K.IV.40.001/2021/6. számú határozat

A Kúria
mint elsőfokú bíróság

ítélete

Az ügy száma: K.IV.40.001/2021/6. szám

A tanács tagjai:

Dr. Varga Zs. András a tanács elnöke
Dr. Varga Eszter előadó bíró
Dr. Balogh Zsolt bíró
Dr. Dobó Viola bíró
Dr. Patyi András bíró

A felperes: …… (…….

A felperes képviselője: ….. ügyvéd (…...)

Az alperes: Budapest Rendőrfőkapitánya (……..)

Az alperes képviselője: Dr. Stájerits Erik kamarai jogtanácsos

A per tárgya: gyülekezési üggyel kapcsolatos közigazgatási jogvita

A felülvizsgálni kért határozat: Budapest Rendőrfőkapitánya 01000-160/75-4/2021. rendb. számú határozata

Rendelkező rész

Indokolás

A per alapjául szolgáló tényállás

[1] A perben nem álló ……. Alapítvány részéről egy szervező magánszemély 2021. április 24. napján éjfél előtt személyesen megjelent a Budapesti V. Kerületi Rendőrkapitányságon és 2021. április 25. napján 0 óra első percében a Budapesti Rendőr-főkapitányságnak címzett és a kerületi rendőrkapitányság ügyeletese által átvett bejelentést tett, mely szerint békés, vonulással járó (Nagymező utca – Andrássy út – Opera – Bajcsy-Zsilinszky út – Deák Ferenc tér – Károly körút – Astoria – Múzeum körút – Kálvin tér – Vámház körút – Fővám tér – Szabadság híd – Szent Gellért rakpart – Erzsébet híd alatt a Döbrentei tér felől Kereszt utca – Krisztina körút és Rácz fürdő területe) gyülekezést kívánnak tartani 2021. július 24. napján 14.00 és 20.00 óra között. A bejelentésben foglaltak szerint a résztvevők tervezett száma 5000 fő, a rendezvény zavartalan lebonyolítását 200 fő rendező biztosítja. A gyűléshez bárki csatlakozhat, aki egyetért az LMBTQ közösség céljaival. Nyilatkoztak arról, hogy mind a bejelentő, mind a szervezők, mind a támogató szervezetek tisztában vannak a koronavírus járványhelyzettel, a gyűlést az annak időpontjában hatályos szabályok szerint kívánják megtartani azzal, hogy amennyiben a járványhelyzetre tekintettel a gyülekezést tiltó rendelkezések lesznek hatályban, akkor a bejelentett rendezvényt nem tartják meg. Amennyiben a későbbi helyzet megköveteli, az időpontot, az útvonalat és a programokat is tekintve kompromisszumos megoldásra készek.

[2] A felperes 2021. április 25. napján 00 óra 01 perc 19 másodperckor ügyfélkapun keresztül tett bejelentést 2021. július 24. napjára 10:00 órától 19:00 óráig a Budapest XI. kerület, Szent Gellért rakparton (Rudas fürdő déli oldalán) tartandó rendezvényre vonatkozóan. A gyűlés célja az LMBTQP propaganda közösség ellen irányuló tiltakozás. A gyűlésen résztvevők számát 100 főben prognosztizálta.

[3] Az alperes a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény (továbbiakban: Gytv.) 11. §-a szerinti személyes egyeztetésre idézte a felperest 2021. április 25. napján 14.00 órára. A felperes a személyes egyeztető tárgyalástól elzárkózott. Akként nyilatkozott, hogy a bejelentésében foglalt rendezvény más időpontban és helyszínen történő megtartása nem elfogadható a számára.

[4] A fentieket követően hozta meg az alperes a 2021. április 26. napján 13.03 órakor kelt, 01000-160/75-4/2021. rendb. számú határozatát, amelyben a rendezvény megtartását azzal tiltotta meg, hogy amennyiben a tervezett időpontban a koronavírus világjárvány okán kihirdetett veszélyhelyzet már nem áll fenn, vagy a jelenlegi szabályozástól megengedőbb rendelkezések lesznek hatályban, akkor a bejelentett gyűlés a Gytv. versengő rendezvények szabályrendszeréből levezethető korlátozással (Budapest XI. kerület, Kelenhegyi út 4. szám, Szent Gellért Gyógyfürdő és Uszoda bejáratával szembeni járdaszakasz, a Szent Gellért rakparttól 50 méterre) tartható meg. Az alperes megállapította, hogy a felperes a bejelentett rendezvényt olyan időpontban és helyszínen kívánja megtartani, amelyre más személy korábban már gyűlést jelentett be. Rögzítette, hogy a rendezvények jellege és helyszíne, figyelemmel a korábban bejelentett gyűlés vonulásos jellegére és létszámára, a bejelentett gyülekezések egyidejű megtartását nem teszi lehetővé, a felperes pedig a kompromisszumos megoldás lehetőségét kizárta. A határozatát a Gytv. 12-13. §-aira, valamint a veszélyhelyzet idején alkalmazandó védelmi intézkedések második üteméről szóló 484/2020. (XI. 10.) Korm. rendelet 5. § (1) és (2) bekezdésére; a veszélyhelyzet kihirdetéséről és a veszélyhelyzeti intézkedések hatálybalépéséről szóló 27/2021. (I. 29.) Korm. rendeletre; a 2021. február 8. napjával kihirdetett veszélyhelyzettel összefüggő rendkívüli intézkedések hatályának meghosszabbításáról szóló 80/2021. (II. 22.) Korm. rendeletre; és a védelmi intézkedések lépcsőzetes feloldásának második fokozatára tekintettel a veszélyhelyzet idején alkalmazandó védelmi intézkedéseket szabályozó kormányrendeletek módosításáról szóló 175/2021. (IV. 15.) Korm. rendeletre (a továbbiakban együtt: Kormányrendeletekre) alapította.

A felperes keresete és az alperes védekezése

[5] A felperes az alperes határozata ellen keresettel élt, melyben elsődlegesen a támadott döntés „bejelentése szerinti megváltoztatását”, másodlagosan a határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Kifogásolta, hogy az alperes olyan jogszabályra alapította a tiltó határozatot, amely 2021. május 23-án, azaz a gyűlés bejelentését megelőzően hatályát veszti. Álláspontja szerint a gyülekezési jog előzetes korlátozása, vagy feltételhez kötése egy a gyűlés időpontját megelőzően hatályát vesztő rendelkezésre hivatkozva jogszabálysértő. Sérelmezte, hogy a versengő rendezvények kapcsán az alperes nem jelölte meg és igazolta hitelt érdemlően, hogy az érintett egyéb bejelentés pontosan milyen körülmények között és milyen időpontban érkezett. A Gytv. rendelkezése alapján a bejelentésre legkorábban a gyűlés megtartása előtt három hónappal kerülhet sor, azaz ebben az esetben 2021. április 25-én 0 óra 0 perckor, ezért döntő jelentőségű lett volna az indokolásban kitérni a fenti körülményekre. Álláspontja szerint amennyiben személyes bejelentés történt, és azt egy kerületi rendőrkapitányságon tették meg, akkor a Gytv. 10. § (1) és (3) bekezdése, valamint az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 17. §-a és a 37. § (1) bekezdése alapján, a bejelentés csak abban az esetben tekinthető megtettnek és ezáltal a sorrendiség szempontjából beérkezettnek, amikor az adott kerületi kapitányság a bejelentést továbbította és az az alpereshez meg is érkezett. Mindezek alapján a felperes bejelentése minden bizonnyal korábban bejelentettnek minősül.

[6] Az alperes a védiratában a kereset elutasítását kérte, fenntartva a határozatában foglaltakat. Álláspontja szerint felperes elsődleges kereseti kérelmében nem hivatkozott arra, hogy az eljárás milyen jogszabály alapján és mit sért, továbbá nem vitatta azon tényt, hogy a pandémia miatt Magyarország Kormánya heti rendszerességgel szükségességi-arányossági vizsgálat lefolytatását követően dönt a hatályos Kormányrendeletek hosszabbításáról vagy hatályon kívül helyezéséről. Álláspontja szerint a teljeskörűen tisztázott tényállásból a megfelelő következtetést vonta le és az Ákr. 62. §-a szerint hozta meg határozatát. Kiemelte, hogy a Gytv. 11. §-ában foglalt személyes egyeztetésen való megjelenést a bejelentő felperes tagadta meg, ezért a rendelkezésre álló adatok alapján kellett döntenie, a keresetben előadottak a terhére nem róhatóak.  A versengő rendezvény bejelentését a szervező személyesen tette meg a Gytv. 10. § (3) bekezdése alapján, mely bejelentést a Gytv.-ben rögzített legkorábbi határidő megnyíltával a munkatársa átvette és az átvétel tényét a valóságnak megfelelően (00 óra 01 perc) dokumentálta. Tekintettel arra, hogy a BRFK V. kerületi Rendőrkapitányság Budapest Rendőrfőkapitányának 25/2017. (VII. 28.) BRFK Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló Intézkedés II. fejezet szerinti 1. melléklete alapján a BRFK helyi besorolású szervei alá, közvetlen alárendeltségébe tartozik, így a bejelentő a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező gyülekezési hatóságnál tett személyesen bejelentést. A személyes bejelentés vonatkozásában a Gytv. 10. § (3) bekezdése semmilyen többlet tartalmat nem ír elő, így annak alkalmazása során a két bejelentési módot volt köteles összevetni és a Gytv. 12. §-ában foglalt döntéseket meghozni.

[7] A felperes a védiratra az előterjesztésre nyitva álló határidő lejártát követően nyújtott be nyilatkozatot, igazolási kérelem egyidejű előterjesztésével. Igazolási kérelmét azzal indokolta, hogy a nyilatkozattételre vonatkozó felhívást 2021. május 3-án 18:31 órakor töltötte le, ezért a felhívás teljesítése a végzésben biztosított 24 órás határidőn belül is rövidebb idő alatt nem volt megoldható.

[8] A Kúria megállapította, hogy a felhívó végzés elektronikus úton történő kézbesítés időpontjára figyelemmel a felperes a nyilatkozat megtételére előírt rövid határidőt önhibáján kívül mulasztotta el, ezért az igazolási kérelmének a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 36. § (1) bekezdés d) pontja alapján alkalmazandó polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 150. § (1) bekezdése alapján helyt adott és az előterjesztett nyilatkozatát határidőben érkezettnek tekintette.

[9] A felperes nyilatkozatában kifejtette, hogy nem érheti joghátrány amiatt, hogy bejelentését elektronikus úton tette meg. Alperes álláspontjának elfogadása ugyanis azt jelentené, aki a hagyományos módon, fizikai érkeztetéssel nyújt be kérelmet, az továbbra is előnyt élvezne, és semmilyen esélye nem lenne az elektronikus ügyintézési rendszeren keresztül eljáró állampolgárnak, hogy olyan időpontban tegye meg bejelentését, amely megelőzi a fizikai iratbenyújtással járót. Álláspontja szerint tévesen állapította meg az alperes, hogy az általa megjelölt bejelentés érkezett korábban, ezért fennállnak az általa tett bejelentés megtiltásának törvényi feltételei. Amennyiben ez volt a döntésének jogalapja, úgy köteles lett volna tételes és igazolással ellátott indokolást adni, hogy mely körülmények igazolják a korábbi bejelentés megtörténtét. Ennek elmulasztásával megsértette az Ákr. 81. § (1) bekezdését, mely a Gytv. 11. § (1) bekezdése alapján a bejelentésekre is alkalmazandó. Fenntartotta a felperes azon kereseti érvelését is, hogy BRFK és az irányítása alatt álló rendőrkapitányságok egymástól elkülönült szervezeteknek minősülnek, ezért a Budapesti V. kerületi Rendőrkapitányságon benyújtott bejelentés nem felel meg a Gytv. 10. § (2) bekezdésében írt követelménynek, amit az SZMSZ 1.5. h) pontja és a Rendőrség szerveiről és rendőrség szervének feladat és hatásköréről szóló 329/2007. (XII.  13.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) rendelkezései is alátámasztanak. A Korm. rendelet 3. § 1. pontja szerint a megyei (fővárosi) rendőrkapitányságok önálló feladat és hatáskörrel működnek, ezért az alperes álláspontjának elfogadása odavezetne, hogy e speciális hatásköri és illetékességi szabályok kijátszhatók lennének, különösen azokban az esetekben, amikor a benyújtás időpontja meghatározó jelentőséggel bír. A felperes szerint a versengő gyűlések esetében a másodperc alapú érkeztetés megjelölése fizikai benyújtás esetén sem mellőzhető arra tekintettel, hogy elektronikus benyújtás útján is lehet bejelentéssel élni. Az alperes azon eljárásával, hogy a hagyományos módon, hatáskörrel és illetékességgel sem rendelkező szervnél benyújtó személy esetében az érkeztetés időpontját nem másodperc alapú megjelöléssel rögzítette, megsértette az Ákr. 2. § (2) bekezdés b) pontjában rögzített törvény előtti egyenlőség és egyenlő bánásmód követelményét.

A Kúria döntése és jogi indokai

[10] A kereset nem alapos az alábbiak szerint.

[11] A Kúria a felperes keresetét a Kp. 124. § (2) bekezdés d) pontja alapján az egyszerűsített per szabályai szerint tárgyaláson kívül, a Gytv. 15. § (4) bekezdése értelmében a kérelem beérkezésétől számított három napon belül bírálta el.

[12] A Kúria az alperes határozatának törvényességét a Kp. 85. § (1) bekezdése alapján a kereseti kérelem korlátai között vizsgálta, a közigazgatási tevékenység jogszerűségéről a Kp. 85. § (2) bekezdése alapján a megvalósításának időpontjában fennálló tények alapján döntött.

[13] A Kúria mindenekelőtt rögzíti, hogy a felperes által a keresetében konkrét jogszabálysértésként felhívott Ákr. rendelkezések a kérelemre induló hatósági eljárásokra vonatkoznak. A gyülekezési jog a Gytv. 1. § (1) bekezdésére is tekintettel nem a hatóságnak az ügyfél kérelme nyomán kiadott engedélye alapján gyakorolható jog, a bejelentés nem minősíthető kérelemnek, az alperes előtt a bejelentés vizsgálata és az esetleges egyeztetés a Gytv. 11. § (1) bekezdése ellenére nem kérelemre induló hatósági eljárás, ekképpen e jogszabályi rendelkezések relevanciával nem bírnak. A bejelentés vizsgálatát a hatóság hivatalból végzi, ez azonban nem szükségképpen eredményezi hatósági eljárás lefolytatását és annak eredményeként hatósági határozatot. A gyülekezési hatóság az ellenőrzés eredményeként juthat arra a következtetésre, hogy a Gytv. 11. § (4) bekezdése alapján a gyűlés rendjének fenntartása, valamint a közrend biztosítása érdekében határozatot hoz vagy a bejelentett rendezvényt a Gytv. 13. § (1) bekezdés alapján határozattal meg kell tiltania. Ebben az esetben a megtiltó határozatot már – hivatalból megindított és a határozattal nyomban el is döntött – hatósági eljárásban hozza. A megtiltó határozat tartalmára tehát már vonatkoznak az Ákr. hatósági eljárásra vonatkozó szabályai.

[14] Amennyiben tehát az alperes a bejelentés hivatalbóli vizsgálata eredményeként a hatósági eljárás megindítása és annak tiltó határozat meghozatalával történő befejezése mellett dönt, pontosan meg kell jelölnie, hogy milyen tényekre alapozta a döntését. A Kúria megállapította, hogy az alperes a határozatában pusztán utalt annak a tényére, hogy a felperes a bejelentett rendezvényt olyan időpontban és helyszínen kívánja megtartani, amelyre más személy korábban már gyűlést jelentett be. Ez utóbbi vonulásos jellege és létszáma, valamint a felperes kompromisszumos megoldás lehetőségétől való elzárkózása pedig a rendezvények együttes megtartását kizárja. Azt azonban, hogy a korábbi gyűlést pontosan hogyan és milyen körülmények között jelentették be, azaz a határozatban megjelölt tényből miképpen juttatta érvényre a Gytv. 12. § (1) bekezdése szerinti elsőbbség elvének követelményét, csak a Kúria előtt indult eljárásban előterjesztett védiratában jelölte meg, így e körülményekről a felperes a perben szerzett tudomást.

[15] A Kúria megállapította, hogy a rendkívül rövid határidejű eljárásban hozott döntésben megjelölt tényre vonatkozó adatok perben történő előterjesztése a felperes számára nem nehezítette meg az érveinek világos kifejtését, és lehetővé tette azt, hogy a Kúria a Gytv. szabályozásából fakadó, végleges döntés meghozatalára vonatkozó, és az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből levezetett indokolt bírói döntéshez való jog követelményének szem előtt tartásával vizsgálja és értékelje az ügy lényegi részeire tekintettel előadott észrevételeket.

[16] A Kúria megállapította, hogy a felperes, és a perben nem álló magánszemély ugyanazon időpontra és helyszínre jelentett be a Gytv. hatálya alá tartozó rendezvényt. A két, időben és térben párhuzamos gyűlés – célját tekintve – a felperes által sem vitatottan versengő rendezvénynek minősül, azok együttes megtartása kizárt. Az államot a gyülekezési jog kapcsán egyrészt az a kötelezettség terheli, hogy az alapjog gyakorlóját megfelelő eszközökkel megvédje annak érdekében, hogy gyakorolni tudja a békés gyülekezéshez való jogát, ennek körében pedig a harmadik személyek behatásai elleni védelmi kötelezettségének is eleget kell tennie. (l. 13/2016. (VII. 18.) AB [50]; 14/2016. (VII. 18.) AB határozat [65]) A békés gyülekezéshez való jog más alapjogokkal (adott esetben mások gyülekezéshez való jogával) történő konfliktusának feloldását a Gytv. 12. §-a akként szabályozza, hogy amennyiben a párhuzamos gyűlések megtartása a gyűlések jellege vagy a helyszín sajátosságai miatt nem lehetséges, akkor annak a szervezőnek van elsőbbsége, aki előbb terjesztette elő a bejelentését.

[17] A Kúria megvizsgálva a felterjesztett iratokat megállapította, hogy a perben nem álló magánszemély a bejelentését az V. Kerületi Rendőrkapitányságon 2021. április 25-én 0 óra első percében, az átvétel tényét 0 óra 1 perckor rögzítetten személyesen tette meg, azaz a felperes ügyfélkapun keresztül 2021. április 25-én 0 óra 1 perc 19 másodperckor tett bejelentésével szemben az elsőbbsége aggálytalanul megállapítható. A bejelentés időpontját tekintve a Gytv. a bejelentés megtörténtének – azaz az alapjog gyakorlására vonatkozó szándék bizonyított kifejezésének – tulajdonít jelentőséget, és nem annak, hogy a hatáskör gyakorlójának címzett bejelentést az egyébként szervezeti egységként funkcionáló kerületi rendőrkapitányság az alperes részére mikor küldi meg, ez utóbbi ugyanis a bejelentés megtörténtének tényét és időpontját nem befolyásolja, annak hatálytalanságát nem eredményezi.

[18] A bejelentések beérkezését a rendelkezésre álló közokiratok a fentiek alapján alátámasztják, a bejelentések időpontjai az eltérő kapcsolattartási forma ellenére egyértelműen megállapíthatók. Az egyeztetés is – melytől a felperes teljességgel elzárkózott – éppen azt a célt szolgálja, hogy az érdekelt felek a konkuráló rendezvények bejelentését megismerjék, és a békés, mindenkit megillető és mások alapjogát tiszteletben tartó gyülekezés jegyében valamennyi rendezvény zavartalan lebonyolítása feltételeinek kialakításában részt vegyenek.

[19] A felperes a perben is lehetőséget kapott az érveinek kifejtésére, melynek kapcsán a Kúria az alábbiakra mutat rá.

[20] Alaptalan a felperes érvelése, mely szerint azon szervezőket, akik a bejelentés nyújtásának elektronikus útját választják, joghátrány érheti azokkal szemben, akik személyesen tesznek bejelentést. A Gytv. 10. § (3) bekezdése alapján a gyűlést kétféle módon, írásban vagy személyesen lehet bejelenteni. Az írásban történő bejelentése alatt az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény szerinti elektronikus út is beleértendő. A benyújtás módját mindenki szabadon választhatja meg, így a felperesnek is jogában állt bejelentését személyesen megtennie, ennélfogva az egyenlő bánásmód követelményét rögzítő Ákr. 2. § (2) bekezdésének megsértése fel sem merülhet. A Gytv. 10. §-a a személyes bejelentés időpontjának rögzítésére vonatkozó előírásokat nem tartalmaz, nem követeli meg az érkeztetés idejének másodperces, illetve századmásodperces pontossággal történő megjelölését. Erre vonatkozó speciális rendelkezés a Gytv. versengő rendezvényeket szabályozó 12. §-ában sem található. Erre figyelemmel nem róható az alperes terhére, hogy a személyesen megtett bejelentés időpontját nem az elektronikus ügyintézésre vonatkozó törvényi előírások megfelelő alkalmazásával rögzítette.

[21] Az alperes által benyújtott iratokból egyértelműen megállapítható, hogy a Sz. M. A. képviseletében eljáró személy 2021. április 25-én 00:00 óra előtt megjelent az V. kerületi Rendőrkapitányságon és bejelentést tartalmazó beadványát az ügyeletes rendőr 1 percen belül átvette, ezért az iktatás időpontjánál a felperes által kifogásolt századmásodperces megjelölés elmaradása az ügy érdemére nem hatott ki, annak jogi relevanciája nincs, hiszen a bejelentés megtörténtét az alperes határozatában rögzítette. Sőt, a rendőrkapitányság az április 25-én 0 óra első percében érkezett bejelentést a 0 óra 01 perckor érkezett, vagyis az első perc leteltét követő időpont megjelölésével rögzítette. A bejelentések időpontjának összevetése alapján pedig kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a felperes beadványa a későbbi érkezésű.

[22] Az alperes ugyanakkor határozatában csak a másik rendezvény elsőbbségének tényét állapította meg, ennek részletes körülményeit (a bejelentés módját, helyét, idejét) nem. A határozat indokolása ezzel együtt a Kúria álláspontja szerint eleget tesz az Ákr. 81. §-ában meghatározott indokolási kötelezettségnek, és nem sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdés második mondatában előírt indokolási kötelezettséget sem. Az az ok ugyanis, amely miatt az alperes hatóság a felperes által bejelentett gyülekezést korlátozta, világosan, félreérthetetlenül kiderül. Ezzel megnyílt a felperes lehetősége arra, hogy az okot a jogorvoslati eljárásban vitassa, a Kúria előtt pedig az alperes bizonyítani tudta a határozatában megjelölt ok valóságát, ezáltal határozata megalapozottságát.

[23] A Kúria az indokolási kötelezettségre vonatkozóan figyelembe vette a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett korábbi döntéseket, valamint az Alkotmánybíróság értelmezését. A Kúria az elvi bírósági határozatként (EBH.2017.K.14.) is közzétett Kfv.I.35.224/2016/6. sorszámú határozatában megállapította, hogy a közigazgatási hatósági határozat indokolásának az ügy érdemére kiható hiánya nem pótolható az indokolás peres eljárás során történő módosításával: „az indokolásnak a módosítása akkor felel meg a tisztességes eljárás követelményének, ha a jogorvoslattal érintett alaphatározat már tartalmaz a Ket. 72.§ (1) bekezdésének megfelelő, önmagában megálló indokolást, csupán annak egyes elemiben történik változtatás. A bírósági felülvizsgálat tárgyát képező közigazgatási döntés valós indokait az ügyfélnek/felperesnek a közigazgatási eljárásban kell megismerni, a hiányzó indokolás az ügy érdemére kiható eljárási hiba, a perben a Ket. 114.§ (1) bekezdés szerinti módosítással nem pótolható” {Indokolás [18]}. Az indokolási kötelezettség nem csak a törvény előírása, hanem alapjog. A hatósági eljárások tekintetében az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének második mondata nevesítve írja elő, a bírósági eljárások tekintetében pedig a XXVIII. cikk (1) mondatában biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz való jog része {legutóbb: 3040/2021. (II. 19.) AB határozat, Indokolás [43]}. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság azt is megállapította – mégpedig több döntésében –, hogy „[a]z indokolási kötelezettség mindössze azt az elvárást támasztja a bírósággal szemben, hogy a döntés indokolásának az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre kell kiterjednie és nem minden egyes részletre {3169/2019. (VII. 10.) AB határozat, Indokolás [32]; 3159/2018. (V. 16.) AB határozat, Indokolás [31]}” {legutóbb: 26/2020. (XII. 2.) AB határozat, Indokolás [32]}.

[24] A Kúria mindezek alapján megállapította, hogy az indokolási kötelezettség terheli a közigazgatási hatóságot is és a hatóság határozatát felülbíráló bíróságot is, de nem azonos mértékben. A közigazgatási hatóságnak az ügy érdeme szempontjából releváns tényeket és körülményeket kell határozata indokolásában rögzítenie, és ennek elmulasztása a közigazgatási perben már nem pótolható. Ez a kötelezettség azonban nem követeli meg a rögzített tények aprólékos részletezését. Ha azonban a felperes a határozat ténymegállapítását keresetében vitatja, akkor a hatóságnak a perben alá kell tudnia támasztania ténymegállapítása valódiságát, illetve az összes olyan részlet-körülményt, amelyek az indokolásban megjelölt tény és az arra alapított döntés összefüggését alátámasztják. A közigazgatási perben eljáró bíróságnak pedig – ha a perben ez felmerült – saját indokolásában ki kell térnie ezekre a részletekre is.

[25] Rámutat a Kúria, hogy az előző megállapításának hangsúlyosan érvényesülnie kell a gyülekezési ügyekben, amikor a hatóságnak rendkívül rövid eljárási határidőkön belül kell meghoznia határozatát. Ilyenkor az indokolás terjedelmét befolyásolja az is, hogy a határozatot megelőző egyeztetés egyik fontos célja a versengő rendezvények észlelése vagy más hasonló, a törvényben megjelölt ok esetén a szervező részére új helyszín felajánlása a gyülekezéshez való jog teljes körű érvényesülése érdekében. Az egyeztetés során a perbeli esetben is lehetőség nyílott volna az iratokba való betekintésre és a határozatból hiányzó adatok megismerésére. A tényállás részleteinek ellenőrzésére lehetőség volt a Kúria előtti eljárásban. A Gytv. 15. § (4) bekezdésének speciális szabálya - kizárólag indokolásbeli hiányosságok miatt - új eljárás elrendelését egyébként sem teszi lehetővé.

[26] A Kúria nem osztotta a felperesnek az illetékesség kapcsán kifejtett érvelését, mert a gyűlést az elsőbbséget élvező rendezvény szervezője az illetékes rendőrkapitányságnak, a BRFK-nak címezve jelentette be. A leadás helyszínére vonatkozó kikötést a Gytv. 10. § (1) és (2) bekezdése nem tartalmaz. Azt az alperes sem állította, hogy a bejelentés elintézésére az V. kerületi Rendőrkapitányság rendelkezne hatáskörrel, ezért a hatásköri és illetékességi szabályok kijátszására hivatkozása is súlytalan. 

[27] Végezetül a Kúria megállapította, hogy a felperes azzal is alaptalanul érvelt, hogy a pandémiára tekintettel a gyülekezést korlátozó szabályok 2021. május 23-i hatályvesztése nem teszi lehetővé, hogy az alperes egy későbbi időpontban tartandó rendezvényre tiltó határozatot hozzon. Az alperesnek a bejelentést a jelenleg hatályos jogszabályok alapján kellett elbírálnia. Az állampolgárok életének és egészségének biztonsága érdekében a 484/2020. (XI.10.) Korm. rendelet 5. § (1) és (2) bekezdései a perbeli gyűlések szervezését és tartását, az ilyen rendezvényeken való tartózkodást tiltják. A támadott határozat teljességgel összhangban áll azzal a bejelentés elbírálásakor hatályos jogszabályi környezettel, amely a bejelentett gyülekezések mérlegelés nélküli tiltásán, és azon alapul, hogy a gyülekezési hatóságnak 48 órán belül kell meghoznia az esetleges tiltó határozatát, ezt később, a korlátozó rendelkezések változása (esetleges szigorítása vagy enyhítése) esetén sem teheti meg. Ennél fogva helytállóan rendelkezik úgy a támadott határozat, hogy a tiltó rendelkezés csak és kizárólag abban az esetben érvényesül, ha a gyűlés megtartásának tilalmára vonatkozó kógens, különleges jogrendben alkalmazandó szabály a gyűlés tervezett időpontjában is hatályos marad. A szóban forgó rendezvény hatályos jogszabályok szerinti, mérlegelést nem tűrő tiltása helyett a határozat feltételes rendelkezése felel meg leginkább az objektív alapjogvédelmi kötelezettség teljesítésének.

[28] A fentiek alapján a Kúria a felperes alaptalan keresetét a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján elutasította.

A döntés elvi tartalma

[29] 1. Az azonos helyszínre és időpontra bejelentett versengő rendezvények közül az élvez elsőbbséget, amelyet a gyülekezési hatóságnak korábban jelentettek be.

2. A bejelentés időpontjának egyértelműen megállapíthatónak kell lennie, de nincs jelentősége annak, hogy a bejelentő milyen kapcsolattartási formát választ.

3. Az elsőbbség elve azt a követelményt támasztja a gyülekezési hatóság felé, hogy a korábban bejelentett rendezvényt megfelelő eszközökkel megvédje annak érdekében, hogy az azon résztvevők gyakorolni tudják a békés gyülekezéshez való jogukat, ennek körében pedig a gyülekezési hatóságnak a harmadik személyek behatásai elleni védelmi kötelezettségének is eleget kell tennie.

4. A hatóságnak az ügy érdeme szempontjából releváns tényeket és körülményeket kell határozata indokolásában rögzítenie, és ennek elmulasztása a közigazgatási perben már nem pótolható, de ez a kötelezettség azonban nem követeli meg a rögzített tények aprólékos részletezését. A közigazgatási perben – ha a felperes a ténymegállapítást vitatja –, a hatóságnak alá kell tudnia támasztania ténymegállapítása valódiságát, illetve az összes olyan részlet-körülményt, amelyek az indokolásban megjelölt tény és az arra alapított döntés összefüggését alátámasztják.

Záró rész

[30] A Kúria a pervesztes felperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdés h) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 45/A. § (1) bekezdése szerinti kereseti illeték viselésére a Kp. 35. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 101. § (1) és 102. § (1) bekezdései alapján kötelezte.

[31] A Kúria az alperes felszámított perköltségének megfizetésére a Kp. 35. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 82. § (1) bekezdése alapján a felperest kötelezte.

[32] Az ítélt elleni további jogorvoslat lehetőségét a Kp. 116. § d) pontja zárja ki.

Budapest, 2021. május 6.

Dr. Varga Zs. András sk. a tanács elnöke
Dr. Varga Eszter sk. előadó bíró
Dr. Balogh Zsolt sk. bíró
Dr. Dobó Viola sk. bíró
Dr. Patyi András sk. bíró