558/2001. számú gazdasági elvi határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat



558

Önmagában az a körülmény, hogy a váltó kibocsátója az alperesre intézvényezte (címezte) a váltót, a címzettet nem teszi váltókötelezetté. A címzett a váltó elfogadásával válik a váltójogviszony alanyává, egyúttal az ilyen váltó főadósává. Az elfogadást a váltóra kell írni, de a váltó előlapjának a címzett általi aláírása is elfogadásnak minősül [1/1965. (I. 24.) IM r. (Vár.) 25. § (1) bek., 28. § (1) bek.].


A fizetési meghagyással indult, majd az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a felperes 60 000 USD kifizetéskori forint ellenértékének, ennek 2000. április 10-től a kifizetés napjáig járó évi 28% késedelmi kamatának, a tőkekövetelés 3 ezrelékét kitevő váltódíjnak, valamint 3 220 920 Ft behajtási költségnek, továbbá a perköltségeknek a megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A keresetét az általa 2000. április 10-én kiállított és az alperesnek címzett váltóra alapította.


Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította és a felperest 200 000 Ft perköltség, valamint az állam részére 750 000 Ft kereseti illeték megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a peres felek az 1994. szeptember 22-én kelt társasági szerződéssel 1 millió forint törzstőkével létrehozták az M. Kft.-t. Az alperes apport címén, többek között, a Gy. S. út 01367/20. hrsz. alatt felvett ingatlan egynegyed részének a kft. tulajdonába történő átruházását vállalta. Utóbb vált ismertté, hogy az ingatlan részben sem volt az alperes tulajdona. A felperes állítása szerint az ingatlanon egy műhelyt épített, melynek értéke 60 000 USD-t tesz ki. A felperes 2000. április 10-én erről a 60 000 USD-ról egy 2000. április 18-i lejáratú, N. G. alpereshez címzett, forgatható, óvás nélküli, saját rendeletre szóló idegen váltót állított ki. Állítása szerint ugyanezen a napon megbízta a perben nem álló A. Kft.-t - a követelés 30%-át kitevő díj ellenében - a váltókövetelés behajtásával. E váltó adja a felperes kereseti követelésének ténybeli és jogalapját.


Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy idegen váltó kibocsátása esetében a címzett annak elfogadásával válik a váltójogviszony alanyává. Ő mint a váltó címzettje azt nem fogadta és nem is fogadja el, ezért váltójogviszony alapján nem marasztalható.


Az elsőfokú bíróság alaptalannak ítélte a felperes keresetét. Megállapította, hogy az 1/1965. (I. 24.) IM rendelet (Vár.) 28. §-ának (1) bekezdése szerint az idegen váltó címzettje az elfogadással válik a váltójogviszony alanyává, fizetési kötelezettség csak az elfogadó nyilatkozat alapján terheli. E nyilatkozatot a váltón fel kell tüntetni. A perbeli váltón az alperes elfogadó nyilatkozata nem található, ezért e váltó kötelezettjeként nem marasztalható.


Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Nem fogadta el az elsőfokú bíróság jogi álláspontját, miszerint közötte és az alperes között váltójogviszony nem jött létre. Előadta továbbá, hogy az igényét a váltóra alapítva terjesztette ugyan elő, de a követelésének jogszerűségét az alapjogviszony is igazolja.


Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult.


A fellebbezés nem alapos.


Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes nem vált a perbeli váltó kötelezettjévé. Önmagában az a körülmény, hogy a felperes mint a váltó kibocsátója az alperesre intézvényezte (címezte) a váltót, az alperest nem tette váltókötelezetté. A címzett az egységes váltójogszabályok közzétételéről szóló 1/1965. (I. 24.) IM rendelet (a továbbiakban: Vár.) 28. §-ának (1) bekezdése szerint a váltó elfogadásával válik a váltójogviszony alanyává, egyúttal az idegen váltó főadósává. A Vár. 25. §-ának (1) bekezdése szerint az elfogadást a váltóra kell írni, de a váltó előlapjának a címzett általi puszta aláírása is elfogadásnak minősül. A perbeli esetben az alperes mint címzett nem tett a fenti jogszabályhely szerinti váltóelfogadó nyilatkozatot és a váltó előlapján sem szerepel az aláírása. Az alperes ezért a Vár. 28. §-ának (1) bekezdése szerinti kötelezettségvállalás hiányában nem köteles a váltó alapján fizetést teljesíteni még akkor sem, ha a váltó kibocsátásának alapjául szolgáló kötelmi jogviszonynak (alapjogviszonynak) esetleg alanya. A felperes a keresetét a váltóban foglalt követelés, nem pedig a kötelmi jogviszonyból eredő igény teljesítése iránt terjesztette elő, ezért helyesen járt el az elsőfokú bíróság amikor a követelést elutasította.


A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.


(Legf. Bír. Gf. I. 30.295/2001. sz.)