24/2018. számú közigazgatási elvi határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Telekadó bevallás benyújtására köteles a telekingatlan tulajdonosa, az adóhatóság a bevallás alapján kivetéssel állapítja meg a közterhet.
[2003. évi XCII. tv. (Art.) 172. § (1) bek., 1990. évi C. tv. (Htv.) 17. §, 18. §]

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes tulajdonát képezi a Budapest, XXI. kerület belterület helyrajzi számú, az ingatlan-nyilvántartásban „kivett, saját használatú út” megjelölésű ingatlan.

[2] Budapest-Csepel Önkormányzata a helyi adókról szóló 50/2011. (XII.15.) Kt. számú rendeletével 2012. január 1-jei hatállyal döntött a telekadó helyi bevezetéséről.

[3] A Budapest Főváros XXI. kerület Csepeli Polgármesteri Hivatal Jegyzője (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) 2016. május 18-án levélben tájékoztatta felperest arról, hogy a tulajdonában álló ingatlan után a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 17. §-18. §-ai alapján telekadó bevallási és fizetési kötelezettsége keletkezett, amelyet nem teljesített. A szükséges nyomtatványok az önkormányzat honlapjáról letölthetőek, minden egyéb felvilágosítást telefonon, vagy ügyfélfogadási időben a megjelölt ügyintézőtől is kérhet. Felhívta a figyelmét arra is, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 172. § (1) bekezdés c) pontja alapján az adóbevallási kötelezettségét nem teljesítő magánszemély adózó 200.000 Ft-ig, más adózó 500.000 Ft-ig terjedő mulasztási bírsággal sújtható.

[4] A felperes adóbevallási kötelezettségét a felszólítás után sem teljesítette.

[5] Az elsőfokú hatóság a 2016. szeptember 26. napján kelt határozatával a felperest a helyi telekadó bevallási kötelezettségének elmulasztása miatt 50.000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte, egyben felhívta bevallási kötelezettségének a pótlására.

[6] Döntését a Htv. 17. §, 18. §, 19. § a) pont, 20. § (3) bekezdés, 52. § 16. pont, az Art. 31. § (1) bekezdés, 32. § (2) bekezdés, 172. § (1), (2), (7), (21) bekezdések rendelkezései alapján hozta meg. Indokolása szerint adózó 1992. évtől 1/1 arányban tulajdonosa az ingatlannak, bevallási kötelezettségének a jogszabályi előírás ellenére nem tett eleget, és azt felszólításra sem pótolta.

[7] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2016. november 24. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A kereseti kérelem

[8] A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte.

[9] Előadása szerint már a fellebbezésében hivatkozott arra, hogy az ingatlan 2002. óta a kerületi szabályozási tervben „közlekedési célú közterület”-ként van besorolva. Az alperes e tervet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. §-át megsértve nem szerezte be és nem vizsgálta meg. A kivett, saját használatú út közlekedési célú közterületté nyilvánításáról az elsőfokú hatóság tudott, és erre tekintettel telekadó igényt nem érvényesített. Ezt az állapotot a Budapest XXI. kerület Csepel Önkormányzat Képviselő Testületének a helyi adókról szóló, 2016. január 1. napján hatályba lépett 30/2015.(XI.30.) önkormányzati rendeletének (a továbbiakban: Önk.r.) 7. § (3) bekezdés a) pontja legalizálta akként, hogy az adómentességet rendeletileg is biztosította. Tárgyaláson közölte, hogy a hivatkozott szabályozási tervet az önkormányzat részére kellett az általa meghatározott társasággal elkészíttetnie.

Az elsőfokú határozat

[10] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.

[11] Indokolása szerint az elsőfokú hatóság jogszerűen járt el akkor, amikor a közhiteles ingatlan-nyilvántartásban szereplő bejegyzés alapján felhívta a felperest bevallási és adófizetési kötelezettségei teljesítésére, feltüntetve azok elmaradása esetére a jogkövetkezményt is. Az Önk.r. 7. § (3) bekezdés a) pontja 2016. január 1-jei hatállyal rendelkezik akként, hogy a „kivett, saját használatú út” után – feltételekkel – 0 Ft az adó éves mértéke. Megalapozatlan azonban az a felperesi álláspont, hogy 0 Ft-os adómérték esetén az adóbevallási kötelezettséget nem kell teljesíteni.

[12] Kifejtette továbbá, hogy a perben a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. §-a alapján a bizonyítási kötelezettség a felperest terhelte. Előadása szerint ő rendelte meg az U. Kft.-től a szabályozási tervet, így azzal rendelkeznie is kellett, emiatt az elsőfokú bíróság mellőzte a terv beszerzését. A felperes adóbevallási kötelezettsége a Htv., az Art. megjelölt törvényhelyein, az ingatlan-nyilvántartás adatain alapul, és a szabályozási tervben foglaltaktól függetlenül fennáll.

A felülvizsgálati kérelem

[13] A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.

[14] Álláspontja szerint az ítélet sérti a Pp. 190. § (2) bekezdés, 206. § (1) bekezdés, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 50. § (2) bekezdés rendelkezéseit. Változatlanul állította, hogy nincs adóbevallási és adófizetési kötelezettsége. Kifejtette, hogy sem az Inytv., az sem a Pp. kötött bizonyítási rendszert nem ír elő, minden fajta bizonyítékkal meg lehet dönteni az ingatlan-nyilvántartás közhitelességi vélelmét. A Csepeli Önkormányzat 2002-ben elfogadott rendezési terve olyan bizonyítéknak minősül, amelyet a közigazgatási hatóságoknak, valamint az elsőfokú bíróságnak a közhiteles nyilvántartás adataival szemben el kellett volna fogadniuk.

[15] Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai

[16] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

[17] Az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdés h) pontja értelmében a helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között dönt a helyi adók fajtájáról és mértékéről. A Htv. tartalmazza a törvényi kereteket, az 5. § (1) bekezdés a) pontjában előírva, hogy az önkormányzat rendeletével vagyoni típusú adók, közöttük telekadó (17. §) bevezetésére jogosult. Törvényi felhatalmazás alapján döntött Budapest-Csepel Önkormányzata 2012. január 01-jei hatállyal a telekadó bevezetéséről.

[18] Az Alaptörvény 40. cikke szerint a közteherviselés alapvető szabályait a közös szükségletek kielégítéséhez való kiszámítható hozzájárulás érdekében sarkalatos törvény határozza meg. Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény 28. § (1) bekezdés a) pontja alapján Magyarországon minden természetes személy, jogi személy és más jogalany  adó, járulék, hozzájárulás, vagyonszerzési illeték, pótlék vagy más hasonló - az állam közvetlen ellenszolgáltatása nélküli - rendszeres vagy rendkívüli fizetési kötelezettség teljesítésével járul hozzá a közös szükségletek fedezetéhez. Annak eldöntéséhez, hogy a helyi adó, mint közteher a felperest terhelte-e, szükséges volt meghatározni, a felperes, illetve a tulajdonában lévő ingatlan a Htv. személyi és tárgyi hatálya alá tartoznak-e.

[19] A Htv. 17. §-a szerint adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő telek. A jogalkotó értelmezte a Htv. alkalmazásában a telek fogalmát (52. § 16. pont) akként, hogy teleknek minősül az épülettel, épületrésszel be nem épített földterület. A Htv. 18. §-a rendelkezik az adó alanyáról: az, aki az év első napján a telek tulajdonosa.

[20] A felperes nem vitatta, hogy tulajdonát képezi a Budapest, XXI. kerület belterület ... helyrajzi számú ingatlan. Állította azonban, hogy az ingatlan-nyilvántartásban „kivett, saját használatú út” megjelölésű ingatlan nem tartozik a Htv. tárgyi hatálya alá, mert az „közlekedési célú közterület”. Az elsőfokú bíróság helytállóan hivatkozott ítéletében arra, hogy a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján keresetét a felperes bizonyítani köteles. Az általa hivatkozott, a közigazgatási és a peres iratok közé be nem nyújtott tervezetből, annak meg nem ismertsége folytán nem derült ki, hogy az a helyi építési szabályzat részévé vált volna, és rendelettel az önkormányzat elfogadta. A tervezetnek a felperes tulajdonában álló ingatlanra való hatását, összefüggését az adójogszabályokkal a felperes nem igazolta. Az elsőfokú bíróság iratszerűen rögzítette ítéletében azt a felperesi nyilatkozatot, hogy a tervet ő rendelte meg, azzal rendelkeznie kellett, amelyből következően azt neki kellett előtárnia, így a – felülvizsgálati kérelemben megjelölt – Pp. 190. § (2) bekezdés alkalmazásának, az ellenérdekű fél kötelezésére a dokumentum bemutatására, nem volt ténybeli alapja. Az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította meg tehát ítéletében, hogy az alperes a Htv. 17. §-18. §-ai, a közhiteles ingatlan-nyilvántartás (Inytv. 5. § (1) bekezdés) adatai alapján tény- és jogszerűen minősítette felperest a Htv. személyi, az ingatlanát a tárgyi hatálya alá tartozónak.

[21] Az Art. 125. § (2) bekezdése értelmében az adóhatóság állapítja meg – a helyi iparűzési adó és az adóbeszedéssel megállapított idegenforgalmi adó kivételével – a helyi adókat (kivetéses adózás). A kivetéses adózásról az Art. 25. § (1) bekezdés c) pontjában a jogalkotó akként rendelkezik, hogy az adómegállapítás e fajtájában az adót az adóhatóság bevallás alapján, kivetéssel állapítja meg. A felperesnek törvényi kötelezettsége a telekadó bevallás benyújtása, amelyet jogerős ítéletében az elsőfokú bíróság, határozatában az alperes helytállóan állapította meg. 

[22] Az adóbevallási kötelezettséget és annak teljesítését - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - nem befolyásolja az adó mértéke, azaz felperesnek első alkalommal abban az esetben is be kell nyújtania adóbevallását, ha szerinte az adómérték az önkormányzat rendelete alapján 0 Ft lenne.

[23] A felperes adóbevallási kötelezettségét – teljes körű felhívás ellenére – nem teljesítette, így annak az Art. 172. § (1) bekezdés c) pontján alapuló törvényes jogkövetkezményeit (mulasztási bírság fizetés) viselni köteles.

[24] Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Kúria, Kfv.V.35.569/2017.)