20/2018. számú közigazgatási elvi határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Az Art. 124. § (7) bekezdésében szabályozott kézbesítés esetén az első kézbesítésnek a joghatásait kell vizsgálni, függetlenül attól, hogy az adózó, avagy a meghatalmazott jogi képviselője volt a küldeményt átvevő személy.
[2004. évi CXL. tv. (Ket.) 40. § (7) bek., 2003. évi XCII. tv. (Art.) 124. § (7) bek.]

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kelet-budapesti Adóigazgatósága a felperesnél 2007. július hónapra általános forgalmi adónemben végzett pénzösszeg kiutalása előtti, bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésének eredményeként a 2015. szeptember 29. napján kelt határozatával a felperes terhére 7.988.000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyet jogosulatlan visszaigénylésnek minősített és kötelezte az adózót adóbírság megfizetésére.
[2] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2015. december 11. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[3] A felperest a közigazgatási eljárásban ügyvéd képviselte.
[4] Az adóhatóság a másodfokú határozatot ugyanazon a napon postára adta a felperesnek, és felperes jogi képviselőjének is. Felperes a másodfokú határozatot 2015. december 14-én, a jogi képviselője 2015. december 16. napján vette át.
[5] A felperes jogi képviselője útján 2016. január 15.-én postára adott keresetlevelében az adóhatározatok bíróság általi felülvizsgálata iránt közigazgatási pert kezdeményezett. Keresetében elsődlegesen a határozatok megváltoztatását annak megállapításával kérte, hogy terhére adókülönbözet nem keletkezett, másodlagosan a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését indítványozta.
[6] Az elsőfokon eljárt Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2017. február 20. napján kelt 20.K.33.186/2016/8. számú végzésével a pert megszüntette.
[7] Indokolása szerint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 330. § (2) bekezdése 30 napot engedélyez a másodfokú határozat átvételétől számítottan a keresetlevél benyújtására. Az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 124. § (7) bekezdésében foglaltaknak megfelelően egyidejű postára adással küldte meg az adózónak és az adózó jogi képviselőjének a másodfokú határozatot. A kézbesítés joghatása - az Art. 124. § (7) bekezdése alapján - az első kézbesítés időpontjában állt be, amely a felperesi átvétellel: 2015. december 14. napjával történt meg, így a keresetindításra nyitva álló 30 napos határidő 2016. január 13. napján letelt. Felperes e határidőt elmulasztotta, igazolási kérelmet a határidő elmulasztása miatt nem terjesztett elő. A Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontja értelmében a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani, ha megállapítható, hogy külön jogszabály a keresetindításra határidőt állapít meg, ezt a felperes elmulasztja, és igazolási kérelmet sem terjeszt elő, vagy azt a bíróság elutasítja. A Pp. 157. § a) pontja szerint pedig a pert meg kell szüntetni, ha a keresetlevelet már a Pp. 130. § (1) bekezdés a)-h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani. E törvényhelyek alkalmazásával rendelkezett az elsőfokú bírság a per megszüntetéséről.
[8] A fellebbezés folytán  másodfokon eljárt bíróság a Fővárosi Törvényszék a 2017. szeptember 27. napján kelt  végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
[9] Indokolása szerint az elsőfokú bíróság helyes eljárással elsődlegesen a törvényi határidő megtartottságát vizsgálta. Nem tévedett akkor, amikor megállapította, függetlenül attól, hogy a felperes jogi képviselőjének is kézbesítésre került a határozat, a perindítási határidő megnyílása szempontjából ez nem vehető figyelembe, mert az irányadó jogszabály: az Art. 124. § (7) bekezdése meghatározza, hogy mely kézbesítést kell a teljesítési határidő számításában figyelembe venni. A felperes így a késedelmes perindítás jogkövetkezménye alól nem mentesülhet.

A  felülvizsgálati kérelem

[10] A felperes felülvizsgálati kérelmében a végzések hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak a keresete érdemi tárgyalására kötelezését kérte.
[11] Álláspontja szerint a bíróságok nem vették figyelembe a közigazgatási hatóság eljárás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 40. § (7) bekezdését, amely előírja, hogy ha az ügyfélnek képviselője van, az iratokat a hatóság a képviselő részére küldi meg. E törvényhely alapján az adóhatóság bármely iratot csak az ügyfél ez irányú kérése esetén jogosult az ügyfél és a jogi képviselő részére joghatályosan egyszerre megküldeni, és csak ez esetben alkalmazható az Art. 124. § (7) bekezdés. Az alperes nem tájékoztatta, hogy a határozatát egyidejűleg az adózónak is megküldte, így joggal való visszaéléssel jutott abba a helyzetbe, hogy hivatkozzon az Art. 124. § (7) bekezdésére.
[12] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a másodfokú végzés hatályában fenntartását kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai

[13] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[14] Az Art. 5. § (1) bekezdésében foglalt szabályozás alapján adóügyben elsődlegesen alkalmazandó eljárási törvény az Art., amennyiben pedig az Art. másként, azaz speciálisan nem rendelkezik, akkor lehet alkalmazni a közigazgatási hatóság általános szabályait tartalmazó eljárási törvényt, a Ket.-et.
[15] Az Art. 7. § (2) bekezdés cb) pontja szerint jogi személyt az adóhatóság előtt megbízás alapján eljáró ügyvéd, ügyvédi iroda is képviselheti. A Ket. 40. § (7) bekezdése értelmében, ha az ügyfélnek képviselője van, az iratokat a hatóság a képviselő részére küldi meg. E jogszabályhelyek alapján tehát, ha a jogi személy-adózó jogi képviselővel jár el, az iratokat a hatóságnak a jogi képviselő részére kell megküldenie.
[16] Az adóhatóság a másodfokú határozat kézbesítésére az Art. 124. § (7) bekezdését alkalmazta. E rendelkezés szerint: „az adóhatósági irat - a meghatalmazott képviselő mellett - a meghatalmazott képviselővel rendelkező adózó részére is kézbesíthető. Ilyen esetben az iratot az adózó, valamint a meghatalmazott részére ugyanazon a napon kell postára adni, illetve az ügyfélkapu tárhelyén elhelyezni. Ha az irat az adózó és a meghatalmazott részére is kézbesítettnek minősül, úgy a kézbesítés joghatásai az első kézbesítés időpontjában, elektronikus kézbesítés esetén az első visszaigazolás időpontjával állnak be.”.
[17] Az Art. 124. §-ába a (7) bekezdést az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény 331. § (2) bekezdése iktatta be 2012. január 1-jei hatállyal. A módosítás indokolása szerint a törvényben az Art. 124. § új (7) bekezdésének megállapítására vonatkozó rendelkezése azt a gyakorlatban gyakran előforduló problémát kezeli, hogy az adózó meghatalmazott képviselője részére kézbesített iratot a képviselő sem az első, sem pedig a második kézbesítési kísérlet alkalmával nem veszi át, a kézbesítési vélelem beálltát megelőzően pedig bejelenti a képviseleti jog megszűnését, ami esetenként az adóhatósági eljárás elhúzódásához vezet. A módosítással az adóhatóság a meghatalmazott részére történő postázással egyidejűleg az iratot az adózó részére is megküldheti.
[18] Az adóhatóság nem sértett tehát jogszabályt akkor, amikor felperes ügyében a másodfokú határozat kézbesítésekor nem a Ket.-et, hanem az Art.-t, illetve annak 124. § (7) bekezdését alkalmazta, és nincsen törvényben foglalt kötelezettsége arra, hogy az e típusú kézbesítésről az adózót és a jogi képviselőjét értesítse.
[19] A peres felek között nem volt vitatott, hogy a felperes illetve a jogi képviselője mely időpontban vette át a másodfokú határozatot, a felperes 2015. december 14-én, a jogi képviselője 2015. december 16-án. Az Art. 124. §-ának (7) bekezdése egyértelműen előírja, hogy: „Ha az irat az adózó és a meghatalmazott részére is kézbesítettnek minősül, úgy a kézbesítés joghatásai az első kézbesítés időpontjában állnak be.”. Az elsőfokú bíróság nem sértett tehát jogszabályt, hanem kifejezetten jogszerűen járt el akkor, amikor az első kézbesítés joghatásait vizsgálta. Mivel az iratot az adóhatóságnak az adózó, valamint a meghatalmazott részére ugyanazon a napon kell postára adni, és ha mindkét címzett átveszi, a jogalkotó nem az átvevő személyéhez, hanem az első kézbesítéshez fűz joghatásokat, az elsőfokú bíróságnak az első kézbesítést (és nem azt, hogy az kinek történt) kellett vizsgálnia. Az első kézbesítéstől számítottan pedig a felperes a Pp. 330. § (2) bekezdésben meghatározott 30 napon túl terjesztette elő a keresetlevelét.
[20] A másodfokú bíróság helytállóan, jogsértés nélkül állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság végzése nem volt jogszabálysértő, mert a keresetlevél benyújtása a törvényben meghatározott határidőn túl történt.  
[21] Mindezek folytán a Kúria a jogerős végzést, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Kúria, Kfv.V.35.011/2018.)