatalmazást nem adhat. Ezért a személyiségi jogsértés esetén mindig a természetes személy magatartásának vizsgálatából szükséges kiindulni (és nem fordítva), azaz abból, hogy a jogsértés a természetes személy olyan cselekménye volt-e, amelyet valamely jogi személy nevében, tevékenységi körében fejtett ki. Amennyiben igen, úgy – a személyiségi jogában megsértett választása szerint – a személyiségi jogsértés objektív jogkövetkezményei a természetes személy mellett a jogi személlyel szemben is érvényesíthetők. Ennyiben tehát a betudás elve valóban érvényesül. A személyiségi jogsértés szubjektív – felróhatóságtól függő – szankciójának érvényesítésére a régi és a hatályos Ptk. is külön szabályokat fogalmazott meg a kárfelelősség általános és különös szabályai (így a másért való felelősségre vonatkozó rendelkezések) megadásával, illetve az ezekre speciálisan utaló 2:52. § (2) bekezdésével; ezért ezen igények elbírálására nem az objektív jogkövetkezményekre irányadó szabályok alapján kerül sor.

II.

A Legfőbb Ügyész a jogegységi indítványra tett észrevételében kifejtette, hogy a jogegységi eljárás indítványozójának álláspontját osztja; érvelésében a betudás és elválasztás elve mellett azonban a felhatalmazás elve is hangsúlyosan megjelent. A felhatalmazási elv a betudás lehetőségét teremti meg. Tekintettel ugyanis arra, hogy a jogi személynek nincs cselekvőképessége, számára jogokat és kötelezettségeket csak természetes személy szerezhet, illetve vállalhat. A személyiségi jogsértést is csak természetes személy tudja elkövetni, ám ahhoz, hogy a magatartást, illetve annak jogkövetkezményeit a jogi személynek lehessen betudni, jogilag szabályozott felhatalmazás szükséges. A felhatalmazás alapulhat a Ptk. általános képviseleti szabályain, de olyan speciális képviseleti szabályon is, mint a közigazgatási, bírói vagy ügyészségi jogkör gyakorlására vonatkozó Ptk. 2:51. § (2) és (3) bekezdése; továbbá alapulhat munkaviszonyon vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyon is. A jogi személyben meglévő tagság vagy a jogi személyhez fűződő nem képviseleti jellegű, illetve nem munkavégzésre irányuló kapcsolat azonban önmagában nem teremt jogosultságot a jogi személy nevében való eljárásra, ezért a jogsértés nem minősülhet a jogi személy magatartásának. Ez alól kivételt képez az az eset, amikor a jogi személy önállóan értékelhető jogellenes magatartása hozzájárul a felperesek jóhírnevének a sérelméhez a jogi személy képviselőjének nem tekinthető természetes személy által tanúsított jogellenes magatartáshoz [BH 2008.297.].

III.

A jogegységi eljárásban a Bszi. 36. § (1) bekezdés szerinti lehetőséggel élve a Jogegységi Tanács egy szakmai megbeszélés keretében kikérte a hazai jogtudomány több  képviselőjének álláspontját is. Többségi álláspont alakult ki a meghallgatott jogtudósok között abban, hogy a mai viszonyok között a betudás elve általános kiindulópontként túl merevnek tűnik. A betudás elvének jogtudományi alapja Moór Gyula „beszámítási pont” elmélete. Ez az elmélet a jogi személy cselekvősége hiányának a pótlására alakult ki. A beszámítási elmélet azonban nem minden tényállás lefedésére alkalmas. Ez a helyzet olyan eseteknél, ahol nehezen mondható, hogy a ténylegesen cselekvő természetes személynek a jogsértésért való saját, személyes felelősségét a jogi személy felelőssége (helytállása) megszünteti (pl. a posta alkalmazottjának magántitkot sértő magatartása a kézbesítés során). Emellett szempont az is, hogy a jognak hatékony védelmet kell biztosítania a személyiségi jogaiban megsértett személy számára, akinek ahhoz is fűződhet érdeke, hogy ne a jogi személyt, hanem a jogsértő magatartás tényleges tanúsítóját, illetve őt is perelje.

IV.

A Jogegységi Tanács maga is végzett a tárgykörben nemzetközi jogösszehasonlítást (angol, német, svájci, francia és belga jog), valamint az uniós tagállamok legfelsőbb bíróságai számára kiküldött megkeresés útján is tájékozódott a jogegységi eljárás tárgyát képező kérdéssel kapcsolatos külföldi jogi megoldásokról. Az Európai Unió Legfelsőbb Bíróságai Elnökeinek Hálózatán keresztül 2015 júliusában kiküldött megkeresésre a következő országokból érkezett válasz: Belgium, Hollandia, Olaszország, Lengyelország, Cseh Köztársaság, Ciprus, Észtország, Litvánia, Lettország, Szlovénia, Egyesült Királyság (Anglia és Wales). A megkeresésre adott válaszok egybecsengtek a Kúria angol és belga jogra vonatkozó kutatásaival. Mindezek alapján az összehasonlító jogi vizsgálódások eredményeként az alábbi megállapítások tehetők. A vizsgált külföldi jogrendszerek a személyiségi jogok védelmét jellemzően a kötelmi jog (szerződésen kívül okozott kárért való felelősség) keretein belül oldják meg. A magyarhoz hasonló, a személyek jogában elhelyezett, átfogó törvényi szabályozás csak a svájci Ptk.-ban található. A külföldi jogrendszerek – ideértve a svájcit is – sem a kár, sem a kártérítés fogalmát nem szűkítik le a vagyoni károkra. Ezért a személyiségi jogok sérelme esetén ugyanazok az elvek érvényesülnek, mint a szerződésen kívül okozott (vagyoni) kárért való felelősség vonatkozásában. A betudás elve olyan átfogóan érvényesülő elvként, ahogy azt az eljárást indítványozó ítélőtábla tételezi, nem ismert a vizsgált külföldi jogrendszerekben. Különösen abban a formában nem, amely szerint a betudás elvéből magából természetszerűen következik, hogy a jogi személy felelőssége kizárólagos, vagyis az a ténylegesen cselekvő természetes személy felelősségét magába olvasztja, kioltja. A vizsgált jogrendszerek jellemzően nem értékelik a jogsértés, illetve a felelősség többszöröződéseként azt, ha ugyanazon tényállás alapján ugyanolyan típusú szankciót a jogi személlyel és a nevében eljáró természetes személlyel szemben is alkalmaznak.

V.

1. A Ptk.-ból – az 1959-es kódexhez hasonlóan – hiányzik a betudás olyan általános szabálya, amelynek értelmében a jogsértést ténylegesen tanúsító természetes személy saját magatartása és az azért való „személyes” felelőssége (helytállása) a jogi személy magatartásába és felelősségébe (helytállásába) teljességgel betudódik (abban „kioltódik, elnyelődik”). Nincs ilyen absztrakt rendelkezés más hatályos jogszabályban sem. A Ptk. a régi Ptk.-hoz hasonlóan nem tartalmaz általános szabályt a tekintetben, hogy az, akinek a személyiségi jogát megsértik, a személyiségi jogsértés felróhatóságtól független (objektív) szankcióit kivel szemben érvényesítheti [2:51. § (1) bek.].

A Ptk. 2:51. § (2) és (3) bekezdése csak a közigazgatási, a bírósági és az ügyészségi jogkörben eljáró természetes személy harmadik személy személyiségi jogát sértő magatartása esetére rendelkezik úgy, hogy a 2:51. § (1) bekezdésében foglalt szankciókat a közhatalmi jogkört gyakorló jogi személlyel, a jogi személy bírósággal és a Legfőbb Ügyészséggel szemben kell érvényesíteni. Ha az eljárt bíróság nem jogi személy, az igényt azzal a bírósággal szemben kell érvényesíteni, amelynek elnöke a nem jogi személy bíróság bírái tekintetében az általános munkáltatói jogkört gyakorolja. Ez az objektív jogkövetkezmények érvényesítésére vonatkozó passzív legitimációs szabály egyébként összhangban áll azzal, hogy a Ptk. 2:52. § (2) bekezdése szerinti utaló szabály által felhívott 6:548. § (1) bekezdése és 6:549. § (1) bekezdése alapján a személyiségi jogaiban sértett személy sérelemdíj iránti igényét is a közhatalmi jogkört gyakorló jogi személlyel, a jogi személy bírósággal és a Legfőbb Ügyészséggel szemben érvényesítheti. Ebből a szabályozási technikából azonban önmagában nem következik, hogy a személyiségi jogsértés objektív jogkövetkezményeinek kötelezettjét absztrakt módon meg lehetne határozni.

Nem következik ez a Ptk. 2:52. § (2) bekezdésében foglalt utaló szabályból sem, mivel az kizárólag a személyiségi jogsértés esetén érvényesíthető szubjektív jogkövetkezmény, a sérelemdíj fizetésére kötelezés iránti igény vonatkozásában ad általános jellegű utaló szabályt a kártérítési jogi rendelkezések megfelelő alkalmazására, és nem az objektív jogkövetkezmények vonatkozásában.

2. A Ptk. 2:42. § (2) bekezdése az 1959-es Ptk. 75. § (1) bekezdéséhez hasonló tartalommal fogalmazza meg a személyiségi jogok általános védelmét, amely szerint az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A személyiségi jogok e törvény védelme alatt állnak.

A jogi értékelés szempontjainak tényállásfüggő, és így esetenként változó jellegére tekintettel a Kúria Jogegységi Tanácsa nem látott lehetőséget arra, hogy a jogi személy nevében eljáró természetes személy személyiségi jogot sértő magatartásáért perelhető személyek köréről a jogalkalmazás egységét szolgáló jogegységi határozat formájában állást foglaljon. A kérdésnek a bíróságokra kötelező jogegységi határozattal történő eldöntése ugyanis elvonná az egyedi ügyben ítélkező bíróság – az adott ügy összes körülményének és a bizonyítékoknak az értékelésén alapuló – mérlegelési jogkörét. Mindezekre tekintettel a Bszi. 40. § (3) bekezdése szerint a Jogegységi Tanács a jogegységi határozat meghozatalának mellőzéséről rendelkezett.

Budapest, 2016. február 29.

Dr. Wellmann György s.k. a jogegységi tanács elnöke
Dr. Molnár Ambrus s.k. előadó bíró
Dr. Török Judit s.k. bíró
Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. bíró
Dr. Pataki Árpád s.k. bíró

 

 

* Tartalma szerint a régi és az új Ptk. alkalmazására is vonatkozik.