2211/2010. számú büntető elvi határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

2211

A bűncselekmény elkövetőjével való puszta kapcsolattartás, amennyiben az nem jár együtt az elkövető tartózkodási helyének, kapcsolatrendszerének leplezésével, bűnpártolást nem valósít meg [Btk. 244. § (1) bek. a) pont].

A megyei bíróság a 2009. április 9-én kihirdetett ítéletével

- az I. r. vádlottat különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt 15 évi fegyházbüntetésre és a közügyektől 10 évi eltiltásra ítélte;



- a II. r. vádlottat - bizonyítottság hiányában - felmentette az ellene bűnpártolás bűntette miatt emelt vád alól.



A megállapított tényállás a következő:



Az emberölést elkövető I. r. vádlott nyomban Olaszországba távozott, ahol 2007. augusztus 8-án felkereste ismerősét, a II. r. vádlottat, aki nem tájékoztatott arról, hogy mi az oka az olaszországi tartózkodásának. A II r. vádlott segített a szálláskeresésben, s a telefonját is rendelkezésre bocsátotta, hogy az I. r. vádlott a szüleivel beszélni tudjon. A szülők 2007. augusztus 10-én kiérkeztek Olaszországba, s ekkor tájékoztatták a II. r. vádlottat arról, hogy az I. r. vádlott "gyilkossági ügybe" keveredett. A II. r. vádlott kérdésére ezt a tényt az I. r. vádlott el is ismerte. Miután a szülők haza utaztak, egy ismerősük telefonszámát adták meg a II. r. vádlottnak azzal az üzenettel, hogy 2007. augusztus 13-án azon várják az I. r. vádlott hívását. A II. r. vádlott az üzenetet továbbította is. Ezt követően részt vett az I. r. vádlott és a szülei közötti - végül létre nem jött - találkozás megszervezésében, majd 2007. augusztus 17-én bekísérte az I. r. vádlott az olasz hatósághoz.



Ügyész által - bűnösség megállapítása végett - bejelentett fellebbezés alapján eljárva az ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a 2010. március 4-én kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet, a II. r. vádlott tekintetében megváltoztatta, és a II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnpártolás bűntettében [Btk. 244. § (1) bek. a) pont, (3) bek. a) pont]. Ezért őt 10 hónapi - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte. A másodfokú bíróság az I. r. vádlott esetében az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.



A másodfokú ítélet ellen a II. r. vádlott és védője jelentett be másodfellebbezést felmentés, a védő másodlagosan enyhítés érdekében is. Az ügyész a másodfokú ítéletet tudomásul vette.



A Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatában a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartotta és a másodfokú ítéletnek a II. r. vádlottat érintő helybenhagyását indítványozta.



Indokai szerint a tényállás megalapozott, irányadó. A II. r. vádlott magatartása tényállásszerű, bűnösségére vont következtetés okszerű, vele szemben alkalmazott joghátrány arányos.



A Legfelsőbb Bíróság a II. r. vádlott ügyében a Be. 391. § (2) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, melyen a védő a fellebbezést fenntartotta, csatolta annak írásbeli indokolását, s azzal egyező tartalommal szólalt fel. Kifejtette, hogy a másodfokú bíróság a változatlan ténybeli alapon megalapozatlanul és felülmérlegeléssel vont következtetést a II. r. vádlott bűnösségére. Az irányadó tényállásnak ugyanis nincs olyan megállapítása, melynek alapján a szándékosság megállapítható. A II. r. vádlott a szülőknek segített, az I. r. vádlott édesapjával és nem pedig az I. r vádlottal volt baráti viszonyban.



A Legfőbb Ügyészség képviselője - írásbeli nyilatkozatában foglaltakkal egyezően - a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogkövetkeztetései alaposak. A II. r. vádlott eshetőleges szándékkal hozzájárult ahhoz, hogy az I. r. vádlott a hatóság elől meneküljön.



A II. r. vádlott és védő (másod) fellebbezése alapos.



A II. r. vádlott esetében harmadfokú eljárásnak van helye, mert bűnössége kérdésében a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósághoz képest eltérő döntést hozott. A bűnpártolás bűntette miatt emelt vád alól felmentett vádlott bűnösségét e bűncselekményben megállapította. A másodfokú ítélet ellen a II. r. vádlott és védője fellebbezést jelentett be [Be. 386. § (1) bek. a) pont, (3) bek.; 367/A. § (1) bek. a), d) pont].



A Legfelsőbb Bíróság a Be. 387. § (1) bekezdés alapján, illetve a (2) bekezdés szerinti terjedelemben felülbírálta a megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú eljárást.



Ennek során nem észlelt olyan - a Be. 399. § (1)-(4) bekezdése szerinti - eljárási szabálysértést, amely feltétlen hatályon kívül helyezési okot képez, az ügy érdemi elbírálását kizárja. Ilyenre a felek sem hivatkoztak. Az első- és a másodfokú bíróság az eljárást a perjogi szabályokat betartva folytatta le; indokolási kötelezettségének a szükséges mértékben eleget tett, mérlegelő tevékenységéről, illetve annak eredményéről, ellenőrizhető módon számot adott.



A másodfokú ítélet helyesen állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság tényfelderítési kötelességének eleget tett. Az ügy érdemi megítéléséhez, a vád tárgyává tett cselekmény elbírálásához szükséges bizonyítékokat beszerezte és tárgyaláson megvizsgálta. Az így megállapított tényállás megalapozott és a harmadfokú eljárásban is irányadó volt [Be. 388. § (1) bek.].



A másodfokú bíróság azonban az irányadó tényállásból tévesen következtetett a vádlott tudattartalmára és vont jogi következtetést bűnösségére.



A Btk. 244. § (1) bekezdés a) pontja szerinti bűnpártolást követi el, aki anélkül, hogy a bűncselekmény elkövetőjével az elkövetés előtt megegyezett volna segítséget nyújt ahhoz, hogy az elkövető a hatóság üldözése elől meneküljön. A személyi bűnpártolás alá az olyan magatartás tartozik, amely közvetlenül és kifejezetten az elkövető hatóság általi kézrekerítésének megakadályozását célozza. Ebből következően az elkövetővel való puszta kapcsolattartás - amennyiben nem jár együtt az elkövető tartózkodási helyének, kapcsolatrendszerének leplezésével - bűnpártolást nem valósít meg.



Az irányadó tényállás szerint a II. r. vádlott 2007. augusztus 10-én az I. r. vádlott szüleitől tudta meg, hogy az I. r. vádlott gyilkossági ügybe keveredett, keresik, amit másnap előtte az I. r. vádlott megerősített.



Következésképpen a 2007. augusztus 10-éig eltelt időben a II. r. vádlott nem tudott arról, hogy az I. r. vádlott a hatóság üldözése elől menekül, így addigi magatartása eleve nem róható fel bűnpártolásként.



Ezt követően pedig a II. r. vádlott - irányadó tényállás szerinti - magatartása szintén kimerült az I. r. vádlott és szülei közötti kapcsolat fenntartásában. Az irányadó tényállásból pedig nem vonható következtetés arra, hogy eközben a II. r. vádlott (akár eshetőlegesen is) tisztában volt azzal, hogy



- azért ő tartja a kapcsolatot, mert az I. r. terhelt tudta, hogy lehallgatják, illetve keresik;



- mi volt, illetve mi célt szolgált az I. r. vádlott és szülei közötti kapcsolat (így a telefonon, és személyesen történt beszélgetés, valamint a létre nem jött találkozó) tartalma;



- mi volt az I. r. vádlott édesapja általi telefonváltás indoka.

Ehhez képest pedig nincs alap arra következtetni, hogy a II. r. vádlott magatartása konspiratív okból, a hatósági felderítés meghiúsítása végett történt.



A Be. 244. § (1) bekezdés a) pontja szerinti bűnpártolás nem célzatos bűncselekmény, tehát nem csak egyenes, hanem eshetőleges szándékkal is elkövethető. Utóbbi esetben azonban a bűnpártolónak tudnia kell, hogy segítsége egyben az alapcselekmény elkövetőjének hatóság üldözése előli menekülését biztosítja, az elkövető nyomára bukkanást késlelteti vagy kizárja, s ebbe az előre látott lehetőségbe belenyugodva cselekszik.



A II. r. vádlott irányadó tényállás szerinti magatartása azonban kimerült az I. r. vádlott és annak szülei közötti kapcsolat puszta elősegítésében, a hatóság előli meneküléshez közvetlenül nem kapcsolódott. Ennélfogva személyi bűnpártolást sem valósított meg.



Ekként a Legfelsőbb Bíróság a Be. 398. § (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét - a II. r. terhelt tekintetében - a törvénynek megfelelően megváltoztatta, és a II. r. vádlottat a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontjára figyelemmel, a 331. § (1) bekezdése alapján az ellene a Btk. 244. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő bűnpártolás bűntette miatt emelt vád alól - bűncselekmény hiányában - felmentette, mert a vádlott magatartása nem tényállásszerű.

(Legf. Bír. Bhar. III. 713/2010.)