30/2016. számú munkaügyi elvi határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A kötetlen munkarend megállapítására a munkakör sajátos jellegére, a munkavégzés önálló megszervezésére tekintettel kerülhet sor. Ez azt feltételezi, hogy a munkavállaló olyan jellegű tevékenységet végez, amely a többi munkavállaló munkavégzésétől függetlenül ellátható, és ezt az időtartamot a munkáltatói igénytől, illetve az Mt. korlátozást tartalmazó szabályaitól függetlenül maga a munkavállaló oszthatja be [2012. évi I. törvény 96. § (2)-(3) bekezdések].

[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint V. Gy. frissáru vezetőként, K. A. irodavezetőként és G. V. áruházvezető-helyettesként állt a felperes munkáltató alkalmazásában.

[2] A munkáltató elvárta, hogy az áruház nyitvatartási idejében hétfőtől szombatig 6 órától 22 óráig, vasárnap 8 órától 19 óráig egy-egy ügyeletes vezető tartózkodjon az áruház területén és végezzen munkát. Ennek a helyettes vezetők az általuk elkészített beosztás szerint tettek eleget.

[3] Az illetékes Megyei Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szerve 2013. október 8-ától munkaügyi ellenőrzést tartott a felperesnél, több munkaügyi szabálytalanságot állapított meg, s 200.000 forint munkaügyi bírságot szabott ki. Kötelezte a munkáltatót, hogy vezessen a jogszabályi előírásoknak megfelelő, a munkavégzés tényleges kezdő és befejező időpontját, illetve tartamát tükröző munkaidő-nyilvántartást, többek között az említett három munkavállaló munkaidejét érintően. Kifejtette, hogy a munkaidő-nyilvántartás a vizsgált időszakban nem tükrözte a valóságnak megfelelően az áruház vezetőhelyettesei vonatkozásában a munkavállalók munkaidejének kezdő és befejező időpontját. A vezetők a ledolgozandó munkaidőről hetente munkaidő-beosztást készítettek, úgy, hogy a három helyettes közül hétfőtől szombatig legalább egy fő 7 óra 30 perctől 16-ig, illetve egy fő 14 órától 22 óra 30 percig, vasárnap egy fő 7 óra 30 perctől 16 óráig került beosztásra. A határozat utalt arra, hogy K. A. 2013. május 12-én 18 órától 2013. május 13-án 3 óráig leltározást végzett, a munkaidő-nyilvántartásban azonban az szerepelt, hogy 7 óra 30 perctől 16 óráig végzett munkát.

[4] A munkáltató azt nyilatkozta, hogy az áruház vezetőjét és helyetteseit kötetlen munkarendben foglalkoztatta, munkájukat önállóan végezték és osztották be, nem a munkáltató határozta meg a munkavégzés időpontját és tartamát az egyes munkanapokra nézve.

[5] A közigazgatási szerv megállapította, hogy a munkavállalók nem minősültek a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 208.§-a szerinti vezetőnek. A vezetőhelyettesek munkaidő-beosztása a munkaidőkeret átlagában heti öt napra készült, munkavégzésük szinte mindig 8 órában történt. A munkavégzésük az áruház nyitvatartási idejét fedte le, s csupán arról egyeztethettek egymás között, hogy 7 óra 30 perctől vagy 14 órától kezdjenek dolgozni, illetve hogy vasárnap ki végezzen munkát.

[6] A másodfokú közigazgatási hatóság határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta. Megállapította, hogy a munkáltató nem engedte át ténylegesen a munkaidő-beosztás jogát az áruházvezető-helyetteseknek, minimális szabadságot engedélyezett számukra az egymás közötti egyeztetés lehetőségének biztosításával.

[7] A felperes a határozatot sérelmezve keresetet nyújtott be, melyben kérte annak megváltoztatását oly módon, hogy a bíróság helyezze hatályon kívül a hatóság azon megállapítását, hogy az érintett munkavállalók vonatkozásában a munkáltató vezessen a jogszabályi előírásoknak megfelelő, a munkavégzés kezdő- és befejező időpontját, illetve tartamát tükröző munkaidő-nyilvántartást, és a kiszabott bírság összegét csökkentse. Érvelése szerint e munkavállalók vonatkozásában teljesültek a kötetlen munkarend alkalmazásának az Mt. 96. § (2) bekezdésében foglalt feltételei. Az érintett munkavállalóknak a munkaidő-beosztásuk kialakítása során munkaköri feladataik ellátásakor csupán azon munkáltatói utasításra kellett figyelemmel lenniük, hogy az áruház nyitvatartási idejében legalább egy áruházvezető-helyettesnek mindig munkát kellett végeznie.

[8] Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy az áruházvezető-helyettesek számára is készült munkaidő-beosztás, amely konkrétan előírta a munkaidő kezdetét és végét, a munkavállalók egymás közötti egyeztetésére csak a vonatkozásban volt lehetőség, hogy mely időpontban kívánják munkavégzésüket megkezdeni, így foglalkoztatásuk nem kötetlen munkarendben történt, és a munkáltató megszegte a munkaidő-nyilvántartásra vonatkozó kötelezettségét.

[9] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a kötetlen munkarend esetében a munkáltató a munkavállalók javára a munkaidő-beosztás jogáról részben vagy egészben lemond, a munkavállaló a munka szervezéséről maga gondoskodik, és nem a munkáltató utasításai szerint osztja be munkaidejét. A tanúvallomások alapján a bíróság megállapította, hogy a kötetlen munkarend jogszabályi feltételei nem valósultak meg. Ezt támasztotta alá, hogy az áruházvezetők számára is munkaközi szünetet biztosítottak, továbbá gyakorlat volt a munkáltatónál, hogy a rendkívüli munkavégzést az áruházvezetővel való egyeztetést követően „lecsúsztathatták”. Mivel a kötetlen munkarend esetén nem alkalmazhatók a munkaidőkeretre, a munkaidő-beosztásra, a munkaközi szünetre, a napi pihenőidőre, heti pihenőnapra, a heti pihenőidőre, a rendkívüli munkaidőre, az ügyeletre és a készenlétre, valamint a munkaidő-nyilvántartására vonatkozó szabályok, megállapítható, hogy az érintett három munkavállaló esetében a kötetlen munkarend alkalmazása nem nyert igazolást.

[10] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet „változtassa meg” és kereseti kérelmének adjon helyt.

[11] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete sérti az Mt. 96. §-át, továbbá 134. §-át, mivel a kötetlen munkarend sem jelent teljes kötetlenséget a munkavállaló számára, hiszen a munkavállaló a munkaköri feladatai sajátosságára, a munka természetére tekintettel is köteles a munkáját megszervezni. Kötetlen munkarend esetén a munkavállaló szabadsága arra vonatkozik, hogy mikor, és nem arra, hogy hol kell elvégeznie feladatait. Mivel az érintett munkavállalók a szupermarket nyitvatartási, üzemi idejében tudták feladataikat teljesíteni, munkájuk természeténél fogva alapvetően fontos volt áruházi jelenlétük is, és az ő érdekükben sem állt volna ezen az időtartamon kívüli időszakra beosztani munkaidejüket.

[12] A felperes szerint az a rendelkezés, melynek értelmében kötetlen munkarend alkalmazása esetén a munkavállalókat nem illeti meg a rendkívüli munkavégzésért járó ellenérték, nem jelenti azt, hogy nem kell munkavégzéssel tölteniük munkaidejük szerződés szerinti tartamát, nem vehetnek igénybe munkaközi szünetet, s nem erre is figyelemmel kell beosztani saját maguknak a munkaidejüket, illetve ha a szerződés szerinti munkaidejüket meghaladóan végeznek munkát, akkor ne lenne joguk ezt lecsúsztatni. Utalt a felperes továbbá arra, hogy a kötetlen munkarendre 2014. január 1-jétől hatályos törvényi előírása szerint a munkarend kötetlen jellegét nem érinti, ha a munkavállaló a munkaköri feladatok egy részét sajátosságos jellegüknél fogva meghatározott időpontban vagy időszakban teljesítheti.

[13] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn, az megfelel a jogszabályoknak, és marasztalja a felperest a felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségekben.

[14] A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmét megalapozatlannak minősítette.

[15] A munkarend a munkáltató által alkalmazott munkaidő-beosztás meghatározott rendszere. A munkarenden belül a konkrét munkaidő-beosztás határozza meg, hogy a munkavállalónak melyik napon, melyik időponttól, meddig kell munkát végeznie. Kötetlen munkarend esetében a munkáltató részben vagy egészben lemond a munkavégzés időbeni meghatározásának jogáról és átengedi azt a munkavállalónak. Az Mt. hatályba lépésétől, 2012. július 1-jétől 2013. december 31-éig hatályos rendelkezése szerint a kötetlen munkarendet akkor lehetett megállapítani, ha a munkáltató heti átlagban legalább a napi munkaidő fele beosztásának jogát – a munkakör sajátos jellegére, a munkavégzés önálló megszervezésére tekintettel – a munkavállaló számára írásban átengedi. 2014. január 1-jétől kötetlen munkarend esetén a munkaidő beosztásának a jogát teljes egészében át kell engedni a munkavállalónak, azonban a munkarend kötetlen jellegét nem érinti az, ha a munkavállaló a munkaköri feladatainak egy részét meghatározott időpontban vagy időszakban teljesítheti.

[16] A per tárgyát képező munkavégzés 2013-ban történt, így a korábbi jogszabályi rendelkezés irányadó annak megítélésénél, hogy az eljárással érintett három munkavállaló kötetlen munkarendben végezte-e munkáját vagy sem. A kötetlen munkarend megállapítása a munkakör sajátos jellegére, a munkavégzés önálló megszervezésére tekintettel történhet. Ez azt feltételezi, hogy a munkavállaló olyan jellegű tevékenységet végez – a perbeli időszakban a munkaidejének legalább felében –, amely a többi munkavállaló munkavégzésétől függetlenül ellátható, és ezt az időtartamot a munkáltatói igénytől, illetve az Mt. korlátozást tartalmazó szabályaitól függetlenül maga a munkavállaló oszthatja be.

[17] A perbeli esetben igazolható, hogy az érintett munkavállalók foglalkoztatása során e feltételek nem valósultak meg. Az áruházvezető-helyettesek munkájukat az áruház nyitvatartási idejében voltak kötelesek ellátni, holott kötetlen munkarend esetén csak napi négy órában kötelezhette volna erre őket a munkáltató, és a fennmaradó négy órát akár az áruház nyitvatartási idején túl teljesíthették volna. Az áruházvezető-helyettesek feladata szorosan kapcsolódik a többi munkavállaló munkavégzéséhez, az áruház nyitvatartási idejéhez, így esetükben a munkakör jellegéből adódóan kötetlen munkarend megállapítására nem volt lehetőség. Nem tekinthető a munkavégzés önálló megszervezésének az a körülmény, hogy az áruházvezető-helyettesek szabadon állapodhattak meg egymás között abban, hogy a napi nyolc órás munkavégzésüket 7 óra 30 perckor vagy 14 órakor kezdjék meg.

[18] Helytállóan állapította meg a közigazgatási és munkaügyi bíróság, hogy kötetlen munkarend esetén a munkaközi szünetre és a rendkívüli munkaidőre vonatkozó szabályokat nem kell alkalmazni, a felperes azonban az áruházvezető-helyettesek esetében is az Mt. ezen rendelkezéseit alkalmazva járt el, mely azt támasztja alá, hogy az érintett munkavállalók tényleges foglalkoztatására kötött munkarendben került sor.

[19] Az érintett munkavállalók vonatkozásában a munkakör jellegénél fogva jellemzően a munkaidő-beosztáshoz kötött munkavégzés valósult meg, a foglalkoztatásukra nem kötetlen munkarendben került sor, így a munkáltató esetükben nem mentesült a munkaidő nyilvántartásának kötelezettsége alól.

[20] Kellő alap nélkül állította a felperes felülvizsgálati kérelmében azt, hogy a munkavállalóknak a munkaközi szünetre figyelemmel kell beosztani saját maguk munkaidejét figyelemmel arra, hogy az Mt. 96. § (3) bekezdése szerint kötetlen munkarend esetén a munkaközi szünetre vonatkozó szabályokat (Mt. 103. §) nem kell alkalmazni.

[21] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet jogszabálysértés hiányában a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.  (Kúria, Mfv.II.10.086/2016.)