6/2015. számú polgári elvi határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Nem állapítható meg a jogellenes elkülönítés (szegregáció) az olyan egyházi oktatási intézmény fenntartása, működtetése miatt, ahova túlnyomó többségben cigány származású gyermekek járnak, ha az iskola választása a szülők önkéntes, kellő tájékoztatás ismeretében hozott döntésén alapul, és az oktatás színvonala miatt az abban résztvevőket hátrány nem éri [2003. évi CXXV. tv. (Ebktv.) 10. § (2) bek., 19. §, 28. §]

[1] Az I.r. alperes önkormányzat és a II.r. alperes egyházmegye együttműködési és támogatási megállapodást kötöttek a város egyik telepén lévő általános iskola és óvoda egyházi fenntartása és működtetése érdekében, az épület ingyenes használatba adása mellett.

[2] A felperes keresetében a szerződések érvénytelenségének megállapítását, az eredeti állapot helyreállítását kérte. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.)  alapján annak megállapítását is kérte, hogy az I-V.r. alperesek jogellenes elkülönítést valósítanak meg. Emiatt az alperesek jogsértés abbahagyására kötelezését és a további jogsértéstől való eltiltását kérte.

[3] Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték.

[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az I-IV. r. alperesek jogellenesen elkülönítik a telepi cigánygyerekeket a nem cigányoktól, ezért a II-IV.r. alpereseket a jogsértés abbahagyására kötelezte és eltiltotta az ilyen és hasonló jogsértésektől. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[5] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a szövegezésbeli pontosítással hagyta helyben, hogy a II-IV.r. alpereseket az ilyen és hasonló helyett a további jogsértésektől tiltja el.

[6] Az ítélőtábla álláspontja szerint a spontán szegregált telepen élő lakosság többsége roma származású és a hátrányos helyzetű, valamint a halmozottan hátrányos helyzetű csoport aránya a városi lakossághoz képest kirívóan magas.

[7] Az egyház szándéknyilatkozata, az önkormányzattal ezt követően történt egyeztetések, az első évben beiskolázott gyerekek egyedi előjelentkezési lapján a szülők által feltüntetett indokok, a tanúvallomások, okirati bizonyítékok azt bizonyítják, hogy nem szülői kezdeményezésről volt szó. Az iskolabusz megszüntetése a szülőket arra ösztönözte, hogy a telepi iskolába járassák gyermekeiket. További motivációt jelentett, hogy ez roma iskola, ahol nem lesz kiközösítve a gyermek. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megítélése szerint az alperesek magatartásának kimentése sikertelen volt.

[8] A jogerős ítélet ellen az I., II-IV.r. alperesek éltek felülvizsgálati kérelemmel, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérték. Az I. r. alperes felülvizsgálati kérelmében másodlagosan az első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra, új bizonyítás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte.

[9] A II.-IV.r. alperesek a Pp. 155/B. §-ának megfelelően az Ebktv. vonatkozásában az Alkotmánybíróság előtti eljárás megindítását kérték az eljárás felfüggesztése mellett.

[10] A Kúria az I., II.-IV. r. alperesek felülvizsgálati kérelmét az alábbiak szerint alaposnak találta.

[11] A Kúria a II-IV. r. alperes kérelmére tekintettel elsőként a Pp. 155/B. § (1) bekezdése szerinti eljárás szükségességét vizsgálta meg. A II-IV.r. alperesek az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezése iránti kérelmüket arra alapították, hogy az Ebktv. meghozatala óta hatályba lépett az Alaptörvény, amelynek rendelkezéseivel az Ebktv. ellentétes. Emellett sérelmezték, hogy a jogellenes elkülönítés miatt érvényesített igény esetén az Ebktv. 7. § (3) bekezdése nem teszi lehetővé a 7. § (2) bekezdésében meghatározott általános kimentési okok alkalmazását.

[12] A Kúria önmagában amiatt, hogy az Ebktv. elfogadása óta hatályba lépett az Alaptörvény, nem ítélte alkotmányosan aggályosnak a törvény rendelkezéseit. Az Ebktv. 7. § (3) bekezdését pedig a 2006. évi CIV. törvény 1. §-a iktatta be, éppen arra tekintettel, hogy a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2000/43/EK  irányelv (faji irányelv) közvetlen hátrányos megkülönböztetés és jogellenes elkülönítés esetén nem engedi meg az általános kimentési okra való hivatkozást. Tekintve, hogy a Kúriának a jogszabály alkotmányossága tekintetében aggálya nem merült fel, az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését és az eljárás felfüggesztését nem látta indokoltnak.

[13] A peres felek közötti jogvita érdemi elbírálása körében a Kúria mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy a per tárgyává tett kérdést nem szociológiai szempontból, hanem a jogi szabályozás alapján kellett megítélnie. Nem a jogvita kialakulásához vezető társadalmi helyzetet kellett értékelnie, hanem a konkrét jogvitát kellett elbírálnia az arra irányadó jogszabályi rendelkezések alapján.

[14] A felperes – felülvizsgálattal érintett - keresetében azt állította, hogy az alperesek magatartásukkal jogellenes elkülönítést valósítottak meg, ezért annak megállapítását és jogkövetkezményei alkalmazását kérte. 

[15] Az 1969. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett, New Yorkban 1965. december 21-én elfogadott, a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezmény szerint a faji megkülönböztetésen alapuló minden felsőbbrendűségi elv tudományos szempontból hamis, erkölcsi szempontból elítélendő, társadalmi szempontból igazságtalan és veszélyes, és a faji megkülönböztetésnek sehol, semmiféle – sem elméleti, sem gyakorlati - igazolása nem lehetséges.

[16] Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 14. cikke értelmében az egyezményben meghatározott jogok és szabadságok élvezetét minden megkülönböztetés, például nem, faj, szín, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés szerinti vagy egyéb helyzet alapján történő megkülönböztetés nélkül kell biztosítani.

[17] A Ptk. 75. § (1) bekezdése szerint a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak. A Ptk. 76. §-a alapján a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen – egyebek mellett - az egyenlő bánásmód követelményének megsértése. A sérelmet szenvedettek jogvédelmének részletes szabályozását az Ebktv. tartalmazza. Ez a törvény tölti meg tényleges tartalommal az egyenlő bánásmód követelményét.

[18] A II. r. alperes vitatta, hogy személyére az Ebktv. hatálya kiterjed. Ezzel kapcsolatban azonban az ítélőtábla helyesen foglalt állást, amikor megállapította, hogy az 5. § c) pontja alapján a törvény a II. r. alperesre is alkalmazandó.

[19] Az Alaptörvény 28. cikke értelmében a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.

[20] A peres felek jogvitájának elbírálása során az Ebktv. jogellenes elkülönítésre vonatkozó rendelkezéseit tehát annak céljával és az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezni, feltételezve, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.

[21] Az Ebktv. 10. § (2) bekezdése értelmében jogellenes elkülönítésnek minősül az a rendelkezés, amely a 8. §-ban meghatározott tulajdonságai alapján egyes személyeket vagy személyek csoportját a velük összehasonlítható helyzetben lévő személyektől vagy személyek csoportjától - anélkül, hogy azt törvény kifejezetten megengedné – elkülönít.

[22] A jogerős ítélet megállapítása szerint az I. r. alperes az iskolaépület ingyenes használatba adásával, az iskolabusz megszüntetésével és további pénzeszközök juttatásával valósítja meg a 2011/2012. tanévtől kezdődően a jogellenes elkülönítést. A Kúria jogi álláspontja szerint az I. r. alperes terhére rótt ezen magatartások nem valósítanak meg jogellenes elkülönítést.

[23] A korábban önkormányzati iskolaként működő épület átadása az egyház részére iskola alapítása céljából valójában a vallásgyakorlás igényét elégíti ki, az az egyház nevelési és oktatási tevékenységének ellátásához szükséges, ezért az I. r. alperes ezzel nem követett el jogellenes elkülönítést. Az önkormányzat a telepi iskola bezárását követően biztosította a gyermekek közlekedéséhez az iskolabuszt. Erre vonatkozóan azonban jogszabályi kötelezettsége nincsen, azt saját elhatározása alapján vállalta. Az iskolabusz megszüntetése óta pedig bérlettámogatást ad a beutazáshoz. Ez a magatartás és a támogatás nyújtása nem feleltethető meg az Ebktv. 10. § (2) bekezdésében meghatározott magatartásnak. Mindezek alapján - tekintettel arra, hogy az adott oktatási intézménnyel kapcsolatban fenntartói jogokkal nem rendelkezett és nem rendelkezik - az I. r. alperes nem valósított meg jogsértést.

[24] A Kúria a II-IV. r. alperesek vonatkozásában sem ítélte megalapozottnak a keresetet az alábbiak miatt. Az Ebktv. bizonyítás szabályait tartalmazó 19. § (1) bekezdése szerint az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban a jogsérelmet szenvedett félnek vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosultnak kell valószínűsítenie, hogy a jogsérelmet szenvedő személyt vagy csoportot hátrány érte vagy - közérdekű igényérvényesítés esetén - ennek közvetlen veszélye fenyeget, és a jogsérelmet szenvedő személy vagy csoport a jogsértéskor - ténylegesen vagy a jogsértő feltételezése szerint - rendelkezett a 8. §-ban meghatározott valamely tulajdonsággal. Mindezek alapján abban az esetben állapítható meg az egyenlő bánásmód megsértése - jelen esetben a jogellenes elkülönítés - ha a jogsértő a sérelmezett hátrányt okozó magatartást az adott csoporttal szemben, annak védett tulajdonsága miatt tanúsítja.

[25] A perben rendelkezésre álló adatokból kitűnően a felperes az eljárás során valószínűsítette azt, hogy az iskolában a gyermekek túlnyomó többsége rendelkezett az Ebktv. 8. § e) pontjában meghatározott tulajdonsággal. Ennek megállapítása nem sérti a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény (Njtv.) rendelkezéseit. Ebből következően az I. r. alperes által előterjesztett bizonyítási indítvány teljesítése, a KSH megkeresése szükségtelen volt. A cigány nemzetiséghez tartozó tanulók túlnyomó többségének a valószínűsítését az is megerősíti, hogy a II-IV.r. alperesek szándéka még a felülvizsgálati kérelemben is előadott nyilatkozatuk szerint az iskola átvételével és működtetésével a romapasztoráció volt, ami elfogadható és nem merült fel olyan adat, amely ezt az indokot kétségessé tenné. Ebből viszont okszerűen levonható az a következtetés, hogy a II-IV.r. alperesek olyan helyen kerestek működtethető iskolát, ahol romapasztorációs tevékenységük eredményes lehet, azaz olyan helyet, ahol a tanulók egésze vagy nagyobb többsége a cigány etnikumhoz tartozó gyerekekből áll. Olyan helyen, ahol ez a nemzetiségi összetétel nem áll fenn, a romapasztoráció nyilvánvalóan nem érhetné el célját.

[26] A Kúria egy korábbi határozatában kimondta, hogy a jogellenes elkülönítés önmagában hátrányt jelent, ezért annak valószínűsítése is elfogadható.

[27] A fentiek valószínűsítését követően az Ebktv. 19. § (2) bekezdése alapján az alpereseket terhelte annak bizonyítása, hogy a jogsérelmet szenvedett fél vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosult által valószínűsített körülmények nem álltak fenn, vagy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani.

[28] A II-IV. r. alperesek eleget tettek bizonyítási kötelezettségüknek.

[29] Az Ebktv. 28. § (2) bekezdés a) pontja kimondja: nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét, ha közoktatási intézményben a szülők kezdeményezésére és önkéntes választása szerint, olyan vallási vagy más világnézeti meggyőződésen alapuló, továbbá nemzetiségi oktatást szerveznek, amelynek célja vagy tanrendje indokolja elkülönült osztályok vagy csoportok alakítását; feltéve, hogy emiatt az oktatásban résztvevőket semmilyen hátrány nem éri, továbbá ha az oktatás megfelel az állam által jóváhagyott, államilag előírt, illetve államilag támogatott követelményeknek. E rendelkezésből következően nem valósít meg jogtalan elkülönítést az önkéntesség alapján vallási okokból fenntartott oktatási intézményben végzett oktatási, nevelési tevékenység, ha az a szülők kívánságának megfelelő oktatást nyújt, a gyermekeket hátrány nem éri, számukra az oktatás azonos minősége biztosított.

[30] Az Ebktv. 28. § (2) bekezdésében megfogalmazottak, melyek szerint a szülők kezdeményezésére és önkéntes választása szerinti oktatás esetén van mód a kimentésre, csupán az önkéntesség követelményére utalnak, vagyis arra, hogy a szülők vagy gyám szabad akaratelhatározásán, döntésén kell alapulnia az adott oktatásban való részvételnek. Ezzel egyezően foglalt állást a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak országgyűlési biztosa 2005. évi tevékenységéről készült jelentésében.

[31] Az Alaptörvény VII. cikk (1) bekezdése értelmében mindenkinek joga van a gondolat, a – Ptk. 76. §-ában is nevesített - lelkiismereti és a vallás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását és azt a szabadságot, hogy vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa.

[32] A Legfelsőbb Bíróság egy korábbi döntésében megállapította, hogy az egyház által alapított felsőoktatási intézményben folyó hitéleti (lelkészi és vallástanári) képzés elválaszthatatlan kapcsolatban van az adott egyház vallási (hit) felfogásával, morális kérdésekben kialakult elveivel, a lelkészeivel, hittanáraival szembeni elvárásaival. A hitéleti képzés (és nem általában a teológus képzés) ezért szükségszerűen igazodik az egyháznak a vallási tanok tartalmával, a hitgyakorlás egyéni és társas formáival, a vallási közösséghez tartozók, így különösen a lelkészek és hittanárok életvitelével kapcsolatos felfogásához. A református egyház által alapított alperes (tekintet nélkül arra, hogy állami támogatásban is részesül) a lelkészi és vallástanári képzés során legitim és ugyancsak felülbírálhatatlan módon jeleníti meg az egyház e kérdésben vallott felfogását.

[33] Az Alkotmánybíróság 4/1993. (II.12.) számú határozatában a vallásszabadság gyakorlásának jogát az emberi méltósághoz való joggal hozta összefüggésbe, amikor kimondta, hogy a lelkiismereti meggyőződés, s ezen belül, adott esetben a vallás az emberi minőség része, szabadságuk a személyiség szabad kibontakozásához való jog érvényesülésének feltétele. Az utóbbi kapcsán pedig rámutatott, hogy a gondolat- és vallásszabadságra a jog akkor képes hatást gyakorolni, ha a gondolat vagy a belső meggyőződés megnyilvánul.

[34] Az Emberi Jogok Európai Egyezménye Első kiegészítő jegyzőkönyve 2. cikke szerint senkitől sem szabad megtagadni az oktatáshoz való jogot. Az állam az oktatás és tanítás terén vállalt feladatainak gyakorlása során köteles tiszteletben tartani a szülők vallási és világnézeti meggyőződésével összhangban lévő oktatáshoz való jogot.

[35] A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 18. cikk 4. pontja alapján az Egyezségokmányban részes államok kötelezik magukat a szülők és adott esetben a törvényes gyámok ama szabadságának tiszteletben tartására, hogy gyermekeik vallásos és erkölcsi nevelését saját meggyőződésüknek megfelelően biztosítsák.

[36] Az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett, a gyermekek jogairól szóló, New Yorkban 1989. november 20-án kelt egyezmény 14. cikke deklarálja a gyermek jogát a gondolat- és vallásszabadságra, és elismeri a szülők jogát arra, hogy a gyermeket érettségének megfelelően e joga érvényesítésében irányítsák.

[37] Az Alaptörvény XVI. cikk (2) bekezdése szerint a szülőknek joga van megválasztani a gyermeküknek adandó nevelést.

[38] A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (Nktv.) 72. § (2) bekezdése értelmében a szülő gyermeke adottságainak, képességeinek, érdeklődésének megfelelően, saját vallási, világnézeti meggyőződésére, nemzetiségi hovatartozására tekintettel szabadon választhat óvodát, iskolát, kollégiumot. A törvény e rendelkezése biztosítja a szülő számára azt a jogot, hogy gyermeke nevelésére, oktatására a lehető legalkalmasabb intézményt választhassa.

[39] Tény, hogy az önkormányzat által korábban fenntartott iskola bezárását követően az egyház nem a meglévő oktatási intézményt vette át, hanem saját jogon alapított iskolát. Az egyház az önkormányzattal kötött együttműködési megállapodásban minden 6. életévét betöltött helyi gyerek felvételét vállalta, azzal, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek felvételét nem fogja elutasítani. A nemzetiségi önkormányzat vezetői tanúvallomásukban alátámasztották, hogy a szülők részéről is érkezett kezdeményezés az iskola megnyitására. A cigány kisebbségi önkormányzat határozatával kinyilvánította, hogy egyetért az általános iskola megindításával.

[40] A peradatok alapján megállapítható, hogy a szülők tisztában voltak azzal, hogy az óvodában és az iskolában a gyermekek görögkatolikus vallásnak elkötelezett nevelése, oktatása folyik majd. Ennek ismeretében íratták be gyermekeiket, saját elhatározásuk alapján hozták meg ezt a döntést. Nem állítható alappal az, hogy a szülők a kellő ismeretek hiányában voltak, mivel a peradatokból kitűnően a cigány kisebbségi önkormányzat és az egyházmegye is tájékoztatta a lakosokat az iskola által képviselt oktatásról. A szülők nyílt napon vehettek részt, ahol megismerhették az egyházi fenntartású óvoda és iskola vallási, oktatási és nevelési elkötelezettségét. Mindezen információk birtokában a szülők szabad döntésén, megalapozott választásán alapult, hogy beíratják-e gyermekeiket vagy más óvodát, iskolát választanak nevelésükre, oktatásukra.

[41] Tény, hogy a görögkatolikus egyház által biztosított nevelés és oktatás az intézményben nem csupán korlátozott kör számára elérhető, az alperesi iskola nem körzeti iskolaként működik, bármelyik lakókörzetből jelentkezhetnek gyerekek az iskolába. Emellett a szülők és gyermekeik számára biztosított a körzeti vagy más egyházi iskolába való beiratkozás lehetősége is. A szülők fentieken alapuló, valóban érvényesülő szabad iskolaválasztási joga nem kérdőjelezhető meg. Nem tagadható meg annak lehetősége, hogy akár a perbeli telepen egyházi iskola jöjjön létre és a szülők a görögkatolikus értékrend iránti elkötelezettségű IV. r. alperesi iskolába írathassák gyermekeiket. Miután a perbeli településen az önkormányzat körzeti iskolái, illetve egyházi fenntartású iskolák is működnek, a szülők nem voltak és jelenleg sincsenek elzárva attól, hogy a városban másik óvodába, iskolába írassák be gyermekeiket, amennyiben úgy ítélik meg, hogy az adott oktatási intézmény a gyermekük számára szükséges neveléshez, képzéshez megfelelőbb körülményeket biztosít. Azonban a szülők és a tanulók lelkiismereti, vallásszabadságát, szabad iskolaválasztáshoz fűződő jogát tiszteletben kell tartani, ezért a jogellenes elkülönítés tilalmára hivatkozással nem vonható el azoknak a szülőknek a szabad iskolaválasztáshoz való joga, akik amellett foglaltak állást, hogy gyermekeiknek a IV. r. alperes oktatási intézménye nyújtja az általuk igényelt és elfogadott, meggyőződésüknek megfelelő oktatást, nevelést.

[42] A szülőknek joga van arra, hogy gyermekük választásuk szerinti egyházi iskolába járjon, amely egyúttal lakóhelyükhöz is elérhető közelségben van. Mindezek tükrében az előjelentkezési lapon feltüntetett indokoknak nincs jelentősége. A szabad iskolaválasztás jogába az is beletartozik, hogy a szülők – gyermekeik érdekében - arról döntsenek, hogy a belvárosi vagy a telepi egyházi iskolába akarják járatni gyermekeiket. Arra hivatkozással, hogy a városban másik egyházi iskola is működik, nem korlátozható a szülők és ezáltal gyermekeik vallásszabadság, lelkiismereti szabadság gyakorlásán alapuló választása. Mindemellett a két felekezeti iskola között biztosított az átjárhatóság. Minden gyermeket felvesznek oda, ahova jelentkezik, és egyik intézmény sem alkalmaz tandíjat, így nem akadályozza semmi a szülőt a szabad iskolaválasztás jogának gyakorlásában.

[43] A felperes az eljárásban hivatkozott az Emberi Jogok Európai Bírósága (Bíróság) D.H. és mások kontra Cseh Köztársaság ügyben hozott ítéletére, amelyben megállapította az Emberi Jogok Európai Egyezménye 14. cikkében rögzített megkülönböztetés tilalmának és az Első Kiegészítő Jegyzőkönyv 2. cikkének, az oktatáshoz való jognak megsértését, mert nem látta megalapozottnak, hogy a

[44] megkülönböztetés a roma és nem roma gyermekek közötti bánásmódban objektíven és ésszerűen igazolható, valamint azt sem, hogy az elérendő cél és a cél eléréshez kapcsolódó eszközök között ésszerű arányosság állt fenn.

[45] A Bíróság döntésének alapjául szolgáló tényállás szerint a különleges szükségletű gyermekek számára, beleértve a mentális vagy társadalmi szempontból hátrányos helyzetű gyermekeket is, speciális iskolákat hoztak létre. Az általános iskolai felvételi követelményeiből adódó kiválasztási eljárás miatt az adott időszakban a legtöbb roma gyerek ilyen iskolába járt. A Bíróság megállapította: a roma gyerekek iskoláztatási megállapodásaihoz, amelyek alapján a speciális iskolákba jártak, nem kapcsolódtak olyan biztosítékok, amelyek biztosíthatták volna azt, hogy az állam oktatási mozgástere gyakorlása közben figyelembe vegye egy hátrányos helyzetű csoport tagjainak különleges szükségleteit. A gyermekek olyan oktatásban részesültek, ami tovább súlyosbította nehézségeiket és megnehezítette későbbi személyes fejlődésüket ahelyett, hogy a valódi problémáikkal foglalkozott volna, vagy segítette volna őket az általános iskolába történő integrációban és olyan képességeket fejlesztett volna, melyekkel megkönnyíthették volna életüket a többségi társadalomban. A hátrányos társadalmi helyzetben levő szülők adott iskolába járáshoz beleegyező nyilatkozatát nem lehet az oktatáshoz való jogról való lemondásnak tekinteni.

[46] Jelen esetben azonban erről nincsen szó. A perben a felperes nem kifogásolta az iskola nevelési-oktatási színvonalát, pedagógiai programját. Az oktatás megfelelő minősége nem volt vitatott az ügyben. A szülők nem mondtak le az oktatáshoz való jogról, nem eltérő oktatáshoz járultak hozzá, ebből következően az oktatásban résztvevőket hátrány nem éri. Tényként állapítható meg, hogy az alperesi iskolában az oktatás kis létszámú osztályokban, felmenő rendszerben valósul meg, ami a szabad iskolaválasztás jogának gyakorlásával együtt kizárja a szegregációt.

[47] Mindezekre tekintettel a II-IV. r. alperesek kimentése alapos volt.

[48] A fentiekben kifejtettek alapján nem állapítható meg az egyenlő bánásmód megsértése, a jogellenes elkülönítés, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte, a Pp. 253. § (2) bekezdésének megfelelő alkalmazásával az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a keresetet elutasította.

(Kúria Pfv. IV. 20.241/2015.)