3/2019. számú közigazgatási elvi döntés

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Ha a hatóság a tényállás-tisztázása körében arra a következtetésre jut, hogy változások nem történtek, vagy a megjelölt változások irrelevánsak és szükségtelen e körben a szakvélemény kiegészítése vagy másik szakértő bevonása, ennek indokát kell adni határozatában a bizonyítékok értékelése során.
[2000. évi XLIII. tv. (Hgt.) 49. §, 2004. évi CXL. tv. (Ket.) 4. § (1) bek., 42. § (3) bek., 50. §, 58. § (6) bek., 94/A. §, 109. § (4) bek., 2012. évi CLXXXV. tv. (Ht.) 90. §]

Az ügy alapjául szolgáló tényállás

[1] Felperes jogelődje az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohó Vállalat a vörösiszap tározására vízjogi engedély alapján létesítette a X-es számú tározót, amelyre a hatóságtól 2014. január 20-ig érvényes egységes vízjogi üzemeltetési engedélyt megkapta.

[2] A környezetvédelmi hatóság 2015. február 20-ig szóló egységes környezethasználati engedélyt adott felperes részére, többek között a timföldgyártás melléktermékeként keletkező vörösiszap elhelyezésére.

[3] A gyártási folyamat során a bauxit feltárása után az ülepítés során választják el az alumíniumlúgtól a vörösiszapot tartalmazó részt. A besűrített vörösiszap zagy szilárd anyagtartalmát a visszavezetett retúrvízzel csökkentik és szivattyúval szállítják a kazettákba. Amikor a kazetták megtelnek, a felszínt erőművi szürke salakkal takarják, ami a vörösiszap kiporzását gátolja.

[4] A környezetvédelmi hatóság 2006-tól folyamatosan évente több alkalommal helyszínen ellenőrizte az egységes környezethasználati engedélyben foglaltak teljesítését.

[5] Felperes a 1997. július 11-i privatizációs szerződéssel szerezte meg a gyár és így a kazetta tulajdonjogát.

[6] 2010. október 04-én a X-es jelű hulladéklerakó kazetta észak-nyugati sarka megnyílt, s a kiömlő jelentős mennyiségű és magas pH értékű vörösiszap elárasztotta a szomszédos településeket.

[7] A környezetvédelmi hatóság többek között hulladékgazdálkodási bírság kiszabására irányuló eljárást indított és a Közép-dunántúli Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség a 2011. szeptember 12-én kelt határozatával felperest a vörösiszap elhelyezésére szolgáló hulladéklerakó üzemeltetése során bekövetkezett környezetkárosodás miatt 135.140.780.600,-Ft hulladékgazdálkodási bírság megfizetésére kötelezte.

[8] Felperes fellebbezéssel élt a határozat ellen, amit másodfokon alperes jogelődje az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség a 2012. március 02-án kelt határozatával bírált el és annyiban változtatta meg az elsőfokú határozat rendelkező részét, hogy felperes a bírságot nemcsak a környezetkárosodás, hanem a hulladékgazdálkodási kötelezettségének megsértése miatt is köteles megfizetni.

[9] Felperes keresettel fordult a bírósághoz, melyben a határozatok jogszerűségét vitatva a határozatok hatályon kívül helyezését kérte.

[10] A Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2.K.26.865/2013/122. számú ítéletével az első- és a másodfokú határozatokat is hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. A bíróság megállapította, hogy a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (Ktv.) 102/A. § (1) bekezdésében írt feltételek nem állnak fenn, felperes a közigazgatási jogi felelősség alól nem mentesülhet. A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (Hgt.) 3. § a) pontja, 14. § (1) bekezdése és (7) bekezdése alapján a bíróság kimondta, hogy amikor a szállítóvíz a vörösiszappal együtt a kazetta megnyílásakor kikerült a környezetbe, attól a felperes egyértelműen megvált, függetlenül attól, hogy nem ez volt a szándéka. A bíróság álláspontja szerint, amíg a retúrvíz a tartályban van, addig az nem hulladék, de azzal, hogy kikerült a tartályból, azt eredményezte, hogy nem az engedélyben foglaltaknak megfelelően került felhasználásra. Mivel a kikerült szállítóvíz már nem tudja a technológiába vezetni a vörösiszapot, így az hulladéknak minősül. A forgási ciklusból kilépéssel nem tekinthető a hulladék olyannak, ami az újrahasználat feltételeinek megfelel. A bírságszámítás alapjául szolgáló és a kazettából kikerülő hulladék mennyiségével kapcsolatban a bíróság kimondta, hogy felperes adatszolgáltatása és mérlegadatainak felhasználásával a hatóság jogszerűen állapította meg a X-es kazettában tárolt folyadék mennyiségét. Azonban a kazettából kijutott hulladék mennyiségére nézve, amit a hatóság becsléssel állapított meg, a tényállást nem megfelelően tisztázta és a szakértő kirendelésének mellőzése jogszerűtlen volt. A hatóság a bírság mértékét a hulladékgazdálkodási bírság mértékéről, valamint kiszabásának és megállapításának módjáról szóló 271/2001. (XII. 21.) Kormányrendelet (Bírságrendelet) 1. § (3) bekezdés eb) pontjára alapította, amely szerint a hulladékgazdálkodási alapbírság legmagasabb mértéke környezetkárosítás esetén 48.000,-Ft. A bíróság megállapította, hogy a magas pH értékű vörösiszap elárasztotta a településeket, a környező területet, azaz további bizonyítás nélkül is megállapítható, hogy ez a környezetben jelentős kedvezőtlen változást eredményezett és a jogalkotó ítélte olyan súlyúnak a környezetkárosítást, hogy az 1. § (5) bekezdésében foglaltak szerint nem biztosít lehetőséget az alapbírság csökkentésére, még abban az esetben sem, ha az elkövető felszámolta a következményeket és megszüntette a jogellenes állapotot a bírságot megállapító határozat kiadásáig. A bíróság megállapította, hogy a határozat a közigazgatási felelősség, a jogalap megállapítása tekintetében jogszerű, e vonatkozásban felperes keresetét elutasította és az új eljárást a hulladékgazdálkodási bírság összegére vonatkozóan rendelte el azzal, hogy a kazettából kijutott vörösiszap mennyiségét, tömegét a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján szakértői véleményre alapítottan kell meghatározni oly módon, hogy a bírságszámítás alapja, módja követhető, felülvizsgálatra alkalmas, ellenőrizhető legyen.

[11] Felperes az ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nem nyújtott be, míg az alperes felülvizsgálati kérelmét a Kúria érdemi vizsgálat nélkül, elkésettség miatt hivatalból elutasította.

[12] A megismételt eljárásban a hatóság lefolytatta a bizonyítási eljárást, szakértőket rendelt ki, majd a Fejér Megyei Kormányhivatal a 2016. december 28-i határozatával megállapította, hogy felperes a vörösiszap elhelyezésére szolgáló hulladéklerakó üzemeltetése során a hulladékgazdálkodással kapcsolatos hatósági határozat előírásait környezetkárosodást okozó módon megsértette, ezért 93.004.334.400,-Ft hulladékgazdálkodási bírság megfizetésére kötelezte. Hivatkozott arra, hogy a jogsértés elkövetése idején a Hgt. volt hatályos, míg 2013. január 01-től a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Ht.) rendelkezéseit kell alkalmazni, a 90. § (1) bekezdésében foglaltak alapján a megismételt eljárásban. A bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes közigazgatási jogi felelőssége fennáll, azonban az időközben bekövetkezett jogszabályváltozásra figyelemmel vizsgálta a hatóság a Ht. előírásait a közigazgatási jogi felelősséggel kapcsolatban. Megállapította, hogy a Ht. 4. § és 86. § (1) bekezdése alapján felperes nem úgy végezte a tevékenységet, hogy az a környezetet a lehető legkisebb mértékben érintse, ne okozzon környezetveszélyeztetést vagy környezetszennyezést, ezért jogsértést követett el és köteles hulladékgazdálkodási bírságot fizetni. A közigazgatási jogi felelősség alóli mentesítés lehetőségével és a környezetkárosítással kapcsolatosan utalt a hatóság az ítéletben foglaltakra. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 94/A. § (2), (3) bekezdése alapján megállapította, hogy az elévülés nem következett be, mert az egy éves határidő a hatóság számára újrakezdődik, ha a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság a hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezi. A bíróság a 2015. november 27-én kelt ítéletével rendelte el az új eljárást, amely 2016. február 22-én indult. A hatóság köteles a Ket. 109. § (4) bekezdése alapján az eljárást lefolytatni, mert a bíróság határozatának rendelkező része és indokolása is köti. Ami a kazettából kijutott vörösiszap mennyiségével kapcsolatos bizonyítást illeti, a hatóság részletezte, hogy milyen mérési adat és irat állt rendelkezésére, így utalt a felügyelőség 2011. február 03-án, 09-én és 10-én végzett helyszíni mérésére, amely lézer távmérővel összekapcsolt készülékkel történt és a feltöltési szint adatai, valamint a helyszínen optikailag érzékelhető vörösiszapnyomok alapján a X-es számú kazettából hiányzó vörösiszap térfogatát 1.644.797 m3-ben állapította meg, ±5,25 %-os hibahatár mellett. A K. R. Főiskola 2010. október 11-én végzett a térségben felmérést és a kazettából hiányzó térfogatot 1.736.451,75 m3-ben határozták meg. Felperes 2012-ben a veszprémi bányahatóságnál folyamatban volt építési engedélyezési eljárásban úgy nyilatkozott a V. C. Kft. által készített kimutatásra alapítottan, hogy „a szakadás utáni légi felvételekből készített terepmodell segítségével kiszámítható, hogy 1,7 millió m3 anyag hagyta el a tározó teret”. Az alapeljárásban a hatóság felperest tényfeltárási záródokumentáció benyújtására kötelezte és felperes megbízásából a P. M. Kft. készítette a kimutatást, miszerint 1,7 millió m3 anyag jutott ki. Részletezte az elsőfokú hatóság, hogy a felperes adatszolgáltatása a hányóvízzel kapcsolatban mit tartalmazott. A megismételt eljárásban ismételten felhívták felperest, hogy a tározóból kijutott anyag mennyiségével kapcsolatosan további adatokat közöljön. Nyilatkozata szerint a kiömlött vörösiszap térfogatára vonatkozóan közvetlen és pontos adatok nem állnak rendelkezésére. Semmilyen mérés nem történt a vörösiszap sűrűségére vonatkozóan, amely a kazettából kikerült vörösiszap tömeg meghatározásához szükséges. Nyilatkozata szerint e kérdéskörök megválaszolásához kb. 1 évig tartó kutatásra van szükség. A bizonyítási eljárás keretében a V. Kft. szakértője Sz. T. számítás ellenőrzése alapján a kiömlött iszap-víz térfogatát 1.636.000 m3-ben állapította meg. A hatóság K. G. bányamérnököt, bányászati tervezőt szakértőként kirendelte arra, hogy a X-es számú kazettából „hiányzó” vörösiszap térfogatát állapítsa meg. A szakértő véleményében rögzítette, hogy a rendelkezésére bocsátott mérési adatok nem alkalmasak joghatással járó számítás elvégzésére. A hatóság megkeresésére a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal (MBFH) felmérést készített 2013. szeptember 16-án a X-es számú vörösiszap tároló kazetta sérült gátszakadásának helyreállítását követően. Erre alapította K. G. szakértői véleményét, amely a 215,5 mBf feltöltési szinthez viszonyítottan a kazettából „hiányzó” vörösiszap térfogatát 1.691.801 m3-ben, illetve a 215,88 mBf feltöltési szinthez viszonyítva 1.786.854 m3-ben állapította meg ±5 % eltéréssel. A szakértő rögzítette azt is, hogy a térfogatszámítás a 2013. szeptember 16-i állapotra vonatkozik. Ezt követően a hatóság a bírságszámításhoz szükséges vörösiszap tömegének meghatározására kirendelte H. E. igazságügyi szakértőt, aki K. G. szakértői véleményére alapította számítását és a tározóból hiányzó vörösiszap tömegét a 215,5 mBfi magasság számításával 1.937.257 tonnában állapította meg. A hatóság a szakértői véleményeket elfogadva, ezen tömegre vetítetten a bírságrendelet 1. § (1) bekezdésében foglalt számítási mód alkalmazásával a 3. § (1) bekezdés eb) pontja alapján 48.000,-Ft alapbírság mellett a bírság összegét 93.004.334.400,-Ft-ban állapította meg.

[13] Felperes fellebbezéssel élt a határozat ellen, amit másodfokon alperes a PE-KTF/2009-15/2017. számú határozatával bírált el és az indokolás részbeni megváltoztatása mellett az elsőfokú határozatot érdemben helybenhagyta. A másodfokú eljárásban a fellebbezésben foglaltakra tekintettel kiegészítő szakértői bizonyítást folytattak le és a szakértőket, valamint a Magyar Földtani és Geofizikai Intézetet (a továbbiakban: Intézet) nyilatkozattételre hívták fel.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[14] Felperes keresetében a határozatok bírósági felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte. A jogsértést arra alapította, hogy az elévülésre figyelemmel bírság kiszabására nincs lehetőség. Hivatkozott a Ket. 94/A. § (2), (3) bekezdésére, a Hgt. 49. § (3) bekezdésére. E rendelkezések 5, illetve 1 éves elévülési határidőt állapítanak meg. Álláspontja szerint a jogsértő magatartás 2010. október 04-én történt, vagyis 2015. október 05-el lejárt az intézkedési határidő.  Jogsértőnek minősítette felperes, hogy a megismételt eljárásban a hatóság a Ht. rendelkezéseit alkalmazta. Érvelése szerint a 2013. január 01-től hatályos jogszabályt korábbi jogviszonyokra visszaható hatállyal alkalmazni nem lehet. Ez az Alaptörvény B. cikk 1-es pontjával ellentétes, amely a független demokratikus jogállam alapelvét rögzíti, de ellentétes a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (Jat.) 2. § (1) bekezdésével is. Felperes hivatkozott arra, hogy a hulladék fogalmát a Hgt. 3. § a) pontja állapítja meg. A bekövetkezett talajtörés a földkéregre, talajszerkezeti okokra vezethető vissza és nem a hulladék birtokosának szándékára, tevékenységére. Álláspontja szerint a víz fázistömegének a kiömlött retúrvíznek hulladékként minősítése jogszerűtlen. Hivatkozott arra, hogy H. E. a Ket. 42. § (3) bekezdése, 58. § (6) bekezdése alapján kizárt volt az ügyben, mivel 2000-ig a környezetvédelmi hatóság ügyintézője volt, s ezen idő alatt felperes részére több hatósági engedély kiadására került sor. Emiatt tőle elfogulatlan szakvélemény nem várható.

[15] Alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását  kérte a jogszerű határozatra hivatkozva.

A bíróság döntése és jogi indokai

[16] Felperes keresete részben, a szakértői véleményekkel kapcsolatban megalapozott, míg egyebekben alaptalan.

[17] A kereseti kérelem alapján a bíróság elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a hatóságnak volt-e intézkedési kötelezettsége, vagy az elévülés miatt bírság kiszabására nincs lehetőség.

[18] A katasztrófa bekövetkezésének időpontja 2010. október 04., a hatósági eljárás 2010. október 21-én indult, míg a bírságot kiszabó elsőfokú határozat kelte 2011. szeptember 12..

[19] A Ket. 94/A. § (2) bekezdése szerint, ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, nem indítható a jogsértés megállapítására és bírság kiszabására eljárás, ha a jogsértő magatartásnak a bírság kiszabására jogosult hatóság tudomására jutásától számított egy év, vagy az elkövetéstől számított öt év eltelt. Az öt éves határidő kezdőnapja
a)    az a nap, amikor a jogsértő magatartás megvalósul;
b)    jogellenes állapot fenntartása esetén az a nap, amikor ez az állapot megszűnik.

[20] A Ket. 94/A. § (3) bekezdés szerint, ha jogszabály eltérően nem rendelkezik a (2) bekezdés szerinti egy éves határidő a hatóság számára újrakezdődik
a)     a 94. § (1) bekezdés a) pontja szerinti végzés jogerőre emelkedésének napján;
b)    ha a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság a hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezi.

[21] A Hgt. 49. § (1) bekezdése szerint, aki tevékenységével, vagy mulasztásával
a)    a hulladékgazdálkodással kapcsolatos jogszabályok, vagy a reá vonatkozó hatósági határozat előírásait megsérti, illetve azokban foglalt kötelezettségének nem, vagy nem megfelelően tesz eleget;
c)    a hulladékgazdálkodásra vonatkozó előírások megsértésével a környezetet veszélyezteti, károsítja;
hulladékgazdálkodási bírságot köteles fizetni.

[22] A Hgt. 49. § (3) bekezdése értelmében, a bírság kiszabására a környezetvédelmi hatóságnak az (1) bekezdésben meghatározott cselekményről való tudomásszerzésétől számított egy éven túl nincs lehetősége. A cselekmény elkövetésétől számított öt éven túl nem szabható ki bírság, kivéve, ha a cselekmény jogszerűtlen állapot fenntartásával valósul meg.

[23] Fenti jogszabályi rendelkezés egyértelműen kimondja, hogy a jogsértéstől való tudomásszerzéstől számított 1 éves határidőn belül kell a bírságot kiszabni. A jogszabály azt nem követeli meg, hogy ezen időtartamon belül a bírságról rendelkező határozat jogerőre emelkedjen.

[24] Megállapítható, hogy a hatóság 1 éven belül az eljárást megindította, és a bírságról szóló határozatát meghozta. Az, hogy felperes fellebbezése folytán másodfokú eljárás, majd ezt követően a felülvizsgálatra figyelemmel bírósági eljárás volt folyamatban, az intézkedési határidőre vonatkozó jogszerűséget nem befolyásolja, annak jelentősége nincs.

[25] Felperes téves álláspontja és jogértelmezése azt jelentené, hogy a kereset alapján a bíróság már a felülvizsgálati eljárásban 2015. november 27-én sem hozhatott volna ítéletet a határozat jogszerűségének kérdésében.

[26] A Kúria iránymutató döntésében kimondta, hogy a Hgt. 49. § (3) bekezdésében foglalt elévülési határidő nem vonatkozik a megismételt eljárásra, ahol az 1 éves határidő az eljáró hatóságot nem köti. A megismételt eljárásra, a Ket. 33. §-ában írt ügyintézési határidők irányadók, ami nem jogvesztő (Kfv.III.37.162/2015/3.).

[27] A Ket. 94/A. § (2) bekezdése úgy fogalmaz, hogy nem „indítható eljárás” a hatóság tudomására jutásától számított egy év után. Ez azt jelenti, hogy a 2010. október 04-i jogsértő magatartás alapján 2011. október 05. után nem indítható eljárás. Perbeli esetben azonban már nem az „eljárás megindításáról” van szó, hiszen a katasztrófa után 2010. október 21-én a hatóság azt megtette, amely azóta is folyamatban van, következésképpen megalapozatlan felperesnek az elévülésre történő hivatkozása.

[28] Hogy a megismételt eljárásban a hatóságnak a régi vagy az új jogszabály alapján kellett eljárnia, a Ht. 90. § (1) bekezdése ad egyértelmű rendelkezést, amikor kimondja, hogy e törvény rendelkezéseit a hatálybalépése után indult ügyekben és a megismételt eljárásokban kell alkalmazni.

[29] Felperes a jogszabály visszamenőleges hatályú alkalmazásának tilalmával kapcsolatban hivatkozott a Jat. 2. § (2) bekezdésére, amely kimondja, hogy jogszabály a hatálybalépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.

[30] A bíróság utal a Jat. 15. § (1) bekezdésére, amely kimondja, hogy a jogszabályi rendelkezést – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a hatálybalépését követően
a)    keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint
b)    megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni.

[31] Fenti rendelkezésből következik, hogy maga a jogalkotó ad felhatalmazást arra, hogy a jövőbeni hatálytól eltérően a törvény eltérő rendelkezést állapíthat meg, mint jelen esetben is, amikor a Hgt. 90. § (1) bekezdése úgy rendelkezett, hogy nemcsak a hatálybalépése után keletkezett jogviszonyokra, de a megismételt eljárásokra is alkalmazni kell.

[32] A Kúria több iránymutató döntésében kimondta a módosított jogszabály visszamenőleges problematikájával kapcsolatban, hogy a folyamatban lévő ügyben az időközi anyagi-jogi jogszabály módosítását akkor kell alkalmazni, ha a jogalkotó erről kifejezetten rendelkezett. Annak megítélésében, hogy mi minősül hulladéknak, arra a magatartás tanúsításának idején, azaz a 2010. évben hatályos szabályok az irányadók, míg a jogkövetkezmények alkalmazása során már a Ht. rendelkezéseit kell alkalmazni (Kfv.II.37.401/2012/13.; Kfv.II.37.364/2015/6.).

[33] A bíróság megállapította, hogy alperes jogszerűen a Hgt-t alkalmazta, azaz a magatartás tanúsításának idején hatályos jogszabályt, annak megítélésénél, hogy a kijutott anyag hulladéknak minősül vagy sem, míg a jogkövetkezmények alkalmazása során a Ht. rendelkezéseit alkalmazta és állapította meg, hogy felperes mentesülésére lehetőség nincs.

[34] A bíróság vizsgálta felperes keresete alapján, hogy történt-e súlyos eljárási szabálysértés azáltal, hogy a hatóság - felperes álláspontja szerint - kizárt szakértő véleményére alapította a döntését.

[35] A Ket. 58. § (6) bekezdése értelmében, szakértőként nem járhat el az, akivel szemben az ügyintézőre vonatkozó kizárási ok áll fenn, aki tanúként nem hallgatható meg, vagy aki a tanúvallomást megtagadhatja.

[36] Az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény 13. § (2) bekezdése szerint, a szakértő a (4) bekezdésben foglalt kivételekkel köteles eljárni a hatóság kirendelése alapján. A (4) bekezdés a) pontja értelmében a szakértő köteles a tudomására jutásától számított 5 napon belül közölni a kirendelő hatósággal, ha a személyére nézve törvényben meghatározott kizáró ok áll fenn.

[37] A Ket. 42. § (3) bekezdése kimondja, az ügy elintézésében nem vehet részt az a személy, akitől nem várható el az ügy tárgyilagos megítélése.

[38] A Ket. 4. § (1) bekezdése alapelvi szinten rögzíti az ügyfelek tisztességes ügyintézéshez való jogát, amely egyebek mellett magában foglalja az ügyfélnek a közigazgatási szerv pártatlan, részrehajlás nélküli eljárásához és döntéshez való jogát.

[39] A pártatlan eljáráshoz való jog további garanciája a Ket. alapján a kizárás.

[40] A Ket. kizárási szabálya garancia arra nézve, hogy ne vehessen részt az eljárásban olyan személy, akitől az ügy tárgyilagos megítélése nem várható el. A kizárási ok lehet abszolút, amikor nincs helye mérlegelésnek és lehet relatív hatályú, azaz mérlegelendő.

[41] Jelen bírósági felülvizsgálat tárgya a bírságot kiszabó első- és másodfokú határozat jogszerűsége. Megállapítható, hogy ezen határozatokat hozó, azaz az ügy elintézésében részt vett hatóságnak nem tagja H. E., következésképpen abszolút kizárási ok, így a Ket. 42. § (1), (2) bekezdésében írtak nem állnak fenn.

[42] Felperes arra alapította a kizárási okot, hogy a hatóság jogelődjénél dolgozott korábban a szakértő  és felperes részére a hatóság több engedélyezési határozatot hozott.

[43] A szakértő nyilatkozott arról, hogy 2000. decemberéig dolgozott a környezetvédelmi felügyelőségen, mint ügyintéző és nem volt arról tudomása, hogy a MAL Zrt. engedélyezési ügyeiben részt vett.

[44] A bíróság megállapította, hogy abszolút kizárási ok hiányában legfeljebb a szakértő elfogultsága merülhet fel. Az iratokból megállapítható, hogy a szakértő maga nem jelentette be, hogy érintettsége folytán nem tud tárgyilagosan eljárni. A felperes általánosságban hivatkozott a szakértő elfogultságára, kizárására, de egyetlen olyan határozatot sem tudott megjelölni, amelynek hozatalában H. E. korábban részt vett. Az, hogy olyan hatóság ügyintézője volt, amely valamikor valamilyen határozatot hozott felperes ügyében, az az elfogultságot nem alapozza meg.

[45] Felperes semmilyen konkrét tényt, adatot nem tudott felhívni, amiből a szakértő elfogultságára lehetne következtetni.

[46] Az, hogy felperes számára nem kedvező a szakvélemény, attól a szakértő elfogultsága nem állapítható meg. Az, hogy érdemben akár a módszert, akár a szakértői számítás helyességét vitatja, az a szakvélemény érdemére, a felülvizsgálatra tartozó szakmai kérdés.

[47] A bíróság megállapította, hogy H. E. szakértővel szemben kizárási ok nem állt fenn.

[48] Felperes a szakértő kizárásával kapcsolatosan utalt arra is, hogy megfelelő kompetenciával nem rendelkezik, hiszen végzettsége vegyészmérnök és a szakterülete alapján nem volt megfelelő kompetenciája.

[49] Az igazságügyi szakértői szakterületről, valamint az azokhoz kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételekről szóló 9/2006. (II. 27.) IM. rendelet 7. számú melléklete 2-es pont alatt tartalmazza a hulladékgazdálkodás szakterületén előírt képesítési feltételeket, amely többek között „vegyész”, amely végzettséggel a szakértő is rendelkezik. A szakértő kamarai névjegyzékben többek között hulladékgazdálkodási szakértőként van bejegyezve. Ebből következően a hulladékgazdálkodási bírság kiszabása iránti eljárásban megfelelő kompetenciával rendelkezett azzal, hogy nem a kijutott vörösiszap mennyiségének meghatározása volt a feladata, ami nem környezetvédelmi szakértői feladat, erre nézve a bányászati szakértő nyilatkozott, s e körben a bányászati szakértői véleményben foglaltakat nem vizsgálta felül.

[50] A bíróság megállapította, hogy felperes H. E. szakértői kompetenciáját megcáfolni nem tudta.

[51] Felperes keresetében vitatta, hogy a hulladék fogalmát a hatóság tévesen állapította meg, állította, hogy a retúrvíz nem tekinthető hulladéknak. Hivatkozott a közigazgatási jogi felelősség alóli mentesülésére is, továbbá arra, hogy a reparáció megtörtént, ezért jogszerűtlen az alapbírság mértéke.

[52] Utal a bíróság a 2.K.26.865/2013/122-es számú ítéletére, amelyben kimondta, hogy amikor a szállítóvíz a vörösiszappal együtt kikerült a kazettából, az hulladéknak minősül. A bíróság megállapította, hogy felperes a közigazgatási jogi felelősség alól nem mentesülhet. Kimondta a bíróság, hogy jogszerű az alapbírság legmagasabb mértékben, azaz 48.000,-Ft-ban történő megállapítása, mivel a magas pH értékű vörösiszap a környezetben jelentős kedvezőtlen változást eredményezett, s ez esetben nincs lehetőség az alapbírság csökkentésére, még akkor sem, ha az elkövető felszámolja a következményeket és megszünteti a jogellenes állapotot.

[53] Felperes nem támadta az ítéletet a Kúria előtt felülvizsgálati eljárásban, ebből következően ezekkel a kérdésekkel nem kellett a hatóságnak a megismételt eljárásban foglalkoznia. A bíróság az alaphatározatokat e tekintetben jogszerűnek minősítette, kizárólag a bírság összegére rendelte el az új eljárást.

[54] A megismételt eljárásban hozott határozat bírósági felülvizsgálatakor az alapperben már elbírált adatokra, tényekre, jogcímekre nem lehet hivatkozni. Nem lehet vitatni olyan tényt és jogkérdést, amely tárgyában a bíróság megelőző ítéletében már érdemi döntést hozott.

[55] Hangsúlyozza a bíróság, hogy a megismételt közigazgatási eljárásban hozott határozat elleni perben az új eljárást elrendelő korábbi ítélet tartalma nem vitatható és nem pótolható ily módon a rendkívüli jogorvoslat elmulasztása.

[56] A Ket. 109. § (4) bekezdése értelmében a hatóságot a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság határozatának rendelkező része és indokolása köti, a megismételt eljárás és a döntéshozatal során annak megfelelően jár el.

[57] Jogszerű az a megismételt eljárás eredményeként hozott közigazgatási határozat, amely megfelel az ezt elrendelő jogerős ítélet rendelkező részének és indokolásának.

[58] A bírósági felülvizsgálat kizárólag arra terjedhet ki, hogy a közigazgatási határozat megfelel-e vagy sem az ítéletében foglaltaknak.

[59] A bíróság azt írta elő a megismételt eljárásra, hogy a kazettából kijutott vörösiszap mennyiségét, tömegét a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján szakértői véleményre alapítottan kell meghatározni, hogy a bírságszámítás alapja, módja követhető, felülvizsgálatra alkalmas, ellenőrizhető legyen.

[60] A Ket. 50. § (1) bekezdése értelmében a hatóság köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok, bizonyítási eljárást folytat le.

[61] A Ket. 50. § (4) bekezdése szerint a hatósági eljárásban olyan bizonyíték használható fel, amely alkalmas a tényállás tisztázásának megkönnyítésére. Bizonyíték különösen: az ügyfél nyilatkozata, az irat, a tanúvallomás, a szemléről készült jegyzőkönyv, a szakértői vélemény, a hatósági ellenőrzésen készült jegyzőkönyv és a tárgyi bizonyíték. A (6) bekezdés alapján a hatóság a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékeli és az ezen alapuló meggyőződése szerint állapítja meg a tényállást.

[62] A hatóság a megismételt eljárásban K. G. bányászati tervező szakértőt rendelte ki, akinek feladatává tette, hogy a környezetvédelmi hatóság által helyszíni bejárás során megállapított vörösiszap feltöltési szinthez viszonyítva, illetve a MAL Zrt. által szolgáltatott hányóvízmérleg 2010. szeptember 30-i adatai alapján eltérő magassági vörösiszap feltöltési szinthez képest viszonyítva határozza meg a kazettából „hiányzó” vörösiszap térfogatát és a kijutott vörösiszap térfogatára vonatkozó számítás, becslés pontosságát végezze el.

[63] Az iratokból megállapítható, hogy a szakértő rendelkezésére bocsátották a Ket. 59. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően az alapeljárásban beszerzett és a hatóság rendelkezésére álló adatokat, iratokat.

[64] Ezen adatok ismeretében nyilatkozott úgy a szakértő, hogy nem ellenőrizhető, hogy a mérési előírásokat betartották-e. A felmérésre használt eszközök, módszerek nagyrészt nem felelnek meg a joghatással járó mérés követelményeinek. A számítás, a mérési eljárás nem megfelelő, a végeredmény megbízhatósága megkérdőjelezhető, s az eredmények nem alkalmasak joghatással járó számítás végzésére.

[65] Az iratokból, a jegyzőkönyvekből megállapítható, hogy több egyeztető tárgyalást tartottak a tényállás-tisztázása érdekében, majd a szakértő a szakvéleményét a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal 2013. szeptember 16-i mérési adataira alapozta. Megállapította, hogy a megismert mérési módszerek és mérési eszközök kielégítik a feladat elvégzéséhez szükséges geodéziai pontossági követelményeket és az egyesített térképi adatfájl tartalmazta a feladat elvégzéséhez szükséges alapadatokat. Ezt követően a szakértő részletezte a számítás menetét, modellezte a felület térfogatát, majd ±5 %-os eltéréssel meghatározta a kazettából hiányzó vörösiszap térfogatát 1.691.801 m2-ben, illetve 1.786.854 m2-ben. A térfogatszámítást a 2013. szeptember 16-i állapotra végezte el.

[66] Ezt követően a hatóság kirendelte H. E. arra, hogy a 2010. október 04-i gátszakadást követően a kazettából kijutott vörösiszap mennyiségét, tömegét határozza meg.

[67] A szakértő a 6,5 oldalas szakértői véleményében, mintegy 5,5 oldalon keresztül az ügy előzményét és a rendelkezésére álló adatokat sorolta fel, majd szakvéleményét az 5. pontban adta meg azzal, hogy K. G. szakértő számítása alapján határozta meg a hiányzó vörösiszap tömegét. A felperes által szolgáltatott 2010. szeptember 30-i hányóvízmérleg adataira, illetve a víz és vörösiszap elegy számítására alapozva „feltételezve”, hogy a fajlagos tömeg lineárisan nő ±5 % eltéréssel, a vörösiszap tömegét 1.937.257 tonnában állapította meg.

[68] A bíróság a bizonyítási eljárás keretében meghallgatta a szakértőket. K. G. előadta, hogy a hatóság által 2011. február 03., 09., 10. napján mért adatait nem tudta felhasználni szakvéleményéhez, mert nem volt megfelelő pontosságú se a műszer, se a mérés módja. A Károly Róbert Főiskola mérési adatait azért nem tudta felhasználni, mert hiányosak voltak (koordináták, rétegkiosztások, stb.) és a szoftverükkel nem rendelkezett. Ezért a megbízható Magyar Bányászati és Földtani Hivatal 2013. szeptember 16-i mérésére alapította a véleményét. Előadta a szakértő, hogy ezen állapotra vonatkozó térfogatszámítás nem használható a 3 évvel korábban a kazettából kijutott hulladék tömegének kiszámításához. Nyilatkozott arról, hogy számos változás történhetett a 3 év alatt, amelyeket nem vizsgált. H. E. ugyanezen adatra alapította a véleményét és úgy nyilatkozott, hogy nem tud olyan változásról, ami 2010-2013. között bekövetkezett, hiszen további kibocsátás nem történt. Ugyan nem foglalkozott a „kompaktálódással, hogy volt-e második iszapkiömlés vagy visszahordott anyag”, ennek ellenére úgy nyilatkozott, hogy a szakvéleményében kimunkált adat 2010. októberére is figyelembe vehető.

[69] Fenti bizonyítékok alapján a bíróság azt állapította meg, hogy a hatóságnak a bírságot a 2010. október 04-én kijutott hulladék tömege alapján kellett megállapítania. A megismételt eljárásban a hatóság olyan szakvéleményre alapította a bírságot, amely a 2013. szeptemberi állapot szerint határozta meg a hulladék mennyiségét a 2013. szeptember 16-i mérési adatokra alapozva.

[70] A szakértő jelezte a számítás időpontját, ennek ellenére a hatóság ezzel a kérdéssel nem foglalkozott. Nem nyilatkoztatta a szakértőt arra nézve, hogy milyen változások lehettek, amelyek a 3 évvel későbbi számításokat befolyásolhatják, nem intézkedett ezen kérdéssel kapcsolatban a szakvélemény kiegészítése iránt, vagy kompetencia hiánya esetén más szakértő bevonásáról. Ha a vizsgálódás, a tényállás-tisztázása körében a hatóság arra a következtetésre jut, hogy változások nem történtek, vagy a megjelölt változások irrelevánsak és szükségtelen e körben a szakvélemény kiegészítése vagy másik szakértő bevonása, ennek indokát kell adni határozatában a bizonyítékok értékelése során.

[71] Megállapítható, hogy a megismételt eljárásban a bírságot a 2010. október 04-i állapot szerint kellett volna megállapítani és nem a 2013. szeptember 16-i időpontra, ahogyan a határozat tartalmazza.

[72] A bíróság azt állapította meg, hogy a megismételt eljárásban a hatóság részben tett eleget az ítéletben foglaltaknak, mert ugyan intézkedett szakértő bevonása iránt, azonban a bizonyítási eljárás nem teljes körű, mert nem tért ki, és nem vizsgálta a 3 év alatti változásokat, nem is indokolta döntésében, hogy ennek vizsgálatát miért tartotta szükségtelennek. Ennél fogva jogszabálysértő a döntés, mivel a bírságot nem a 2010. október 04-i hulladék mennyisége alapján állapította meg.

[73] Alperes a tárgyaláson hivatkozott arra, hogy a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal 2016. augusztus 27-i levelében úgy nyilatkozott, hogy a 2013. szeptember 16-i „felmérés eredményeként kapott adatok felhasználhatók a 2010-ben kiömlött vörösiszap mennyiségének meghatározását célzó szakértői számításokhoz”.

[74] Utal arra a bíróság, hogy ez a nyilatkozat nem azt jelenti, hogy a két adat megegyezne vagy, hogy egyéb változások nem voltak. A hivatkozott levél éppen azt emelte ki, hogy milyen körülményeket kell figyelembe venni. Így például, hogy a felmérés előtt megtörtént a kiszakadt észak-nyugati gátsarok helyreállítása és megtörtént a kiporzás-mentesítő fedőréteg elhelyezése, stb.. A 2016. május 26-i beadványában is arra hivatkozott az Intézet, hogy az adott időszakra vonatkozóan megfelelő pontosságú meteorológiai adatok nem álltak rendelkezésre és a folyamatos anyagveszteségre vonatkozó számszerűsíthető adatok, információk és mérési eredmények sem voltak.

[75] Alperes hivatkozott arra, hogy a határozat jogszerűtlenségének bizonyítása a felperest terheli és a szakvélemény megalapozatlanságát csak másik szakvéleménnyel tudja cáfolni.

[76] A bíróság álláspontja szerint az, hogy a bírság kiszabására a 2013-as mennyiségi adat alapján került sor, ez a közigazgatási iratokból szakértők bevonása nélkül is megállapítható volt. Amennyiben a bíróság jelen eljárásban tisztázná igazságügyi szakértő bevonásával a 2010. évi bírságalapot, ez azt eredményezné, hogy átvenné a hatóság feladatát és e körben nem a határozatban megállapítottak felülvizsgálatára kerülne sor. Ezen túlmenően sérülne felperes jogorvoslati joga, hiszen az ítélet ellen csak rendkívüli felülvizsgálat lehetőségével élhetne, így a 2010-es hulladékmennyiséget közigazgatási eljárásban nem vitathatná.

[77] A bíróság fenti indokok alapján azt állapította meg, hogy az alperes határozata jogszerűtlen a tekintetben, hogy a 2013. szeptemberi hulladéktömegre alapította a bírságot, ezért ebben a részében a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján a határozatot hatályon kívül helyezi és a hatóságot kötelezi új eljárás lefolytatására.

[78] A megismételt eljárásban vizsgálni és tisztázni kell a 3 év alatti változásokat, értékelni ezen változások súlyát, erről a határozatban számot adni és megindokolni és ennek függvényében kell 2010. október 04-i állapot szerint a bírság összegét meghatározni.
(Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.27.253/2017/22.)