1499/2006. számú büntető elvi határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

1499

A közvádas ügy nyomozásával együtt folyó magánvádas eljárásban az ügyésznek közölnie kell a sértettel, hogy - az egyébként magánvádra üldözendő cselekmény miatt - a vád képviseletét (a vádemelés jogát) át kívánja venni. Ezt megelőzően ugyanis a feljelentő visszavonhatja a feljelentését, ami az ügyész vádemelési jogát kizárja [Be. 496. §, 504. § (1) bek. b) pont].

A városi bíróság a 2005. november 17. napján kihirdetett ítéletével - az ügyészség által az I. és a II. rendű terhelttel szemben garázdaság bűntette és könnyű testi sértés vétsége, a III. r. terhelttel szemben pedig garázdaság bűntette és 2 rb. könnyű testi sértés vétsége miatt emelt vád alapján eljárva - az I., a II. és a III. rendű terheltet bűnösnek mondta ki garázdaság bűntettében.


Ezért az I. r. terheltet 280 napi tétel, napi tételenként 160 forint, összesen 44 800 forint összegű; a II. és III. r. terheltet - fejenként - 260 napi tétel, napi tételenként 200 forint, összesen 52 000 forint összegű pénzbüntetésre ítélte. Egyben az I., a II. és a III. r. terheltet az ellenük könnyű testi sértés vétsége miatt emelt vád alól felmentette.


Mindhárom terhelt tekintetében kétirányú fellebbezések alapján eljárva a megyei bíróság a 2006. március 8. napján meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy az I. és a II. r. terhelttel szemben az 1 rb. könnyű testi sértés vétsége, a III. r. terhelttel szemben a 2 rb. könnyű testi sértés vétsége miatt indult büntetőeljárást megszüntette.


Az elsőfokú ítélettel megállapított - és a másodfokú bíróság által is irányadónak tekintett - tényállás lényege a következő.


2005. május 8. napján délután a helybeli benzinkútnál a III. r. terhelt gépkocsijával megállt tankolni. Eközben a benzinkúthoz érkezett az I. és II. r. terhelt az I. r. terhelt által vezetett gépkocsival, mellyel a III. r. terhelt gépkocsija mellé álltak.


A még gépkocsiban ülő I. r. terhelt - egy korábbi ügy miatt - kérdőre vonta a III. r. terheltet. Erre a III. r. terhelt az I. és II. r. terhelt gépkocsijához lépett, majd közte és az I. r. terhelt között szóváltás alakult ki. A vita során az I. rendű terhelt megpróbált kiszállni a gépkocsijából, amit a III. r. terhelt úgy akadályozott meg, hogy a gépkocsi jobb első ajtaját az I. rendű terhelt felé nyomta, így az I. r. terhelt feje az ajtó és a gépkocsi közé szorult.


Ezt látva a II. r. terhelt kiszállt a gépkocsiból és azt megkerülve a III. r. terheltre támadt. A II. és a III. r. terhelt összeverekedett, kölcsönösen ütöttek egymás felé. Időközben az I. r. terhelt is kiszállt a gépkocsiból és szintén rátámadt a III. r. terheltre. Így mindhárom terhelt összeverekedett. A kölcsönös ütlegelés közben a III. r. terhelt földre esett, ahol őt az I. és a II. r. terhelt továbbra is ütlegelte és rugdosta.


A verekedésnek a benzinkút kezelője vetett végett, aki az I. r. terheltet elhúzta a földön fekvő III. r. terhelttől és felszólította őket, hogy ne itt verekedjenek.


Ezt követően a III. r. terhelt a gépkocsijából elővett egy nagyobb méretű fa szerszámot, amitől az I. és a II. r. terhelt megijedt és elfutott. Ezután a benzinkút kezelőjének telefonjáról értesítették a rendőrséget.


A kölcsönös bántalmazás következtében

- az I. r. terhelt a jobb halántéktáj ütődésével, a bal térdtáj hámhorzsolásával, a jobb vállízület ütődésével,

- a II. r. terhelt a szegycsont ütődésével és bőrpírjával,

- a III. r. terhelt pedig a homloktáj és a bal kéz I. ujjának horzsolásos sebzésével

járó, 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett.


Az elsőfokú bíróság a jogi értékelés során - a garázdaság kapcsán - kifejtette, hogy mindhárom terhelt agresszívan lépett fel, magatartásuk eredménye kölcsönös dulakodás, verekedés volt, ezért egyik terhelt javára sem állapítható meg jogos védelmi helyzet. A terheltek erőszakos, kihívóan közösségellenes magatartása pedig objektíve alkalmas volt arra, hogy másokban megbotránkoztatást, vagy riadalmat keltsen.


Az elsőfokú bíróság - a könnyű testi sértés vétségének vádja kapcsán - utalt arra, hogy a terheltek a nyomozás során a sérelmükre elkövetett cselekmény miatt tett feljelentéseiket visszavonták, és úgy nyilatkoztak, hogy nem kívánják a másik felelősségre vonását.


Ehhez képest az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az ügyésznek - bár a Be. 496. §-ának értelmében az eljárás bármely szakaszában átveheti a magánvádlótól a vád képviseletét - arra nincs jogi lehetősége, hogy a magánvádló korábbi nyilatkozata, akarata ellenére kizárólag magánvádra üldözendő bűncselekmény esetén vádat emeljen.


Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a Be. 331. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján a Btk. 22. §-ának h) pontjában foglaltakra figyelemmel mindhárom terheltet a könnyű testi sértés vétsége miatt emelt vád alól felmentette.


A másodfokú bíróság - az ügyészi fellebbezéssel szemben - kifejtette, hogy a nyomozás során a könnyű testi sértés vétsége vonatkozásában a terheltek voltak az ügy urai, jogukban állt a vádemelés előtt a feljelentésüket visszavonni, mert ez "tisztán" magánvádra indult eljárásban is - mielőtt az ügyész a vádképviseletet átveszi - megtehető.


Ehhez képest - a BH 1991/2. számú jogesetre, valamint a 12/2003. (ÜK 7.) LÜ utasítás 28. §-ának (3) bekezdésére is hivatkozó - másodfokú bíróság szerint azt követően, hogy a terheltek a feljelentésüket visszavonták, az ügyész jogalap nélkül vette át a vádképviseletet.


Ugyanakkor - a másodfokú bíróság szerint - a könnyű testi sértés bűncselekménye vonatkozásában nem felmentésnek, hanem a Be. 267. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján eljárás megszüntetésnek van helye.


A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a megyei főügyészség a Be. 405. §-a (1) bekezdésének a) pontját megjelölve - törvényi határidőben - mindhárom terhelt terhére szóló felülvizsgálati indítványt terjesztett elő hatályon kívül helyezés érdekében.


A felülvizsgálati indítvány szerint - a könnyű testi sértés vétsége kapcsán - eljárt bíróság jogi álláspontja téves. Az indítvány utal arra, hogy 2005. május 8. napján a III. r. terhelt az I. és a II. r. terhelt ellen, az I. és a II. r. terhelt pedig a III. r. terhelt ellen - a feljelentéseikben - könnyű testi sértés vétsége miatt joghatályos magánindítványt terjesztettek elő.


A kölcsönös feljelentések alapján garázdaság bűntette és könnyű testi sértés vétsége miatt indult eljárás, melyben a nyomozást 2005. május 9. napján rendelték el, és közvádas eljárásban folytatták. Az ügyész 2005. július 4. napján a nyomozás határidejét meghosszabbította, majd azáltal, hogy mindhárom terhelt ellen, mindkét bűncselekmény miatt vádat emelt, a vád képviseletét átvette.


Az indítvány szerint téves az eljárt bíróság álláspontja, miszerint a terheltek a könnyű testi sértés vonatkozásában feljelentéseiket visszavonták, ugyanis nyilatkozatuk nem erre, hanem a magánindítványuk visszavonására vonatkozott. A Btk. 31. §-ának (6) bekezdése alapján viszont a magánindítvány nem vonható vissza.


Az indítvány szerint a Be. 496. §-a csak a kizárólag magánvádas eljárásra vonatkozik. Ezzel szemben jelen ügyben az ügyészség közvádra üldözendő bűncselekmény mellett magánvádra üldözendő bűncselekmény miatt is vádat emelt és az eljárás közvádas volt.


A Legfőbb Ügyészség az írásbeli nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt fenntartva a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és új eljárásra utasítását indítványozta.


A Legfőbb Ügyészség szerint az eljárt bíróság tévesen hivatkozott arra, hogy a terheltek a vádemelés, azaz a vádképviselet átvétele előtt feljelentésüket visszavonták, s ezáltal büntethetőséget kizáró, egyben eljárást megszüntető ok áll fenn.


A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint - az egyben magánindítványnak is minősülő - feljelentés egyrészt az elkövető megbüntetését kívánó büntetőjogi igény, másrészt a büntetőeljárás megindításának feltétele, ezért annak előterjesztése azonos a vádemeléssel. Ehhez képest a magánindítvány előterjesztésének ideje az a legkorábbi időpont, amikortól az ügyész a magánvád képviseletét átveheti, miután erre a Be. 496. §-a értelmében az eljárás bármely szakaszában joga van.


A Legfőbb Ügyészség szerint a magánvád képviseletének ügyész általi átvétele maga után vonja a Be.-nek a közvádra üldözendő bűncselekményekben való nyomozásra, vádemelésre és vádképviseletre vonatkozó szabályainak alkalmazását is.


Ezért közvádra és magánvádra üldözendő ügyek találkozásakor, ha utóbbi vonatkozásában joghatályos magánindítványt terjesztettek elő és az ügyész akár hallgatólagosan, akár kifejezetten a vád képviseletét átvette, akkor a büntetőeljárás egységesen, a közvádra üldözendő bűncselekmény miatt folytatott eljárás szerint történik.


A Legfőbb Ügyész szerint a magánvád képviseletének hallgatólagos átvételét jelenti, ha - amint az jelen ügyben történt - az ügyész a nyomozás során nem rendelkezik a közvádra üldözendő és magánvádra üldözendő ügyek elkülönítéséről. Tehát hallgatólagos döntésével az ügyész a magánvádra üldözendő bűncselekmény miatt a vád képviseletét átvette, egységesen folytatták le a nyomozást és egységesen történt a vádemelés. Következésképpen az eljárt bíróságok által feljelentés visszavonásaként értékelt terhelti nyilatkozatok nem az általuk előterjesztett magánvád képviseletének ügyész általi átvétele előtt, hanem azt követően keletkeztek.


Miután pedig a Btk. 31. §-ának (6) bekezdése értelmében kizárt a könnyű testi sértés vétsége miatt bejelentett magánindítvány visszavonása, ezért a felelősségre vonást kölcsönösen nem kívánó terhelti nyilatkozatok - ügyészi vádelejtés nélkül - nem eredményezhették volna az eljárás magánindítvány hiányára hivatkozással történő megszüntetését.


A Legfelsőbb Bíróság - a felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezések Be. 603. §-ának (6) bekezdésére figyelemmel történő alkalmazásával - az ügyben a Be. 422. §-ának (3) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott; melyen az ügyész a felülvizsgálati indítványt fenntartva, írásbeli nyilatkozatával egyező tartalommal szólalt fel, a terheltek védői pedig a megtámadott határozat hatályban tartását indítványozták.


Az indítványban foglaltak alapján felülvizsgálatra nincs törvényi lehetőség.


Felülvizsgálati eljárásban a Be. 420. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogerős ügydöntő határozatban rögzített tényállás az irányadó. Következésképpen annak eldöntése, hogy a terheltek felmentésére, vagy a velük szemben indult eljárás megszüntetésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került-e sor, csak az ügydöntő határozatban megállapított tényállás alapján lehetséges.


Ezzel szemben a - Be. 405. §-a (1) bekezdésének a) pontjára alapított - felülvizsgálati indítvány valójában olyan körülmények alapulvételével kifogásolta a megtámadott határozatot, melyek az irányadó tényállásban nem szerepelnek.


Az irányadó tényállás azt tartalmazza, hogy miután a benzinkút kezelője végett vetett a verekedésnek, az ő telefonjáról értesítették a rendőrséget. Ebből azonban nem következik egyszersmind a magánindítványt tartalmazó feljelentés megtétele is. A feljelentések szembesítés alkalmával történő kölcsönös visszavonását pedig a tényállás végképp nem tartalmazza.


Ehhez képest tehát - az irányadó tényállást alapul véve - a másodfokú bíróság nem követett el törvénysértést, amikor a Btk. 22. §-ának h) pontja szerinti büntethetőséget kizáró okból a Be. 267. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján a terheltekkel szemben - könnyű testi sértés vétsége miatt - indult eljárást megszüntette, csupán indokolása téves.


Ennek kapcsán - és a felülvizsgálati indítványban, illetve a Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatában foglaltakra is tekintettel - a Legfelsőbb Bíróság a következőkre mutat rá.


A Btk. 170. §-ának (7) bekezdése alapján a könnyű testi sértés elkövetője csak magánindítványra büntethető, s a vádat a Be. 52. §-ának (1) bekezdéséből kitűnően, mint magánvádló a sértett képviseli. A Be. 173. §-ának (1) bekezdése szerint a magánindítványra üldözendő bűncselekmény miatt csupán a jogosult feljelentése alapján indítható büntetőeljárás. E feljelentésnek tartalmaznia kell a büntetőjogi felelősségre vonás iránti kívánatot is [így rendelkezik egyébként a Be. 497. §-ának (1) bekezdése is].


A Be. 504. §-a (1) bekezdésének b) pontja lehetőséget ad a személyes meghallgatáson (de nyilvánvalóan ezt megelőzően is) a feljelentés visszavonására, amely esetben a bíróság az eljárást megszünteti. Ha személyes meghallgatáson a békítés eredménytelen, a feljelentés - magánindítvánnyá válva - már nem vonható vissza, ezt követően már csupán vádelejtésre van mód.


A Be. 496. §-a valóban akként rendelkezik, hogy az ügyész a vád képviseletét a magánvádlótól az eljárás bármely szakaszában átveheti, s ettől kezdve a magánvádlót a sértett jogai illetik meg. Ennek értelmében azonban a közvádas ügy nyomozásával együtt folyó magánvádas eljárás e jellegét mindaddig nem veszti el, amíg az ügyész át nem veszi a vád képviseletét (nyomozás szakaszban a vád emelésének jogát).


Ez pedig hallgatólagosan nem történhet, az ügyésznek az ügy (vádképviseletének) átvételét közölnie kell a sértettel, minthogy ez az aktus fosztja meg a feljelentőt a feljelentés visszavonásának lehetőségétől. A feljelentő ezt megelőzően ugyanis a feljelentését visszavonhatja (ami az ügyész vádemelési jogát kizárja), ezt követően viszont már nem.


A Legfelsőbb Bíróság a Be. 420. §-ának (5) bekezdése szerint eljárva a megtámadott határozat kapcsán olyan indokot sem észlelt, amely a Be. 405. §-a (1) bekezdésének c) pontjában kimerítően meghatározott felülvizsgálati okot képez.


Ekként a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt, mint törvényben kizártat a Be. 417. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította, s a bűnügyi költség viseléséről a Be. 428. §-a alapján rendelkezett.


A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 3. §-ának (4) bekezdése kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 410. §-ának (3) bekezdésén alapul, azzal, hogy az abban szereplő feltételek esetén a bíróság - a Be. 417. §-ának (2) bekezdése értelmében - az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti.


(Legf. Bír. Bfv. III. 527/2006.)