Gfv. VII.30.161/2017/13. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁS

FELSZÁMOLÁS

 

Tárgyszavak:

-         csődeljárás megszüntetése miatt indult felszámolás

-         engedményezés

-         kielégítési sorrend

-         kis- vagy mikrovállalkozás

-         egységes fizetésképtelenségi eljárás

-         határidők számítása

 

Végzés

 

A határozat száma: Gfv.VII.30.161/2017/13.

 

A határozat meghozatalának időpontja: 2017. december 12.

 

„Az adott ügyben abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a felszámolást megelőző fizetésképtelenségi eljárás, a csődeljárás milyen hatással van a felszámolásra.

A Cstv. több helyen is előírja a felszámolás megindulása után az adós tevékenységének a felszámolást megelőző időszakra vonatkozó vizsgálatát, amely a hitelezők kielégítését befolyásolhatja. Így a vezető tisztségviselők felelőssége (Cstv. 33/A. §) a felszámolás kezdő időpontját (Cégközlönyben való közzététel) megelőző három évre visszamenőleg vizsgálható, az adós által kötött szerződések megtámadására a felszámolási eljárás kezdő időpontjától számított öt év [Cstv. 40. § (1) bekezdés a) pont], három év [Cstv. 40. § (1) bekezdés b) és d) pont], illetve 90 nap [Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pont] áll rendelkezésre. E perekben is alapvető annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy egységes eljárásnak tekinthető-e a sikertelen csődeljárás az azt automatikusan követő felszámolással. A Kúria a Gfv.VII.30.321/2013/8. számú ítéletében arra a következtetésre jutott, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdésében meghatározott tényállások esetén egységesnek kell tekinteni a csődeljárást a felszámolási eljárással, és a határidők számításánál a csődeljárás lefolytatása iránti kérelem benyújtását tekintette a felszámolási eljárás kezdő időpontjának.

A hitelezők felszámolás során történő joggyakorlására is kihathat az, hogy mi történt a felszámolást megelőző időszakban. Így a Cstv. 36. §-ában foglaltak alkalmazására, illetve a 57. § (1) bekezdése szerinti kielégítési sorrendre is befolyással van, hogy honnan számítanak azok az időtartamok, amelyeket a törvény szerint vizsgálni kell. 

Az adott jogvita arra irányul, hogy a csődeljárás időtartamát, a felszámolás megindulásáig tartó időszakot is figyelembe kell-e venni a fenti határidők számításánál.

A Kúria álláspontja az, a Cstv. 57. § (7) bekezdésének helyes értelmezése szerint nem csupán a felszámoló által nyilvántartásba vett követelés esetében kizárt, hogy a követelés engedményezése a kielégítési sorrendben elfoglalt helyét érintse. Már a felszámolás kezdő időpontjában bekövetkezik ez a helyzet, mert – ahogyan azt a másodfokú bíróság helytállóan megállapította – a jogalkotó a felszámolás alatt történő rosszhiszemű engedményezések gyakorlatának kívánt gátat vetni, nem kívánta azonban kizárni a felszámolás előtt történt változások joghatásainak érvényesülését. E rendelkezésnek az az indoka, hogy a felszámolásban a bejelentkezett hitelezők megismerhetik az adós gazdasági helyzetét és a többi hitelező igényét, azok jogalapját, s ezen információkból egyértelműen megállapítható számukra, hogy a felszámolási kielégítési sorrend alapján az adós vagyonából milyen kifizetésre számíthatnak.

A csődeljárás a felszámolás elkerülését célzó eljárás, sikertelensége esetén azonban automatikusan, a felek akaratától függetlenül indul a felszámolás. A csődeljárásban a hitelezők ugyanúgy többletinformációhoz juthatnak az adóssal szembeni követelésekre és az adós vagyonára vonatkozóan, mint a felszámolás során, ezért megállapítható, hogy a csődeljárás és a felszámolási eljárás e vonatkozásban azonos feltételeket teremt a hitelezők tekintetében. Ennek alapján fel tudják mérni – egy sikertelen csődeljárás esetén –, hogy a felszámolás megindulása következtében milyen kielégítésre számíthatnak.

Nem vitásan a fizetésképtelenségi eljárást megelőzően az adós és a hitelezők közötti jogviszonyokat a polgári jogi szabályok alakítják. A fizetésképtelenségi eljárás (csődeljárás vagy felszámolás) megindulásával azonban az eljárások egyik vagy másik félre vonatkozó kényszerjellegéből fakadóan a polgári jogi szabályok helyébe speciális rendelkezések léphetnek. E rendelkezések érvényesülése csak úgy biztosítható, ha alkalmazásuk során a fizetésképtelenségi eljárások egységnek minősülnek, s ennek alapján vizsgálható a konkrét ügyben az időtartam.

Ugyan sem a csődeljárás, sem a felszámolási eljárás tartama alatt nem kizárt az adóssal szembeni követelés engedményezése, azonban az adóssal szemben a csődeljárás kezdő időpontjától, illetve ennek hiányában a felszámolás kezdő időpontjától kezdődően engedményezéssel megszerzett követelések a felszámolás során nem élveznek olyan kedvező helyzetet, mint az eredetileg is a hitelezőt megillető követelések. 

Mindezek alapján tehát kimondható: a csődeljárás időtartamát, a felszámolás megindulásáig tartó időszakot a felszámolási eljárás részeként kell figyelembe venni a fenti határidők számításánál, a jogkövetkezmények megállapításánál.

A fenti jogértelmezést támasztja alá a Cstv. 28. § (1) bekezdés f) pontjának az a rendelkezése, amely szerint a csődeljárásban már nyilvántartásba vett követeléseket nem kell újra bejelenteni, azokat a felszámolónak automatikusan nyilvántartásba kell vennie. Nem szűnik meg tehát a nyilvántartásba vétel a csődeljárás megszüntetésével, mert az abból automatikusan induló felszámolásban e követelések már eleve nyilvántartásba vettnek minősülnek. (Ennek kizárólag a nyilvántartásba vételi díj a korlátja, a csődeljárásban befizetett nyilvántartásba vételi díjnak megfelelően azonban a követelés akkor is figyelembe veendő, ha a hitelező nem egészíti ki a díjat.)”