C-112/00 sz. ítéletének összefoglalása

Nem ellentétes a közösségi joggal, hogy az osztrák hatóságok nem tiltották be a Brenner autópályán tartott békés demonstrációt, amely csak korlátozott ideig tartott - A közigazgatási hatósági határozatot - amelyet a véleménynyilvánítási- és gyülekezési szabadság tiszteletben tartása indokolt - olyan intézkedések kísérték, amelyek lehetővé tették a Közösségen belüli kereskedelem súlyos megzavarásának elkerülését.

A BÍRÓSÁG EUGEN SCHMIDBERGER, INTERNATIONALE TRANSPORTE UND PLANZÜGE CÉGGEL KAPCSOLATOS ELJÁRÁSA

A Transitforum Austria Tirol nevű környezetvédelmi egyesület 1998. június 12-étől 13-áig tartó demonstrációt szervezett a Brenner autópályán, hogy felhívja a nyilvánosság figyelmét az ezen az útvonalon a jelentősen megnövekedett forgalom által előidézett környezetszennyezési problémákra, és hogy felszólítsa az osztrák hatóságokat a szükséges intézkedések megtételére. 1998. május 15-én az egyesület erről megfelelő módon értesítette az illetékes közigazgatási hatóságot (Innsbruck-i Bezirkshauptmannschaft), valamint a hírközlő szerveket, amelyek továbbították az információkat az osztrák, a német és az olasz autósoknak. Az osztrák hatóságok által az osztrák jog szempontjából jogszerűnek talált demonstrációt a kijelölt időpontban békésen megtartották, amely egyúttal a Brenner autópálya teljes, harminc órán át tartó forgalom előli elzárását okozta.

Az Olaszország és Németország közötti szállításra szakosodott Schidberger cég az osztrák bíróságok előtt pert indított, hogy kártérítést követeljen Ausztriától, mivel felelősnek tartotta az egyik legfontosabb közösségi jogi alapelv - az áruk szabad mozgása - korlátozásáért. A cég száznegyvenezer schilling (tízezer-egyszázhetvennégy euró) értékben követelt kártérítést, mivel öt megrakott járműve vált mozgásképtelenné négy egymást követő napon keresztül (a demonstráció előtti nap banki szünnap volt, a demonstrációt követő két nap pedig a hétvégére esett, ami alatt a teherautók elvileg nem közlekedhetnek).

Az Innsbrucki Oberlandesgericht (Fellebbviteli Bíróság) hangsúlyozza, hogy elsősorban a közösségi jog követelményeit kell figyelembe venni. Álláspontja szerint különösen azt kell eldönteni, vajon az áruk szabad mozgásának elve megköveteli-e a tagállamoktól, hogy szabad hozzáférést biztosítsanak a főútvonalakhoz, és vajon ez a kötelezettség megelőzi-e az alapvető jogoknak, többek között jelen esetben a kérdéses véleménynyilvánítási- és gyülekezési szabadság biztosítását. Különösen ebben a kérdésben kéri a Bíróság útmutatását az előzetes döntéshozatali eljárásban (EK-Szerződés 234. cikke).

A Bíróság először is rámutat arra, hogy az áruk szabad mozgása a Közösség egyik alapvető elveinek egyike, és e szabadság bármiféle akadályozását ki kell iktatni a tagállamközi viszonylatban. Ha egy tagállam tartózkodik a Közösségen belüli kereskedelem akadályainak kezeléséhez megkívánt intézkedések megtételétől, felelőssége megállapítható lehet akkor is, ha azokat nem az állam idézte elő, hanem magánszemélyek cselekményeinek eredményképpen jöttek létre, ahogy az 1997-ben, Franciaországban történt .

A Bíróság hangsúlyozza, ez a kötelezettség annál inkább is alapvetőbb, mert olyan elsődleges fontosságú főútvonalról van szó mint a Brenner autópálya, amely egyike az Észak-Európa és Észak-Olaszország közötti legfőbb kapcsolódási vonalaknak. Következésképpen az, hogy Ausztria nem tiltott be egy olyan demonstrációt, amely ezt az autópályát mintegy harminc órán keresztül elzárta, az Unión belüli, a Közösségen belüli árukereskedelem akadályozását jelenti, és ezért elvben összeegyeztethetetlen a közösségi joggal, hacsak objektíve nem igazolható az akadályozás.

A Bíróság szerint annak megállapításakor, vajon az áruk szabad mozgásának akadályozása igazolható-e, figyelembe kell venni a nemzeti hatóságok által elérni kívánt azon célt, amelyet akkor tartottak szem előtt, amikor az engedély megadásáról döntöttek: ebben az esetben a demonstrálók véleménynyilvánítási- és gyülekezési szabadságához való alapvető jogának tiszteletben tartását, amely jogokat Ausztria Alkotmánya, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezménye is garantálja, és amelynek betartását az Európai Közösségek Bírósága biztosítja. A Bíróság ebben a helyzetben szükségesnek tartja az érintett érdekek mérlegelését - egyfelől a véleménynyilvánítás szabadságának, és a gyülekezés szabadságának védelmét, másfelől az áruk szabad mozgásának való megfelelést -, és tekintettel a figyelmébe ajánlott különleges tényezőkre, annak eldöntését, hogy megfelelő egyensúlyt biztosítottak-e e két érdek között.

A Bíróság leszögezi, a helyzet egyáltalán nem olyan, mint 1997-ben, amikor is a Bíróság Franciaországot elmarasztalta kötelezettségei teljesítésének elmulasztása miatt. Éppen ellenkezőleg, a demonstrálók véleménynyilvánításhoz- és gyülekezéshez való jogukat békésen és a jogszabályok keretei között gyakorolták, figyelmet fordítottak arra, hogy a határ mindkét oldalán időben tájékoztassák az érintett úthasználókat, valamint egyetlen útvonalhoz való hozzáférést akadályoztak, egyetlen meghatározott alkalommal, és korlátozott időtartamra, amely lehetővé tette az osztrák hatóságok számára, hogy megfelelőképpen adjanak tájékoztatást, és másfelől megtegyék azokat a kísérő intézkedéseket, amelyekkel, amennyire lehet, korlátozzák a közúti közlekedés megzavarását (például alternatív útvonalak kijelölésével). Tekintettel a nemzeti hatóságok részére e téren biztosított széles mérlegelési jogkörre, tehát indokoltan rendelkeztek felhatalmazással arra, hogy megállapítsák, a demonstráció által elérni kívánt jogos cél nem érhető el a közösségi kereskedelmet kevésbé korlátozó intézkedéssel.

A Bíróság ezért úgy találja, hogy a demonstráció engedélyezése megfelelő egyensúlyt biztosított a demonstrálók alapvető jogainak védelme és az áruk szabad mozgásának követelménye között. Következésképpen nem mondható el az osztrák hatóságokról, hogy megsértették volna a közösségi jogot, és ezáltal megalapozták volna az érintett tagállam felelősségét.

(Az Európai Bíróság 2003. június 12-én kelt, C-112/00 sz. ítéletének összefoglalása)