35/2018. számú munkaügyi elvi határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

I. A munka törvénykönyvében rögzített készenlét megállapíthatóságának feltételei nem irányadóak a hivatásos szolgálati jogviszonyban teljesített készenlét kógens rendelkezései alkalmazásakor.
II. A jogviszony speciális jellegéből adódóan a készenlét alatti tartózkodási helyet a munkáltató rendvédelmi szerv is kijelölheti azzal a korlátozással, hogy az nem lehet azonos a szolgálati hellyel.
[2015. évi XLII. törvény -Hszt.- 141. § (1) bekezdés]

A tényállás

[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes az alperes vezényléses szolgálati időrendszerben teljesített hivatásos szolgálatot.
[2] Az alperes vezetője 2015. szeptember 27-étől 2015. október 1-jéig, illetve 2015. október 5-étől 2015. október 10-éig terjedő időtartamra átrendelte a felperest egy távolabbi szolgálati helyre a migrációs helyzet kezelése szolgálati feladat ellátása érdekében. A parancs értelmében a felperes szolgálati feladatait a megyei rendőr-főkapitányság által meghatározott szolgálati időrendszerben teljesítette. Ezt meghaladóan 2015. szeptember 1-je és 2016. június 2-a között a felperes több alkalommal került átrendelésre különböző szolgálati helyekre. A 2015. szeptember 27-étől 2015. október 1-jéig, illetve 2015. október 5-étől október 10-éig terjedő időtartamokban az átrendelések során teljesített szolgálatokat meghaladóan a felperes 134 óra időtartamban készültségben volt.
[3] Az elöljáró parancsa értelmében bevetési öltözékben a csapatszolgálati század tagjaként a számára kijelölt körletben szolgálati lőfegyverrel és kényszereszközökkel felszerelve állt rendelkezésre. Az alperes erre az időtartamra 331.516 forint távolléti díjat fizetett meg a felperesnek, mely összegből 10.060 forint jogcímét készenléti pótlékként jelölte meg. 2015. szeptember 11-e és 2016. június 2-a között az alperes 81 pihenőnapot adott ki a felperesnek.
[4] A felperes 2016. június 13-án szolgálati panaszt terjesztett elő, melyben előadta, hogy az átrendelésekkel összefüggésben elöljárói az előre betervezett pihenőnapjait szolgálatra írták át, és ezen időszakokra a 200 %-os túlóra helyett szolgálat, vagy 100 %-os túlóra került rögzítésre és kifizetésre, így őt jelentős anyagi hátrány érte. Sérelmezte, hogy 2015. évre járó szabadságát a munkáltató késedelmesen adta ki, továbbá átrendelése során 134 óra időtartamban elöljárói készenlétet számoltak el, azonban álláspontja szerint az adott időtartam nem ennek volt minősíthető. Az illetékes rendőrkapitányság vezetője a felperes szolgálati panaszának a szabadság késedelmes kiadásával összefüggésben helyt adott, egyéb panaszát azonban elutasította.

A felperes keresete, az alperes ellenkérelme

[5] A felperes keresetében kifogásolta, hogy a 134 óra készültségben teljesített időszakra készenléti pótlékot folyósított számára a munkáltató a távolléti díj helyett, így erre az időtartamra 321.456 forint illetmény-különbözet és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy átrendelése során az elöljárói a részére a 134 óra tekintetében szolgálatteljesítést rendeltek el, ami azt jelentette, hogy a tényleges szolgálatot követően a csapatszolgálati század tagjaival együtt a számukra kijelölt szálláson fegyveres és kényszerítő eszközzel indításra készen kellett állniuk. Érvelése szerint a Magyar Köztársaság Rendőrségének Csapatszolgálati Szabályzata kiadásáról szóló 11/1998.(IV.23.) ORFK utasítás (a továbbiakban: Szabályzat) szerint nem készenlétet teljesített, hanem a csapatszolgálati század tagjaként készültséget látott el. Ezen túl a felperes kifogásolta azt is, hogy a munkáltató jogsértően írta át pihenőnapjait, illetve módosította szabadsága kiadásának időpontját. Erre figyelemmel további 447.794 forint távolléti díj megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
[6] Az alperes ellenkérelmében a felperes keresete elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes az érintett szolgálat esetében a készenléti pótlékot megkapta, az adott időszakban a szolgálati helyén kívül, nem az államhatáron teljesített szolgálatot, hanem egy számára kijelölt helyen kellett tartózkodnia, szolgálati feladat nem került számára meghatározásra, kizárólag rendelkezésre állt. Értelmezése szerint a Hszt. nem úgy rendelkezik, hogy a készenlét alatt a hivatásos állomány tagja választhatja meg a tartózkodási helyét, hanem, hogy a szolgálati helyétől eltérő helyen kell tartózkodnia, amit akár a rendvédelmi szerv is meghatározhat. Vitatta a felperes kereseti követelését a pihenőnap és a szabadság kiadása vonatkozásában is.

Az első- és másodfokú bíróság határozata

[7] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 321.456 forint távolléti díj és késedelmi kamata megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[8] Megállapította, hogy a felek között nem volt vitatott az a tény, hogy a felperes B megyébe történő átrendelésével összefüggésben 134 óra időtartamban látott el feladatot, amelyre az alperes készenlétet rendelt el és készenléti pótlékot fizetett. A jogvita tárgya az volt, hogy a felperes által 134 órában parancs alapján teljesített szolgálati feladat készenlétnek vagy szolgálatellátásnak minősült-e.
[9] Kifejtette, hogy a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (Hszt.), illetve egyéb norma sem tartalmaz rendelkezést arra, hogy a készenléti szolgálatra külön díjazást kellene fizetni. A felperesnek a csapatszolgálati század tagjaként a parancs alapján a kijelölt szolgálatteljesítési helyen rendelkezésre kellett állnia és bármikor szolgálatot lehetett volna elrendelni a számára, amelyet a feladat ellátásának sikere érdekében haladéktalanul meg is kellett volna kezdenie. Az a körülmény, hogy a fegyveres szerv biztosította a felperes részére a szállást, nem jelenti azt, hogy mindez a készültség elrendelése szempontjából ne minősült volna szolgálati helynek.
[10] A Hszt. 139. § (1) bekezdése határozza meg, hogy mely esetben kötelezhető a hivatásos állomány tagja arra, hogy túlszolgálatot teljesítsen. A felperes az érintett időszakban ilyen túlszolgálatot látott el, így az alperest kötelezte a felperes részére járó távolléti díj és a számára megfizetett készenléti pótlék közötti különbség megfizetésére. Nem találta megalapozottnak az elsőfokú bíróság a felperes pihenőnapok kiadásával kapcsolatos illetménykülönbözet iránti igényét.
[11] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, s fellebbezett részében helybenhagyta.
[12] Kifejtette, hogy a Hszt. 141. § (1) bekezdése szabályozza a készenlét elrendelésének feltételeit, azonban a készenlét fogalmát a törvény nem adja meg. Az állomány tagjának a készenlét idején szolgálati helyen kívül szolgálatra képes állapotban, szolgálati érdekből rendelkezésre kell állnia, azonban az adott esetben a felperes tartózkodási helyét az alperes határozta meg. A felperes és társai nem hagyhatták el a kollégium épületét és teljes bevetési öltözékben fegyverükkel és a náluk lévő kényszereszközökkel várakoztak, teljesítették rendelkezésre állási kötelezettségüket. A felperesnek saját körletében kellett maradnia, azt rövid időre sem hagyhatta el.
[13] Mivel a felperesnek a készenlét időtartamát a körletben kellett eltöltenie, az szolgálatteljesítési helynek volt tekinthető, s mindez a készenléten túlmutat, a Szabályzatban rögzített készültségi állapotnak felelt meg. Mindez pszichikai és fizikai többletterhelést eredményezett, ami nem a készenlét szabályainak felelt meg.
[14] Mindezekre tekintettel a bíróság megállapítása szerint az adott időtartam a Hszt. 139. § (1) bekezdése alapján túlszolgálatnak minősült, így a felperes távolléti díjra vált jogosulttá.

A felülvizsgálati kérelem

[15] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően helyezze hatályon kívül és a felperes keresetét utasítsa el. A készenléttel kapcsolatban kifejtette, hogy a felperes a perrel érvényesíteni kívánt időszakban készenlétben volt, hiszen a szolgálati időn és szolgálati helyen kívül tartózkodott a kijelölt pihenő körzetben, nem végzett szolgálati feladatot, kizárólag szolgálatra képes állapotban rendelkezésre állt az esetleges szolgálati feladatra. Az adott időszakra a Hszt. 161.§ (1) bekezdése d) és (2) bekezdése alapján erre az időtartamra készenléti pótlékot fizettek a számára. A Hszt. 141. § (2) bekezdése lehetőséget biztosított arra, hogy a szolgálati elöljáró a hivatásos állomány tagjának készenlétet rendeljen el. A perrel érintett időszakban a felperes készenlétet látott el. Szolgálati helye az államhatár volt, ami markánsan elvált a kollégiumtól, ahol a felperes pihenőidejét töltötte.
[16] A felperes által megjelölt 134 órában nem annak volt jelentősége, hogy nem hagyhatta el a számára kijelölt pihenőhelyet, hanem annak, hogy szolgálati feladat nem került a részére meghatározásra, kizárólag rendelkezésre állási kötelezettsége volt, így e körülmény határolja el a készenlétet a túlszolgálattól.
[17] A Hszt. nem rendelkezik arról, hogy a készenlét alatt a hivatásos állomány tagja maga választhatná meg tartózkodási helyét, hanem azt rögzíti, hogy azt a szolgálati helytől eltérő helyen kell teljesíteni, amit akár a rendvédelmi szerv is meghatározhat. A perbeli esetben ez történt, a felperesnek a szolgálati helyén, azaz az államhatáron kívüli helyszínen, az iskolában kellett rendelkezésre állási kötelezettségét teljesítenie. Az adott időtartamban a felperes nem teljesített szolgálatot, így ennek hiányában túlszolgálatot sem láthatott el. A készenlét és a túlszolgálat akként határolható el, hogy a felperes látott-e el tényleges szolgálati feladatot vagy sem. Mivel a perbeli esetben erre nem került sor, így készenlétben volt.
[18] A Hszt. hatálya alá tartozó készenlét nem hasonlítható össze a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) szabályozott készenléttel figyelemmel annak több okból is speciális jellege miatt, így az elhatárolás szempontja sem lehet az elsőfokú bíróság által megjelölt szempont, miszerint a készenlét feltétele a tartózkodási hely megválasztása, hiszen ez a feltétel csak az Mt. hatálya alatt irányadó.
[19] Az Mt. rendelkezéseivel összehasonlítva a perbeli eset leginkább az ügyelethez áll közel, ilyen jogintézményt azonban a Hszt. nem ismer, így a perbeli eset speciális készenlétként értelmezhető. A készenlét értelmezésére csak a Hszt. keretei között van lehetőség figyelemmel arra, hogy a szolgálati viszony is egy speciális közszolgálati jogviszony. Ezt támasztja alá, hogy 2017. január 1-jétől a Hszt. rendelkezik a kiemelt készenlét elrendelhetőségéről.
[20] A perbeli esetben a felperes a szolgálati időn, illetve szolgálati helyen kívül tartózkodott, nem végzett szolgálati feladatot, hanem rendelkezésre állt és szolgálatra képes állapotát megőrizve arra vállalkozott, hogy kerül-e részére szolgálati feladat meghatározása. Az államhatáron teljesítendő szolgálati feladatok jellege indokolta, hogy erre bevetési ruhában kerüljön sor, ez azonban nem járt a szolgálati feladatok teljesítésével, az pedig, hogy mindez fizikai és pszichikai megterheléssel járt, összhangban áll a Hszt. 13. §-ában foglaltakkal. Mindezek alapján egyértelműen megállapítható, hogy a felperes az adott időszakban készenlétet és nem túlszolgálatot látott el.
[21] Tévesen állapította meg a másodfokú bíróság azt is, hogy az adott időszakban a felperes a Szabályzat 19. pontja szerinti általános készültségi helyzetben volt, mivel a 9. pontban megállapított feltételek közül nem csak egy, hanem lényegesen több elem hiányzott. A felperes készültségszerű, de tartalmában nem készenléti szolgálatban volt és semmiképpen nem látott el túlszolgálatot.

A Kúria döntése és annak jogi indokai

[22] Az alperes felülvizsgálati kérelme a következők szerint megalapozott.
[23] A peres felek között a 2015. szeptember 27-étől október 1-jéig, illetve 2015. október 5-étől október 10-éig tartó átrendelés során a felperes által megjelölt 134 óra feladatellátással összefüggésben megállapított tényállás nem volt vitatott, csak annak jogi megítélése. Ennek megfelelően a bíróságoknak arról kellett dönteniük, hogy a munkáltatónak az adott időtartamra készenléti pótlék vagy túlszolgálatra járó távolléti díj fizetési kötelezettsége volt-e.
[24] Helytállóan állította az alperes felülvizsgálati kérelmében, hogy ennek megítélésénél nem a magánszféra foglalkoztatási szabályait tartalmazó Mt. készenlétre, illetve ügyeletre vonatkozó szabályai és speciális rendelkezései az irányadók. Maga a Hszt. 13. §-a rögzíti, hogy a szolgálati viszony sajátos jellegű közszolgálati jogviszony, amelyben mindkét felet a sajátos szolgálati körülményeknek megfelelő kötelezettségek terhelik és jogosultságok illetik meg. A hivatásos állomány tagja a szolgálati viszonyból fakadó kötelmeit, élethivatásként, szigorú függelmi rendben, akár egyes alapjogai korlátozásának elfogadásával teljesíti. E rendelkezésekből is következik, hogy az egyes jogintézmények fogalmi elemei eltérhetnek egymástól, analógia a két jogelv között nem alkalmazható. Ennek megfelelően a munka törvénykönyvében rögzített készenlét megállapításának feltételei nem lehetnek irányadóak a hivatásos szolgálati jogviszonyban teljesített készenlét kógens rendelkezései megítélésénél.
[25] A Hszt. perbeli időben hatályos 141. § (1) bekezdése rendelkezése szerint a szolgálati elöljáró a hivatásos állomány tagját kötelezheti arra, hogy a szolgálatteljesítési időn kívül szolgálati érdekből szolgálatképes állapotban elérhető – szolgálati helyen kívüli – helyen tartózkodjon, ahonnan szolgálati feladatra bármikor igénybe vehető. Ennek megfelelően a hivatásos szolgálati viszonyban a készenlét megállapításának együttes feltételei a következő:
-    adott időszak szolgálati időn kívüli időtartamnak minősüljön, és
-    a hivatásos állomány tagjának meg kell őriznie a szolgálatra képes állapotát, és
-    elérhető, szolgálati helyen kívüli helyen kell tartózkodnia, továbbá
-    az elrendelésre szolgálati érdekből kerüljön sor.
[26] Mindezekből megállapítható, hogy az Mt. 110. § (4) bekezdésétől eltérő módon a Hszt. nem rendelkezik arról, hogy készenlét esetén a hivatásos állomány tagja tartózkodási helyét maga határozhatja meg. A jogviszony speciális jellegéből adódóan a tartózkodás helyét a munkáltató is kijelölheti azzal a korlátozással, hogy az nem lehet azonos a szolgálati hellyel.
[27] A perbeli esetben az adott időszakban a munkáltató intézkedése e feltételeknek megfelelt: a készenlét elrendelésére a felperes szolgálati idején kívül, szolgálati érdekből került sor, az adott időszakban nem kellett szolgálati feladatot ellátnia, hanem a felperes és társai pihenőhelyeként is megjelölt kollégiumban kellett tartózkodnia, megőrizve szolgálatra képes állapotát. A felperes szolgálati helye az államhatár volt, ami markánsan elvált a kollégiumtól, ahol a felperes pihenőidejét töltötte.
[28] Helytállóan hivatkozott az alperes arra is, hogy a Hszt. 139. §-a szerinti túlszolgálat megállapítására csak abban az esetben kerülhetett volna sor, ha a felperes szolgálatteljesítési időn túl, valamint a munkaszüneti és pihenőnapjain arra kötelezték volna, hogy szolgálatot teljesítsen, a perrel érintett 134 órában azonban ilyen jellegű feladatot nem kellett ellátni.
[29] A Hszt. 2. § 28. pontja szerint szolgálati helynek az a szervezeti egység minősül, amelynek állományában a hivatásos állomány tagja tartozik. Nem minősült ennek megfelelően szolgálati helynek a felperes számára a készenlét teljesítésére kijelölt hely. Az ezzel ellentétes értelmezés esetén ugyanis valamennyi, a pihenésre kijelölt helyen eltöltött időtartam szolgálatteljesítésnek minősülnek, ilyen állítást azonban maga a felperes sem tett.
[30] Tévesen értelmezte a másodfokú bíróság a Szabályzat 18. és 19. pontját is, miszerint a felperes által teljesített készültség volt a szolgálati feladat, s mindez megalapozta a túlszolgálatot. A Szabályzat 19. pontja szerint általános készültségi helyzetben van a csapat akkor, ha a 18. pont feltételek valamelyike hiányzik. Megállapítható, hogy nem csak egy, hanem lényegesen több, a 18. pontban rögzített feltétel az adott esetben nem valósult meg, így nem volt megállapítható, hogy az adott időszakban általános készültségi helyzet állt fenn.
[31] Mindezeknek megfelelően az adott időszakban a felperes készültség jellegű, azonban általános készültségi helyzeti szintet el nem érő készenléti jellegű szolgálatban volt. Ezt támasztja alá az is, hogy a jogalkotó észlelve a szabályozás hiányosságát, 2017. január 1-jétől akként módosította a Hszt. 141. §-át, hogy kiegészítette a Hszt. készenlétre vonatkozó rendelkezéseit új jogintézménnyel, a kiemelt készenlét bevezetésével. Ennek elrendelésekor a hivatásos állomány tagja kötelezhető arra, hogy az elrendelő által meghatározott, a szolgálatteljesítési hely közigazgatási határán kívül eső helyen álljon készenlétben.
[32] A felperes a perrel érintett időszakban készenlétet és nem túlszolgálatot teljesített, ezért kellő alap nélkül kötelezték az eljárt bíróságok az alperest az adott időszakra az illetménykülönbözet megfizetésére.
[33] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet a fellebbezéssel érintett rendelkezései vonatkozásában megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. (Kúria, Mfv.II.10.672/2017.)