A Kúria
mint elsőfokú bíróság
ítélete
Az ügy száma: Kgyk.VII.39.120/2023/8.
A tanács tagjai:
Dr. Varga Zs. András a tanács elnöke
Dr. Remes Gábor előadó bíró
Dr. Magyarfalvi Katalin bíró
Dr. Varga Eszter bíró
Dr. Sugár Tamás bíró
A felperes: ….. …..
A felperes képviselője: Dr. Molnár Noémi Fanni ügyvéd …..
Az alperes: Budapest Rendőrfőkapitánya …..
Az alperes képviselője: Dr. Vattay Gergely kamarai jogtanácsos
A per tárgya: gyülekezési ügyben hozott 01000-160/1549-2/2023. rendb. számú határozat, mint közigazgatási cselekmény jogszerűségének vizsgálata
Rendelkező rész
A Kúria a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg az alperesnek 80.000 (azaz nyolcvanezer) forint perköltséget, valamint az esedékesség napjáig az államnak – az állami adó- és vámhatóság illetékbevételi számlájára – 30.000 (azaz harmincezer) forint kereseti illetéket. Az illetékfizetési kötelezettség e határozat jogerőre emelkedését követő 60. napon válik esedékessé.
Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
Indokolás
A közigazgatási per alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2023. november 6-án bejelentette az alperes gyülekezési hatóságnak, hogy 2023. november 22-én 18.00 és 20.00 óra között Budapest II. kerületében, a Germanus Gyula parkban, 150-200 fő részvételével gyűlést kíván szervezni, amelynek célja: „az Izraelben és Palesztinában folyó konfliktus kapcsán a bármely oldalon élő ártatlan civilekkel való szolidaritás, a konfliktus békés, egyenjogúságon alapuló, mind az izraeli, mint a palesztin néphez tartozók szabadságát, jogait, életfeltételeit és biztonságát garantáló módon történő rendezésének követelése. A demonstráció elutasít minden rasszista, soviniszta, antiszemita, arabellenes és iszlamofób megnyilatkozást, cselekedetet, elutasítja a háborús és emberiesség elleni bűnöket, a jogfosztást, az egyetemes emberi jogok megsértését és a terrort. A terveink szerint a rendezvényen zsidó, keresztény és muszlim, illetve izraeli és palesztin személyek is részt vesznek.” A bejelentéshez – utalva arra, hogy az alperes több hasonló demonstráció megtartását megtiltotta – egy, a gyűlés céljáról szóló külön nyilatkozatot is csatolt. Ennek harmadik bekezdése a következőket tartalmazza: „Elfogadhatatlannak és gyalázatosnak tartjuk, hogy a 67-ben izraeli megszállás alá került palesztin népesség immár 56 éve, az 1948-ban elüldözöttek pedig immár 75 éve tartó jogfosztását és a civil lakosság ellen a mai napig ismétlődően elkövetett emberiesség elleni és háborús bűncselekményeket, bármilyen biztonsági szempontra, vallási, történelmi vagy ideológiai érvre hivatkozzon.”
[2] A bejelentés alapján az alperes 2023. november 7-én egyeztetést tartott, amelyen a felperes úgy nyilatkozott, hogy a bejelentésben szereplő konfliktusban szembenálló mindkét félhez tartozó közösségekkel tartja a kapcsolatot, és azokat hívja meg a rendezvényre, akik az általa képviselt békés elvekkel egyetértenek. Előadta, hogy ez a valóságban nem egy szemben álló társaság. Utalt arra, hogy Budapesten 2014-ben is közösen, békésen demonstráltak zsidók és muszlimok, amint az egy videómegosztó portálon is látható. A gyűlés céljáról szóló külön nyilatkozat a beszéde alapját képezi, és csak olyanokat hív meg felszólalásra, akik az abban foglaltakkal egyetértenek. A gyűlést mindvégig békés jelleggel, a hatósággal együttműködve kívánja megtartani.
Az alperes határozata
[3] Az alperes a 2023. november 7-én kelt, keresettel támadott határozatával a gyűlés bejelentésben megjelölt helyszínen és időpontban történő megtartását a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény (a továbbiakban: Gytv.) 13. § (1) bekezdése alapján megtiltotta.
[4] Határozatának indokolásában megállapította, hogy 2023. október 7-én a palesztin Hamász terrorszervezet a Gázai övezetből nagyszabású terrortámadást indított Izrael ellen. Rakéták ezreit lőtték ki, és fegyveresei szárazföldön is behatoltak izraeli területekre, ott civileket és katonákat mészároltak le, raboltak el, kínoztak meg. Izrael állam ellentámadást indított a Hamász ellen a Gázai övezet irányába, ami szintén emberáldozatokhoz vezetett. Khalid Mashal, a Hamász alapítója beszédet intézett a világ muszlimjaihoz, kérve, hogy mutassanak minél több haragot, illetve, hogy támogassák pénzzel a szervezetet. A muszlim vezetőktől és nemzetektől politikai nyomást kért, hogy állíttassák le Izrael katonai invázióját a Gázai övezetben. Felszólította a világ összes muszlimját, hogy a lelkükön hordozzák a dzsihádot, harcoljanak és mártírkodjanak az Al-Akszáért. A kialakult helyzet nem konszolidálódott. Több százezer civil hagyta el a megnyitott humanitárius folyosón az érintett területet, több ezer a halálos áldozatok és a sebesültek száma.
[5] Az alperes érvelése szerint a felperes által bejelentett gyűlés kívülállók számára azt a látszatot keltheti, hogy a Hamász alapítójától származó felhívás megnyilvánulási formája. Ezt támasztja alá, hogy a felperes által megjelölt, videómegosztó portálon látható felvételeken palesztin zászlókat lengetnek, háborús fényképeket jelenítenek meg, ami az aktuális külpolitikai helyzetre tekintettel szubjektíven, többféle módon értelmezhető. Hozzátette, hogy a gyűléshez olyanok is csatlakozhatnak, akik a Hamász mellett, a palesztin álláspontot képviselve kívánnak véleményt formálni, és erre – a gyűlések tiltása miatt – nem volt lehetőségük. A gyűlés a szabad csatlakozás miatt felületet biztosíthat a palesztinbarát vélemény akár agresszívvá fajuló érvényre juttatásához is, Khalid Mashal dzsihádra felszólító üzenete a gyűlésen résztvevők számára agresszív cselekedetekre felhívásként értelmezhető.
[6] Kifejtette, hogy a felperes azért választotta a gyűlés adott helyszínét, mert akiről a parkot elnevezték, ismeretei szerint eredendően zsidó vallású volt, majd saját döntése alapján elhagyta a zsidó hitközséget és iszlám vallásúvá vált. Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy ez a helyszínválasztás negatív érzelmeket is kelthet.
[7] Rámutatott, hogy több európai ország fővárosában (például Bécs, Berlin, Brüsszel, Párizs) fizikai atrocitásokba torkollottak hasonló gyűlések. Utalt a jelenlegi külpolitikai helyzetre. Álláspontja szerint reálisan, objektíven szemlélve sokkal nagyobb esélye van annak, hogy ellentétes érzelmű csoportok azonos helyen és időben való megjelenése miatt közbiztonsági deficit alakul ki. Az ellentétes érzelmű csoportok támadóan léphetnek fel a gyűlésen résztvevőkkel szemben.
[8] Megjegyezte, hogy a felperes korábban már bejelentett egy, a jelen bejelentéssel analóg gyűlést, amelyet a hatóság megtiltott. Ezzel szemben a felperes nem élt jogorvoslattal.
[9] Arra a következtetésre jutott, hogy a perbeli gyűlés a közbiztonságot vagy a közrendet közvetlenül, szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyezteti, ezért azt meg kell tiltani.
[10] Utalt arra, hogy a tiltó határozat meghozatala nem áll ellentétben sem a békés gyülekezés jogát garantáló biztosítási kötelezettségével, sem a gyűlés békétlensége esetére vonatkozó oszlatási kötelezettségével. A Gytv. az előzetes tiltást illetően ír elő mérlegelési kötelezettséget a számára, ennek alapján pedig a tiltási kötelezettségének kell, hogy eleget tegyen.
[11] Vizsgálta a Gytv. 13. § (5) bekezdésében meghatározott korlátozó határozat meghozatalának lehetőségét, azonban arra nem látott módot.
A keresetlevél és a védirat
[12] A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes tevékenysége jogsértő következményének elhárítására kötelezését kérte.
[13] Jogi álláspontja szerint az általa bejelentett gyűlés esetében a Gytv. 13. § (1) bekezdése szerinti tiltó ok nem áll fenn. Az alperes határozata sérti az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésében és a Gytv. 1. §-ában biztosított békés gyülekezéshez fűződő jogát, az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésével ellentétesen, szükségtelenül korlátozza annak érvényesülését, mert a határozat indokai megalapozatlanok. Idézte az Alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bíróságának több határozatát.
[14] Iratellenesnek tartotta, hogy a határozat indokolása úgy fogalmaz: „A bejelentő a személyes egyeztetés során előadta, hogy személyes meggyőződése szerint [...] a keresztények, zsidók, iszlamisták, muzulmánok képesek békében együtt élni és nem lehet más a cél, mint a világbéke.” Ő ugyanis nem utalt sem „iszlamistákra”, sem „világbékére”.
[15] Kiemelte, hogy a bejelentésével, ahhoz csatolt nyilatkozatával, valamint az egyeztetésen elmondottakkal minden tőle telhetőt megtett békepártisága és jóhiszeműsége, valamint annak alátámasztására, hogy tisztában van a gyűlések békés jellegére vonatkozó jogszabályi követelményekkel és az ezzel kapcsolatos szervezői felelősségével.
[16] Az alperes nem állt elő olyan erős érvekkel, amelyek megalapozottá teszik azt a feltevést, hogy a gyűlés a szándékai, az előkészületei és a gyűlésen teendő lépései ellenére is erőszakba fog fulladni. Kiemelte, hogy az alperes a tiltás eszközéhez csak akkor fordulhat, ha bizonyítani tudja, hogy a gyűlés megtartása esetén azt azonnal fel is kellene oszlatni.
[17] Előadta, hogy a Hamász alapítójának felhívása kapcsán az alperes határozatának indokolása ténybeli tévedéseket, illetve alap nélküli feltételezéseket tartalmaz. Még ha a felhívást a muszlim vallásúak ismerik is, akkor sem szükségszerű, hogy a gyűlés muszlim résztvevői erőszakos cselekményeket hajtanának végre. A Hamász vezetőjének csak a saját szervezete tagjai fölött van autoritása, sem más muszlimok, sem más palesztinok fölött nincs. Az alperes továbbá nem vette figyelembe, hogy a Hamász vezetője egy konkrét napra, 2023. október 13-ára hívta cselekvésre a világ muszlimjait. Hangoztatta, hogy a gyűlés technikai kelléke egy molinó, amelyen a „béke” felirat négy nyelven is olvasható, így a gyűlésről előzetes ismeretekkel nem rendelkezők is azonosítani tudják annak célját. Az elhangzó beszédek és megjelenített üzenetek sem hagynak kétséget afelől, hogy mi a gyűlés célja.
[18] Kifejtette: az, hogy a gyűléshez olyanok is csatlakozhatnak, akik a Hamász terrorszervezet mellett akarnak véleményt formálni, minden nyilvános rendezvényre igaz. A határozat indokolása nem tér ki arra, hogy ezt miért éppen egy, az erőszakot, a terrort és a Hamászt elítélő rendezvényen kívánnák megtenni. Arra sem tér ki, hogy ha ez mégis megtörténne, akkor miért ne lenne kezelhető a Gytv. által a szervezőnek és az alperesnek biztosított felhatalmazásokkal.
[19] Hangsúlyozta, hogy a helyszín megválasztása a gyülekezési jog lényegi részét képező szervezői szabadság körébe tartozik. A gyűlés helyszínét annak szimbolikus jelentésére tekintettel jelölte meg. A park névadója zsidó származású, és önként vette fel az iszlám vallást, ami nézete szerint azt szimbolizálja, hogy a két vallás békésen is megfér egymás mellett. Azt ugyan valóban elképzelhetőnek tartotta, hogy a vallás önkéntes megválasztása egyesekből negatív érzelmeket válthat ki, azonban a negatív érzelmek kiváltása a gyülekezési jog korlátozásának alapjául nem szolgálhat.
[20] Nem vitatta, hogy a gázai konfliktus kapcsán más országok fővárosaiban valóban zajlottak olyan gyűlések, amelyek elveszítették békés jellegüket, ugyanakkor nem minden gyűlés vált békétlenné. Utalt arra, hogy hasonló gyűlést tartottak Budapesten, 2014-ben, ami szintén nem vált erőszakossá, sőt, Magyarországon még egyáltalán nem volt olyan, a palesztinok izraeli helyzetét érintő gyűlés, amely erőszakossá vált volna. Az alperes nem adta indokát annak, hogy a más országokban tapasztalt fizikai atrocitásokra figyelemmel mekkora a valószínűsége, hogy a perbeli gyűlés is fizikai atrocitásba torkollana. Az egyes nyugat-európai országokban, illetve a Magyarországon élő muszlim lakosság demográfiai-szociológiai helyzete közötti jelentős különbségek azt támasztják alá, hogy itt jóval kisebb a valószínűsége annak, hogy egy muszlimok részvételével (is) zajló gyűlés erőszakossá válna.
[21] Kifogásolta, hogy az alperes a korábban megtiltott és ezért meg nem tartott gyűlésekről azt feltételezi, hogy azok erőszakot éltető, terrorpárti tüntetések lettek volna. A palesztinpártiság nem azonos a Hamász támogatásával vagy bármilyen terrorakció helyeslésével, a palesztinpártiság nem illegális.
[22] Nem vitatta, hogy általánosságban igaz, hogy a gyűlés megtartása felvethet bizonyos kockázatokat, és hogy akár a gyűlés résztvevői között, akár a gyűlés és egy esetleges ellentüntetés résztvevői között feszültség is támadhat. Ez azonban szerinte minden gyűlésről elmondható. Önmagában ez a lehetséges kimenetel nem alapozhatja meg a gyülekezési jog gyakorlásának korlátozását. Éppen ellenkezőleg, ez a lehetséges forgatókönyv az alperes biztosítási kötelezettségét alapozza meg. Maga is nyilatkozott arról, hogy a békés jelleget megzavaró résztvevőket szervezőként, a rendezők segítségével eltávolítja a gyűlésről, és a békés jelleget minden rendelkezésre álló eszközzel fenntartja.
[23] Sérelmezte, hogy a tiltás a gyülekezési joga aránytalan korlátozását jelenti. Az alperes a határozat indokolásában nem jelölte meg azokat a korlátozási, előírási lehetőségeket, amelyeket fontolóra vett, és azokat az indokokat, amelyek alapján ezeket a lehetőségeket elvetette. Az egyeztetés során nem tette lehetővé, hogy kísérletet tegyen az alperes aggályainak eloszlatására, akár a bejelentett gyűlése paramétereinek megváltoztatása révén.
[24] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte. Perköltséget számított fel.
[25] Fenntartotta a határozatában foglaltakat. Álláspontja szerint az előírt eljárási rendben, az irányadó jogszabályok maradéktalan betartásával hozta meg a határozatát.
[26] Felhívta a figyelmet arra, hogy társszerve minősített adatot tartalmazó értékelő-elemző dokumentumot készített, és kérte, hogy abba a Kúria eljáró tanácsa tekintsen be.
A Kúria döntése és jogi indokai
[27] A kereset – az alábbiak szerint – nem alapos.
[28] A Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy jogszerűen döntött-e az alperes, amikor a keresettel támadott határozatával a felperes által bejelentett gyűlés megtartását megtiltotta. A keresettel támadott határozat jogszerűségét a Kúriának a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 2. § (4) bekezdése, 84. § (2) bekezdése, 85. § (1) és (2) bekezdései, valamint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 342. § (1) bekezdése szerint a kereseti kérelem és az ellenkérelem korlátai között, a meghozatalának időpontjában fennálló tények alapján kellett vizsgálnia. A tényállást a felek jogi képviselőinek személyes meghallgatását követően, a Kp. 78. § (1) és (2) bekezdéseire, valamint a Pp. 279. § (1) és (2) bekezdéseire figyelemmel a peres felek tényállításai és az általuk rendelkezésre bocsátott bizonyítékok egyenként és összességében, a megelőző eljárásban megállapított tényállással is összevetve történő értékelése alapján, a meggyőződése szerint állapította meg.
[29] Mindenekelőtt a Kúria rámutat arra, hogy az alperes határozata kétségkívül tartalmaz pontatlanságokat. Helytállóan hivatkozott a felperes arra, hogy az iratokban nincs nyoma, miszerint „iszlamistákat”, illetve „világbékét” említett volna. A Kúria előtti meghallgatása során ezt az alperes képviselője el is ismerte, arra utalt, hogy a határozatban elírás történt. E megfogalmazásbeli pontatlanságoknak mindazonáltal az ügy érdemi eldöntésére kiható jelentősége nem volt, így a keresetnek való helyt adáshoz nem vezethettek.
[30] Előre bocsátja még a Kúria, hogy az alperes a határozatát egyszerre alapította a Gytv. 13. § (1) bekezdésében meghatározott közrendi, illetve közbiztonsági okokra, ugyanakkor indokolásában a közrend veszélyeztetésének kérdését a közbiztonság veszélyétől nem választotta el. A közrendi veszély az Alaptörvény által meghatározott alkotmányos rend veszélyeztetését jelenti, ami a tiltó okok körében önálló vizsgálat tárgyát kell, hogy képezze. Az az alperes határozatából is megállapítható, hogy a felperes az általa bejelentett gyűlés lényegének tekintette, hogy a különböző vallási, illetve politikai meggyőződésű résztvevők a béke iránti igényüket együttesen fejezzék ki. Kiemeli a Kúria, hogy az ellentétes vélemények megjelenésének kockázatát az adott ügyben annak tükrében kellett értékelni, hogy a gyűlés aktualitását egy elkövetett és jelenleg is folyamatban lévő – az alperes határozatában bemutatott – terrorcselekmény adja. A közrend veszélyeztetettsége körében nem csupán és nem is elsősorban a felperes szándékának, a gyűlés bejelentett céljának kellett jelentőséget tulajdonítani, hanem a gyűlés előbb megjelölt összefüggéseinek. Erre figyelemmel ugyanis önmagában (a közbiztonság veszélyeztetésétől függetlenül is) megalapozottan feltehető, hogy a perbeli gyűlés megtartása a közrendet közvetlen, szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyeztetné.
[31] A Gytv. 13. § (1) bekezdése alapján a gyülekezési hatóság a gyűlésnek a bejelentésben megjelölt helyszínen vagy időpontban való megtartását akkor tilthatja meg, ha az egyeztetést követően rendelkezésre álló információk alapján megalapozottan feltehető, hogy a gyűlés a közbiztonságot vagy a közrendet közvetlenül, szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyezteti, illetve mások jogainak és szabadságának szükségtelen mértékű és aránytalan sérelmével jár, és a közbiztonság, a közrend vagy mások jogainak és szabadságának védelme enyhébb korlátozással nem biztosítható.
[32] A Gytv. idézett rendelkezése – a felperes keresetben kifejtett álláspontjával ellentétben – nem várja el a teljes bizonyosság, bizonyítottság szintjét az alperestől. Kiemeli a Kúria, hogy a közterületi gyűlés bejelentésének vizsgálata során nem egy múltbeli, hanem egy jövőbeni, még meg nem történt eseményről kell állást foglalni. Ennek majdani alakulását pedig értelemszerűen csak a valószínűség szintjén lehet prognosztizálni. A Gytv. 13. § (1) bekezdésében írt „megalapozottan feltehető” kifejezés arra utal, hogy a közrend vagy a közbiztonság közvetlen, szükségtelen és aránytalan mértékű veszélye, illetve mások jogainak és szabadságának szükségtelen mértékű és aránytalan sérelme a rendelkezésre álló adatokból, tényekből, ténybeli körülményekből előre látható, várható, gyanítható, vagyis valószínű. A veszély, illetve a sérelem bekövetkezésének megalapozott valószínűsítése csak tényeken alapuló következtetések útján történhet. A gyülekezési hatóságnak a törvény szerint az egyeztetést követően rendelkezésre álló – tényekkel alátámasztható – információkból kell levonni a jövőre vonatkozó, valószínűséget megalapozó következtetését. Mindazonáltal az – a felperes okfejtésével szemben – nem szempont a bejelentés vizsgálatakor, hogy a gyűlést azonnal oszlatni kellene-e, a Gytv. 13. § (1) bekezdése az alperes által mérlegre teendő szempontokat világosan meghatározza, ez pedig nincs ezek között.
[33] A fentiekhez képest a felperest – a perbeli gyűlés megtiltására levont következtetést vitató kereseti érvelése mentén – a közigazgatási per szabályai szerint [Kp. 78. § (1) bekezdés, Pp. 265. § (1) bekezdés] már annak a bizonyítása terhelte, hogy az alperes határozatban felsorakoztatott tényekből levont következtetése okszerűtlen, ezért megalapozatlan.
[34] Az alperes a határozatában a döntését alátámasztó tényként vette számba az Izrael és a Hamász terrorszervezet között fennálló háborús helyzetet, a Hamász alapítójának felhívását, a gyűléshez való szabad csatlakozás lehetőségét, a helyszín szimbolikus jelentését, valamint a más európai nagyvárosokban megtartott, hasonló gyűlések erőszakossá válását. E tények fennállását a felperes a keresetében nem vitatta, csupán azok mikénti értékelését kifogásolta.
[35] A Hamász alapítójának felhívása egyike azon tényeknek, amelyre az alperes a határozatát alapította. Ennek elhangzását a felperes nem vitatta. Arról, hogy a felhívás kikhez juthatott el, illetve, hogy annak üzenetét ki hogyan értékeli, kit milyen cselekedetre indít, egzakt információ kétségtelenül nem áll rendelkezésre, ugyanakkor az alperes feltevése nem tekinthető minden alapot nélkülözőnek, okszerűtlennek. A felhívásban – a felperes kiegészítése szerint – megjelölt időpont (2023. október 13.) egyfelől időben még mindig közelinek tekinthető, másfelől a felhívásban foglaltak a konkrét időponton túlmutató jelentéstartalmat is hordoznak. A gyűlés felperes által említett technikai kelléke („béke” feliratú molinó), az elhangzó beszédek és megjelenített üzenetek tartalma az adott körülmények között bizonyosan nem tekinthető elégségesnek a gyűlés békés jellegének garantálásához.
[36] A gyűléshez való szabad csatlakozás lehetősége kapcsán éppen a felperes általánosított a keresetében, mert nem minden rendezvény esetében értékelhető valós veszélyként, hogy potenciálisan a Hamász terrorszervezet melletti kiállásra kínálna táptalajt (ilyen megállapítás a Kúria követendő gyakorlatában sem lelhető fel). Ezzel szemben a perbeli gyűlés időpontja, helyszíne, tematikája az adott helyzetre konkretizálja a közbiztonság veszélyének fennállását, amely veszély éppen emiatt közvetlennek minősül. A gyűlés békés jellegének biztosítására vonatkozó kötelezettség a bejelentés vizsgálatakor a mérlegelés keretein kívül esik, hiszen a törvény szerint nem azt kell értékelni, hogy ha egy gyűlés valószínűsíthetően békétlen lenne, akkor az rendvédelmi eszközökkel kezelhető-e. A közbiztonság közvetlen, szükségtelen és aránytalan mértékű veszélye esetére a Gytv. a megtiltás (vagy a korlátozás) jogkövetkezményének alkalmazását írja elő.
[37] Helyesen utalt a felperes arra, hogy a helyszín megválasztása a szervezői szabadság része. Mindazonáltal, ha a helyszínválasztásnak – az adott esetben általa is elismerten – szimbolikus jelentéstartalma van, akkor ez is egy olyan tény, amelyet az alperes a határozata meghozatala során értékelhet. A Kúria rámutat, hogy keresetében a felperes is elképzelhetőnek tartotta, hogy a helyszín szimbolikája negatív érzelmeket kelthet, ez pedig – bár önmagában valóban nem szolgálhat (de önmagában nem is szolgált) a gyülekezési jog korlátozásának alapjául – nincs összhangban az általa hangoztatott békére, megbékélésre törekvéssel, hanem éppen a feszült helyzet kiélezéséhez járul hozzá.
[38] A más európai nagyvárosokban megtartott, hasonló gyűlések tapasztalatai kapcsán a felperes hivatkozott ugyan arra, hogy nem minden gyűlés vált békétlenné, ugyanakkor azt sem vitatta, hogy valóban zajlottak olyan gyűlések, amelyek elveszítették békés jellegüket. Az alperesnek ezt a tényt ugyancsak a perbeli gyűlés békétlenségének veszélyére utalóként kellett értékelnie. A Magyarországon korábban, így a 2014-ben tartott gyűlések kapcsán a Kúria utal a körülmények alapvető megváltozására (clausula rebus sic stantibus). 2014-ben a nemzetközi helyzet eltérő volt, egy akkor tartott gyűlés békés jellegéből egyenesen nem következik, hogy egy 2023. novemberében tartandó gyűlés ugyancsak békés lenne. A felperes érvelése szerint ugyan Magyarországon kisebb a valószínűsége a fizikai atrocitásoknak, a gyűlés erőszakossá válásának, ám mindennek valószínűségét saját maga is fennállónak látta.
[39] Az alperes a határozata indokolásában csupán annak tényét szerepeltette, hogy a felperes által korábban bejelentett egy hasonló gyűlést megtiltotta, illetve, hogy a felperes ezt a döntését tudomásul vette (01000-160/1477-2/2023. rendb.). Nem szerepel olyan megállapítás a határozatban, hogy ez a gyűlés erőszakot éltető, terrorpárti tüntetés lett volna, a „palesztinpártiság” is csak a felperes érvelésében jelenik meg.
[40] Összességében azt a felperes is elismerte a keresetében, hogy az általa bejelentett gyűlés biztonsági szempontból kockázatos, annak békés jellege legalábbis kétséges. A Kúria nem értett egyet a felperes azon okfejtésével, hogy ez az állítás minden gyűlés esetében egyformán igaz lehetne, mert ez minden esetben egyedi mérlegelést igénylő kérdés. Az alperes az adott ügy egyedi körülményeit figyelembe véve végezte el a helyzetet elemző értékelését, és ennek alapján – a törvényi feltételek fennállását megállapítva – döntött a gyűlés megtiltásáról. Amint arra a Kúria fentebb már utalt, csak a gyűlés megtartása esetén értelmezhető a békés jelleg biztosítására vonatkozó kötelezettség. A felperes által tett vállalások (a békés jelleget megzavaró résztvevők eltávolítása, a békés jelleg fenntartása) súlytalanok.
[41] A felperes sérelmezte, hogy az alperes a korlátozó határozat meghozatalának lehetőségét indokolás nélkül elvetette, azonban az általános érvelésén túl ő maga sem mutatta be, hogy milyen korlátokkal tartaná még elfogadhatónak a gyűlés megtartását. Az alperes az egyeztetésről felvett jegyzőkönyv szerint ugyan tényleg nem jelezte, hogy kompromisszumos megoldásra egyáltalán nem lát módot, de a felperes sem tárt konkrét, megfontolható javaslatot sem az alperes, sem azt követően, akár a meghallgatás során a Kúria elé. Miután a perbeli gyűlés lényegi magját a felperes bejelentése alapján az képezi, hogy az adott időpontban és helyszínen együtt demonstráljanak a különböző vallású, nemzetiségű emberek, korlátozó határozat meghozatalát – e lényegi mag érintése nélkül – a felperes további nyilatkozatának hiányában a Kúria sem látta lehetségesnek.
[42] A Kúria betekintett az alperes társszervének minősített adatot tartalmazó irataiba, azonban az abban foglaltak figyelembevételére a jelen ügyben nem vette figyelembe.
[43] A rendelkezésre álló – tényeken alapuló – információk egyenként és összességében történő értékelése alapján a Kúria megállapította, hogy az alperes okkal következtetett a tiltó ok fennállására. A felperes által bejelentett gyűlés minden észszerű megfontolás szerint a békés jelleg elveszítésének közvetlen veszélyét hordozza, így annak megtartása közvetlenül, szükségtelenül és aránytalanul veszélyeztetné a közrendet és a közbiztonságot is. A közbiztonság a jogállam intézményrendszerének és a demokratikus társadalom működésének nélkülözhetetlen feltétele és így általánosságban alkotmányos érték és alkotmányos cél [13/2001. (V. 14.) AB határozat, 3284/2020. (VII. 17.) AB határozat]. A felperes által bejelentett gyűlés mindezek miatt, a Gytv. 13. § (1) bekezdésére figyelemmel nem tartható meg, ezért azt meg kellett tiltani. Erre figyelemmel a felperes Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésében és a Gytv. 1. §-ában biztosított békés gyülekezéshez fűződő jogának sérelme nem volt megállapítható, annak alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával történt korlátozása az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésének is megfelel.
[44] A támadott közigazgatási határozat a keresetben megjelölt körben nem bizonyult jogszabálysértőnek, ezért a bíróság a felperes keresetét – mint alaptalant – a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján elutasította.
A döntés elvi tartalma
[45] I. A Gytv. 13. § (1) bekezdésében írt „megalapozottan feltehető” kifejezés arra utal, hogy a közrend vagy a közbiztonság közvetlen, szükségtelen és aránytalan mértékű veszélye, illetve mások jogainak és szabadságának szükségtelen mértékű és aránytalan sérelme a rendelkezésre álló adatokból, tényekből, ténybeli körülményekből előre látható, várható, gyanítható, vagyis valószínű. A veszély, illetve a sérelem bekövetkezésének megalapozott valószínűsítése csak tényeken alapuló következtetések útján történhet. A gyülekezési hatóságnak az egyeztetést követően rendelkezésre álló – tényekkel alátámasztható – információkból kell levonni a jövőre vonatkozó, valószínűséget megalapozó következtetését.
II. A gyűlés megtiltására levont következtetést vitató kereseti érvelés esetén a közigazgatási perben abban a kérdésben kell állást foglalni, hogy a rendelkezésre álló – tényeken alapuló – információk egyenként és összességében történő értékelése alapján az alperes okkal következtetett-e a tiltó ok fennállására.
III. A közrendi veszély az Alaptörvény által meghatározott alkotmányos rend veszélyeztetését jelenti, ami a tiltó okok körében önálló vizsgálat tárgyát kell, hogy képezze. Az ellentétes vélemények megjelenésének kockázatát az adott ügyben annak tükrében kellett értékelni, hogy a gyűlés aktualitását egy elkövetett és jelenleg is folyamatban lévő – az alperes határozatában bemutatott – terrorcselekmény adja. A közrend veszélyeztetettsége körében nem csupán és nem is elsősorban a felperes szándékának, a gyűlés bejelentett céljának kellett jelentőséget tulajdonítani, hanem a gyűlés előbb megjelölt összefüggéseinek.
Záró rész
[46] A Kúria a közigazgatási jogvitát a Gytv. 15. § (2) bekezdése, a Kp. 4. § (1) bekezdése, (3) bekezdés a) pontja, 5. § (1) bekezdése és 124. § (2) bekezdés d) pontja alapján, a Kp. XXI. Fejezete szerinti elsőfokú egyszerűsített közigazgatási peres eljárásban, tárgyaláson kívül bírálta el.
[47] Az alperes költségeinek megfizetésére a felperes a Kp. 35. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 83. § (1) bekezdése alapján köteles. A Kúria a perköltség összegét a Pp. 82. § (3) bekezdésére, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendeletben foglaltakra figyelemmel határozta meg, megállapítva, hogy a felszámítás a ténylegesen elvégzett ügyvédi (kamarai jogtanácsosi) tevékenységgel arányos volt.
[48] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdés h) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 45/A. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű kereseti illeték viselésére a felperes a Pp. 101. § (1) bekezdése, valamint 102. § (1) bekezdése alapján köteles. Az illetéket a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára kell az esedékesség napjáig megfizetni. A megfizetés során közleményként fel kell tüntetni a Kúria megnevezését, a Kúria e határozatának ügyszámát és a fizetésre kötelezett adóazonosító számát.
[49] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp. 126. § (3) bekezdése kizárja.
Budapest, 2023. november 16.
Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke
Dr. Remes Gábor s.k. előadó bíró
Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró
Dr. Varga Eszter s.k. bíró
Dr. Sugár Tamás s.k. bíró