2447/2011. számú közigazgatási elvi határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

2447

Abban a kérdésben, hogy mely fegyver minősül gáz- és riasztófegyvernek, a határozathozatalkor hatályos magyar jog előírásaiból kell kiindulni. Az ez irányú kérelem nem utasítható el arra alapozottan, hogy a gáz- és riasztófegyver nem rendeltetésszerű használata esetén gumilövedék kilövésére is alkalmas (477/1991. EGK 1. §).

 

A felperes az ONESTA-GR típusú 9 mm R Blanc (380 R Blanc) kaliberjelű, ismétlő rendszerű gáz- és riasztófegyver (forgópisztoly) prototípusának legyártását követően a sorozatgyártás engedélyezését kérte az elsőfokú hatósághoz benyújtott kérelmében. A kérelméhez csatolta a Polgári Kézi Lőfegyver- és Lőszervizsgáló Kft. (a továbbiakban: Pklv.) szakvéleményét, amely szerint a hivatkozott típusjelzésű gáz- és riasztópisztoly a jogszabályi és szabványi követelményeknek megfelel.

Az elsőfokú hatóság a Bűnügyi Szakértői és Kutató Intézetet fegyverszakértőként bevonva megállapította, hogy a vizsgált fegyver a rendeltetésszerű használat során gáz- és riasztótöltények működtetésére alkalmas, amely alapján a fegyverekről és lőszerekről szóló 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 1. § (1) bekezdés 6. pontja értelmében gáz- és riasztófegyvernek minősül.

Az említett szakvéleményre alapozottan az elsőfokú hatóság határozatával a felperesi kérelmet elutasította azzal az indokolással, hogy a fegyver gumilövedék kilövésére is alkalmas, amelyet a beszerzett szakvélemény sem zár ki.

A felperesi fellebbezés folytán eljárt alperes 2009. november 30. napján meghozott határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolásában kifejtette, hogy a kérelemmel érintett fegyver nem felel meg az R.-ben foglalt követelményeknek, függetlenül attól, hogy a szakértő véleménye szerint a gumilövedék kilövése nem rendeltetésszerű használata a gáz- és riasztófegyvernek, illetve jelenleg is forgalomban vannak ilyen típusú fegyverek. Az elsőfokú hatóságnak az R. 1. § (2) bekezdése alapján lehetősége volt szakértőt bevonni az eljárásba, noha az eldöntendő kérdés egyébként jogkérdés volt. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 58. § (2) bekezdése nem zárja szakértő igénybevételét, az R. pedig egyértelműen lehetővé teszi. Az elsőfokú hatóság az eljárás megindultáról az ügyfelet nem értesítette, ezt azonban nem minősítette olyan eljárási szabályszegésnek, amely az érdemi döntést befolyásolta volna.

A felperes keresetében az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte, hivatkozva arra, hogy az elsőfokú hatóság szükségtelenül és jogellenesen rendelt ki szakértőt; az ügyben olyan személy járt el, akivel szemben kizárási okot jelentett be; a határozat alaki hiányosságokban szenved, ezen túlmenően felhívta a figyelmet, hogy a kérelmezett fegyver sorozatgyártását indokolatlanul tiltotta meg a hatóság, lévén, amennyiben az eszköz nem hozható kereskedelmi forgalomba – noha ezt egyébként vitatja – akkor kizárólag a forgalomba helyezést tilthatja meg, de a piacra előállítást nem.

A Fővárosi Bíróság jogerős ítéletével az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest kötelezte új eljárásra. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a PKLV az ügyben nem minősült szakhatóságnak, így a közigazgatási eljárásban szakértő igénybevételére lehetőség volt. Hangsúlyozta, hogy az alperes maga sem vitatta a felperes által hivatkozott eljárási jogsérelmet (az eljárás megindításáról való ügyféli értesítés elmaradása, a határozat alaki hiányosságai) ezért a bíróság e tényt megállapította azzal, hogy az ügy érdemére a feltártak nem hatottak ki.

Az alperes a felperes által az ügyintéző személyét érintő elfogultsági kifogást elbírálta, így nem követett el jogszabálysértést, amikor más ügyintézőt nem jelölt ki.

Az ügy érdemét érintően rámutatott, hogy az ügyben jogkérdésről van szó, amely során arról kellett dönteni, hogy a csövön elölről betöltött gumilövedék kilövésére alkalmas fegyver minősülhet-e még gáz- és riasztófegyvernek. Az R. 1. § (1) bekezdés 6. pontja kifejezetten a rendeltetésszerű használatra vonatkoztatja az alkalmasságot, ekként, ha a rendeltetésellenes használat mellett a fegyver műszakilag alkalmas arra, hogy gumilövedéket lehessen kilőni vele, még minősülhet gáz- és riasztófegyvernek. Ennek okán az új eljárásban a felperes kérelmének az alperesnek helyt kell adnia.

A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt, kérve annak „megváltoztatását” és a kereset elutasítását. Álláspontja szerint a Fővárosi Bíróság nem állapított meg olyan eljárási vagy anyagi jogi jogszabálysértést, amely a határozatok hatályon kívül helyezését indokolttá tette volna. Az R. 1. § (1) bekezdés 6., 7. és 13. pontjában rögzített fogalom-meghatározásokat értelmezve azt a következtetést vonta le, hogy a gáz- és riasztófegyver olyan eszköz, amely szilárd anyagú lövedék kilövésére nem, kizárólag arra képes, hogy vele valamilyen jelzést adjanak ki. Ezzel szemben a per tárgyát képező fegyver szilárd anyagú lövedéket (gumilövedéket) is képes kilőni, amely miatt a gáz- és riasztófegyver kategóriába nem sorolható be. Idézte a lőfegyverekről és lőszerekről szóló 2004. évi XXIV. törvény (a továbbiakban: Tv.) 2. § 16., valamint 29. pontját, amely a „lőfegyver”, valamint a „tűzfegyver” fogalmát határozza meg. Sem a Tv., sem az R. nem határozza meg a „gumilövedék” kilövésére alkalmas gáz- és riasztófegyver fogalmát, ezért a hatóságnak a meglévő fogalmakat kellett értelmeznie, figyelembe véve, hogy a fegyvergyártás engedélyezése kiemelkedő felelősséggel jár. A felperesi kiterjesztő jogértelmezést nem tartotta elfogadhatónak.

Álláspontját erősítendő, hivatkozott a fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről szóló, a Tanács 1991. június 1-jei 91/477/EGK irányelv, (a továbbiakban: Irányelv) 1. cikk (1) bekezdésére és I. mellékletére, azzal, hogy az Irányelv szerint az adott fegyver tűzfegyvernek minősül, mivel nem felel meg annak a kritériumnak, hogy a riasztáson kívül más célra nem használható.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartására tett indítványt.

A felülvizsgálati kérelem alaptalan.

A Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül, ebből fakadóan a Legfelsőbb Bíróságnak a rendkívüli jogorvoslat során kizárólag abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperesi kérelemmel érintett fegyver gáz- és riasztófegyvernek minősül-e, ehhez képest a sorozatgyártása engedélyezhető avagy sem.

A határozathozatalkor hatályos Tv. 2. § 16. pontja határozza meg a lőfegyver, a 29. pontja pedig a tűzfegyver fogalmát. A perben nem volt vitás, hogy a fegyverből 7,5 joule-nál nagyobb csőtorkolati energiájú, szilárd anyagú lövedék nem lőhető ki, így a vizsgálat irányát kizárólag az képezhette, hogy az a tűzfegyver kategóriájába sorolható vagy a 2. § 29. pont b) pontjában megjelölt kivétel alá esik. Utóbbi jogszabályhely a következőket tartalmazza: tűzfegyver olyan, a törvény mellékletének „A”, „B”, „C”, vagy „D” kategóriájában meghatározott eszköz, amelyből a kiterjedő forró gáz tolóereje által meghajtott szilárd anyagú lövedék lőhető ki, kivéve, ha riasztásra, jelzésre, életmentésre, állatok leölésére vagy szigonnyal történő használatra, illetve ipari vagy műszaki célokra tervezték, feltéve, hogy csak az itt megjelölt célokra használják.

A gáz- és riasztófegyver fogalmát a Tv. 2. § 32. pontjában és az R. 1. § (1) bekezdés 6. pontjában azonos módon, a következőképpen határozza meg: gáz- és riasztófegyver olyan eszköz, amely rendeltetésszerűen csak gáztöltény és riasztótöltés működtetésére alkalmas.

A közigazgatási és a peres eljárás során beszerzett szakvéleményekből kitűnően az ONESTA-GR típusjelű riasztófegyver rendeltetésszerű használata során gáz- és riasztótöltények működtetésére alkalmas. Ha azonban a csőtorkolat felől bármely szilárd tárgyat a csőfuratba behelyeznek, majd azt a töltényűrben lévő töltény működtetésével kilövik, már nem tekinthető a fegyver rendeltetésszerű használatának. A fegyver gumilövedék kilövésére is alkalmas, azonban ezt a lövedéket a forgódobon keresztül nem, csak a csőtorkolat felől lehet felhelyezni. A Tv. és az R. a gáz- és riasztófegyver fogalom-meghatározása során a „rendeltetésszerűen” kifejezést használja, amely a jogvita eldöntésénél nem hagyható figyelmen kívül. Az idézett jogszabályi rendelkezéseknek nem fogalmi eleme, mi történhet a rendeltetésellenes használat során, illetve az, hogy ebben az esetben a fegyver mire alkalmas.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott közösségi szabályozás kapcsán a következőket tartja szükségesnek kiemelni:

Az Irányelv 1. cikk (1) bekezdése tűzfegyvernek tekint minden olyan hordozható csöves tűzfegyvert, amelyet egy gyúlékony hajtóanyag segítségével egy vagy több töltény, golyó vagy lövedék kilövésére alkalmas, vagy azt ennek kilövésére tervezték vagy erre a célra átalakítható, kivéve ha azt az I. melléklet III. részében felsorolt, valamely ok kizárja az irányelv hatálya alól. Az I. melléklet III/b) pontja kimondja, hogy ennek a mellékletnek az alkalmazásában a „tűzfegyver” meghatározásnak megfelelő tárgyak nem tartoznak e meghatározás alá, ha riasztásra, jelzésre, életmentésre, állatok levágásra vagy szigonnyal történő halászatra, illetve ipari vagy műszaki célokra tervezték, feltéve, hogy csak a megjelölt célokra használhatók. Az Irányelv idézett rendelkezése a Tv. 2. § 29/b) pontjában megfogalmazottaktól eltérően azt rögzíti, hogy csak az adott célra használható fegyver kerül ki a tűzfegyver fogalmi köréből. A Tv. az aktív cselekedetet feltételező „használják” kifejezést alkalmazza, továbbá feltételezi a gáz- és riasztófegyver esetén annak rendeltetésszerű működtetését.

A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy az Irányelv kötelező jellege csak azon tagállamokra vonatkozik, amelyekre azt „címezték”. Az Irányelv önmagában nem róhat kötelezettséget a magánszemélyre, és az irányelvi rendelkezés nem hivatkozható magánszeméllyel szemben (C-152/84. számú jogeset). Az Európai Bíróság elutasította annak lehetőségét is, hogy a magánfelek a tagállami bíróságok előtti jogvitájukban a nem vagy nem megfelelően implementált irányelvi rendelkezésekre hivatkozzanak.

A fentiekből következik, hogy az alperes a magyar jogba esetlegesen pontatlanul átültetett irányelvi rendelkezésekre nem hivatkozhat, illetőleg a jogvita elbírálásánál a határozathozatalkor hatályos magyar jogszabályi rendelkezésekből kellett kiindulni.

Az alperes kiterjesztő értelmezése irányadó jogszabályi előírások ismeretében egyben meg nem engedett jogkorlátozást jelent, ugyanis az engedélyezni kért fegyver megfelel a jogszabályokban és szabványokban a gáz- és riasztófegyverrel szemben támasztott előírásoknak, követelményeknek.

A Fővárosi Bíróság a helyesen megállapított tényállásból helytálló jogkövetkeztetésre jutott. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat a jogerős ítélet nem sértette meg, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.

(Legf. Bír. Kfv. VI. 39.008/2011.)