1/2005. számú KJE határozat

1/2005.KJE szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának jogegységi tanácsa a Legfelsőbb Bíróság K.III. tanácsa által kezdeményezett jogegységi eljárásban meghozta a következő

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény /a továbbiakban: Tny./ 78. §-a alapján folytatott eljárásban 2000. január 1. és 2003. február 14. napja között a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv határozatának módosítására, illetve visszavonására csak az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény /a továbbiakban: Áe./ 61. §-ának /3/ bekezdésében előírt, a határozat közlésétől számított egy éven belül volt törvényes lehetőség.

A Legfelsőbb Bíróság K.III. tanácsa a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 31. § /1/ bekezdésének b/ pontja alapján jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát indítványozta abban a kérdésben, hogy a Tny. 2000. január 1. és 2003. február 14. napja között hatályban volt 78. §-a alkalmazásában a társadalombiztosítási szerv által hozott határozat módosítására, illetőleg visszavonására határidő nélkül volt-e lehetőség, vagy a módosítást csak az Áe. 61. §-ának /3/ bekezdésében előírt, a határozat közlésétől számított egy éven belül volt jogosult a hatóság megtenni.

A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében (pl. az Mfv.I.10.430/2002/3., Mfv.II.10.842/2003/3., Mfv.I.10.801/2003/2. számú határozataiban) kifejtett jogi álláspontja szerint a társadalombiztosítási szerv határozata módosításának időbeli korlátozás nélkül volt helye a Tny. 78. §-a alapján a fentebb jelzett időszakban. Az Áe-nek a határozat módosítására, vagy visszavonására vonatkozó korlátozó rendelkezései ebben a körben nem alkalmazhatók (Áe. 3. § /6/ bekezdés, 61. §, EH 368.).

A Legfelsőbb Bíróság K.III. tanácsa az Mfv/K.III.10.305/2003. és az Mfv/K.III.10.377/2003. számú ügyekben a nyugdíjbiztosítási határozat módosításának jogkérdésében a Legfelsőbb Bíróság más ítélkező tanácsainak határozataitól el kíván térni. A K.III. tanács álláspontja szerint a Tny. 78. §-a a határozat módosítására határidőt nem állapított meg, azonban ez nem jelenti azt, hogy ilyen módosító határozat időbeli korlátozás nélkül volt meghozható. Miután a Tny. 78. §-a a határozat módosításának határidejéről másként nem rendelkezett, az Áe. 3. §-ának /6/ bekezdése alapján szubszidiáriusan alkalmazandó Áe. 61. §-ának /3/ bekezdése szerint a nyugdíjbiztosítási szervnek saját határozata módosítására egy éven belül volt törvényes lehetősége.

A határozatok jogerejéhez és végrehajthatóságához fűződő érdek, a jogbiztonság követelménye oly módon érvényesül, hogy az Áe. jogorvoslati rendszere valamennyi jogorvoslati eszköz igénybevételét határidőhöz, és egyéb feltételekhez köti. Az indítvány szerint a Tny. 78. §-a alkalmazásánál érvényesülnek a határozat módosításának és visszavonásának az Áe. 61. §-ában írt további feltételei is. Nincs tehát szó a módosítás időkorlátozás nélküli lehetőségéről, a Tny. rendelkezésénél az általános eljárási szabályokat kell alkalmazni. Mindezekre figyelemmel nem tartható fenn az az álláspont, amely a Tny,. 78. §-át úgy értelmezi, hogy a norma a jelzett időszakban nem szabott időben határt a határozat módosításának.

A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság K.III. tanácsa kezdeményezte a jogegységi eljárást, és a határozat meghozataláig az 1997. évi LXVI. törvény 29. § /2/ bekezdésének és a Pp. 275. § /5/ bekezdésének alkalmazásával az Mfv/K.III.10.305/2003. és az Mfv/K.III.10.377/2003. számú ügyekben az eljárást egyidejűleg felfüggesztette.

A jogegységi tanács nem nyilvános ülésén a legfőbb ügyész képviselője kifejtette, hogy álláspontja szerint a Tny. egyes rendelkezéseinek alkalmazásánál figyelemmel kell lenni arra, hogy azok más rendelkezésekkel milyen logikai összefüggésben állnak. A Tny. 80. , valamint 93. §-ában foglalt rendelkezések hatályosulását az a jogalkalmazói gyakorlat szolgálja, amely a jelzett időszakban a határozatok módosítására, illetve visszavonására időbeli korlát nélkül nyújt lehetőséget. Az ezzel ellentétes álláspont nem teszi lehetővé, hogy a társadalombiztosítási szerv egy éven túl akár öt évre visszamenőlegesen kedvezően intézkedjen az ellátás-különbözet kiutalásáról, vagy a jogalap nélkül felvett ellátást öt éven belül visszakövetelje, illetve az ellátás felvételét felróhatóan előidéző szervtől, személytől az ellátás megtérítését követelje. Ezen túlmenően a társadalombiztosítási nyugellátás folyósítására kötelezően létrejött "szerződés" teljesítése alapján kerül sor, így alapvető igényként jelentkezik, hogy az abból eredő követelések legalább a polgári jogban meghatározott öt éves elévülési időn belül legyenek érvényesíthetők. A felsorolt okokból a Legfelsőbb Bíróság korábbi gyakorlatát megerősítő jogegységi határozat meghozatalát javasolta.

Az Áe. 61. §-a a következő rendelkezéseket tartalmazza:

"61. § /1/ Ha a közigazgatási szerv megállapítja, hogy a felettes szerv vagy a bíróság által még el nem bírált határozata jogszabályt sért, a határozatot módosítja vagy visszavonja.

/2/ A közigazgatási szerv az ügyfél jogorvoslati kérelme esetén a határozatot akkor is módosíthatja, vagy visszavonhatja, ha a jogorvoslati kérelemben foglaltakkal egyetért, feltéve, hogy az ügyben nincs ellenérdekű fél.

/3/ A határozat módosítására, vagy visszavonására a közigazgatási szerv csak egy ízben, a határozat közlésétől számított egy éven belül jogosult. A szakhatóság a hozzájárulást (20. §) az ügyben eljáró közigazgatási szerv határozatának meghozataláig módosíthatja vagy vonhatja vissza.

/4/ A határozat módosítását vagy visszavonását jogszabály kizárhatja, vagy külön feltételhez kötheti.

/5/ A határozatot nem lehet módosítani, vagy visszavonni, ha ez jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot sértene."

A Tny. 1998. évi LXXVII. törvény 15. §-ával módosított 78. §-ának 1999. december 31. napjáig hatályban volt szövege a következő:

"78. §. Ha az igény elbírálása, illetőleg a követelés érvényesítése után megállapításra kerül, hogy a bíróság által el nem bírált határozat (fizetési meghagyás) jogszabályt sért, vagy az igényt tévesen utasították el, illetve a nyugellátás vagy a követelés összegét tévesen állapították meg, a nyugellátást tévesen folyósították, akkor az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a határozat (fizetési meghagyás) közlésétől számított öt éven belül a határozatot (fizetési meghagyást) módosítja, illetőleg visszavonja."

A Tny. 1999. évi CIX. törvény 19. § /4/ bekezdésével módosított 78. §-a 2000. január 1. és 2003. február 14. napja között a következőket írta elő:

"78. § Ha az igény elbírálása, illetőleg a követelés érvényesítése után megállapításra kerül, hogy a bíróság által el nem bírált határozat (fizetési meghagyás) jogszabályt sért, vagy az igényt tévesen utasították el, illetve a nyugellátás vagy a követelés összegét tévesen állapították meg, avagy a nyugellátást nem, vagy téves összegben folyósították, akkor az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a határozatot (fizetési meghagyást) módosítja, illetőleg visszavonja."

A Tny. 2003. évi IV. törvény 77. §-ával módosított 78. §-ának 2003. február 15. napjától hatályos szövege a következő:

"78. § /1/ Ha az igény elbírálása, illetőleg a követelés érvényesítése után megállapításra kerül, hogy a bíróság által el nem bírált határozat (fizetési meghagyás) jogszabályt sért, vagy az igényt tévesen utasították el, illetve a nyugellátás vagy a követelés összegét tévesen állapították meg, illetőleg a nyugellátást nem, vagy téves összegben folyósították, akkor az illetékes nyugdíj-biztosítási igazgatási szerv a határozatot (fizetési meghagyást) módosítja, illetőleg visszavonja.

/2/ A jogosult (kötelezett) terhére a határozat (fizetési meghagyás) módosításának, illetőleg visszavonásának csak a határozat (fizetési meghagyás) közlésétől számított 5 éven belül van helye.

/3/ Az illetékes nyugdíj-biztosítási igazgatási szerv a határozatot (fizetési meghagyást) a /2/ bekezdésben meghatározott időn túl is módosítja, illetőleg visszavonja, ha

a/ a határozat (fizetési meghagyás) módosítására vagy visszavonására a jogosultnak (kötelezettnek) is felróható ok, így valótlan adatközlése, adatszolgáltatási, illetőleg bejelentési kötelezettségének elmulasztása, vagy annak késedelmes teljesítése miatt kerül sor, vagy

b/ a határozatot (fizetési meghagyást) kibocsátó nyugdíj-biztosítási igazgatási szerv alkalmazottja a kötelességét a büntető törvénybe ütköző módon szegte meg, és ez a nyugdíj-biztosítási igazgatási szerv határozatát befolyásolta, feltéve, hogy a bűncselekmény elkövetését jogerős ítélet megállapította.

/4/ A /3/ bekezdés a/ pontja szerinti felróhatóságot a nyugdíj-biztosítási igazgatási szervnek kell bizonyítania."

Az Áe. 3. §-ának /6/ bekezdése úgy rendelkezik, hogy az e bekezdésben felsorolt ágazatokhoz tartozó, illetve törvények által meghatározott ügyekben az Áe. rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha jogszabály másként nem rendelkezik. Az Áe. 3. § /6/ bekezdés c/ pontja tartalmazza a társadalombiztosítási ügyeket.

Az Áe. tehát társadalombiztosítási ügyekben szubszidiáriusan alkalmazandó eljárási törvény; rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha a társadalombiztosítási jogszabályok valamely eljárási kérdést nem szabályoznak.

Ezzel összhangban a Tny. végrehajtásáról rendelkező 168/1997.(X.6.) Korm. r. vizsgált időszakban hatályos 65/D. §-a előírta, hogy ha a Tny. vagy e rendelet másként nem rendelkezik, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek az Áe. rendelkezései alapján járnak el.

A Tny. 78. §-a a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv határozata módosításának, illetve visszavonásának egyes szabályait állapítja meg. A vizsgált jogkérdés azonban nem általában a határozat módosításával, illetve visszavonásával kapcsolatban merült fel, hanem konkrétan az, hogy a határozat módosítására, illetve visszavonására mennyi időn belül kerülhetett sor. Ha ezt a konkrét kérdést a Tny. 78. §-a szabályozza, akkor e törvényi rendelkezést, ha viszont a külön jogszabály erről nem rendelkezik, akkor az Áe. 3. § /6/ bekezdése és a Korm. rendelet szerint az Áe. szabályait kell alkalmazni.

A Tny. 78. §-a a Tny. hatálybalépése óta több módosításon ment keresztül. A 2000. január 1. előtt hatályos szöveg szerint a határozat módosítására, illetve visszavonására a közléstől számított öt éven belül volt lehetőség.

2000. január 1. és 2003. február 14. napja között a határozat módosítására, illetve visszavonására időbeli korlátot a Tny. 78. §-a nem állapított meg. A Tny. 78. §-ának 2003. február 15. napjától hatályos szövege ismét kifejezett rendelkezéseket tartalmaz a határozat módosításának, illetve visszavonásának időbeli korlátaira.

A jogegységi tanács véleménye szerint az Áe., a Tny. és a Korm.r. szabályainak összevetéséből megállapítható, hogy a Tny. 78. §-ában a határozat módosítása, illetve visszavonása egyes kérdéseinek a nyugdíjbiztosítási ügyekben rejlő specialitások figyelembevételével történt szabályozása a módosítás, illetve visszavonás külön nem szabályozott kérdéseiben nem teszi mellőzhetővé az Áe. erre vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazását. Így, ha a Tny. 78. §-a a módosítás, illetve visszavonás időbeli korlátait nem állapította meg, arra sem utalt, hogy arra időbeli korlát nélkül, bármikor lehetőség van, eltérő rendelkezés hiányában az Áe. 61. § /3/ bekezdésben foglalt szabályt kellett alkalmazni, azaz a határozat módosítására, illetve visszavonására csak a közléstől számított egy éven belül kerülhetett sor.

Ezt a jogértelmezést támasztja alá a Tny. 78. §-ának legutóbbi módosítása is, melyben a jogalkotó kifejezetten rendelkezett azokról az esetekről, melyekben a határozat öt éven belül, illetve azon túl is módosítható, vagy viszavonható. A "nem szabályozás" nem azonos a "másként szabályozással", ezért, ha a speciális eljárási szabály az Áe. előírásaival szemben nem állít fel korlátot a jogalkalmazás elé, arról kifejezetten rendelkeznie kell, miként azt a Tny. 78. §-ának 2003. február 15. napjától hatályos rendelkezése is tartalmazza.

A Tny. 78. §-a alapján folytatott nyugdíjbiztosítási eljárásokban az Áe. 61. § /3/ bekezdésében foglalt időbeli korlát alkalmazása nincs közvetlen összefüggésben a Tny. más rendelkezései szerinti igényérvényesítési eljárásokkal, így a Tny. 80. §-ának /1/ bekezdésében, illetve a Tny. 93. §-ának /1/ bekezdésében foglalt anyagi jogi rendelkezések hatályosulását sem akadályozza.

A Tny. 80. § /1/ bekezdése szerint: "Ha az igény jogerős elbírálása után megállapítják, hogy az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv az eljárása során tévedett, mulasztott vagy jogszabályt sértett, és emiatt az igényt elutasították vagy alacsonyabb összegű nyugellátást állapítottak meg, illetőleg folyósítottak, akkor a hiba megállapításától számított öt éven belül járó összeget, valamint az /5/ bekezdés szerinti késedelmi kamatot ki kell fizetni."

A Tny. 93. § /1/ bekezdése értelmében: "A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv az e törvényen alapuló követelését öt éven belül érvényesítheti. Ha a követelésre alapot adó magatartás jogerős bírói ítélettel megállapítottan bűncselekmény, a követelés öt éven túl is érvényesíthető mindaddig, amíg a büntethetőség el nem évül."

A Tny. 78. §-a a vizsgált időszakban a határozat módosítására, illetve visszavonására időbeli korlátot nem állapított meg, így az Áe. szubszidiárius rendelkezésének alkalmazása ebben az esetben nem mellőzhető. A Tny. 80. és 93. §-ai ugyanakkor tartalmaznak határidőt a jogosultnak járó összeg kifizetésére, illetve a nyugdíjbiztosítási szerv igényének érvényesítésére. A Tny. idézett 80. §-ának /1/ bekezdése az igény téves, mulasztáson alapuló vagy jogszabálysértő elutasítása, illetőleg a nyugellátás alacsonyabb összegű megállapítása esetén az igénylőre kedvezőbb - öt éves határidőt - tartalmaz, tehát az Áe. 61. §-ában előírt egy éves határidő erre az esetre nem alkalmazható. A Tny. 93. § /1/ bekezdésében foglalt anyagi jogi rendelkezés ugyancsak megállapít határidőt a törvényen alapuló követelés érvényesítésére.

A jogegységi határozattal ellentétes álláspont alátámasztására felhívott Kfv.XI/b.28.743/1999. számú elvi határozat (EH 368.) jelen jogkérdés eldöntésénél nem vehető figyelembe, mivel a korábban hatályos 1975. évi II. törvény 106. §-a alkalmazásán alapult, és a jogalap nélküli ellátás visszafizetésére kötelezés kapcsán keletkezett, valamint nem a határozat módosítása, illetve visszavonása időbeli korlátjáról, hanem a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jog sérelmének tilalmazásáról tartalmaz állásfoglalást.

Budapest, 2005. február 8.