A Kúria
mint elsőfokú bíróság
ítélete
Az ügy száma: K.IV.39.725/2021/2.
A tanács tagjai: Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke, Dr. Horváth Tamás előadó bíró, Dr. Kiss Árpád Lajos bíró
A felperes: ……………….. (………………)
A felperes képviselője: …….. ügyvéd (………………...)
Az alperes: Békés Megyei Rendőr-főkapitányság (………...)
Az alperes képviselője: ……… kamarai jogtanácsos
A per tárgya: gyülekezési ügy
A felülvizsgálni kért határozat: Gyulai Rendőrkapitányság 2020. december 7. napján kelt 04030-160/1-2/2021. rendb. számú határozata
Rendelkező rész
A Kúria
- a felperes keresetét elutasítja;
- kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 24.000 (huszonnégyezer) forint elsőfokú perköltséget;
- kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak – az állami adó- és vámhatóság felhívásában megjelölt módon és számlára – 30.000 (azaz harmincezer) forint kereseti illetéket.
Az ítélet ellen perorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
A per alapjául szolgáló tényállás
[1] A Gyulai Rendőrkapitányság, mint gyülekezési hatóság (a továbbiakban: gyülekezési hatóság) 2021. március 23-án kelt, 04030-160/1-2/2021. rendb. számon határozatával megtiltotta a 2021. március 26-án 17:00 órától 19:00 óráig Gyula belterületén a Béke sgt. 35. szám alatt található Erkel Ferenc Művelődési Központ parkolójában történő gyülekezést követően mozgó, gépjárművekkel megvalósítandó, forgalomlassítással járó gyűlés megtartását, aminek célja a Magyarország Kormánya által a Covid-19 járvány megfékezése érdekében hozott, a felperes szerinti látszatintézkedések, illetve a járványhelyzettel való visszaélésnek minősíthető kormányzati intézkedések elleni tiltakozás volt.
[2] A gyülekezési hatóság a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény (a továbbiakban: Gytv.) 11. §-ában meghatározott egyeztetési kötelezettségéből adódóan 2021. március 22-én egyeztetésen tájékoztatta a felperest arról, hogy a hatályos jogszabályok értelmében veszélyhelyzet idején gyűlés tartása tilos. A felperes a tájékoztatást tudomásul vette.
[3] A gyülekezési hatóság határozata indokolásában kiemelte, hogy a SARSCoV2 koronavírus-világjárvánnyal összefüggésben Magyarország Kormánya a veszélyhelyzet idején alkalmazandó védelmi intézkedések második üteméről szóló 484/2020. (XI.10.) Kormányrendelet (továbbiakban: Korm. rendelet) újabb védelmi intézkedések bevezetéséről határozott. A Korm. rendelet 2020. november 11. napján lépett hatályba, a rendelkezéseit 2021. március 29. napjáig kell alkalmazni. A Korm. rendelet 5. § (1) bekezdése alapján tilos rendezvényt, valamint gyűlést szervezni, tartani, továbbá ugyanezen szakasz (2) bekezdése szerint rendezvény, gyűlés helyszínén tartózkodni tilos. Az alperes rögzítette, hogy a fenti jogszabályhely alapján a gyülekezés korlátozó határozattal történő előírása sem lehetséges, mivel a hivatkozott kötelezés egyértelmű és kógens, a gyűlés tervezett időpontjában pedig még szükségszerűen alkalmazandó.
A gyülekezési hatóság határozatának meghozatalakor figyelemmel volt a Gytv. 13. § (5) bekezdésében foglaltakra is, és megállapította, hogy a veszélyhelyzetben elvárt magatartási szabályok esetleges be nem tartása a közbiztonság, a közrend, vagy mások jogainak és szabadságának sérelmével járhat.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] A gyülekezési hatóság döntésével szemben a felperes keresetet nyújtott be, amelyben kérte, hogy a Kúria a határozatot helyezze hatályon kívül, mivel az Alaptörvény-ellenes jogszabályon alapszik. Kérte továbbá, hogy a Kúria az eljárását függessze fel, és kezdeményezze az Alkotmánybíróságnál a Korm. rendelet 4. § (1) bekezdése, 5. § (1) és (2) bekezdései, valamint a 22. § (2) bekezdése és a 23. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását és az Alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását.
[5] A felperes álláspontja szerint a jogalkotó a gyülekezési jog tilalmának felállítása során nem volt figyelemmel a szükségesség és arányosság Alaptörvényben és az Emberi Jogok Európai Egyezményében foglalt követelményeire, továbbá az Alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága döntéseiben kimunkált elvekre. Úgy véli, a tilalom szükségtelen és aránytalan alapjog-korlátozást valósít meg, továbbá azt diszkriminatívnak is tartja.
[6] A felperes sérelmezte, hogy Korm. rendeletben foglalt általános tilalom mellett a rendőrségnek semmilyen észszerű mérlegelésre nincs lehetősége és még a járványveszély szempontjából biztonságos gyűlések – így a Szervező által bejelentett autós-dudálós tüntetések – megtartását is tiltja. A Korm. rendelet a gyülekezési jog gyakorlásának minden lehetséges formáját ellehetetleníti, tekintet nélkül arra, hogy a gyűlések szervezői és résztvevői a járványveszély szempontjából felelősen járnak-e el.
[7] A felperes kifogásolta még, hogy a gyülekezési hatóság a gyűlést az egyeztetési eljárás teljeskörű és minden részletre kiterjedő lefolytatását mellőzve és a bejelentett gyűlésnek a konkrét járványhelyzetben fennálló egészségügyi kockázatainak bármiféle mérlegelése nélkül tiltotta meg.
[8] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte. A gyülekezési hatóság határozatában foglaltakon túl hangsúlyozta, hogy az egyeztetési eljárás során a felperes nem kérte, hogy a gyűlés egyéb részleteinek tisztázása is történjen meg és kinyilvánította, hogy számára is világos a tiltó határozat meghozatalának szükségessége.
[9] Az alperes hivatkozott arra is, hogy mérlegelési jogkör a kógens rendelkezésekből adódóan nem volt. Az esetleges mérlegelés jogalapját a felperes nem tudta megjelölni, sőt, maga is ezt hiányolta a hatályos jogi rendezés tekintetében. Az alperes kiemelte, hogy tiltó határozatának diszkriminatív jelleget nem lehet tulajdonítani, mert a kérdéses időszakban valamennyi bejelentés esetén tiltó határozatot hoztak.
[10] A gyülekezési jog korlátozása álláspontja szerint a felperes által is elismerten nyomós társadalmi szükségletnek tesz eleget.
A Kúria döntése és jogi indokai
[11] A felperes keresete nem megalapozott.
[12] A Gytv. 15. § (2) bekezdés második fordulata szerint a gyülekezési ügyben hozott határozat közlésétől számított három napon belül a szervező azt közigazgatási perben megtámadhatja. A keresetet a Kúria a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) alapján bírálja el.
[13] A Kúria a felperes keresetét a Kp. 124. § (2) bekezdés d) pontja alapján az egyszerűsített per szabályai szerint tárgyaláson kívül, a Gytv. 15. § (4) bekezdése értelmében a kérelem beérkezésétől számított három napon belül bírálta el.
[14] A Kúria az alperes határozatának törvényességét a Kp. 85. § (1) bekezdése alapján a kereseti kérelem korlátai között vizsgálta, a közigazgatási tevékenység jogszerűségéről a Kp. 85. § (2) bekezdése alapján a megvalósításának időpontjában fennálló tények alapján döntött.
[15] A Kúria jelen ügyben a hasonló tényállás mellett meghozott K.II.40.446/2020/2. számú ítéletének indokolását követte.
[16] A felperes keresetében tartalmilag elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az alperesi határozat alapjául szolgáló Korm. rendelet 4. § (1) bekezdése, 5. § (1) és (2) bekezdései, valamint a 22. § (2) bekezdése és a 23. §-a alaptörvény-ellenesek, ezért kérte, hogy a Kúria az eljárásának felfüggesztése mellett bírói utólagos normakontroll keretében forduljon az Alkotmánybírósághoz.
[17] Az Alaptörvény 53. cikk (2) bekezdése szerint a Kormány a veszélyhelyzetben rendeletet alkothat, amellyel – a sarkalatos törvényben meghatározottak szerint – egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezések alkalmazásától eltérhet, valamint egyéb rendelkezéseket hozhat. A Korm. rendelet bevezetője a felhatalmazás jogalapjaként hivatkozik a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXVIII. törvény (a továbbiakban: Katv.) 51/A. §-ára, amelynek (1) bekezdése szerint a Kormány az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető tömeges megbetegedést okozó humánjárvány megelőzése, illetve következményeinek elhárítása, a magyar állampolgárok egészségének és életének megóvása érdekében kihirdetett veszélyhelyzetben az állampolgárok élet-, egészség-, személyi-, vagyon- és jogbiztonságának, valamint a nemzetgazdaság stabilitásának garantálása érdekében rendeletével egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet, és egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat. Továbbá, a Kormány az (1) bekezdés szerinti jogkörét – a szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan – a humánjárvány megelőzése, kezelése, felszámolása, továbbá káros hatásainak megelőzése, illetve elhárítása céljából gyakorolhatja [51/A. § (2) bekezdés].
[18] A felhatalmazó rendelkezés alapján a korlátozó intézkedések meghozatalát az állampolgárok életének és egészségének biztonsága indokolta, ezért e körben a Kúria Alaptörvény-ellenességet nem észlelt. Az alapjog-korlátozásra vonatkozó általános mércét az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése tartalmazza. Eszerint „Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.” Erre az alkotmányos tételre hivatkozik a felperes is. Különleges jogrend idején azonban nem az alapjogok korlátozásának általános mércéje, hanem egy más alkotmányos jogintézményre az alapjogok felfüggesztésére vonatkozó szabályok az irányadóak. Az Alaptörvény 54. cikk (1) bekezdése a különleges jogrendre vonatkozó szabályok között rögzíti, hogy „Különleges jogrendben az alapvető jogok gyakorlása – a II. és a III. cikkben, valamint a XXVIII. cikk (2)-(6) bekezdésében megállapított alapvető jogok kivételével – felfüggeszthető vagy az I. cikk (3) bekezdése szerinti mértéken túl korlátozható.” A fentiekből következően az élethez és az emberi méltósághoz való jog, illetve az ehhez kapcsolódó abszolút tilalmak, valamint a büntetőeljárás alkotmányos garanciáin kívül, különleges jogrendben az alapjogok gyakorlása felfüggeszthető, illetve az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében meghatározott mércén túl is korlátozható.
[19] A Katv. 51/A. §-a ennek alapján ad felhatalmazást, melynek értelmében a Kormány rendeletével egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet, és egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat.
[20] Az alaptörvényi és a sarkalatos törvényi felhatalmazáson nyugszik a 484/2020. (XI. 10.) Korm. rendelet. Bevezetője szerint minden gyülekezés tilos. A 4. § (1) bekezdése értelmében tilos a közterületen, illetve a nyilvános helyeken a csoportosulás, illetve a gyülekezés. A 4. § (3) bekezdés kimondja, hogy „tilos – a (4) bekezdés szerinti kivétellel – a közterületen, a nyilvános helyen, valamint a sportpályákon a csapatsportok – különösen a labdarúgás, a jégkorong, a kézilabda, a kosárlabda, a röplabda – gyakorlása”. Az 5. § (1) bekezdése szerint „tilos – a 6. § szerinti kivétellel – rendezvényt, valamint gyűlést szervezni, illetve tartani”, a (2) bekezdés alapján pedig „rendezvény helyszínén – a 6. § szerinti kivétellel – a rendezvény helyszínétől függetlenül tilos tartózkodni”, továbbá „gyűlés helyszínén tartózkodni tilos”. Ezen szabályok alapján megállapítható, hogy a veszélyhelyzet idejére a jogalkotó a gyülekezési jog gyakorlását felfüggesztette, nem biztosított a hatóságnak mérlegelési lehetőséget a rendezvények megtarthatósága tekintetében.
[21] A Katv. 51/A. § (1) és (2) bekezdésében szereplő felhatalmazás tehát az Alaptörvény fentebb felhívott szabályain alapul, a Korm. rendelet kógens rendelkezése pedig a járványhelyzetre tekintettel felelősen nem kérdőjelezhető meg. A keresetben szereplő szükségesség és arányosság mérlegelése ekként a Kúria szerint nem vethető fel, mivel az alapjogok legális korlátozása körében nincs lehetőség az alapjog-korlátozás arányosságának mérésére az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése szerint. A Kúria ezért nem tartotta indokoltnak az Alkotmánybíróság konkrét normakontroll eljárásának kezdeményezését a Korm. rendelet 4. § (1) bekezdése és 5. § (1) és (2) bekezdései tekintetében.
[22] A felperes kérte továbbá, hogy a Kúria kezdeményezze a Korm. rendelet 22. § (2) bekezdésének és 23. §-ának is az alkotmányossági vizsgálatát is. A 22. § (2) bekezdése a bírságkiszabásról és a helyiség, terület, intézmény, helyszín bezárásról szól, a 23. § pedig a szabálysértéssel kapcsolatos. Megállapítható, hogy az alperes határozatában nem hívta fel ezen jogszabályi rendelkezéseket, és azokat a Kúriának sem kell alkalmazni döntése meghozatala során. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. § (1) bekezdése a bíró előtt folyamatban lévő ügy kapcsán az alkalmazandó jogszabályok tekintetében teszi lehetővé a bíró kezdeményezést. Így nincs lehetősége a Kúriának a Korm. rendelet 22 § (2) bekezdése és 23. §-a alkotmányossági vizsgálatának kezdeményezésére.
[23] A Kúria a fent hivatkozott határozatával és a védirattal egyezően hivatkozik az Emberi Jogok Európai Egyezményének 15. cikkére. Eszerint a nemzet létét fenyegető rendkívüli állapot esetén el lehet térni az Egyezményben meghatározott kötelezettségektől a helyzet szükségessége által feltétlenül megkívánt mértékben (feltéve, hogy az ilyen intézkedések nem ellentétesek a részes államok egyéb nemzetközi jogi kötelezettségeivel), és ennek megítélését illetően a részes államok széles mérlegelési joggal rendelkeznek [Brannigan és McBride kontra Egyesült Királyság ügy (14553/89.; 14554/89. szám)].
[24] A felperes jelen ügyben hivatkozik még a diszkriminációra, amennyiben más, hasonló vagy nagyobb csoportosulással járó rendezvények esetében a szabályozás megengedőbb. Jelen ügynek azonban más rendezvények (vallási szertartások, sportmérkőzések, kegyeleti rendezvények) szabályainak alkotmányos megítélése nem tárgya. A Kúria a gyülekezés tekintetében az előbbiek szerint rendkívüli jogrendben megalapozottnak tartja a tiltást. Ezen az nem változtat, ha más csoportos megnyilvánulások tekintetében a megengedőbb szabályok esetleg kifogásolhatók lennének.
[25] A felperes keresetében sérelmezte, hogy az alperes a tiltó határozatában csupán az általános gyülekezési tilalmat kimondó jogszabályi rendelkezésekre hivatkozott. A Kúria álláspontja szerint az alperes jogalkalmazóként a gyülekezésre vonatkozó jogszabályokat köteles döntéshozatala során érvényre juttatni. Ha van egy kógens, generális gyülekezési tilalmat tartalmazó jogi norma, akkor a hatóság döntésének elégséges indoka az e tilalomról szóló jogszabályi rendelkezésre történő utalás, ezzel a hatóság indokolási kötelezettségének eleget tesz. Jelen ügyben a Korm. rendelet 4. § (1) bekezdése, 5. § (1) és (2) bekezdése a határozati döntés megfelelő jogalapja volt, további indokolásra nem volt szükség.
[26] A felperes azt is állította keresetében, hogy az alperes az egyeztetési tárgyalást nem teljeskörűen, nem mindenre kiterjedően folytatta le. Az alperes az adott gyűlés kapcsán releváns jogszabályokról és azok hatósági értelmezéséről való tájékoztatása azonban, figyelemmel a jogszabályi generális tilalomra, érdeminek minősül.
[27] A felperes kifogásolta továbbá, hogy a hatóság az egyedi körülmények mérlegelése nélkül döntött a tervezett gyűlés megtiltásáról. Bár a felperes keresetének alkotmánybírósági eljárást kezdeményező érvei körében maga is elismeri, hogy az alperes nem mérlegelhette a körülményeket, mégis hiányolja ennek megtörténtét. E körben arra mutat rá a Kúria, hogy a kógens, eltérést nem engedő, generális tilalom elzárja a hatóságot az egyedi ügy sajátosságainak értékelésétől.
[28] A fentiek alapján a Kúria a felperes keresetét a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján elutasította. A felperes alkotmányossági kifogásával kapcsolatban a Kúria továbbá hangsúlyozza, hogy a kereseti kérelem keretei között a konkrét gyülekezés megtiltásának jogszerűségéről, és az ennek során alkalmazandó jogszabállyal szembeni alkotmánybírósági eljárás kezdeményezésére irányuló kérelemről döntött, nem pedig az alkalmazandó jogszabályok alkotmányosságáról.
A döntés elvi tartalma
[29] Gyülekezési ügyben a veszélyhelyzet idején gyűlés tartását kógensen tilalmazó jogszabályi rendelkezésre alapított tiltó határozat jogszerű.
Záró rész
[30] A Kúria a pervesztes felperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdés h) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 45/A. § (1) bekezdése szerinti kereseti illeték viselésére a Kp. 35. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 101. § (1) és 102. § (1) bekezdései értelmében kötelezte.
[31] A pernyertes alperes perköltséget számított fel és kérte költségei megtérítését. A Kúria az alperes költségeinek megfizetésére – a Kp. 35. § (1) bekezdés bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 82. § (1) bekezdése alapján – a felperest kötelezte.
[32] A Kúria ítélete elleni perorvoslat lehetőségét a Kp. 116. § d) pontja és 126. § (3) bekezdése együttesen zárja ki.
Budapest, 2021. március 30.
Dr. Balogh Zsolt s.k. a tanács elnöke,
Dr. Horváth Tamás s.k. előadó bíró,
Dr. Kiss Árpád Lajos s.k. bíró