1/2016. számú közigazgatási elvi határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Jogosulatlanul igénybe vett EMVA támogatás visszafizetéséhez kapcsolódó kamatszámítás esetén az Európai Unió jogában meghatározott kamatszámítási időszak alkalmazásának a vizsgálata szükséges [2007. évi XVII. tv. 69. § (5) bek.; 796/2004. EK.r.73. cikk (3) bek.].

[1] A felperes 2007. szeptember 17-én állattartó telepek korszerűsítéséhez a 27/2007. (IV. 17.) FVM rendelet alapján támogatási kérelmet terjesztett elő a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal Vidékfejlesztési Támogatások Igazgatóságánál. A hatóság a támogatási kérelemnek helyt adott és a felperesnek 33.649.785 forint nettó kiadásra jutó maximális támogatási összeget állapított meg.
[2] A felperes 2008. szeptember 30-án kifizetési, 2009. május 11-én előleg-kifizetési, 2010. március 31-én és december 15-én kifizetési kérelmet nyújtott be a hatósághoz, amelyből a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hatóság 10.653.317 forint kifizetést hagyott jóvá.
[3] A felperes az utolsó kifizetési kérelmét 2012. december 28-án terjesztette elő, amelyhez a támogatott beruházás (szarvasmarha istálló) használatba vételi engedélyét nem csatolta. Az engedélyezési kérelmet az illetékes jegyzőnél 2013. január 4-én terjesztette elő, az engedély 2013. április 18-án jogerőre emelkedett, amelyet a hatósághoz 2013. május 17-én nyújtott be.
[4] Az elsőfokú hatóság 2013. augusztus 28-án két határozatot hozott. Az első határozatban a felperes kifizetési kérelmét elutasította, mert nem csatolta időben a jogerős használatbavételi engedélyt. A felperes ezzel szemben fellebbezést nem terjesztett elő, ezért az jogerőre emelkedett.
[5] Szintén 2013. augusztus 28-án hozta meg a hatóság határozatát, amelyben a támogatási határozatot visszavonta. Megállapította, hogy a felperes az intézkedésben jogosulatlanul vett részt, egyúttal kötelezte a felperest az egyes kifizetési kérelmek alapján átutalt támogatási részösszegek és azoknak a felperes bankszámlán való jóváírása időpontjától számított kamat visszafizetésére.
[6] A döntés értelmében az eddig elszámolt kiadások szerinti teljesítés mértéke nem éri el a 23/2007. (IV. 17.) FVM rendelet 20. § (4) bekezdése szerinti 50%-ot. A visszatérítendő összeg után járó kamatról a hatóság a 2007. évi XVII. törvény (a továbbiakban: Eljárási tv.) 69. § (5) bekezdése szerint rendelkezett.
[7] A fellebbezés során eljárt másodfokú hatóság a 2014. február 5-én meghozott határozatával az elsőfokú határozatot csupán a kamat mértéke tekintetében változtatta meg, azt összegszerűen 5.211.430 forintban határozta meg. Ezt meghaladóan helybenhagyta. A kamat mértéke tekintetében a másodfokú hatóság csupán számítási hiba miatt változtatta meg az elsőfokú határozatot, fenntartotta annak jogalapját az Eljárási tv. 69. § (5) bekezdése szerint.
[8] A felperes a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte.
[9] Az ügyben eljárt Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 4.K.27.196/2014/8. számú ítéletében az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.
[10] A bíróság szerint a felperesnek a kamatra vonatkozó kereseti kérelme megalapozott. Álláspontja szerint a jogosulatlanul igénybe vett támogatás után fizetendő kamat kezdő időpontja csak közvetlenül alkalmazandó közösség jogi aktus hiányában lehet az Eljárási tv. 69. § (5) bekezdésében meghatározottak szerinti. A bíróság kifejtette, hogy helytállóan hivatkozott a felperes a 65/2011/EU bizottsági rendeletre amelynek 5. cikk 2. pontja azt mondja ki, hogy a kamatot a visszafizetési felszólításban előírt, legfeljebb 60 napos fizetési határidő és a visszafizetés, vagy levonás között eltelt időszakra kell felszámítani. Ezzel összhangban rendelkezik a 796/2004/EK rendelet 73. cikk (3) bekezdése is. A bíróság szerint ilyen tartalmú közösségi szabályok mellett nincs helye az Eljárási tv. 69. § (5) bekezdése szerinti időtartamra kamatfizetés előírásának.
[11] A döntéssel szemben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet.
[12] Az alperes szerint a bíróság által felhívott uniós jog nem kizárólagosan alkalmazandó kamatszabályokat tartalmaz, mivel a szabályoknak nincs olyan kifejezett rendelkezése, hogy szabálytalan kifizetések visszatérítése esetére a tagállam csak az uniós jog által meghatározott intézkedéseket alkalmazhatják. Az alperes szerint a jelzett uniós rendeletek – többek között – a közös agrárpolitika keretében kiosztott uniós források hasznosulásának, illetve felhasználásának szabályait tartalmazzák. Ennek érdekében teszik kötelezővé az uniós jogszabályok hatékony ellenőrzési rendszer kialakítását. A hatékony ellenőrzési rendszer egyik eleme, hogy a támogatási kérelmek ellenőrzésének befejezése előtt ne lehessen kifizetést végrehajtani. Az alperes véleménye szerint az uniós és a magyar szabályozás tartalmi különbsége több esetben is megmutatkozik a jogi szabályozásban, ilyen a kamatszámítás is. Míg az uniós jog alapján a kamatot az unió javára beszedendő támogatási összeg szabálytalan igénybevétele miatt kell felszámítani a támogatási összeg késedelmes teljesítése esetén, addig a magyar jog alapján fizetendő kamatot a jogosulatlan támogatás igénybevétele miatti jogalap nélküli gazdagodás tilalma alapítja meg, illetve hogy a szabálytalanul igénybe vett támogatás miatt az államot kimutatható anyagi veszteség éri azáltal, hogy nem rendelkezhetett a kiosztott uniós forrással.
[13] Az alperes az Európai Unió Bíróságának a Masdar-ügyben hozott (C–47/07.) ítéletét, illetve a Metallgesellschaft- ügyben hozott ítéletét (C–397/98.) hívta fel. Véleménye, hogy az Eljárási tv. 69. § (5) bekezdésében foglalt kamat alkalmazását nem zárja ki az uniós jog, mivel az uniós jogszabályok nem a jogalap nélküli gazdagodás kérdésére irányadó szabályokat tartalmazzák, hanem szabálytalan támogatás visszafizetésével kapcsolatos előírásokat. Minderre tekintettel elsődleges kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[14] A felülvizsgálati kérelem felvetette, hogy mivel uniós jog értelmezése az ügy tárgya, úgy, ha a Kúria indokoltnak találja, előzetes döntéshozatali eljárás lefolytatása végett az Európai Unió Bíróságához fordulhat.
[15] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[16] Jelen ügyben eldöntendő kérdés, hogy a kamatszámítás kezdő időpontjaként az Eljárási tv. 69. § (5) bekezdésbe foglalt szabályt, vagy az Európai Unió jogát (65/2011/EU bizottsági rendelet 5. cikk 2. pontját, illetve a 796/2004/EK rendelet 73. cikk (3) bekezdését) kell figyelembe venni.
[17] Az Eljárási törvény hatálybalépésekor a kamatszámításra irányadó 69. § (5) bekezdés a következőképpen rendelkezett: „A jogosulatlanul igénybe vett támogatást a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres mértékének megfelelő kamattal növelten kell visszafizetni. A kamatszámítás kezdő időpontja a jogosulatlanul igénybe vett támogatás ügyfél bankszámláján történő jóváírásának a napja”. Látható tehát, hogy az Európai Unió jogának a kamatfizetéssel kapcsolatos alkalmazhatóságát illetően nem tartalmazott rendelkezést.
[18] Az Eljárási törvény 2008. évi CXIV. törvénnyel történő módosítását követően egészült ki a 69. § (5) bekezdés azzal a kitétellel, hogy a közvetlenül alkalmazandó közösségi jogi aktus másként rendelkezése esetén nem alkalmazható az Eljárási törvény 69. § (5) bekezdésében foglalt kamatszámítási időszak. Noha a közvetlenül alkalmazható közösségi jogi aktus elsődlegessége az Európai Unióhoz történt csatlakozásunkat követően irányadó a jogalkalmazók számára, az Eljárási tv. 69. § (5) bekezdése esetén maga a jogalkotó is fontosnak tartotta ennek külön hangsúlyozását. Az Eljárási tv. 69. § (5) bekezdésnek az ügyben alkalmazandó releváns szövege szerint: „A kamat mértéke a kamatszámítás időszakának minden napjára a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része. A kamatszámítás kezdő időpontja – amennyiben közvetlenül alkalmazandó közösségi jogi aktus másként nem rendelkezik – a jogosulatlanul igénybe vett támogatás ügyfél fizetési számláján történő jóváírásának a napja. Amennyiben közvetlenül alkalmazandó közösségi jogi aktus másként nem rendelkezik, a kamatszámítás záró időpontja az intézkedésben való jogosulatlan részvételt megállapító határozat kelte előtt visszafizetett támogatás tekintetében a visszafizetés napja, egyéb esetekben az intézkedésben való jogosulatlan részvételt megállapító határozat kelte.”
[19] Jelen ügyben a felperes állattartó telep korszerűsítéséhez igényelt az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) az állattartó telepek korszerűsítéséhez nyújtandó támogatások részletes feltételeiről szóló 27/2007. (IV. 17.) FVM rendelet alapján támogatást. Irányadó ezen támogatási forma esetén a Bizottság 2011. január 27-én elfogadott 65/2011/EU rendelete, amely az EMVA-ból nyújtandó vidékfejlesztési támogatásokra tekintettel jött létre. A 65/2011/EU rendelet a szabálytalan kifizetések visszatérítése körében az 5. cikk 2. pontjában akként rendelkezik, hogy „kamatot a visszafizetési kötelezettség kedvezményezettnek való bejelentése és a visszafizetendő összeg tényleges visszafizetése vagy levonása közötti időszakra kell felszámítani.” Az ügyben irányadó még a Bizottság 2004. április 21-én elfogadott 796/2004/EK rendelete, amelynek 73. cikk (3) bekezdése hasonlóan rendelkezik: „A visszafizetési kötelezettségről a mezőgazdasági termelőnek küldött értesítés és a visszafizetés vagy levonás között eltelt időszakra kamatot számítanak fel.” Tehát mindkét Európai Uniós jogi előírás a visszafizetésre kötelezés elrendelése és a tényleges visszafizetés közötti időszakot veszi (csak) figyelembe.
[20] A fentiekhez képest a nemzeti szabályozás hosszabb időszakkal számol: az Eljárási tv. 69. § (5) bekezdése kezdő időpontként a jogosulatlanul igénybe vett támogatás ügyfél fizetési számláján történő jóváírás napját, záró időpontként pedig a visszafizetés napját, illetve az intézkedésben való jogosulatlan részvételt megállapító határozat keltét veszi alapul.
[21] Az Eljárási tv. 69. § (5) bekezdéséből azonban az is megállapítható, hogy a szigorúbb hazai szabályozás kizárólag a közvetlenül alkalmazandó közösségi jogi aktus hiányában alkalmazható. A 65/2011/EU rendelet és a 796/2004/EK rendelet közvetlenül alkalmazható közösségi jog. Az is megállapítható, hogy az Eljárási tv. fentebb bemutatott módosítása külön hangsúlyt helyezett a közösségi jog alkalmazhatóságára (nyilván a közösségi jog és a nemzeti jog közötti kollízió elkerülése érdekében).
[22] A fentieket is figyelembe véve a Kúria megállapította, hogy nem megalapozott az alperes azon érve amely szerint az Európai Uniós normákba foglalt kamatszabályozás céljára és alapjára tekintettel nem azonos az Eljárási tv. 69. § (5) bekezdésben foglalt kamatszabállyal, hiszen maga az Eljárási tv. e szabálya hívja fel a figyelmet, hogy e körben külön is vizsgálandó az uniós jog.
[23] A felülvizsgálati kérelem szerint az Európai Unió joga azért nem alkalmazandó, mert jelen esetben a felperes részéről jogalap nélküli gazdagodással állunk szembe. A Kúria megítélése szerint nem helytálló az alperes ezen érve sem. A felperes állattartó telepek korszerűsítéshez igényelt támogatást. A megítélt támogatási összeg 33.649.785. Ft volt. A felperes kifizetési kérelmei alapján a hatóság – azokat elbírálva – 10.653.317-Ft. kifizetéséről rendelkezett. Az ügy iratai alapján megállapítható, hogy a felperes a támogatási összegekből az M01 megvalósítási helyre tervezett beruházás esetén 22.33 %-os, míg az M02 megvalósítási helyre tervezett beruházás esetén 30.91 %-os teljesítést valósított meg. A kifizetések azáltal váltak jogosulatlanná, hogy a felperes nem teljesítette a támogatási határozattal jóváhagyott elszámolható kiadások összegének a 23/2007. (IV.17.) FVM rendelet 20. § (4) bekezdése szerinti 80%-át.
[24] Ugyanakkor a jogvita nem a fenti összeg visszafizetéséről, hanem annak kamatairól szól. A felperes nem vitatta – mint ahogy az Európai Uniós jogi előírások fogalmaznak –, hogy a „jogosulatlan kifizetések visszatérítése” hatálya alá tartozik. A felperes ezt elismerte, a jogosulatlanul igénybe vett támogatást visszafizette.
[25] A felülvizsgálati kérelem jogalap nélküli gazdagodásról szól, azonban megállapítható, hogy ezt a polgári jogi fogalmat az Eljárási tv. nem használja. A hatóság nem hozhat közigazgatási határozatot polgári jogi követelés tárgyában. Jelen ügyben az ügyfél az Eljárási tv. 69. § (1) bekezdés e) pontja alapján vett jogosulatlanul részt az intézkedésben (ami nem azonos a jogalap nélküli gazdagodással). E szabály szerint az is jogosulatlanul vesz részt az intézkedésben, aki a jogszabályban, illetve a pályázati felhívásban meghatározott támogatási feltételeket – ideértve a támogatás kifizetését követő időszakra vállalt kötelezettségeket is – megszegi. E kötelezettségszegés a 23/2007. (IV.17.) FVM rendelet 20. § (4) bekezdésében foglaltak nem teljesítése volt.
[26] Nem helytálló az alperesnek az Európai Unió Bírósága Masdar-ügyben hozott ítéletére való hivatkozása sem (C–47/07). Ebben az ügyben egy moldáv projekttel („Mezőgazdasági vállalkozók magánegyesülete szervezetének nyújtott segítség”) és egy orosz projekttel („Vetőmagok hitelesítésének és vizsgálatának szövetségi rendszere”) kapcsolatos szerződéses viszonyokban keletkezett jogvita volt az eljárás tárgya, az elsőfokú bíróságon folyó eljárás – többek között – kártérítési igény miatt indult a jogalap nélküli gazdagodás tilalmának elvére (de in rem verso) hivatkozva. Nyilvánvaló, hogy jelen ügyben a bíróság nem kártérítési igény alapján járt el. Megállapítható továbbá, hogy a Metallgesellschaft Ltd és társai (C–397/98. sz. ügy és az ahhoz egyesített 410/98. sz. ügy) ügyben hozott Európai Unió Bíróságának ítélete sem releváns jelen ügy eldöntésekor, nem a jelen ügyben irányadó kamatszámítás időpontjának meghatározására vonatkozó közösségi jogi szabályokat értelmezi.
[27] A Kúria a fentiek alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a kamatszámítás tekintetében helyes következtetésre jutott.
[28] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.IV.35.181/2015.)