27/2018. számú büntető elvi határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

I. A 2018. július 1. napján hatályba lépett 2017. évi XC. törvény, a Be. rendelkezéseit a hatálybalépésekor folyamatban lévő harmadfokú eljárásban is alkalmazni kell [Be. 868. § (1) bek.].
II. Amennyiben a másodfokú bíróság a vádlott bűnösségét olyan bűncselekményben is megállapította, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett, az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntést hozott, úgy ítélete ellen fellebbezésnek van helye. A fellebbezéssel azonban csak az ellentétes döntés, illetve a másodfokú bíróság ítéletének azon rendelkezése vagy része támadható, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett.
A másodfokú ítéletnek egyéb rendelkezése, illetve része ellen nincs helye fellebbezésnek [Be. 615. § (2) bek. c) pont, (3) és (5) bek.].
III. A korábbi jogszabály alapján még joghatályosan előterjesztett olyan rendelkezés elleni fellebbezés elbírálását a bíróság mellőzi, amely ellen a Be. alapján már nincs helye fellebbezésnek [Be. 870. § (3) bek.].
IV. Nincs helye harmadfokú felülbírálatnak a másodfokú ítéletben megállapított olyan bűncselekmény kapcsán, ami a vádlott terhére már az elsőfokú bíróság által megállapított bűncselekménnyel alaki halmazatban áll, mivel a másodfokú ítéleti változtatás nem eredményezett a bűnösség kérdésében eltérő döntést, csupán annak a cselekménynek a minősítését érintette, amelyben az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét már megállapította [Be. 615. § (2) bek. c) pont].
V. A harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletét meghozta, kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel érintett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan; azaz a harmadfokú bíróság kizárólag a fellebbezhető ítéleti rendelkezés kapcsán vizsgálja a tényállás megalapozottságát, a fellebbezéssel nem érintett bűncselekmény tekintetében ezt nem vizsgálhatja [ Be. 619. § (1) és (4) bek.].
VI. A harmadfokú bíróság akkor bírálja felül a kiszabott büntetést vagy alkalmazott intézkedést is, ha az a fellebbezés, amely a másodfokú bíróság ítéletének azon rendelkezését vagy részét sérelmezi, amely az ellentétes döntéssel összefügg, eredményes, és a harmadfokú bíróság e körben a bűnösség megállapítására, illetve a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezést megváltoztatja [Be. 590. § (5) bek. d) pont, 615. § (3) bek. b) pont, 618. § (3) bek. b) pont].
VII. Az eredményes másodfellebbezés következménye, hogy a harmadfokú bíróság az ítélet fellebbezéssel nem érintett része tekintetében is felülbírálja az ítéletet, ideértve a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezést – ha a terheltet fel kell menteni vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni –, továbbá a bűncselekmény minősítését, a kiszabott büntetést, valamint az intézkedést [Be. 590. § (5) bek. a)- c), d) pont, 618. § (3) bek. a), b) pont].

[1] A törvényszék a 2016. május 4. napján kihirdetett ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (6) bekezdés a) pontjának II. fordulata, valamint d) pontja szerint minősülő – aljas indokból elkövetett, maradandó fogyatékosságot és súlyos egészségromlást okozó – testi sértés bűntettében, továbbá a Btk. 366. § (1) bekezdés b) pontjába ütköző kifosztás bűntettében. Ezért halmazati büntetésül négy év szabadságvesztésre, hat év közügyektől eltiltásra, valamint öt évre az orvosi foglakozástól eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani és abból a vádlott a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és az állam által előlegezett 1 701 450 forint bűnügyi költség viseléséről is.

[2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére a büntetés súlyosításáért, a vádlott az ok megjelölése nélkül, védője pedig a vádlott felmentéséért jelentett be fellebbezést.

[3] A másodfokon eljárt ítélőtábla a 2017. március 10. napján kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a vádlottat bűnösnek mondta ki magánlaksértés vétségében [Btk. 221. § (1) bek.] is, a vádlott terhére megállapított testi épség elleni cselekményt a Btk. 164. § (1) bekezdésére figyelemmel a (8) bekezdés I. fordulata szerint minősítette, az ugyancsak a terhére megállapított vagyon elleni erőszakos bűncselekményt okirattal visszaélés vétségének [Btk. 346. § (1) bek. c) pont] és készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségének [Btk. 393. § (1) bek. a) pont] is minősítette, a szabadságvesztés tartamát kilenc évre, a közügyektől eltiltás tartamát ugyancsak kilenc évre, az orvosi foglalkozástól eltiltást pedig végleges hatályúra súlyosította. Módosította a bűnjelekre vonatkozó rendelkezéseket és kötelezte a vádlottat a magánfél részére 250 000 forint kártérítés, továbbá az ez után járó eljárási illeték megfizetésére, továbbá a magánfél jogi képviseletével kapcsolatban felmerült bűnügyi költség viselésére is. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[4] A másodfokú ítélet ellen a fellebbviteli főügyészség a vádlott terhére a szabadságvesztés súlyosítása érdekében, a vádlott és védője elsősorban a vádlott felmentése, másodsorban a megtámadott határozat hatályon kívül helyezése végett fellebbezést jelentett be.

[5] A Kúria harmadfokon eljárva a 2017. június 13. napján meghozott végzésével a másodfokú ítéletet az 1998. évi XIX. törvény 351. § (2) bekezdés b) és d) pontja szerinti okból, a 399. § (5) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította.

[6] A hatályon kívül helyezés folytán megismételt másodfokú eljárásban az ítélőtábla a 2018. február 22. napján meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta; a vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 194. § (1) bekezdése szerinti személyi szabadság megsértésének bűntettében és a Btk. 194. § (1) bekezdése szerinti magánlaksértés vétségében is, a terhére megállapított testi épség elleni cselekményt a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (8) bekezdés I. fordulata szerinti – életveszélyt okozó – testi sértésnek, az ugyancsak a terhére megállapított kifosztás bűntettét a Btk. 346. § (1) bekezdés c) pontja szerinti okirattal visszaélés vétségének, továbbá a Btk. 393. § (1) bekezdés a) pontja szerinti készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségének is minősítette; a szabadságvesztés tartamát kilenc évre, a közügyektől eltiltás tartamát ugyancsak kilenc évre, az orvosi foglalkozástól eltiltást végleges hatályúra súlyosította.

[7] Ezen túl rendelkezett egyes bűnjelekről, kötelezte a vádlottat a magánfél részére 250 000 forint kártérítés és a jogi képviseletével összefüggésben felmerült további 192 025 forint bűnügyi költség megfizetésére, valamint a polgári jogi igény után járó eljárási illeték viselésére, a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által az elsőfokú ítélet meghozatalát követően előzetes fogvatartásban töltött időt, és kötelezte a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségből az állam részére 351 951 forint, a magánfél részére pedig a jogi képviseletével kapcsolatban felmerült 265 176 forint bűnügyi költség viselésére is.

[8] Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[9] A másodfokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére a kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás súlyosítása érdekében, a vádlott és védője elsősorban a vádlott felmentése, másodsorban az első- és másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében jelentettek be fellebbezést.

[10] A fellebbviteli főügyészség fellebbezésének indokolásában arra hivatkozott, hogy a halmazatiként kiszabott büntetés nem áll arányban a vádlott terhére megállapított bűnhalmazatban álló, immár hat bűncselekmény együttes súlyával.

[11] A Legfőbb Ügyészség a fellebbviteli főügyészség fellebbezését fenntartotta.

[12] Írásbeli indítványában – egyezően a fellebbviteli főügyészség fellebbezésének indokolásával – kifejtette, hogy megítélése szerint az ítélőtábla az eljárási szabályokat betartotta, a megismételt másodfokú eljárásban a bizonyítási eljárást a Kúria hatályon kívül helyező határozatában írtaknak megfelelően lefolytatta, az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást erre figyelemmel helyesbítette, illetve kiegészítette, az megalapozott, és az ítélőtábla indokolási kötelezettségének is eleget tett.

[13] Arra hivatkozott, hogy az 1998. évi XIX. törvény 388. § (1) bekezdése szerint a harmadfokú bíróság ítéletét arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokon eljárt bíróság a megtámadott határozatát meghozta, és miután a kiegészítéssel, illetve helyesbítéssel a tényállás megalapozott, abból az eljárt bíróságok helyesen következtettek a vádlott bűnösségére, törvényes a bűncselekmények minősítése, és az alkalmazott joghátrányok neme is.

[14] Álláspontja szerint azonban az egyébként helyesen feltárt súlyosító és enyhítő körülményeket az ítélőtábla nem a súlyuknak megfelelően értékelte, tévedett a vádlott javára mutatkozó, csekély jelentőségű enyhítő körülményekhez képest a súlyosító körülmények nyomatékának megítélésében.

[15] Minderre figyelemmel – a fellebbviteli főügyészséggel egyezően – arra tett indítványt, hogy a Kúria mind a generális, mind a speciális prevenció érdekében súlyosítsa a szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás tartamát.

[16] A védő fellebbezésének írásbeli indokolásában arra hivatkozott, hogy a tényállás a másodfokú bíróság kiegészítése, illetve helyesbítése ellenére továbbra is megalapozatlan, a megismételt másodfokú eljárásban felvett bizonyítás nem oszlatta el a kétségeket, emellett az ítélőtábla nem is tett eleget maradéktalanul a Kúria által a hatályon kívül helyező határozatban megfogalmazott előírásoknak, és részletesen elemezve az eljárt bíróság által figyelembe vett bizonyítékokat kifejtette, hogy azok közvetettek, nem alkotnak zárt logikai láncot, ezért azokból az első- és másodfokú bíróság tévesen következtetett védence bűnösségére.

[17] Ezért elsősorban azt indítványozta, hogy a Kúria az általa megalapozatlannak ítélt tényállást módosítsa, és a vádlottat mentse fel az ellene emelt vád alól.

[18] A hatályon kívül helyezésre vonatkozó másodlagos indítványát pedig azzal indokolta, hogy akkor, ha a Kúria nem lát lehetőséget a megtámadott másodfokú határozat megváltoztatására és a vádlott felmentésére, a kételyek eloszlatására csak a megismételt eljárás keretében kerülhet sor.

[19] A vádlott a másodfokú ítélet elleni fellebbezésének írásbeli indokolásában részletesen elemezte a bíróság által megítélése szerint helytelenül értékelt bizonyítékokat, teljes mértékben megalapozatlannak találva az ítéleti tényállást és abból a bűnösségére levont következtetést. Felmentését erre tekintettel kérte.

[20] A magánfélként fellépő sértett jogi képviselője a másodfokú határozatra írásban tett észrevételeiben arra hivatkozott, hogy az ítéleti tényállás megalapozott, azonban tévesen minősítette az ítélőtábla testi sértésként a vádlott terhére megállapított cselekményt, annak helyes minősítése álláspontja szerint emberölés bűntettének kísérlete, mivel mind a vádlott által végrehajtott altatás, mind a lúggal maratás halálos eredményhez vezethetett volna, a halál bekövetkezésének lehetőségét a vádlott tudata átfogta, és csak a véletlennek és a szerencsének tudható be, hogy az nem következett be. Mindezt kiegészítette azzal, hogy a cselekmény emberölés kísérleteként történő minősítése esetén a Kúriának figyelemmel kellene lenni annak előre kiterveltségére, a vádlott aljas céljára, az elkövetés különösen kegyetlen módjára és a sértett védekezésre képtelen voltára.

[21] Utalt arra is, hogy megítélése szerint a vádlott terhére kifosztásként értékelt cselekmény helyes minősítése rablás bűntette, míg a személyi szabadság megsértésének bűntettét a vádlott aljas indokból, a sértett sanyargatásával, védekezésre képtelen személy sérelmére és jelentős érdeksérelmet okozva követte el, így a bűncselekmény minősített esetének megállapítása indokolt. A magánlaksértés kapcsán pedig kifejtette, hogy miután a vádlott kötelet, injekciós tűt, altatót és erős lúgot tartott magánál, azt felfegyverkezve követte el, azaz ugyancsak a cselekmény minősített esete megállapításának lenne helye.

[22] A bejelentett fellebbezések a bejelentés időpontjában hatályos büntetőeljárási szabályokat tartalmazó 1998. évi XIX. törvény 386. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel megnyitották a harmadfokú eljárás lehetőségét, azok e törvény szerint joghatályosak voltak.

[23] Ezért a Kúria az ügyben a másodfellebbezések elbírálására nyilvános ülést tűzött ki.

[24] A nyilvános ülésen a legfőbb ügyész képviselője az ügyészi fellebbezést fenntartotta, azt az írásban kifejtettekkel egyezően indokolta.

[25] A védő és a vádlott fellebbezése kapcsán pedig utalt arra, hogy a büntetőeljárásról szóló, 2018. július 1. napján hatályba lépett 2017. évi XC. törvény (Be.) 868. § (1) bekezdésére figyelemmel e törvény rendelkezéseit a hatálybalépéskor folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell.

[26] Kifejtette, hogy bár a fellebbezések a bejelentéskor az 1998. évi XIX. törvény hivatkozott rendelkezésére figyelemmel a vádlott terhére megállapított életveszélyt okozó testi sértés bűntette kapcsán joghatályosak voltak, azonban a Be. 615. §-a alapján már nincs helye fellebbezésnek a másodfokú bíróság ezen ítéleti rendelkezése ellen. Álláspontja szerint ugyanis a másodfokú bíróság nem hozott a Be. 615. § (2) bekezdésének megfelelő ellentétes döntést a testi sértésként értékelt cselekmény kapcsán, ezért a Be. 618. § (3) bekezdésére figyelemmel korlátozott felülbírálatnak van csak helye; fellebbezésnek és erre tekintettel harmadfokú eljárásnak kizárólag a vádlott terhére a másodfokú ítéletben megállapított személyi szabadság megsértése és a magánlaksértés vétsége miatt van helye.

[27] Utalt arra is, hogy a harmadfokú bíróság a Be. 619. § (4) bekezdésére tekintettel nem vizsgálhatja a másodfokú bíróság ítéletének megalapozottságát a fellebbezéssel nem érintett bűncselekmény kapcsán, és határozatát a másodfokú bíróság által alapul vett tényállásra alapítja.

[28] Megítélése szerint a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel érintett személyi szabadság megsértésének bűntette és a magánlaksértés vétsége tekintettében megalapozott, a tényállás hiánytalan, az ítélőtábla helyesen következtetett a vádlott bűnösségére e cselekmények kapcsán is és azok minősítése is törvényes.

[29] Az írásban is kifejtett indokokra tekintettel arra tett indítványt, hogy a Kúria a megtámadott másodfokú határozatot változtassa meg, a kiszabott szabadságvesztést és a közügyektől eltiltást súlyosítsa, egyebekben azonban azt hagyja helyben.

[30] A sértett jogi képviselője felszólalásában arra utalt, hogy a másodfokú bíróság által kiegészített, illetve helyesbített tényállás megalapozott, ahogy a vádlott bűnösségére levont következtetés is, téves azonban a bűncselekmények minősítése. Ennek kapcsán álláspontját az általa írásban kifejtettekkel egyezően adta elő.

[31] A vádlott védője perbeszédében ugyancsak fenntartotta az általa írásban kifejtetteket.

[32] Emellett kifejtette, hogy az ítélőtábla a Be. 615. § (2) bekezdésében meghatározott ellentétes döntést valóban csak a személyi szabadság megsértésének bűntette és a magánlaksértés vétsége kapcsán hozott, azonban ezen ellentétes döntések alapja a nem ellentétes döntés, az életveszélyt okozó testi sértés bűntettével kapcsolatos tényállás. Így álláspontja szerint akkor, ha e két bűncselekményre vonatkozóan a tényállás nem megalapozott, az szükségszerűen érinti a testi sértés kapcsán megállapított tények megalapozottságát is.

[33] Erre hivatkozva vitatta a testi sértésként értékelt bűncselekménnyel összefüggő tényállás alapjául szolgáló bizonyítékok hitelességét, azt bizonyítékonként külön-külön is indokolva, és támadta a bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét.

[34] Hangsúlyozta, hogy az eljárt bíróságok által figyelembe vett bizonyítékok egyébként is csak közvetettek és nem alkotnak logikailag zárt láncot, így védencének bűnösségét valamennyi bűncselekményben már a törvényszék törvénysértően állapította meg.

[35] Mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Kúria a vádlottat mentse fel az ellene emelt vádak alól, amennyiben pedig ezt nem látja indokoltnak, helyezze hatályon kívül mind az első-, mind a másodfokú határozatot és kötelezze az elsőfokú bíróságot új eljárásra.

[36] A vádlott az utolsó szó jogán megismételte a beadványaiban előadottakat, azokat mindenben fenntartva.

[37] 2018. július 1. napján – azaz a nyilvános ülést megelőzően – hatályba lépett a 2017. évi XC. számú törvény (Be.), felváltva a büntetőeljárásról szóló korábbi, azaz az 1998. évi XIX. törvényt.

[38] A Be. 868. § (1) bekezdése szerint a törvény rendelkezéseit – a 868–876. §-ban meghatározott eltérésekkel – a hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell. Mivel a harmadfokú eljárásra a megjelölt jogszabályhelyek nem tartalmaznak eltérő rendelkezést, így az ügyben e törvény szabályai az irányadóak.

[39] A Be. 615. § (1) bekezdése szerint a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén.

[40] A 615. § (2) bekezdés szerint ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság

[41] a) olyan vádlott bűnösségét állapította meg vagy olyan vádlott kényszergyógykezelését rendelte el, akit az elsőfokú bíróság felmentett vagy vele szemben az eljárást megszüntette,

[42] b) az elsőfokon elítélt vádlottat felmentette vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette,

[43] c) a vádlott bűnösségét olyan bűncselekményben állapította meg, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett.

[44] Az adott ügyben a másodfokú bíróság a vádlott bűnösségét olyan bűncselekményben – személyi szabadság megsértésének bűntettében és magánlaksértés vétségében – is megállapította, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett, így a 615. § (2) bekezdés c) pontjának megfelelően az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntést hozott.

[45] Ezen rendelkezés alapján az ügyész által a büntetés súlyosítása érdekében a vádlott terhére, míg a vádlott és védője által a vádlott e bűncselekményekben megállapított bűnössége miatt bejelentett fellebbezés joghatályos és ezek kapcsán helye van a harmadfokú eljárásnak.

[46] A Be. 615. § (3) bekezdése szerint a fellebbezés az ellentétes döntést, illetve kizárólag a másodfokú bíróság ítéletének azon rendelkezését vagy részét sérelmezheti, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett.

[47] A Be. 615. § (5) bekezdésére figyelemmel a másodfokú ítéletnek a (3) bekezdésben meghatározottakon kívüli rendelkezése, illetve része ellen nincs helye fellebbezésnek.

[48] Így az adott ügyben a vádlott terhére megállapított testi sértés bűntette és a kifosztás bűntette kapcsán nincs helye harmadfokú eljárásnak, mivel másodfokon nem született ezekkel összefüggő, az elsőfokú bíróságétól eltérő döntés.

[49] Ezt támasztja alá egyébként a Be. 870. § (3) bekezdése is, amely szerint a korábbi jogszabály alapján előterjesztett fellebbezés elbírálását a bíróság mellőzi, ha e törvény alapján nincs helye fellebbezés előterjesztésének.

[50] Ugyancsak nincs helye harmadfokú felülbírálatnak a vádlott terhére a másodfokú ítélet szerinti okirattal visszaélés vétsége és készpénz-helyettesítő fizetési eszköz vétsége kapcsán, miután e két bűncselekmény a vádlott terhére már az elsőfokú bíróság által megállapított kifosztás bűntettével alaki halmazatban áll. Azaz a másodfokú ítéleti változtatás nem eredményezett a bűnösség kérdésében eltérő döntést, csupán annak a cselekménynek a minősítését érintette, amelyben az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét már megállapította.

[51] A felülbírálat terjedelmét a Be. 618. §-a határozza meg. Ennek (1) bekezdése szerint a harmadfokú bíróság

[52] a) a másodfokú bíróság ítéletének

[53] aa) a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntését,

[54] ab) azon rendelkezését, illetve részét, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének a sérelmezett ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett, és

[55] b) az elsőfokú és a másodfokú bírósági eljárást

[56] arra tekintet nélkül bírálja felül, hogy ki, milyen okból fellebbezett.

[57] Azaz azt, hogy az eljárt bíróságok az eljárási szabályokat megtartották-e, a harmadfokú felülbírálat során fellebbezéstől függetlenül mind az első-, mind a másodfokú eljárás kapcsán vizsgálni kell. Egyebekben azonban a felülbírálat csak a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntésre, illetve az ezzel összefüggő rendelkezésekre terjedhet ki.

[58] A Be. 618. § (3) bekezdés a) pontja alapján akkor, ha a 615. § (3) bekezdése szerinti fellebbezést a harmadfokú bíróság alaposnak találja, az ítélet fellebbezéssel nem érintett része tekintetében is felülbírálja az 590. § (5) bekezdés a)-c) pontjában meghatározottakat, azaz

[59] – az elsőfokú bírósági eljárást és ennek során vizsgálja azon eljárási szabályok megtartását, amelyek megsértése feltétlen hatályon kívül helyezést eredményez, így a 607. § (1) bekezdése, valamint a 608. § (1) bekezdése szerinti esetleges eljárási szabálysértéseket,

[60] – a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezést, azonban csak akkor, ha a terheltet fel kell menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni,

[61] – és a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezést.

[62] Miután a Kúria a vádlott terhére bejelentett, a Be. 615. § (3) bekezdés b) pontja szerinti fellebbezést alaposnak találta, és a másodfokú bíróság által megállapított személyi szabadság megsértése bűntettének minősítését megváltoztatta, ennek kapcsán a 618. § (3) bekezdésére figyelemmel – az 590. § (5) bekezdésben meghatározott korlátok között – az ítéletet a fellebbezéssel nem érintett része tekintetében is felülbírálta.

[63] A vád tárgyává tett cselekmények szorosan összefüggenek; a fellebbezéssel érintett személyi szabadság megsértését az követte el, aki a vádlott terhére megállapított és fellebbezéssel nem támadható testi sértés bűntettét, kifosztás bűntettét és az ezzel alaki halmazatban álló okirattal visszaélés és készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségét, ezért a Kúria döntésének indokait először e cselekmények kapcsán fejti ki.

[64] A Kúria a Be. 618. § (3) bekezdés a) pontja alapján –  a Be. 590. § (5) bekezdés a) pontjára figyelemmel – vizsgálta, hogy e bűncselekmények kapcsán az első- és másodfokú bíróság betartotta-e az eljárási szabályokat.

[65] Megállapította, hogy mindkét bíróság az eljárása idején hatályos törvényi rendelkezéseknek megfelelően járt el és nem követett el a Be. 607. § (1) bekezdése, valamint a 608. § (1) bekezdése szerinti – feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező – eljárási szabálysértést.

[66] A Be. 618. § (3) bekezdés a) pontja alapján – a Be. 590. § (5) bekezdés b) pontjára figyelemmel – vizsgálta a Kúria a bűnösséget megállapító és fellebbezéssel nem támadható rendelkezések kapcsán azt, hogy a vádlottat nem kell-e felmenteni, vagy vele szemben nem kell-e az eljárást megszüntetni.

[67] A Be. 619. § (1) bekezdése szerint a harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletét meghozta, kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel érintett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan; azaz a harmadfokú bíróság kizárólag a fellebbezhető ítéleti rendelkezés kapcsán vizsgálhatja a tényállás megalapozottságát.

[68] A 619. § (4) bekezdése pedig kifejezetten akként is rendelkezik, hogy a fellebbezéssel nem érintett bűncselekmény tekintetében a harmadfokú bíróság nem vizsgálja a másodfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és határozatát a másodfokú bíróság által alapul vett tényállásra alapítja.

[69] Miután az adott ügyben az életveszélyt okozó testi sértés bűntette, a kifosztás bűntette és az ezzel alaki halmazatot alkotó okirattal visszaélés és készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétsége kapcsán nem hozott a másodfokon eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróságéval  – a 615. § (2) bekezdésének megfelelő – ellentétes döntést, és így ezek kapcsán fellebbezésnek a másodfokú ítélet ellen a hatályos törvény szerint nincs helye, ezért az e cselekményekhez kapcsolódó tényállás megalapozottsága nem vizsgálható.

[70] Így nem vizsgálható az sem, hogy a tényállás alapjául szolgáló bizonyítékok törvényesek, illetve hitelesek-e.

[71] Azaz a vádlott és a védő a bíróság által figyelembe vett bizonyítékok helytállóságát, a bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét vitató érveit a Kúria nem vizsgálhatta, és nem is vizsgálta.

[72] Ugyanígy nem vizsgálhatta a vádlott és a védő által a nyilvános ülésen a nem eltérő döntések kapcsán a tényállás megalapozottságára vonatkozóan kifejtetteket.

[73] Az elsőfokú bíróság által megállapított, a másodfokon eljárt ítélőtábla által kiegészített, illetve helyesbített tényállás lényege szerint a vádlott volt az, aki 2013. március 12. napján kb. 7 óra 30 perckor a sértett lakásához ment, és oda belépve az ajtót kinyitó sértett nyakát megragadva őt hátára fordította, azzal fenyegette, hogy elvágja a torkát, ha sikít, majd hassal a földre fektette, a lakás ajtaját bezárta, a magával hozott gyorskötözővel megkötözte a sértett kezeit, az ugyancsak magával hozott ragasztószalaggal összeragasztotta a lábait és leragasztotta a száját, majd combjába az ugyancsak magával hozott injekciós-tűvel és fecskendővel fájdalomcsillapításra, illetve altatásra szolgáló, kifejezetten műtétek során használt Ketamint és az elsősorban a Ketamin hallucinogén hatását csökkentő, ugyancsak altató hatású Midazolamot fecskendezett. Az emiatt öntudatlan állapotba került sértettet a fürdőszobába vitte, ahol meztelenre vetkőztette, a fürdőkádba fektette és a nemi szervére, valamint annak környékére ismeretlen eredetű lúgot öntött. Ezt követően a meztelen sértettet bevitte a szobába, és egy pokrócba tekerve a díványra fektette, majd 8 óra 30 perc körül távozott a lakásból, annak ajtaját bezárva.

[74] Miután a sértett nem jelent meg munkahelyén, munkatársai és volt férje a sértett lakáshoz mentek, és a volt férj kulcsával kinyitva az ajtót megtalálták a sértettet, akihez 12 óra 5 perckor mentőt hívtak.

[75] Ugyancsak rögzíti a tényállás, hogy a lúgos leöntés következtében a sértett az alhason, az elülső hasfalon, a szeméremtájékon, a gáttájékon, a hüvelybemenet belső egyharmadán, mindkét comb elülső és belső felszínén, jobb lábfején II–III. fokú égési sérüléseket szenvedett el, amelyek közvetett élestveszélyt jelentettek. Az égési sérülések következtében a nemi szerv funkciója súlyos mértékben, a szexuális élete véglegesen korlátozottá vált. A sértetten több korrekciós műtétet hajtottak végre, és a sérülések maradandó fogyatékosságot és súlyos egészségromlást okoztak.

[76] E tényállásra figyelemmel a testi sértésként értékelt bűncselekmény kapcsán a vádlottat nyilvánvalóan nem kell felmenteni, illetve vele szemben az eljárást nem kell megszüntetni.

[77] Ugyanez irányadó a kifosztás bűntette, illetve az okirattal visszaélés vétsége és a készpénz-helyettesítő fizetőeszközzel visszaélés vétsége kapcsán.

[78] A nem támadható tényállás szerint ugyanis a vádlott – mielőtt a lakásból távozott – magához vette és elvitte a sértett laptopját, két mobiltelefonját, személyazonosító igazolványát, lakcímkártyáját, társadalombiztosítási és adókártyáját, két bankkártyáját, továbbá lakáskulcsát.

[79] Így felmentésnek, illetve az eljárás megszüntetésének e bűncselekmények miatt sincs helye.

[80] A Be. 590. § (5) bekezdés c) pontjára figyelemmel, a 618. § (3) bekezdés a) pontja alapján vizsgálta a Kúria azt is, hogy ezen bűncselekmények minősítése törvényes-e.

[81] Miután az irányadó tényállás tartalmazza, hogy a sértett vádlott által okozott sérülései életveszélyesek voltak, helytálló a bűncselekmény életveszélyt okozó testi sértésként minősítése.

[82] A sértett jogi képviselője által a felszólalásában hivatkozott orvosszakértői véleményt az ítélőtábla ugyan ismertette, azonban az abban a képviselő által megjelölteket nem állapította meg tényként. Erre tekintettel nem megalapozott a jogi képviselő azon észrevétele, amely szerint a cselekmény helyes minősítése emberölés kísérlete, mivel olyan tényt sem az első-, sem a másodfokú bíróság ítélete nem tartalmaz, amely a vádlott ölési szándékát igazolná.

[83] Ugyancsak helytálló a magával vitt értéktárgyak, okiratok és bankkártyák kapcsán a vádlotti cselekmény kifosztás bűntettekénti, okirattal visszaélés, illetve készpénz-helyettesítő fizetőeszközzel visszaélés vétségekénti minősítése.

[84] Azonban a kifosztás bűntettét a vádlott nem erőszak, nem fenyegetés hatása alatt álló,  hanem védekezésre képtelen személy személy sérelmére követte el.

[85] A Btk. 459. § (1) bekezdés 29. pontja szerint védekezésre képtelennek kell tekintetni azt is, aki helyzeténél vagy állapotánál fogva ideiglenesen vagy véglegesen nem képes ellenállás kifejtésére.

[86] Miután a kifosztás bűntettét a vádlott az öntudatlan állapotban lévő, tehát védekezésre képtelen sértett sérelmére követte el, a vádlott terhére megállapított kifosztás bűntette helyesen a Btk. 366. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző bűncselekmény.

[87] Az eltérő minősítés azonban az e cselekmény miatt kiszabható szabadságvesztés mértékét nem érinti.

[88] A fellebbezéssel támadható, a vádlott bűnösségét személyi szabadság megsértésének bűntettében és magánlaksértés vétségében is megállapító, az elsőfokú bíróságéval ellentétes másodfokú döntés kapcsán pedig a Kúria a következőkre mutat rá:

[89] Vizsgálta ezek kapcsán is, hogy az elsőfokon eljárt törvényszék és a másodfokon eljárt ítélőtábla betartotta-e az eljárási szabályokat.

[90] E vizsgálat során megállapította, hogy eljárási szabálysértést egyik bíróság sem vétett.

[91] A Be. már idézett 619. §-ának (1) bekezdése szerint a harmadfokú bíróság ítéletét arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság a határozatát meghozta, kivéve, ha az a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében magalapozatlan.

[92] Az elsőfokú bíróság ítéletének tényállását a másodfokú bíróság kiegészítésével, illetve helyesbítésével a Kúria megalapozottnak találta e cselekmények kapcsán; iratellenes megállapítást, téves ténybeli következtetést nem észlelt és az összhangban áll a vádlott terhére megállapított egyéb cselekményekre vonatkozó – és nem támadható – tényállással.

[93] Ahogy azt az irányadó tényállás tartalmazza: a vádlott a sértett akarata ellenére, személye elleni erőszakkal ment be a sértett lakásába, és ezzel – ahogy azt az ítélőtábla indokolásában helyesen kifejtette – elkövette a magánlaksértés vétségét is.

[94] Mivel az ezt megalapozó tényeket mind a vádirat, mind az elsőfokú ítélet tartalmazta, és a vádlott terhére fellebbezést jelentett be az ügyész, nem volt eljárásjogi akadálya annak, hogy az ítélőtábla e bűncselekményben is megállapítsa a vádlott bűnösségét, és arra abból helyesen is következtetett.

[95] Így az e bűncselekmény kapcsán a vádlott felmentésére irányuló fellebbezések nem megalapozottak.

[96] A cselekmény minősítése is törvényes.

[97] Nem megalapozott ugyanis az a sértett jogi képviselője által e bűncselekmény minősítése kapcsán kifejtett álláspont, amely szerint ezt a cselekményt a vádlott felfegyverkezve követte el, ezért a bűncselekmény minősített esetét kell megállapítani a terhére.

[98] A Btk. 459. § (1) bekezdés 6. pontja szerint felfegyverkezve követi el a bűncselekményt, aki az ellenállás leküzdése vagy megakadályozása érdekében az élet kioltására alkalmas eszközt tart magánál.

[99] A felfegyverkezve történő elkövetés alanyi feltétele az, hogy az elkövető az ilyen eszközt az ellenállás megakadályozása vagy leküzdése érdekében tartsa magánál, tárgyi feltétele pedig az, hogy a cselekmény kifejtésekor magánál tartott eszköz az élet kioltására ténylegesen alkalmas legyen.

[100] A tényállásban azonban olyan adat, amely szerint a magánlaksértés elkövetése érdekében a vádlott ilyen eszközt tartott volna magánál, nincs. A kötelet, ragasztószalagot, az altató és kábító hatású szereket, a lúgot nem a magánlaksértés, hanem a testi sértés elkövetése érdekében vitte magával.

[101] Az előzőekben kifejtetteknek megfelelően nem volt eljárásjogi akadálya annak sem, hogy az ítélőtábla a személyi szabadság megsértésének bűntettében is megállapítsa a vádlott bűnösségét.

[102] A megalapozott tényállás szerint ugyanis a vádlott a testi sértés elkövetése után úgy hagyta el a sértett lakását, hogy a bántalmazott sértettre rázárta az ajtót, a kulcsot magával vitte, ahogy a sértett mobiltelefonjait is, ezzel lehetetlenné téve – legalábbis átmenetileg – a sértett helyváltoztatását. Így – ahogy azt az ítélőtábla kifejtette – elkövette a személyi szabadság megsértésének bűntettét is.

[103] Tévedett azonban az ítélőtábla, amikor ezt a cselekményt a Btk. 194. § (1) bekezdése szerinti – három évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett – bűntettnek minősítette.

[104] A vádlott az általa súlyosan bántalmazott sértettet azért fosztotta meg személyi szabadságától, zárta a lakásba, hogy a testi sértés miatt a felelősségre vonást elkerülje. Ráadásul azzal, hogy a mobiltelefonjait magával vitte, azt is megakadályozta, hogy segítséget kérjen.

[105] A következetes bírói gyakorlat szerint az ilyen cselekmény aljas indokból elkövetett (BH 2016.237.)

[106] Ahogy arra a Kúria a kifosztás bűntette kapcsán már utalt, a Btk. 459. § (1) bekezdés 29. pontja szerint védekezésre képtelennek kell tekintetni azt is, aki helyzeténél vagy állapotánál fogva ideiglenesen vagy véglegesen nem képes ellenállás kifejtésére;

[107] A személyi szabadság megsértését a vádlott az öntudatlan állapotban lévő, tehát védekezésre képtelen sértett sérelmére követte el.

[108] Így ez a cselekmény helyesen a Btk. 194. § (1) bekezdésbe ütköző és a (2) bekezdés b) és d) pontja szerint minősülő, aljas indokból és védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett személyi szabadság megsértésének bűntette.

[109] Ezért a Kúria a másodfokú ítéletet a Be. 624. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta, a kifosztás bűntettét és a személyi szabadság megsértésének bűntettét a fentieknek megfelelően minősítette.

[110] Törvényesen járt el az ítélőtábla – ahogy a törvényszék is –, amikor a vádlottal szemben nem az elkövetéskor, hanem az elbíráláskor hatályos büntető anyagi jogi szabályokat alkalmazta, és ezt kellően meg is indokolta, így a minősítésváltoztatásnál is erre kellett figyelemmel lenni.

[111] A 618. § (3) bekezdés b) pontra figyelemmel felülbírálja a Kúria az 590. § (5) bekezdés d) pontjában meghatározottakat, azaz a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezést is, ha a 615. § (3) bekezdés b) pontja szerinti, azaz az a fellebbezés, amely a másodfokú bíróság ítéletének azon rendelkezését vagy részét sérelmezi, amely az ellentétes döntéssel összefügg, eredményes és a harmadfokú bíróság a körben a bűnösség megállapítására, illetve a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezést megváltoztatja.

[112] Miután a személyi szabadság megsértésének bűntette kapcsán a megtámadott határozathoz képest súlyosabb minősítés megállapítására került sor, így helye volt a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezés felülbírálatának is.

[113] A Kúria a Legfőbb Ügyészség súlyosításra irányuló fellebbezését alaposnak találta.

[114] A vádlott terhére megállapított bűnhalmazatot hat cselekmény alkotja, amely közül a törvény a legsúlyosabbat – az életveszélyt okozó testi sértés bűntettét – két évtől nyolc évig, két cselekményt – a kifosztás bűntettét és az aljas indokból, védekezésre képtelen állapotban lévő személy sérelmére elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettét – egy évtől öt évig, további két cselekményt – az okirattal visszaélés és a magánlaksértés vétségét – két évig, egy cselekményt pedig – a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségét – egy évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni.

[115] Azaz a halmazatot képező bűncselekmények miatt kiszabható büntetések együttes tartama igen magas.

[116] Azonban az ítélőtábla által idézett szabályra, a Btk. 81. § (3) bekezdésére figyelemmel a vádlottal szemben halmazati büntetésként kiszabható szabadságvesztés alsó határa két év, felső határa pedig tizenkét év; a szabadságvesztést e keretek között kell kiszabni.

[117] A büntetés kiszabása során irányadó körülményeket az első fokon eljárt törvényszék, illetve a másodfokon eljárt ítélőtábla zömmel feltárta és túlnyomórészt súlyuknak megfelelően értékelte.

[118] További súlyosító körülményként értékelendő azonban, hogy a személyi szabadság megsértésének bűntette két oknál fogva is súlyosabban minősül.

[119] Az eljárt bíróságok által a vádlott terhére értékelt körülmények közül pedig különösen nagy súlyú az, hogy a vádlott a testi sértést előre kitervelten, orvosi esküjét megszegve, orvosi tudását felhasználva, különös kegyetlenséggel, súlyos sérüléseket és egészségromlást, maradandó fogyatékosságot és feldolgozhatatlan lelki sérülést okozva követte el.

[120] Jelentős a nyomatéka annak is, hogy a vádlott a cselekménye következményeivel nem csupán tisztában volt, hanem célja azok előidézése volt, így nem csupán az általa elkövetett cselekmények, hanem a személye is jelentős társadalmi veszélyességgel bírnak.

[121] Ezért a Kúria – osztva a Legfőbb Ügyészség álláspontját - arra a következtetésre jutott, hogy vele szemben az irányadó büntetési tételkeret felső határát megközelítő szabadságvesztés kiszabása indokolt, ezért azt súlyosította.

[122] A vádlott javára mutatkozó – és az elsőfokú bíróság által feltárt – enyhítő körülmények közül azonban az időmúlásra, azaz arra tekintettel, hogy az elkövetés óta több mint öt év eltelt, a halmazatiként kiszabható büntetés felső határt el nem érő mértékű, tizenegy évi szabadságvesztést tartott megfelelőnek.

[123] Nem kétséges az sem, hogy az ilyen nagy tárgyi súlyú bűncselekményeket elkövető vádlott méltatlan a közügyek gyakorlására, így indokolt, hogy a mellékbüntetés mértéke elérje annak törvényi felső határát.

[124] Ezért a Kúria a szabadságvesztés és a mellékbüntetés tartamát is súlyosította.

[125] Osztotta az ítélőtábla azon álláspontját is, hogy az orvosi hivatásával ilyen aljas módon visszaélő vádlottat az orvosi foglalkozás gyakorlásától véglegesen el kell tiltani.

[126] A másodfokú ítélet egyéb – járulékos kérdésekben hozott – rendelkezései azonban törvényesek.

[127] Minderre figyelemmel a Kúria a megtámadott másodfokú ítéletet a Be. 624. § (1) bekezdése alapján részben a minősítést, részben a büntetést érintően megváltoztatta, egyebekben azonban helybenhagyta.
(Kúria Bhar. I. 690/2018.)