3/2019. számú munkaügyi elvi határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

I. Ha a munkáltatónak kötbérfizetési kötelezettsége keletkezett és annak eleget tett, az általa megfizetett összeg kárnak minősül, melyet az érintett munkavállalóival szemben az Mt.-nek a munkavállaló kártérítési felelősségéről szóló rendelkezései szerint érvényesíthet [2012. évi I. tv. (Mt.) 179. § (1) bekezdés].
II. A munkáltatónak a működését, szervezetét meghatározó egyoldalú utasításával, szabályzatával szemben a szakszervezetnek nincs kereshetőségi joga, egyoldalú utasítás jogszerűsége egyéni jogvitában vizsgálható [2012. évi I. tv. (Mt.) 285. § (1) bekezdés].

A tényállás

[1] Az alperes mint szolgáltató és egy társaság, mint megrendelő között 2012. április 28-án létrejött Közszolgáltatási Szerződés 3. pontjában a szerződést kötő felek vállalták, hogy a közszolgáltatási kötelezettség ellátásának adott évre vonatkozó feltételeiről minden évben megállapodást kötnek. Az éves megállapodás II. számú mellékletében lefektették az alperest terhelő közszolgáltatási kötelezettségek megszegése esetére a megrendelő által kiszabható kötbérrendszer alkalmazásának feltételeit.
[2] Az alperes munkáltatónál 2012. június 29-én megkötött Kollektív Szerződés (a továbbiakban: KSZ) 62. pontja a munkavállaló kártérítési felelősségét az alábbiak szerint határozta meg: „A munkavállaló a munkaviszonyból származó kötelezettségének megszegésével okozott kárt (ideértve a hatályos Közszolgáltatási Szerződés alapján a megrendelő által a munkavállaló kötelezettségszegése miatt a Társaságra kiszabott kötbért) köteles megtéríteni, ha nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. Az előzőekben meghatározott feltételek fennállását, a kárt, valamint az okozati összefüggést a munkáltatónak kell bizonyítania. A munkáltatói jogkört gyakorló a kártérítés mértékét csökkentheti, annak kiszabásától, érvényesítésétől – a károkozás, illetőleg a károkozó körülményeire figyelemmel – indokolt esetben el is tekinthet”.
[3] Az alperes 2014. július 31-én a munkavállalóra áthárítható kötbértételek kezelése tárgyában vezérigazgatói körlevelet adott ki, amely 2014. augusztus 5-étől lépett hatályba. A körlevél – visszautalva a Közszolgáltatási Szerződésre – a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 179. § (1) bekezdését idézve leszögezte, hogy a kötbért keletkeztető magatartás alapvetően károkozó magatartásnak tekintendő, és mint ilyenre a hatályos KSZ 62. pontja alkalmazandó. A kártérítési eljárás lefolytatására a KSZ 4. számú melléklete alapján kerülhet sor.
[4] A körlevél melléklete az alperes és a megrendelő között fennálló közszolgáltatási szerződés szempontjából szabályszegésnek minősülő körülményeket sorolta fel.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[5] A felperes szakszervezet a keresetében a KSZ 62. pontja alábbi rendelkezése semmisségének megállapítását kérte: „ideértve a hatályos közszolgáltatási szerződés alapján megrendelő által a munkavállaló kötelezettségszegése miatt a társaságra kiszabott kötbért.” Kérte továbbá, hogy a bíróság állapítsa meg az alperes által a 2014. július 31-én kelt és 2014. augusztus 5-én hatályba lépett vezérigazgatói körlevél és annak mellékletét képező, munkavállalókra áthárítható kötbértételek című dokumentum alkalmazásának jogellenességét, valamint semmisségét arra tekintettel, hogy annak tartalma nem felel meg a munkajogi jogszabályoknak.
[6] Álláspontja szerint az alperes a polgári jogi szerződésben a munkavállalói képviselők mindennemű közreműködésének kizárása mellett olyan büntető jellegű kötbértételek megfizetését vállalta, melyeknek a munkavállalókra való továbbhárítása a munkavállalók helyzetét egyoldalúan elnehezíti, ezért jogellenes. A kötbér továbbhárítása a munkajogi szabályozástól teljesen idegen jogkövetkezményt kíván a munkavállalókra róni, az Mt. kötbér alkalmazását a munkaviszony keretei között nem teszi lehetővé. A KSZ és a támadott vezérigazgatói körlevél valójában a munkavállalókra hárított objektív kötbérfizetési kötelezettséget leplez, ami az Mt. munkavállalókra vonatkozó kártérítési felelősségénél  terhesebb szabályozást jelent.
[7] Azt is sérelmezte, hogy a vezérigazgatói körlevélben szereplő kötbérköteles magatartásformák esetében nem állapítható meg közvetlen ok-okozati összefüggés a károkozó magatartás és a kár bekövetkezése, illetve annak összegszerűsége között, ezért a munkavállaló kártérítési felelőssége és az ebből eredő fizetési kötelezettsége anélkül áll be, hogy a kár bekövetkezésének és a kár okozásának fogalmi elemei  bizonyíthatóan fennállnának.
[8] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy az alperes gazdasági érdekei mentén jogosult volt olyan szerződést megkötni, amely kötbérfizetési kötelezettséget is tartalmaz, ha pedig a kötbér megfizetésével kára merül fel, annak a kár bekövetkezéséért felelős munkavállaló felé való továbbhárítására is jogosult volt. A KSZ-t, ami az ebből eredő kár Mt. szabályainak megfelelő továbbhárítását rögzíti, maga a felperes is aláírta. A munkáltató a munkavállalók irányában egyértelműen csak a kárát kívánja érvényesíteni, ezért téves az a felperesi álláspont, hogy az alperes a munkavállalókkal kötbért kívánna megfizettetni. Álláspontja szerint a KSZ 62. pontja és a támadott vezérigazgatói körlevél is teljes egészében megfelel az Mt. rendelkezéseinek.

Az első- és másodfokú bíróság ítélete

[9] A megismételt eljárásban a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes vezérigazgatói körlevele jogellenes. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
[10] Ítéletének indokolása szerint a felperes keresete az Mt. 22. § (5) bekezdése, 179. §-a, valamint 191. §-a alapján részben megalapozott volt. A KSZ támadott rendelkezésének értékelése során abból indult ki, hogy az alperes jogosult a gazdasági érdekei mentén az általa teljesített szolgáltatás megrendelőjével olyan szerződést kötni, amely a szolgáltatás nem megfelelő teljesítése esetén kötbér fizetését köti ki. A szerződés nem az alperes munkavállalóinak a kötbér fizetését határozta meg és nem is tartalmazott olyan kötelezettséget harmadik személyekre – így a munkavállalókra sem – amely a munkajogi szabályokkal ellentétes lenne. Minden alapot nélkülözőnek találta a felperes azon érvelését is, mely szerint a munkavállalóknak a KSZ alapján az alperes felé kötbért vagy objektív alapú kártérítést kellene megfizetniük, avagy az alperes a munkavállalók felé kötbért kívánna továbbérvényesíteni. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a KSZ 62. pontja csupán arról rendelkezett, hogy kárnak kell tekinteni azt az összeget, ami azzal merül fel, hogy az alperesre a vele szerződött társaság a vele kötött szerződés alapján kötbért szab ki. E kár munkavállalók által történő megtérítését a KSZ semmilyen szempontból nem vette ki a kártérítési eljárás általános szabályai alól és ugyanígy vonatkoznak erre a kárfajtára a KSZ-nek az Mt.-vel összhangban megállapított bizonyítási szabályai.
[11] A közigazgatási és munkaügyi bíróság álláspontja szerint a közszolgáltatási szerződés alapján ténylegesen kiszabott és megfizetett kötbér az alperesnél kárként jelentkezik, melynek továbbhárítására az alperes a munkajogi szabályok alapján, a speciális munkavállalói kárfelelősségi tételek teljesülése esetén és az ott meghatározott korlátozott mértékben jogosult, ha bizonyításra kerül, hogy a kárt a munkavállaló vétkes magatartása okozta. Az alperes tehát nem a kötbért, hanem a kötbér megfizetésével felmerült kárát kívánta a munkavállalók felé továbbérvényesíteni az Mt. szabályaival teljes összhangban. Mindezek alapján a KSZ támadott rendelkezését sem jogszabályba ütközőnek, sem jó erkölcsbe ütközőnek nem találta, ezért e rendelkezés semmiségét nem állapította meg.
[12] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a vezérigazgatói körlevél tartalmára vonatkozóan azonban eltérő álláspontra helyezkedett. Érvelése szerint a körlevél ugyan szövegében  visszautalt az Mt.-ben és a KSZ-ben megfogalmazott kárfelelősségi szabályokra, a kártérítés mértékének megállapításánál (esetlegesen méltányosság gyakorlásánál) azonban a munkáltató mérlegelési lehetőségét indokolatlanul leszűkítette, gyakorlatilag névlegessé tette avval, hogy   a munkavállaló felelősségének bizonyítható felmerülése esetén kötelezővé tette a teljes kötbér munkavállalóra való áthárítását. Kifejtette, hogy amennyiben a munkavállaló felelőssége bizonyíthatóan nem állapítható meg, az áthárítás mérlegelése fel sem merülhet, amennyiben pedig bizonyítható, úgy a mérlegelés nem zárható ki. Problémásnak értékelte azt is, hogy a körlevél nem a kötbér kifizetésével felmerült kár, hanem a kötbér áthárításáról rendelkezett, ami nem áll összhangban a KSZ 62. pontjának helyes értelmezésével. Az alperes nem tudta annak ésszerű indokát adni, hogy a kötbérek kifizetése miatt felmerülő károk esetében a megtérítés mértékének csökkentésére miért nincs lehetőség, a munkáltató mérlegelési jogköre miért került kizárásra, holott a kötbérfizetési kötelezettség alapját képező magatartás esetében is felmerülhet olyan tényező, ami a munkáltatói méltányosságot megköveteli. Ezekben az esetekben indokolatlannak találta a méltányossági jog gyakorlásának megvonását. Mindezek alapján megállapította, hogy a keresettel támadott vezérigazgatói körlevél jogellenes.
[13] A peres felek fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy a felek közötti Kollektív Szerződés 62. pontjának „ide értve a hatályos közszolgáltatási szerződés alapján a megrendelő által a munkavállaló kötelezettségszegése miatt a Társaságra kiszabott kötbért” kitétele érvénytelen. A törvényszék ítéletének indokolásában a tényállás kiegészítését követően csak részben értett egyet az elsőfokú bíróság ítéletének következtetéseivel.
[14] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a KSZ támadott rendelkezése és a vezérigazgatói körlevél jogszerűségének értékelése során nem lehet eltérő következtetésre jutni. Mindkét szabályozás abból az alapvetésből indul ki, mely szerint az alperesi munkáltató által  megkötött polgári jogi szerződésben vállalt kötbér kifizetése az alperesnél kárként jelentkezik, amely megállapítással azonban a törvényszék nem értett egyet.
[15] A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.), továbbá a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (új Ptk.) vonatkozó rendelkezései alapján megállapította, hogy a kötbér egy, a szerződés megerősítésére vonatkozó biztosíték, amelyet - annak átalány-kártérítés jellegéből következően – a szerződés jogosultja akkor is követelhet, ha kára nem merült fel, vagy az a kötbérnél alacsonyabb összegű. A kötbér a kötelezett – adott esetben a munkáltató – szerződésből fakadó főkötelezettségének a nem, vagy nem szerződésszerű teljesítésének szankciója, egy önálló polgári jogi jogintézmény, amely nem azonosítható a kötelezettet ért kárral. A felperes álláspontjával egyezően ezért arra a megállapításra jutott, hogy a két jogcím nem keverhető, a kötbér megfizetése esetén a kötelezett az általa megkötött szerződésből eredő mellékkötelezettségének tesz eleget, amely nem fogható fel a kötelezettet, mint munkáltatót ért kárként. Ez az értelmezés ugyanis nemcsak a jogcímet, hanem a munkajogi és a polgári jogi kárfelelősségi szabályok keveredését is eredményezné. A munkajogi kárfelelősség a munkáltató – alperes – és a munkavállaló között fennálló munkaviszonyból, míg a kötbérfizetés a megrendelő és a szolgáltató – alperes – közötti polgári jogi jogviszonyból származtatható. A munkavállaló munkaviszonyból eredő kártérítési felelőssége pedig nem terjeszthető ki automatikusan a munkáltató által szerződésszegés esetére vállalt kötbérre, mivel mindkettő más-más természetű jogviszony különböző tartalmából eredő kötelezettségnek az eredménye.
[16] Minderre figyelemmel a KSZ 62. pontjának zárójeles megjegyzése tekintetében a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal szemben arra következtetett, hogy a KSZ azzal, hogy a kötbért automatikusan kárnak rendeli tekinteni, a kár fogalmát kitágítja. Mindez általánosságban előírva lehetőséget teremt arra, hogy a munkáltató az Mt. szabályait megkerülve a munkavállalóra terhesebb szabályt alkalmazzon, hiszen általánosságban az okozott kár nem azonosítható a kifizetett kötbérrel. Érvelése szerint amennyiben a munkavállaló nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben elvárható és ezzel okozati összefüggésben a munkáltatónak kárt okozott, a KSZ 62. pontjának zárójeles megjegyzése nélkül is lehetősége van a munkáltatónak arra, hogy a 4. számú mellékletnek megfelelő eljárást lefolytassa, melynek keretében megvizsgálható a konkrét károkozó magatartással okozati összefüggésben keletkezett kár. Ezért annak rögzítése a KSZ-ben, hogy a kötbér azonosítható a kárral, szükségtelen, félreérthető, a munkavállalóra terhesebb értelmezés lehetőségét hordozó eltérés, mely ezáltal az Mt. 191. §-ába ütközik és az Mt. 27. § (1) bekezdése értelmében a KSZ mint megállapodás zárójeles mondatának semmisségét eredményezi.
[17] A KSZ rendelkezése érvénytelenségére tekintettel a vezérigazgatói körlevél vonatkozásában a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság értékelésével. Kiemelte, hogy a körlevél a KSZ-ben rögzített azon definíción alapult, mely szerint kárnak tekintendő a hatályos közszolgáltatási szerződés alapján a megrendelő által a munkavállaló kötelezettségszegése miatt a társaságra kiszabott kötbér is, ebből pedig arra az általános megállapításra jutott, hogy a kötbért keletkeztető magatartás alapvetően károkozó magatartásnak tekintendő. Ez az értelmezés pedig a KSZ 62. pontjának vitatott rendelkezésével egyezően a munkavállalói kártérítési felelősséget a törvénnyel ellentételesen bővíti, ezért az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a körlevél az Mt. 191. §-ába ütközik.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[18] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az első-, és másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását indítványozta a felperes perköltségben történő marasztalása mellett.
[19] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a KSZ 62. pontjának vitatott része sem jogszabályba, sem jó erkölcsbe nem ütközik, továbbá nem irányul az Mt. szabályainak megkerülésére sem, ezért a jogerős ítélet ellentétes az Mt. 27. § (1) és (3) bekezdése, az Mt. 29. § (3) bekezdése, az Mt. 179. §-a, az Mt. 191. § (1) bekezdésével, továbbá a Pp. 206. §-ával is. A törvényszék ítéletének azon érvelése, mely szerint a kötbér nem azonosítható a kötelezettet ért kárral téves. A törvényszék tévesen, jogosulti szemszögből vizsgálta a kötbér kárátalány jellegét és figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a perbeli esetben az alperes a kötbér kötelezettje, akinek minden esetben kára keletkezik a kötbér megfizetésével. Ebből következően megalapozatlanul állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a KSZ jogellenesen a munkavállalókra nézve hátrányosan, az Mt. 191. § (1) bekezdésével ellentétesen tágítja a kár fogalmát.
[20] Az alperes érvelése szerint a KSZ 62. pontja a munkaviszonyból származó kötelezettségek megszegésével okozott kár megtérítéséről az Mt.-vel teljes mértékben összhangban rendelkezik, tehát az így okozott kár a KSZ 4. számú melléklete szerint lefolytatott eljárás során csak akkor téríttethető meg a munkavállalóval, ha nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, ráadásul a munkáltató még ez esetben is jogosult a kártérítés mértékének csökkentésére. Mindezek alapján álláspontja szerint a KSZ 62. pontjának vitatott kitétele érvényes.
[21] A felülvizsgálati kérelem érvelése szerint a körlevél egy szabályozási forma, amely egyszeri feladatok elvégzésére, intézkedések megtételére, valamint közérdekű tudnivalók bejelentésére szolgál, ebből következően csupán a munkáltató tájékoztatását szolgálja, így sem az Mt.-vel, sem a KSZ-el nem tartalmaz ellentétes rendelkezéseket. A vitatott körlevél egyértelműen tartalmazza, hogy a kár érvényesítése során az Mt. 179. § (1) bekezdését, a KSZ 62. pontját, illetve a KSZ 4. számú mellékletét kell alkalmazni, így annak tartalma nem jogellenes, nem irányul és nem is irányulhat a közszolgáltatási szerződés alapján megfizetett kötbérek automatikus – a munkajogi felelősséget nem vizsgáló vagy a KSZ alapján biztosított méltányosságot lerontó – továbbhárítására, hiszen a kötbér megfizetésével keletkezett kárt csupán az Mt.-ben és a KSZ 62. pontjában meglévő feltételek esetén rendeli érvényesíteni a munkaviszonyukból származó kötelezettségeket vétkesen megszegő munkavállalókkal szemben.

A Kúria döntése és annak jogi indokai

[22] A felülvizsgálati kérelem a következők szerint megalapozott.
[23] A Kúria a Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében a jogerős ítéletet kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. A munkaügyi pernek nem képezte tárgyát, hogy a felperes szakszervezet megfelel-e az Mt. 276. §-ában foglaltaknak, az alperes nem vitatta a felperes perbeli legitimációját, a Kollektív Szerződés vitatott rendelkezésének megsemmisítésére vonatkozóan fennálló jogi érdekét, ezért e kérdéseket a Kúria a felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálhatta és erre irányuló kérelem hiányában a Kollektív Szerződés kártérítési eljárásról szóló 4. számú mellékletét sem.
[24] A perben a felperes keresete alapján abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a KSZ 62. pontjának jogszerűségét érinti-e a zárójeles szövegrészlet. 
[25] A törvényszék ítéletének indokolásában a régi Ptk. és az új Ptk. kötbérre vonatkozó rendelkezései alapján arra ugyan helytállóan utalt, hogy a kötbér kárátalány jellegű, vagyis nem azonosítható a ténylegesen bekövetkezett kárral, azonban nem vette figyelembe, hogy a kötbér kérdése, annak kiszabása és az összege az alperesi társaságra és vele polgári szerződéses viszonyban álló társaságra tartozik, így a kifejtett értelmezés kizárólag a közszolgáltatási szerződés tekintetében helytálló, de nem érinti a perbeli munkaügyi jogvitát. A  közszolgáltatási szerződés 9.2. pontja értelmében kötbér fizetésének a jogosult társaság ellenőrzései során tapasztalt kifogásolható esemény, szabálytalan magatartás bizonyítottsága esetén van helye, amely magatartásokat a szerződés melléklete tételesen nevesít. Az alperes e szerződéses kapcsolatban tehát, mint kötelezett kötbér fizetésére lehet köteles. Abban az esetben azonban, ha az alperes munkáltatónak kötbérfizetési kötelezettsége keletkezett és annak eleget tett, az általa megfizetett összeg az elsőfokú bíróság helyes érvelése szerint kárnak minősül, melyet az alperes az érintett munkavállalójával szemben az Mt. XIV. fejezete szerint, a munkavállaló kártérítési felelősségéről szóló rendelkezések szerint érvényesíthet. A KSZ-nek a kötbér áthárítására vonatkozó szabálya a munkavállóli kártérítési felelősség általános szabályaival együtt értelmezhető.
[26] Az előbbiekből következően az alperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy a kötbér kárátalány funkciója kizárólag a kötbér jogosultja oldaláról, vagyis a megrendelő társaság részéről jelentkezik, a kötbér megfizetése azonban az alperesnek, mint a kötbér kötelezettjének minden esetben kárt, a vagyonában bekövetkezett értékcsökkenést jelent. Az alperes tehát nem a szerződésben vállalt kötbér fizetését „háríthatja át” a munkavállalóira, hanem az általa ténylegesen és bizonyítottan kifizetett kötbér összegét, mint kárt érvényesítheti a munkavállalókra vonatkozó kártérítési felelősség törvényi szabályai szerint.
[27] Az Mt. 191.§ (1) és (2) bekezdése szerint Kollektív Szerződés e fejezet rendelkezéseitől - a leltárhiányért való kártérítési felelősség mértékét kivéve – csak a munkavállaló javára térhet el és gondatlan károkozás esetén a kártérítés mértéke is legfeljebb a munkavállaló 8 havi távolléti díjának összegét érheti el. 
[28] Annak eldöntésénél, hogy a KSZ a munkavállalói kártérítési felelősség körében a munkavállalóra terhesebb rendelkezést állapít-e meg, elsődlegesen azt kell vizsgálni, hogy a terhesebb szabály milyen formában jelentkezhet. Az Mt. rendelkezéseinél szigorúbb (terhesebb) szabályozását jelenthet a munkavállaló felelősségi alapzatának (pl. vétkességi felelősség helyett objektív felelősség) eltérő szabályozása, a kártérítés mértéke, vagy a bizonyítás szabályainak jogszabállyal ellentétes megfordítása. Az adott esetben azonban a KSZ vitatott rendelkezése sem a munkavállalói felelősség jogalapját, sem a kártérítés mértékét, sem a bizonyítási eljárás szabályait nem érintette, azok összhangban az Mt. 179. § rendelkezéseivel azonos szabályozást kaptak.
[29] Mindezekből következően, ha a munkáltató kötbérfizetési kötelezettsége azzal okozati összefüggésben keletkezett, hogy a munkavállaló a munkaviszonyból származó kötelezettségét megszegve nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben elvárható, és ezt, a kötbér megfizetését, valamint az okozati összefüggést a munkáltató bizonyítja, a munkáltatónál tényleges kárként jelentkező kifizetett összeg kártérítési igényként érvényesítése nem ellentétes az Mt. szabályaival, ezért a törvényszék tévedett, amikor megállapította a KSZ támadott rendelkezése semmisségét.
[30] Az eljáró bíróságok a felperes szakszervezet keresete alapján tévesen vizsgálták a vezérigazgatói körlevél jogszerűségét. Tévedtek, amikor a körlevélben foglaltakat normatív rendelkezésnek tekintve vizsgálták a szabályozás tartalmát, figyelmen kívül hagyva annak célját és a címzettek körét.
[31] A munkáltató a munkaszervezet irányítása, működtetése érdekében különböző szabályozási eszközöket vehet igénybe, amelynek egyik lehetséges módja lehet egy, a munkavállalók egészéhez vagy egy részéhez címzett körlevél. Az adott esetben a vitatott irat (körlevél) tartalmát tekintve a munkáltatói jogkörgyakorlók részére címzett, a KSZ munkavállalói kártérítési felelősségének érvényesítése érdekében kiadott munkáltatói utasítás.  E munkáltatói utasítás végrehajtása a címzettek számára kötelező, azonban az abban foglalt, a mérlegelés szempontjait meghatározó rendelkezések alkalmazása csakis egyéni jogvitákban értékelhetőek. A munkáltató egyoldalú utasításával szemben azonban a szakszervezetnek az Mt. 285. § (1) bekezdésében foglalt igényérvényesítési joga nem áll fenn, mert annak nem címzettje, az abban foglaltak a szakszervezet jogait, kötelezettségeit nem érintik. Kereshetőségi jog hiányában a szakszervezet egyedi munkáltatói intézkedés (munkáltatói utasítás) érvénytelensége tárgyában nem indíthat pert. 
[32] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes teljes keresetét elutasította. (Kúria, Mfv.II.10.027/2018.)