1/2018. számú BJE határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

KÚRIA

1/2018. BJE szám

 

A Kúria Büntető Jogegységi Tanácsa a legfőbb ügyész által indítványozott jogegységi eljárásban Budapesten, a 2018. február 26. napján megtartott ülésen meghozta a következő

jogegységi határozatot:

Törvényes a vád – a katonai büntetőeljárás kivételével – akkor is, ha azt nem az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság mellett működő ügyész emelte.

A katonai büntetőeljárásban azonban a vád törvényességének feltétele, hogy azt katonai ügyész vagy a legfőbb ügyész által a katonai büntetőeljárásra kijelölt ügyész emelje. E szabály megsértése a vádemelési jogosultság hiányát jelenti.

I n d o k o l á s

I.

A legfőbb ügyész a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 33. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozva az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát indítványozta. A jogegységi indítvány szerint az ítélkezési gyakorlat megosztott abban a kérdésben, hogy a törvényes vád sérelmét jelenti-e, ha nem az arra kizárólagos illetékességgel rendelkező járásbíróság mellett működő ügyész emel vádat.

Az indítványozó ennek igazolására a következő határozatokra hivatkozott:

1. A Körmendi Járási Ügyészség B.336/2014/4. számú vádiratával információs rendszer megsértésének vétsége [Btk. 423. § (1) bekezdés b) pont] miatt emelt vádat a Körmendi Járásbíróságon. A járásbíróság a 2014. május 29. napján tárgyalás mellőzésével meghozott, és 2014. június 19. napján jogerőre emelkedett végzésével a terheltet – a váddal egyező minősítés mellett – információs rendszer megsértésének vétsége miatt egy évre próbára bocsátotta.

Az ügyben a Vas Megyei Főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjára alapítva. Indokai szerint az információs rendszer megsértésének vétsége [Btk. 423. § (1) bekezdés b) pont] esetén a Be. 17. § (6) bekezdése alapján a törvényszék székhelyén lévő járásbíróság jár el, így a Körmendi Járásbíróság a Be. 373. § (1) bekezdés II. c) pont szerinti eljárási szabályt sértett, amikor a Szombathelyi Járásbíróság kizárólagos illetékességébe tartozó ügyben eljárt. Ezért indítványozta, hogy a Kúria a támadott határozatot helyezze hatályon kívül, és a Szombathelyi Járásbíróságot utasítsa új eljárásra. A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt fenntartotta.

A Kúria a 2016. július 11. napján meghozott Bfv.I.922/2016/4. számú végzésével a Körmendi Járásbíróság 6.Bpk.56/2014/2. számú végzését hatályon kívül helyezte, és a büntetőeljárást törvényes vád hiányában megszüntette. Indokolása szerint az ügyészség hatáskörét és illetékességét általában – a legfőbb ügyész vagy a felettes ügyész eltérő rendelkezésének hiányában – annak a bíróságnak a hatásköre és illetékessége határozza meg, amely mellett működik. A Be. a törvényszék székhelyén lévő járásbíróság kizárólagos illetékességébe tartozó büntetőügyekben az ügyész illetékességét illetően a főszabályt jelentő rendelkezésen kívül eltérő szabályt nem tartalmaz. Ebből következően a Körmendi Járási Ügyészségnek az információs rendszer megsértésének vétsége miatt nem volt jogosultsága a vádemelésre. A vádemelési jogosultság hiánya a vád törvényességének hiányát eredményezte.

2. A Tapolcai Járási Ügyészség a B.170/2014/8-I. számú vádiratával információs rendszer felhasználásával elkövetett, jelentős kárt okozó csalás bűntette [Btk. 375. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont] miatt emelt vádat a terhelt lakóhelye szerinti Tapolcai Járásbíróságon. A Tapolcai Járásbíróság a 2014. december 15. napján meghozott és ugyanakkor jogerőre emelkedett 3.B.387/2014/3. számú ítéletével a terhelt bűnösségét a váddal egyezően információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás bűntettében állapította meg, ezért őt egy év négy hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását két év próbaidőre felfüggesztette.

A bíróság jogerős ítélete ellen a Veszprém Megyei Főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában írt okból. Indokai szerint a Tapolcai Járásbíróság a Be. 373. § (1) bekezdés II. c) pontja szerinti eljárási szabálysértést követte el azzal, hogy a Be. 17. § (6) bekezdése alapján a Veszprémi Járásbíróság kizárólagos illetékességébe tartozó ügyet bírált el. Erre figyelemmel a Tapolcai Járásbíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a Veszprémi Járásbíróság új eljárásra utasítását indítványozta. A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt fenntartotta.

A Kúria a 2016. szeptember 14. napján meghozott Bfv.II.770/2016/4. számú végzésével a megyei főügyészség indítványát alaposnak találta, a Tapolcai Járásbíróság 3.B.387/2014/3. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a Veszprémi Járásbíróságot új eljárásra utasította. A határozat a vád törvényességének megkérdőjelezése nélkül rendelkezett a hatályon kívül helyezésről.

A legfőbb ügyész a Kúria Bfv.II.770/2016/4. számú végzésében kifejtett álláspontot tartotta helytállónak és kifejtette a következőket:

A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 2. § (2) bekezdése nem határozza meg a vád törvényességének alaki feltételeként, hogy a vádiratot a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ügyész nyújtsa be és ilyen értelmezést az 1. BK vélemény A/I/1/a. pontja sem ad.

Ezért az ügyet akkor is a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz kell áttenni, ha a vádiratot a hatáskörrel és illetékességgel nem rendelkező bíróságon a mellette működő – így hatáskörrel és illetékességgel szintén nem rendelkező – ügyész nyújtja be. 

Az ügynek a Be. 264. §-a, a 270. § (1) bekezdése, a 308. § (1) bekezdése és a 310. § (1) és (4)  bekezdése szerinti áttétele nem azt célozza, hogy a már hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság a büntetőeljárást törvényes vád hiányában megszüntesse, hanem az ügy érdemében döntsön.

Az indítvány szerint eldöntendő elvi kérdés, hogy a törvényes vád sérelmét jelenti-e, ha olyan ügyész emel vádat, aki erre hatáskörrel és illetékességgel nem rendelkezik.

II.

A Bszi. 32. § (1) bekezdés a) pontja alapján jogegységi eljárásnak van helye, ha az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében elvi kérdésben jogegységi határozat meghozatala szükséges.
A Bszi. 33. § (1) bekezdés c) pontja szerint a jogegységi eljárást le kell folytatni, ha azt a legfőbb ügyész indítványozza.
Miután a legfőbb ügyész képviselője indítványát a jogegységi tanács ülésén is fenntartotta, a Kúria Jogegységi Tanácsa a jogegységi döntés meghozatalát az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében szükségesnek tartva az eljárást – a Be. 439. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a Bszi. 34-41. §-ai alapján eljárva – lefolytatta.

III.

Az indítvány elbírálásánál irányadó jogszabályok a következők:
Be. 2. § (1) A bíróság az ítélkezés során törvényes vád alapján jár el.
(2) Törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi.

Be. 28. § (1) Az ügyész a közvádló.

Be. 30. § (1) Az ügyészség hatáskörét és illetékességét általában annak a bíróságnak a hatásköre és illetékessége határozza meg, amely mellett működik. Az ügyészség szervezetét külön törvény alapján a legfőbb ügyész határozza meg.
(3) A legfőbb ügyész vagy a felettes ügyész rendelkezése alapján az ügyész olyan ügyben is eljárhat, amelyre a hatásköre vagy az illetékessége egyébként nem terjed ki.

Be. 217. § (1) Az ügyész vádiratnak a bírósághoz való benyújtásával emel vádat.

Be. 228. § (5)Vádemelés miatt nincs helye jogorvoslatnak.

Be. 474. § (1) A katonai büntetőeljárásban az ügyész feladatát a katonai ügyész, valamint a legfőbb ügyész által a katonai büntetőeljárásra kijelölt ügyész (a továbbiakban együtt: katonai ügyész) látja el. A katonai ügyész a vádemelés feltételeinek megállapítása végett maga végez nyomozást, vagy nyomozást végeztet.
(2) Kizárólag a katonai ügyész végzi a nyomozást a katona által elkövetett
a) katonai bűntett miatt,
b) katonai vétség miatt, ha azzal kapcsolatban más bűncselekményt is elkövetett, vagy ha több terhelt esetén az elkülönítés nem lehetséges,
c) nem katonai bűncselekmény miatt.
(3) A katonai ügyész végzi a nyomozást akkor is, ha a katona szolgálati viszonya időközben megszűnt.
(4) A katonai ügyész végzi a nyomozást a szövetséges fegyveres erő tagja által belföldön, valamint az e személynek a Magyarország határain kívül tartózkodó magyar felségjelű úszólétesítményen vagy magyar felségjelű légi járművön elkövetett, magyar büntető joghatóság alá tartozó bűncselekménye miatt.
(4a) A katonai ügyész végzi a nyomozást a Honvéd Vezérkar főnöke és helyettese, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat főigazgatója és helyettesei, az országos rendőrfőkapitány és helyettesei, a Terrorelhárítási Központ főigazgatója és helyettesei, a Nemzeti Védelmi Szolgálat főigazgatója és helyettesei, az Országgyűlési Őrség parancsnoka és helyettesei, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka és helyettesei, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatója és helyettesei, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok főigazgatói és helyettesei, a más szervnél szolgálatot teljesítő katona, valamint a rendészeti felsőoktatási intézmény ösztöndíjas és kettős jogállású hallgatója által elkövetett katonai vétség miatt.

A Be. 477. § (1) Ha a nyomozást nem a katonai ügyész végzi, nyomozó hatóságként az illetékes parancsnok (vezető) jár el.
(2) Ha a katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó bűncselekményt nem katonai nyomozó hatóság észleli, vagy nem katonai nyomozó hatóság szerez ilyen bűncselekményről tudomást, a 170. § (4) bekezdésében meghatározott cselekmények elvégzéséről a katonai ügyészt haladéktalanul értesíti.

Be. 373. § (1) A másodfokú bíróság
I. hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az eljárást megszünteti,
c) ha az elsőfokú bíróság törvényes vád hiányában járt el,
II. hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha
c) a bíróság a hatáskörét túllépte, katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó, vagy más bíróság kizárólagos illetékességébe tartozó ügyet bírált el.

Magyarország Alaptörvénye 29. cikk
(1) A legfőbb ügyész és az ügyészség független, az igazságszolgáltatás közreműködőjeként mint közvádló az állam büntetőigényének kizárólagos érvényesítője.
(2) A legfőbb ügyész és az ügyészség
b) képviseli a közvádat a bírósági eljárásban.

Az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény
2. § (1) Az 1. §-ban megjelölt feladatok teljesítése érdekében az ügyészség
d) közvádlóként gyakorolja a vádemelés közhatalmi jogkörét; a bírósági eljárásban képviseli a vádat, továbbá gyakorolja a büntetőeljárási törvényben számára biztosított jogorvoslati jogokat.
8. § (3) Az ügyészség szervezetét, működését és illetékességét – törvényi keretek között – a legfőbb ügyész utasítással szabályozza.
13. § (1) A felettes ügyész az alárendelt ügyészeket utasíthatja, tőlük bármely ügy elintézését saját hatáskörébe vonhatja, illetve az ügy elintézésére más – alárendelt – ügyészt jelölhet ki.

IV.

A Kúria álláspontja a felvetett jogkérdésben a következő:

A vád monopóliuma az Alaptörvényből fakad. Az Alaptörvény 29. cikk (1) bekezdése szerint a legfőbb ügyész és az ügyészség független, az igazságszolgáltatás közreműködőjeként, mint közvádló az állam büntetőjogi igényének kizárólagos érvényesítője. A (2) bekezdés b) pontja szerint a legfőbb ügyész és az ügyészség képviseli a közvádat a bírósági eljárásban.
Az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény 2. § (1) bekezdés d) pontja szerint az ügyészség közvádlóként gyakorolja a vádemelés közhatalmi jogkörét, a bírósági eljárásban képviseli a vádat, továbbá gyakorolja a büntetőeljárási törvényben számára biztosított jogorvoslati jogokat.
A Be. 28. § (1) bekezdés első mondata alapján az ügyész a közvádló. Az ügyész a vádiratnak a bírósághoz való benyújtásával emel vádat [Be. 217. § (1) bekezdés], a vádemelés miatt nincs helye jogorvoslatnak [Be. 228. § (5) bekezdés].

Az Alaptörvényből levezethető joga a legfőbb ügyésznek, hogy az ügyészi szervezeten belüli munkamegosztást kialakítsa. Az ügyészségi törvény 8. § (3) bekezdés szerint az ügyészség szervezetét, működését és illetékességét – törvényi keretek között – a legfőbb ügyész utasítással szabályozza. A Be. 30. § (1) bekezdés 2. mondata ennek megfelelően rögzíti, hogy az ügyészség szervezetét külön törvény alapján a legfőbb ügyész határozza meg.

Az ügyészség szervezeti felépítéséből, hierarchiájából fakadóan az eljáró ügyész hatáskörét a felettes ügyész (végső soron a legfőbb ügyész) elvonhatja, módosíthatja, az adott ügyben eljáró ügyész nem független az ügyészi szervezettől, a felettes ügyész utasításától, és az eljárás során helyettesíthető másik ügyésszel. Az ügyészségi törvény 13. § (1) bekezdése értelmében a felettes ügyész az alárendelt ügyészeket utasíthatja, tőlük bármely ügy elintézését saját hatáskörébe vonhatja, illetve az ügy elintézésére más – alárendelt – ügyészt jelölhet ki.
Ezt tükrözi a Be. 30. § (3) bekezdése, mely szerint a legfőbb ügyész vagy a felettes ügyész rendelkezése alapján az ügyész olyan ügyben is eljárhat, amelyre a hatásköre vagy az illetékessége egyébként nem terjed ki.

A törvényes bíróhoz való jog – hatáskör, illetékesség által meghatározott [Bszi. 8. § (1) bekezdés] – intézményének nincs megfeleltethető szabályozása az ügyészi szervezetben, ebben az értelemben nincs törvényes ügyészhez való jog.

A Be. 2. § (1) bekezdése szerint a bíróság az ítélkezés során törvényes vád alapján jár el. A (2) bekezdés értelmében törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntetőtörvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi. A vád törvényessége alaki és tartalmi követelményeken alapszik. A bíróság a vád törvényességét vizsgálja.

A vád alaki legitimációja a jogosultság kérdése, azaz vádat az ügyész, a magánvádló és a pótmagánvádló nyújthat be (a törvényben meghatározott feltételek mellett).

Az ügyész az Alaptörvényből fakadóan közvádló, a közvádlói jogosultság így közjogi alapon nyugvó legitimáció.

A közvádlói tevékenység ugyanakkor a büntetőeljárási törvény keretei között meghatározott, igazodik a bírósági szintekhez. A Be. 30. § (1) bekezdése szerint az ügyészség hatáskörét és illetékességét általában annak a bíróságnak a hatásköre és illetékessége határozza meg, amely mellett működik.

Lényeges szempont, hogy a Be. 30. § (1) bekezdése nem kizárólagos rendelkezés. Következésképpen e rendelkezés önmagában nem képez jogi alapot arra, hogy kizárólag a bíróság hatásköre és illetékessége által meghatározott területen működő ügyész jogosultsága legyen elvárt.

A vád törvényességét illetően a közvádló oldaláról nézve annak van jelentősége, hogy a törvény mikor ír elő valamely – a Be. 30. § (1) bekezdését meghaladó – konkrét kötelezést az ügyész számára. Alapvetően ilyen a katonai büntetőeljárás (Be. XXII. Fejezet), mint speciális szabályokat tartalmazó külön eljárás, amely kifejezetten rendelkezik a vádemelés jogosultjáról. 

A Be. 474. § (1) bekezdése szerint a katonai büntetőeljárásban az ügyész feladatát a katonai ügyész, valamint a legfőbb ügyész által a katonai büntetőeljárásra kijelölt ügyész (a továbbiakban együtt: katonai ügyész) látja el. A katonai ügyész emellett maga végez nyomozást, vagy nyomozást végeztet.

A speciális közvádlói jogosultságot célozzák a Be. 474. § (2)-(4a) bekezdésében, továbbá a 477. § (1)-(2) bekezdésében a nyomozásra vonatkozó további szigorú, döntően kizárólagos rendelkezések.

Következésképpen a hatáskörre és illetékességre vonatkozó speciális rendelkezések megsértése a katonai büntetőeljárásban a vádlói jogosultságra vonatkozó eljárási szabály megsértését jelentik. [A nyomozás során megvalósult eljárási szabálysértések a vád törvényességét azonban változatlanul nem érintik (EBH 2011.2299.)].

Ebben az esetben az alaki legitimáció, a vádlói jogosultság hiánya a törvényes vád hiányát jelenti, és a Be. 373. § (1) bekezdés I. c) pontja szerint feltétlen hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését eredményező eljárási szabálysértés. Megelőzi azt az eljárási szabálysértést, amit a bíróság akkor követ el, amikor megsérti a hatásköri szabályokat, vagy más bíróság kizárólagos illetékességébe tartozó bűncselekményt bírál el, ami a Be. 373. § (1) bekezdés II. c) pontja szerinti szintén feltétlen hatályon kívül helyezést eredményez, azonban az eljárás megismétlésével orvosolható. Ebből következően a törvényes vád hiányában történt eljárás orvoslása új eljárás elrendelésével nem lehetséges, ezért a fellebbviteli bíróság a Be. 373. § (1) bekezdés I. c) pontja alapján a törvényes vád hiányában hozott határozatot hatályon kívül helyezi és az eljárást megszünteti.

Továbbra is irányadó azonban, hogy a törvényes vád hiánya miatti eljárás megszüntetése nem eredményez értelemszerűen res iudicata-t, azaz az ügyészség általában nincs elzárva attól, hogy a megszüntető határozat indokait megismerve, új vádiratot nyújtson be (1. BK vélemény A/II/4. pont).

Ezen túlmenően viszont az ügyész eltérő értékelése (akár tévedése) a hatáskört vagy illetékességet illetően – legyen annak alapja akár eljárásjogi, akár anyagi jogi – a vád alaki legitimációját nem befolyásolja. A bíróság azonban hatáskörének vagy illetékességének hiányát a saját eljárásában folyamatosan, illetve felülbírálat során köteles hivatalból vizsgálni és a megfelelő intézkedést megtenni. A Be. erre vonatkozó rendelkezései [Be. 19. §, 264. §, 270. § (1) bekezdés, 308. § (1) bekezdés, valamint 310. § (1) és (4) bekezdés] azt célozzák, hogy a nem megfelelő bírósághoz érkezett ügy a megfelelő bíróságra kerüljön, a cél a megfelelő eljárás lefolytatása és ennek eredményeként történő befejezése.

V.

A fentiekre figyelemmel a Kúria Jogegységi Tanácsa az ítélkezési gyakorlat egységessége érdekében – a Bszi. 37. § (1) bekezdése szerinti ülésen eljárva – jogegységi döntést hozott, a rendelkező rész szerint határozva.

A jogegységi határozatot a Bszi. 42. § (1) bekezdésére figyelemmel a Magyar Közlönyben, a központi honlapon és a Kúria honlapján közzéteszi.

Budapest, 2018. február 26.

Dr. Székely Ákos s.k.
a jogegységi tanács elnöke

Dr. Bartkó Levente s.k.
előadó bíró

Dr. Katona Sándor s.k.
bíró

Dr. Márki Zoltán s.k.
bíró

Dr. Mészár Róza s.k.
bíró

a jogegységi tanács tagjai