17/2018. számú büntető elvi határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Az ittas állapotban járművezetés megvalósulásához elegendő, ha az elkövetőnek a vezetéskor a szervezetében annyi alkohol van, amely alkalmas a törvényben írt alkoholszint előidézésére [Btk. 236. § (1) bek., 240. § (3) bek.].

[1] A járásbíróság a 2016. november 30. napján meghozott és kihirdetett ítéletében a terheltet a Btk. 236. § (1) bekezdésében meghatározott és aszerint minősülő ittas állapotban elkövetett járművezetés vétségének vádja alól felmentette.

[2] A terhelt terhére, bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében bejelentett ügyészi fellebbezés alapján másodfokon eljáró törvényszék a 2017. április 12. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] Az irányadó tényállás szerint a terhelt 2015. január 16. napján az esti órákban szeszes italt fogyasztott, majd a tulajdonában álló személygépkocsit vezette, S. P. társaságában P. lakott területén.

[4] A rendőrkapitányság járőrei 23 óra 50 perc körüli időben a terheltet közúti ellenőrzés alá vonták. Az intézkedés közben észlelték a terhelt ittasságát, ezért vele szemben légalkoholmérő szondát alkalmaztak, majd vér és vizelet mintavétel céljából előállították.

[5] A terhelt vérében 0 óra 31 perckor levett vérmintában 0,53 g/l (ezrelék), míg a 0 óra 58 perckor biztosított vérmintában 0,74 g/l (ezrelék) etilalkohol-koncentráció volt. A terhelt szervezetében a cselekmény időpontjában 0,25-0,50 g/l (ezrelék) közötti véralkohol érték előidézésére alkalmas szeszes ital fogyasztásából származó alkohol volt.

[6] A terhelt vezetői engedélyét nem tartotta magánál, ezért az intézkedő rendőr azt elvenni nem tudta.

[7] A járásbíróság ítéletének indokolásában hivatkozott a NEFMI (Nemzeti Erőforrás Minisztérium – Emberi Erőforrások Minisztériuma korábbi neve) szakmai irányelvére, amely szerint amennyiben a vérvétel ideje a felszívódás szakaszára esik, úgy az gátolja a visszaszámolást a cselekmény időpontjára. A szakértőnek ebben az esetben a vérvételi jegyzőkönyv adatai, az elfogyasztott alkohol mennyisége, és annak időpontja összhangjáról kell állást foglalnia. Ilyen esetekben a 2. vérvétel értékéből kell arra következtetni, hogy a mintavételek a kiürülési szakra esnek-e, ilyenkor a minimális véralkohol-koncentráció értéke megadható. Jelen ügyben az igazságügyi orvosszakértői vélemény ezt az értéket 0,25-0,50 g/l (ezrelék) közötti értékben határozta meg a cselekmény időpontjára.

[8] Az elsőfokú bíróság jogi indokolásában hivatkozott a Btk. 240. § (3) bekezdésére, amelynek értelmében ittas állapotban lévő személy az, akinek a vérében 0,50 g/l (ezrelék) véralkohol, illetve 0,25 mg/l levegőalkohol-koncentrációnál nagyobb érték előidézésére alkalmas szeszes ital fogyasztásából származó alkohol van. A bíróság ebből kiindulva megállapította, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem lehet kétséget kizáró következtetést levonni arra, hogy a terhelt vérében a vérvételkor mért mennyiség alkalmas lett volna a bűncselekményi értékhatárnak megfelelő véralkohol-koncentráció kiváltására a cselekmény időpontjában. Ezért a bűncselekmény elkövetése nem bizonyítható.

[9] A törvényszék mindenben osztotta a járásbíróság álláspontját és kiemelte, hogy a „zéró tolerancia” mellett is csak meghatározott légalkohol-, illetve véralkohol-koncentráció mellett bűncselekmény az ittas járművezetés, elengedhetetlen annak lehető legpontosabb meghatározása, hogy a vezetéskor az elkövető szervezetében ezek milyen szintet értek el. Jelen ügyben nem volt lehetőség annak kétséget kizáró bizonyítására, hogy a terhelt véralkohol-koncentrációja a bűncselekményi értékhatárt meghaladta.

[10] A megyei főügyészség felülvizsgálati indítványt nyújtott be a határozatok ellen a terhelt terhére.

[11] Az ebben foglaltak szerint az ügyben eljárt első- és másodfokú bíróság téves jogi álláspontra helyezkedtek, így a terhelt felmentésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.

[12] A terhelt az eljárás során elismerte azt, hogy a vezetést megelőzően szeszes italt fogyasztott, annak mennyisége kapcsán ugyan ellentmondó nyilatkozatokat tett, azonban ráivásra nem hivatkozott. A szervezetében mért koncentráció előidézésére alkalmas alkohol tehát a vezetés megkezdése előtt került a szervezetébe az irányadó tényállás értelmében.

[13] A Btk. 236. § (1) bekezdése értelmében ittas állapotban vesz részt a közúti közlekedésben az, aki a vezetést megelőzően szeszes italt fogyaszt. Az alkoholos befolyásoltság és a vezetéskori alkoholkoncentráció a jelenlegi – 2014. január 1. napjától, azaz az elkövetéskor is hatályos – szabályozásban nem képezi a bizonyítás tárgyát. Az ittas állapot megállapításához és a bűncselekmény megvalósulásához nem szükséges, hogy a Btk. 240. § (3) bekezdésében meghatározott alkoholkoncentráció a cselekmény elkövetésének idejére bekövetkezzen és a vezetéskor fennálljon. Elegendő annak bizonyítása, hogy a Btk. 240. § (3) bekezdésében meghatározott alkoholkoncentrációt előidéző alkohol az elkövető szervezetébe a vezetés megkezdése előtt kerüljön. Az ittas állapot ezért akkor is megállapítható, ha a felszívódás még csak folyamatban volt és a vezetéskor még nem állt fenn a Btk. 240. § (3) bekezdésében meghatározott alkoholszint. Erre figyelemmel a vérvételi eredmények azt támasztják alá, hogy a terhelt szervezetében a vezetéskor olyan mennyiségű szeszes ital volt, amely alkalmas volt a Btk. 240. § (3) bekezdésében meghatározott értéket meghaladó véralkohol-koncentráció előidézésére, ekként a bűncselekmény elkövetésének megállapítására.

[14] Ennek alapján a terhelttel szemben az ittas járművezetés vétségének elkövetése kétséget kizáró módon megállapítható. Ezért mind a járásbíróság, mind a törvényszék törvénysértően járt el, amikor a terheltet az ellene ittas állapotban elkövetett járművezetés vétségének vádja alól felmentette.

[15] Az eljárt bíróságok által megállapított tényállás ugyanakkor olyan ténymegállapításokat tartalmaz, amelyek ellentmondanak egymásnak. Az ellentmondásos ténymegállapításra pedig a határozatok magyarázattal egyáltalán nem szolgáltak.

[16] Az ügyben eljárt első- és másodfokú bíróságok így olyan mértékben mulasztottak eleget tenni az indokolási kötelezettségüknek, hogy az ítélet emiatt felülbírálatra nem alkalmas. A felmentő ítélet meghozatalára ezért a Be. 373. § (1) bekezdés III/a.) pontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor, mely a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerinti felülvizsgálati okot valósítja meg.

[17] A megyei főügyészség ezért indítványozta, hogy a Kúria a Be. 424. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülésen eljárva, a Be. 428. § (1) és (2) bekezdései alapján a járásbíróság ítéletét, és a törvényszék végzését helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra.

[18] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt, annak helytálló indokai alapján fenntartotta.

[19] A Kúria a Be. 420. § (1) bekezdése és a Be. 424. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen a Legfőbb Ügyészség képviselője a felülvizsgálati kérelmüket –  a felülvizsgálat jogalapját kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában, ezen belül a Be. 373. § (1) bekezdés III./a) pontjában megjelölt indokolási kötelezettség megsértésére alapítva – fenntartotta.

[20] A nyilvános ülésen a védő felszólalásában úgy nyilatkozott, hogy álláspontja szerint a támadott határozatok megfelelően indokoltak, ezért a jogerős határozat helybenhagyását indítványozta.

[21] A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapul vétele mellett egyrészt az ügyészi felülvizsgálati indítványban megjelölt, majd fenntartott –  Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott –  okból, másrészt –  a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában írt egyéb eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében –  hivatalból [Be. 423. § (4)-(5) bek.] bírálta felül.

[22] A Kúria megállapította, hogy a terhelt terhére bejelentett felülvizsgálati indítvány alapos.

[23] A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerint felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen helye van, ha a bíróság határozatának meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdés I. b) vagy c) pontjában, illetve II–IV. pontjának valamelyikében meghatározott feltétlen eljárási szabálysértéssel került sor.

[24] A Be. 373. § (1) bekezdés III./a) pontja kötelezően írja elő a bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra utasítását, ha az eljárt bíróság a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése, vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan.

[25] Az indokolási kötelezettség megsértése fűződhet ténykérdéshez és jogkérdéshez. Ügydöntő határozat esetében ugyanis alapvető követelmény, hogy tényből vonható ténybeli vagy jogi következtetés. Ennek feltétele a ténymegállapítás, ami bizonyításfelvétel, mérlegelés, valamint a hitelt érdemlőség kérdésében való állásfoglalás következménye. A tényből vont ténybeli következtetés is ténymegállapító tevékenység. A tényből vont jogi következtetés viszont már nem ténymegállapítás, hanem valamely jogtétel (így törvényi tényállási elem) igazolása, azzal való megfeleltetés, ekként jogi értékelés. A jogkövetkeztetésnek alaposnak és helyesnek, a tényállásnak megalapozottnak kell lennie.

[26] Az indokolás pedig számadás a tényállás megállapításához és a jogkövetkeztetéshez vezető tevékenységről. Következésképpen a ténymegállapítás a jogkövetkeztetés előtti, az indokolás viszont azutáni tevékenység.

[27] Az indokolási kötelezettség megsértését egyrészt az jelenti, ha az indokolás nem, vagy nem az elégséges és szükséges mértékben tartalmazza, hogy a bíróság mit vett számba, mit mérlegelt, illetve értékelt ténymegállapítása, jogkövetkeztetése végett. Ilyenkor ugyanis ellenőrizhetetlen a ténymegállapító és döntési tevékenység, tehát az ítélet felülbírálhatatlan [Be. 373. § (1) bek. III./a) pont].

[28] Ha pedig az indokolás a rendelkező résszel teljesen ellentétes, akkor a döntés nem egyértelmű [Be. 373. § (1) bek. III./b) pont]. Az ilyen indokolás nem rendeltetésszerű, ezért a határozat további – érdemi – vizsgálatának sincs helye.

[29] Az indítványban, illetve a Legfőbb Ügyészség által fenntartott jogcímen tehát csak az indokolás hiánya, vagy a rendelkező résszel való teljes mértékű ellentéte kifogásolható.

[30] A Kúria egyetértett a felülvizsgálati indítványt benyújtó főügyészséggel, hogy a jogerős ítéleti tényállás tévesen rögzíti azt, hogy a terhelt szervezetében a cselekmény időpontjában 0,25-0,50 g/l (ezrelék) közötti véralkohol érték előidézésére alkalmas szeszes ital fogyasztásából származó alkohol volt. Ezen megállapítás – miután a terhelt ráivásra nem hivatkozott –  ellentétes az ítéleti tényállás azon megállapításával, amely szerint a terhelt szervezetében 0,53 g/l (ezrelék), illetőleg 0,74 g/l (ezrelék) etilalkohol koncentráció volt, hiszen tényként került ezáltal rögzítésre az is, hogy az utóbbi értékek előidézésére alkalmas alkohol is a terhelt szervezetébe került a vezetés megkezdése előtt.

[31] A bizonyítékok taglalása körében az igazságügyi vegyész-szakértői és orvosszakértői vélemény azt tartalmazza, hogy a terhelt véralkohol-koncentrációja a cselekmény időpontjában 0,25-0,50 g/l (ezrelék) között lehetett, és nem azt a tényállásban rögzített megállapítást, hogy ilyen érték előidézésére alkalmas alkohol volt a szervezetében. Az eljárt bíróságok ehhez képest egyáltalán nem adták indokát annak, hogy miért és mi alapján állapították meg azt, hogy a terhelt szervezetében a vezetés megkezdése előtt csak 0,25-0,50 g/l (ezrelék) közötti véralkohol érték előidézésére alkalmas szeszes ital fogyasztásából származó alkohol került.

[32] Ellentmondás fogalmazódik meg az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában akkor is, amikor megállapítja, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem lehetett kétséget kizáró következtetést levonni arra, hogy a terhelt vérében a vérvételkor mért mennyiség alkalmas lett volna a bűncselekményi értékhatárnak megfelelő véralkohol-koncentráció kiváltására a cselekmény időpontjában.

[33] A bíróság az indokolásban köteles számot adni döntéshozatali tevékenységéről, a felülbíráló (fellebbezés, illetve felülvizsgálat folytán eljáró) bíróság pedig ezt jogosult és köteles ellenőrizni. Ha a megtámadott határozat indokolása (melynek része a megállapított tényállás is) olyan mértékben hiányos, hogy nem állapítható meg belőle, mire alapította a bíróság a döntését, akkor nyilvánvalóan meghiúsul az érdemi felülbírálat lehetősége, s ez eredményezi feltétlenül a hatályon kívül helyezést (1/2007. BK vélemény C.).

[34] A Kúria mindezt figyelembe véve a felülvizsgált elsőfokú ítélet és a másodfokú végzés indokolását súlyosan hiányosnak találta.

[35] A Kúria végül megjegyzi, hogy álláspontja szerint a hatályon kívül helyezést eredményező abszolút eljárási szabálysértést a törvényi tényállás ismeretének hiányossága idézte elő.

[36] Ezért szükségét látja az alábbiak rögzítésének. Járművezetés ittas állapotban bűncselekmény esetében eldöntendő jogkérdés, hogy a 0,50 g/l-t meghaladó véralkohol-koncentrációnak a vezetéskor kell-e jelen lennie a vezető vérében, avagy elegendő, ha vezető szervezetében a vezetéskor már olyan mennyiségű alkohol van, ami alkalmas arra, hogy – akár a későbbiekben – az említett határértéket meghaladó véralkohol-koncentrációt idézzen elő.

[37] Kétségtelen, hogy e kérdést a Kúria a 3/2013. (VII. 8.) BK véleményében – a Btk. 240. § (3) bekezdésének 2013. július 1. és 2013. december 31. napja között hatályos szövege alapján – akként döntötte el, miszerint az ittas járművezetés bűncselekménye (Btk. 236. §) az egyéb feltételek mellett akkor állapítható meg, ha az elkövető vérében levő véralkohol-, illetve levegőalkohol-koncentráció a vezetéskor meghaladja a törvényben írt mértéket.

[38] Az ekkor hatályos törvény ugyanis akként rendelkezett, hogy a Btk. 236. és 238. § alkalmazásában ittas állapotban lévő személy az, akinek a szervezetében 0,50 gramm/liter ezrelék véralkohol-, illetve 0,25 milligramm/liter ezrelék levegőalkohol-koncentrációnál nagyobb értéket eredményező szeszes ital fogyasztásából származó alkohol van.

[39] Az egyes büntetőjogi tárgyú és ehhez kapcsolódó más törvények módosításáról szóló 2013. évi CLXXXVI. törvény 118. § (4) bekezdése azonban – 2014. január 1-jei hatállyal – akként módosította a Btk. 240. § (3) bekezdését, miszerint a Btk. 236. és 238. §-ának alkalmazásában ittas állapotban lévő személy az, akinek a szervezetében 0,50 gramm/liter véralkohol-, illetve 0,25 milligramm/liter levegőalkohol-koncentrációnál nagyobb érték előidézésére alkalmas szeszes ital fogyasztásából származó alkohol van.

[40] A törvényi értelmező rendelkezésben szereplő „eredményező” szó helyébe tehát „az előidézésére alkalmas” kifejezés került; ekként az elkövetéskor hatályos szabályozás alapján a szervezetben a vezetéskor már benn lévő alkoholnak a vezetés időpontjában még nem kell feltétlenül eredményeznie 0,50 gramm/litert meghaladó véralkohol-koncentrációt, elegendő, ha alkalmas arra, hogy felszívódását követően előidézze az említett szintet meghaladó értéket. Ami jelen ügyben a rendelkezésre álló adatok szerint meg is történt. A 3/2013. BK véleményben írtak tehát jogszabályváltozás folytán már nem lehetnek irányadók.

[41] A Kúria mindezek alapján a felülvizsgálati indítványnak helyt adott, a járásbíróság ítéletét, illetőleg a törvényszék  végzését a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja és 428. § (2) bekezdése alapján –  a Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontjában foglalt okból –  hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
(Kúria Bfv. II. 1.067/2017.)