35/2013. számú közigazgatási elvi határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

K.35
Elvi határozat

Az Szja.tv. 44/A. § (1) bekezdés szerint az önkéntes önsegélyező pénztárba történő befizetés összegével az összevont adó alapjának adója sem csökkenthető, hanem a 44/A. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott rész átutalása illeti meg a pénztárba (1995. évi CXVII. tv. 44/A. § (1), (2) bek.; 2003. évi XCII. tv. 13. § (1) és (3) bek.)

A felperesi jogelőd halála miatt adófizetési kötelezettségét az adóhatóság 28.819 Ft-ban állapította meg, melyet a hagyatékátadó végzésben szereplő arányban osztott meg a felperesek között. A felperesi jogelőd elhalálozásának évében hatályos személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban Szja tv.) 44/A. §-a szerinti önkéntes nyugdíj-, illetve egészségpénztári befizetés utáni kedvezményt nem vette figyelembe, mert a felperesi jogelőd halála folytán  nyilatkozatot tenni nem tudott.

A felperesek fellebbezése folytán eljárt alperes az első fokú határozatot helybenhagyta.

A felperesek keresetükben a jogelődjük javára visszajáró 129.996 Ft terhükre előírt adókötelezettség levonásának figyelembe vételével a különbözetként jelentkező 101.177 Ft visszatérítését kérték. Keresetüket arra alapították, hogy a nyugdíjpénztári tagságból eredő terhek és kedvezmények megilletik őket, mint örökösöket. Ebből következően az adóhatóságnak az adófizetési kötelezettség megállapításakor jogelődjük befizetését javukra  kellett volna elszámolni.

A felperesek keretét a Székesfehérvári Törvényszék alaposnak ítélte, és az alperes határozatát az első fokú határozatra is kiterjedően akként változtatta meg, hogy az I-II-III.r. felpereseket összesen 101.177 Ft személyi jövedelemadó visszatérítés illeti meg.  Nem értett egyet azzal az állásponttal, hogy a befizető halála miatt a nyilatkozat megtételének hiányában az őt megillető adókedvezmény igénybevételére ne volna lehetőség. Szerinte az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.) 131. § (1) bekezdése, 131. § (3) bekezdése alapján, továbbá az Szja tv. 44/A. § (2) bekezdés c) pontja alapján a felpereseket a pénztári befizetés után a kedvezmény megilleti, mivel az elhunyt személy soron kívüli adó megállapítása során az adóhatóság a rendelkezésre álló iratok, adatok alapján állapítja meg az elhunyt személy adóját, ebbe pedig a kedvezmény figyelembe vétele is beletartozik.

A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet annak megváltoztatása és a felperesek keresetének elutasítása iránt. Kiemelte, hogy az adókedvezmény érvényesítésének feltétele, hogy az adózó önkéntes kölcsönös pénztári nyilatkozatot tegyen, amiben rendelkezik az önkéntes biztosító pénztári befizetései után őt megillető összeg átutalásáról valamely olyan egyéni számlája javára, amelyre a pénztár igazolása szerint rendelkezési jogosultságot megalapozó befizetés, jóváírás, lekötés, illetve amely terhére a szolgáltatás igénybevétele történt. Miután a jogelőd a 2008. évi bevallás benyújtása előtt elhunyt, ilyen nyilatkozatot tenni nem tudott.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.

A perbeli esetben a Kúriának abban kellett állást foglalni, hogy az Szja tv. 44/A. § (1) bekezdése szerinti nyilatkozat hiányában az önkéntes önsegélyező pénztárba adott évben befizetett összeg a felperesi jogutódok javára elszámolható-e. Ennek megválaszolásához meg kellett határozni a befizetett összeg jellegét.

Kiemeli a Kúria, hogy az Szja tv. nem az adókedvezmények között sorolja fel ezt az intézményt, hanem „rendelkezés az adóról” címszó alatt. Ezzel a befizetéssel nem az összevont adó alapjának adója csökkenthető, hanem az összevont adó alapja adójának az adókedvezmények levonása után fennmaradó részből a 44/A. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott rész átutalása illeti meg az adózót a (2) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetén. Így az adóhatóság az átutalást csak akkor teljesíti, ha nincs az adózónak nyilvántartott adótartozása, illetve az adóbevallása vagy adóhatósági adómegállapítás alapján fizetendő adóját az adózó megfizette. Ehhez társul a kifizetés teljesítésekor további feltételként  a pénztári tagság változatlan  fennállása vagy annak a nyugdíjszolgáltatás miatti megszűnése.

A kifizetéshez még további, az Szja tv. 44/A. § (2) bekezdés a)-c) pontjában írt szempontok teljesülését is vizsgálni kell, melynek az alperes eleget tett. Ugyanis nem adókedvezmény igénybevételéről van szó, hanem az adóról való rendelkezésről, vagyis az önkéntes kölcsönös egészségpénztárba és önsegélyező pénztárba befizetett összeg meghatározott százalékát az állam visszafizeti az adózó javára akként, hogy a pénztári befizetését növeli.

Az első fokú bíróság tehát helytelenül foglalt állást az említett befizetés jellegét illetően, az egyrészről adókedvezménynek nem tekinthető, másrészt nem álltak fenn az Szja tv. 44/A. § (2) bekezdés a)-c) pontjában írt feltételek. A kifizetés teljesítésekor a jogelődnek a pénztári tagsága halála miatt megszűnt, továbbá hiányzott az a rendelkező nyilatkozata, amellyel a visszatérítésre jogosultságot szerzett volna. Ezen rendelkezés pedig a Kúria álláspontja szerint személyhez kötött, azt a jogutódok nyilatkozata nem pótolhatja és az alperes sem köteles hivatalból az adókötelezettség megállapításakor figyelembe venni.

A fentiek szerinti jogerős bírósági ítélet tehát téves, az adó megállapításakor ezt a befizetést az alperesnek figyelembe vennie nem kellett. Ezt a hibás álláspontot tükrözi  az első fokú bíróság ítéletében levezetett számítása  is, mert egyértelműen adókedvezményként kezeli a befizetett összeget,  pedig azt az összevont adó alapjának adójából történő visszatérítésnek kell tekinteni. Fontos és lényeges, hogy a visszatérítésre a jogelőd sem tarthatott volna igényt, ha az adóbefizetési kötelezettségét nem teljesíti, a két összeget ugyanis összevonni, egymásba számítani a törvényi előírások alapján nem lehet. Az adó megfizetésére tehát a felperesek ezen visszatérítéstől függetlenül is kötelesek, azzal a fizetendő adó összegét csökkenteni nem lehetett. Abban is tévedett az első fokú bíróság, hogy valamennyi felperes tekintetében megállapította a kedvezményre jogosultságot, holott az Szja tv. 44/A. § (2) bekezdés c) pontja alapján az a kedvezményezettként megjelölt személy részére kerülhetett volna csak  kifizetésre, jelen esetben az I.r. felperesnek.

A Kúria a fentiekkel ellentétes első fokú bírósági ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte, és a felperesek keresetét elutasította.

(Kúria Kfv. I. 35.311/2012.)