24/2015. számú büntető elvi döntés

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A cselekményt az elkövetéskor hatályos törvény szerint kell elbírálni, ha az elbírálás időpontjában hatályos Btk.-t alkalmazva a lopással halmazatban az orvhalászatot is meg kellene állapítani [1978. évi IV. tv. 316. §, Btk. 2. §, 246. § és 370. §].

[1] A járásbíróság a vádlottat a 2013. május 15. napján kihirdetett ítéletével folytatólagosan elkövetett lopás vétségének kísérlete [1978. évi IV. tv. 316. § (1) és (2) bek. I. fordulat] miatt 2 évre próbára bocsátotta, és 19 700 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el vele szemben.
[2] Az irányadó tényállás lényege szerint a vádlottat a vízi rendészet rendőrei 2013. április 17. napján intézkedés alá vonták, amikor a csónakjával a Tisza partján kikötött. Az engedély nélkül fogott 7,5 kg halat lefoglalták, továbbá az általa 2013. április 10. napján elhelyezett halászati eszközeit: 2 szélvarsát és egy kb. 30 méteres meslenc hálót is. A vádlott rendelkezett ugyan a 2013-as évre érvényes állami halászjeggyel, de az nem arra a területre szólt, ahol a halászati tevékenységet ténylegesen folytatta. A 2013. április 10. és 17. napjai között kifogott halak értéke összesen 36 000 forint volt, melyből 3750 forint értékű megtérült azzal, hogy a tettenérés során megtalált halakat a folyóba visszaengedték.
[3] A vádlott az érvényes halászjegyéhez tartozó fogási naplóba bejegyezte az általa ebben az időszakban kifogott halak mennyiségét, amelyeket részben a családjával elfogyasztott, részben pedig ismeretlen személyeknek értékesített. Az elkövetésből 19 700 forint tényleges haszna származott.
[4] A vádlott által kihelyezett és használt eszközök alkalmasak voltak arra, hogy a hét nap alatt 50 000 forintot meghaladó, de 200 000 forintot meg nem haladó értékben fogjon halat.
[5] Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, intézkedés alkalmazása helyett büntetés kiszabása érdekében, valamint a vagyonelkobzás összegének felemelése céljából.
[6] A fellebbezés folytán a másodfokú bíróság a Be. 361. §-a alapján nyilvános ülést tartott. Az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző eljárást a Be. 348. §. (1) bekezdése értelmében teljes terjedelmében felülbírálta.
[7] Az elsőfokú bíróság a megalapozottan megállapított, és így irányadó tényállás alapulvételével törvényszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére.
[8] A törvényszék az időközben bekövetkezett jogszabályváltozásra figyelemmel a Btk. 2. § (2) bekezdésében foglaltak alapján vizsgálta, hogy a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő büntetőtörvény, vagy a fő szabály szerinti elkövetéskor hatályos anyagi jogszabály alkalmazandó-e.
[9] Arra a megállapításra jutott, hogy az új törvény rendelkezései nem eredményeznek enyhébb elbírálást, mivel a szabályozott halászati tevékenység védelmére új törvényi tényállás – a Btk. 246. §-ában foglalt orvhalászat – került beiktatásra, mely a lopással halmazatot képez. Ez pedig szigorúbb elbírálást eredményezne.
[10] Az elsőfokú bíróság a lopás kísérletét rótta a vádlott terhére, ennek azonban a ténybeli alapját nem jelölte meg, azon megállapítást tette csupán, hogy a kihelyezett eszközök alkalmasak voltak arra, hogy április 10. és 17. napja között 50 000 forintot meghaladó, de 200 000 forintot el nem érő értékben fogjon ki halat velük.
[11] Tényként rögzítette, hogy ebben az időszakban engedély nélküli halászattal 30 600 forint értékben fogott ki halat.
[12] Az indokolás szerint továbbá az eszközeit engedély nélkül elhelyezte, és az azokkal kifogható halak értéke a már kifogott halak értékével együtt meghaladta az 50 000 forintot, ám a 200 000 forintot nem.
[13] A töretlen bírói gyakorlat szerint, ha a lopási cselekmény csak a kísérletig jutott el, mind a lopás és a tulajdon elleni szabálysértés elhatárolása, mind a lopás alap- és minősített eseteit képező értékhatárok tekintetében vizsgálni kell, hogy az elkövető szándéka milyen érték eltulajdonítására irányult.
[14] Erre az eset összes körülményeiből kell következtetést levonni. Az, hogy a halászati eszközök alkalmasak voltak arra, hogy ebben az időszakban 50 000 forintot meghaladó értékben fogjon ki velük halat, nem eredményezi azon tény felülírását, hogy ténylegesen csak 30 600 forint értékű halat fogott ki. 
[15] Befejezett lopás esetén pedig a ténylegesen eltulajdonított értékhez igazodik a bűncselekmény minősítése, függetlenül attól, hogy az elkövető szándéka az elkövetés megkezdése előtt milyen értékkel bíró dolog elvételére irányult (BH 1985.221).
[16] Mindezek alapján a tényállásban írt - a Btk. 12. § (2) bekezdése szerinti - folytatólagos cselekményével a vádlott a lopást rendszeres haszonszerzésre törekedve - az 1978. évi IV. törvény 137. § 9. pontja alapján üzletszerűen, a 138/A. § a) pontja szerinti 50 000 forintos bűncselekményi értékhatárt el nem érő - a Btké. 28. § (1) bekezdés e) pontja szerinti szabálysértési értékre követte el.
[17] Így a cselekménye a Btk. 316. § (1) bekezdésébe ütköző, de a (2) bekezdés II. fordulat c) pontja szerint minősülő – befejezett - lopás vétségének minősül.
[18] Az elsőfokú bíróság az ítélete indokolásában lényegében helytállóan tárta fel a vádlott javára és terhére jelentkező bűnösségi körülményeket.
[19] A minősítés-változtatásra figyelemmel a másodfokú bíróság az enyhítő tényezők köréből mellőzte a kísérletre utalást. Ugyanakkor nagy nyomatékkal a büntetlen előéletű, teljes körű, a bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomást tett vádlott javára vette figyelembe azt is, hogy ugyanezen cselekmény miatt közigazgatási eljárásban már halvédelmi bírsággal és horgász-halászjegy vásárlástól eltiltással is sújtották.
[20] Minderre, valamint az elkövetés körülményeiből adódó igen csekély tárgyi súlyra figyelemmel, a vádlotti cselekmény az elbíráláskor már oly csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés kiszabása, vagy más intézkedés alkalmazása is szükségtelen. A rendezett életvitelű vádlottal szemben elegendő a legenyhébb nevelő jellegű intézkedés, a megrovás alkalmazása az 1978. évi IV. törvény 71. §-ának (1) bekezdése szerint.
[21] Helytállóan rendelkezett az elsőfokú bíróság a vádlottal szemben az 1978. évi IV. törvény 77/B. § (1) bekezdés a) pontja és 77/C. § (1) bekezdése értelmében a vagyonelkobzásról, mely intézkedés megrovás mellett is alkalmazható.
[22] Az elsőfokú bíróság 19 700 forintra rendelt el vagyonelkobzást, mely összeg a vádlott és családja által elfogyasztott halak kiskereskedelmi forgalmi értékéből és az értékesített halakért ténylegesen kapott összegből tevődött össze.
[23] A 95. BKv I. pontjában foglalt iránymutatás szerint az intézkedés csak a ténylegesen bekövetkezett vagyongyarapodás kapcsán alkalmazható. A lopásnál a vagyongyarapodás azonos az elkövetési értékkel, ezért a törvényszék 26 850 forintban határozta meg a vagyonelkobzás összegét.
[24] Az eddig írtakra tekintettel a törvényszék a Be. 372. §-ának (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, míg egyéb helyes és törvényes rendelkezéseit a Be. 371. §-ának (1) bekezdésére utalással helybenhagyta.
(Miskolci Törvényszék 3. Bf. 1459/2013.)