20/2018. számú büntető elvi határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A megismételt perújítási eljárásból nem kizárt a perújítás megengedhetőségének a kérdésében döntő, hatályon kívül helyezett végzés meghozatalában részt vett bíró [Be. 351. § (2) bek., 376. § (1) bek., 413. § (2) bek.].

[1] A törvényszék a 2013. április 17. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki több emberen elkövetett emberölés bűntettében [1978. évi IV. tv. (korábbi Btk.) 166. § (1) bek., (2) bek. f) pont]. Ezért őt életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Kimondta, hogy a terhelt legkorábban 30 év elteltével bocsátható feltételes szabadságra.

[2] A kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljárt ítélőtábla – dr. Z. Cs., dr. V. E. és dr. Cs. Cs. összetételű tanácsa – a 2013. október 24. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet járulékos kérdésékben megváltoztatta, míg egyebekben helybenhagyta.

[3] A jogerős ítélet ellen a terhelt védője terjesztett elő perújítási indítványt.

[4] A perújítási indítványt az ítélőtábla – dr. Sz. L., dr. N. B. és dr. T.-né dr. H. K. összetételű tanácsa – a 2015. július 2. napján tartott tanácsülésen meghozott végzésével elutasította.

[5] A védő fellebbezése alapján másodfokon eljárt Kúria a 2015. október 22. napján tartott tanácsülésen meghozott végzésével az ítélőtábla perújítási indítványt elutasító végzését a Be. 376. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az ítélőtáblát a perújítás megengedhetősége kérdésében új eljárásra utasította.

[6] A Kúria több okból is alaposnak találta a védő fellebbezését.

[7] Nem értett egyet az ítélőtábla jogi álláspontjával abban, hogy a P. A. által szolgáltatott bizonyítási eszköz nem minősíthető sem új bizonyítéknak, sem perújítási oknak. Kifejtette: ezzel kapcsolatosan nem helytálló az ítélőtábla azon indokolása sem, hogy nevezett nyilatkozata azért nem tekinthető új bizonyítéknak, mert az alapügyben kihallgatott B. B. tanú részletesen nyilatkozott a sértettnek az elítélttel szembeni támadási és megtorlási szándékáról, illetőleg arról, hogy ennek érdekében lőfegyvert és elkövetőtársat is igénybe vesz, és ezzel kapcsolatos bizonyítékértékeléséről az eljárt bíróságok részletesen számot is adtak.

[8] Részletesen rámutatott végzésében, miért téves ez az okfejtés. Ezzel is indokolta, milyen különös jelentősége lehet P. A. közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatának. Ezért a perújítási indítvány felőli döntést megelőzően pontosan fel kell tárni e nyilatkozat valós tartalmát, amely P. A. tanúkénti kihallgatásával ismerhető meg. Ennek megfelelően „a jelen helyzetben nem lehet megnyugtató módon állást foglalni a perújítás megengedhetősége kérdésében.”

[9] „Megalapozott döntéshez a Kúria nélkülözhetetlennek tartja P. A. tanúkénti kihallgatását, amely viszont kizárólag perújítási nyomozás elrendelésével valósítható meg. Ehhez képest lehet megnyugtató módon állást foglalni abban a kérdésben, hogy a közjegyzői okiratban hivatkozott tények, valóságuk esetén alkalmasak lehetnek-e a perújítási indítvánnyal célzott joghatás kiváltására, a cselekmény előtti események és körülmények, vagyis a cselekmény elkövetéséhez vezető eseménysor eltérő értékelésének valószínűsítésére, azaz a perújítás elrendelésére, avagy az indítvány ismételt elutasítása indokolt.”

[10] Az ítélőtábla – újfent ugyanazon összetételű tanácsa – a megismételt perújítási eljárásban elrendelt perújítási nyomozás lefolytatását követően a 2016. március 18. napján tartott tanácsülésen meghozott és 2016. április 15. napján jogerős végzésével a terhelt védőjének perújítási indítványát ismét elutasította.

[11] Az ítélőtábla jogerős végzése ellen a legfőbb ügyész nyújtott be jogorvoslati indítványt a törvényesség érdekében – a Be. 431. §-a alapján – arra hivatkozással, hogy a törvénysértő nem ügydöntő határozat más jogorvoslattal nem támadható.

[12] A jogorvoslati indítvány szerint a végzésnek a Be. 376. § (1) bekezdése alapján megállapított megalapozatlansága miatt új eljárás lefolytatására utasított ítélőtábla megismételt eljárás során hozta meg a végzését. Mindkét végzés meghozatalában ugyanazon bírákból összeállított tanács járt el.

[13] A Be. 21. § (3) bekezdés c) pontjának második fordulata alapján a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásból ki van zárva az a bíró, aki a megalapozatlansága miatt hatályon kívül helyezett határozat meghozatalában vett részt. A Be. 373. § (1) bekezdés II.b) pontjában meghatározott feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés valósul meg, ha az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt.

[14] Mivel a törvénysértő, jogerős nem ügydöntő határozat más jogorvoslattal nem támadható, ezért a legfőbb ügyész azt indítványozta, hogy a Kúria állapítsa meg, hogy az ítélőtábla végzése törvénysértő; a megtámadott végzést helyezze hatályon kívül, és az ítélőtáblát utasítsa új eljárásra. Egyúttal utalt a Legfelsőbb Bíróság, illetve a Kúria jogorvoslati eljárásban korábban már meghozott három határozatára, amelyekben a legfőbb ügyész jogorvoslati indítványa alapján eljárva kizárt bírák perújítási eljárásban történő részvételére hivatkozással az alsóbb fokú bíróság új eljárásra utasításáról rendelkezett.

[15] A Kúria a Be. 434. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott.

[16] A legfőbb ügyész képviselője a jogorvoslati indítványt változatlan tartalommal tartotta fenn, s annak megfelelő indítványt tett a hozandó döntés tartalmára is.

[17] A kirendelt védő a legfőbb ügyész indítványával egyetértett, ahhoz egyetértőleg csatlakozott.

[18] A Kúria azt állapította meg, hogy a legfőbb ügyész által bejelentett jogorvoslati indítvány alapján a jogorvoslati eljárás lefolytatásának van helye.

[19] A legfőbb ügyész a bíróság törvénysértő és jogerős határozata ellen a Kúriánál a törvényesség érdekében jogorvoslatot jelenthet be, feltéve, hogy a jogerős határozat más jogorvoslattal nem támadható meg (Be. 431. §).

[20] A Be. XIX. Fejezetében szabályozott jogorvoslati eljárás feltételei fennállnak, mert a legfőbb ügyész a jogorvoslatot előterjesztette, és az állított törvénysértés más rendkívüli jogorvoslattal, vagy különleges eljárással nem küszöbölhető ki. A perújítási indítványt elutasító végzés ugyanis nem ügydöntő határozat (BH 1994.475.I., BH 2002.429., BH 2006.352.).

[21] A Kúria a jogorvoslati indítványt nem találta alaposnak.

[22] Helyesen hivatkozott a legfőbb ügyész arra, hogy a Be. 21. § (3) bekezdés c) pontjának második fordulata alapján a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásból ki van zárva az a bíró, aki a megalapozatlansága miatt hatályon kívül helyezett határozat meghozatalában vett részt, és helyesen állapította meg azt is, hogy a Be. 373. § (1) bekezdés II.b) pontjában meghatározott feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező (ún. abszolút) eljárási szabálysértés valósul meg, ha az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt.

[23] A Kúria azzal nem értett egyet, hogy a perújítás megengedhetősége tárgyában folytatott eljárásban a Kúria az ítélőtábla végzését annak olyan értelemben vett „megalapozatlansága” miatt helyezte hatályon kívül, amelynél fogva a megismételt eljárásban a megalapozatlan határozat hozatalában korábban részt vett bíró ismét már nem járhatott el.

[24] A Kúria végzésének indokolása értelmében – amint az fentebb részletesen rögzítésre került – a Kúria kétségtelenül azért helyezte hatályon kívül az ítélőtábla végzését, mert „a jelen helyzetben nem lehet megnyugtató módon állást foglalni a perújítás megengedhetősége kérdésében. Megalapozott döntéshez a Kúria nélkülözhetetlennek tartja P. A. tanúkénti kihallgatását, amely viszont kizárólag perújítási nyomozás elrendelésével valósítható meg”.

[25] Az is kétségtelen, hogy a Kúria a hatályon kívül helyező döntésének jogalapját a Be. 376. §-ának (1) bekezdésében jelölte meg. A Be. 376. § (1) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a 352. § alapján ki nem küszöbölhető megalapozatlanság a bűnösség megállapítását vagy a büntetés kiszabását, illetőleg az intézkedés alkalmazását lényegesen befolyásolta.

[26] A Kúria a legfőbb ügyész indítványának az elbírálása során abból indult ki, hogy perújítás kezdeményezése esetén először a perújítás megengedhetősége kérdésében dönt a bíróság. Ez a döntése nem magáról a perújításról, hanem még csupán a perújítási indítványról szól.

[27] A perújítás megengedhetősége tárgyában kétféle döntést hozhat a bíróság. Ha a perújítási indítványt alaposnak találja, akkor a perújítást elrendeli, és az ügyet a megismételt eljárás lefolytatása végett megküldi az alapügyben eljárt elsőfokú bíróságnak, illetőleg a megismételt eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz teszi át [Be. 413. § (1) bek.]. Az alaptalan perújítási indítványt pedig a bíróság elutasítja [Be. 413. § (2) bek.].

[28] A perújítási indítvány tárgyában hozandó döntés elbírálására vonatkozó szabályokat a Be. 411-413. §-ai, illetve a 414. § (1) és (2) bekezdése határozza meg. Minden olyan kérdésben, amelyet a hivatkozott rendelkezések nem rendeznek – külön szabály hiányában – a büntető perrend általános szabályai érvényesülnek.

[29] A megalapozatlanság fogalmát meghatározza a Be. Erre tekintettel e megalapozatlanság fogalom a Be.-ben szabályozott jogintézmények alkalmazása során nem kerülhető meg. Eltérő rendelkezés hiányában a törvény valamennyi jogintézményének az alkalmazása során kötelezően alkalmazandó.

[30] A megalapozatlanság fogalma a másodfokú bírósági eljárás (Be. XIV. Fejezete) szabályrendszerében található meg.

[31] A Be. 351. § (1) bekezdés első fordulata szerint a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan.

[32] A tényálláshoz kötöttség a másodfokú bírósági eljárás sarkalatos szabálya. Ezért mondja ki a Be. hivatkozott rendelkezése, hogy a bizonyítékok szabad értékelésével [78. § (3) bek.] megállapított tényállás a másodfokú bíróságot köti –  feltéve, hogy az ítélet megalapozott. A megalapozatlanság eseteit a 351. § (2) bekezdése sorolja fel.

[33] A vizsgált rendelkezés alkalmazásában „tényálláson” az elsőfokú ítélet indokolásában (általánosítva: a felülbírált elsőfokú határozat indokolásában) összefoglalt tények összességét (a vádlott személyi körülményeit és a történeti tényállást) kell érteni [258. § (3) bek. b) és c) pont]. A tényállásban a bíróság a bizonyítás tárgyához (75. §) tartozó tényeket állapítja meg.

[34] Az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, ha
a) a tényállás nincs felderítve,
b) az elsőfokú bíróság nem állapított meg tényállást, vagy a tényállást hiányosan állapította meg,
c) a megállapított tényállás ellentétes az iratok tartalmával,
d) az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett [Be. 351. § (2) bek.].

[35] Megalapozatlanság [351. § (2) bek.] esetében a másodfokú bíróság
a) a tényállást kiegészíti, illetőleg helyesbíti, ha a hiánytalan, illetőleg a helyes tényállás az iratok tartalma, ténybeli következtetés vagy a felvett bizonyítás útján megállapítható;
b) az iratok tartalma, ténybeli következtetés vagy a felvett bizonyítás alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállást állapíthat meg, ha a vádlott felmentésének (részbeni felmentésének) vagy az eljárás megszüntetésének (részbeni megszüntetésének) van helye [Be. 352. § (1) bek.].

[36] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a helyesbített, kiegészített, illetve eltérő tényállás alapján bírálja felül [Be. 352. § (2) bek.].

[37] A másodfokú bíróság csak azokkal a tényekkel kapcsolatban értékelheti az elsőfokú bíróságtól eltérően a bizonyítékokat, amelyekre bizonyítást vett fel, kivéve, ha az iratok tartalma vagy ténybeli következtetés alapján a vádlottat az (1) bekezdés b) pontja alapján felmenti vagy az eljárást megszünteti [Be. 352. § (3) bek.].

[38] A Be. hivatkozott rendelkezései nem hagynak kétséget a tekintetben, hogy a megalapozatlanság a bíróság által lefolytatott bizonyítás eredményeként megállapított tényállás fogyatékossága. A megalapozatlanság elválaszthatatlanul kapcsolódik a bíróság által lefolytatott bizonyításhoz és az általa megállapított tényálláshoz.

[39] A perújítás megengedhetősége tárgyában folytatott eljárásban a bíróság nem folytat bizonyítást és nem állapít meg tényállást.

[40] A perújítás megengedhetőségének elbírálása során a bíróság nem vizsgálhatja és nem mérlegelheti a felhozott bizonyítékok bizonyító erejét, hanem csupán azt, hogy valóságuk esetén a perújítást megalapozzák-e, vagyis alkalmasak-e az indítványozott cél elérésére. A perújítási eljárás e szakaszában tehát a bíróság az új bizonyítékként szolgáló tanúvallomásban előadottak hitelt érdemlőségének vagy az új szakvélemény meggyőző voltának –  az egyéb bizonyítékokkal egybevetetten történő –  értékelésébe nem bocsátkozhat. Csak azt vizsgálhatja, hogy azok elfogadásuk esetén alkalmasak lehetnek-e eltérő, a terhelt bűnösségére vagy büntetésének mértékére számottevően kiható tényállás megállapítására.

[41] Az ítélkezési gyakorlat szerint akkor alapos a perújítási indítvány, ha az előadott új tények, illetve új bizonyítékok valószínűvé teszik, hogy az elítéltet fel kell menteni az olyan bűncselekmény miatt emelt vád alól, amelyben a bűnösségét az alapeljárás során megállapították. Ugyancsak el kell rendelni a perújítást, ha a perújítási indítványban jelzett tények alapján –  amennyiben azok bebizonyosodnak –  arra lehet következtetni, hogy a terhelt a terhére rótt egyik bűncselekményt nem követte el, ennélfogva részbeni felmentésére, s ehhez igazodóan a terhére fennmaradó más bűncselekmény miatt vele szemben enyhébb büntetés kiszabására kerülhet sor.

[42] A perújítási indítványban előadott új tények és bizonyítékok tisztázása érdekében –  ha szükséges –  az ügyész nyomozást rendelhet el, és a megjelölt bizonyítási eszközök felkutatása érdekében ezt a bíróság is megteheti. A nyomozásra a IX. Fejezet rendelkezései irányadók. A perújítási nyomozásnak olyan módon történő lefolytatása, amely nem alkalmas a perújítás alapjaként hivatkozott új bizonyítékok tisztázására, a perújítási kérelmet elutasító végzés hatályon kívül helyezésére szolgáltathat okot. Mindezt éppen az indokolja, hogy a bíróság a perújítás megengedhetőségének tisztázása érdekében bizonyítást nem vehet fel. A megengedhetőség feltételeinek a tisztázása nem azonosítható a bizonyítással.

[43] A perújítási cél valószínűsítése során semmilyen tényállás megállapítására nem kerül és nem is kerülhet sor.

[44] Ha pedig a perújítási indítvány tárgyában hozandó döntés keretében nincs bizonyítás és ennek eredményeként nem kerül sor tények (tényállás) megállapítása, akkor e döntés kapcsán fogalmilag kizárt Be. fogalommeghatározása szerinti „megalapozatlanság” megállapítása.

[45] A Be. megalapozatlanság fogalmától meg kell különböztetni bármely bírói döntés megalapozottságát vagy nem megalapozottságát – másként megalapozatlanságát. A bírói döntés – első megközelítésben – akkor megalapozott, ha meghozatala során a bíróság a vizsgált kérdés megítélése szempontjából releváns valamennyi szempontot megvizsgált, és valódi szerepe, súlya szerint értékelt.

[46] Minden olyan döntés, amely nem bizonyítás eredményeként megállapított valamely tényálláshoz kapcsolódik, lehet tehát nem megalapozott – vagy másként megalapozatlan –, de a nem megalapozott bírói döntések kapcsán nem alkalmazhatóak a Be. szerinti „megalapozatlanság” jogkövetkezményei.

[47] Irányadó ez akkor is, amikor megalapozott döntés hozatala érdekében valamely nem megalapozott bírói döntés hatályon kívül helyezése és új eljárás elrendelése indokolt. Erre az esetre a Be. perújítás szabályait meghatározó XVII. Fejezete külön eljárási szabályt nem határoz meg. Speciális Be. szabály hiányában a perújítás megengedhetősége tárgyában másodfokon eljáró bíróság a másodfokú bírósági eljárás szabályait meghatározó XIV. Fejezet szabálykészletéből döntésének jogalapjaként a 376. § (1) bekezdésére hivatkozhat.

[48] A másodfokú bíróság bonyolult úton juthat el a Be. 376. §-ának alkalmazásához. A perújítás szabályait meghatározó XVII. Fejezetben ugyanis nem található olyan szabály, amely külön rendelkezés hiányában általános jelleggel alkalmazhatóvá tenné a másodfokú bírósági eljárás szabályait.

[49] A felülvizsgálati eljárásban a 419. § (1) bekezdése kimondja, hogy a felülvizsgálati eljárás lefolytatására a harmadfokú bírósági eljárás (XV. Fejezet) szabályait az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A harmadfokú eljárásban található 385. § pedig akként rendelkezik, hogy a harmadfokú bírósági eljárásban a másodfokú bírósági eljárásról szóló XIV. Fejezet rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell értelemszerűen alkalmazni.

[50] A perújítás megengedhetősége tárgyában másodfokon eljáró bíróság – a Be. külön rendelkezése hiányában is – alkalmazza a másodfokú bírósági eljárásnak a végzés elleni fellebbezésekre vonatkozó szabályait.

[51] A Be. 347. § (1) bekezdése szerint az elsőfokú bíróság nem ügydöntő végzése ellen fellebbezésnek van helye, ha azt e törvény nem zárja ki. A végzés elleni fellebbezés elintézésére az ítélet elleni fellebbezés szabályai irányadók.

[52] A perújítás megengedhetősége tárgyában másodfokon döntést hozó bíróság ezen a jogszabályi alapon juthat el a Be. 376. § (1) bekezdésének az alkalmazásáig. Teszi ezt annak ellenére, hogy a 376. (1) bekezdése félreérthetetlenül úgy fogalmaz, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a 352. § alapján ki nem küszöbölhető megalapozatlanság a bűnösség megállapítását vagy a büntetés kiszabását, illetőleg az intézkedés alkalmazását lényegesen befolyásolta. A törvényhozó kétségtelenné teszi tehát, hogy e rendelkezésben a Be. fogalomrendszerében használatos megalapozatlanság kezelésére vonatkozó szabályt határoz meg.

[53] A fentebb kifejtettek tükrében nem lehet kétséges, hogy a Kúria nem azért helyezte hatályon kívül az ítélőtábla végzését és utasította új eljárásra, mert a Be. 352. § alapján ki nem küszöbölhető megalapozatlanság a döntéshozatalát lényegesen befolyásolta volna. A Kúria akkor és ott azt állapította meg, hogy a perújítás megengedhetőségének a feltételei tisztázatlanok.

[54] A Kúria végzése alapján az ítélőtáblán a lefolytatott megismételt eljárásban meghozott 6. sorszámú végzés kapcsán ezért nem alkalmazható a Be. 21. § (3) bekezdés c) pontjának második fordulatában foglalt az a rendelkezés, amely szerint a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásból ki van zárva az a bíró, aki a megalapozatlansága miatt hatályon kívül helyezett határozat meghozatalában vett részt. Ennél fogva pedig nem állapítható meg a Be. 373. § (1) bekezdés II.b) pontjában meghatározott feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező (ún. abszolút) eljárási szabálysértés (az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt), amelyre a legfőbb ügyész a jogorvoslati indítványát alapozta.

[55] A Kúria áttekintette azokat a korábbi döntéseket is, amelyekre álláspontjának megalapozásaként indítványában a legfőbb ügyész tételesen is hivatkozott.

[56] A Legfelsőbb Bíróság Jt.I.2588/2003/5. számú ítéletével elbírált ügyben a perújítási indítványt elutasító határozat felülbírálatában az a két bíró vett részt, akik perújítási indítvánnyal megtámadott (jogerős) ítélet másodfokú felülbírálatában (tehát az alapítélet meghozatalában) is részt vettek, s ekként kétségtelenül kizárt bírák voltak.

[57] A Legfelsőbb Bíróság a Bt.I.1202/2009/3. számú ítéletével elbírált ügyben az elrendelt perújítási eljárásban hozott perújítást elutasító végzés felülbírálatában vett részt egy bíró, aki részt vett a perújítást elrendelő határozat meghozatalában is, így ő is kizárt bíró volt.

[58] A Kúria Bt.I.816/2015/7. számú ítéletével elbírált ügyben ugyanez történt azzal, hogy a kizártság két bírót érintően is fennállt.

[59] A legfőbb ügyész indítványában hivatkozott döntések ennél fogva „mindössze” azt támasztják alá, hogy az ismertetett esetekben a jogorvoslat a törvényesség érdekében megnevezésű rendkívüli jogorvoslat vehető igénybe. Ezt a jelen ügyben a Kúria sem vitatta. Olyan döntést azonban a Kúria korábban nem hozott jogorvoslati eljárásban, amelyben a hatályon kívül helyezés a perújítás megengedhetősége feltételeinek a tisztázatlanságához kapcsolódott.

[60] Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla jogorvoslati indítvánnyal megtámadott végzésének a meghozatalakor nem valósult meg a Be. 373. § (1) bekezdés II.b) pontja szerinti ún. feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértést.

[61] Megjegyzi végül a Kúria, hogy az ún. történeti tényállás felülbírálat során ki nem küszöbölhető megalapozatlansága azért teszi kizárttá a hatályon kívül helyezett határozat meghozatalában részt vett bírákat, hogy a megismételt eljárásban ne csorbuljon a bírói meggyőződésen alapuló döntési szabadságuk. Ezzel szemben, ha a perújítás megengedhetősége tárgyában folytatott eljárásban a feltételeinek tisztázatlansága miatt nem megalapozott a döntés, akkor a megismételt eljárásban lefolytatott perújítási nyomozás adatainak „első kézbe” került ismeretével nem csorbulhat a bírói meggyőződésen alapuló döntési szabadság.

[62] A perújítási indítványt elutasító végzés elleni fellebbezés kapcsán másodfokon eljáró bíróság pedig az elsőfokú bíróság értékelésétől függetlenül, szabadon mérlegelheti azt, hogy a perújítási indítványban megjelölt új bizonyíték alkalmas lehet-e a perújítás céljának a elérésére, és jogszabályi megkötöttség nélkül hozhat az elsőfokú bíróság döntésétől eltérő döntést. 

[63] A kifejtettek értelmében a legfőbb ügyész törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslata nem bizonyult alaposnak.

[64] A kifejtettek alapján a Kúria a Be. 436. § 2. fordulatának megfelelően a legfőbb ügyész törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslata nem alapos és ezért az végzésével elutasította.
(Kúria Bt. II. 1.838/2017.)