7/2019. számú munkaügyi elvi határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja második fordulata szerinti, havi átlagjövedelem számítása szabályát valamennyi olyan ellátásra jogosultra alkalmazni kell, aki  a referencia-időszak kezdetét követően rendelkezik legalább 180 naptári napi egészségbiztosítási járulékfizetés alapját képező jövedelemmel.
[2011. évi CXCI. tv. (Mmtv.) 1. § (2) bek. 3) pont, Alaptörvény XV. cikk (2) bek., XIX. cikk (1) bek.]

A tényállás

[1] A felperes 2016. május 20-án az alperesnél megváltozott munkaképességű személyek ellátása iránti kérelmet terjesztett elő. Az alperes a 2016. augusztus 1-jén kelt határozattal – a felperes 15%-os egészségi állapota és D minősítési kategóriába tartozása alapján –, a kérelemben megjelölt időponttól, 2014. május 14. napjától havi 48.010 forint rokkantsági ellátást állapított meg.

[2] A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a felperes 2015. november 2-től 2016. május 13-ig 194 napon át munkaviszonyban állt, kereső tevékenységet 2016. május 14. napján nem végzett, rendszeres pénzellátásban sem részesült. Az ellátás összegét a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) 1. § (2) bekezdés 3. pontja szerinti havi átlagjövedelméből kiindulva kellett meghatározni. A felperes a referencia-időszakban, vagyis a kérelem benyújtásának napját közvetlenül megelőző naptári évben (2015. január 1.-december 31.) nem rendelkezett legalább 180 naptári napra jövedelemmel, ezért – az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pont második fordulata alapján – azt kellett vizsgálni, hogy a kérelem benyújtásának napját közvetlenül megelőzően rendelkezett-e 180 naptári napi jövedelemmel. A felperes a 2015. november 26-tól 2016. május 23-ig terjedő  178 nap időtartam alatt nem rendelkezett 180 naptári napi jövedelemmel. Az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pont második fordulata szerinti 180 naptári napi jövedelem vizsgálatakor kizárólag a kérelem benyújtásának napját közvetlenül megelőző 180 naptári nap vehető figyelembe, a 180 naptári napi jövedelem vonatkozásában a kérelem benyújtásának napja és a referencia-időszak kezdő napja közötti teljes időszak nem vizsgálható. Mivel a felperes munkaviszonya előbb szűnt meg, mint a kérelem beadását megelőző nap, 180 naptári napi jövedelemmel sem a referencia-időszakban, sem a kérelem benyújtását közvetlenül megelőző 180 naptári napban sem rendelkezik, esetében átlagjövedelmet nem lehet megállapítani. A felperes ellátását ezért – az Mmtv. 9. § (3) bekezdése és 12. § (1) bekezdés c) pontja alkalmazásával – a legalacsonyabb, a D minősítési kategória szerinti minimum összegben kellett megállapítani.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[3] A felperes a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát – az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja és 12. § (1) bekezdés c) pontja megsértésére hivatkozva – azért kérte, mert az alperes az Mmtv. előbbi szabályának második fordulatát tévesen értelmezte akként, hogy a 180 naptári napon belül valamennyi naptári napon szükséges jövedelemmel rendelkeznie. A másodfokú szerv a 180 naptári napon való jövedelem szerzést a 2015. november 26. és 2016. május 23. közötti 178 napos időszakra vizsgálta, amelynek alapján a feltétel teljesülése fogalmilag kizárt. A felperes a kérelem benyújtását megelőző 180 naptári napban (2015. november 21.-2016. május 19.) 174 napon rendelkezett jövedelemmel, a jövedelem szerzéssel nem érintett 6 napon jövedelme „0” volt. Az Mmtv. naptári napról, nem pedig jövedelemszerzéssel érintett napokról rendelkezik; az alperesi értelmezés alapján a feltételt kizárólag azok tudják teljesíteni, akik a munkaviszony megszűnésük napján előterjesztik a kérelmüket.

[4] Az alperes a kereset elutasítását kérte határozata jogi indokai fenntartásával. A felperes 2015. november 2. és 2016. május 13. között 194 napon át munkaviszonyban állt, a kérelem benyújtását megelőzően viszont csak 178 napon rendelkezett jövedelemmel, ezért átlagjövedelmet nem lehetett megállapítani, az ellátást az Mmtv. szerinti legalacsonyabb összegben kellett meghatározni.

Az elsőfokú ítélet

[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes keresetét az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja alkalmazásával elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperesnek az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pont második fordulata alapján a kérelem benyújtását megelőző 180 naptári napon, a 180 naptári nap mindegyikén kellett volna jövedelemmel rendelkeznie ahhoz, hogy a feltétel teljesüljön (jövedelem átlag legyen számolható). Az irányadó időszakban a felperesnek 6 napon „0” forint volt a jövedelme, ez nem a 180 nap jövedelmének átlagát csökkenti, hanem az előírt feltételt (180 napon keresztül kell jövedelemmel rendelkezni) hiúsítja meg. A felperes a kérelem benyújtása előtti 180 napon át nem ért el jövedelmet, ennek hiányában a „kisegítő” szabály alkalmazandó, azaz a felperesnek az ellátás a határozatban írt számítás alapján jár.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[6] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak megváltoztatásával 2016. augusztus 1-től havi 143.873 forint rokkantsági ellátás megállapítását, valamint az alperes költségekben való marasztalását kérte az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja – 12. § (1) bekezdés c) pontján „keresztül” történt – megsértésére hivatkozva.

[7] A felperes szerint az eljárt hatóságok és a bíróság az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontját a rendelkezés nyelvtani és alkotmányos értelmezésével ellentétesen alkalmazták. A szabály naptári napról, nem pedig jövedelem szerzéssel érintett napokról rendelkezik. A havi jövedelmet, tekintve, hogy a munkaviszonyban állók többnyire 22 munkanapon elvégzett munkáért jutnak jövedelemhez, nem lehet konkrét napokhoz kötni; a jövedelemszerző jogviszony fennállása az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja alkalmazása szempontjából nem minősül előfeltételnek, kizárólag az vizsgálható, hogy volt-e és milyen összegű jövedelme a kérelmezőnek.

[8] A jogerős ítélet szerinti értelmezés arra vezet, hogy az első fordulatra vonatkozó, de a második fordulatban szereplő korlátozás szerinti 180 napi jövedelmet 180 jövedelemszerzéssel érintett napként kell értelmezni. Ez azt jelenti, hogy az első fordulat alkalmazását kizáró feltétel és a második fordulat alkalmazásában előírt feltétel tartalmilag ellentétben áll. Az a szabályozás, amelynek alapján egy adott módon megfogalmazott feltételnek kétféle lehetséges jelentéstartalma lehet, nem egyeztethető össze az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, az pedig, hogy a bíróság a megfogalmazásból nyelvtanilag nem következő jelentéstartalmat fogadja el, kirívóan jogsértő.

[9] A felperes szerint a jogerős ítéletben foglalt értelmezés azért is ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, továbbá a XXVIII. cikkével is, mert a rendelkezést alkalmazhatatlanná teszi. A legritkább esetben fordul elő ugyanis az, hogy a rokkantsági ellátásra jogosult személyek a munkaviszony megszűnését követő napon elő tudják terjeszteni az ellátás iránti kérelmüket. Azon személyek esetében, akiknek a munkaviszonya pénteken szűnik meg, emiatt a kérelmüket legkorábban hétfőn, vagyis a határidőn túl tudnák előterjeszteni, a megjelölt rendelkezés ab ovo alkalmazhatatlan. Az alkalmazhatatlanság – a 9/2016. (IV.6.) AB határozattal alátámasztottan – gátolja az Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdés első mondatában írt államcél és a (2) bekezdés szerinti jogosultság érvényesülését is.

[10] A szabály vitatott értelmezése alapján jogvesztést eredményez, ha a kérelmező a kérelmét a munkaviszony megszűnését követő napon nem tudja előterjeszteni, az egy napos igényérvényesítési határidő – az Alkotmánybíróság 51/2009. (IV.28.) AB határozattal és a 70/2006. (XII.13.) AB határozattal alátámasztottan – az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdés szerinti alapjog sérelmét valósítja meg. Az ítélet szerinti jogértelmezés pusztán a késedelem alapján úgy zárja el a kérelmezőket az ellátási összeg érvényesítésétől, hogy részükre az önhibán kívüli késedelem esetére igazolási lehetőséget sem biztosít. A felperes helyzete minden lényeges elemében megegyezik azzal, mintha részére az igényérvényesítéshez egy napos jogvesztő határidő állna rendelkezésre, ez pedig – a 3/2006. (I.30.) AB határozatban foglaltakhoz hasonlóan – a felperes jogosultsága aránytalan korlátozását jelenti.

[11] A felperes szerint az ítéleti értelmezés ellentétes az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésével is: indokolatlanul megkülönbözteti a 179 és a 180 naptári napi jövedelemmel rendelkező jogosultakat, az előbbiek szerzett jövedelmét figyelmen kívül hagyja, ellátásukat ezzel a törvényi minimumra szorítja. A rokkantsági ellátásra jogosultak homogén csoportja közötti különbségtétel nem észszerű, a magasabb összegű ellátás megtagadásának nem képezi kellő súlyú alkotmányos indokát az, hogy a jogosult a kérelem benyújtása előtt – akár egyetlen napon – nem szerzett jövedelmet.

[12] A felperes arra az esetre, ha a Kúria a munkaügyi bíróságtól eltérő jogértelmezésre nem lát lehetőséget, kérte a per tárgyalásának felfüggesztését és – a felülvizsgálati kérelemben előadott indokai alapján – az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja alaptörvény-ellenességének megállapítása érdekében.

A Kúria döntése és jogi indokai

[13] A felperes felülvizsgálati kérelme megalapozott.

[14] A társadalombiztosítási szervek a felperes ellátásra való jogosultságát a kérelmében megjelölt naptól (2016. május 14.) állapították meg. A felperes az első tárgyaláson keresetét azzal a „pontosítással” tartotta fenn, hogy az ellátás megállapítását 2016. augusztus 1-től kéri, azt azonban, hogy a kezdő időpont meghatározását mely jogszabályok megsértése miatt és milyen okok alapján tartja jogsértőnek, a per során nem jelölte meg. A felperes felülvizsgálati kérelmében megismételte a határozat megváltoztatására, 2016. augusztus 1-től havi 143.873 forint rokkantsági nyugellátás megállapítására irányuló kérelmét, az ellátásnak az eredeti kérelmétől eltérő kezdő időpontjával összefüggésbe hozható indokolást azonban nem adott elő, jogszabálysértést nem jelölt meg. A fentiek alapján a Kúriának, tekintettel arra, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme a fenti körben nem felelt meg a Pp. 272. § (2) bekezdésében foglalt, a felülvizsgálati kérelem tartalmával kapcsolatos követelményeknek [1/2016. (II. 15.) PK vélemény], eljárása során azt kellett vizsgálnia, hogy a közigazgatási és munkaügyi bíróság az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja helytálló értelmezésével utasította-e el a felperes részére 2016. május 14-től megállapított ellátás összegének megváltoztatására irányuló keresetet.

[15] Az Alkotmánybíróság a 2/2018. (IV.6.) AB határozatában (ABH) – a jelen perben is felmerült vitás kérdéssel összefüggésben – állást foglalt az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja alkotmányosságáról. Az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezés alapján indult fenti eljárásban a rendelkezés második fordulata alaptörvény-ellenességének megállapítására, megsemmisítésére és a folyamatban lévő ügyben történő alkalmazhatósága kizárására irányuló indítványt elutasította. Az Alkotmánybíróság megállapította: önmagában az, hogy az Mmtv. indítvánnyal támadott rendelkezésének tulajdonítható olyan értelmezés is, mely nem teszi lehetővé a rokkantsági ellátás mértékének a havi átlagjövedelmen alapuló meghatározását azon személyi kör vonatkozásában, akik a referencia-időszak kezdetét követően, de nem közvetlenül az ellátásra vonatkozó igényük benyújtását megelőzően rendelkeznek 180 napi jövedelemmel, még nem teszi szükségessé annak megállapítását, hogy a rendelkezés sérti az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdését. Ennek indoka, hogy az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja második fordulatának tulajdonítható olyan jelentéstartalom is, amely összhangban van az Alaptörvénnyel. Abban az esetben, ha az Mmtv. indítvánnyal támadott rendelkezésének létezik olyan értelmezése, amely iránymutatásul szolgálhat a jogalkalmazás számára, és amely értelmezéssel a támadott rendelkezések és az Alaptörvény összhangja biztosítható, a támadott norma alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére nincs szükség.

[16] Az Alkotmánybíróság az ABH-ban rámutatott: az Mmtv. rendelkezései alapján járó rokkantsági ellátás összege függ a biztosítottnak az ellátás fedezetére befizetett járulék alapjául szolgáló jövedelmétől, amennyiben a biztosított a referencia-időszak (a kérelem benyújtását megelőző naptári év) kezdetét követően rendelkezik 180 naptári napi, egészségbiztosítási járulékalapot képező jövedelemmel. A járulék megfizetése és ekként a havi átlagjövedelem alkalmazásával meghatározott rokkantsági ellátás szempontjából nincs annak jelentősége, hogy az ellátás kérelmezője a társadalombiztosítási ellátás alapját képező járulékot a referencia-időszakban, vagy pedig az ezt követő időszakban (de még a kérelem benyújtását megelőzően) fizette meg, hanem annak van jelentősége, hogy ez a járulékfizetés a jogalkotó által meghatározott kezdő időpontot (nevezetesen a kérelem benyújtását megelőző naptári év kezdetét) követően megtörtént.

[17] Az Alkotmánybíróság a fenti indokokra figyelemmel – az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 46. § (3) bekezdése alapján – kimondta: az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdéséből és XIX. cikk (1) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy az Mmtv. 1. § (2) bekezdése 3. pontja második fordulata szerinti, havi átlagjövedelem számításának szabályát valamennyi olyan ellátásra jogosultra alkalmazni kell, aki ugyan nem felel meg az első fordulat szerinti követelménynek, de a referencia-időszak kezdetét követően rendelkezik legalább 180 naptári napi, egészségbiztosítási járulékfizetés alapját képező jövedelemmel.

[18] A Kúria megállapította, hogy a társadalombiztosítási szervek és a bíróság a felperes kérelmét, illetve keresetét az ABH-ban foglaltaktól eltérő, az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésével és XIX. cikk (1) bekezdésével összhangban nem álló jogértelmezést követve bírálták el. A perben nem képezte vizsgálat tárgyát, hogy a felperes keresetlevelében levezetett számítása megfelel-e a jogszabályoknak, az alperes e tárgyban nem nyilatkozott, arról – eltérő álláspontja miatt – a bíróság sem foglalt állást, ezért a Kúria a rendelkezésre álló adatok alapján a határozat megváltoztatásáról – az alperes jogorvoslati joga elvonása nélkül –  nem rendelkezhetett.

[19] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pont megsértése miatt – a társadalombiztosítási szervek határozataira is kiterjedően – hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte [Pp. 339. § (1) bekezdés, 275. § (4) bekezdés]. Az új eljárásban az alperes a felperest megillető ellátás összegét az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja Alaptörvényből fakadó követelményeknek megfelelő értelmezésével köteles meghatározni.
(Kúria, Mfv.III.10.189/2018.)