A Kúria
Jogegységi Panasz Tanácsának
határozata
Az ügy száma: Jpe.60.005/2020/3.
A tanács tagjai:
Dr. Darák Péter a tanács elnöke
Dr. Orosz Árpád előadó bíró
Böszörményiné dr. Kovács Katalin bíró
Dr. Döme Attila bíró
Dr. Farkas Attila bíró
Dr. Harter Mária bíró
Molnár Ferencné dr. bíró
Salamonné dr. Piltz Judit bíró
Dr. Tóth Kincső bíró
Molnár Ferencné dr. bíró
A felperes: Felperes neve (felperes címe)
A felperes képviselője: Jutasi és Társa Ügyvédi Iroda (felperesi jogi képviselő címe)
Az I. rendű alperes: I.r. alperes neve (I.r. alperes címe)
Az I. rendű alperes képviselője: Miskolci 7. számú Ügyvédi Iroda (I.r. alperes jogi képviselőjének címe)
A II. rendű alperes: II.r. alperes neve (II.r. alperes címe)
A II. rendű alperes képviselője: Dr. Holhós-Kovács Szilárd ügyvéd (II.r. alperes jogi képviselőjének címe)
A per tárgya: haszonbérleti díj módosítására való jogosulatlanság megállapítása
A jogegységi panaszt benyújtó fél: felperes
A jogegységi panasszal támadott határozat száma: Kúria Pfv.V.20.613/2020/3.
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Miskolci Törvényszék 2.Pf.21.362/2019/5.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Szerencsi Járásbíróság 13.P.20.502/2018/37.
Rendelkező rész
A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a felperes jogegységi panaszát visszautasítja;
megállapítja, hogy a felperes 70.000 (hetvenezer) forint jogegységi panasz eljárási illeték visszatérítését kérheti.
A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
[1] A felperes – mint 233 különböző helyrajzi számon nyilvántartott állami tulajdonú termőföld haszonbérlője – az elsődleges keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (a továbbiakban: Fétv.) 50/A. §-a alapján nem jogosultak kezdeményezni a tulajdonukba került perbeli ingatlanok haszonbérleti díjának módosítását, és nem érvényesíthetnek emelt összegű haszonbérleti díjat.
A másodlagos kereset annak megállapítására irányult, hogy a Fétv. 50/A. §-a alapján az alperesek önállóan, azaz csak a tulajdonukba került ingatlanokra vonatkozóan nem kezdeményezhetik a haszonbérleti díj felemelését.
[2] Az elsőfokú bíróság részítéletével a felperes elsődleges és másodlagos keresetét is elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság részítéletét a 2020. február 4-én meghozott jogerős részítéletével helybenhagyta.
[3] A felperes 2020. április 28-án a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 409. § (1) bekezdése és a (2) bekezdés „b) és d) pontja” – helyesen a Pp.-nek a 2019. évi CXXVII. törvény 188. §-ával 2020. április 1-jei hatállyal módosított szövege szerint a 409. § (2) bekezdés b) pontja és 409. § (3) bekezdése – alapján kérelmet terjesztett elő a jogerős részítélet elleni felülvizsgálat engedélyezése iránt. A felülvizsgálat kivételes engedélyezését egyfelől a támadott határozatnak a dologösszesség és a jogilag oszthatatlan szerződéses szolgáltatás kérdésében a Kúria közzétett ítélkezési gyakorlatától eltérő rendelkezéseire, másfelől az ügyben felmerülő elvi jelentőségű jogkérdések különleges súlyára és társadalmi jelentőségére hivatkozással kérte.
[4] A jogerős részítéletnek a Kúria közzétett ítélkezési gyakorlatától (helyesen: közzétett határozatától) való eltérését abban jelölte meg, hogy a támadott részítéleti rendelkezés – annak megállapításaiban és következtetéseiben – eltér a 2/2009. (VI. 24.) PK vélemény 9. pontjában és az EBH 2010.2226. szám alatt közzétett eseti döntésben foglaltaktól.
[5] A Kúria a 2020. július 13-án meghozott végzésével a felülvizsgálat engedélyezését megtagadta. Rámutatott, hogy a Pp. módosított 409. § (3) bekezdése szerint a Kúria akkor engedélyezi a felülvizsgálatot, ha a támadott határozat az általa közzétett határozattól jogkérdésben eltér, míg a 409. § (2) bekezdés b) pontja alapján akkor engedélyezheti a felülvizsgálatot, ha az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége miatt indokolt.
[6] A Kúria közzétett határozatától való eltérés kérdéskörében [Pp. 409. § (3) bekezdés] úgy foglalt állást, hogy a Kúria és a másodfokú bíróság nem azonos jogértelmezési kérdésről nyilvánított véleményt. Azzal érvelt, hogy míg a Kúria a felperes által hivatkozott eseti döntésében az elővásárlási joggal terhelt dologra vonatkozóan határozta meg, hogy mit kell dologösszesség alatt érteni, addig a jogerős részítéletben a másodfokú bíróság a haszonbérlő szolgáltatására vonatkozóan fejtette ki azt a jogi álláspontját, hogy nem egyösszegű és oszthatatlan szolgáltatásról, hanem egybefoglalt haszonbérről van szó.
[7] A Kúria a felperes által elvi jelentőségűnek tartott jogkérdésekkel (a szerződés-átruházás és annak jogkövetkezményei) összefüggésben a felülvizsgálat engedélyezésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 2/2017. (XI. 13.) PK véleményben foglalt szempontok figyelembevételével jutott arra a következtetésre, hogy a Pp. 409. § (2) bekezdés b) pontja alapján sem engedélyezhető a felülvizsgálat.
[8] A Kúria felülvizsgálatot megtagadó végzése ellen a felperes jogegységi panaszt terjesztett elő, mert álláspontja szerint a Kúria a felülvizsgálat engedélyezhetőségének mindkét jogalapja tekintetében téves álláspontra helyezkedett. A felperes a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 41/C. § (2) bekezdésében foglaltak alapján kérte a felülvizsgálatot megtagadó végzés hatályon kívül helyezését és a Kúria utasítását a felülvizsgálati eljárás lefolytatására. A jogegységi panaszban foglalt kérelme szerint a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős részítélet a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben több ponton eltérő rendelkezést tartalmaz, ezért a felülvizsgálatnak a Pp. 409. § (3) bekezdése alapján helye van.
[9] A felperes egyrészről vitatta a Kúria álláspontját, amely szerint a másodfokú bíróság más jogértelmezési kérdésről nyilvánított véleményt a jogerős részítéletében, mint az általa hivatkozott eseti döntésben. Másrészről tévesnek tartotta a jogegységi panasszal támadott végzésnek azt a megállapítását is, amely szerint a szerződés-átruházás jogintézményével összefüggésben a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmében megjelölt jogkérdések nem elvi jelentőségűek, azok nem mutatnak túl az egyedi ügyön, nem érintik a jogbiztonságot.
[10] Az elsőként megjelölt kérdéskörben változatlanul fenntartotta azt az álláspontját, hogy a jogerős részítélet megállapításai jogkérdésben ellentétesek a Kúria 2/2009. (VI. 24.) PK vélemény 9. pontjában kifejtettekkel és az EBH 2010.2226. szám alatt közzétett eseti döntéssel. Ezen túlmenően – ebben a körben – hivatkozott még a BH 2015.189., BH 2018.200. szám alatt közzétett eseti döntésekre is.
[11] A második kérdéskör kapcsán a BH 2020.204. szám alatt 2020 júliusában – a felülvizsgálat engedélyezés iránti kérelem előterjesztését követően – közzétett eseti döntésre hivatkozott, mint amelyben a Kúria szerinte az általa felülvizsgálattal támadott jogerős részítélettel össze nem egyeztethető elvi megállapításokat fogalmazott meg a szerződés-átruházás jogintézményével kapcsolatban. Egyúttal erre az eseti döntésre, mint a jogerős részítélettől jogkérdésben eltérő határozatra is hivatkozott.
[12] A jogegységi panasz érdemben nem bírálható el.
[13] A Bszi. 41/B. § (1) bekezdés b) pontja szerint jogegységi panasznak van helye a Kúriának a felülvizsgálatot a polgári perrendtartásról szóló törvény alapján megtagadó határozata ellen, feltéve, hogy a felülvizsgálati kérelemben a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkoztak.
[14] E rendelkezésből – összevetve a Bszi.-nek a jogegységi panasz eljárásra vonatkozó rendelkezések időbeli hatályáról szóló 197/B. § (5) bekezdésével – egyrészről az következik, hogy bár a felülvizsgálat engedélyezését megtagadó végzés nem az ügy érdemében meghozott jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés, ellene a törvény kifejezett rendelkezése folytán jogegységi panasznak van helye. Ez független az ügy érdemében hozott jogerős határozat – ebben az esetben a másodfokú bíróság jogerős részítélete – keltétől.
[15] Másrészről viszont a jogegységi panasz eljárás a tárgyát tekintve annak vizsgálatára korlátozódik, hogy a Kúria a felülvizsgálat engedélyezésének megtagadása során valamely jogkérdésben eltért-e a Kúria közzétett határozatától. Ez utóbbi következtetésre ad alapot a Bszi. 41/B. § (9) bekezdés e) pontja is, amelynek értelmében a jogegységi panasz befogadhatóságának feltétele, hogy az előterjesztője a felülvizsgálati kérelmében – itt: a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmében – hivatkozik arra a Kúria által közzétett határozatra, amelytől az általa megjelölt jogkérdésben eltért a jogegységi panasszal támadott határozat. A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy jogegységi panasznak nem a másodfokú bíróság jogerős határozata, hanem a Kúria határozata ellen van helye. Ebből következően a jogegységi panasz eljárásban azt kell vizsgálni, hogy a Kúria a támadott határozatában eltért-e a panasz előterjesztője által hivatkozott közzétett kúriai határozattól, ideértve az engedélyezésre vonatkozó szabályok eltérő alkalmazását és azt az esetet is, amikor a Kúria álláspontja szerint a másodfokú bíróság határozata nem ellentétes a fél által hivatkozott kúriai határozattal.
[16] A felperes által félreérthetetlenül a Pp. 409. § (3) bekezdésére alapított jogegységi panasz érdemi vizsgálatának feltétele, hogy a felperes megjelölje azt a közzétett kúriai határozatot, amitől a felülvizsgálat engedélyezésére alapot adó – eljárásjogi – feltételek vizsgálata során a Kúria eltért; illetve megjelölje azt, a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmében már a Pp. 410. § (2) bekezdés cd) alpontjának megfelelően hivatkozott közzétett kúriai határozatot, amelynek a tartalmát – jellemzően a vitás anyagi jogi kérdést – a Kúria tévesen értelmezte a felülvizsgálat engedélyezése során.
[17] A Bszi. előzőekben értelmezett rendelkezéseinek egybevetett tartalma arra nem ad alapot, hogy a felperes az általa vitássá tett anyagi jogi jogkérdésben a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmében meg nem említett közzétett eseti döntésekre (BH 2015.189. szám alatt közölt Pfv. VI.21.203/2014/7. számú határozat, BH 2018.200. szám alatt közölt Gfv.VII.30.524/2017/7. számú határozat) hivatkozzon. Ebből következően a Kúria ebben az eljárásban ezeknek az eseti döntéseknek a tartalmát nem vizsgálhatta. Hasonlóan nem vehette figyelembe a BH 2020.204. szám alatt megjelentetett Pfv.V.20.257/2019/5. számú határozatában foglaltakat sem.
[18] A felülvizsgálat engedélyezésével kapcsolatos eljárásjogi jogkérdést – így a Pp. 409. § (2) bekezdés b) pontja szerinti kivételes engedélyezési ok megítélését – illetően a jogegységi panasz érdemi vizsgálatát önmagában kizárta az a körülmény, hogy a felperes ebben a körben eltérő közzétett kúriai határozatot nem jelölt meg.
[19] Mindezek után a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a jogegységi panaszra alapul szolgálhat-e a felperes által mind a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemben, mind a jogegységi panaszban hivatkozott EBH 2010.2226. szám alatt megjelentetett eseti döntésben megjelenő – a felperes következetes érvelése szerint az általa felülvizsgálattal támadni kívánt jogerős részítélettől eltérő – jogértelmezés.
[20] A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa rámutat: a Bszi. 2020. április 1-jétől hatályos 32. § (1) bekezdés b) pontja a jogegységi eljárás szabályai között kimondja, hogy a „Kúria közzétett határozata” alatt a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatát kell érteni. Miután Magyarország Alaptörvénye a Kúriát 2012. január 1-jétől nevesíti, és bár a Bszi. 188. §-a alapján a Kúria szervezeti értelemben és az ítélkezési tevékenység tekintetében a Legfelsőbb Bíróság jogutódja, a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozata alatt csak a 2012. január 1-jét követően közzétett határozatok értendők.
[21] Ehhez képest a felperes által a fentiek szerint ebben az eljárásban hivatkozható és hivatkozott egyetlen eseti döntést – nevezetesen az EBH 2010.226. szám alatt az elvi bírósági határozatként a Bírósági Határozatok című folyóiratban (BH-ban) megjelentetett Pfv.VI.21.203/2010/7. számú ítéletet – a Legfelsőbb Bíróság hozta 2012. január 1-jét megelőzően: 2010. január 11-én. Mindebből az következik, hogy a felperesnek az adott esetben nincs olyan figyelembe vehető hivatkozása, amely a jogkérdésben való eltérés megállapítására alapot adhatna.
[22] A kifejtettekre tekintettel a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a jogegységi panaszt a Bszi. 41/B. § (9) bekezdés f) pontja alapján – hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve – visszautasította.
[23] Az eljárás a jogegységi panasz visszautasítására tekintettel az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 57. § (1) bekezdés a) pontja szerint illetékmentes, ezért a felperes az Itv. 80. § (1) bekezdés i) pontja alapján kérheti a jogegységi panasz eljárás 35.000 forint összegű – az Itv. 50. § (2) bekezdése alapján számított – illetékének visszatérítését. Ugyanígy kérheti a jogszabály téves értelmezése folytán – vélhetően az Itv. 50. § (1) bekezdése alapján számított – szükségtelenül lerótt 35.000 forint illeték visszatérítését is az Itv. 80. § (1) bekezdés f) pontja alapján. Az illeték – összesen 70.000 forint – visszatérítése érdekében a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának e határozatáról az eljárási illetékek megfizetésének és a megfizetés ellenőrzésének részletes szabályairól szóló 44/2004. (XII. 20.) PM rendelet 7. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság értesíti a felperes székhelye szerint illetékes állami adóhatóságot, és az értesítés egy példányát a felperesnek is megküldi.
[24] A határozat ellen sem a Bszi., sem a Pp. nem biztosít jogorvoslatot.
Budapest, 2020. október 19.
Dr. Darák Péter s.k. a tanács elnöke,
Dr. Orosz Árpád s.k. előadó bíró,
Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. bíró,
Dr. Döme Attila s.k. bíró,
Dr. Farkas Attila s.k. bíró,
Dr. Harter Mária s.k. bíró,
Molnár Ferencné dr. s.k. bíró,
Salamonné dr. Piltz Judit s.k. bíró,
Dr. Tóth Kincső s.k. bíró