18/2019. számú munkaügyi elvi határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Ha a munkáltató a közalkalmazott minősítését jogszabályi kötelezettsége ellenére elmulasztotta, nem hivatkozhat alappal arra, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész besorolási okiratban történő megállapítása előtt a közalkalmazott nem felelt meg a garantált összegnél magasabb összegű illetmény megállapítása feltételének. A Kjt. 2.§ (3) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 6.§ (1) bekezdése szerint ugyanis saját felróható magatartására előnyök szerzése véget nem hivatkozhatott.

[A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 40. § (1) bekezdés c), 66. § (7)-(8) bekezdés]

A tényállás

[1]    A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2011. január 15-étől középfokú besorolású munkakörben állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél. 2012. és 2015. között a felperes minősítésére nem került sor, a 2014. és 2015. évi illetménye megállapításakor a felperes „kiválóan alkalmas”, illetőleg „alkalmas” minősítéssel nem rendelkezett.
[2]    Az alperes 2014. január 1-jétől a felperes garantált illetményét 84.600 forintban, a garantált összegen felüli munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegét 33.400 forintban, ekként illetményét 118.000 forintban állapította meg. Az alperes 2015. január 1-jétől a felperes bértábla szerinti illetményét 83.070 (kerekítve: 83.100)  forintban, a garantált bérminimumra történő kiegészítését 38.900 forintban, ekként garantált illetményét 122.000 forintban állapította meg, a garantált összegen felüli illetményrész összegét azonban 5000 forintra csökkentette, így a felperes illetménye 127.000 forint volt, amely mellett 2015. július 1-jétől 6350 forint rendvédelmi ágazati pótlékban is részesült.
[3]    2016. január 1-jétől a felperes bértábla szerinti illetménye 83.100 forint, a garantált bérminimumra történő kiegészítése 45.900 forint, ekként garantált illetménye 129.000 forint lett, az alperes azonban a garantált összegen felüli munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegét teljes egészében elvonta és ekként a felperes illetménye a 12.900 forint rendvédelmi ágazati pótlékkal, valamint a 20.000 forint keresetkiegészítéssel együtt 161.900 forintra nőtt.
[4]    2016. április 1-jétől az alperes a felperes részére megállapított 20.000 forintos keresetkiegészítést elvonva a felperes illetményét  - a rendvédelmi ágazati pótlékkal együtt - 141.000 forintra csökkentette.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[5]    A felperes az elsődleges keresetében 2014. augusztus 1-től 2016. december 31-ig számítottan mindösszesen 762.800 forint és ezen összeg késedelmi kamatának megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint a munkáltató a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 66. § (9) bekezdésének megsértésével 2014. évben a garantált illetményét a garantált bérminimumnál alacsonyabb összegben állapította meg. A 2015. és 2016. évekre járó illetményének számítási alapját a 2014. évi jogszerűen megállapított illetménye jelenti, annak összegét az alperes ezekben az években sem csökkenthette volna. E körben hivatkozott az EBH.2006.1544. számú elvi döntésére. A jogszabálysértően megállapított illetménye kihatott a rendvédelmi ágazati pótléka összegére is, ezért a különbözetre jogosult.
[6]    Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes teljes illetményének kellett elérnie a garantált bérminimum összegét figyelemmel arra, hogy a felperesnek az illetményre, mint egészre van alanyi jogosultsága, nem pedig az egyes illetményrészekre. A Kjt. 21. § (3) bekezdése alapján a munkáltatónak az összilletményt kellett megállapítania és nem volt köteles azt illetményrészekre bontani. Mivel megítélése szerint a 2014. évi illetményt helyesen állapította meg, a felperes 2015-2016. évekre előterjesztett igénye megalapozatlan.
[7]    Azzal is érvelt, hogy a felperes a kinevezést követő egy év elteltével minősítés hiányában a kinevezési okmányban feltüntetett munkáltatói többletre nem volt jogosult, mert a felperes minősítésére csak 2015-ben került sor.

Az első- és másodfokú bíróság ítélete

[8]    A közigazgatási és munkaügyi bíróság  ítéletével kötelezte az alperest 167.000 forint illetmény és ezen összeg után 2014. november 15-től számított késedelmi kamata megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[9]    Ítéletének indokolásában a Kjt. 66. § (9) bekezdésére hivatkozva megállapította, hogy az alperes 2014-ben jogszabálysértően állapította meg a felperes illetményét, mert a garantált illetmény összegét nem egészítette ki a kormányrendeletben meghatározott garantált bérminimum összegére. Az alperes ezért havi 33.400 forint, ekként 2014. augusztus 1-től 2014. december 31-éig 167.000 forint megfizetésére köteles.
[10]    Az elsőfokú bíróság a felperes 2015. és 2016. évekre előterjesztett illetmény-különbözet iránti keresetét azonban megalapozatlannak találta. A Kjt. 66. § (7) bekezdése, 40. § (1) bekezdése, valamint a Kjt. 2. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 27. § (1) bekezdése alapján megállapította, hogy „kiválóan alkalmas”, illetve „alkalmas” minősítés hiányában a garantált illetményen felüli munkáltatói döntésen alapuló illetményrész megállapítása semmis, arra a felperes igényt nem alapíthat. Mivel 2014-ben a felperes javára semmis munkáltatói jognyilatkozat alapján került megállapításra a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész, annak összegét a 2015. és 2016. évi illetmények megállapításakor nem lehetett figyelembe venni. 
[11]    A közigazgatási és munkaügyi bíróság kiemelte, hogy amennyiben a kinevezést követően a közalkalmazott fizetési fokozata változik és erre figyelemmel részére új illetmény megállapítására kerül sor, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész biztosításával a garantált illetménynél magasabb összegű illetmény akkor állapítható meg, amennyiben a közalkalmazott a Kjt. 66. § (7) bekezdése szerinti minősítéssel rendelkezik.
[12]    A Kjt. 66. § (8) bekezdése alapján a munkáltatói döntésen alapuló illetmény addig az időpontig biztosítható, amíg a közalkalmazottat a Kjt. 40. § (1) bekezdés c) pontja értelmében minősíteni kell. Az alperes a felperes 2011. évi kinevezésekor minősítés nélkül is jogszerűen állapíthatott meg munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt, de erre csupán a felperes átsorolásáig volt lehetőség, amelyre három évenként kerül sor. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság a felperes 2015-2016. évi illetmény-különbözet megfizetése iránti keresetét elutasította.
[13]    A peres felek fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján helybenhagyta.
[14]    A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a felperes fellebbezési érvelése szerint a minősítés elmaradása azt eredményezi, miszerint alkalmatlan vagy kevéssé alkalmas minősítés hiányában a munkáltatói illetményrész csökkentésére nem kerülhet sor.
[15]    A törvényszék álláspontja szerint azonban a közalkalmazott munkavégzésének színvonala, minősítés hiányában pozitív és negatív irányban sem vélelmezhető. A jogszabály a minősítés elmaradásának szankcióját nem jelöli meg, ennek hiányában pedig vélelmet felállítani, vagy kógens jogszabályi rendelkezést átlépni  - az alperes ráutaló magatartására hivatkozással - nem lehetséges. Tény, hogy az alperes a felperes esetében a jogszabályi kötelezettségét megszegve egy év elteltével nem készítette el a minősítést, azonban ennek hiánya nem szankcionálható akként, hogy ebben az esetben vélelmezni kellene a felperes alkalmas vagy kiválóan alkalmas minősítését. A Kjt. 66. § (7) bekezdése szerint pedig a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész biztosítására kizárólag akkor van lehetőség, ha a közalkalmazott alkalmas vagy kiválóan alkalmas minősítést kapott.

A felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem

[16]    A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelemnek megfelelő új határozat hozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására történő utasítását kérte.
[17]    Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a Pp. 206. §-ába ütközően állapította meg, hogy a fellebbezésében a munkáltatói illetményrész semmisségére vonatkozó elsőfokú ítéleti  rendelkezést nem vitatta, mivel hivatkozott arra, hogy pozitív minősítés hiányában is jogszerű a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész megállapítása.
[18]    A felperes érvelése szerint tény, hogy az alperes a minősítését nem készítette el, azonban kifogástalan munkavégzésére tekintettel munkáltatói döntésen alapuló illetményt biztosított, a munkáltató mulasztása pedig a közalkalmazott terhére nem értékelhető. E körben hivatkozott a Ptk. 1:4. § (2) bekezdésére, mely szerint felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat.
[19]    A Kjt. 40. § (8) bekezdése négy minősítési eredményt ismer, amelyeket azonban, ha a munkáltató nem rögzít írásban és azt nem adja át a közalkalmazottnak, akkor a munkavégzése csak alkalmas vagy kiválóan alkalmas lehet, mert ezek a minősítési kategóriák teszik jogosulttá  a garantált illetménynél magasabb illetményre.
[20]    A törvényszék nem vette figyelembe a Kjt. 40. § (5) bekezdését, amely szerint a minősítés a munkáltatói jogkör gyakorlójának feladata. Minősíteni tehát a munkáltatónak kell, ha ezt elmulasztja, annak minden jogkövetkezményét viselnie kell, negatív döntés a közalkalmazottat a munkáltatói mulasztás miatt nem érheti. Az alkalmatlan vagy kevéssé alkalmas minősítés vélelmezésének tilalmát alátámasztja a Kjt. 40. § (6) bekezdése, a 40. § (9) bekezdése, valamint 40. § (11) bekezdésében a közalkalmazott jogait védő garanciális szabályok.
[21]    A felperes álláspontja szerint a közalkalmazott a kinevezésben meghatározott illetményre, annak egészére szerez alanyi jogosultságot, így alkalmatlan vagy kevéssé alkalmas minősítés hiányában az alperes egyoldalú intézkedéssel nem csökkenthette a kinevezésben meghatározott illetményt, így a garantált illetményen felüli munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt sem.
[22]    Az alperes ráutaló magatartásával megerősítette a felperes kifogástalan munkavégzését, hiszen alkalmatlan minősítést vagy kevéssé alkalmas minősítést nem adott, így a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész biztosításával is az alkalmasságot támasztotta alá.
[23]    A felperes álláspontja szerint írásbeli minősítés hiányában a 2015. és 2016. évek vonatkozásában is jogszerű volt a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész, arra jogosultságot szerzett. Mindezekből következően a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi szerveknél foglalkoztatott közalkalmazottak részére rendvédelmi ágazati pótlék megállapításáról szóló 29/2015.(VI.25.) BM rendelet (a továbbiakban: BM rendelet) 2. § (2) bekezdése szerint 2015. július 1-től 5%-os mértékű, 2016. január 1-től 10%-os mértékű rendvédelmi ágazati pótlék-különbözet iránti igénye is megalapozott volt.
[24]    Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását  kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül állapították meg, hogy kiválóan alkalmas, illetve alkalmas minősítés hiányában a garantált illetményen felüli, a Kjt. 66. § (7) bekezdésére tekintettel megállapított munkáltatói döntésen alapuló illetményrész semmis, így arra a közalkalmazott igényt nem alapíthat. A minősítés megléte vagy hiánya ténykérdés, a munkáltatói jognyilatkozat pedig attól függetlenül semmis, hogy a közalkalmazott minősítésére milyen ok miatt nem került sor.

A Kúria döntése és annak jogi indokai

[25]    A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
[26]    A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Felülvizsgálati kérelem hiányában az eljárásnak már nem volt tárgya a jogerős ítéletben a felperes 2014. augusztus 1-től 2014. december 31-éig terjedő időre megítélt  illetmény-különbözet iránti igénye, kizárólag abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az eljárt bíróságok a minősítés hiányára alapítottan megalapozottan állapították-e meg a munkáltatói jognyilatkozat semmisségét.
[27]    A peridőszakban hatályos Kjt. 66. § (7) bekezdése alapján az (1)-(5) bekezdésben, illetve a 79/A. §-ban foglaltak alkalmazásával meghatározott illetménynél (garantált illetmény) magasabb összegű illetmény akkor állapítható meg, ha a közalkalmazott kiválóan alkalmas vagy alkalmas minősítést kapott. A Kjt. 66. § (8) bekezdése kimondja, hogy a (7) bekezdéstől eltérően a közalkalmazotti jogviszony létesítésekor a garantált illetménynél magasabb összegű illetmény megállapítható azzal, hogy – az egy évet meg nem haladó időtartamú határozott idejű közalkalmazotti jogviszony kivételével – egy év elteltével a közalkalmazottat minősíteni kell. Ha ekkor a közalkalmazott alkalmatlan vagy kevéssé alkalmas minősítést kapott, illetményét – e törvény erejénél fogva a besorolás szerinti – garantált mértékre kell csökkenteni.
[28]    Az eljárt bíróságok ítéletének indokolása szerint a felperes 2011. évi kinevezését követően a munkáltató a minősítést elmulasztotta, ezért az a munkáltatói jognyilatkozat, amely 2014. és 2015. évben minősítés hiányában is munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt állapított meg a felperes részére, semmis. A törvényszék a jogerős ítéletében iratellenesen állapította meg, hogy a felperes a fellebbezésében a minősítés hiányára alapított semmisség megállapítását nem támadta. A törvényszék az ítéletének indokolásában maga is utalt arra, hogy a felperest a munkáltató eljárásának hiányában sem pozitív, sem negatív irányban nem lehetett minősíteni, azonban a jogkövetkezményeket tekintve az alperes mulasztását a felperes terhére értékelte.
[29]    Az eljárt bíróságok következtetésével a Kúria nem értett egyet.
[30]    A Kjt. 40. § (1) bekezdés c) pontja szerint a közalkalmazottat a 66. § (1)-(3) bekezdés, 66/A. § (1) bekezdés, illetve a 79/E. § szerinti garantáltnál magasabb összegű illetmény megállapítása előtt minősíteni kell. E jogszabályi rendelkezésből azonban nem következik, hogy a garantáltnál magasabb összegű illetmény megállapítását közvetlenül kell megelőznie a közalkalmazott minősítésének. A perbeli adatok szerint az alperes a felperes minősítését jogszabályi kötelezettsége ellenére elmulasztotta, így nem hivatkozhatott alappal arra, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész besorolási okiratban történő megállapítása előtt a felperes nem felelt meg a garantált összegnél magasabb összegű illetmény megállapítása feltételének.
[31]    Az alperes a minősítést előíró jogszabályi kötelezettségét elmulasztotta, ezért a Kjt. 2.§ (3) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 6.§ (1) bekezdése szerint saját felróható magatartására előnyök szerzése végett nem hivatkozhatott.  
[32]    Az alperes a peridőszakban a felperes részére minősítés nélkül állapította meg a garantált összegen felüli munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt, ezért a Pp. 164.§ (1) bekezdése alapján a perben őt terhelte a bizonyítás arra nézve, hogy a felperes „kevéssé alkalmas” minősítése alapján arra nem volt jogosult. Minthogy ezt a perben nem igazolta, a bizonyítás sikertelensége a terhére esett.  
[33]    A fentiekből következően az eljárt bíróságok munkáltatói jognyilatkozat semmisségére alapított következtetése jogszabálysértő volt, ezért a Kúria a felperesi keresetet 2015-2016. évekre  elutasító jogerős ítéleti rendelkezést az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően  a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[34]    A megismételt eljárás során a felperes 2015-2016. évi illetmény-különbözet iránti igényét a perben jogszerűen megállapított 2014. évi illetmény alapulvételével kell elbírálni.

(Kúria Mfv.II.10.464/2018.)