19/2019. számú munkaügyi elvi határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A hivatásos szolgálati viszonyban álló személyt a szolgálati időpótlék első alkalommal a ténylegesen eltöltött 10 év után, a magasabb összeg pedig minden további 5 év után illeti meg.
[A rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (Hszt.) 156. § (1) bekezdés]

A tényállás

[1]    A felperes 1991. augusztus 28-ától állt az alperesnél a szolgálati időpótlék jogosultsághoz figyelembe vehető hivatásos szolgálati viszonyban.
[2]    A Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője a 2016. július 29-én kelt parancsával a felperes szolgálati időpótléka összegét 2016. augusztus 28-ai hatállyal 57.975 forintban állapította meg (38.650x150%).

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[3]    A felperes szolgálati panaszának elutasítását követően előterjesztett keresetében annak megállapítását kérte, hogy a perben megtámadott állományparancs jogszabálysértő, annak hatályon kívül helyezését és annak megállapítását kérte, hogy 2015. augusztus 28-ától jogosult a 150%-os szolgálati időpótlékra.
[4]    Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Az első- és másodfokú bíróság ítélete

[5]    A közigazgatási és munkaügyi bíróság  ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[6]    Az elsőfokú bíróság a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 156. § (1) bekezdését, valamint a Hszt. 10. számú mellékletét értelmezve megállapította, hogy a jogszabályban használt „eltöltött” szó befejezett igeidejű szemléltető kifejezés és a betöltött évekre, nem pedig a megkezdett évekre vonatkozik.
[7]    Utalt a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: régi Hszt.) 100/A. § (1) bekezdésére, amely a szolgálati időpótlék bevezetéséről rendelkezett és valamennyi kategória vonatkozásában az x év „betöltése után” kifejezést használta.
[8]    A közigazgatási és munkaügyi bíróság álláspontja szerint a Hszt.-ből és a törvény indokolásából sem vonható le az a következtetés, hogy a jogalkotó szándéka a szolgálati idő „betöltése” utáni állapothoz képest változtatni akart volna a szolgálati időpótlékra való jogosultság számítási módján. A jogszabályszöveg nyelvtani értelmezése szerint az „eltöltött” kifejezés tartalmilag megfelelt a régi Hszt. „betöltés utáni” kifejezésének. Mindkét jogszabályszöveg a betöltött szolgálati év figyelembevételével határozta meg a szolgálati időpótlékra való jogosultságot, nem pedig az adott év megkezdésével.
[9]    Az elsőfokú bíróság nem találta megalapozottnak a felperes analógiaként hivatkozott, a fizetett  szabadság mértékét szabályozó 143. § (2) bekezdését sem. Utalt arra, hogy a két jogintézmény egymástól eltér és a szabadság számítási módjából nem vonható le automatikus következtetés a szolgálati időpótlék számítási módjára. Végül utalt arra, hogy több jogintézmény – végkielégítés, felmondási idő – esetében elfogadott számítási gyakorlat a betöltött szolgálati idő utáni kategóriaugrás.
[10]    A felperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék  ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes perbeli állományparancsát hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy a felperes 2015. augusztus 28. napi hatállyal jogosult 150%-os időpótlékra.
[11]    A törvényszék álláspontja szerint a perben eljárt bíróságoknak abban a jogértelmezési kérdésben kellett állást foglalni, hogy a Hszt. 156. §-ában és 10. számú mellékletében meghatározott szolgálati időpótlékra való jogosultság szempontjából mi tekinthető kezdő napnak a 10. év – a   a felperes vonatkozásában a 25. év – megkezdett  vagy befejezett időpontja.
[12]    A jogszabályi rendelkezések együttes értelmezésével arra a következtetésre jutott, hogy a pótlék első ízben a szolgálati viszonyban eltöltött 10. év első napjától – a felperest a 25. év – kezdődően illeti meg a hivatásos állomány tagját, mert a 156. § az arra való jogosultságot nem a 10. évet követően, hanem a 10. évtől kezdődően írja elő, amellyel összhangban a 10. számú melléklet az 5 éves időintervallum végét is 14-19, illetve 24 év utolsó napjaiban határozza meg. Ebből következően a következő ciklus kezdő napja a szolgálati viszonyban eltöltött 15, 20, 25. év kezdetének első napja.
[13]    A felperes fellebbezésében foglaltakat elfogadva arra a megállapításra jutott, hogy az elsőfokú ítélet által értelmezett „eltöltött” idő arra vonatkoztatható, hogy az első 9 – a felperes esetében az első 24 – évet szolgálati viszonyban kellett eltölteni, illetve a 25. év kezdetén szolgálati viszonyban kell állni. Az evvel ellentétes értelmezés nem állna összhangban a 10. számú melléklet időintervallumaival.
[14]    Mivel a felperes a perbeli esetben 1991. augusztus 28-ától áll a szolgálati időpótlékra jogosultság szempontjából irányadó hivatásos szolgálati viszonyban, 24 év szolgálati viszonyban eltöltött idővel 2015. augusztus 27-én rendelkezett, eddig az időpontig lett volna jogosult a 125%-os pótlékra, 2015. augusztus 28-tól pedig már a 4. kategóriába lépve 150%-os pótlék illette meg.

A felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem

[15]    Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet  helybenhagyását kérte.
[16]    Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és abból helytálló ténybeli és jogi következtetésre jutott. Megalapozottan tulajdonított jelentőséget a régi Hszt. 100/A. § (1) bekezdésének, amely a szolgálati időpótlékra való jogosultság számítási alapjaként az adott év betöltését írta elő. E számítási módtól a jogalkotó nem kívánt eltérni és a Hszt.-ben foglalt „eltöltött” kifejezés tartalmilag megfelel a régi Hszt. „betöltése utáni” kifejezésnek.
[17]    Az alperes egyetértett a jogerős ítélet azon érvelésével, hogy a számítási módot illetően a Hszt. 156. §-át és 10. számú mellékletét együttesen kell értelmezni, azonban álláspontja szerint az együttes értelmezésből levont következtetése nem volt helytálló. A Hszt. 156. § (1) bekezdése „a szolgálati viszonyban eltöltött 10. évtől kezdődően” kifejezést használja, míg a 10. számú melléklet „a szolgálati viszonyban töltött idő” megfogalmazást tartalmazza, amely rendelkezésekből az következik, hogy az ott megjelölt éveket a hivatásos szolgálatban el kell tölteni. A Hszt. 156. § (1) bekezdésében található „kezdődően” kitétel csupán annyit jelent, hogy ezen időponttól, azaz 10. év, mint feltétel teljesítésétől indul a jogosultság, amely azonban nem az adott év első napját jelenti. A jogalkotó szándéka nyilvánvalóan arra irányult, hogy a szolgálatban eltöltött időt honorálja pótlék formájában, legkorábban a 10 év szolgálatot elismerve.
[18]    A törvényszék érvelésével szemben annak, hogy a 10. számú melléklet az időintervallumok végét 14., 19., 24 stb. számokban határozza meg, az az oka, hogy ugyanazon időszakra egyidőben ne álljon fenn jogosultság kétféle pótlékra.
[19]    A Hszt. 156. § (2) bekezdése két ízben is az időtartam kifejezést használja, amelyből az alperes álláspontja szerint egyértelmű következtetés vonható le arra, hogy a pótlékszámítás alapját csak az időtartam képezi, nem pedig a kezdő dátum, amelyet a szolgálati idő számítását rögzítő Hszt. 280. és 281. §-ai is tartalmaznak. Mindezt megerősíti a határidők számítását előíró Hszt. 12. § (4) bekezdése is, amelynek alapján az években megállapított határidő vagy időtartam lejártának napja az a nap, amely számánál fogva a kezdőnapnak megfelel. Minthogy a szolgálati időpótlékra való jogosultság alapja években számítandó, ezért a felperes esetében az 1991. augusztus 28-ai kezdő nappal számolva 25 év szolgálati viszonnyal 2016. augusztus 28-án rendelkezett, vagyis ezen időponttól volt jogosult a 25 év után járó szolgálati időpótlékra. Utalt  a Hszt. 90. §-ában szabályozott végkielégítés jogintézményére, amely azonos számítás alapján határozza meg a jogosultsági időt.
[20]    A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a régi Hszt. szabályozását párhuzamba állította a Hszt. szabályozásával és ebből vont le következtetést arra, hogy a jogalkotó nem kívánt a korábbi számítási módon változtatni. A két szabályozás egymástól eltérő logika mentén épül fel, amelyet a bíróság nem vett figyelembe.
[21]    Az alperes érvelésével szemben a Hszt. 156. § (1) bekezdésének elemzése és értelmezése önmagában is arra enged következtetni, hogy az „eltöltött” kifejezés a szolgálati viszonyra vonatkozik, a szolgálati viszonyban „levést”, mint feltételt fejezi ki és nem a 10. év eltöltöttségére utal.
[22]    Érvelése szerint az időintervallumok kifejezése a magyar nyelvben egységes és egyértelmű és minden nyelvhasználó számára evidens, hogy az időtartamok kezdő és záró időpontja pontosan mely időpont. Nincs olyan időintervallum meghatározás, ahol a 20-24 év kifejezést 21-25 évként kellett volna értelmezni, holott az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogosultságát illetően ezt állítja.
[23]    Részben egyetértett az alperessel abban, hogy a Hszt. 156. § (2) bekezdése szerint a pótlékszámítás alapját csakis az időtartam képezi, nem pedig a kezdő dátum. A vitatott kérdés azonban véleménye szerint az, hogy az egyes időintervallumok, időtartamok kezdő és záró időpontja miként határozható meg. Álláspontjával ellentétben az alperes figyelmen kívül hagyja a nyelvi konvenciókat és egy más, csak általa vélelmezett tartalmat tulajdonít ugyanannak a szövegnek.
[24]    A felperes véleménye szerint az alperes megalapozatlanul vont le következtetést a végkielégítés jogintézményéből, ugyanis azok nem egy csoportba tartoznak, szabályozásukra más logika alapján került sor.

A Kúria döntése és annak jogi indokai

[25]    A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
[26]    A foglalkoztatási jogviszonyokat szabályozó törvények – így a hivatásos szolgálati viszonyt szabályozó Hszt.- valamely juttatást, illetve annak mértékét meghatározott jogosultsági idő meglétéhez kötheti. A jogosultsági idő számításának szabályozása és e körben a jogszabály szóhasználata az egyes jogintézmények esetében eltérő lehet.
[27]    A perbeli esetben az eljárt bíróságoknak abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a Hszt. 156. § (1) bekezdésében foglalt, a szolgálati időpótlék számítását meghatározó törvényi tényállás – a Hszt. 10. számú mellékletében foglalt időintervallumok figyelembevételével – a juttatást, illetve annak magasabb mértékét az adott év letöltéséhez, avagy csupán annak megkezdéséhez kötötte.
[28]    A Hszt. 156. § (1) bekezdése szerint a szolgálati időpótlék a hivatásos állomány tagját a szolgálati viszonyban eltöltött 10. évtől kezdődően megillető, a szolgálatban eltöltött további 5 évenként növekvő mértékű, a rendvédelmi illetményalap meghatározott %-ában megállapított illetményelem. A szolgálati időpótlék mértékét a 10. számú melléklet tartalmazza. A szolgálati időpótlékra való jogosultságot a hivatásos szolgálati idő figyelembevételével kell megállapítani.
[29]    A Hszt. 10. számú melléklete szolgálati viszonyban töltött időintervallumokat tartalmaz és ennek megfelelően kategóriákat állapít meg. A szolgálati időpótlék százalékos mértékét eltérően szabályozza a 10-14. évig, 15-19. évig, 20-24. évig, 25-29. év közötti időtartamokban.
[30]    Az eljárt bíróságok a Hszt. 156. § (1) bekezdését eltérően értelmezték, a közigazgatási és munkaügyi bíróság az „eltöltött”, míg a törvényszék az „ évtől kezdődően” szóhasználatnak tulajdonított jelentőséget és ezért a jogosultsági idő kezdő időpontja meghatározásában eltérő következtetésre jutottak.
[31]    Az alperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan érvelt avval, hogy a Hszt. 156.§ (1) bekezdésének – az adott esetben nyelvtani – értelmezése alapján az „eltöltött 10. évtől kezdődően” kifejezés azt jelenti, hogy a számszerűen meghatározott évet ténylegesen le kell tölteni és a „kezdődően” kifejezés mindössze arra utal, hogy e feltétel teljesülése után szerezhető jogosultság a szolgálati időpótlék megfizetésére.
[32]    A törvényszék megalapozatlanul tulajdonított jelentőséget a 10. számú mellékletben felsorolt időtartamoknál annak, hogy az időintervallumok végét a jogalkotó 14., 19., 24. stb. számokban határozta meg. E meghatározások oka nem csupán az alperes által hivatkozott, a kétszeres jogosultságot kizáró szabályozási cél, hanem az, hogy a 24 év + 364 nap, vagyis az az időtartam, amikor a hivatásos szolgálati viszonyban álló a 25 évet még nem töltötte be, eltérő kategóriát jelent a juttatás számításánál. Így ha a hivatásos szolgálati viszonyban álló már 25 év, azaz 24 év + 365 nap jogosultsági idővel rendelkezik, a 25 éves jogosultsághoz meghatározott mértékű pótlékra jogosult, ezt megelőzően azonban csak az alacsonyabb összegű juttatás illeti meg.
[33]    Az elsőfokú bíróság ezért jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a felperes részére a 25 évhez rendelt magasabb összegű pótlék az alperes állományparancsában foglaltak szerint csak 2016. augusztus 28-tól illette meg.
[34]    A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.

(Kúria Mfv.II.10.452/2018.)