16/2019. számú közigazgatási elvi határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Az Áht. rendszerében a kincstár ellenőrzési jogosítványa mind az adminisztratív, mind pedig a szakmai szabályok betartásának ellenőrzésére kiterjed. Az adatokban bekövetkezett változás bejelentési kötelezettségének elmulasztása megalapozza a támogatás jogosulatlan igénybevételének megállapítását. Sérti azonban az Áht. 60/A. § (1) bekezdését az a hatósági határozat, amely nem a tényálláshoz igazodó arányos visszafizetési kötelezettséget ír elő, a jogosulatlan igénybevételi rész meghatározása során.
[1993. évi III. tv. (Szoctv.) 60. §, 92/M. § (4) bek., 2011. évi CXCV. tv. (Áht.) 57. § (1) bek., 59. § (1) bek., 60/A. § (1) bk., 2014. évi C. tv. (Kvtv.) 2. sz. melléklet III. 3.e) pont, 369/2013. (X.24.) Korm. rend. 8. § (2) bek., 27. § (1) bek. 1. sz. melléklet 3.1.1., 3.1.2.]

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az elsőfokú hatóság 2017. február 23. napján kelt, SOM-ÁHI/226/4/2017. számú határozatával a felperes terhére 1.875.000 Ft, a központi költségvetésből jogtalanul igénybe vett támogatás miatti visszafizetési kötelezettséget, illetve 61.500 Ft ügyleti kamatfizetési kötelezettséget állapított meg. A határozat indokolása szerint a felperes Magyarország 2015. évi központi költségvetéséről szóló 2014. évi C. törvény (a továbbiakban: Kvtv.) alapján jogosulatlanul vette igénybe a Kvtv. 2. számú mellékletének III. fejezet 3. pont e) pontjában a falugondnoki szolgáltatásra megállapított és kifizetett támogatást, mivel a vizsgált időszak egy részében a falugondnoki szolgáltatást a nyilvántartásban szereplő gépjárműtől eltérő járművel látta el.
[2] Az ügy szempontjából releváns tényállás szerint a felperes által ellátott falugondnoki szolgáltatási tevékenység a vizsgált időszak egészében be volt jegyezve a szolgáltatói nyilvántartásba. A bejegyzésről szóló, 2014. június 16. napján jogerőre emelkedett SOC/05924/2014. számú határozat szerint a felperes a szolgáltatást az Opel Vivaro típusú gépjárművel látta el. 2015. január 16-tól azonban a felperes Ford Transit típusú gépjárművel biztosította szolgáltatást. Az új gépjármű adatainak szolgáltatói nyilvántartásba történő módosítása azonban csak 2015. november 13. napjától hatályos. A fenti tényállás alapján az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a felperes 2015. február – október közötti időszakban nem volt jogosult a falugondnoki szolgáltatás támogatására.
[3] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2017. április 5-én kelt KINCSTK/9116-2/2017. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint az állami támogatás jogszerű igénybe vételének feltétele nem kizárólag a feladat ellátásának megtörténte, hanem a mindenkori költségvetési törvény által megfogalmazott feltételek teljesítése, többek között a szolgáltatói nyilvántartásba történő bejegyzés, melyet a Kvtv. 2. számú melléklet Kiegészítő szabályok 5/d.) pontja is megerősít. Hivatkozott a szociális, gyermekjóléti és a gyermekvédelmi szolgáltatók, intézmények és hálózatok hatósági nyilvántartásáról és ellenőrzéséről szóló 369/2013. (X.24.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Korm.rend.) 5. számú mellékletére és a 27. § (1) és 8. § (2) bekezdésére is.

A felperes keresete és az alperes védekezése

[4] Az alperes határozatával szemben a felperes keresettel élt, amelyben kérte az alperesi határozat hatályon kívül helyezését. Hivatkozott arra, hogy a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szoctv.) 57. §-a alapján ellátta az ingyenes falugondnoki szolgáltatást. Álláspontja szerint a Kvtv. 2. számú melléklet Kiegészítő szabályok 5/d) pontja csak és kizárólag a szolgáltatói nyilvántartásba bejegyzéshez köti a támogatást. Ezt a szabályozási helyet a felperes álláspontja szerint kiterjesztően értelmezte alperes a Korm.rendelet 5. számú mellékletével. Jogszabálysértő továbbá, hogy a Korm.rendelet 8. § és 27. §-át, valamint a 2015. évi Kvtv. 2. számú melléklet III.3.e.) pont és III.4. pont Kiegészítő szabályait szintén kiterjesztően értelmezték. A felperes hivatkozott az  államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (a továbbiakban: Áht.) 53/A. §-ának, az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról szóló 368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Ávr.) 98. § (1)-(4) bekezdéseinek és 111-112. §-ainak megsértésére is. Hivatkozott továbbá arra, hogy 2018. január 1. napjától a jogalkotó módosította a Korm.rend.-et, melynek eredményeképpen gépjárműcsere esetében nem kell bejelenteni a gépjárművek adatait, mint szolgáltatói adatok módosítását.
[5] Az alperes ellenkérelmében a határozatban a kereset elutasítását kérte. 

Az elsőfokú ítélet

[6] Az ügyben eljárt Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította.
[7] A bíróság ítéletében rögzítette, hogy – a felperes által sem vitatottan – a felperes nem a szolgáltatási nyilvántartásba bejegyzett járművel látta el a tanyagondnoki szolgáltatást a perbeli időszakban. Az sem volt vitatott a felek között, hogy a felperes a feladatellátási kötelezettségét teljesítette. 2015. április – december hónapok között, amikor még a korábban használt gépjármű volt a nyilvántartásba bejegyezve. A Kvtv. 2. számú melléklet III. 3. e.) pontja értelmében a falugondnoki vagy tanyagondnoki szolgáltatásra az a település jogosult, amely a szolgáltatást a Szoctv. 60. §-a és a külön jogszabályban foglalt szakmai szabályoknak megfelelően tartja fenn. A Kvtv. 2. számú melléklet V. kiegészítő szabályok 5. pont h) pontja szerint a III. 3. és III. 4. pontokban szereplő támogatások teljes összege akkor jár, ha a szolgáltatás, intézmény a tárgyév egészében szerepel a szolgáltatói nyilvántartásban.
[8] A bíróság – hivatkozva a Kúria ítélkezési gyakorlatára (Kfv.IV.35.523/2012., Kfv.IV.35.394/2013., Kfv.IV.35.110/2015., Kfv.IV.35.567/2015/7.) – kiemelte, hogy a normatíva felhasználásához ahhoz kapcsolódó törvényi és egyéb jogszabályi előírások nem lehetnek diszpozitív jellegűek. A kogenciát az indokolja, hogy minden esetben átlátható módon követhető legyen a költségvetési forrás intézményi útja.
[9] A bíróság ítéletében megállapította, hogy nem a szakmai, hanem az adminisztratív szabályok be nem tartása okán állapított meg az alperes a felperes terhére visszafizetési kötelezettséget. A bíróság értelmezése szerint a Kvtv. 2. számú melléklet V. 5. pont d) alpontja alapján a támogatás jogszerűségének együttes, konjunktív feltételei vannak: a szakmai szabályoknak megfelelő működés – a feladatellátás megtörtént, amelyet az alperes sem vitatott –, illetőleg a felperes önkormányzat a szolgáltatói nyilvántartásba bejegyzésének ténye, amely többek közt a támogatás adminisztratív feltétele. A szolgáltatói nyilvántartásban szereplő adatok – így a falugondnoki szolgáltatást végző települési önkormányzatok által használt gépjármű adataiban bekövetkezett – változásaival kapcsolatos adminisztratív jellegű előírásokat a Korm. rendelet tartalmazza.
[10] A bíróság kiemelte, hogy a Korm. rendelet 6. § (1)-(3) bekezdései, 8. § (1)-(2) bekezdései, 27-28. §-ai, 5. sz. mellékelt 2.2.2. pontja alapján a szolgáltatáshoz használt gépjármű adatai a szolgáltatói nyilvántartás bejegyzésének releváns adatai. A bíróság ezzel kapcsolatban rámutatott arra, hogy a szolgáltatói nyilvántartásba való bejegyzés a Korm. rendelet 3. § (1) bekezdés szerint a megyei kormányhivatal hatáskörébe tartozik, amely hatóság a működést engedélyező szerv. A megyei kormányhivatal hatáskörébe tartozik tehát a Korm.rendelet 33. § (3) bekezdésével kapcsolatos eljárás, a Korm. rendelet 40. § á-ban meghatározott jogkövetkezmények alkalmazása.
[11] A bíróság szerint az alperes hivatkozása abban a tekintetben is helytálló, hogy az időközben bekövetkezett jogszabályváltozás nem érinti a támadott határozatot. A módosítás 2018. január 1-jén lép hatályba, nem mondja ki, hogy e módosítást a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell, illetőleg a per tárgyát képező határozat tekintetében alkalmazandó lenne, így e jogszabályváltozást az alperesi határozat jogszerűségének, illetőleg jogellenességének vizsgálata során nem értékelhette a bíróság.
[12] A bíróság rámutatott arra, hogy a felperes az Áht. 60/A. § (1) bekezdés d) pontjában írtak szerint köteles visszafizetni a jogosulatlanul felvett támogatást és a jogosulatlan igénybevétel okán ügyleti és késedelmi kamat fizetésére köteles az Áht. 60/A. § (2) bekezdés értelmében. az irányadó anyagi és eljárási jogszabályoknak megfelelően járt el az alperes, helytállóan értelmezte a Kvtv. 2. sz. melléklet Kiegészítő szabályok 5/d. pontjában írt jogszabályi feltételt.
[13] Az Ávr. 98. § (1)-(4) bekezdésével összefüggésben a bíróság hivatkozott arra, hogy e rendelkezések az ügyleti kamatszámítás, illetőleg kamatfizetési és visszafizetési kötelezettséggel kapcsolatosak, a felperes keresete e körben azonban ténybeli indokolást nem tartalmaz, így önmagában a jogszabályhely megjelölése nem jelenti a kereset irányának meghatározását. A bíróság így e rendelkezést érdemben nem vizsgálta.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[14] Az ügyben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a keresetnek megfelelően az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő megváltoztatását „akként, hogy a felperes terhére rótt visszafizetési kötelezettségét 0.- forintra, változtassa”.
[15] A felperes álláspontja szerint a feladat ellátási kötelezettségét a felperes teljesítette, melyhez kapcsolódóan az adminisztratív bejelentéseket is megtette, így jogosan vette igénybe a szolgáltatáshoz kapcsolódó költségvetési támogatásokat.
[16] A felperes szerint a felek között nem volt vitatott, hogy a felperes ellátta a falugondnoki szolgáltatást a teljes 2015. évben. Nem volt vitatott az sem a felek között, hogy a (...) rendszámú gépjárművet beszámították az (...) rendszámú gépjármű vásárlásakor a felperes javára; tehát, mintegy jogutódként lépett az új gépjármű a falugondnoki szolgálat teljesítésébe.
[17] A felperes szerint az alperesnek azonban észlelnie kellett volna a határozatának meghozatala során, hogy a Kormányrendelet 8. § (2) bekezdése szerint, az engedélyt kiadó hatóság a változást nem visszamenőleges hatállyal módosította, hanem a bejelentéshez kötötte és hatályosította. Ez olyan ok, mely a felperes érdekkörén kívüli ok, melyre neki ráhatása nem volt. A felperes tehát mind a szakmai, mind az adminisztratív kötelezettségének eleget tett. Az, hogy a változásbejegyzés nem a megfelelő dátummal történt, az a felperesnek nem felróható, így visszafizetési kötelezettség sem állapítható meg a felperes terhére. Az elsőfokú bíróság tehát tévesen értelmezte, hogy adminisztratív kötelezettségének ne tett volna eleget a jogszabályi előírások alapján.
[18] Az ügyben az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nyújtott be, melyben kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását. Az alperes kiemelte, hogy a Kvtv. 2. számú melléklet Kiegészítő szabályok 5.d) pont alapján a támogatás igénybevételének feltétele a szolgáltatói nyilvántartásba történő bejegyzés. A bejegyzés kérelmezéséhez a fenntartónak ki kell töltenie a Korm. rendelet 5. számú melléklete szerinti kérelmet, amely a kötelezően csatolandó dokumentumok között tartalmazza a szolgáltatáshoz használt gépjármű forgalmi engedélyét, továbbá a gépjárműre vonatkozó felelősségbiztosítási és casco biztosítási szerződésekről szóló igazolást.
[19] Az alperes kiemelte, hogy a Korm. rendelet 8. § (2) bekezdését és 27. §-t is figyelembe véve a falugondnoki szolgáltatáshoz használt gépjármű forgalmi engedélyének bemutatása a bejegyzéshez elengedhetetlen, így az abban foglalt adatok (mint a gépjármű forgalmi rendszáma), a szolgáltatás működésének jogszerűsége – és így a támogatás igénybevételének jogszerűsége – szempontjából is jelentőséggel bírnak. A Korm. rendelet egyértelmű kötelezést tartalmaz a szolgáltatás fenntartója számára, nem csak a szolgáltatás bejegyzésére vonatkozásában, hanem a bejegyzett adatok megváltozásának esetén az adatmódosítás kezdeményezésére is. A Kvtv. 2. sz. melléklet Kiegészítő szabályai nem hagynak kétséget afelől, hogy a támogatások igénybevétele és a nyilvántartásba történő bejegyzés között szoros összefüggés áll fenn, törekedni kell tehát arra, hogy a bejegyzett adatok folyamatosan a valóságnak megfelelőek legyenek.

A Kúria döntése és jogi indokai

[20] A Kúria a rendelkező részben foglalt döntését a felülvizsgálati kérelemben foglaltak vonatkozásában a következőkkel indokolja:
[21] A Kúria rögzíti, hogy a hasonló tényállás mellett hozott 2019. január 22-én hozott Kfv.IV.35.496/2018/12. számú ítéletében kifejtett jogi álláspontjától jelen ügyben nem kíván eltérni, így annak lényegét – a felülvizsgálati kérelemmel összefüggésben – az alábbiak szerint ismerteti.
[22] A Kúria szerint az alperes vizsgálhatta a falugondnoki szolgáltatás azon adminisztratív – konkrétan a Korm. rendelet 1. melléklet 3.1.1. pontjában foglalt – feltételét, mely szerint a szolgáltatáshoz használt gépjármű gyártmányának, típusának és rendszámának szerepelni kell a szolgáltatói nyilvántartásban.
[23] A falugondnoki és tanyagondnoki szolgáltatás vonatkozásában a kincstár ellenőrzési hatáskörét az Áht. 57. § (2) bekezdése és 59. § (1) bekezdése teremti meg. Az alperes hatósági ellenőrzési jogköre kiterjed az önkormányzatok éves költségvetési beszámolója alapján az állami támogatások elszámolására, felhasználására és a beszámoló alapjául szolgáló dokumentumok ellenőrzésére is. A kincstár ellenőrzési hatásköre ezen túlmenően nem csak a szakmai szabályok megsértésére terjed ki, hanem a nyilvántartás vezetésére vonatkozó szabályok megtartásának ellenőrzésére is kifejezetten az Áht. 60/A. § (1) bekezdése értelmében.
Az Áht. 60/A. § (1) bekezdés a) pontja az adatszolgáltatási tevékenységre vonatkozik (amelybe nyilvánvalóan beletartozik a Korm. rend. 1. mellékletben szereplő szolgáltatói nyilvántartás adatai), míg a b), c) és d) pontjai vonatkozhatnak a szakmai szabályok megszegésére, azaz az Áht. rendszerében a kincstár ellenőrzési jogosítványa mind az adminisztratív, mind pedig a szakmai szabályok betartásának ellenőrzésére kiterjed. Ezt erősíti a Kvtv. 2. melléklet III. 3. e) pontja, amely szerint „[a] támogatásra az a települési önkormányzat jogosult, amely a falugondnoki vagy a tanyagondnoki szolgáltatást a Szoctv. 60. §-a és a külön jogszabályban foglalt szakmai szabályoknak megfelelően tartja fenn.” (A Szoctv. 60. §-a a falugondnoki és tanyagondnoki szolgáltatás célját, feltételeit határozza meg.)
[24] A Kúria megítélése szerint az Áht. és a Kvtv. fenti rendelkezéseiből az következik, hogy nem különíthető el a nyilvántartás vezetésére vonatkozó (adminisztratív) szabályok megsértése a szakmai szabályok megsértésétől.
[25] A szolgáltatói nyilvántartás körébe tartozó adatok vonatkozásában az alperesi határozat meghozatalakor hatályos Korm. rendelet 1. számú melléklete a következőképpen rendelkezett:
„3.1.1. falugondnoki szolgáltatás: a szolgáltatáshoz használt gépjármű gyártmánya, típusa és rendszáma,
3.1.2. tanyagondnoki szolgáltatás: a szolgáltatáshoz használt gépjármű gyártmánya, típusa és rendszáma.”
[26] Megállapítható tehát, hogy jogszabály írja (írta) elő azt, hogy a nyilvántartás adatai közé tartozik a szolgáltatáshoz használt gépjármű gyártmánya, típusa és rendszáma, a Korm. rendelet 27. § (1) bekezdése pedig akképpen szól, hogy „[a] fenntartó köteles kérelmezni az adatmódosítást, ha a szolgáltatói nyilvántartásba bejegyzett adatok megváltoznak.” A fentiekből következően releváns az adatok nyilvántartásba történő, a valóságnak megfelelő bejegyzése. A jogszerű működésnek ez feltétele. A bíróság tehát helytállóan állapította meg, hogy a támogatás felhasználása jogszerűnek minősítéséhez a felperesnek az adminisztratív tartalmú feltételnek is eleget kell tennie.
[27] A Kúria ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy az adatváltozás-bejelentési kötelezettség teljesítése szempontjából irreleváns, hogy a szolgáltatás teljesítésének eszközéül szolgáló korábbi gépjárművet beszámították a bejelentési kötelezettség tárgyát képező (későbbi) gépjármű értékébe. Továbbá, az adatbejelentési kötelezettség a Korm. rendelet 27. § (1) bekezdése szerint kizárólag a felperest terheli jelen esetben.
[28] A Kúria megítélése szerint ugyanakkor az alperes által alkalmazott visszafizetési kötelezettség aránytalan, ezért sérti az Áht. 60/A. § (1) bekezdését. A Kvtv. 2. melléklet 3. e) pontja értelmében a falugondnoki vagy tanyagondnoki szolgáltatás fajlagos összege 2.500.000 forint/szolgálat. Jelen ügyben az alperes határozatában a felperesi önkormányzat terhére 1.875.000 Ft támogatás és kamatai visszafizetési kötelezettségéről rendelkezett. Az alperes gyakorlatilag a felperest a Kvtv. 2. melléklet 3. e) pontjában meghatározott összeget tizenkét hónapra arányosan elosztva a perrel érintett kilenc hónap (2015. február –október közötti időszak) tekintetében a teljes igénybe vett támogatás visszafizetésére kötelezte.
[29] Az Áht. 60/A. § (1) bekezdése szerint jogosulatlan igénybevétel esetén lehetőség van a támogatás teljes, de lehetőség van a támogatás részleges visszavonására is: a visszafizetési kötelezettség a jogosulatlan igénybevétellel érintett részre terjedhet ki. A Kúria megítélése szerint e körben értékelhető, hogy a felperes a szolgáltatást valójában nyújtotta, a nem megfelelő bejelentésen túl a további jogszabályi feltételeknek – legyen az a Szoctv.-ben, Kvtv.-ben, vagy a Korm. rendeletben foglalt szabály – eleget tett. A támogatás teljes visszavonása akkor lett volna arányos szankció, ha szolgáltatást a felperes nem nyújtja, vagy pl. a gépjárművet nem pótolja, vagy olyan gépjárművet vett volna igénybe, amely alkalmatlan a falugondnoki feladatok ellátására stb. Ilyen körülményt a hatóság nem tárt fel. Kiemelendő továbbá, hogy a szolgáltatói nyilvántartásban folyamatosan szerepelt bejelentett és alkalmas gépjármű, továbbá értékelésre szorul az is, hogy az újabb gépjárművet a felperes – ugyan késve – de mégis bejelentette.
[30] Mindezeket figyelembe véve a Kúria azt állapította meg, hogy sérti az Áht. 60/A. § (1) bekezdését az a hatósági határozat, amely nem a tényálláshoz igazodó arányos visszafizetési kötelezettséget ír elő.
[31] A Kúria szerint tehát az elsőfokú bíróság ítélete az Áht. 60/A. § (1) bekezdésébe ütközik, mivel az alperes e szakasszal ellentétes döntése jogellenességét nem állapította meg.
[32] A Kúria Kfv.IV.35.496/2018/12. számú ítéletének megállapítása szerint az arányosítás kötelezettsége nemcsak az Áht. 60/A. § (1) bekezdéséből, hanem az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésébe foglalt tisztességes ügyintézéshez való jogból is következik az alábbiak szerint:
Az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdése értelmében az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek, a 28. cikk pedig a bíróságok számára előírja, hogy a jogalkalmazás során a jogszabályokat az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezni. A Kúria megítélése szerint ezek az alaptörvényi kötelezések a közigazgatási perben eljáró bírót – figyelembe véve a közigazgatási per azon sajátosságát is, hogy a bíróság az objektív jogrend védelme érdekében is eljár – arra kötelezik, hogy a nyilvánvaló alaptörvényi összefüggéseket vegye figyelembe akkor is, ha alaptörvényi hivatkozást a beadványok nem tartalmaznak. A jogrendszer Alaptörvénnyel összhangban való fenntartása a jogalkalmazói jogszabály-értelmezés révén a bíróságok feladata, ez pedig feltételezi, hogy a jogalkalmazás során az Alaptörvényben foglalt jogok és alkotmányos értékek érvényesülnek. Ahogy a tagállami közigazgatási bíróságok az Európai Unió jogát kötelesek figyelembe venni ítélkezésük során, függetlenül attól, hogy arra a felek hivatkoztak-e (lásd pl. EuB C‑240/98–C‑244/98. sz. Océano Grupo Editorial és Salvat Editores egyesített ügyekben hozott ítélet, C‑473/00. sz. Cofidis ügyben hozott ítélet), úgy – a Kúria megítélése szerint – a nemzeti jogot egységbe fogó alaptörvényi összefüggések sem maradhatnak háttérben.
[33] A fentiekre tekintettel jelen ügyben a Kúria úgy ítélte meg, hogy az alperes eljárása – az ügy tárgyát képező arányosítás hiánya – nincs összhangban az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdéséből eredő tisztességes ügyintézéshez való joggal. Tisztességes eljárás mellett, önmagában a késedelmes adatközlés – azon túl, hogy a támogatás célja megvalósult, és a felperes valamennyi más jogszabályi feltételnek eleget tett – nyilvánvaló, hogy nem járhat a támogatás egészének visszavonásával.
[34] A tisztességes ügyintézéshez és a tisztességes eljáráshoz való jog, az Alaptörvényben foglalt eljárási alapjogok. Jelen ügyben ezen alapjog sérelmet a felperesi önkormányzat szenvedte el. Az alapjogsérelem megállapításához elengedhetetlen az önkormányzat alapjogi jogképességének vizsgálata az adott tényállás alapján. A Kúria a Knk.IV.37.944/2018/2. számú határozatában kifejtette, hogy az Alaptörvény I. cikk (4) bekezdése szerint „[a] törvény alapján létrehozott jogalanyok számára is biztosítottak azok az alapvető jogok, valamint őket is terhelik azok a kötelezettségek, amelyek természetüknél fogva nem csak az emberre vonatkoznak.” Az Alaptörvény tehát kiterjeszti az alapjogok alanyainak körét a törvény által létrehozott jogalanyok, jellemzően a jogi személyek körére. A magyar jogrendszer nem különböztet meg közjogi jogi személy és magánjogi jogi személyek között, tehát alapjogi jogképessége elvileg a törvény alapján létrehozott valamennyi jogalanynak van. Az alapjogi jogképességtől meg kell különböztetni az alapjog gyakorlásához való jogot. Ezt maga az Alaptörvény is korlátok közé állítja, amikor megfogalmazza, hogy csak azokat a jogokat gyakorolhatják, amelyek természetüknél fogva nem csak az emberre vonatkoznak.
[35] A Kúria jelen ügyben is fenntartja a Knk.IV.37.944/2018/2. számú határozatában kifejtett azon álláspontját, hogy „[a]z állam esetében azonban nem az a kérdés, hogy az alapjog gyakorlásához való jog alapján mely jogok illetik meg, s melyek nem, hanem az, hogy rendelkezik-e alapjogi jogképességgel. Hagyományos alkotmányjogi alapelv, hogy az alapjogok az állammal, az állam hatalmával szemben fogalmazódtak meg, az állami hatalom korlátait jelentik, ezért alapvetően az állammal szemben érvényesítendőek. Ebből következően az államnak nincsenek alapjogai, alapjogok nem illetik meg az állam közhatalmat gyakorló szerveit sem. Mindez következik az Alaptörvényből is, mivel a „Szabadság és felelősség” fejezeti cím alatt foglalkozik az alapjogokkal, és ezt követi külön fejezeti cím alatt „Az állam”-ról szóló rész, szerkezetileg is demonstrálva, hogy az alapjogok az állami cselekvés korlátaiként jelennek meg. Alapjog hiányában pedig fogalmilag elképzelhetetlen az alapjogsérelem.”
[36] Jelen ügy tényállása szerint az eljárási jog sérelmét – az Áht. 60/A. § (1) bekezdésének nem megfelelő alkalmazását – a felperesi önkormányzat szenvedte el. A felperes ebben a jogviszonyban, mint szolgáltatásszervező vett részt: állami finanszírozás mellett biztosította a falugondnoki (tanyagondnoki) szolgáltatást. E feladat önkormányzati ellátása során nem a közhatalmi jellege dominál, hiszen a köz érdekében szolgáltatást – állami támogatás fejében – alapítványok, egyházak és más magánjogi szerveződések is nyújtanak. Jelen ügyben tehát az önkormányzat nem a közhatalmi jogosítványai védelmében lépett fel, hanem épp ellenkezőleg. Figyelembe kell ugyanis venni, hogy az ügyben a helyi önkormányzat felperesi pozícióban van a Magyar Államkincstárral szemben, azaz közhatalmi jogosítványokat az alperes gyakorol (kötelezi a támogatás visszafizetésére). Az alperesi eljárásban a felperes ügyfél volt, ez az eljárási pozíció – az ügy fentebb bemutatott sajátosságaival együtt – igazolja a jogérvényesítés alapjogra kiterjedő jellegét. A Kúria álláspontja tehát, hogy ebben az összefüggésben felhívható a tisztességes ügyintézéshez való jog a helyi önkormányzat oldalán, s annak sérelme is megállapítható a fentiek szerint.
[37] A fentiek alapján a Kúria a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban régi Pp.) 275. § (4) bekezdése, valamint a régi Pp. 339. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, továbbá az alperes határozatát – az elsőfokú határozatra is kiterjedően – hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
[38] A Kúria – a fenti indokok alapján – az új eljárásra a következő iránymutatást adja: az elsőfokú hatóság a tényállás alapján köteles mérlegelni a visszafizetési kötelezettség előírását és amennyiben úgy dönt, hogy a feltárt jogszabálysértés miatt a felperest visszafizetési kötelezettség terheli, azt arányosan kell meghatároznia. A hatóság azonban nem kötelezheti a felperest az irányadó támogatás egészének visszafizetésére. A mérlegelésbe be kell vonni azt is, hogy a támogatás Szoctv. 60. §-ában foglalt célja megvalósult, a felperes a további szakmai és egyéb feltételeket is megtartotta. Amennyiben a hatóság úgy dönt, hogy visszafizetési kötelezettséget nem ír elő, lehetősége van jelezni a jogszabálysértést a működést engedélyező szerv felé, aki a Szoctv. 92/K. § (4c) bekezdés a) pontja szerint szociális igazgatási bírságot szabhat ki a törvényben meghatározott keretek között. Azonban a Szoctv. 92/M. § (4) bekezdése ebben az esetben is arányosítást ír elő, nevezetesen: „[a] bírság összegét az eset összes körülményeire, így különösen a jogsértés súlyára, a jogsértéssel okozott érdeksérelem nagyságára, a jogsértő állapot időtartamára, a jogsértő magatartás ismételt tanúsítására és – fenntartóra kiszabott bírság esetén – a bírság megfizetésének az ellátás színvonalára gyakorolt hatására tekintettel kell meghatározni.”
(Kúria Kfv.IV.35.416/2018.)