33/2016. számú munkaügyi elvi határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Az egyéni vállalkozói lét a nyilvántartásba vételtől, az abból való törlésig tart az egyéni vállalkozót ez idő alatt mindvégig kereső tevékenységet folytatónak kell tekinteni. [2009. évi CXV. tv. 7. §, 19. §, 1997. évi LXXX. tv. - Tbj.- 4. §]

Tényállás

[1] A felperes 2010. május 1-től 2012. április 30. napjáig rehabilitációs járadékban részesült, majd 2014. szeptember 8. napján megváltozott munkaképességű személyek ellátása iránti kérelmet terjesztett elő az alperesnél.

[2] Az alperes a 2014. november 26. napján kelt  határozatával a felperes kérelmét elutasította.

[3] A másodfokon eljárt társadalombiztosítási szerv a 2015. április 22. napján kelt  határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, megállapítva, hogy a felperes egészségi állapota 59%-os mértékű, B2 minősítési csoportba tartozik 2014. március 1. napjától véleményezhetően, azonban kereső tevékenységet folytatónak minősül. A másodfokú társadalombiztosítási szerv határozatát a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (továbbiakban: Mmtv.) 1. § (2) bekezdés 4. pontja, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (továbbiakban: Flt.) 58. § (5) bekezdés e) pontja, az egyéni vállalkozókról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény (továbbiakban: Evtv.) 7. § (3) bekezdése és a 19. § (4) bekezdése rendelkezéseire, valamint a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.) 4. § b) pont 1. alpontja rendelkezéseire, továbbá a Kúria hasonló ügyben hozott korábbi döntéseire alapította.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[4] A felperes kereseti kérelmében kérte a másodfokú társadalombiztosítási szerv határozatának hatályon kívül helyezését az elsőfokú határozatra is kiterjedően és az alperes új eljárásra kötelezését. A felperes hivatkozott a Kúria egymásnak ellentmondó döntéseire, valamint arra, hogy nem elegendő az egyéni vállalkozó minősülés vizsgálata, az is szükséges, hogy az egyéni vállalkozó ténylegesen kereső tevékenységet végezzen. Álláspontja szerint a jogalkotó célja nem lehetett az, hogy a rokkantellátásból kizárja azokat, akik az egyéni vállalkozói nyilvántartásban ugyan szerepelnek, de tényleges jövedelmük az egyéni vállalkozói mivoltukból nem származik.

[5] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, kiemelve, hogy a felperes az egyéni vállalkozók nyilvántartásában szerepel, ezért kereső tevékenységet folytatónak minősül, így részére a kért ellátás nem állapítható meg. Alperes a határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartotta.

Az elsőfokú ítélet

[6] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. A bíróság ítéletében idézte az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 4. pontja, 2. § (1) bekezdése, az Flt. 58. § (5) bekezdés e) pontja és a Tbj. 4. § b) pont 1. alpontja rendelkezéseit. Az ítéleti érvelés szerint az Flt. 58. § (5) bekezdés e) pontja nemcsak a díjazás ellenében való munkavégzést, de az egyéni vállalkozónak minősülést is kereső tevékenységnek minősíti, függetlenül az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetésétől. Az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetése szükséges az Mmtv. szerinti ellátásra jogosultsághoz. A felperes az egyéni vállalkozói tevékenysége 2013. március 13. napjától való szüneteltetése ellenére egyéni vállalkozónak minősült.

Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[7] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte annak megállapítása mellett, hogy az Mmtv. szerinti ellátásra jogosult és kérte az alperes új eljárásra és „új határozat hozatalára utasítását” az Mmtv. 2. § (1) bekezdés b) pontja bíróság általi megsértését állítva. A felperes sérelmezte, hogy a perben felhívott két, egymásnak ellentmondó kúriai ítélet érdemi, tartalmi összevetését a bíróság elmulasztotta, így indokolási kötelezettségének nem tett eleget. Felperes kifogásolta, hogy a Kúria Mfv.III.10.142/2014. számú döntését nem találta „az adatbázisokban”, így a tényállások nem hasonlíthatóak össze, így azt megvitatni vagy abból következtetést levonni sem lehet.

[8] A felperes álláspontja szerint az Mmtv. 2. § (1) bekezdés b) pontja a tényleges kereső tevékenység folytatását követeli meg. A jogalkotó célja sem lehetett az egyéni vállalkozók nyilvántartásban való részvétele esetére az Mmtv. szerinti ellátásokból való kizárása. „A rokkantsági ellátás célja kompenzálni azt az egyéni vállalkozót, aki ugyan az egyéni vállalkozói nyilvántartásban szerepel, de keresménnyel nem rendelkezik”.

[9] A felperes utalt arra, hogy az ellentmondó kúriai ítéletek miatt indokolt lenne „jogegységi eljárás lefolytatása és jogegységi aktus kibocsátása”.

[10] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A Kúria döntése és jogi indokai

[11] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint.

[12] A Kúria az Flt. 58. § (5) bekezdés e) pontja alkalmazásáról – az Mmtv. jogerős ítéletben felhívott rendelkezéseivel összefüggésben – korábban az Mfv.III.10.142/2014/3., az Mfv.III.10.552/2014/4., az Mfv.III.10.208/2015/5., az Mfv.III.10.198/2015/5., az Mfv.III.10.228/2015/5. és az Mfv.III.10.511/2015/4. számú határozatában már állást foglalt. E határozatokban az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 4. pontja, 2. § (1) bekezdése, az Flt. 58. § (5) bekezdés e) pontja, az Evtv. 7. § (3) bekezdése és 19. § (4) bekezdése együttes alkalmazásával megállapította: a rendelkezések helyes értelmezése szerint kereső tevékenységet folytatónak kell tekinteni azt a személyt, aki külön törvény szerint egyéni vállalkozónak minősül (ideértve a tevékenységét szüneteltető egyéni vállalkozót is), tehát az egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkező egyéni vállalkozót, függetlenül attól, hogy ténylegesen kereső tevékenységet folytat-e vagy sem. A Kúria a határozatokban rámutatott arra, hogy a megváltozott munkaképességű személyek ellátására való jogosultsághoz szükséges feltétel fennállásához (kereső tevékenységet nem folytat) nem elegendő az egyéni vállalkozói tevékenységet szüneteltetni, azt meg is kell szüntetni. „Jogértelmezése kialakítása során a Kúria – az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 4. pontja, 2. § (1) bekezdése, az Flt. 58. § (5) bekezdés e) pontja és más jogszabályok együttes alkalmazásával – figyelembe vette, hogy az Flt. a díjazás ellenében munkavégzést teljesítő személyeken túl – egyebek mellett – kereső tevékenységet folytatónak rendeli tekinteni azt a személyt is, aki külön törvény szerint egyéni vállalkozónak minősül. E minősítést illetően a törvényhozó az Flt. 58. § (5) bekezdés e) pontjának második fordulatában, de más jogszabályban [az egyéni vállalkozókról és egyéni cégekről szóló 2009. évi CXV. törvény (Evtv.) a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.)] sem tett különbséget az egyéni vállalkozók között a tevékenység tényleges folytatása, vagy szüneteltetése, illetőleg díjazásban való részesülésük szempontjából. Jogszabály nem rendeli el annak vizsgálatát, hogy a tevékenységét szüneteltető egyéni vállalkozó a korábban teljesített munkavégzése alapján őt megillető, utóbb befolyt vállalkozói díj folytán az igénybejelentéssel érintett időszakban ellátottnak minősül-e, az Flt. a külön törvény szerint egyéni vállalkozónak minősülő személyeket egységesen tekinti kereső tevékenységet folytatónak.

[13] A Kúria több, így például az Mfv.III.10.228/2015/5. számú ítéletében – az Flt. 58. § (5) bekezdés e) pontja, az Evtv. 7. § (3) bekezdése, valamint az Evtv. 19. § (4) bekezdése értelmezése során – rámutatott: az Evtv. nem ad konkrét meghatározást arra, hogy ki minősül egyéni vállalkozónak, az egyéni vállalkozó körét az Evtv. 2. §-a általánosságban határozza meg akként, hogy Magyarország területén természetes személy a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló törvény szerinti letelepedés keretében üzletszerű – rendszeresen, nyereség és vagyonszerzés céljából saját gazdasági kockázatvállalás mellett folytatott – gazdasági tevékenységet egyéni vállalkozóként végezhet. A Tbj. fogalomrendszerében egyéni vállalkozó az egyéni vállalkozókról és egyéni cégekről szóló törvény szerinti egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő természetes személy (Tbj. 4. § b) pont 1. alpont). Az egyéni vállalkozói lét a nyilvántartásba vételtől, az abból való törlésig tart [Evtv. 7. § (3) bekezdés, 19. § (4) bekezdés], az egyéni vállalkozót ez idő alatt mindvégig kereső tevékenységet folytatónak kell tekinteni, figyelemmel arra, hogy ezen időtartam alatt, mindvégig egyéni vállalkozónak minősül. Az egyéni vállalkozói tevékenység folytatásának szüneteltetése bejelentését követően az egyéni vállalkozó egyéni vállalkozói tevékenységet nem végezhet, a vállalkozói tevékenységhez kötődő új jogosultságot nem szerezhet és új kötelezettséget nem vállalhat (Evtv. 18. §), az egyéni vállalkozó tevékenységének folytatása során a szünetelésig keletkezett és azt követően esedékessé váló fizetési kötelezettségeit a szünetelés alatt is köteles teljesíteni. A szünetelés megkezdésének bejelentése nem jelenti azt, hogy az egyéni vállalkozót az egyéni vállalkozók nyilvántartásából törlik; ezen túl a személyi jövedelemadóról szóló többször módosított 1995. évi CXVII. törvény 3. § 17. pont a) alpontja is úgy rendelkezik, hogy egyéni vállalkozónak minősül az Evtv. szerinti egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő magánszemély az említett nyilvántartásban rögzített tevékenység tekintetében.”

[14] A munkaügyi bíróság a fentiekkel azonos jogértelmezés eredményeként hozta meg ítéletét, amely nem sérti a felülvizsgálati kérelemben felhívott rendelkezéseket, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.

A döntés elvi tartalma

[15] Az egyéni vállalkozói lét a nyilvántartásba vételtől, az abból való törlésig tart [Evtv. 7. § (3) bekezdés, 19. § (4) bekezdés], az egyéni vállalkozót ez idő alatt mindvégig kereső tevékenységet folytatónak kell tekinteni.  (Kúria, Mfv.III.10.682/2015.)