Gfv. VII.30.267/2018/4. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

CSŐDELJÁRÁS

Tárgyszavak:
-    vagyonfelügyelő díjának megállapítása
-    a vagyonfelügyelő ellenőrzése és véleménye

Gfv.VII.30.267/2018/4.

Végzés

A határozathozatal dátuma: 2018. június 19.

„A felülvizsgálati eljárás tárgya kizárólag az volt, hogy értelmezte-e és helyesen értelmezte-e a jogerős végzés a Cstv. 16. § (3) bekezdésének azt a felvezető szövegét, mely szerint „a vagyonfelügyelő díjának mértéke a 8. § (2) bekezdésének c) pontja alapján csatolt, a vagyonfelügyelő által ellenőrzött és írásban véleményezett mérlegben szereplő eszközök könyvszerinti értékének” meghatározott százaléka.
A Kúria álláspontja szerint abból kell kiindulni a jogszabályhely értelmezésekor, mi a célja a csődeljárásban annak, hogy a vagyonfelügyelőnek ellenőriznie kell az adós által becsatolt mérleget és azt véleményeznie is kell.
A csődeljárás megindításával az adós nem veszíti el a rendelkezési jogát a vagyontárgyai felett, azt – a törvényben meghatározott, a vagyonfelügyelőt megillető jogokkal korlátozottan – megtartja a teljes eljárás tartama alatt [Cstv. 13. § (2) bekezdés]. A hitelezők nincsenek feljogosítva arra, hogy saját személyükben ellenőrizzék az adós gazdálkodását, vagy azt, hogy az adós által elkészített mérleg helytálló-e, mert ezt a feladatot a törvény a Cstv. 13. § (3) bekezdése szerint a vagyonfelügyelőre bízta. Ebből következően a vagyonfelügyelő ellenőrzésének és véleményének az a célja, hogy a hitelezők számára igazolja, valóban akkora vagyonnal gazdálkodik az adós, mint amekkorát a mérlegében feltüntet, és ennek figyelembe vételével ajánlotta fel az adós a hitelezők számára az egyezségi ajánlatának megfelelő kielégítést. A vagyonfelügyelő ellenőrzése és véleménye tehát az a garancia, amely a hitelezők számára biztosítékot szolgáltat arra, az adós a valóságnak megfelelően mutatta be a hitelezőknek a gazdasági helyzetét. Ez a kötelezettség jelenik meg a vagyonfelügyelő Cstv. 15. § (1) bekezdésében szabályozott kártérítési felelősségében.
Ha a vagyonfelügyelő ellenőrzése alapján kiderül, hogy az adós a csődkérelméhez becsatolt mérlegében nem a valóságnak megfelelően tüntette fel az adatokat, vagyona eltér – lényegesen nagyobb vagy kisebb – az ott megjelöltnél, úgy ez a mérleg nem szolgálhat alapul a vagyonfelügyelői díj megállapításához. Nem kizárólag az adós vagyontárgyai értékelésében való eltérés alapján alakulhat ki egy ilyen állapot – jóllehet feltűnően nagy, a rendelkezésre álló adatokból nem következő értékelési eltérések esetén sem fogadható el az adós által készített mérleg –, hanem például olyankor, ha az adós olyan vagyontárgyat tüntetett fel sajátjaként, amely nem a tulajdona, illetve ha a tulajdonában álló vagyontárgyakat nem tüntette fel. Ugyanígy a forrásoldal hibái is megalapozhatják azt, hogy a vagyonfelügyelő ellenőrzése és véleménye alapján azt állapíthatják meg a hitelezők, az adós mérlege – és így a számukra bemutatott, rendelkezésre álló vagyon – nem felel meg a valóságnak. Ennek következményeit a hitelezők vonhatják le az egyezségkötés során, illetve a bíróság az egyezség jóváhagyása körében.
A fentiekből következően az adott esetben, amikor az adós által sem vitatottan az adós nem tüntette fel a mérlegében valamennyi vagyontárgyát, és ezt a vagyonfelügyelő a véleményében a hitelezők elé tárta, nem fogadható el a vagyonfelügyelői díj számításának alapjául az adós nem valamennyi vagyontárgyát feltüntető mérleg.
A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy mindig az adott ügy tényállása alapján lehet állást foglalni abban a kérdésben, milyen összegű díjazás illeti meg a vagyonfelügyelőt, s ugyan az adós mérlegéből kell kiindulni, de ettől a vagyonfelügyelő véleményében foglaltak alapján el lehet térni.”