Jpe.II.60.002/2023/5. számú határozat

A Kúria
Jogegységi Panasz Tanácsának

határozata

Az ügy száma: Jpe.II.60.002/2023/5.

A felperes: a felperes neve

                  (a felperes címe)

A felperes képviselője: Dr. Erdei Zoltán ügyvéd

                                     (a felperes képviselőjének címe)

Az alperes: Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Kormányhivatal

                   (az alperes címe)

A per tárgya: fogyatékossági támogatás

A jogegységi panaszt benyújtó fél: a felperes

A jogegységi panasszal támadott határozat száma: Kfv.VI.37.439/2022/5. számú ítélet

Rendelkező rész

A Kúria a felperes jogegységi panaszát elutasítja.

A jogegységi panasz eljárás illetéke az állam terhén marad.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

A jogegységi panasz alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2021. április 1. napján fogyatékossági támogatás iránti kérelmet terjesztett elő az alperesnél. Az alperes a jogosultsági feltételek fennállását – a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvényben (a továbbiakban: Fot.) és a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló 141/2000. (VIII. 9.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm.r.) alkalmazásával – a Rehabilitációs Ellátási és Szakértői Osztálya (a továbbiakban: rehabilitációs szakértői szerv) orvosszakértőkből álló bizottsága bevonásával vizsgálta. A rehabilitációs szakértői szerv bizottsága megállapította, hogy a felperes nem minősül súlyos hallási fogyatékosnak, mivel hallásvesztesége a Korm.r. 1. számú melléklet 2. pontjában meghatározott értéknél nagyobb és hallókészülékkel javítható; a felperes önálló életvitelre való képességét a szakértői bizottság nem vizsgálta.  

[2] Az alperes a felperes kérelmét a 2021. május 7-én kelt határozatával – a Fot. 23. § (1) bekezdés b) pontja és a Korm.r. 1. számú melléklet 2. pontja alkalmazásával – elutasította. A rehabilitációs szakértői szerv véleménye alapján megállapította, hogy a felperes nem minősül súlyosan fogyatékosnak, önálló életvitelre képes, önkiszolgálási képessége nem hiányzik, ezért a jogosultság konjunktív feltételei nem állnak fenn.

[3] A felperes keresetében a határozat semmisségének megállapítását és az alperes új eljárásra kötelezését, másodlagosan a határozat megváltoztatásával a támogatásra való jogosultsága megállapítását, harmadlagosan a határozat megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte; a jogosultsági feltételek fennállásának igazolására csatolt egy, a rehabilitációs, illetve rokkantsági ellátásra való jogosultsága vizsgálata során keletkezett orvosszakértői véleményt. Az alperes a kereset elutasítását kérte.

[4] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A bíróság a Fot. 23. § (1) bekezdés b) pont ba) és bb) alpontjai, a súlyos fogyatékosság és az önálló életvitelre való képesség jogosultsági feltételek tisztázása érdekében szakértői bizonyítást rendelt el. A perben beszerzett, aggálytalannak tekintett igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján megállapította, hogy a felperes – a megelőző eljárásban beszerzett véleménnyel szemben –, a halláskárosodása alapján súlyosan fogyatékos személynek minősül ugyan, a kért ellátásra azonban nem jogosult, mert a szakvélemény szerint önálló életvitelre képes és az önkiszolgáló képessége is megtartott.

[5] A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet megváltoztatását, az alperes határozatának megsemmisítését és új eljárásra kötelezését, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte – egyebek mellett – a perben beszerzett igazságügyi szakértői vélemény aggályosságára (ellentmondásosságára), valamint arra hivatkozva, hogy a bíróság a kereset elutasítását olyan megállapításra alapozta, amely az alperes előtti eljárásnak nem képezte tárgyát, emiatt az alperesnek kellett volna – a perben beszerzett szakvéleményben írtakra figyelemmel – új döntést hoznia.

A Kúria jogegységi panasszal támadott határozata

[6] A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét részben, a keresetet elutasító és az illetékre vonatkozó rendelkezések tekintetében megváltoztatta, az alperes határozatát megsemmisítette és őt új eljárásra, valamint a perköltség megfizetésére kötelezte, egyebekben az ítéletet hatályában fenntartotta.

[7] A Kúria a Fot. 23. § (1) bekezdés b) pontjában és a Korm.r. 1. számú melléklet 2. pontjában foglalt feltételek kapcsán megállapította, hogy az alperes határozata – az elsőfokú bíróság következtetésével szemben – érdemben nem volt felülvizsgálható. Az alperes a támogatásra való jogosultság feltételeinek hiányát anélkül állapította meg, hogy a feltételek közül a rehabilitációs szakértői szerv a felperes önálló életvitelre való képességét vizsgálta volna. A Kúria hangsúlyozta, hogy olyan feltétel vizsgálata, amely az alperesi vizsgálat tárgyát nem képezte, a bíróság által nem pótolható, mert az végső soron hatáskör elvonást és az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése, a fél jogorvoslathoz való joga megsértését eredményezné. Az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértés miatt az alperes határozata megsemmisítésének és új eljárásra kötelezésének van helye.

[8] A Kúria rámutatott a perben beszerzett szakvélemény – ellentmondásai miatti – aggályosságára és arra is, hogy a fogyatékossági kategóriákat tévesen, nem a jogszabályban rögzített jelentésüknek megfelelően használó szakvélemény, szemben az elsőfokú bíróság álláspontjával, nem volt alkalmas a határozat megdöntésére. A Kúria az ítéletével elrendelt új eljárásra az alperesnek a jogosultsági feltételek rehabilitációs szakértői szerv bevonásával történő ismételt vizsgálatát írta elő azzal, hogy a szakértő szerv nincs elzárva attól, hogy véleménye kialakítása során figyelembe vegye a felperes által a perben csatolt és az elsőfokú bíróság által beszerzett igazságügyi orvosszakértői véleményekben foglaltakat.

A jogegységi panasz

[9] A Kúria ítélete ellen a felperes a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 41/B. § (1)-(2) bekezdése alapján jogegységi panaszt terjesztett elő, amelyben a Bszi. 41. § (1) bekezdés c) pontja alkalmazásával az ítélet részben vagy egészében való hatályon kívül helyezését, és a Kúria új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, valamint költségei megtérítését kérte arra hivatkozva, hogy a Kúria jogkérdésben indokolatlanul eltért a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett Kfv.VI.37.549/2022/8., Kfv.I.35.482/2020/5., Kfv.X.38.425/2019/4. és Kfv.X.37.969/2019/4. számú határozatoktól (a továbbiakban: referencia határozatok).

[10] Előadta, hogy a referencia határozatokban a Kúria az elsőfokú bíróságok ítéleteit – a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 315. § (1) bekezdése és 316. §-a alapján – a perben kirendelt igazságügyi szakértők szakvéleményeinek aggályossága és az ebből fakadóan elmaradó anyagi pervezetés elmulasztása miatt hatályon kívül helyezte és a bíróságokat új eljárásra utasította, tekintettel arra, hogy a Kúria az ítélet megváltoztatásával nem értékelhet olyan tényeket és bizonyítékokat, amelyek kapcsán a jogerős ítélet nem tartalmazott indokolt érdemi döntést. Hivatkozott arra, hogy az egységes bírói gyakorlat szerint a felettes bíróság végzésében szereplő új eljárásra vonatkozó iránymutatás a bíróságot és a közigazgatási szervet is köti, az abban foglaltak a megismételt eljárásban nem vitathatók. A fentiekkel összefüggésben sérelmezte, hogy a Kúria az alperest nem zárta el attól, hogy az aggályos szakvéleményt a megismételt eljárásban, az új határozat meghozatala során figyelembe vegye, ezzel a felperest, tekintettel a Kúria ítéletének anyagi kötőerejére, elzárta az ellenbizonyítás lehetőségétől. A közigazgatási perekben érvényesülő tisztességes eljáráshoz való jog követelményei kapcsán utalt az Alkotmánybíróság 3295/2022. (VI. 24.) AB határozatára és a Kfv.I.35.243/2022/11. számú ítéletre, továbbá arra, hogy a referencia határozatokban a Kúria a jelen üggyel azonos tényállású ügyben, a közigazgatási perben beszerzett szakértői vélemény értékelésének szempontrendszeréről és a megismételt eljárásban való felhasználhatóságról foglalt állást.

[11] A felperes – a támadott határozat alapjául szolgáló ügy és az ítéletek részletes ismertetése során, a Kfv.X.38.425/2019/4. számú határozatra utalással – hangsúlyozta, hogy az aggályos szakvélemény a perben bizonyítékként nem vehető figyelembe, döntés alapját nem képezheti, ezért felhasználása a megismételt közigazgatási eljárásban, a szakhatósági vélemény kialakítása során sem engedhető meg. A Kúria azzal, hogy a megismételt eljárásban megengedte az aggályos perszakértői vélemény felhasználását, a közigazgatási szervtől elvonta a tényállás felderítés lehetőségét, a felperest pedig elzárta attól, hogy a Pp. 265. § (1) bekezdésében biztosított jogát gyakorolja és a szakvélemény ellentmondásait a szakértő meghallgatásával, vagy a szakvélemény kiegészítésével kiküszöböltesse. A Kúria által megváltoztatott ítélet a kialakult bírósági gyakorlattal ellentétes döntést eredményezett, az új eljárásra utasítás körében sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogát.

[12] A felperes a Kfv.I.35.482/2020/5. számú határozat felhívásával kiemelte, hogy a Kúria az elsőfokú bíróság indokolásától lényegesen eltért. és az alperesi határozat vonatkozásában nóvum eljárási szabálysértéseket is megállapított, a perszakértő véleménye mellett a rehabilitációs szakértői szerv véleményét is aggályosnak tekintette, ezért az ellentmondásokat – a Pp. 265. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel – nem lehetett volna figyelmen kívül hagyni. A Kúria új eljárásra adott iránymutatása, az aggályos perszakértői vélemény megismételt közigazgatási eljárásban való felhasználásának az ellentmondások elsőfokú bíróság általi feloldása nélküli megengedése, figyelemmel a Kúria ítéletének anyagi kötőerejére is, sérti a felperes Alaptörvényben biztosított jogorvoslathoz való jogát, és ellentétes a szakvélemények felhasználhatósága körében kialakult töretlen bírói gyakorlattal. A Kúria iránymutatása egy újabb jogszabálysértő határozat meghozatalának lehetőségét alapozza meg, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása egy olyan döntést eredményezett, mintha az elsőfokú bíróság a perszakértői vélemény aggályainak felszámolása nélkül kötelezné az alperest a szakvélemény megismételt eljárásban való felhasználására. Aggályos szakvéleményre azonban – a töretlen bírói gyakorlat, a Kfv.VI.37.549/2022/8. számú határozat értelmében – döntés nem alapítható, az ellentmondást a bíróságnak kell feloldania.

[13] A felperes jogegységi beadványa „Eltérés a kúriai gyakorlattól” című részében, elsőként a Kfv.VI.37.549/2022/8. számú ítélet szakértői bizonyítással és a szakvélemény aggályainak felszámolásával kapcsolatos megállapításai ismertetését követően hivatkozott arra, hogy őt jogsérelem érte, amikor a Kúria ítéletéből szerzett tudomást a perszakértői vélemény értékeléséről. Az egységes kúriai gyakorlat [Kfv.V.35.035/2016/9., EH2017.01.K4.] szerint a fél, a bíróság tájékoztatási kötelezettségéből adódóan nem tudhatja meg kizárólag az ítéletből, hogy a szakvéleményt a bíróság – annak hibái, hiányosságai okán – nem fogadta el alkalmas bizonyítási eszközként. A jelen ügyben a Kúria a megváltoztató döntésével és az aggályos szakvélemény felhasználásának megengedésével elzárta az Alaptörvényben biztosított jogától is, hogy a megváltoztatott döntés indokolása ellen jogorvoslattal éljen, a szakvélemény ellentmondásai a bírósági eljárásban kerüljenek feloldásra; jogsérelme nem megfelelően lett orvosolva, a megismételt eljárásban hozott határozat elleni perben már nem lesz módja az ellenbizonyításra.

[14] A Kfv.X.37.969/2019/4. számú határozattól való eltérés körében a felperes, kiemelve, hogy a döntés elvi tartalma szerint a bíróság csak aggálytalan szakvélemény birtokában dönthet az alperes új eljárásra kötelezéséről, a szakvélemény aggálytalanságát pedig köteles megindokolni, sérelmezte, hogy a Kúria ítéletéből nem állapítható meg, hogy az alkalmatlan bizonyítási eszköz orvoslásáról (kijavításáról, kiegészítéséről) miért nem intézkedett. Az a körülmény, hogy az alperes határozata érdemi felülbírálatra alkalmatlan volt, nem teszi mellőzhetővé a perszakértői vélemény ellentmondásainak feloldását, figyelemmel arra is, hogy az elsőfokú bíróságnak az ellentmondások megszüntetése után is lehetősége van az alperes új eljárásra kötelezésére. A Kúria a határozata indokolásában nem jelölte ki a megismételt eljárás kereteit, nem adott pontos iránymutatást a perszakértői vélemény felhasználásáról, a döntés ezért értelmezési bizonytalanságot is eredményezett. A felperes tisztességes eljáráshoz és az eljárások észszerű időn belüli elbírálásához való joga sérült azáltal, hogy a Kúria az aggályos szakvélemény felhasználásának megengedésével elvonta a közigazgatási szerv hatáskörét és nem zárta ki, hogy a rehabilitációs szerv az eljárása során a szakvéleményt korlátozásmentesen figyelembe vegye. A felperes ismételten hivatkozott a jogorvoslathoz való joga sérelmére, e körben arra, hogy a megismételt közigazgatási peres eljárásban – figyelemmel a Kfv.II.37.470/2022/8. számú „precedensképes” határozatra, amely szerint a közigazgatási szervet a megismételt eljárásban hozott határozat jogszerűsége vizsgálata során a bíróság határozatának rendelkező része és indokolása is köti –, új szakértő kirendelésére már nem lesz lehetőség.

[15] A felperes a Kfv.X.38.425/2019/4. számú határozat Pp. 316. § (1) bekezdése alkalmazásával, a perben beszerzett szakvélemény felhasználhatóságával kapcsolatos megállapításai ismertetését követően kifogásolta, hogy a Kúria a támadott ítéletében nem jelölte meg azt az okot, amelynek alapján a szakvéleményt ellentmondásosnak minősítette, és – a felperes hallási fogyatékossága körében – tévesen foglalt állást orvosszakmai kérdésben. Az erre vonatkozó megállapítást az alperesnek a megismételt eljárásban az anyagi jogerő hatásra tekintettel, a Kp. 97. § (4) bekezdése és a Kfv.I.35.251/2020/7. számú határozat alapján irányadónak kell tekintenie; ezzel összefüggésben a felperes utalt a BH2015. 344. számú, a felülvizsgálati kérelmében is hivatkozott döntésre, amely szerint a fogyatékosság megállapítása orvosi szakkérdés, a bíróság a szakvélemény szakmai szempontú megítélésére nem képes.

[16] A felperes a Kfv.I.35.482/2020/5. számú határozatnak a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban régi Pp.) szakértői bizonyításra vonatkozó rendelkezései [régi Pp. 177. § (1) bekezdés, 182. § (3) bekezdés] alkalmazására adott iránymutatása ismertetését követően kifogásolta, hogy a Kúria nem adta pontos és kimerítő indokát annak, hogy a szakvélemény miért nem elfogadható, az alperes az aggályos szakvéleményt és a „magánszakértői” véleményt, amely nem fogyatékossági támogatás feltételei tárgyában keletkezett, miért veheti figyelembe. Az ellentmondások feloldása a megismételt eljárásban a kialakult joggyakorlat (Kfv.IV.37.534/2020/5.) alapján kizárt, a jelen ügyben ahhoz az alperesnek nem fűződik jogi érdeke, a bizonyítatlanság következményét a Pp. 265. § (1) bekezdése alapján annak a félnek kell viselnie, akinek a bizonyítás érdekében áll. A Kúria azzal, hogy az elsőfokú bíróságot – a fent hivatkozott döntésektől eltérően – nem utasította új eljárásra és új határozat hozatalára, megfosztotta a felperest a bizonyítás és ellenbizonyítás lehetőségétől. Az ítélet perszakértői vélemény érintetlenül hagyásával történő megváltoztatása által az aggályos szakvélemény az ítélkezés alapjául elfogadottnak minősül, az útmutatás szerint az alperes által felhasználható; ezzel a Kúria olyan helyzetet teremtett, mintha az elsőfokú bíróság aggályos szakvéleményre alapozva hozott volna döntést. A perszakértői vélemény a hiányosságok pótlása, az ellentmondások feloldása nélkül nem fogadható el, az aggályok felszámolása az elsőfokú eljárásban nem történt meg, a Kúria előtti eljárásban pedig felülmérlegelésnek nincs helye (KGD1993. 296., BH1999. 44.). A perszakértői vélemény „felülvéleményezésére” a rehabilitációs szakértői szerv nem jogosult, mivel az alperesi eljárásban adott véleménye – a Kfv.X.37.763/2019/6. és Kfv.X.37.729/2019. határozatok alapján – nem minősül a Pp. 306. § szerinti más eljárásban kirendelt és megelőző eljárásban kirendelt igazságügyi szakértő által adott szakvéleménynek sem. A jelen ügyben a perszakértői vélemény nem szolgálhat bizonyítékul a megismételt eljárásban, az aggályos szakvélemény felhasználásának megengedése jogszabálysértő határozatot eredményezhet (Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.564/2011/6., ÍH2012. 37.). A Kúriának a stare decisis elve alapján, az ellentmondások feloldása érdekében az elsőfokú bíróság jogszabálysértésére a „magánszakértői” vélemény és a perszakértői vélemény bizonyítékok köréből való kirekesztésével, felhasználásuk kizárásával „reflektálnia” kellett volna.

[17] Végül a felperes a beadványa „A jogegységi panasz elvi tartalma” című részében a következőket emelte ki. A támadott határozat alapján a perszakértői vélemény ellentmondásainak perben történő feloldása a bíróság erre vonatkozó, hivatalból fennálló kötelezettsége ellenére nem szükséges; a határozat hatályában fenntartása veszélyezteti a bírói jogalkalmazásban már kialakult jogegységet, a jogbiztonságot. Az ítélet ratio decidendi-je nem zárja el a közigazgatási hatóságot attól, hogy a perszakértői vélemény felhasználásával az elsőfokú bíróság korábbi ítéletével azonos döntést hozzon; a Kúria elvette a közigazgatási szervtől a tényállás felderítés lehetőségét; a perszakértői vélemény korlátozásmentes felhasználásának megengedése és az egyes feltételek – Kúria szerinti – pótolhatatlansága ellentmondást jelent, értelmezési bizonytalanságot okoz. A hatóság a megismételt eljárásban olyan szakvéleményre alapíthatja döntését, amelyre a bíróság nem alapíthatta.

[18] A felperes a fentiek alapján kérte annak kötelező jogértelmezésként történő megállapítását is, hogy „a bíróság csak aggálytalan igazságügyi szakértői vélemény beszerzését követően dönthet abban a kérdésben, hogy szükséges-e az alperes új eljárásra kötelezése”, valamint hogy „a perek tisztességes lefolytatásának elve megköveteli, hogy a bíróságnak a tájékoztatási kötelezettségéből adódóan a fél nem tudhatja meg csak és kizárólag az ítéletből azt, hogy a szakértői véleményt a bíróság alkalmatlan bizonyítási eszköznek ítélte anélkül, hogy a felet tájékoztatta volna a további szakértői bizonyítás szükségességéről. A per jogerős befejezését követően ugyanis a bizonyításra köteles félnek már nem lesz módja bizonyítania a keresetét.”

[19] Az alperes a jogegységi panaszra észrevételt nem tett.

A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának döntése és annak jogi indoka

[20] A jogegységi panasz alaptalan.

[21] A Bszi. 41/B. § (1) bekezdése szerint jogegységi panasznak van helye – a pervezetésre vonatkozó végzés kivételével – a Kúriának az eljárási törvény alapján további fellebbezéssel, felülvizsgálati kérelemmel vagy felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható határozata ellen, ha a felülvizsgálati kérelemben a Kúria 2012. január 1. után hozott és a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közzétett  határozatától jogkérdésben való eltérésre már hivatkoztak, és a Kúria az eltéréssel okozott jogsértést határozatában nem orvosolta. A Bszi. 41/B. § (2) bekezdése szerint jogegységi panasznak van helye akkor is, ha a Kúria ítélkező tanácsa jogkérdésben – jogegységi eljárás kezdeményezése nélkül – úgy tér el a Kúria közzétett határozatától, hogy az adott eltérésre az alsóbbfokú bíróságok határozatában nem került sor.

[22] A felperes jogegységi panasza alapjául a Bszi. 41/B. § (1) és (2) bekezdését is megjelölte, panaszában azonban nem állította, hogy felülvizsgálati kérelmében a Kúria által 2012. január 1. után hozott, a BHGY-ban közzétett határozatától jogkérdésben való olyan eltérésre hivatkozott volna, amely eltérést a Kúria nem orvosolta, hanem – elsődlegesen, jogszerűségi és alkotmányossági kifogások mellett – a referencia határozatoktól jogkérdésben való indokolatlan eltérést panaszolt. Erre tekintettel a Kúria a Bszi. 41/B. § (1) bekezdése alapján nem folytatott vizsgálatot; a 41/B. § (2) bekezdése alapján a Kúriának eljárása során elsőként azt kellett vizsgálnia, hogy a panasszal támadott határozatban a Kúria jogkérdésben, jogegységi eljárás kezdeményezése nélkül eltért-e a 2012. január 1. után hozott és a BHGY-ban közzétett referencia határozatoktól úgy, hogy az adott eltérésre az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében nem került sor.

[23] A Kúria korábban, jogegységi panasz eljárásokban hozott határozataiban (Jpe.I.60.002/2021/7., Jpe.I.60.009/2022/10., Jpe.I.60.005/2021/5., Jpe.II.60.044/2022/10., Jpe.II.60.006/2023/12.) rámutatott arra, hogy a jogegység fogalmát az egyes eljárási törvények nem definiálják, a Bszi. jogegységi eljárásra és jogegységi panasz eljárásra vonatkozó rendelkezéseiből, annak egyes eseteire vonható le – negatív oldalról – következtetés, amelynek értelmében a jogegység hiányát a korábbi döntéstől való indokolatlan eltérés okozza. A jogegység követelménye tehát soha nem absztrakt, hanem mindig konkrét ügyekhez, jogértelmezéshez köthető, csak meghatározott és megjelölt döntések tekintetében merülhet fel.

[24] A Kúria a fenti határozatokban kifejtette azt is, hogy az ügyazonosság több tényező által befolyásolt, összetett jogfogalom, amelyet mindig esetről esetre kell vizsgálni. Ennek során szigorúan kell venni például az összehasonlított bírói döntésekben az alkalmazott anyagi jogszabály egyezőségét (hatály, normatartalom) és a jogértelmezés szempontjából releváns tények lényegi hasonlóságát. Nincs ügyazonosság eltérő anyagi jogi hátterű, azonos anyagi jogi háttér mellett elérő kérelmet tartalmazó, vagy azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő tényállású közigazgatási ügyek és annak alapján indult közigazgatási jogviták között. Alappal kérdőjelezhető meg az ügyazonosság azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő kereseti, vagy felülvizsgálati érvelés esetén. A Kúria rámutatott arra is, hogy a jogegységi panasz eljárásban az ítélkező tanács által megállapított tényállást nem bírálhatja felül, mivel ez az eljárás nem jelent egy újabb teljes körű jogorvoslatot. A vizsgálat csak a közzétett és az ítélkező tanács által meghozott döntések jogkérdésben való eltérésére szorítkozhat (Jpe.II.60.027/2021/8., Jpe.II.60.44/2022/10.)

[25] A Kúria kimondta azt is, hogy az ügyazonosság fennállásának feltételeit eljárásjogi kérdések esetén eltérően kell vizsgálni, figyelemmel arra, hogy előfordulhat, hogy ugyanazon eljárásjogi rendelkezéseket eltérő ténybeli és anyagi jogi alapon elbírálandó ügyekben kell azonosan alkalmazni. E körben annak kell jelentőséget tulajdonítani, hogy az alkalmazott eljárási rendelkezés azonos-e, és az összehasonlítandó ügyekben az alkalmazott normával összefüggésben felvetett absztrakt jogkérdést azonos vagy eltérő módon válaszolták meg a határozatban (Jpe.II.60.027/2021/7., Jpe.60.009/2022/10., Jpe.II.60.006/2023/12.).Ha a jogegységi panasz előterjesztője arra hivatkozik, hogy a jogerős ítélet eljárási szabályt sért, az csak akkor vezethet eredményre, ha megjelöl olyan közzétett kúriai határozatot, amely szerint a Kúria ugyanilyen eljárási helyzetben az ügy érdemében eltérő döntést hozott (Jpe.II.60.004/2023/7.).

[26] A jelen ügyben a felperes a megjelölt referencia határozatoktól való indokolatlan eltérést – a peres eljárásban lefolytatott szakértői bizonyítás, az aggályos szakvélemény felhasználhatósága körében – eljárásjogi jogszabályok [Pp. 315. § (1) bekezdés, 316. §, 265. § (1) bekezdés, régi Pp. 177. §, 182. § (3) bekezdés] alkalmazásával, illetve ezek bírói gyakorlatának figyelmen kívül hagyásával összefüggésben alaptalanul panaszolta.

[27] A referencia határozatok a panasszal támadott határozattal – az alábbiak szerint – nem összevethetők.

[28] A Kfv.X.37.969/2019/4. és a Kfv.X.38.425/2019/4. számú végzésekben a Kúria társadalombiztosítási (rehabilitációs, illetve megváltozott munkaképességűeket megillető) ellátásokra való jogosultság tárgyában folyó ügyekben, a Kfv.VI.37.549/2022/8. számú végzésben ingatlan kisajátítási, a Kfv.I.35.482/2020/5. számú végzésben adóügyben döntött, az ezen ügyekben alkalmazott és a panasszal támadott határozat alapjául szolgáló ügyben alkalmazott anyagi jogi jogszabályok eltérőek. A referencia határozatok alapjául szolgáló ügyekben – a panasszal támadott üggyel azonosan – olyan vitás kérdésekben (szakkérdésekben) kellett állást foglalniuk a hatóságoknak és a bíróságoknak, amelyek megválaszolásához szakértői bizonyítás elrendelése szükséges: a Kfv.X.37.969/2019. és a Kfv.X.38.425/2019. ügyekben az egészségkárosodás mértékének, a Kfv.VI.37.549/2022. ügyben ingatlan forgalmi értékének meghatározásához, a Kfv.I.35.482/2020.  ügyben innovációs járulékfizetési kötelezettséget csökkentő tényezők beazonosításához, a panasszal támadott ügyben pedig halláskárosodás és önálló életvitelre való képesség tisztázása érdekében volt szükség szakértő bevonására. Az elsőfokú bíróság a felmerült szakkérdésekben valamennyi ügyben igazságügyi szakértő alkalmazásával döntött; a perben beszerzett szakvélemény három ügyben (Kfv.X.38.425/2019., Kfv.I.VI.37.549/2022., Kfv.I.35.482/2020.), valamint a panasszal támadott ügyben aggályos volt, egy ügyben a bíróság anélkül alapította ítéletét az egyik fél által vitatott szakvéleményre, hogy annak aggálytalanságát megindokolta volna (Kfv.X.37.969/2019.).

[29] A Kúria a referencia határozatok alapjául szolgáló ügyekben az elsőfokú bíróságok ítéleteit a polgári perrendtartás szakértői bizonyításra, a szakvélemények aggályainak felszámolására irányadó rendelkezései [Pp. 313. § (3) bekezdés, 315. § (1) bekezdés, 316. § (1), (3) bekezdés, régi Pp. 177. §, 182. § (3) bekezdés] alapján, illetve a Kfv.X.37.969/2019. ügyben az indokolás hiányosságai, a Kfv.I.35.482/2020. ügyben ezek mellett a régi Pp. 3. § (2) bekezdése megsértése miatt hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot utasította új eljárásra, a megismételt eljárásokban pedig – egyebek mellett – a bíróságok kötelezettségévé tette a szakvélemények aggályainak (hiányosságainak, ellentmondásainak) megszüntetését és az indokolási kötelezettség teljesítését.

[30] Ezzel szemben a panasszal támadott határozat alapjául szolgáló ügyben a Kúria a perben rendelkezésre álló szakvélemények aggályosságának elsőfokú bíróság általi felszámolására, a Pp. szakértői bizonyításra irányadó fenti rendelkezései, vagy pervezetési szabályok alkalmazásával nem látott lehetőséget. A Kúria ebben az ügyben azért döntött a referencia határozatokban alkalmazottaktól eltérően (az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása mellett az alperes új eljárásra kötelezéséről), mert az alperes – ahogyan azt a felülvizsgálati kérelmében a felperes is sérelmezte –, a közigazgatási eljárásban elmulasztotta egy orvosi szakkérdések megválaszolását igénylő jogosultsági feltétel vizsgálatát (a rehabilitációs szakértői szerv útján), amely hiányosság a bíróság által az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése, a felek jogorvoslathoz való joga megsértése nélkül nem pótol(tat)ható.

[31] A referencia határozatok alapjául szolgáló ügyekben nem merült fel, nem volt tényállási elem az, hogy a közigazgatási eljárásban valamely, szakértő, szakértői szerv alkalmazásával megítélendő tény vizsgálata elmaradt volna, ami miatt a hiányosságot – a jogorvoslathoz való jog érvényesülése érdekében – a közigazgatási hatóságnak kell pótolnia. A panasz alapjául szolgáló ügyben, a referencia ügyektől eltérően nem a bíróságok rendelkezésére álló szakvélemények ellentmondásainak, hiányainak – a Pp. szakértői bizonyításra vonatkozó rendelkezései alkalmazásával történő – megszüntetéséről, hanem egy olyan, az alperes határozatában kimutatható hiányosság felszámolásáról kellett gondoskodni, amelyre a peres eljárásban nincs lehetőség, mert annak pótlása csak a közigazgatási szerv alperes új eljárásra kötelezésével történhet meg.

[32] A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy a Kúria a támadott határozatban – a szakvélemények felhasználhatósága körében kialakult bírói gyakorlattal és az azoknak megfelelő referencia határozatokkal ellentétesen – lényegében aggályos perszakértői vélemény felhasználására kötelezte az alperest, elvonva tőle ezzel a tényállás felderítésének lehetőségét. Ez az érvelés a Kúria ítéletének félreértelmezésén és a felperes szintén téves, a referencia határozatokból sem következő azon álláspontján alapul, miszerint a közigazgatási szervek új eljárásra kötelezésére a közigazgatási perben rendelkezésre álló szakvélemények aggályainak felszámolása nélkül semmilyen esetben nincs lehetőség. A Kúria iránymutatása a felperes által kért támogatásra való jogosultság feltételeinek ismételt, a rehabilitációs szakértői szerv bevonásával történő vizsgálatára vonatkozott azzal a kitétellel, hogy a szakértői szerv nincs elzárva attól, hogy a már rendelkezésre álló (a felperes által csatolt és a bíróság által beszerzett) orvosszakértői vélemények megállapításait figyelembe vegye. Ez az iránymutatás – a felperes értelmezésével ellentétben – nem jelent kötelezettséget a perszakértői vélemény valamennyi megállapításának és következtetésének figyelembevételére és nem korlátozza, zárja el a felperest attól, hogy a megismételt közigazgatási eljárásban az ellátásra való jogosultság feltételeit illetően az általa lényegesnek ítélt tényekre, körülményekre hivatkozzon. A Kúria – helyes értelmezés szerint – nem az egyébként általa is aggályosnak ítélt szakvélemény alperesi eljárásban történő kötelező felhasználását írta elő, hanem lehetőséget biztosított annak, valamint a felperes által csatolt szakvéleménynek a rehabilitációs szakértői szerv általi megismerésére, az azokban foglalt megállapítások figyelembevételére. A Kúria ítélete tehát ebben a tekintetben sem áll ellentétben a referencia határozatokban felmerült jogkérdésben adott iránymutatással, amely szerint aggályos szakvéleményre döntés nem alapítható.

[33] A felperes alaptalanul hivatkozott jogkérdésben való indokolatlan eltérésre az anyagi pervezetés, a bíróság tájékoztatási kötelezettsége elmulasztásával összefüggésben is. Az anyagi pervezetés hiányossága és a tájékoztatási kötelezettség elmaradása a referencia határozatok közül a Kfv.I.35.482/2020. ügyben képezte az elsőfokú bíróság új eljárásra utasításának indokát, a panasszal támadott határozat alapjául szolgáló ügyben azonban a Kúria nem a bíróságot, hanem az alperest kötelezte új eljárásra. A közigazgatási hatósági eljárásban a Pp. szabályai, a bíróságra irányadó rendelkezések nem alkalmazhatók, a Kúria ezért ebben a körben sem tért el a referencia határozatoktól.

[34] A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy a panasszal támadott határozat és a referencia határozatok alapjául szolgáló perekben a Kúriának – a kifejtettek szerint – eltérő tényállású és jogi hátterű ügyekben kellett döntenie. A panasszal támadott döntést a Kúria nem a referencia határozatokban foglaltakkal azonos eljárási helyzetben hozta, a felperes által hivatkozott végzésekben és a támadott ítéletben eltérő jogkérdésekben döntött.

[35] A felperes jogegységi panaszában előadott további kifogások érdemi vizsgálatára nem volt lehetőség.

[36] A Jogegységi Panasz Tanács következetes gyakorlata szerint a félnek a Bszi. 41/C. § (3) bekezdésben foglalt tartalmi követelmények (a támadott és hivatkozott határozatok megjelölése) mellett nem elég arra hivatkozni, hogy az egyik határozat eltért a másiktól, a panasz érdemi elbírálhatóságához az is szükséges, hogy az előterjesztő megjelölje, miben látja az eltérést. Az eltérés megjelölésének konkrétnak kell lennie, pontos jogértelmezésre vonatkozó álláspontok ütközését kell bemutatni. Fel kell tárni az ügyek összehasonlítható tényállását, az ügyben felmerült jogkérdést, az alkalmazandó jogot; egy konkrét jogszabály konkrét határozatban való értelmezését kell összevetni egy hasonló helyzetben történt más értelmezéssel (Jpe.I.60.011/2021/3., Jpe.I.60.014/2021/5., Jpe.II.60.002/2022/3.). A Bszi. nem egy bármilyen tartalmú közzétett kúriai határozat megjelölését, hanem az állított jogkérdésben történt eltérés ismertetését igényli, ennek hiányában ugyanis a vizsgálat eredménnyel nem folytatható le (Jpe.I.60.001/2021/2., Jpe.I.60.011/2021/3., Jpe.II.60.002/2022/3.).

[37] A Kúria több döntésében kifejtette azt is, hogy a jogegységi panasz intézménye nem a per tárgyává tett jog- és érdeksérelem kiküszöbölésére, hanem a jogrendszer belső koherenciájának megteremtésére és fenntartására szolgál (Jpe.I.60.001/2021/2., Jpe.I.60.011/2021/2. Jpe.I.60.018/2021/10., Jpe.II.60.036/2021/13.). A jogegységi panasz eljárás nem a per folytatása, nem nyit újabb jogorvoslati fórumot a panaszos által a korábbi döntésekkel kapcsolatban állított sérelmek orvoslására, nem működhet kvázi „szuper-felülvizsgálatként”, hanem a közzétett határozattól jogkérdésben való eltérés feloldását célozza (Jpe.II.60.036/2021/13., Jpe.II.60.030/2022/8., Jpe.I.60.005/2023/6.).

[38] A felperes jogegységi panaszában a fent ismertetetteken túlmenően egyrészről a panasszal támadott határozat jogszabálysértő voltát állította és indokolta oly módon, hogy álláspontja alátámasztására – a felhívott határozatok elvi tartalmára utalással vagy idézésével – különböző kúriai határozatokra és egy ítélőtáblai döntésre hivatkozott, másrészről a Kúria jogértelmezésének alaptörvény-ellenességét kifogásolta. A felperes az ügyek összehasonlíthatóságának kritériumait, az ügyazonosságot nem mutatta be, a jogkérdésekben való eltérések helyett a Kúria – álláspontja szerint jogsértő – ítéletét elemezte. A jogegységi panasz eljárásnak azonban – a kifejtettek szerint, jogegységi helyzet fennállása hiányában – a felülvizsgálati eljárás és az abban meghozott kúriai határozat helytálló volta nem képezi tárgyát, a Kúria jogértelmezése alaptörvényi megfelelőségének vizsgálata pedig elsődlegesen alkotmányjogi panasz eljárásban lehetséges.

[39] Mindezek alapján, tekintettel arra, hogynem állapítható meg, hogy a Kúria a felperes által felvetett jogi kérdésekben a referencia határozatokban kifejtett jogértelmezésektől eltért volna, a döntés törvényességével kapcsolatos további kifogásai pedig nem alkalmasak arra, hogy a Kúria a jogegységi panasz eljárásban támadott ítéletet érdemben vizsgálja, a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a panaszt a Bszi. 41/D. § (3) bekezdése alapján elutasította.

Elvi tartalom

[40] I. Eljárásjogi kérdések felmerülése esetén az ügyazonosság fennállásának vizsgálatakor annak kell jelentőséget tulajdonítani, hogy az alkalmazott eljárásjogi rendelkezések azonosak-e, és az összehasonlítandó ügyekben az alkalmazott rendelkezéssel összefüggésben felvetett absztrakt jogkérdést azonosan, vagy eltérően válaszolták-e meg a határozatokban.

     II. Eljárási jogszabálysértésre hivatkozás esetén a jogegységi panasz csak akkor vezethet eredményre, ha a panasz előterjesztője megjelöl olyan közzétett kúriai határozatot, amelyben a Kúria azonos eljárási helyzetben az ügy érdemében eltérő döntést hozott.

Záró rész

[41] Az alperes ellenérdekű fél nyilatkozatot nem terjesztett elő, költsége a jogegységi panasz eljárásban nem merült fel, ezért erről rendelkezni nem kellett.

[42] A felperest a Bszi. 41/C. § (2) bekezdés h) pontja, a Pp. 100. §-a alapján alkalmazandó a költségmentesség és a költségfeljegyzési jog polgári és közigazgatási bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló 2017. évi CXXVIII. törvény 5. § (1) bekezdés e) pontja alapján személyes költségmentesség illeti meg, ezért a jogegységi panasz eljárásnak az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. § (1) bekezdésében meghatározott illetéke a Pp. 102. § (6) bekezdése alapján az állam terhén marad.

[43] A Jogegységi Panasz Tanács a panaszt a Bszi. 41/C. § (8) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.

[44] A határozat ellen sem a Bszi., sem más jogszabály nem biztosít jogorvoslatot.

Budapest, 2023. október 2.

Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke,
Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró,
Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke az aláírásban akadályozott Böszörményiné dr. Kovács Katalin bíró helyett,
Dr. Farkas Katalin s.k. bíró,
Dr. Kalas Tibor s.k. bíró,
Dr. Gyarmathy Judit s.k. bíró,
Dr. Gimesi Ágnes Zsuzsanna s.k. bíró,
Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. bíró,
Molnár Ferencné dr. s.k. bíró,
Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet s.k. bíró,
Dr. Orosz Árpád s.k. bíró,
Dr. Puskás Péter s.k. bíró,
Salamonné dr. Piltz Judit s.k. bíró,
Dr. Simonné dr. Gombos Katalin s.k. bíró,
Dr. Somogyi Gábor s.k. bíró,
Dr. Suba Ildikó s.k. bíró,
Dr. Szabó Klára s.k. bíró,
Dr. Stark Marianna s.k. bíró,
Dr. Tóth Kincső s.k. bíró