12/2018. számú büntető elvi határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Ha az ítélet kihirdetés előtt írásba foglalt rendelkező része szerinti büntetés és a szóban kihirdetett ítélet szerinti büntetés tartama eltér egymástól, a kihirdetett ítélet szerinti tartam az irányadó akkor is, ha az ítélet kihirdetés előtt írásba foglalt rendelkező része, illetve az írásba foglalt ítélet rendelkező része és indokolása azonos.
Így a büntetés szóban kihirdetett tartama lesz irányadó akkor is, ha annak kihirdetésére tévesen, az eljáró tanács szándékától eltérően került sor [Be. 257. § (4) bek., 262. § (2)-(3) bek., 373. § (1) bek. III. b) pont].

[1] Az I. r. terheltet a törvényszék a 2012. szeptember 25. napján kihirdetett ítéletében bűnösnek mondta ki
– 3 rendbeli rablás bűntettében [1978. évi IV. tv. 321. § (1) bek., (4) bek. c) pont],
– rablás bűntette kísérletében [1978. évi IV. tv. 321. § (1) bek., (4) bek. c) pont],
– 2 rendbeli rablás bűntettében [1978. évi IV. tv. 321. § (1) bek., (3) bek. c) pont],
– rablás bűntette kísérletében [1978. évi IV. tv. 321. § (1) bek., (3) bek. c) pont],
– rablás bűntettében [1978. évi IV. tv. 321. § (1) bek., (3) bek.) pont],
– rablás bűntettében [1978. évi IV. tv. 321. § (1) bek.],
– 10 rendbeli személyi szabadság megsértésének bűntettében [1978. évi IV. tv. 175. § (1) bek.],
– testi sértés bűntettében [1978. évi IV. tv. 170. § (1) és (2) bek.],
– 2 rendbeli lopás bűntettében [1978. évi IV. törvény 316. § (1) bek., (2) bek. c) és d) pont, (6) bek. b) pont],
– 12 rendbeli lopás bűntettében, melyből 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett [1978. évi IV. tv. 316. § (1) bek., (2) bek. c) és d) pont, (5) bek. b) pont],
– 6 rendbeli lopás bűntettében, melyből 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett [1978. évi IV. tv. 316. § (1) bek., (2) bek. c) és d) pont, (4) bek. b) pont],
– 6 rendbeli lopás vétségében [1978. évi IV. tv. 316. § (1) bek., (2) bek. c) és d) pont],
– 14 rendbeli lopás vétsége kísérletében [1978. évi IV. tv. 316. § (1) bek., (2) bek. c) és d) pont],
– lopás bűntettében [1978. évi IV. tv. 316. § (1) bek., (4) bek. a) pont] és
– 3 rendbeli készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel való visszaélés vétségében [1978. évi IV. tv. 313/C. § (7) bek. a) pont].

[2] Ezért a törvényszék az I. r. terheltet halmazati büntetésül – az ítélet írásban rögzített rendelkező része és indokolása szerint – tizenkét év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és tíz év közügyektől eltiltásra ítélte, vele szemben 87 780 forint vagyonelkobzást rendelt el, míg a jármű önkényes elvétele bűntettének [1978. évi IV. tv. 327. § (1) bek.] vádja alól a terheltet felmentette. Rendelkezett az előterjesztett polgári jogi igényekről és a járulékos kérdésekről.

[3] Az ítélet kihirdetését követően a törvényszék az I. r. terhelt előzetes letartóztatását fenntartotta.

[4] Az előzetes letartóztatás fenntartásáról kiállított értesítőn a terhelttel szemben nem jogerősen kiszabott szabadságvesztés tartamát tizenegy évben jelölte meg.

[5] Az előzetes letartóztatásról szóló 203. jelű értesítőt a Budapesti Fegyház és Börtön a 2013. október 17. napján érkezett megkeresésével visszaküldte a törvényszéknek, azzal, hogy az I. r. terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát tizenegy évről javítsa át tizenkét évre.

[6] A megkeresésre válaszolva a törvényszék eljáró tanácsának elnöke közölte, hogy az írásba foglalt ítéletben történt elírás, és 2013. október 22. napján a 203. értesítőt javítás nélkül, valamint a válasz szövege szerint a „vonatkozó tanácselnöki feljegyzést” megküldte a büntetés-végrehajtási intézetnek.

[7] A kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljárt ítélőtábla a 2014. szeptember 30. napján meghozott ítéletében a törvényszék ítéletét az I. r. terhelt tekintetében megváltoztatta, és a terhelt cselekményeit az alábbiak szerint minősítette:
– 7 rendbeli, melyből két eset kísérlet, társtettesként elkövetett rablás bűntette [Btk. 365. § (1) bek. a) pont, (3) bek. c) pont],
– 2 rendbeli társtettesként elkövetett rablás bűntette [Btk. 365. § (1) bek. a) pont],
– 9 rendbeli személyi szabadság megsértésének bűntette [Btk. 194. § (1) bek.],
– társtettesként elkövetett testi sértés bűntette [Btk. 164. § (1) és (3) bek.],
– 9 rendbeli – két esetben folytatólagos – társtettesként elkövetett lopás bűntette [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. bb) és bc) pont, (4) bek. b) pont],
– 12 rendbeli – két esetben folytatólagos – társtettesként elkövetett lopás bűntette [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. bb) és bc) pont, (3) bek. b) pont],
– 19 rendbeli – melyből 13 eset kísérlet – társtettesként elkövetett lopás vétsége [– két esetben folytatólagos –] társtettesként elkövetett lopás bűntette [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. bb) és bc) pont],
– lopás vétsége [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. a) pont].

[8] Emellett az I. r. terhelttel szemben az elsőfokú bíróság által halmazati büntetésül megállapított büntetéseket tekintette kiszabottnak azzal, hogy a terhelt 1 rendbeli lopás vétsége kivételével a bűncselekményeket bűnszervezetben követte el és ezért a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége kizárt. Mellőzte továbbá a bűnösség megállapítását a 3 rendbeli készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségében.

[9] Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. terhelt vonatkozásában helybenhagyta.

[10] Ezt követően a törvényszék a 2017. február 2-án meghozott végzésében az elsőfokú ítélet rendelkező részét az I. r. terhelt büntetésére vonatkozóan akként javította ki, hogy az I. r. vádlottat a törvényszék tizenegy év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és tíz év közügyektől eltiltásra ítélte.

[11] A 2013. február 25. napi keltezéssel ellátott és az iratok között a fenti végzéshez csatolt – az első fokon eljárt tanács elnöke által készített – feljegyzés szerint a szabadságvesztés tartama elírás folytán tévesen szerepel az indokolt és írásba foglalt ítéletben, mivel az eredetileg tervezett tartamot az ülnökökkel folytatott ismételt tanácskozást követően állapították meg, és az I. r. terhelt előzetes letartóztatásáról kiállított – a végzéshez másolatban csatolt – 203. számú értesítőre azt vezették fel.

[12] A kijavító végzést a ítélőtábla a 2017. május 9. napján meghozott végzésével megváltoztatta és az I. r. terhelttel szemben kiszabott büntetés tartamára vonatkozó kijavító rendelkezést mellőzte.

[13] Az ügyben az I. r. terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, annak jogalapját nem jelölve meg.

[14] Abban a törvényszék kijavító végzésének megváltoztatását sérelmezte, ezt azzal indokolva, hogy őt a törvényszék a 2012. szeptember 25. napján kihirdetett ítéletében tizenegy év fegyházbüntetésre ítélte, és csak akkor szembesült azzal, hogy a kihirdetett tizenegy év helyett mind az ítélet rendelkező részében, mind az indokolásban tizenkét év szerepel, amikor az írásba foglalt ítéletet számára kézbesítették, és kirendelt védőjétől azt a tájékoztatást kapta, hogy ez csak elírás.

[15] Hivatkozott arra, hogy 2014 szeptemberében a másodfokú tárgyaláson szóban és írásban is jelezte az eltérést, amire a tanács elnöke közölte, hogy ha ez valóban így volt, akkor törvénysértés történt és jelentse fel az első fokon eljárt tanács elnökét. Ezt követően fordult az ügyészséghez, ahol szintén közölték vele, hogy ha ez történt, akkor az valóban törvénysértés, ezért feljelentést is tett, amit a Központi Nyomozó Főügyészség elutasított azzal, hogy nem történt bűncselekmény és utalt a Btk. 343. § (1) bekezdés c) pontjára, amely csak a szándékos magatartást rendeli büntetni.

[16] Utalt arra, hogy ezután kapta kézhez a törvényszék kijavító végzését, amelyet a megyei főügyészség fellebbezése alapján a ítélőtábla megváltoztatott.

[17] Erre tekintettel arra tett indítványt, hogy a Kúria helyezze hatályon kívül a ítélőtábla  végzését és állapítsa meg a törvényszék  kijavító végzésének törvényességét.

[18] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt a törvényben kizártnak tartotta.

[19] Álláspontja szerint az I. r. terhelt lényegében az elsőfokú bíróságnak a Be. 321. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott eljárását, tehát a bíróság határozathozatalát és az ítélet kihirdetését sérelmezte, ami azonban nem tekinthető a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott valamely eljárási szabálysértésnek. Kifejtette, hogy az ügydöntő határozat és annak közlése az eljárási szabálysértés ellenére nem eredményezett törvénysértő helyzetet, az első fokon eljárt bíróság tanácsának tagjai aláírták és a tárgyalás jegyzőkönyvéhez csatolták a határozathozatal eredményeként született ügydöntő határozat rendelkező részét, amelyben a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés tartama tizenkét év. Az írásba foglalt ítélet rendelkező része és indokolása szintén tizenkét évben jelöli meg a szabadságvesztés tartamát, ezért az indokolási kötelezettség megsértése sem állapítható meg.

[20] Véleménye szerint akkor, ha a határozat kihirdetésekor elhangzott és az írásba foglalt rendelkező rész között eltérés van, a határozat kihirdetése előtt írásba foglalt és a bíróság tagjai által aláírt ún. kisítélet az irányadó, és mivel az ún. kisítélet nem tartalmaz olyan feljegyzést vagy kiegészítést, amely szerint a kihirdetés előtt írásban rögzített rendelkező rész számítástechnikai vagy gépelési hiba folytán elírást tartalmaz, így annak kijavítása az adott körülmények között nem volt lehetséges.

[21] Utalt arra, a bírósági iratok között fellelhető, az elsőfokú bíróság tanácselnökének 2013. február 25. napján kelt feljegyzése az elírás tényéről, okáról és körülményeiről nem alkalmas a tanács tagjai által együttesen aláírt rendelkező résztől eltérő rendelkezés megállapítására, emellett a másodfokú eljárás során az ítélőtábla is azt állapította meg, hogy az írásba foglalt ítéletben szereplő tizenkét év szabadságvesztés arányos, így a másodfokú bíróság a büntetés mértékét is értékelése körébe vonta, ezzel orvosolva az elsőfokú bíróság által az ítélet kihirdetése körében elkövetett esetleges szabálysértést, azzal, hogy az ítéletében az elsőfokú bíróság által megállapított büntetést tekintette kiszabottnak.

[22] Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványt mint törvényben kizártat utasítsa el.

[23] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatáraz I. r. terhelt észrevételt tett, melyben korábbi érveit fenntartva megismételte azt az indítványát, hogy a Kúria tizenegy évben határozza meg szabadságvesztése tartamát.

[24] A felülvizsgálati indítvány elbírálására a Kúria a Be. 424. § (1) bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki.

[25] A Be. 423. § (4) bekezdése szerint a Kúria a megtámadott határozatokat – az (5) bekezdés szerinti kivétellel – csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül.

[26] A Kúria – e szabály betartása mellett – a következetes gyakorlatának megfelelően a felülvizsgálati indítványt minden esetben tartalma alapján bírálja el, és nem csupán arra figyelemmel, hogy az indítványozó abban melyik, a felülvizsgálatot megalapozó eljárási rendelkezést hívta fel. Így jár el a Kúria abban az esetben is, ha a felülvizsgálati indítvány előterjesztője egyáltalán nem jelöli meg az eljárási törvény azon rendelkezéseit, amelyek alapján a megtámadott határozatok felülvizsgálatát kezdeményezi, azonban a sérelmezett rendelkezésre az indítvány tartama alapján következtetni lehet. Így erre volt tekintettel az adott ügyben is.

[27] A felülvizsgálati indítvány az alábbiak szerint megalapozott.

[28] Annak előrebocsátása mellett, hogy amennyiben a felülvizsgálati indítványt a Kúria nem a tartalma alapján bírálná el, azt a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatának beszerzése nélkül a törvényben kizártként el kellett volna utasítania, mivel abban a terhelt nem az ügydöntő határozatot jelölte meg sérelmezett határozatnak, hanem a kijavító végzést felülbíráló másodfokú határozatot, a Kúria a következőkre mutat rá:

[29] Az I. r. terhelt indítványa tartalmilag arra irányult, hogy a szóban kihirdetett és az írásba foglalt ítélet közötti – sem a másodfokon eljárt ítélőtábla, sem a Legfőbb Ügyészség által nem vitatott – különbséget a Kúria orvosolja.

[30] A Be. 321. § (1) bekezdésének megfelelően meghozott ítélet kihirdetése előtt írásba foglalt és a (2) bekezdés alapján a tárgyalási jegyzőkönyvhöz csatolt rendelkező része, az ún. kisítélet, valamint az írásba foglalt ítélet eredeti példányának rendelkező része és annak indokolása kétségtelenül egyaránt azt tartalmazza, hogy a törvényszék azzal szemben tizenkét év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztést szabott ki.

[31] Az ítélet kihirdetéséről nem áll rendelkezésre hangfelvétel.

[32] Azonban a rendelkezésre álló iratok, így a törvényszék két, a B. Fegyház és Börtön részére küldött átirata és az előzetes letartóztatás fenntartásáról 2012. szeptember 25. napján kiállított értesítő, a védő kijavítás iránti kérelme, a B. Fegyház és Börtön parancsnoka által megküldött foganatba vételi értesítő, amelyet 2012. szeptember 25. napján, az elsőfokú ítélet kihirdetésének napján állított ki a büntetés-végrehajtási intézet (ítélőtábla 2014. szeptember 24. napján érkezett irata), és az ehhez csatolt írásbeli terhelti fellebbezés, a kijavító végzéshez csatolt, 2013. február 25. napján kelt tanácselnöki feljegyzés a Kúria álláspontja szerint meggyőzően bizonyítja, hogy a törvényszék a kihirdetett ítéletben az terhelttel szemben tizenegy év fegyházbüntetést szabott ki.

[33] Ez azonban nem csökkenti az ügyben eljárt törvényszéki tanácselnök azon mulasztását, hogy bár észlelte a fenti iratokra tekintettel a szóban kihirdetett és az írásba foglalt ítélet közötti ellentmondást, azt nem jelezte a másodfokon eljáró ítélőtáblának. Ebben – az egyébként ritka – esetben az elsőfokú bíróságnak ezt a körülményt a felterjesztést követően is jeleznie kellett volna, és az ennek kapcsán keletkezett iratokat nem továbbította az ítélőtáblának az iratokhoz csatolás végett.

[34] Mulasztott az elsőfokú ítéletet felülbíráló ítélőtábla is. Az előzetes letartóztatás fenntartásáról szóló elsőfokú végzést helybenhagyó ítélőtáblai végzés alapján kiállított értesítőre tekintettel – amelyen tizenkét év szerepelt első fokon kiszabott büntetésként – a büntetés-végrehajtási intézet megkereste az ítélőtáblát azzal, hogy javítsa ki az értesítőn a kiszabott szabadságvesztés tartamát. Az ítélőtáblai tanács elnöke azonban a mellékelt értesítőt visszaküldte 2014. január 7-én azzal, hogy a szabadságvesztés tartamát az első fokon eljárt törvényszék értesítője tartalmazza tévesen, az helyesen tizenkét év, ezért azt kijavításra a törvényszéknek kell visszaküldeni (96. sorszámú irathoz csatolt ítélőtáblai válasz). az I. r. terhelt emellett fellebbezésének az ítélőtáblára 2014. szeptember 24. napján érkezett indokolásában kifejezetten sérelmezte is az írásba foglalt és a kihirdetett ítélet közötti eltérést.

[35] Kétségtelemül észlelnie kellett volna az eltérést az első fokon eljárt ügyésznek és a védőnek is, és arra reagálnia kellett volna, ezt azonban elmulasztották.

[36] A fellebbezések bemutatásánál az ítélőtábla a másodfokú ítéletben ugyan rögzítette az I. r. terhelt ezen kifogását, a továbbiakban ezzel nem foglalkozott, indokolásában erre nem is tért ki.

[37] Minderre csak a kijavító végzést megváltoztató végzésében utalt, akként, hogy mivel az írásba foglalt rendelkező rész és a részletes indokolással ellátott teljes ítélet között ellentmondás nem volt észlelhető, a terhelt ezen kifogásával nem foglalkozott.

[38] Az ítélet kihirdetéssel történt közlése és az írásba foglalt ítélet közötti eltérés miatt a jogbiztonság tehát súlyosan sérült.

[39] A Kúria nem osztotta az ítélőtáblának a kijavító végzést megváltoztató végzésben írt álláspontját, miszerint a jogbiztonságot az szolgálja, hogy amennyiben ellentmondás van a szóban kihirdetett és az írásba foglalt ítélet között, akkor ez utóbbi az irányadó. Ellenkezőleg: ilyen esetben a jogbiztonság érdekében a szóbeli kihirdetéskor elhangzottakat kell  irányadónak tekinteni.

[40] Ennek nem mond ellent a Kúria – az ítélőtábla által a kijavító végzés felülbírálata kapcsán felhívott – 61. BK véleménye sem.

[41] A kollégiumi vélemény 6. a) pontja szerint a határozat rendelkező részét a kihirdetése előtt írásba kell foglalni, és a tanács minden tagja aláírja [Be. 257. § (4) bek.]. Ha a kihirdetés során felolvasott rendelkező rész, illetve az írásba foglalt határozat szerinti rendelkező rész eltér egymástól, a kihirdetett rendelkező rész irányadó, és az írásbeli határozatot ennek megfelelően ki kell javítani.

[42] Azaz a Kúria a véleményben a kihirdetés során felolvasott, tehát szóban kihirdetett és az írásba foglalt határozat szerinti rendelkező részének eltéréséről, és nem a kihirdetés előtt rögzített, írásbeli rendelkező rész eltéréséről tesz említést.

[43] Így a szóban kihirdetett rendelkezés lesz irányadó akkor is, ha annak kihirdetésére tévesen, az eljáró tanács szándékától eltérően került sor.

[44] A fent kifejtetteknek megfelelően tehát a törvényszék az I. r. terheltet ténylegesen tizenegy év fegyházbüntetésre ítélte.

[45] Mivel az ilyen eltérés nem tekinthető „nyilvánvaló számelírásnak”, a határozatot hozó bíróság a Be. 261. §-ának (1) bekezdése alapján valóban nem javíthatta ki a hibát.

[46] Az ítélőtábla akkor járt volna el helyesen, ha a másodfokú tanács elnöke a Be. 358. § (1) bekezdés a) pontja alapján – az elsőfokú ügydöntő határozat elleni fellebbezés elintézésnek előkészítése során – a fent kifejtettekre tekintettel felvilágosítást kért volna az általa is ismert eltérés kapcsán a törvényszéktől.

[47] Ehelyett a ítélőtábla a másodfokú ítéletének rendelkező részében a minősítések megváltoztatása mellett akként fogalmazott, hogy az I. r. terhelttel szemben az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztést tekinti kiszabottnak, és ítéletének indokolásában ezt tizenkét év szabadságvesztésként említi.

[48] Azaz az ítélőtábla nem a kihirdetett tizenegy, hanem az írásban rögzített tizenkét év szabadságvesztést tekintette kiszabottnak a terhelttel szemben, ennek azonban nem adta indokát.

[49] A Kúria ezért azt vizsgálta, hogy miként állítható helyre a sérült jogbiztonság a felülvizsgálati eljárás keretei között.

[50] Az eljárási törvény rendelkezését értelmezve arra a következtetésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében az I. r. terhelttel szemben kihirdetett rendelkező rész szerinti – tehát irányadó –  tartamú és az írásban rögzített ítélet szerinti tartamú szabadságvesztés egymással teljes mértékben ellentétes.

[51] Ez pedig olyan, a Be. 373. § (1) bekezdés III. b) pontja szerinti eljárási szabálysértés, amely miatt az ítélet hatályon kívül helyezésének van helye.

[52] Ezért a Kúria a Be. 423. § (5) bekezdésére is figyelemmel a 416. § (1) bekezdés c) pontja szerinti okból a törvényszék elsőfokú ítéletét a 428. § (2) bekezdése alapján az I. r. terhelt tekintetében hatályon kívül helyezte és a törvényszéket új eljárásra utasította.

[53] Ezt az eljárási szabálysértést már az ítélőtáblának is észlelnie kellett volna és e szabály alkalmazásával kellett volna eljárnia. Ennek hiányában hatályon kívül kellett helyezni a másodfokú határozatot is, miután annak alapját – az elsőfokú határozatot – hatályon kívül helyezte a Kúria.

[54] A megismételt eljárást a törvényszéknek az eljárási szabályok maradéktalan betartásával, soron kívül kell lefolytatnia [Be. 64/A. § (1) bek. a) és c) pont], annak során alkalmazható a Be. 404. § (3) és (4) bekezdése.

[55] Felhívja ugyanakkor a Kúria a törvényszék figyelmét, hogy amennyiben megállapítja a terhelt bűnösségét, és azt, hogy a bűncselekményeket bűnszervezetben követte el, ezt a rendelkező részben fel kell tüntetnie, mégpedig a büntetés kiszabásáról szóló rendelkezések előtt, akként, hogy a terhelttel mint bűnszervezetben elkövetővel szemben szabja ki a büntetést (61. BK vélemény 7. pont), és ebben az esetben ugyancsak a rendelkező részben kell utalnia a feltételes szabadság kizártságára.

[56] Ez utóbbi két rendelkezés ugyanis az elsőfokú ítélet rendelkező részéből kimaradt, sőt ezekkel a kérdésekkel a törvényszék az indokolásban sem foglalkozott, holott az általa az előzetes letartóztatás fenntartásáról kiállított értesítőlapon feltüntette, hogy a terhelt nem bocsátható feltételes szabadságra az 1978. évi IV. törvény 47. § (4) bekezdés d) pontjára figyelemmel; ez a rendelkezés a feltételes szabadság kedvezményéből azt zártja ki, aki a bűncselekményt bűnszervezetben követte el.

[57] Ugyanakkor felhívja az ítélőtábla figyelmét is részben a fentiekre, továbbá arra, hogy akkor, ha a felülbírálat során az első fokon eljárt bíróságtól eltérően arra a következtetésre jut, hogy egy cselekmény nem valósított meg több bűncselekményt, azaz az alaki halmazat megállapítását mellőzi, ez nem érinti a bűnösséget, ha annak megállapítására az adott cselekményben helyesen került sor. Ez csupán minősítési kérdés, így nem csak a felmentő rendelkezés meghozatala felesleges, hanem az eltérő minősítés megállapításán túl nincs ok a bűnösség megállapításának mellőzésére sem. Az utóbbiból ugyanis arra lehet következtetni, hogy e cselekmények miatt az eljárást megszüntette.

[58] A Kúria nem tartotta indokoltnak, hogy a nem vitásan súlyos, erőszakos bűncselekményeket elkövetett I. r. terhelt egy eljárási hiba miatt szabadlábra kerüljön; a vád tárgyává tett bűncselekmények jelentős számára, tárgyi súlyára tekintettel kiszabható büntetés mértékére, valamint a terhelt többszörösen büntetett előéletére figyelemmel fennáll szökésének, elrejtőzésének veszélye, ezért a Be. 129. § (2) bekezdés b) pontja és a 428. § (5) bekezdése alapján előzetes letartóztatását elrendelte azzal, hogy az a megismételt eljárásra utasított bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig tart.
(Kúria Bfv. I. 1.558/2017.)