18/2015. számú büntető elvi határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A bíró kizárásának szabályait a büntetőeljárási törvény a bíró előtt folyamatban levő, általa tárgyalt, illetve elbírálására váró ügyre állapítja meg.
Ezért, ha a bírót az adott ügy terheltje trágár szavakkal illeti, s emiatt a bíró magánindítványt terjeszt elő, az általa elbírálandó konkrét ügynek nem lesz a sértettje, s az ügy elbírálásából – emiatt – nincs kizárva [Be. 21. § (1) bek. b) pont, 373. § (1) bek. II/b) pont, 416. § (1) bek. c) pont]

[1] Az elsőfokú bíróság a 2013. június 12. napján tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli testi sértés bűntettének kísérletében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 170. § (1) bek., (3) bek. II. ford.] és társtettesként elkövetett kifosztás bűntettében [korábbi Btk. 322. § (1) bek. b) pont, (2) bek. b) pont II. ford.].
[2] Ezért a II. r. terheltet (halmazati büntetésül) - mint többszörös visszaesőt – 8 év 6 hónap fegyházbüntetésre és 9 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett továbbá a feltételes szabadságból kizárásról, az előzetes fogva tartásban töltött idő beszámításáról és a bűnügyi költségről.
[3] A kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2013. december 5. napján nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett ítéletével a II. r. terhelt tekintetében megváltoztatta az elsőfokú ítéletet:
[4] - a testi épség elleni egyik cselekményt 1 rendbeli testi sértés bűntette kísérletének [korábbi Btk. 170. § (1) bek., (3) bek. I. ford. I. tétel] minősítette,
[5] - a testi épség elleni másik 1 rendbeli testi sértés bűntette kísérletének minősített cselekmény jogszabályi alapját a korábbi Btk. 170. § (1) bekezdés, (2) bekezdés, (3) bekezdés I. fordulat I. tétel szerint pontosította,
[6] - megállapította, hogy egy korábbi ügyben kiszabott börtönbüntetés végrehajtása felfüggesztésének próbaideje a jelen elítélés tartamával meghosszabbodik,
[7] - helyesbítette a bűnügyi költségre kötelezés összegét;
[8] egyebekben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.
[9] A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen a II. r. terhelt nyújtott be – a 2014. február 15-én kelt beadványában - felülvizsgálati indítványt, az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró részvétele miatt.
[10] A II. r. terhelt indoka szerint az elsőfokú bíróság tanácsának elnöke az ítélet meghozatala előtt a sérelmére elkövetett becsületsértés miatt magánindítványt terjesztett elő, s ezért kizárttá vált, erről azonban a másodfokú bíróság nem értesült.
[11] A Legfőbb Ügyészség átiratában az indítványt nem találta alaposnak, ezért indítványozta a támadott határozat tanácsülésen történő hatályában fenntartását.
[12] A Legfőbb Ügyészség megjelölte, hogy a II. r. terhelt az alapügyben elfogultságra hivatkozással indítványozta az elsőfokú és a másodfokú bíróság bíráinak kizárását. Az elsőfokú bíróság kizárását a törvényszék a 2013. július 11-én meghozott végzésével, a másodfokú bíróság kizárását az ítélőtábla a 2013. december 10-én meghozott   végzésével egyaránt megtagadta.
[13] A Be. 24. §-ának (3) bekezdése értelmében nem eredményezett eljárási szabálysértést az elsőfokú bíróságot érintően az, hogy a kizárási indítvány elbírálására az ügydöntő határozat meghozatalát követően került sor. Ez vonatkozik a II. r. terhelt által utóbb a szakértői díjmegállapítással kapcsolatos újabb kifogására is.
[14] Az ügyészi álláspont kapcsán a II. r. terhelt és a felülvizsgálati eljárásban kirendelt védője nem tett észrevételt.
[15] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[16] A Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontja, illetőleg a Be. 373. §-a (1) bekezdésének II.b) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt.
[17] Az alapügyben a másodfokú bíróság részletesen foglalkozott a II. r. terhelt eljárási kifogásaival.
[18] Ezek között kitért arra, hogy a II. r. terhelt az elsőfokú eljárás során mind szóban, mind írásban számos alkalommal sértegette a tanács elnökét, a tárgyalásokon rendszeresen trágár rendzavarásokat valósított meg, és a tanács elnöke magánindítványt is terjesztett elő, ami a tanács elnökét a II. r. terhelt szerint sértetté, és a Be. 21. §-a (1) bekezdés b) pontja alapján kizárttá tette.
[19] A másodfokú bíróság rámutatott: a jelölt törvényhely kizárólag az adott ügy sértettjét zárja ki abból, hogy ugyanazon ügyben bíróként járhasson el (másodfokú ítélet 5. oldal 2-3. bekezdés).
[20] Ezzel a Kúria egyetértett.
[21] A büntetőeljárási törvény rendjében a kizárás szabályai mindig az adott ügyre vonatkoznak. A Be. 21. §-a (1) bekezdésnek b) pontja is arról rendelkezik, hogy bíróként nem járhat el, aki „az ügyben” - mint például - sértett vett vagy vesz részt. Az elsőfokú bíróság tanácsának elnöke nem a II. r. terheltnek és a társainak felrótt bűncselekmények sértettje, ekként szóba sem kerülhet, hogy kizárttá tette volna a becsületsértés miatt előterjesztett magánindítványa. Az elsőfokú bíróság tanácsának elnöke tehát a magánindítvány előterjesztésével a becsületsértési ügyben vált kizárt bíróvá.
[22] Mindezeken túl a Legfőbb Ügyészség tényszerűen megjelölte, hogy az elsőfokú bíróság – beleértve az alapügyben eljárt  tanácsának elnökét is – kizárását az ítélőtábla elbírálta, és a kizárást megtagadta. A Legfőbb Ügyészség által utalt Be. 24. §-ának (3) bekezdése pedig valóban lehetővé tette, hogy a Be. 21. §-a (1) bekezdésének e) pontjára (elfogultság) alapított kizárási ok fölhozása esetén az érintett bíró (bírák) az ügydöntő határozat meghozatalát is magában foglalva továbbra is eljárjanak.
[23] Ezért a Kúria - a Be. 424. §-a (1) bekezdésének 1. fordulata alapján tanácsülésen, a Be. 420. § (1) bekezdése 1. mondatának 1. fordulata szerinti összetételben – más feltétlen szabálysértést sem észlelve, a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatot a II. r. terhelt tekintetében a Be. 426. §-ának megfelelően hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 1.165/2014.)