6/2014. számú munkaügyi elvi határozat

Nyomtatóbarát változat

M.6

A munkajogi jogutódlás vizsgálatánál az átadott szolgáltató tevékenység jellegét, ezen belül a jelentős eszközök és személyzet igénybevételének szükségességét is értékelni kell [1992. évi XXII. tv. - régi Mt. - 85. § (1) bek. b) pont].

A felperes keresetében az alperes rendes felmondása jogellenességének megállapítását, ennek jogkövetkezményei alkalmazását és rendkívüli munkavégzésért járó díjazás megfizetését kérte.

A munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, és az 2010. október 13-án szűnik meg. Kötelezte az alperest a felperes javára elmaradt munkabér, valamint három havi átlagkeresetnek megfelelő kárátalány megfizetésére.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2008. március 10-én létesített határozatlan idejű munkaviszonyt az alperessel titkárságvezető munkakörre. Munkavégzési helye az alperes H. úti irodahelyiségében volt. A felperes két munkatársával együtt látta el a titkárságon az asszisztensi feladatokat. Részükre az alperes 2009. augusztus 31-én felajánlotta a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését, amelyet a felperes nem fogadott el. Még ugyanezen a napon 2009. szeptember 30-ára a felperes munkaviszonyát rendes felmondással megszüntette. Az indokolás szerint a munkáltató gazdasági megfontolásból a titkárságot és vele együtt a titkárságvezetői titkárnői munkaköröket megszünteti, e feladatokkal külső céget bíz meg.

Az alperes a MPH Zrt.-vel 2008. szeptember 1-jén kötött megbízási szerződést 2009. szeptember 1-jén módosította, megbízva a H. úton lévő központi irodában a titkársági feladatok ellátásával akként, hogy a szükséges  szakembereket, szellemi erőforrásokat az MPH Zrt., az infrastruktúrát pedig az alperes biztosítja.

A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az erőforrások olyan szervezett csoportját adták át az MPH Zrt.-nek, amely identitását megőrizve önállóan alkalmassá vált az átadás előtti tevékenység ellátására. A jogelőd és a jogutód munkáltató közötti polgári jogi szerződés körébe tartozik, hogy az átadott tevékenységet milyen formában nyújtja a továbbiakban a megbízott fél. Ez azonban a munkajogi jogutódlás megvalósulását nem cáfolja. A jogutódlás legfontosabb eleme a jogelőd tevékenységének vagy annak elkülönített részének a jogutód általi megállapodáson alapuló átadás-átvétele az alperes és az MPH Zrt. között létrejött kétoldalú megállapodás alapján, mely önmagában létrehozza a munkajogi jogutódlást.

Az alperes a felperessel közölt rendes felmondás indokának valójában a munkáltató személyében bekövetkező jogutódlást tekintette, ezért az Mt. 89. § (4) bekezdésébe ütközően jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyt.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat okszerűtlenül értékelte, és helytelen jogszabály értelmezéssel megalapozatlan döntést hozott.

Megállapította, hogy az elsőfokú eljárásban hiteles okirati bizonyítékok álltak rendelkezésre a titkársági feladatok kiszervezésére vonatkozóan, melyek alapján a másodfokú bíróság álláspontja szerint nem történt az Mt. 85/A. § szerinti munkajogi jogutódlás. Ugyanezen okiratokból levonható azon következtetés is, hogy a felperesnek a munkajogi jogutódlást meghaladó hivatkozásai is alaptalanok, mert nem történt munkaerő-bérlés, a munkáltatónak nem volt a felperes felé munkakör felajánlási kötelezettsége, és valós a felmondásban a „külső cég” megjelölés is.

Rögzítette a másodfokú bíróság, hogy az alperes és az MPH Zrt. között létrejött megbízási szerződésnek az volt a lényege, hogy az alperes teljeskörű szolgáltatást vett igénybe az ügyviteli és adminisztrációs feladatainak ellátására. A felek a megbízás minden lényeges kérdését írásban rögzítették. A Pp. 193. §-a alapján a rendelkezésre álló okirati bizonyítékot meghaladóan a munkajogi jogutódlással kapcsolatos minden további bizonyítás szükségtelen volt. A jogutódlást elsődlegesen ugyanis a jogügylet jellege, a felek szerződéses megállapodása alapján kell vizsgálni. Az, hogy a tevékenységet hogyan és milyen jogviszony keretében szervezi meg egy cég, a munkaügyi perben nem bírálható felül. Jelen esetben az alperes a titkársági feladatok megbízás keretében történő ellátásáról döntött, melynek eredményeként a cégnek a továbbiakban nem volt saját titkársága, az alperes a titkárnői munkaköröket is megszüntette az e feladatokat ellátó munkavállalók munkaviszonyának megszüntetésével együtt. E feladatokat egy külső cég szolgáltatásaként kapta, és ettől kezdve megszűnt számára az a feladat, amit egy három személyből álló titkárság fenntartása jelentett.

Az elsőfokú bíróság álláspontja téves, miszerint a titkárságot mint nem anyagi erőforrást adta át a megbízott cégnek. A titkárságot mint szervezeti egységet ugyanis megszüntette, és az ahhoz tartozó munkafolyamatokat, feladatokat szervezte ki megbízás keretében. E gazdasági döntése munkaügyi perben nem kérdőjelezhető meg.

A jogvita elbírálása szempontjából lényeges különbség van a munkajogi jogutódlás és a jogutód munkáltatóvá válás  között. A bírói gyakorlat szerint, ha a munkavállalók a munkájukat ugyanott, ugyanolyan feltételekkel végzik tovább, a munkajogi jogutódlás megvalósulása feltételezett. Ez azonban a perben nem volt megállapítható. Az, hogy a munkajogi jogutód a jogelőd munkáltató munkavállalói tekintetében jogutód munkáltatóvá is válik-e, csak a felek polgárjogi szerződéséből állapítható meg aszerint, hogy mi volt a szerződéses akaratuk.

A Tanács 2001/3/EK irányelve alapján a munkavállalók továbbfoglalkoztatásának kötelezettsége a jogutódlás egyik jogkövetkezménye, nem pedig feltétele, azaz a munkáltatói jogutódlás megállapításához nem szükséges a munkavállalói állomány tényleges átvétele. Ennek ellenére az elsőfokú bíróság nem foglalkozott azzal, hogy az alperes és az MPH Zrt. hogyan állapodott meg a három titkárnő továbbfoglalkoztatásában, mert tévesen a megbízási szerződést munkajogi jogutódlásnak tekintette.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a két társaság polgári jogi szerződését hatáskör, és erre irányuló kereseti kérelem nélkül bírálta felül a munkaügyi perben. A felek szerződéses akaratával ellentétesen az MPH Zrt.-re – mint a munkaügyi perben részt nem vett harmadik személyre – vonatkoztatva megállapította, hogy munkajogi jogutóda az alperesnek. A felmondási ok vizsgálata azonban nem jogosítja fel a bíróságot arra, hogy a munkáltató vezetésének körébe tartozó olyan kérdések eldöntésébe is beavatkozzon, amelyek nem tartoznak a munkaügyi jogvitához. Ezért az elsőfokú bíróság ezirányú vizsgálatát és megállapításait a másodfokú bíróság súlyos eljárási szabálysértésnek tekintette. Ez azonban nem eredményezte az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, mert a másodfokú bíróságnak minden adat a rendelkezésére állt ahhoz, hogy a felmondás indokának valósága és okszerűsége körében megfelelő megállapítást tegyen.

Álláspontja szerint a felmondás tényleges indoka az volt, hogy a munkáltató gazdasági megfontolásból megszüntette a titkárságot, és vele együtt a titkárságvezetői és titkárnői munkaköröket, mert e feladatokkal külső céget bízott meg. A felmondás indoka tehát átszervezés volt, amely megvalósult. Az indok tehát valós és egyben okszerű is volt. Az, hogy a munkáltató egy feladatot milyen jogviszony keretében kíván ellátni, a működési körébe tartozó kérdés, így az nem bírálható felül. Erre tekintettel a felmondás jogellenességének megállapítására irányuló kereseti kérelmet az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a másodfokú bíróság elutasította.

A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

Hivatkozása szerint a másodfokú bíróság az Mt. 85/A. § (2) bekezdésébe, 89. § (2)-(4) bekezdésébe, a Pp. 206. § (1) bekezdésébe és 221. § (1) bekezdésébe ütközően járt el.

A másodfokú bíróság álláspontja jogszabálysértő, miszerint a jogutódlás kérdését a Pp. 193. §-ára hivatkozva kizárólag okirati bizonyítékok alapján vizsgálta. Eljárása a Pp. 163. § (1) bekezdésébe, 164. §-ba, a Pp. 166. §-ába ütközik. A jogutódlás kérdésében való döntéshez ugyanis szükséges lett volna a felek megállapodásának, a szerződés valós tartalmának teljeskörű vizsgálata.
Alaptalanul különböztette meg a másodfokú bíróság a megszüntetés előtti titkárságot mint szervezeti egységet, valamint a megszüntetés után a titkársághoz tartozó munkafolyamatokat, mint egy külső cég szolgáltatásait. Az MPH Zrt. nem egy külső, hanem az alperessel azonos érdekkörbe tartozó cég. A titkársági feladatok elvállalásakor még nem állt rendelkezésére az erre a tevékenységre szakosodott humánerőforrás. Nem helytálló tehát a másodfokú bíróság álláspontja, miszerint külső, a tevékenységre szakosodott megbízott cég úgy látta el a kiszervezést követően a titkársági feladatokat, hogy az nem minősült az Mt. 85/A. §-a szerinti jogutódlásnak.

Tévesen értelmezte a törvényszék az Mt. 85/A. § (1) bekezdés b) pontját. Helytelen ugyanis az az álláspontja, hogy a kiszervezés előtt önálló szervezeti egységnek minősülő titkárságot az alperes megszüntette, nem pedig átadta. Lényegében ugyanis a munkáltató elkülönített szervezett csoportja, a titkárság került korábbi működtetés céljából átadásra ellenérték fejében az MPH Zrt.-nek, mely identitását megőrizve önállóan alkalmas volt az átadás előtti tevékenység ellátására.

A jogutódlás megállapításának nem feltétele a munkavállaló továbbfoglalkoztatása, hanem a következménye, ezért nincs jelentősége annak, hogy az alperes és az MPH Zrt. a titkárnők foglalkoztatásáról megállapodott-e. Önmagában a tevékenység megállapodáson alapuló átvétele már létrehozza  a munkajogi jogutódlást.

A felperes a perben nem annak felülvizsgálatát kérte, hogy az alperes gazdasági szabadsága körében kiszervezte a titkársági feladatot, hanem annak megállapítását, hogy ennek módja megvalósította-e a jogutódlást.
Amennyiben nem lett volna mellőzhető az MPH Zrt. perben állása, akkor az elsőfokú ítéletet a másodfokú bíróságnak eljárási szabálysértésre hivatkozással hatályon kívül kellett volna helyeznie új eljárást elrendelve.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint az alperes 2009. október 31-ével a titkársági feladatokat kiszervezte, az e teendőket ellátó munkavállalók munkaviszonyát egyidejűleg megszüntette, e tevékenység ellátását szolgáltatásként egy másik jogi személytől, az MPH Zrt.-től rendelte meg. E tényeket a perben a felperes sem vitatta, de azok – a másodfokú bíróság által rögzítettek szerint – okirati bizonyítékokkal is alátámasztottak voltak (megbízási szerződés, munkaviszony megszüntetésre vonatkozó megállapodás, felmondás, álláshirdetések). Ezért a másodfokú bíróság helyesen vizsgálta a perben, hogy a Pp. 193. § alkalmazásával rögzíthető tényállás mellett megállapítható-e a felperesi kereset tükrében az 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 85/A. § b) pontjában foglalt jogutódlás.

Arra is helyesen mutatott rá, hogy a munkáltató gazdálkodási körébe tartozó – így a bíróság által felül nem bírálható – célszerűségi döntés az, hogy egyes feladatokat milyen módon láttat el. Azonban helyesen érvelt a felperes is a felülvizsgálati kérelmében, hogy a választott módon történő feladatellátás alapján volt az vizsgálandó, hogy megállapítható-e a munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlás.

Helytállóan emelte ki a másodfokú bíróság, hogy az alperes és az MPH Zrt. megállapodása nem rendelkezett a titkársági feladatokat ellátó alperesi munkavállalók MPH Zrt.-nél történő továbbfoglalkoztatásáról, vagyis a „jogutód munkáltatóvá válásáról”.

Az Mt. 85/A. §-ában harmonizált, a Tanács 2001/3/EK irányelve alapján kialakult európai bírósági joggyakorlat szerint a munkáltató személyében bekövetkező változás megvalósulásának feltétele az identitását megőrző gazdasági egység átruházása a jogelődről a jogutódra. A jogutódlás már az erőforrások átruházásával bekövetkezik, és a jogutódlás jogkövetkezményei nem köthetők a munkavállalók továbbfoglalkoztatásához. Az akkor valósul meg ugyanis, ha a gazdasági egység a jogutódlást követően megőrzi identitását. Ennek megítélése azonban az Európai Unió Bíróságának gyakorlata által meghatározott kritériumok alapján történhet (C-24/85. Spijkers ügyben hozott ítélet).

E körben a lényeges körülmények közé tartozik az ingó és ingatlan vagyontárgyak átadása, átvétele; az immateriális javak (jogok) átruházása; a személyzet jelentős részének továbbfoglalkoztatása; az érintett gazdasági egység által a jogutódlás előtt és azt követően folytatott tevékenységek hasonlósága; az átadást megelőző tevékenység folytatása, illetve a folytatás lehetőségének fennmaradása; a gazdasági egységhez kapcsolódó ügyfélkörhöz fűződő kapcsolatok átvétele.

Az Európai Unió Bíróságának joggyakorlata alapján azonban önmagában e kritériumok fennállása nem alapozza meg a munkajogi jogutódlás bekövetkezését. Legújabb eseti döntései szerint az átadott tevékenység jellege befolyásolhatja az egyes kritériumok súlyát az értékelés során. Ugyanis az egyes szolgáltató tevékenységeket eltérően ítél meg attól függően, hogy az adott gazdasági tevékenység folytatása alapvetően emberi erőforráson alapul-e, vagy eszközfüggő tevékenység- formáról van szó (C-13/95. Süzen, C-229/96. és C-74/97. Hernández Vidal és mások, C-172/99. Oy Liikenne, C-340/01. Abler, C-51/00 Temco ügyekben hozott döntések). Az Európai Unió Bíróságának gyakorlata szerint azon gazdasági egység, melyben folytatott szolgáltató tevékenység kifejtéséhez nincs szükség jelentős eszközállományra, a munkavállalók jelentős részének átruházásával megőrizheti identitását (C-13/95. Süzen, C-229/96. és C-74/97. Hernández Vidal és mások). Az alapvetően eszközfüggő tevékenységek esetén pedig az eszközök átvétele nélkül a munkajogi jogutódlás nem valósulhat meg (C-172/99. Oy Liikenne, C-340/01. Obler ügy).

A perbeli esetben a felek megállapodása szerint az MPH Zrt. mint megbízott a feladat teljesítéséhez a szakembereket, a szellemi erőforrásokat, míg a szükséges infrastruktúrát az alperes megbízó biztosítja. Nem történt meg tehát az immateriális javak átruházása, de a személyzet továbbfoglalkoztatása sem. Így az alperes által végzett tevékenység és az MPH Zrt. által átvett tevékenységek közötti kapcsolatot megteremtő egyetlen tényezőnek, az érintett tevékenység tárgya, vagyis a titkársági feladat minősül.

Önmagában az a körülmény azonban, hogy a gyakorolt tevékenység hasonló vagy azonos, nem teszi lehetővé a gazdasági egység indentitása megőrzésének megállapítását. Egy egységet ugyanis nem lehet pusztán azzal a tevékenységgel azonosítani, amellyel megbízták. Nem őrizhető meg egy alapvetően munkaerőn alapuló gazdasági egység identitása, ha a személyzet lényeges részét nem veszi át az állítólagos átvevő (C-463/09. Clece S.A. ügyben hozott ítélet).
A fentiek alapján a másodfokú bíróság a jogszabályok helyes értelmezésével állapította meg, hogy a titkársági feladatok jelen ügyben történő átszervezése nem valósította meg az Mt. 85/A. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt munkajogi jogutódlást, hanem alperesnél ezen tevékenység és a felperes munkakörének megszűnését eredményezte, így az Mt. 89. § (3) bekezdés alapján jogszerű indokát képezhette a munkáltató felmondásának.
Mindezek alapján a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdés szerint – miután a másodfokú bíróság a felperes keresetének csak egyes kérelmeiről döntött – a jogerős ítéletet részítéletnek tekintve [Pp. 213. § (2) bekezdés] hatályában fenntartotta.

(Kúria Mfv.I.10.090/2013.)