21/2013. számú büntető elvi határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

B.21.

I. A szexuális szokások, a nemi identitás, s az ezek körébe tartozó tények az intim szféra részét képezik, s azoknak nagy nyilvánosság elé tárása a sértett személyiségi jogát, emberi méltóságát sérthetik, ezért alkalmas lehet a becsület csorbítására, s a rágalmazás vétségének megvalósítására.

II. A sértettet felismerhetően ábrázoló (azonosítható), szexuális magatartást bemutató fényképek elektronikus levélben történő közzététele tényállítást valósít meg [1978. évi IV. tv. (Btk.) 179. § (1) bek., (2) bek. b) pont; 226. § (1) bek., (2) bek. a), b) pont].

Az elsőfokú bíróság a 2011. november 29-én kihirdetett  ítéletével a terheltet bűnösnek mondotta ki a Btk. 179. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés a) és b) pontjai szerint minősülő rágalmazás vétségében és ezért öt hónapi – végrehajtásában egy év próbaidőre felfüggesztett – fogházbüntetésre ítélte. Kötelezte, hogy fizessen meg a magánvádlónak 5000 forint, míg az államnak 6930 forint bűnügyi költséget.

A kerületi bíróság által megállapított tényállás lényege a következő.

A terhelt és a magánvádló 2006 januárjától 2008 szeptemberéig élettársi kapcsolatban álltak. Kapcsolatuk alatt közösen használták a magánvádló internetes  postafiókjait. Az ezekhez tartozó jelszavakat a terhelt ismerte, ezáltal hozzáfért a magánvádló teljes magánlevelezéséhez.

A terhelt az általa az élettársi kapcsolatuk alatt a magánvádlóról készített, saját számítógépén tárolt fényképek közül négy fényképet mellékelve, „coming out” címzéssel, valamint egy Karinthy-verssel együtt a magánvádló teljes levelező listáján lévő valamennyi, több mint száz címre a két  postafiók  címről 2008. december  1-jén  hajnalban  a  budapesti  lakásáról  és  a  saját  80 98 233 227 számú IP címéről levelet küldött.

A „coming out” címzésű levélben szövegként a „Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek” kezdetű versből (Előszó) 18 kiválogatott sor szerepelt.

A versidézet szövege a következő volt:
„Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Próbáltam súgni szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.
A titkot, ami úgy is egyre megy,
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a fél úton.
Az egyik forró és piros lesz tőle,
Ő is súgni akar: csók lehet belőle.
A másik jéggé dermed és megfagy,
Elmegy a múltba, és elhagy.
A harmadik csak rám néz majd hitetlen,
Nevetni kezd és én is nevetem.
Ha nem mondhatom el senkinek,
Elmondom most mindenkinek!
Szép napot!”

A levél mellékletét képező 4 fényképen a magánvádló volt látható oly módon, hogy arca ki van sminkelve, klipsz fülbevalót, nyakláncot és melltartót visel. Az egyik fényképen vendéghajjal látható, a másikon egy magassarkú cipő sarkát tartja félig nyitott szájában, körmei színesre vannak lakkozva, a harmadik képen kisminkelt arccal közelképként látható, a negyedik képen féloldalasan, alfelével a fényképet készítő felé fekszik, jobb kezével egy műpéniszt tart, amelyet végbélnyílásához illeszt.

A magánvádló minderről 2008. december 2-án szerzett tudomást, ugyanezen a napon rágalmazás vétsége miatt  magánindítványát előterjesztette.

A kialakult felülvizsgálati gyakorlatnak megfelelően a Kúria a tényállás részének tekintette az elsőfokú bíróság által ítéletszerkesztési hiba folytán az indokolásban (elsőfokú ítélet 5. oldal 3. bekezdése és 7. oldal 2. bekezdése) tett alábbi ténymegállapításokat is.

„A magánvádló barátai, munkatársai és a vele a munkája révén kapcsolatban álló személyek előtt kellemetlen helyzetbe került, magyarázkodásra szorult, ami miatt rendkívül feldúlt volt.”

A terheltet „az általa is tudottan pályakezdő, minisztériumi alkalmazásban álló, jelentős projekteken dolgozó magánvádló lejáratása és ellehetetlenítése, valamint a bosszúállás motiválta, amikor elküldte a levelet, amelyhez a birtokában lévő fényképek közül is az ezen célt leginkább elősegítendő ábrázolásokat – különös tekintettel a műpénisszel pózolóra – válogatta ki”.

Ítéletének jogi indokolásában a kerületi bíróság kifejtette, hogy a terhelt által megírt levél címzése az átírt verssel, valamint a mellékletként csatolt képekkel egyértelmű, a magánvádló szexuális beállítottságára vonatkozó tényállítás volt a terhelt részéről, amely alkalmas volt a magánvádló becsületének csorbítására. Százas nagyságrendet kitevő címzett részére küldte meg a levelet, így a cselekményt nagy nyilvánosság előtt követte el. A bűncselekmény elkövetésének indítéka pedig erkölcsileg mélyen elítélendő, egyértelműen alantas, a magánvádló lejáratása és ellehetetlenítése, valamint a bosszúállás volt, így a cselekmény nagy nyilvánosság előtt és aljas indokból került elkövetésre.
Az ítélet ellen – amelyet a magánvádló tudomásul vett – a terhelt és védője fellebbezett felmentés, megalapozatlanság miatti hatályon kívül helyezés és új eljárás elrendelése, illetőleg a kiszabott büntetés enyhítése érdekében.

A törvényszék a 2012. június 5-én meghozott  ítéletével a terhelt büntetését 450 napi tétel – napi tételenként 200 forint, összesen 90 000 forint – pénzbüntetésre enyhítette, és rendelkezett annak meg nem fizetés esetén történő átváltoztatásáról is. Egyebekben az ítéletet helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 351. § (2) bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hiányosságoktól és hibáktól mentesnek, ekként a felülbírálatra is irányadónak tekintette.

Jogi indokolásában rögzítette, hogy a terhelt a másodfokú eljárásban is azzal védekezett, hogy az inkriminált levelezést és benne a verset és a képeket maga a magánvádló küldte el, így bűncselekmény azért sem valósulhatott meg, mert a képek nem alkalmasak a magánvádló becsületének csorbítására. A társadalom az eltérő nemi irányultságot ma már oly mértékben tolerálja – az egyének pedig felvállalják – hogy fogalmilag kizárt az emberi méltóság sérelmének megvalósítása.

Álláspontja szerint a terhelti védekezés helytálló abban a vonatkozásban, hogy mindenki saját magáról büntetőjogi fenyegetettség nélkül nyilvánosságra hozhat információkat. Azonban jelen esetben más személy a terhelt hozta nyilvánosságra a magánvádló becsületének csorbítására alkalmas képeket, küldte el az elektronikus levelet széles körben a magánvádló munkahelyére és ismerőseinek.

A jogerős határozatok ellen a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjára hivatkozással a terhelt bűnösségének anyagi jogszabályt sértő megállapítása miatt, felmentés végett, másodlagosan anyagi jogszabályt sértő minősítés és ennek folyományaként törvénysértő büntetés kiszabása miatt, az aljas indokból elkövetés mint minősítő körülmény mellőzése és büntetés helyett próbára bocsátás alkalmazása érdekében a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.

A felmentést célzó álláspont lényege szerint az, ha valakiről valótlanul állítják vagy sugallják, hogy a nemi identitása más – nem heteroszexuális, hanem homoszexuális vagy transzszexuális – nem lehet a becsület csorbítására alkalmas, mivel az eltérő nemi identitással (szexuális irányultsággal) rendelkezők éppen olyan becsületes emberek, mint a heteroszexuálisok. A becsület nem más, mint a személyhez fűzött társadalmi értékítélet. Ennek okán tehát az eltérő nemi identitásúakra nézve egyenesen felháborító az a feltételezés miszerint amennyiben valakit közéjük sorolnak az alkalmas a becsület csorbítására.

Ekként az anyagi jogi szabályok téves alkalmazásával  vontak jogi következtetést a bíróságok arra, hogy a terhelt által nyilvánosságra hozott információk a becsület csorbítására alkalmasak.

A Karinthy-vers átirata semmilyen módon nem alkalmas arra, hogy abból a magánvádló nemi identitására  lehessen következtetést levonni. Erre a kérdéses fényképek valóban alkalmasak, ugyanakkor ezekből egyértelműen kitűnik, hogy a magánvádló hozzájárulásával készültek, a magánvádló nemi identitásáról vallanak, vagy legalább is saját kívánságára tüntetik fel őt eltérő nemi identitásúnak. Ennek a ténynek a tükrében egyértelműen megalapozatlan az a jogi következtetés, hogy a fényképek megküldése a magánvádló becsületének csorbítására alkalmas volt. Olyan tény közlése, amely tényt magával kapcsolatosan egy adott személyt kívánatosnak tart megjeleníteni, nem lehet a becsület csorbítására alkalmas, miután saját becsületének csorbítására senki sem törekszik.

A minősítés és a kiszabott büntetés vonatkozásában a védő arra hivatkozott, hogy a terheltnek bosszúállásra nem volt oka, hiszen a magánvádlót ő hagyta el. Amennyiben pedig a magánvádló munkáját, egzisztenciális helyzetét igyekezett volna ellehetetleníteni, saját érdekei ellen cselekszik, mert a magánvádló nem tudta volna a kölcsöntartozását rendezni. Így ezen helytelen bírói következtetések részben téves jogi minősítést, egyben törvénysértően súlyos joghátrányt eredményeztek.

A nyilvános ülésen a védő felülvizsgálati indítványát indokai alapján fenntartotta. A magánvádló az indítványban kifejtetteket vitatta, és az érintett határozatok hatályban tartását kérte.

A Kúria a támadott határozatokat a Be. 423. §-a (l) és (4) bekezdésének megfelelően az indítványban megjelölt, a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti okból vizsgálta felül.

Ennek során elöljáróban utal arra, hogy felülvizsgálat mint rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szembeni jogi - nem pedig ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. A Be. 423. §-a (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható; felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.]. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

Az indítvány az aljas indokból elkövetés minősítő körülményként történt megállapítását a bizonyítékok mérlegelését sérelmezve, kizárólag a megállapított tényálláson keresztül vitatta. Ezért az ezzel kapcsolatos érvekkel a Kúria nem foglalkozott.

Érdemi vizsgálata alapján pedig az indítványt alaptalannak találta.

A Btk. 179. § (1) bekezdése alapján rágalmazást követ el az, aki valakiről, más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ.

E  bűncselekmény jogi tárgya a személyiségi jogok részét képező becsület; ezáltal büntetőjogi védelmet élvez a társadalmi megbecsülés és az emberi méltóság.

Elkövetési magatartása a becsület csorbítására alkalmas tény állítása, híresztelése, ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata.

A társadalmi megbecsülés a személyről kialakult kedvező megítélés, a személy tulajdonságainak, magatartásának környezetében meglévő elismertsége.

A méltóság az embert adottságától függetlenül megillető bánásmód igénye.
- „A méltóság az emberi élettel eleve együtt járó minőség, amely oszthatatlan és korlátozhatatlan, s ezért minden emberre nézve egyenlő.” [64/1991. (XII. 17.) AB hat. indokolás D/2/b) pontja]
- „Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált méltósághoz való jog egyik funkciója az egyenlőség biztosítása.” [34/1992. (VI. 1.) AB hat. indokolás III/4/3. pontja; vö.: Alaptörvény (2011. április 25.) II. Cikke]
Tény fogalma alá tartozik valamely, a múltban bekövetkezett vagy a jelenben (a megnyilatkozáskor) tartó cselekmény (cselekedet, magatartás), történés (jelenség, esemény), továbbá állapot (így az ember múltban fennállt, vagy jelenben fennálló tudatállapota is) [BH 1994.171.].

Ehhez képest a rágalmazás megvalósulásához szükséges tényállításon olyan - a sértett magatartását egyedileg felismerhetően meghatározó – nyilatkozatot, kijelentést kell érteni, aminek tartalma valamely múltban megtörtént, vagy jelenben történő esemény, jelenség, állapot [BH 2009.135.].

A becsület csorbítására alkalmasság objektív ismérv. Objektíve, a társadalomban kialakult általános megítélés, az általános erkölcsi és közfelfogás figyelembevételével kell eldönteni, hogy az adott tény állítása, híresztelése alkalmas-e a becsület csorbítására.

Nem a passzív alany, a sértett egyéni megítélése, szubjektív értékítélete, esetleges érzékenysége alapján kell megítélni, hogy a tényállítás, híresztelés alkalmas-e a becsület csorbítására [BH 2001.462.]. A törvény bár az adott sértett személyét, illetve becsületét védi, azonban nem az adott sértett szubjektív becsületérzéséhez kötötten, mérten.

Általában becsület csorbítására alkalmas olyan tény állítása, híresztelése, ami valósága esetén büntető-, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás megindításának alapjául szolgálhat a sértett ellen. Becsület csorbítására alkalmas olyan tény állítása, híresztelése is, ami az emberi méltóságot támadja, vagy alkalmas arra, hogy a sértettről, tulajdonságairól, magatartásáról a környezetében kialakult kedvező társadalmi megítélést, az elismertségét kedvezőtlen, negatív irányba befolyásolja [BH 2007.4.].

A becsület csorbítására alkalmasság a sérelem absztrakt lehetőségét jelenti. Nem feltétele a bűncselekmény megvalósulásának, hogy a hátrányos következmény - a becsület csorbulása - ténylegesen bekövetkezzék. Ugyancsak közömbös, hogy a tényközlés (tényállítás, híresztelés) a sértett becsületérzését ténylegesen érintette, sértette-e.

A fentiekre figyelemmel tévesen hivatkozott az indítvány arra, hogy a terhelt a rágalmazás vétségét nem valósította meg.

A törvényszék által kifejtettekkel egyetértve, a Kúria elsődlegesen arra kíván rámutatni, hogy a kérdéses levelekben elküldött versrészlet és a csatolt fényképek nem a magánvádló nemi identitására vonatkozó általános  állítások voltak, hanem magánéletének legintimebb körére, szexuális életének konkrét történéseire vonatkozó állítást jelentettek, amelyeket a magánvádló nem kívánt a címzettekkel megosztani, azok tudomására hozni.

Ezért a terhelt azzal, hogy elektronikus levelében      feltárásra, kilépésre  utaló címmel egy versrészletet közölt  és ahhoz  négy  olyan fényképet csatolt, amelyek  a sértettnek egy adott esetben tanúsított bizarr  szexuális magatartását örökítették meg, a magánvádló megbecsülését, emberi méltóságát alapvetően sértő, mások negatív értékítéletének kiváltására alkalmas  magatartást fejtett ki.

A fényképek konkrét magánvádlói magatartásra vonatkoztak, ennek megfelelően a cselekmény tényállítást jelentett. Így nem merülhetett fel az sem, hogy a terhelt csupán a Btk. 179. §-ának körén kívül eső egyéb enyhébben büntetendő becsület csorbítására alkalmas cselekményt - Btk. 180. § (1) bekezdés b) pontja szerinti becsületsértés vétsége - követett el.
Annak nincs jogi jelentősége, hogy e képek eredetileg a magánvádló beleegyezésével készültek, miután azok ily módon másokkal megismertetésére a magánvádló akarata ellenére került sor.

Az irányadó tényállás szerint a terhelt levelét     élettársi kapcsolatuk megszakadását követően, bosszúból, a magánvádló lejáratása érdekében küldte meg több mint 100 címzettnek.
Ekként cselekményével a Btk. 179. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés a) és b) pontjai szerint minősülő nagy nyilvánosság előtt aljas indokból elkövetett rágalmazás vétségét maradéktalanul megvalósította.

Az, hogy a cselekmény közvádas bűncselekménynek  minősülhetne - figyelemmel a korábban megszüntetett közvádas nyomozásra is -, az adott elkövetési körülmények között nem merül fel.

Ekként a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján előterjesztett, felülvizsgálati indítvány minden vonatkozásban alaptalannak bizonyult.

Az e tekintetben hivatalból történt vizsgálat során [Be. 423. § (5) bekezdés] hatályon kívül helyezést kötelezővé tevő eljárásjogi felülvizsgálati ok [Be. 4l6. § (1) bekezdés c) pont, tételesen Be. 373. § (1) bekezdés I/b. és I/c. pont, valamint II-IV. pontok] sem volt észlelhető.

A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a támadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. II. 1.632/2012.)