9/2013. számú büntető elvi határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

B.9.

Amennyiben a mű először külföldön került nyilvánosságra, és szerzője külföldi, ő, illetve műve magyar szerzői jogi védelemben csak nemzetközi egyezmény, illetőleg viszonosság alapján részesülhet. Ezért a büntetőeljárás során a szerző (jogtulajdonos) honosságára és a mű első nyilvánosságra hozatalának helyére vonatkozó adatokat tisztázni kell.  [Btk. 329/A. §, Szjt. 2.§].

Az elsőfokú bíróság a 2005. szeptember 20-án kihirdetett ítéletével
az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki
34 rendbeli tiltott pornográf felvétellel visszaélés bűntettében [Btk. 195/A. § (1) bekezdés; tényállás 2/a) pont],
1 rendbeli tiltott pornográf felvétellel visszaélés bűntettében [Btk. 195/A. § (3) bekezdés; tényállás 2/b) pont],
22 rendbeli szerzői jogok megsértésének vétségében [Btk. 329/A. § (1) bekezdés; tényállás 3. pont],
1 rendbeli megrontás bűntettében [Btk. 202. § (2) bekezdés; tényállás 4/a) pont] és további
1 rendbeli megrontás bűntettében [Btk. 201. § (1) bekezdés; tényállás 4/b) pont].

Ezért őt – halmazati büntetésül – 4 évi börtönbüntetésre és a közügyektől 4 évi eltiltásra ítélte.

Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a másodfokú bíróság a 2006. május 16-án meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot az I. rendű terhelt tekintetében annyiban változtatta meg, hogy
a tényállás 2/a) és 2/b) pontja szerinti cselekményeit egységesen 35 rendbeli tiltott pornográf felvétellel visszaélés bűntettének [Btk. 195/A. § (1) bekezdés],
a tényállás 4/a) és 4/b) pontja szerinti cselekményeit folytatólagosan elkövetett megrontás bűntettének
minősítette, és rendelkezett arról, hogy az I. rendű terhelt a büntetés fele részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra.
Egyebekben a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet az I. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta.

Az elsőfokú ítélettel megállapított – és a másodfokú bíróság által kiegészített – tényállás, felülvizsgálati indítvánnyal érintett részének lényege a következő.

Tényállás 3. pontja:

2003. január 28-án az I. rendű terhelt lakásában tartott házkutatás során lefoglalt számítógépen és – az I. rendű terhelt kk. fia által használt – notebookon több, illegálisan másolt szoftver és program volt, melyeket az I. rendű terhelt a piacon, ismeretlen személytől, kb. 2000-3000 forintos áron vett.

A megjelölt illegális szoftver programokat részint az I. rendű terhelt telepítette fel, részint mással telepíttette fel a számítógépre.

Ezzel az I. rendű terhelt a programokat szerzői hozzájárulás és jogdíj fizetése nélkül többszörözte. Az I. rendű terhelt 22 sértett kiadónak (50 jogosulatlan másolattal) okozott vagyoni hátrányt a következők szerint: 3 DO: 6700 forint, Acclaim: 1200 forint, Activision:      16 600 forint, Blizzard: 9000 forint, BMG: 2000 forint, Digital Illusions: 2500 forint, Disney: 14 700 forint, Eidos: 4800 forint, Electronic Arts: 34 900 forint, Epic: 6000 forint, G+J Computer GmbH: 1500 forint, Infogrames: 4000 forint, Lego Media: 4000 forint, Lucasarts: 21 600 forint, Microsoft: 136 000 forint, Midway: 4000 forint, Panem: 3500 forint, Sierra: 4000 forint, Symatec Corporation: 12 500 forint, Virgin Interactive: 2500 forint, Westwood Studio: 6000 forint, Whiptail Interactive: 10 000 forint.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. rendű terhelt védője terjesztett elő – a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontját megjelölve – felülvizsgálati indítványt hatályon kívül helyezés és új eljárásra utasítás érdekében.

Az indítvány szerint az 1999. évi LXXVI. törvényben foglalt jogsérelem hiányában törvénysértő a tényállás 3. pontja szerinti, szerzői jogok megsértésének vétségében megállapított bűnösség; egyező alapon azzal, amit a Legfelsőbb Bíróság EBH 1494. számon közzétett határozatában kifejtett.

A közzétett döntés szerint a másolt mű megszerzése önmagában nem minősül felhasználásnak; felhasználónak a másoló, forgalomba hozó személy tekintendő, amivel ellentétes a másodfokú bíróság álláspontja.

Mindazonáltal az I. rendű terhelt büntethetősége elévült. Ellenkező álláspont azt jelentené, hogy a másoló, értékesítő személy büntethetőségének elévülése az értékesítéskor kezdődne, a vásárló viszont amíg a használata tart, büntethető lenne. Ehhez képest nem alapos a másodfokú bíróság arra hivatkozása, hogy a birtokban tartás időtartama alatt – mintegy állapot-bűncselekmény esetében – az elévülés meg sem kezdődik.

A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta, és a megtámadott határozat hatályban tartását indítványozta.

Nem alaposak az indítványnak a szerzői jogok megsértésének vétségében bűnösséget sérelmező támadásai.

Az irányadó tényállás szerint a terhelt a másolt szoftvereket nem csupán megvásárolta, hanem gépére telepítette, többszörözte, ami tényállásszerű magatartás.

A védő – Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára tett – észrevételében kifogásolta, hogy az eljárt bíróság nem tisztázta, hogy a szerzői jogi jogsértés kapcsán a 1969. évi III. törvény, vagy az azt 1999. szeptember 1-jétől felváltó 1999. évi LXXVI. törvény az irányadó; nem állapítható meg, hogy a felrótt elkövetés melyik törvény hatálya alá esik, tisztázatlan az elkövetési időpont; mindemellett fenntartotta elévülésre vonatkozó álláspontját.

A Legfelsőbb Bíróság az ügyben a Be. 420. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott; melyen a védő a felülvizsgálati indítványt fenntartotta és azzal, az ügyész pedig az írásbeli nyilatkozatában foglaltakkal egyező tartalommal szólalt fel.

A felülvizsgálati indítvány – eltérő indokkal, a következők szerint – alapos.

A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, kizárólag a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében megjelölt anyagi és eljárásjogi okból vehető igénybe. A jogerős ügydöntő határozat elleni jogi – és nem pedig ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja, tárgya nem a bíróság ténymegállapítása, hanem jogkövetkeztetése.

A jogkövetkeztetések – így a bűnösség megállapításának - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható. A Be. 423. §-a (1) bekezdése szerint ugyanis felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható; felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 419. § (1) bekezdés, 388. § (2) bekezdés].

Nem vizsgálható tehát a tényállás megalapozottsága, nincs mód a Be. 351. §-a (2) bekezdése szerinti esetleges hiányosságának – akár az iratok tartalma alapján való – kiküszöbölésére. Nem támadható a bíróság ténymegállapító tevékenysége és a bizonyítékok mikénti mérlegelése (sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában), s ezen keresztül a bűnösség kérdése, valamint a – minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül – a kiszabott büntetés, illetve mértéke.

Alapvető követelmény, hogy büntető anyagi jogi rendelkezésre kizárólag megállapított tényből vonható következtetés. Anyagi jogi felülvizsgálat tárgya tehát az, hogy a kifogásolt rendelkezés ténybeli alapját az ügydöntő határozat megállapította-e és az abból vont következtetés okszerű-e.

A megállapított tény helyessége közömbös [Be. 423. § (1) bekezdés]. A megállapított ténnyel kapcsolatos döntéshozatali tevékenységről számadás kérdése pedig nem anyagi jogi, hanem eljárásjogi felülvizsgálat tárgya lehet (indokolási kötelezettség megsértése címén; Be. 373. § (1) bekezdés III. pont). Utóbbi esetében pedig az érintett anyagi jogi rendelkezés helyessége közömbös, jelentősége annak van, ha nem állapítható meg (nem ellenőrizhető), hogy a bíróság mit vett számba, mit értékelt következtetése, mérlegelése során, vagy ha a rendelkezéshez képest eltérő az indokolás.

Következésképpen felülvizsgálatban az irányadó tényállásban nem szereplő, vagy attól eltérő tényre hivatkozó kifogás nem érvényesíthető, viszont az irányadó tényállás hiányossága anyagi jogi sérelmet eredményezhet, amennyiben ezáltal nem alkalmas jogkövetkeztetésre, vagy más jogkövetkeztetésre ad alapot.

A Legfelsőbb Bíróság a Be. 423. § (5) bekezdése szerinti vizsgálata során nem észlelt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontjában konkrétan és kimerítően meghatározott feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező – ekként az érdemi, anyagi jogi okból történő felülvizsgálatnak is akadályát képező - eljárási szabálysértést.

A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján felülvizsgálati ok, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.

A felülvizsgálati indítvány kifogásolta a 22 rendbeli szerzői jogok megsértésének vétsége miatt megállapított bűnösséget, hivatkozva az elévülésre, az irányadó tényállás szerinti magatartás jogellenességének hiányára, valamint arra, hogy tisztázatlan, melyik szerzői jogi törvény hatálya alá tartozik.  

A bűnösség megállapítása e körben valóban törvénysértő, azonban nem az indítvány szerinti, hanem attól eltérő indokok alapján.

A Btk. (1993. május 15-étől beiktatott) 329/A. § (1) bekezdésének 2000. március 1. és 2007. május 31. között hatályos rendelkezése szerint, aki az irodalmi, tudományos vagy művészeti alkotás szerzőjének a művén, előadóművésznek az előadóművészi teljesítményén, hangfelvétel előállítójának a hangfelvételén, rádió- vagy televízió-szervezetnek a műsorán, illetőleg film vagy adatbázis előállítójának a teljesítményén fennálló jogát haszonszerzés végett, vagy vagyoni hátrányt okozva megsérti, vétséget követ el.

A bűncselekmény megnevezése 2000. március 1-jétől 2002. március 31-éig szerzői vagy szomszédos jogok megsértése, azóta pedig szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése.

A bűncselekmény törvényi tényállása kezdettől keretdiszpozíció (függetlenül attól, hogy a 2007. évi XXVII. törvény 33. § (2) bekezdése szerinti módosítás folytán, csupán 2007. június 1-jén kezdődő hatállyal utal kifejezetten a szerzői jogról szóló törvényre). A Btk. 329/A. § tartalmát külön törvények, elkövetéskor hatályos rendelkezései határozzák meg (BH 2000.288. I.).

A Ptk. 86. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a szellemi alkotás a törvény védelme alatt áll, míg a (2) bekezdés szerint az alkotások meghatározott fajtáira, valamint egyes rokon tevékenységekre vonatkozó védelmet (ekként a jog védelmének, illetve más általi gyakorlásának részletes feltételeit) – a Ptk. rendelkezésein kívül – külön jogszabály határozza meg.

Szerzői jog esetében ez a szerzői jogról szóló törvény, ami 1999. augusztus 31. napjáig az 1969. évi III. törvény, 1999. szeptember 1. óta pedig az 1999. évi LXXVI. törvény.

Az 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.), a korábbival egyező tartalmú

1. § (1) bekezdése szerint „Ez a törvény védi az irodalmi, tudományos és művészeti alkotásokat.”

2. §-a szerint „Olyan műre, amely először külföldön került nyilvánosságra, az e törvényben meghatározott védelem csak akkor terjed ki, ha a szerző magyar állampolgár, vagy ha a szerzőt nemzetközi egyezmény, illetve viszonosság alapján a védelem megilleti.”

Az 1999. évi LXXVI. törvény 1-9. §-ához fűzött részletes indokolás szerint „A szerzői jogi törvény hatálya - a védelem territorialitásához igazodva - elsősorban a Magyarország területén nyilvánosságra hozott művekre terjed ki. ... Külföldi szerző művére a törvény védelme akkor terjed ki, ha az először hazánkban jelenik meg, itt jut először nyilvánosságra. Ha a mű először külföldön került nyilvánosságra, külföldi szerzőjét csak nemzetközi egyezmény vagy viszonosság alapján illeti meg a védelem. A magyar állampolgárságú szerzőt azonban akkor is mindenképpen megilleti a törvény szerinti védelem, ha műve először külföldön került nyilvánosságra.

Abban a kérdésben, hogy a külföldi szerzőt vagy a szerzői jog egyéb külföldi jogosultját megillető védelemre melyik nemzeti jog az irányadó, külföldi elemet tartalmazó tényállásról lévén szó, annak az országnak a nemzetközi magánjoga az irányadó, amelyben a védelmet igénylik, vagyis amelynek területén a szerzői jog léte, védelme és érvényesíthetősége kérdésessé válik. A magyar nemzetközi magánjogi kódex (az 1979. évi 13. törvényerejű rendelet) 19. §-a szintén tartalmaz erre az esetre megfelelő, általános kapcsoló szabályt: a szerzői jogokat annak az államnak a joga szerint kell elbírálni, amelynek a területén a védelmet igénylik. A lex loci protectionis alkalmazását elrendelő e kollíziós jogi normával szemben azonban elsőbbséget élveznek (tekintettel a törvényerejű rendelet 2. §-ában foglalt rendelkezésre is) a nemzetközi szerződéseknek azok a szabályai, amelyek a külföldi elemet tartalmazó szerzői jogi jogviszonyok megítéléséről szólnak”.

A Btk. 329/A. § (1) bekezdése szerint az elkövetési magatartás a szerző, művén fennálló jogának haszonszerzés végett, vagy vagyoni hátrányt okozva történő megsértése. Az elkövető a szerző (illetve jogtulajdonos) jogát sérti, ami értelemszerűen nem más, mint az Szjt. vonatkozó szabályának megsértése, magatartása az Szjt. szabályozásához képest jogsértő. Következésképpen a Btk. 329/A. § (1) bekezdésének elkövetési magatartása az Szjt.-ben meghatározottal ellentétes magatartás (értelemszerűen a törvényi tényállás többletelemeivel együtt). 

Nyilvánvaló azonban, hogy csupán az Szjt. hatálya alá tartozó mű képezheti a 329/A. § (1) bekezdésének tárgyát, mivel azt, illetve annak szerzőjét megillető védelemről rendelkezik az Szjt., a Btk. 329/A. § alanya pedig ennek a védett helyzetnek megsértőjét rendeli büntetni.

Az Szjt. 2. §-a értelmében magyar szerző (jogtulajdonos) művének jogvédelme - függetlenül attól, hogy a mű először hol került nyilvánosságra - az Szjt. alapján  biztosított, s ugyanez a helyzet, ha külföldi szerző műve először Magyarországon került nyilvánosságra. Ennélfogva ezekben az esetekben a Btk. 329/A. § alkalmazhatósága sem kérdéses.

Körültekintően vizsgálandó a Btk. 329/A. § tartalmát meghatározó Szjt. hatályának kérdése, ha a mű először külföldön került nyilvánosságra és szerzője külföldi. Ebben az esetben ugyanis őt, illetve ilyen művét csak nemzetközi egyezmény, illetve viszonosság alapján illeti meg a védelem.

A Btk. 329/A. §, illetve az Szjt. 2. §-a szempontjából jelentős – az elkövetéskor (tehát Magyarország Európai Unióhoz csatlakozását megelőzően) már megkötött – nemzetközi szerzői jogi egyezmények a következők:

 Az 1975. évi 4. tvr. által kihirdetett, az irodalmi és a művészeti művek védelméről szóló 1886. szeptember 9-i Berni Egyezmény Párizsban, az 1971. évi július 24. napján felülvizsgált szövege; a nemzetközi szerzői jogi együttműködés alapdokumentuma, világviszonylatban a legátfogóbb nemzetközi szerzői jogi egyezmény; Magyarország 1922. óta részese [Berni Uniós Egyezmény, BUE].

 Az 1975. évi 3. tvr. által kihirdetett, az (1952-ben Genfben elfogadott) Egyetemes Szerzői Jogi Egyezmény Párizsban, 1971. július 24. napján felülvizsgált szövege; Magyarország 1971 óta részese [ESZJE].

 Az 1993/26. számon közzétett Nemzetközi Szerződés, ami a Megállapodás a Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között a szellemi tulajdonról [Magyar Közlöny 1993/173.]; a megállapodás szerzői jogi tárgyú előírásainak teljesítéséről az 1994. évi VII. törvény gondoskodott.

 Az 1998. évi XLIV. törvénnyel kihirdetett, az előadóművészek, a hangfelvétel-előállítók és a műsorsugárzó szervezetek védelméről szóló, 1961-ben, Rómában létrejött nemzetközi egyezmény; a szerzői joggal szomszédos jogokat illetően a nemzetközi együttműködés alapdokumentuma; Magyarország a 4/1994. (II. 11.) OGY határozattal csatlakozott [RE].

 Az 1998. évi IX. törvénnyel kihirdetett, az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) keretében kialakított, a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó Marrakesh-i Egyezmény Mellékletének 1/C. pontja alatti, a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás; megerősítette a 72/1994. (XII. 27.) OGY határozat [Agreement on Trade-Related Aspects of Intellectual Property Rights: TRIPS Egyezmény].

 A 2004. XLIX. törvénnyel kihirdetett, a Szellemi Tulajdon Világszervezete 1996. december 20-án, Genfben aláírt Szerzői Jogi Szerződése, valamint Előadásokról és a Hangfelvételekről szóló Szerződése; megerősítette az 57/1998. (IX. 29.) OGY határozat [World Intellectual Property Organization (WIPO): Szellemi Tulajdon Világszervezete, szerződése: WCT és WPPT].

Kétségtelen, hogy a szerződések megkövetelik a részes államoktól, hogy egymás állampolgárainak nemzeti elbánást, vagyis a belföldiekkel azonos elbírálást nyújtsanak:

 A BUE 5. Cikkének 1. bekezdése szerint a külföldi szerzőt (jogosultat) nemzeti elbánás illeti meg bármely BUE részes államban először nyilvánosságra hozott műve tekintetében. Ha a külföldi szerző művének származási országa Magyarország, akkor a BUE 5. Cikke 4. bekezdésének a) pontja alapján szintén nemzeti elbánás illeti meg.

 A BUE 5. Cikke (4) bekezdésének a) pontja, az ESZJE II. Cikke és a TRIPS Egyezmény 3. és 4. Cikkében foglaltak értelmében, ha a külföldi szerző művének származási országa nem BUE, de TRIPS tagállam, akkor szintén a magyar törvény alapján illeti meg a védelem.

 A WIPO Szerző Jogi Szerződése (WCT) 3. Cikke szerint a Szerződéssel megadott védelemre is megfelelően alkalmazni kell a BUE 2-6. Cikkeiben foglalt - tehát a nemzeti elbánásra is vonatkozó – rendelkezéseket; az Előadásokról és Hangfelvételekről szóló Szerződése (WPPT) 4. Cikke pedig, fenntartás hiányában kifejezetten a nemzeti elbánást írja elő.

 A RE 2. és 4-6. Cikke a részes államok viszonyában a nemzeti elbánásról rendelkezik.

 Az amerikai-magyar kétoldalú szellemi tulajdonvédelmi megállapodás I. Cikkének 3. bekezdése szerint a szellemi tulajdon védelme területén mindkét félnek legalább azt az elbánást kell adnia a másik fél állampolgárai számára, mint amit saját állampolgárának megad.

Kétségtelen továbbá, hogy az elkövetéskori időt alapul véve, a hivatkozott szerződések – így különösen a BUE és a TRIPS Egyezmény - részes államai száma magas. Ez azonban önmagában értelemszerűen nem adhat feltétlen alapot arra a jogi következtetésre, hogy jelen ügyben minden jogtulajdonos sértett esetében fennáll az Szjt. hatályára vonatkozó rendelkezés alkalmazásának jogi feltétele.

Az irányadó tényállás szerint az I. rendű terhelt a megjelölt illegális szoftver programok többszörözésével 22 megnevezett sértett kiadónak okozott – sértettenként megállapított összegű - vagyoni hátrányt. Az irányadó tényállás azonban csupán a sértettek megnevezését tartalmazza, a szoftverek megjelölést viszont – utalásával ellentétben – nem.

Az irányadó tényállásból nem állapítható meg, hogy
az adott sértett (jogtulajdonos) magyar vagy külföldi,
az adott sértett (jogtulajdonos) mely szoftverének mi a származási állama, először hol hozták nyilvánosságra (ami nem azonos a felhasználással, terjesztéssel).

A sértettek megnevezéséből a jogtulajdonos honosságára, az elkobzásra vonatkozó rendelkezésekből, illetve nyomozati iratok alapján pedig a szoftverekre – hozzávetőleg - következtetni lehetne, azonban ez nyilvánvalóan elégtelen alap a származási állam, illetve az Szjt. hatálya alá tartozás megállapításához, s egyébként is meghaladná a felülvizsgálat kereteit.

Ennélfogva a tényállás alapján nem  állapítható meg, hogy a sértettként feltüntetetteket, mint jogtulajdonosokat megilleti-e jogvédelem (az Szjt. vagy nemzetközi egyezmény, illetve viszonosság folytán). Önmagában megnevezésük alapján ugyanis ez nyilvánvalóan nem dönthető el. Ennek hiányában pedig értelemszerűen az I. rendű terhelt magatartásának büntetendősége sem ítélhető meg.

Az eljárt bíróságok ezt a kérdést (egyaránt) figyelmen kívül hagyták. Az iratokból kitűnően mindez arra vezethető vissza, hogy bár az ügyben eljárt szakértő kapott ezirányú kérdést, azonban a jogtulajdonos honosságára és a mű első nyilvánosságra hozásának helyére vonatkozó konkrét adat az iratokban nincs.

Ha a szerző (jogtulajdonos) magyar, vagy a mű először Magyarországon került nyilvánosságra, akkor elegendő ezek tényállásban rögzítése. Egyébiránt pedig a nemzetközi szerződések fennállása, rendelkezései, tartalma, illetve a viszonosság tekintetében szükség esetén megkeresés alapján (8002/2008. IRM számú Tájékoztató a nemzetközi vonatkozású büntetőügyek intézéséről), vagy e tárgyban szakértelemmel rendelkező igénybevételével kell állást foglalni.

Mindezek alapján az irányadó tényállás a Btk. 329/A. §-a miatt megállapított bűnösségre vont jogi következtetés felülvizsgálatát nem teszi lehetővé. Ha pedig a megtámadott határozat ügydöntő rendelkezése helytálló vagy téves mivoltának kérdésében, az irányadó tényállás alapulvételével nem lehet maradéktalanul és megnyugtatóan állást foglalni, akkor ez egyben a büntető anyagi jogi szabály sérelmét is jelenti [BH 1998.110.].

A Be. 416. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti okból törvénysértő tehát a megtámadott határozat a 22 rendbeli szerzői jogok megsértésének vétsége miatt bűnösséget megállapító részében, s mivel törvénynek megfelelő határozat meghozatala az iratok alapján nem lehetséges, így a Be. 428. § (1) bekezdésének zárófordulata alapján hatályon kívül helyezésnek van helye.

Hatályon kívül helyezéssel viszont értelemszerűen megszűnik az elévülési időt is lezáró jogerő, aminek következménye, hogy az elévülési idő ismét jelentőséget kap. Ez pedig a következőket jelenti.

A felrótt Btk. 329/A. § (1) bekezdése szerinti bűncselekmény 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, tehát elkövetőjének büntethetősége a Btk. 33. § (1) bekezdés b) pontja alapján 3 év elteltével elévül.

A Btk. 35. § (1) bekezdése szerint az elévülést félbeszakítja a büntetőügyekben eljáró hatóságoknak az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye; a félbeszakítás napján az elévülés határideje ismét elkezdődik. 

Jelen esetben - értelemszerűen – az elévülést utoljára félbeszakító eljárási cselekmény a másodfokú bíróság 2006. május 16-i nyilvános ülése volt. Ezáltal a büntethetőség elévülése félbeszakadt, aznap meghozott és jogerős másodfokú ítélet folytán pedig közömbössé vált.

Ugyanakkor a 22 rendbeli Btk. 329/A. § (1) bekezdésébe ütköző bűncselekmény vonatkozásában, az emiatt bűnösséget megállapító rendelkezés hatályon kívül helyezése folytán, 2006. május 16-ától ismét elkezdődött az elévülés, és – 3 év elteltével - 2009. május 16-án bekövetkezett. Időközben pedig félbeszakítása, illetve arra alkalmas eljárási cselekmény, vagy nyugvása – értelemszerűen - nem történt, nem történhetett.

A Be. 419. § (1) bekezdése, 385. §-a, 345. §-a értelmében, a Be. 332. § (3) bekezdése alapján az elévülés bekövetkeztének megállapítása felülvizsgálati eljárásban is kötelező, ami azt jelenti, hogy szükségtelen a hatályon kívül helyezés mellett az új (megismételt) eljárásra utasítás.

Utóbbi egyébként más okból sem lenne indokolt, mivel az indítvány további részében foglaltak alapján felülvizsgálatra nincs törvényi lehetőség.

Ekként a Legfelsőbb Bíróság – mivel nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak helyt adott, a megtámadott határozatot a Be. 427. § (1) bekezdés a) pontja alapján az I. rendű terhelt tekintetében megváltoztatta; a 22 rendbeli szerzői jogok megsértésének vétsége [Btk. 329/A. § (1) bekezdés] miatt bűnösséget megállapító részében a Be. 428. § (1) bekezdésének zárófordulata alapján hatályon kívül helyezte; egyben a 22 rendbeli szerzői jogok megsértésének vétsége miatt indított büntetőeljárást a Btk. 32. § b) pontja, illetve 33. § (1) bekezdés b) pontja szerinti okból – a Be. 419. § (1) bekezdése, 385. §-a, 345. §-a értelmében, a Be. 332. § (3) bekezdése alapján eljárva - a Be. 6. § (3) bekezdésének c) pontja, illetve 332. § (1) bekezdés a) pontja alapján, a büntethetőség (időközben bekövetkezett) elévülése miatt megszüntette.   

Ennek következményeként, miután a bűnösség köre szűkült, a kiszabott büntetés sem tekinthető törvényesnek, ezért a Legfelsőbb Bíróság az I. rendű terheltet változatlan büntetéskiszabási körülmények mellett, a terhére fennmaradó bűncselekmények miatt, a Btk. 12. § (1) bekezdése szerint halmazati büntetésül, a Btk. 43. § a) pontja alapján 3 évi börtönbüntetésre és a Btk. 53. és 54. §-a alapján 4 évi közügyektől eltiltásra ítéli azzal, hogy a Btk. 47. § (3) bekezdése alapján a büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható.

A Be. 338. § (2) és 339. § (1) bekezdése alapján rendelkezett arról, hogy az alapeljárásban az I. rendű terhelt terhére megállapított 959 097 forint bűnügyi költségből 275 400 forintot az állam visel.

Egyebekben a Legfelsőbb Bíróság a Be. 426. §-a alapján a megtámadott határozatokat az I. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.

(Legf. Bír. Bfv.III.377/2011.)