2115/2010. számú büntető elvi határozat

Nyomtatóbarát változat
2115

Amennyiben a terheltet a családjogi szabályok alapján az életveszélyes állapotban lévő sértett részére segítségnyújtási kötelezettség terheli, annak szándékos elmulasztása nem segítségnyújtás elmulasztása bűntetteként, hanem emberölés bűntetteként értékelendő [Btk. 166. § (1) bek.].

A megyei bíróság a 2008. április 29-én meghozott és 2008. április 30-án jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet emberölés bűntette [Btk. 166. § (1) bekezdése] miatt 4 évi börtönbüntetésre és a közügyektől 3 évi eltiltásra ítélte az alábbi tényállás alapján:



A terhelt és 53 éves házastársa (az ügy sértettje) olyan lakrészben éltek, ahol vízvételi lehetőség nem volt, az ingatlant nem fűtötték. A terhelt és a sértett kukázásból, guberálásból próbálta létfenntartását biztosítani. Mindkettőjüket a rendszeres alkoholfogyasztás jellemezte, a terhelt ittas állapotban agresszívvá vált, a sértettet többször bántalmazta. A sértett egészségi állapota az évek során megromlott, tüdő- és szívbetegségben szenvedett, s nála általános verőér-elkeményedés, máj-, lép-, vese- és vázizomzat-sorvadás is fellépett. A fizikailag leromló, elerőtlenedő sértett egyre kevésbé volt képes önmagát ellátni. A lakrészüket nem takarították, nem szellőztették, az ingatlan valamennyi helyiségét szemét, ételmaradék borította, a padlózat emberi és állati vizelettel, bélsárral volt szennyezett, a lakás elviselhetetlen bűzt árasztott.



2007. március 28. napját megelőzően egy héttel a sértett már gyakorlatilag mozgásképtelenné vált, napokon keresztül feküdt a fűtetlen szobában. A hideg ellen csak koszos felső ruházatát, melegítőnadrágját, zokniját használta, s testét takaró gyanánt néhány ócska ruhadarab védte. Mindez a terhelt számára is szembeötlő volt. A sértett hátán felfekvéses fekélyek alakultak ki, bal bokája megdagadt.



A terhelt tudva a sértett betegségeiről és látva egyre romló állapotát, orvost vagy más segítséget nem hívott, a sértettet nem gondozta, nem etette, nem itatta és nem mosdatta, s a lehetőségekhez képest sem gondoskodott részére takaróról, fűtésről. A terhelt tisztában volt azzal, hogy mindezek elmulasztása, a kihűlés megakadályozásának hiánya, feltartóztathatatlanul a sértett halálának bekövetkezését eredményezheti.



2007. március 28-án az ittas állapotban hazaérkező terhelt az ekkor már magatehetetlenné vált sértett arcára öt-hat - három esetben közepes erejű - ütést mért. Ennek következtében a sértett az arcán bevérzéses, hámfosztásos sérüléseket szenvedett, amelyek összességükben is 8 napon belüli gyógytartamúak voltak, de a három közepes erejű tompa erőbehatás nyomán a 8 napon túli sérülések reális veszélye is fennállt. A leromlott állapotú sértett rossz keringési viszonyait a bántalmazás tovább rontotta, testhőmérséklete fokozatosan csökkent. A terhelt 2007. március 29-én reggel távozott el a lakásból, házastársát magára hagyva a fűtetlen szobában.

Ezt követően két órával később M. M. kérésére a családgondozó - két másik személy társaságában - felkereste az ingatlant, hogy tájékozódjon a sértett állapotáról. Miután a sértett a látogatók jelzésére nem reagált, a családgondozó rendőrjárőr kiküldését kérte. A sértett ekkor minimális életjeleket adott, kommunikációra azonban képtelen volt.



A sértettet mentővel kórházba szállították, de életét a szakszerű ellátás ellenére már nem tudták megmenteni.



A sértett - 2007. március 29-én 10 óra 5 perckor beállt - halálának közvetlen oka szívelégtelenség volt, amelynek kialakulásában részben természetes megbetegedéseinek ellátatlansága, részben a terhelttől elszenvedett bántalmazással okozati összefüggésben bekövetkezett kihűlése is szerepet játszott.



A bíróság jogi álláspontja szerint a terhelt felismerte a mulasztásának következményeként várható eredmény beálltát, az iránt azonban közönyt tanúsított. Ekként az emberölést eventuális szándékkal valósította meg.



A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amelyben arra hivatkozik, hogy a sértettet nem bántalmazta és felajánlotta a segítséget is, ám a sértett nem volt hajlandó kórházba menni. Álláspontja szerint cselekményével a segítségnyújtás elmulasztását és nem az emberölés bűntettét valósította meg.



A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában - és a nyilvános ülésen jelen lévő ügyész is - a megtámadott határozat hatályban fenntartását indítványozta.



A védő a nyilvános ülésen a cselekmény segítségnyújtás elmulasztásakénti minősítését és a büntetés enyhítését kérte.



A felülvizsgálati indítvány nem alapos.



A Be. 423. §-ának (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a bíróság jogerős ügydöntő határozatában rögzített tényállás az irányadó, annak támadására nincs lehetőség, s a cselekmény jogi értékelésének helyessége sem vitatható olyan körülményekre történő hivatkozás alapján, amelyek a tényállásban nem szerepelnek.



Az irányadó tényeket alapul véve pedig nem sértettek anyagi jogi szabályt az eljárt bíróságok, amikor a terhelt bűnösségét emberölés bűntettében állapították meg.



Az emberölés törvényi tényállása nyitott, ebből következően elkövetési magatartása tevéssel és mulasztással egyaránt megvalósítható. Mulasztással az követi el az emberölést, aki a - tőle függetlenül - megindult halálhoz vezető folyamatot felismeri, ám jogi (családjogi, munkajogi, kötelmi jogi) kötelezettsége ellenére (bár arra reális lehetősége lett volna) a halál bekövetkezésének megakadályozása érdekében szándékosan nem tanúsít aktív magatartást. Ilyen - a halálos eredmény elhárítására vonatkozó - személyes, családjogi szabályokon alapuló kötelezettség terheli a szülőt a gyermekével, a gyermeket az idős szülővel, valamint a házastársakat egymással szemben.



A cselekmény Btk. 172. §-a (vagy esetleg 173. §-a) szerinti minősítésére ekként kizárólag akkor kerülhet sor, ha az elkövető oldalán csupán általános segítségnyújtási kötelezettség áll fenn.



A tényállásból kitűnően a terhelt tudatában volt annak, hogy házastársa, az ügy sértettje tüdő- és szívbetegségben szenved. Észlelte a sértett rohamosan romló fizikai állapotát, s azt is, hogy önmaga ellátásra képtelenné vált. Ennek ellenére a lakást nem fűtötte, a már mozgásképtelen sértettet nem gondozta, orvosi segítséget hozzá meg sem kísérelt hívni. Ezen túlmenően bántalmazta is a magatehetetlen sértettet, akinek - 2007. március 29-én reggel történt - kórházba szállítása iránt sem ő, hanem a családgondozó intézkedett. A sértett még aznap bekövetkezett halálának közvetlen oka heveny szívelégtelenség volt, amelynek kialakulásában megbetegedéseinek ellátatlansága és a terhelttől elszenvedett bántalmazással összefüggésben beállt kihűlése játszott szerepet.



Nem kétséges: a terhelt felismerte, hogy a sértett - amennyiben tőle, a házastársától nem kap segítséget - az adott körülmények között szükségszerűen meg fog halni. Ezt a következményt nem kívánta ugyan, de az iránt közömbösséget tanúsítva elmulasztotta annak a - családi kötelékből fakadóan kötelező - aktív magatartásnak a kifejtését, amellyel a halálos eredmény beálltának megakadályozására reális lehetősége nyílt volna.



Mindezekre tekintettel a terhelt cselekményének a Btk. 166. §-a (1) bekezdésében írt emberölés bűntettekénti értékelése törvényes, így - mivel az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog más szabályát sem sértették meg - a büntetés mértékének felülvizsgálatára nincs törvényes lehetőség.



Ezért a Legfelsőbb Bíróság - nem adva helyt a felülvizsgálati indítványnak - a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályukban fenntartotta.

(Legf. Bír. Bfv. III. 983/2008. sz.)