30/2018. számú munkaügyi elvi döntés

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A versenytilalmi megállapodásban kikötött ellenérték megfelelő, ha figyelembe veszi az eset sajátos körülményeit, ezen belül különösen a munkavállaló képzettségét, tapasztalatát, végzettségét, továbbá a korlátozás egyedi jellemzőit.
[2012. évi I. tv. - Mt.- 228. § (2) bekezdés]

[1] A bíróság a felperes keresetlevele és személyes előadása, illetve alperes ellenkérelme, a felek nyilatkozatai, továbbá a rendelkezésre álló iratok alapján az alábbi tényállást állapította meg:
A felperes – aki 1966-ban született, állandó lakóhelye Gy.-ben van - a J. P. Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának áruforgalmi szakán szerzett egyetemi diplomát, felsőfokú német nyelvvizsga bizonyítvánnyal rendelkezik, valamint jó tárgyalási szinten beszél angol nyelven.

[2] Az alperes cégnyilvántartásba bejegyzett tevékenységi köre közútjármű, járműmotor alkatrészeinek gyártása.

[3] A peres felek között 2012. június 18-án munkaviszony jött létre, amelynek során a munkaszerződést 2016. január 1. napi hatállyal a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I.törvény (továbbiakban: Mt.) 58. § alapján közös megegyezéssel módosították és egységes szerkezetbe foglalták.

[4] A munkaszerződés szerint a felperes munkavégzésének helye az alperes mindenkori e.-i és m.-i székhelye; munkaköre beszerzési osztályvezető; havi bruttó alapbére 1.033.000.-Ft volt.

[5] A munkaszerződés 7. pontja részletezte a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek védelmét az erre vonatkozó munkavállalói kötelezettségeket.

[6] A munkaszerződés 8. pontja szerint a felperes csak a munkáltató előzetes írásbeli engedélyével létesíthetett a munkaviszony fennállása alatt további munkaviszonyt, vagy munkavégzésre irányuló más jogviszonyt, valamint szerezhetett részesedést közvetlenül vagy közvetve – a nyilvánosan működő részvénytársaságban való részvényszerzés kivételével – a munkáltatóéval azonos, vagy ahhoz hasonló tevékenységet is végző, vagy a munkáltatóval gazdasági kapcsolatban álló más gazdasági szervezetben.

[7] A munkaszerződés 11. pontja rendelkezett a versenytilalmi megállapodásról az alábbiak szerint:

[8] 11.1. A szerződő felek az Mt. 228. § (1) bekezdésében megfelelően megállapodnak, hogy a munkaviszony megszűnését követően a munkavállaló nem létesíthet a munkáltatónál végzett termék specifikus szakmai tevékenységével azonos tevékenységre munkaviszonyt, illetve ilyen feladatokra más munkavégzésre irányuló jogviszonyt, a munkáltató üzletágában működő cégnél (konkurencia) és egyébként sem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel a volt munkáltató gazdasági érdekeit sértené vagy veszélyeztetné.

[9] 11.2. A konkurencia tilalom hatálya időben 12 (tizenkettő) hónapra, területileg Magyarországra vonatkozik.

[10] 11.3. A kötelezettségvállalás ellenértékeként munkáltató a tilalmi időszak alatt köteles havonta megfizetni a munkavállaló munkaviszony megszűnéskori havi alapbére 50%-át. Az első részlet a munkaviszony megszűnésekor esedékes, a további részletek a tárgyhónap 10. napjáig fizetendőek.

[11] 11.4. A munkavállaló a megállapodásban vállalt kötelezettségének megszegése esetén kötbért köteles fizetni a munkáltató részére. A kötbér mértéke megegyezik a munkáltató által a megállapodás alapján megfizetett összeg kétszeresével. A munkáltató fentieken túl követelheti a munkavállalótól a kötbért meghaladó kárát is.

[12] 11.5. A felek megállapodnak, hogy a munkáltató a jelen pontban foglalt megállapodástól a munkaviszony megszűnésének napjáig egyoldalúan, indokolás nélkül elállhat, mely esetben munkavállaló nem válik jogosulttá a versenytilalmi kötelezettség ellenértékére, ugyanakkor a megszűnés napját követően a munkavállalót nem terhelik a versenytilalmi kötelezettségek.

[13] A munkaszerződés 12. pontja alatt kimondta, hogy a munkaviszony felmondással történő megszüntetése esetén a felmondási idő mindkét fél vonatkozásában 12 (tizenkettő) hét. A felmondást írásban kell közölni. A felek a munkaszerződést  2016. február hó 23. napján írták alá.

[14] A felperes felé 2016. tavaszán fejvadász cég megkereséssel élt különböző munkáltatók állásajánlataival. Ezek között szerepelt egy k.-i autóipari cég, egy a.-i gazdasági társaság és a G.-T. Kft. A felperes pályázattal élt a G.-T. Kft. munkáltatónál.

[15] A felperes az alperesnél fennállt munkaviszonyát 2016. április 11. napján felmondással megszüntette. Az alperes a munkavégzési kötelezettség alól a felperest nem mentesítette. A felmondást követő egy hónapon belül a munkáltató kezdeményezésére S. B. ügyvezető és felperes között két alkalommal egyeztetés történt a felperes munkaviszonyának fenntartása érdekében. Az alperes 2016. június első hetében körlevélben közölte a társaságon belül a felperes munkaviszonyának megszűnését. A felperes alperesnél fennállt munkaviszonya 2017. július 11. napján megszűnt.

[16] A felperes 2017. július 25. napján munkaviszonyt létesített a G.-T. Kft. munkáltatónál anyaggazdálkodási vezető munkakörben. Az új munkáltató fő tevékenysége nem háztartási hűtők, légállapot-szabályozók gyártása.

[17] A felperes – jogi képviselője útján – 2017. március 1-jén felszólította az alperest a módosított munkaszerződés 11.1. pontja és 11.3.pontja rendelkezéseire hivatkozással 4.132.000.-Ft, valamint a jövőre nézve további havi bruttó 516.500.-Ft megfizetésére. A felperes ajánlott küldeményként megküldött levelét az alperes 2017. március 7. napján szabályszerűen átvette, azonban arra választ nem adott, a követelést nem teljesítette.

[18] A felperes 2017. október 24. napján keresetlevelet nyújtott be és kérte kötelezni az alperest az Mt. 228. § (2) bekezdés és az alperessel kötött munkaszerződés alapján versenytilalmi kötelezettségvállalás ellenértéke jogcímén 6.198.000.-Ft és ezen összeg középarányos időtől, azaz 2017. január 11. napjától a kifizetés napjáig esedékes törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére.

[19] A felperes keresetlevelében hivatkozott az alperessel 2016. február hó 23. napján módosított, és a módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt munkaszerződésére, annak 11.1.-11.5. pont alpontjaira, és az Mt. 228. § rendelkezéseire. A felperes állította, hogy jelenlegi munkáltatója, a G.-T. Kft. által végzett tevékenység nem azonos alperes termékspecifikus tevékenységével, jelenlegi munkáltatója nem alperes üzletágában működő cég, ezért nem minősül konkurenciának. A versenytilalmi megállapodást nem szegte meg, azt betartotta, ezért megilleti a versenytilalmi kötelezettségvállalás ellenértéke. A felperes álláspontja szerint a versenytilalmi megállapodásban meghatározott összeg megfelelő ellenértéknek tekinthető a munkavállaló elhelyezkedési nehézségeivel szemben. A felperes számára az autóiparban való elhelyezkedés lett volna megfelelő, akár a gy.-i Audinál, akár az e.-i S.-nál, ez azonban a versenytilalmi megállapodás miatt nem volt lehetséges. A felperes más szektorban tudott elhelyezkedni, amely jelentős többletterhet jelentett, hiszen a 20 éves autóipari tapasztalata után egy új ágazatban kellett megfelelnie, a korábbi tapasztalatai, szerződéses partnerkapcsolatai nem érvényesültek.

[20] Az alperes ellenkérelmében 4.132.000.-Ft összeget meghaladóan kérte a felperes keresetének elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását.

[21] Az alperes álláspontja szerint a per tárgyát képező versenytilalmi megállapodásban nem áll fenn a szolgáltatás és ellenszolgáltatás aránya, azaz nem megfelelő az ellenérték, hanem az eltúlzott. Ezért az Mt. 29. § (3) bekezdés értelmében a részleges érvénytelenség szabályai szerint kell eljárni, azaz az érvénytelen rendelkezés helyett a munkaviszonyra vonatkozó szabályt kell alkalmazni, amely jelen esetben az ellenértéknek a versenykorlátozás időtartamára járó alapbér egyharmadában történő megállapítására vezet.

[22] Az alperes utalt továbbá arra, hogy a 2015. évet követően, amikortól az alperes egyedüli tulajdonosává vált a felperes korábbi munkáltatójának, elindult egy folyamat a B. cégcsoportnál alkalmazott szerződésminták, folyamatok, rendszerek átvételére. A munkaszerződések is ezáltal módosultak 2016. év elején. Ekkor érdemben nem került még felülvizsgálatra a korábbi minták alkalmazása, ugyanakkor már ezen időszakot tekintve is irányadóak voltak a megváltozott körülmények. A korábbi időszaktól eltérően ugyanis megváltozott a munkaerőpiac kereslet-kínálati egyensúlya. A KSH adatok igazolják, hogy 2015. december – 2016. februárban a munkanélküliek száma, a munkanélküliségi ráta az egy évvel korábbihoz képest csökkent. A korábbi helyzet, a magasabb arányú munkanélküliség, a nehéz munkahely-keresés az ellenkezőjére változott, hiányszakmák alakultak ki, mind a fizikai munkaköröket, mind a szellemi középvezetői és vezetői munkaköröket tekintve. Az Mt. és a vonatkozó joggyakorlat alapján a versenytilalmi megállapodásban kikötött ellenérték összegének meghatározásánál arra kell tekintettel lenni, hogy a megállapodás milyen mértékben akadályozza a munkavállalót az újabb jogviszony létesítésében. Ennek megítélése során szerepe van az érintett munkavállaló képzettségének és gyakorlatának. A munkaerőpiacot érintő változásra és a felperes képzettségére, gyakorlatára figyelemmel a versenytilalmi megállapodás nem, avagy igen kis mértékben akadályozhatta a felperest az elhelyezkedésben. A megállapodás kizárólag autóipari cégek vonatkozásában tiltotta el a munkaviszony létesítésétől, kizárólag Magyarország területén. A felperes beszerzői területen szerzett tapasztalata és végzettsége alapján képes volt elhelyezkedni, figyelemmel arra, hogy a beszerzői munka lényegében szektorsemleges. A felperes a lakóhelyéhez közeli, szomszédos országokban – Ausztriában, Szlovákiában – a versenytilalmi megállapodás értelmében elhelyezkedhetett.

[23] Az alperes sérelmezte, hogy a felperes az alperesnél fennállt munkaviszonyának megszüntetésekor az együttműködési kötelezettségét és a jóhiszemű eljárás elvét sértő módon nem nyilatkozott, hogy mely cégnél kíván elhelyezkedni.

[24] A felperes keresete megalapozott.

[25] Az Mt. 228 § (1) bekezdés szerint a felek megállapodása alapján a munkavállaló – legfeljebb a munkaviszony megszűnését követő két évig – nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekét sértené vagy veszélyeztetné.

[26] A (2) bekezdés értelmében az (1) bekezdés szerinti kötelezettség teljesítéséért a munkáltató megfelelő ellenértéket fizet. Az ellenérték összegének meghatározásánál különösen arra kell tekintettel lenni, hogy a megállapodás milyen mértékben akadályozza a munkavállalót – elsősorban képzettségére és gyakorlatára tekintettel – újabb munkavégzésre irányuló jogviszony létesítésében. Az ellenérték a megállapodás tartamára nem lehet kevesebb, mint az azonos időszakra járó alapbér egyharmada.

[27] A peres felek által egyezően előadott tény, hogy 2016. február 23. napján közös megegyezés alapján módosításra került a felperes munkaszerződése, amelyben a 11. pont alatt a felek versenytilalmi megállapodást kötöttek. A felek egyező nyilatkozata szerint a munkaszerződés módosítását, egységes szerkezetbe foglalását az alperes munkáltató kezdeményezte, azt a felperes, mint akaratával egyezőt aláírásával elfogadta. A versenytilalmi megállapodástól a munkaviszony fennállása alatt az alperes munkáltató -a munkaszerződés 11.5. pontja alatt szabályozott jogosultsága ellenére – nem állt el a munkaviszony megszűnésének napjáig.

[28] Az alperes a peres eljárás során akként nyilatkozott, hogy Kollektív Szerződéssel rendelkezik, azonban abban a versenytilalmi megállapodásra vonatkozó külön szabályozás nincs. A felperes ezt nem vitatta.

[29] Az alperes a munkaügyi perben állította azonban, hogy a versenytilalmi megállapodásban meghatározott ellenérték nem tekinthető megfelelőnek.

[30] Az Mt. - a korábbi szabályozással ellentétben – külön rendelkezett a versenytilalmi megállapodásban kiköthető megfelelő ellenérték minimális mértékéről. Ez a megállapodás tartamára nem lehet kevesebb, mint az azonos időszakra járó alapbér egyharmada. A megfelelő ellenérték meghatározása kiemelten fontos, ugyanis ez a versenytilalmi megállapodás érvényességi feltétele is. Az ellenértéknek alkalmasnak kell lennie a munkavállalónak okozott hátrány kompenzálására. A peres felek jogi álláspontja ütközött a tekintetben, hogy mi tekinthető megfelelő ellenértéknek. A felperes szerint a jogalkotó nem egy arányossági kritériumot állított fel, hanem egy megfelelőségi kritériumot. Nyelvtani és logikai értelmezés útján levezethető, hogy az Mt-nek a Polgári Törvénykönyvtől (továbbiakban:Ptk.) eltérő szóhasználata eltérő jelentéstartalmat is jelöl, ellenkező esetben az Mt. szóhasználata is az arányos megfogalmazást szerepeltetné az Mt. 228. § (2) bekezdésében. Az alperes jogi álláspontja ezzel szemben a szolgáltatás és ellenszolgáltatás arányosságát tartotta elsődlegesnek a megfelelő ellenérték meghatározásánál.

[31] Az Mt. a versenytilalmi megállapodás tekintetében nem rendeli alkalmazni a Ptk. szabályait, azonban a versenytilalmi megállapodásban kikötött ellenérték megfelelősége a gyakorlatban csak az arányosság elvének tükrében vizsgálható, a munkavállalót terhelő kötelezettségek mértékét kell arányosítani a munkáltató jogos, védendő gazdasági érdekéhez. Nem hagyható figyelmen kívül az, hogy a versenytilalom kikötése szabad megállapodás tárgyát képezi, a feleknek kell mérlegelniük, hogy a megállapodás célja milyen kockázat elkerülése, illetve a másik oldalon milyen korlátozás vállalása. Ezeket a körülményeket a megállapodás megkötése időpontjában kell vizsgálni. A felperes helytállóan hivatkozott a BH.2001.339. számú eseti döntésre, amelyben a Legfelsőbb Bíróság egyértelműen kimondta, hogy a versenytilalmi megállapodással összefüggő kockázat nem teszi lehetővé, hogy – a mentesítése érdekében – bármelyik fél utólag hivatkozzon a megállapodás megkötésénél számba venni elmulasztott körülményre. Ebből következően nem arra kell figyelemmel lenni, hogy a versenytilalmi megállapodás milyen hátrányt okozott, hanem abból kell kiindulni, hogy a megállapodás megkötésekor fennállt körülmények mellett milyen korlátozást jelentett ez a felperesnek. Megjegyzendő ugyanakkor az is, hogy a versenytilalmi megállapodás megkötése után a felek konszenzusa alapján lehetőség van a megállapodás módosítására, illetve az alperes számára lehetőség volt az egyoldalú, indokolás nélküli elállás is. Ezzel a lehetőséggel azonban az alperes nem élt, annak ellenére, hogy 2016. április 11. napjától ismert volt számára a felperes munkaviszony megszüntetésére vonatkozó szándéka és nyilatkozata. Az alperes a versenytilalmi megállapodást a munkaviszony megszűnés napjáig fenntartotta. Ennek oka lehetett az alperes ellenkérelmében hivatkozott munkaerő-piaci helyzet is, illetve a munkáltató tevékenységi körében kialakult piaci verseny. Az alperes nem vitatta, hogy a felperes 20 éve az autóiparban dolgozik, az egyetemi diplomájához képest a megszerzett tudása, gyakorlata specifikusnak tekinthető. A versenytilalmi megállapodás szerint felállított korlátok miatt a felperesnek a szűkebb, kizárólag autóipari piaci szegmensben volt a legjobb lehetősége elhelyezkedni, azonban a munka és foglalkozás szabad megválasztásához fűződő, Alaptörvényben is rögzített alapjoga korlátozását vállalta, és ennek figyelembevételével kellett az új munkaviszony létesítésénél eljárnia. Ehhez képest a felek között létrejött versenytilalmi megállapodásban meghatározott ellenérték nem tekinthető eltúlzottnak, hiszen a versenytilalommal érintett időszakban ez szolgált a felperes megélhetése, az életszínvonala fenntartására.

[32] Összegezve az előzőeket a bíróság megállapította, hogy a perbeli versenytilalmi megállapodásban kikötött ellenérték megfelelőnek tekinthető. A megfelelő ellenérték meghatározásakor nincs egységes zsinórmérték, mindig az eset összes körülményeinek mérlegelésével lehet eredményre jutni. A bíróság vizsgálta a megállapodás időbeli és földrajzi korlátozását, és a tilalmazással érintett tevékenységi kör specialitását, valamint a munkavállaló képzettségét, tudásának, tapasztalatának specialitását. Ez alapján arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy az alapbér 50%-ában meghatározott ellenérték nem eltúlzott, ezért nem tekinthető érvénytelen kikötésnek. Az ellenértéknek a törvényi minimum összegre való módosítása nem indokolt, az alperes nem bizonyított olyan tényt, körülményt, amelynek értékelése erre vezethetett volna. Az alperes megalapozatlanul hivatkozott a felperes oldalán az együttműködési kötelezettség megszegésére. A felperesnek a felmondása közlését követően nem volt kötelezettsége tájékoztatni alperest a munkahely keresés irányáról, folyamatáról, eredményéről.

[33] A bíróság a fentiek alapján kötelezte az alperest a kereseti kérelemmel egyezően bruttó 6.198.000.-Ft és ezen összeg középarányos időtől számított, az Mt. 31. és Ptk. 6: 48. § szerint meghatározott törvényes késedelmi kamata megfizetésére.

[34] A bíróság a Pp. 78. § alapján kötelezte a pervesztes alperest a pernyertes felperes perköltségének megfizetésére, figyelembe véve a pertárgy értékét, a perben tanúsított jogi képviseleti tevékenységet, a tárgyalások számát, a beadványok terjedelmét.
(Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.319/2017.)