20/2013. számú büntető elvi határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

B.20.

A külföldi ítélet érvénye nem ismerhető el, ha annak meghozatala során a Be. alapelvi szintű rendelkezései nem érvényesültek, ez esetben ugyanis hiányzik az a feltétel, hogy a külföldön folyamatban levő eljárás összhangban van a magyar joggal [1978. évi IV. tv. 6. §].1

Az ausztriai G. Bűnügyi Tartományi Törvényszék a 2003. november hó 1. napján jogerőre emelkedett ítéletével K. J. terheltet különösen védett iratok meghamisításának bűntette miatt 9 hónap - végrehajtásában 3 évre felfüggesztett - szabadságvesztésre ítélte.

A tényállás lényege szerint a terhelt 2003. január hó 19. napján jogi ügyletekben személyazonosságát a H. S. nevére és adataival kiállított, de a terhelt fényképét tartalmazó hamisított magyar útlevéllel igazolta.

Az F. Bíróság - megismételt eljárásban hozott - 2006. május hó 2. napján kelt végzésével a külföldi ítélet érvényét az 1978. évi IV. 274. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntette miatt kiszabott kilenc hónap - végrehajtásában három év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésként ismerte el. A végzés a terhelt ismert lakcímeiről „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza, majd 2006. július 26. napján jogerőre emelkedett.

A Legfőbb Ügyész a 2013. január hó 31. napján kelt - a Kúrián 2013. február hó 4. napján érkeztetett - átiratában a törvényesség érdekében jogorvoslati indítványt nyújtott be az F. Bíróság végzése ellen. Az indítványban foglaltak szerint az F. Bíróság külföldi ítélet érvényét elismerő végzése törvénysértő. A terhelttel szemben a külföldi bíróság ugyan olyan cselekmény miatt járt el, amely mind a magyar jog, mind az Osztrák Köztársaság joga szerint bűncselekmény, és a kiszabott büntetés is összhangban van a magyar joggal, a rendelkezésre álló adatok alapján azonban az is megállapítható, hogy a G. Bűnügyi Tartományi Törvényszék tárgyalásán a fogva lévő és az eljárás nyelvét nem ismerő magyar terhelt érdekében védő és tolmács nem vett részt, ezért a külföldön folyamatban volt eljárás már nem állt összhangban a magyar joggal, következésképpen az elismerő végzés nem felelt meg a meghozatalakor hatályos Btk. 6. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezésnek.

Miután a bíróság törvénysértő és jogerős határozata más jogorvoslattal nem támadható, ezért ellene a legfőbb ügyész - a Be. 431. §-ában biztosított jogánál fogva - a törvényesség érekében jogorvoslati indítványt nyújtott be, amelyben azt indítványozta, hogy a Kúria a Be. 436. §-a alapján állapítsa meg, hogy a külföldi ítélet érvényének elismerésére törvénysértően került sor, és az eljárást a Be. 437. §-a alapján szüntesse meg.

A terhelt védője nyilatkozatában csatlakozott az ügyészi állásponthoz.

A jogorvoslati indítvány elbírálása során a Kúria mindenekelőtt azt állapította meg, hogy a jogorvoslati indítvány előterjesztésének a Be. 431. §-ában írt feltételei a jelen ügyben fennállnak. A rendkívüli jogorvoslattal támadott végzés meghozatalára az akkor hatályos Be. 579. §-ában szabályozott különleges eljárás keretében került sor. E jogerős végzés más jogorvoslattal nem támadható, ezért a Kúria a legfőbb ügyész által kezdeményezett eljárást lefolytatta és a törvényesség érdekében benyújtott jogorvoslati indítványt mindenben megalapozottnak találta.

Az F. Bíróság végzésének jogerőre emelkedésekor hatályos 1978. évi IV. 6. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a külföldi bíróság ítélete a magyar bíróság ítéletével azonos érvényű, ha az elkövetővel szemben a külföldi bíróság olyan cselekmény miatt járt el, amely mind a magyar jog, mind a külföldi állam joga szerint büntetendő, és a külföldön folyamatban volt eljárás, valamint a kiszabott büntetés, illetve alkalmazott intézkedés összhangban van a magyar joggal.

A külföldön folyamatban volt büntetőeljárás akkor lehet összhangban a magyar joggal, ha abban (legalább) a magyar büntető eljárás alapelvi rendelkezései érvényre jutnak, ekként nem ellentétes a magyar jogállami alapelvekkel.

Kétségtelen, hogy a terhelt cselekménye mind a magyar jog, mind az Osztrák Köztársaság joga szerint bűncselekmény, és a kiszabott büntetés is összhangban van a magyar joggal. A rendelkezésre álló iratokból azonban a következők is megállapíthatók.

A terhelt 2003. október 30. napján 19:45 órától 2003. november 1. napján 11:02 óráig volt a G. Büntetés-végrehajtási Intézetben biztonsági őrizetben. A főtárgyalás megtartására 2003. november 1. napján 10:30 órától 10:45 óráig került sor, így a tárgyalás alatt is a személyi szabadságát korlátozó kényszerintézkedés hatálya alatt állt. Mivel ún. vizsgálati fogságát nem rendelték el, ezért részére a védelem ezen okból nem volt kötelező és annak más oka sem állt fenn. Az osztrák Büntető Perrendtartás szabályai szerint a terhelt részére a védelem nem kötelező pusztán abból az okból, hogy a terhelt az eljárás nyelvét nem ismeri, így a terheltnek az eljárás során nem volt védője.

Az osztrák Büntető Perrendtartás szabályai szerint a terhelt részére tolmácsot akkor kell kirendelni, ha az eljárás nyelvét nem érti, továbbá ha ez a terhelt védekezési jogának a biztosításához szükséges. Az eljárás során a terhelt nem adott nyilatkozatot sem arra vonatkozóan, hogy a német nyelvet ismeri, sem pedig arra, hogy ne vonjanak be tolmácsot.
Az osztrák nyomozó hatóság a 2003. október 30-i  rendőrségi kihallgatáskor a terheltet tolmács jelenlétében hallgatta ki, aki ekkor beismerő vallomást tett. Ez a beismerő vallomás került a 2003. november 1-jei tárgyaláson bizonyítékként felhasználásra.

A Be. az alapvető rendelkezések között szabályozza a védelem és az anyanyelv használatának a jogát.

A Be. 5. §-ának (1) bekezdése szerint a terheltet megilleti a védelem joga, e § (4) bekezdése pedig kimondja, hogy a védő eljárása az e törvényben meghatározott esetekben kötelező.
A Be. 46. §-ának b) pontja értelmében a védelem kötelező, ha a terheltet fogva tartják, a d) pont szerint pedig akkor is, ha a terhelt a magyar nyelvet, illetve az eljárás nyelvét nem ismeri.

A Be. 9. §-ának (1) bekezdése szerint a büntetőeljárás nyelve a magyar. A magyar nyelv nem tudása miatt senkit sem érhet hátrány. A Be. 114. §-ának (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy amennyiben a nem magyar anyanyelvű személy az eljárás során az anyanyelvét kívánja használni, tolmácsot kell igénybe venni.

A Kúria a fenti eljárási alapelvekre és az azokkal összhangban lévő további törvényi rendelkezésekre figyelemmel azt állapította meg, hogy a külföldön folyamatban volt eljárás nem felel meg a hazai büntetőeljárási jog rendelkezéseinek, mert annak fent hivatkozott szabályait kifejezetten megsértette. A külföldön lefolytatott büntetőeljárásban a magyar büntetőeljárás alapelvei közül a védelemhez, valamint az anyanyelv használatához való jog nem érvényesült. Ha pedig a magyar büntetőeljárás alapelvi rendelkezései nem jutnak érvényre a külföldön lefolytatott büntetőeljárásban, akkor a külföldi eljárás nem egyeztethető össze a magyar joggal, és ezért a külföldi ítélet érvénye elismerésének a Btk. 6. §-a (1) bekezdésének b) pontjában előírt feltételei nem álltak fenn. Mindez azt eredményezte, hogy a terhelttel szemben az ítélet elismerésére az 1978. évi IV. tv. rendelkezéseinek a megsértésével került sor.

A kifejtettek alapján a Kúria a legfőbb ügyész indítványának helyet adott. A Be. 436. §-a alapján ítéletében megállapította, hogy az F. Bíróság végzése törvénysértő. A végzést - a Be. 437. §-a értelmében - hatályon kívül helyezte és a külföldi ítélet érvényének elismerése iránt a terhelt ellen indított eljárást megszüntette.

(Kúria Bt. II. 152/2013.)